Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-25 / 25. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. jftnius 25. A baromfitenyésztés fejlesztése A baromfihús-fogyasztás dinamikusan növekedett az elmúlt ötéves tervidőszakban. 1975-ben egy lakosra számítva elérte a 10,8 kilogrammot (Csehországban a 9,9 kg-ot). Meg kell azonban jegyezni, hogy még a pozitív fejlődés ellenére sem értük el a fejlett országokban kimutatott eredményeket. Világviszonylatban a 12—15. helyet foglaljuk el. 1975-ben a húsfogyasztást hetvenöt százalékra fedeztük az állami alapokból. A baromfihús-fogyasztás növekedése 1990-ig előreláthatólag 57,4 százalék (körülbelül tizenhét kilogramm) lesz. A húsfogyasztásban (körülbelül kilencvenegy kilogramm) a baromfihús aránya eléri a 18,7 százalékot. Azonban a tizenhét kilogrammos baromfihús-fogyasztás sem tekinthető optimális önellátottságnak, mert a fejlett országokban 22—25 kilogramm fogyasztást mutatnak ki. A kedvező baromfitenyésztési eredmények eléréséhez nagymértékben hozzájárult a biológiai anyag minősége is. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma által elfogadott nemesítési program első szakaszát (az ötödik ötéves tervidőszakban) az Ivanka pri Dunaji-i Baromfitenyésztő és Nemesítő Kutatóintézet szakembereinek közreműködésével sikeresen megoldottuk. A második szakaszban (az 1978—80-as években) a meglevő fajták és típusok hasznosságának további fokozásával, új hibridek nemesítésével, szaporításával számolhatunk. Az elfogadott irányzatok és törvények értelmében Szlovákiában csakis a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által engedélyezett fajták és haszontípusok szaporíthatók, tenyészthetők. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma január elsejétől a baromfi nemesítő és szaporító programba a következő elismert és menengedett fajtákat, haszontípusokat sorolta be: A tojástermelésben elsősorban a „Starcross 288“ hibriddel számolnak. A végterméket a Nitrai Közös Mezőgazdasági Baromfikeltetési Vállalat szállítja. A baromfitenyésztés fejlesztése érdekében kidolgozott irányelvek előírják, hogy a tojók — ketreces tartástechnológia esetén — elérjék a 260—280 darab tojáshozamot. A nitrai vállalat már az ötödik ötéves tervidőszak éveiben is 250—270 tojás, illetve egy tojásnak 160—180 gramm abraktakarmányból való termelését garantálta. Több baromfitenyésztő és mezőgazdasági üzemben értek el 260—280 darab tojáshozamot, egy tojásra számított 120—160 gramm abrakfogyasztással. Tavaly a tojóállomány hatvankilenc százaléka volt „Starcross 288“ hibrid. A nitrai vállalaton kívül tenyészjércéket néhány efsz és állami gazdaA szarvasmarha-tenyésztő gyakorlati szakembereknek felesleges ecsetelni a borjúelhullásból származó kieséseket. Azt is tudják, hogy nagyüzemi viszonyok között az újszülött borjak nagy százaléka közvetlenül a születés után „coli“ fertőzés okozta megbetegedésben pusztul el. A nagyüzemi tartási viszonyok és a nagymennyiségű tartósított takarmányok etetése már nemcsak a téli — karotinhiányos — időszakban, de az évszaktól függetlenül is, kedveznek a járványok kialakulásának. A tehenek és közvetítésükkel az újszülött borjak coli-fertőzése három módon érezteti káros hatását: 1. Nagy borjúelhullás. 2. Az ellés közben elkerülhetetlenül bekövetkezik a méhfertözés. Ennek következtében a két ellés közötti idő a kívánatos 12-ről átlagosan 18 hónapra elhúzódik. 