Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-02-19 / 7. szám
Lapunk tartalmából1: Medvesalján-ködben « Az ellenőrzés a leggyengébb láncszem « Integrációs alapon Illetékes fórumokon eléggé gyakran szóba kerül: a legfontosabb élelmiszerekből belátható időn belül váljunk önellátókká. Ehhez Csehszlovákia Kommunista Pártja XV. kongresszusa megszabta a fő irányt, s ugyanakkor helyes, gyakorlatilag jól felhasználható tanácsokat is nyújtott a nemes cél eléréséhez. Mindenekelőtt a növénytermesztés, valamint az élelmiszeripar fejlesztését szorgalmazza a kongresszusi határozat. Természetesen, az állattenyésztésnek is magasabb szintre kell emelkednie, párhuzamosan az előbb említettekkel... A szakkönyv Ogy tűnik azonban, nlintha a nagyobb társadalmi elváráshoz, az igénye sebb termelési feladatok teljesítéséhez a mezőgazdasági Üzemekben kevésbé készültek volna fe] —,' tisztelet a kivételnek. Azt tartja a szólás-mondás: A látszat néha csal! Jó lenne, ha a való helyzet a mondóka igazát erősíteni: .Vagyis: hamar milő, csalóka jelenséggel állunk szembenlegyen Miről Is van sző? Hát a mezőgazdasági szakirodalomnak az eddiginél jobb megbecsüléséről, s főleg a szakkönyvek gyakorlati hasznosításáról, munkaeszközzé avatásáról, amely mindmáig késik. Kevés figyelmet fordítunk erre a lényeges kérdésre. Ez kiviláglik abból is, nemhogy mezőgazdasági könyvhánapot nem szervezünk, kellő alapossággal, körültekintéssel, a munkaeszköz bor igényeihez igazodva, hanem még mezőgazdasági könyvhetet se. Márpedig, jö lenne ezin elgondolkodni, s fölöttébb cselekedni. Évről évre számos mezőgazdasági szakkönyv-újdonság kerül a könyvesboltokba. Mennyi munkába, pénzbe kerül mindez szocialista államunknak?! S vajon eljut-e azok kezébe, akiknek íródott? Válaszolhatnánk úgy: el is, meg nem is. Ha a könyvterjesztésben — mint egészben — az eddigieknél méltóbb helyre kerülne a mezőgazdasági szakkönyv, eredményesebb lehet ne az ezirányá munka. A mezőgazdasági könyvterjesztés ügyét jobban fel kellene, s kell is karolni. Intézményesítése máig megoldatlan kérdés. Legyen a központi védnöke, istápolója ennek a mind fontosabb ügynek a Sző vetkezeti Földművesek Szövetsége, mely amúgy is törődik a szövetkezeti dolgozók szakismeret-gyarapításának kérdésével. De, kizárva a kétgazdajelleget, a megosztottságot. A szövatkezeti felnőttoktatás keretében sem kapja meg a mezőgazdasági szakkönyv az öt megillető helyet. A mind nagyobb szövetkezeti nagyüzemekben ezt a kérdést élére kellene állítani. Az utóbbi években voltak ugyan elszórt kezdeményezések: könyvkiállításokat rendeztek, főleg márciusban, a künyvhőnap időszakában. E kiállítások könyvállományát a sző vetkezet tagjai megvásárolták. Persze, ebből a mezőgazdasági szakkönyvek aránya alig volt említésre méltó. Erről pontosabb áttekintést csakis az egyes járási könyvesboltok illetékesei tudnának nyújtani. Behatóbb elemzés tárgyát képezhetné a szövetkezeti könyvtárak sorsa. Ezek egy számottevő része annak idején „beolvadt“ a községi népkönyvtárakba. S amelyek mindmáig léteznek, ezek könyvállományában sincs elegendő mezőgazdasági szakkönyv. Vagy, ha van is. egy részük már rég megérett a kiselejtezésre. A szövetkezeti könyvtáraknak az állománykiegészi lésével általában keveset törődnek. Az olvasottságával mégkevésbé. Szövetkezetenként jobbára csak egynéhány szakember lapozgatja, tanúimé nyozza azokat. A mezőgazdasági szakfolyóiratok, szaklapok már inkább az érdeklődés középpontjában vannak. Ezek frissebbek, jobban a mához szólnak, hatékonyabb segítői a mezőgazdasági termelésnek. Éppen annálfogva, hogy új termelési eljárásokat, módszereket, tudományos és műszaki újdonságokat közölnek, bevezetik az olvasót a fejlett üzemszervezésmód titkaiba, stb. Ilymódon jogosan vethető fel a kérdés: mi az oka a mezőgazdasági szakkönyvek iránt nem ritkán megnyilvánuló közönynek? Vegyük sorjába! Az eléggé gyakori érdektelenségben többminden ludas: mindenekelőtt a mezőgazdasági könyvterjesztés afféle félvállról kezelése játszik nagy szerepet. Ezen viszont segíteni lehet. Jobb ügypártolással, lelkes, szakavatott könyvterjesztők minél előbbi képzésével. S természetesen, jobb, színvonalasabb, feltétlenül a mához szélé, a korszerű mezőgazdasági nagyüzemek égető problémáinak megoldását elősegítő mezőgazdasági szakkönyvek kiadásával. Mondhatná erre bármelyik szövetkezeti szakember: „Tollforgató barátom, a lényegre tapintottál. Merthiszen a mezőgazdasági szakkönyveink egy ré sze. mielőtt a könyvpiacra kerül, már elavult.“ Nos, ebben meg nemcsak a nyomdaiparunk a ludas, hanem a gyorsröptű korunk is, mellyel ma lépési tartani, valóban igen nagy művészet. Mérföldlépű csizmában jár az idő. Nehéz a hozzá való igazodás. Pontosabban: nehézkes. Majdhogynem képtelenek vagyunk az ütemtartásra. Persze, hibát követnénk el, ha megalkuvásra adnánk a fejünket. Remélhető, a nyomdaipar tespedtsége is felenged — betör az üj ide is... Am, addig sem várhatunk ölhetett kézzel. Tegyük azt, ami tehető. Ami elobbrevivö Illetékes szövetkezeti vezetőink, s egyre több tapasztalt mezőgazdasági mérnökünk, szakemberünk vallja: igenis, úgy helyénvaló, ha a mező gazdasági szakkönyv, a mezőgazdasági szakfolyóirat és szaklap a szó igazi értelmében munkaeszközzé válik, tágabb értelemben, a széles tagságra is vonatkoztatva. S a célt szem elől nem tévesztve, a szociális-kulturális alap ból az eddiginél nagyobb pénzösszeg fordítandó a szakmai-politikai tudás gyarapításra, a közművelődésre. Félre a szellemi felemelkedést fékező, már-már beteges zsugóriskodással! A szövetkezeti tagok közművelődési igényeinek kielégítésére fordított pénzösszeg kamatostól megtérül. A „kiművelt emberfők“ az átlagosnál többre képesek. S itt találkozik a közösség, a társadalom és az egyén érdeke. A mezőgazdasági szakirodalom még az eddigieknél is jobban szolgálhatja a termelésfejlesztést, a szakmai elmélyültséget és hozzáértést, ha egyszer s mindenkorra felhagyunk terjesztésének félvállról kezelésével, s valóban munkaeszközt, hű segítőtársat látunk benne. Legyen tehát a mezőgazdasági szakirodalom népszerűsítése közügy, a mezőgazdasági gyakorlat, az előrehaladás, az élelmiszerönellátás segítője. N. KOVÁCS ISTVÁN A zöldségtermesztés fejlesztése — a CSKP XV. kongresszusának határozatából eredőén, a piaci ellátottság színvonalasabbá és az emberi táplálkozás ésszerűbbé tétele szempontjából — mezőgazdaságunk fő feladatai közé tartozik. A haladó módszerek alkalmazása nagyban elősegíti az igényes feladatok teljesftését. A tágas, fűtött fóliaházakban a palántanevelés és az árútermelés is eredményesebb, gazdaságosabb, a dolgozók pedig minden tekintetben emberibb feltételek közepette végezhetik napi tennivalójukat. (Kádek Gábor felvételei , rr I w я r g I ■ I I g ■ а I I II vm I-Derűlátóan tekinthetünk a jovobe AKTÍVAÜLÉS PRÁGÁBAN A prágai Julius Fučík Kultúrparkban a múlt héten aktívaülést tartottak, amelyen Vasit Bilak elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a KB titkára a belpolitikai fejlődésről és a nemzetközi helyzetről mondott beszédet. Hangoztatta: pártunk, a Nemzeti Front, a dolgozók magukévá tették а XV. pártkongreszszus programját, mindennapos áldozatos alkotó munkával teljesítik határozatait szocialista hazánk felvirágoztatásáért és népe javáért. Jók a hatodik ötéves terv első évének eredményei. Igényesek a kitűzött feladatok, de szüntelenül növekednek dolgozóink igényei. Népünk saját tapasztalatábél győződött meg a párt irányvonalának helyességéről, reálisságáról és ezért teljes mértékben támogatja. Megszilárdult a párt egysége és akcióképessége, kapcsolata a néppel, vezető szerepe a társadalomban, elmélyült barátságunk és együttműködésünk a Szovjetunióval és a többi szocialista testvérországgal. Bifak elvtárs méltatta a helsinki Európa-értekezlet sikerét, valamint az európai kommunista és munkáspártok berlini értekezletének eredményeit, melyek új kapcsolatok ' kialakulását segítik elő az európai országok között. Ezek után Bilak elvtárs megjegyezte: Sikereink szálkát jelentenek azok szemében, akik semmi jót nem kívánnak a szocializmusnak és felfordulást, zűrzavart, elégedetlenséget szeretnének látni nálunk. Így aztán megint Folytatás a 2. oldalon.) Tavaszvárás Kelet-Szlovákiában Az „EGYMILLIÓ TONNA GABONÄT A KÖZTÄRSASÄGNAK!