3. Nem lebecsülendő anyagi kár származik a fertőzésen átesett és felgyógyult állatok termelésbe állításából sem. Ezek ugyanis gyenge takarmányértékesítők, s általában nem érik el az évi 3000 liter tejhozamot. A hízóállatoknál a gyenge takarmányértékesítés még szembetűnőbb. Az újszülött borjú — amennyiben az anyja kórokozó coli-baktériumokkal fertőzött — világrajövetele pillanatában már maga is fertőződik. A magzatburok, majd később a borjú szájnyílása az ellés folytán több ízben is szennyeződik béísárral. Ennek kettős hatása van. Egyrészt a hüvely nyálkahártyáján felgyülemlett baktériumok a borjút már születése pillanatában fertőzik, másrészt az anyaállat hüvelye, — sőt néha a méhe is — fertőződik, ami méh-huruttal jár. A már fertőzött borjak gyógykezelése elkésett beavatkozás, mert az eddigi kísérletek szerint nem vezetett eredményre. Leghatásosabb az antibiotikumo^és szulfonamidos kezelés súg szaporító tenyészete is termel, melyekben mintegy harminc-negyvenezer tenyésztyúkot tartanak. Hátránynak csak az számít, hogy nem minden tekintetben megfelelő termelőképességű fajtákat, haszontípusokat tenyésztenek, szaporítanak, január elsejétől azonban ezekben a tenyészetekben is csak a Babcock vagy a Tatra—SL hibridek szaporithatók. Mivél ezekkel elérhető a 240—280 darab tojáshozam. A csirkehizlalás terén az elismert hibridkombinációk közé a „B—158 SLOVGAL“, az engedélyezettek közé pedig a ROSS—I hibrid tartozik. A tenyészanyag termeléséért és szállításáért a Čierna Voda-i Baromfitenyésztő és Szaporító Vállalat a felelős. A hibridkombinációktól elvárják, hogy ötvenkét (fokozatosan negyvennégy) nap alatt elérjék az 1,5 kilogrammos élősúlyt, 2,4 (fokozatosan 2,0) kilogramm abrakfogyasztás mellett. Az 1.7 kilogramm élősúlyig történő hizlalásnál ötvennyolc (fokozatosan ötven) nappal és 2,6 (fokozatosan 2,2) kiló abrakfogyasztással számolnak. A hústípusú csirkék egy részét két kilogrammos élősúlyig (hatvanhét ven nap alatt) hizlalják, 2,6—3,0 kilogramm abrakfogyasztás mellett. Jelenleg már mindkét hibridkombináció eléri azt a haszontulajdonságot, amellyel a hatodik ötéves tervidőszak végén számolunk! Igényes feladatokról van szó, hiszen 1980-ban 77 ezer; 1985-ben 102 ezer; 1990-ben pedig már 127 ezer tonna vágóbaromfi felvásárlásával számolunk. A pulykahústermelés terén csak az elismert fehér, széles mellű „IVAGAL“ (az Ivanka pri Dunaji-i Baromfitenyésztő és Nemesítő Kutatóintézet szakemberei nemesítették ki) hibridkombináció jöhet számításba. A tenyészáilománynál a következő haszontulajdonságok elérése a célkitűzés: huszonkét hét alatt elérni a nyolcvan darab tojáshozamot, 87 százalékos termékenyítéssel és 70 százalékos keltethetőséggel, tehát tenyészállatonként ötvenkét (1980-ban ötvenöt, 1985-ben hatvan, 1990-ben pedig hatvanöt) napospulykát nyerni. A kívánt tartástechnológiai és takarmányozási feltételek közepette a végtermék tizenkét hét alatt eléri a 3,5 kilogrammos élősúlyt, 2,9 kilogramm abrakfogyasztás mellett. A hizlalás idejét a jövőben fokozatosan tiz hétre, az abrakfogyasztást pedig 2,5— 2.7 kilogrammra kell csökkenteni. A hizlalás idejét nynlc-kiienc kilogrammos élősúlyig a jelenlegi huszonnégy hétről húsz-huszonkettőre, az abrakfogyasztást pedig 3,9 kilogrammról 3.8 kg-ra kell csökkenteni. A vágópulykák mennyisége a jövőben növekvő tendenciát fog mutatni. Míg 1975- hen a pulykahústermelés csak kétvolt, de bizonyos idő után ellenálló coli-törzsek alakultak ki. Az újszülött borjak coli-fertőzésének megelőzésére két lehetőség együttes alkalmazása áll rendelkezésre: az újszülött borjú ellenállóképességének fokozása, valamint a kórokozók szervezetbe jutásának megakadályozása. Az újszülött borjú ellenálló képessége főleg az anyaállat megelőző takarmányozásától és a születés utáni ellátástól függ. E téren a következő tényezők fontosak: a szárazonállás optimális idejének megtartása, a kívánatos