“ MOZGALOM IGÉNYEIHEZ MÉRETEZETT, ALAPOS FELKÉSZÜLÉST A Tr'ebišovl (terébesi) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője Kocúr Ján CSc., mérnök megelégedéssel számolt be arról, hogy a mezőgazdaság múlt évben teljesítetté feladatait. Bár a zárszámadő közgyűlések már megkezdődtek a járás szövetkezeteiben, áttekintő képet még nem lehet róla alkotni. Milyen a tavaszra készülődés? Erről, az alábbiakban tájékoztatunk. A gabonaprogram valóra váltása hazánk szocialista mezőgazdasága dolgozóinak létfontosságú kérdése. Ezt a trebišovi járás szövetkezeteinek és állami gazdaságainak dolgozói, az irányító szervek egyaránt tudatosították. S ennek megfelelően öntötték formába kezdeményező-készségüket. Ilymődon az „Egymillió tonna gabonát a köztársaságnak!“ mozgalom keretében, 1980-ig évente kétszázezer tonna gabonát adnak át a felvásárló üzemnek. > Bőtermő gabonafajtákat vetettek és vetnek. Például a múlt év őszén előnyben részesítették az Iljicsovka, a Príboj, a Poleszkaja, a Mironovszkaja, a Jubilejná, a Száva és a Zlatá Dolina búzafajtákat. Az ősziek általában jól telelnek (rozs, búza, őszi repce, takarmánykeverék), s természetesen a többéves takarmányfélék is. Ezek fejtrágyázását, ápolását idejében elvégezték, illetőleg végzik majd, hogy bőséges hozammal fizessen a gondoskodásért. S ml a helyzet a tavasziak vetését illetően? A tavaszi árpa vetésterületének több mint a felébe az itteni éghajlati- és talajviszonyoknak megfelelően Ametyst, Dvoran és Diamant fajtákat vetnek. Tavaszi búzából csupán félezer hektárnyi lesz. Már az ősszel jelentős területet készítettek elő a koratavasziak vetésére, bedolgozva a kellő mütrágyaféléket. A Felvásárló és Anyagellátó Vállalat járási üzeme' elegendő tavaszi árpa, tavaszi búza, zab, ezen kívül lencse, bab, borsó, szója, napraforgó, takarmányrépa, kukorica vetőmagot, illetve lóhere- és fűmagot tárol a mezőgazdasági üzemek számára. Miből mutatkozik hiány? A jmi igazgatósága azt sem titkolja: ez idő szerint nincs kellő mennyiségű silókukorica-vetőmag, az igényelt műtrágyafélékngk csak hetven százaléka biztosított. Ugyancsak hiányos a vegyszerellátás. Noha a korai burgonya termőterületét bővíteni igyekeznek az idén, a meglevő vetőgumó (2589 tonna) számottevő része hasznavehetetlen. Tehát, minél előbb jő minőségű, korai fajtájú vetőgumőről kell gondoskodni, ami bizony nem lesz éppen könnyű feladat, hiszen több mint háromszáz tonnányi hiányzik. Tehát, beszerzési gond, probléma akad azért. Meg a gépjavítás üteme lehetne gyorsabb: a vetőgépeknek, talajművelő eszközöknek, műtrágyaszóróknak már üzemképeseknek kellene lenniük, a traktorok java részének azonszerint. A pótalkatrészeket nem akkor kell beszerezni, amikor az már a „körmünkre ég“, hanem jóval előbb. A járásban már több helyütt serény munka folyik a zöldségkertészetekben, pontosabban az üvegházakban. Készítik a melegágyakat, fóliasátrakat. Pikírozzák a palántákat, hogy idejében, jó minőségű primőráruhoz juthasson majd a fogyasztóközönség. Mint a szóban levő járás példája is mutatja, még nagyobb felelősségérzettel párosuló igyekezet szükséges az alapos felkészüléshez, а VI. ötévgs tervidőszak második éve tervcéljainak eléréséhez. A zárszámadó közgyűléseken bizakodó a hangulat. Am a még eredményesebb gazdálkodás érdekében a hibák bátor feltárása, a problémák következetes megoldása nemcsak a vezetőség, hanem a tagság alapvető kötelssége is. A nyíltság, a szőkimondás, a segítő szándékú bírálat hozzájárulhat a fogyatékosságok leküzdéséhez, a vezetés, az üzemszervezés, az ellenőrzés tökéletesítéséhez, a termelés továbbfejlesztéséhez, a gazdálkodás még jövedelmezőbbé tételéhez. Illés Bertalan