fehérje-, ásványianyag-, nyomelem- és vitaminellátás, a föcstej minél előbbi megitatása stb. Fő védekezési módként marad tehát a megelőzés, vagyis a fertőzés lehetőségének megakadályozása. A kórokozókat közvetítheti minden olyan tárgy vagy anyag, amellyel a borjú születésekor vagy azután érintkezik. Általánosan elfogadott az a megállapítás, hogy a coli-fertőzés következtében megbetegedő borjak nagy részénél a születés utáni 12 órán belül már fellép a hasmenés. A betegség elleni küzdelemben a higiéniai és állategészségügyi előírások megtartása biztosítja a legjobb eredményt. Sokkal egyszerűbb és célravezetőbb a fertőző anyagot távoltartani az újszülöttől, mint a már kialakult betegséget gyógyítani. A STERIL ELLETÉS TECHNOLÓGIÁJA A fertőzés megakadályozására Magyarországon a következő steril technológia szolgál. A tehenet az ellés jeleinek észlelésekor átvezetik az elletőbe, amelynek fala és'padozata jól ezer tonna volt, addig 1980-ban eléri az ötezerkétszúz, 1985-ben a tizenkétezer, 1990-ben pedig már a tizennyolcezer tonnát. A lúdhústermelés szintén növekvő tendenciát mutat. Míg az ötödik ötéves tervidőszak végén csak kétezernégyszáz tonna lúdhúst termeltünk, addig előreláthatólag 1980-ban ötezer, 1985-ben hétezerháromszáz, öt év múlva pedig már kilencezer tonnát termelünk. Az elismert fajták közé csak az eredeti szlovák fehér lúd tartozik. A szocialista szektor tenyészetei számára ezenkívül engedélyezett rajnai, az olasz és a lendeszi fajta, valamint az „IVAGES“ hibridkombináció. A ludak nemesítését az Ivanka pri Dunaji-i kutatóintézet irányítja, s ez az intézet látja el tenyészállnmánnyal egész Szlovákia, s részben Csehország szaporító tenyészeteit. A közeljövőben lehetőség nyílik a KGST-tagállamokba történő exportálásra is. A szaporító tenyészetben a fő célkitűzés: elérni az öthónapns tenyésztési ciklus alatt egy tojóra számítva a harmincöt (fokozatosan negyvenöt-ötven) kislibát. A hízóludaknak a 3,5—4,5 kg-os élősúlyt nyolcvan (fokozatosan hatvanöt-hetven) nap alatt keli elérniük. A szocialista szektorban a hústípusú ludak egy részét — átlagosan 400—700 gramm súlyú — májtermelésre állítják be. A kacsahústermelés növekedése már nem olyan szembetűnő. Míg 1975-ben háromezernégyszáz tonna kacsahúst termeltünk, addig 1980-ban előreláthatólag háromezerhétszáz; 1985-ben négyezerötszáz; 1990-ben pedig mintegy ötezer tonnát fogunk termelni. A közeljövőben a már hagyományossá vált pekingi kacsák (a 2,8 kg-os élősúlyt ötvcn-ütvennégy nap alatt érik el, 3,0—3,2 kg abrakfogyasztásfertőtleníthető. Almozásra jó minőségű szalmát vagy gyaluforgácsot használnak. Megfelelő padozat esetén azonban nem kell alom. A tehenet az ellető állásban erre alkalmas fertőtlenítő oldattal a külső csípőszöglet vonalától hátrafelé lemossák, ügyelve a külső nemi szervek és a végbél tájékának tökéletes megtisztítására. Az e célra használt szivacsot másra nem szabad használni. A tehén farkát rögzítő hevederrel felkötik. Ezzel az eljárással elérik azt, hogy a farok az ellés levezetését nem gátolja, ugyanakkor megakadályozzák, hogy a farok csapkodásának következtében a kórokozókkal fertőzött trágya és magzatvíz a környezetben szétszóródjék. A tehén gát-tájékára (a végbél és a péranyílás közé) ellési védőkötényt ragasztanak, ami lényegében elasztikus műanyag kendő. Használatával megakadályozható ejlés közben a borjú és a szülőutak bélsárral való fertőződése. A kötény védelme alatt világrajövő borjút — külön erre a célra rendszeresített — speciális ponyván fogják fel, amely műanyag borítású, jól fertőtleníthető, s fogantyúkkal ellátott. Álló és fekvő helyzetű ellésnél egyaránt alkalmas a borjú felfogására és szállítására. E ponyva segítségével a borjú szállítását szükség esetén egy ember is el tudja végezni. A borjú orrára — világrajövetele pillanatában — műanyagból készült, rögzíthető védőmaszkot húznak, amely a légzést nem gátolja, de megakadályozza, hogy a borjú orrával és szájával a környezet tárgyaihoz, fertőző anyagokhoz érjen. A maszk három sál) tenyésztése mellett új hústipusú hibridek, többek között az Ivanka pri Dunaji-i Baromfitenyésztő és Nemesítő Kutatóintézet szakemberei által kinemesitett, és az engedélyezett „IVANAS“ hibridkombináció (az 1,6—2,2 kg-os élősúlyt negyvenhat-ötven nap alatt érik el, 2,8—3,0 kilogramm abrakfogyasztás mellett) tenyésztésére is sor kerül. A baromfitenyésztés fejlesztésének egyik elengedhetetlen feltétele, az állatok összpontosításának fokozása és a belUzemi szakosítás további elmélyítése. A tojástermelés szakaszán például feltétlenül számolni kell a többszintes ketreces tartástechnológia széleskörű alkalmazásával, a baromfiürülék feldolgozásával, valamint a munkatermelékenységet fokozó osztályozó és csomagoló gépsorok fokozatos beszerzésével. A szocialista szektorban 1990-ben előreláthatólag a tyúkállomány eléri a 4 millió 200 ezer darabot. Ebhői mintegy 2 millió 500 ezer jut a közös mezőgazdasági vállalatokra. Sokka) nehezebb probléma a baromfihústermelés összpontosítása és szakosítása. 1990-ig ugyanis mintegy ötvenkétezer tonna hús kitermeléséhez hiányoznak a férőhelyek. Ez feltétlenül megköveteli, hogy kerületenként egy-egy kombinátot építsenek egyenként évi hatmillió brojler-csirke hizlalására, ami összesen huszonnyolcezer tonna hús termelését jelentené. A férőhelyek húsz-huszonöt százalékát — a tartástechnológia felújításával — kétszeresére kell növelni az állatok összpontosítását, s ezzel mintegy tizenkétezer tonna hús termelését biztosítani. Hasonló méretű kapacitást kell létesíteni új farmok építésével is. Ha az említett elképzelések megvalósulnak, a hústermelés mintegy hatvan-hatvanöt százaléka napig a borjún marad. Nagyon fontos szabály, hogy a borjú száj- és orrnyílásába az ellésnél és a későbbiek folytán még tiszta kézzel sem szabad benyúlni. Az ellésnél használt eszközök könynyen fertőtleníthetők. Használatbavétel előtt és után a maszk, a szivacs, az ellető kötény stb. az e célra szolgáló, fertőtlenítő oldatot tartalmazó tartályba kerülnek és a következő ellésig ott tárolják azokat. A tehénen a védőkötény a magzatburok elvetéséig marad. Utána a tehenet — ugyanúgy, mint az ellés előtt — fertőtlenítő oldattal kell lemosni. Ügyelni kell arra, hogy a n\agzatburok a jól zárható és fertőtleníthető oldatot tartalmazó edénybe kerüljön, s ebben kell a megsemmisítés helyére szállítani. Mindig az edényt visszük a magzatburokhoz, nem pedig fordítva. Az ellés után az elletőállást alaposan fertőtlenítik és előkészítik a következő elléshez. A védőkötény alkalmazásával tehát nemcsak a borjút védjük meg a születéskor elkerülhetetlenül bekövetkező fertőzéstől, hanem a szülőút és a méh fertőződését is megakadályozzuk. A zavartalan „involúció“ és az ellés utáni korai fogamzás szükségtelenné teszik a gyógyszeres beavatkozásokat. ÜJ TECHNOLÓGIA A PROFILAKTÖRIUMBAN A borjúfelfogó ponyvára került, maszkkal ellátott újszülöttet a gondozók a profilaktóriumba viszik és az e célra készített hordozható ketrecben helyezik el. Utána mindjárt származna összpontositott és szakosított termelő egysegekből. A növekvő pulykahústermelés biztosítása érdekében kerületenként egyegy kombinát kiépítésére van szükség, amelyekben az évi hústermelés eléri a háromezer tonnát. A hiányzó, mintegy hétezer tonna baromfihús kitermeléséhez szükséges férőhelyet nagy kapacitású farmok építésével kell megoldani, amelyekben átlagosan száz-százötvenezer hízóálíatot tartanának, a Nitrai BRANKO Közös Mezőgazdasági Vállalattal történő kooperációs kapcsolat keretében. Az említett intézkedések valóra váltásával lehetőség nyílna arra, hogy 1990- ben a piacra kerülő pulykahús hetvenöt százaléka nagyüzemi termelésből származna.. A lúdhústermelés növelése érdekében kél (esetenként háromezer tonna hús és mintegy nyolcvan tonna máj termelését biztosító) kombinát kivitelezésével számolnak, az egyiket a nyugat-, a másikat pedig a keletszlovákiai (Michalovcei ÄG) kerületben építik fel. Ezzel elérnénk, hogy 1990-ben a libahús nyolcvanöt százalékát összpontosított és szakosított farmok termelnék. További követelmény: я szaporító tenyészeteket az új tartástechnológiái és állományfejlesztési feltételekhez kell idomítani. A baromfitenyésztés összpontosítása fokozásának egyik további fontos tényezője a tartástechnológia, mert ennek különböző formáival nagymértékben növelhetjük az egy négyzetméter alapterületre jutó baromfi számát. A hagyományos technológiával szemben az egy négyzetméter alapterületre jutó állatok számát, négy-hat darab, egyszintes ketrecek alkalmazásához tizenkettőre, többszintes ketrecek használatához pedig huszonöt-harmincra növelhetjük, felenleg Szlovákiában a tojótyúk-állomány mintegy nyolcvan százalékát tartják ketrecekben. A brojler-csirkék hizlalása az ötödik ötéves tervidőszak végén teljes mértékben mélyalmon történt. A jövőben azonban számolni kell a ketrecek alkalmazásával is. (1985-ig az állomány húsz, 1990-ig pedig ötven százalékánál.) A ketreces puiykahizlalás 1985-ben előreláthatólag az állomány húsz, 1990-ben pedig mintegy ötven százalékát érinti. Reméljük, hogy Szlovákia baromfitenyésztői és a tudományos fejlesztő házis szakemberei a jövőben mindent elkövetnek a CSKP XV. kongresszusa által előirányzott feladatok maradéktalan teljesítése érdekében! B. L. fertőtlenítik a köldököt. A borjúketrec fémből készült, festett, cserélhető padozatú és jól fertőtleníthető. Méretei olyanok, hogy benne a borjú megfordulni nem tud. Egyik végén nyitható ajtó biztosítja az alomszalma és a trágya eltávolítását. A profilaktóriumban feltétlenül fűteni kell. A borjú megszárítására célszerű infralámpát használni. A profilaktóriumban minden borjú saját anyja tejét kapja. A fejés és itatás körüli maximális higiéniát biztosítani kell. A fertőtlenítő tőgymosás, az első tejsugarak külön fejése és vizsgálata, a szoptató edények kifogástalan tisztasága és a főcstejnek az Hatásköri optimális hőmérséklete (39 CC) elengedhetetlen követelmények. Kívánatos, hogy a borjú születése után néhány órán belül — és naponta legalább ötször — föcstejhez jusson. Sajnos, ezt a gyakorlatban nem mindig tudják megoldani. Arra keil elsősorban törekedni, hogy az éjjel vagy bármely időpontban született borjú legkésőbb nyolc órán belül föcstejhez jusson. A borjú orráról csak közvetlenül az itatás előtt távolítják el a védőmaszkot. Ha a borjú nem tud mindjárt inni, ne kenjük kézzel a szájára a tejet, mert Így is fertőzhetjük. Szopás alatt яв védőmaszk a fertőtlenítő oldatot tartalmazó edényben van. A szopás befejezésekor — a fertőtlenítő oldatban tárolt — szivaccsal letörlik a borjú szájáról a tejmaradékot, majd újra felhelyezik a maszkot. Az eddigi eredmények a szakemberek igényét messzemenően kielégítették. Magyarországon öt állami és szövetkezeti gazdaságban 1774 elléskor mindössze huszonöt borjú hullott el, ami csupán 1,4 százalékos elhullást jelentett! Dr. LÁSZLÓ LÄSZLÖ, tudományos kutató Steril elletés a tehenészetben
