Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-06-11 / 23. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. június 11. Javult a felvásárolt tej minősége! ’♦ Segített a 123/76 sz. hirdetmény ф Minőségi felár a tejért + Követelmény a fizikai, kémiai és mikrobiológiai tisztaság ф Megszűnt a tej vizezése ♦ Hiánycikk a hűtőberendezés + A dolgozók 70 százaléka szocialista munkabrigádban ф A szara­­tovi mozgalommal a jobb árúminőségért ♦ Meg­érdemelnék a „Kiváló Minőségű Árúk Üzeme“ címet ♦ Egy dolgozó évi munkatermelékenysége egymil­lió korona + A NOSZF 60. évfordulója tiszteletére ♦ Hasznosítják a melléktermékeket + Szocialista termelési viszonyaik közt a mezőgazdasági ter­melés nagymértékben növekedett. A termelés további növelése mellett előtérbe került a termékek minőségi színvonalának lényeges emelése. Ezt a követelményt a CSKP XV. kongresz­­szusa is nyomatékosan hangsúlyozta egyrészt a fogyasztók, másrészt az élelmiszeripar nyersanyag igényének jobb kielé­gítése érdekében. Az általános minőség szüntelen javítása — de főleg állan dúsítása — nemcsak elhatározások, hanem főleg az ezt sza­bályozó törvényes rendelkezések betartásának függvénye. Amikor tehát a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 123/78 sz. hirdetményével a mezőgazdasági ter­mékek és szükségletek adás-vételének módosítását elrendelte, egyben a minőségre vonatkozó normákat is szigorította. Eh­hez Idomította a felvásárlás és forgalmazás árait is. A napokban ellátogattunk a Nyugat-Szlovákiai Tejipari Vál­lalat öalovoi (nagymegyeri) üzemébe, ahol Mórocz Béla igaz­gató arról tájékoztatott, hogy a 123/78-os hirdetmény életbe­lépése óta milyen javulás tapasztalható a hozzájuk beérkező nyersanyag minőségében. Előrebocsájtotta, hogy az 1977. február 1-től életbelépett rendelkezés sok gondot okozott mindnyájuknak. Érvényesítése ugyanis végtelenül nagy körültekintéssel jár. Ezért főleg a laboratóriumnak alaposan fel kellett készülnie. Ez azt jelenti, hogy az ott dolgozóknak tökéletesen el kellett sajátítani a tej átvételére vonatkozó előírások részletkérdéseit is. Csak így lehetett teljesen biztonságos a minőségi felvásárlás. A hirdetmény kimondja ugyanis, hogy május 1-től október 31-ig 2,20, november 1-töl április 30-ig pedig 2,50 Kös-t fizet­nek a felvásárolt tej literjéért, amennyiben azt 3,8 százalék zsírtartalommal szállítják a tejüzembe. A tejüzemek a 46 B01-es Állami Szabvány értelmében három minőségi besorolás sze­rint (I., II., III.) osztályozzák a beérkezett tejet. Az I. minő­ségbe sorolt árúért 0,30, а II. minőségűért pedig 0,20 koronás felárat fizetnek. Ezenkívül a felsőbb szervek javaslatára fi­gyelembe veszik a tejtermelő mezőgazdasági üzemek rét- és legelő gazdálkodását, s a tejtermelés szakosításának színvona­lát is, s ennek értelmében fizetik — a besorolás szerinti — fel­árat. A minőségi osztályokba való besorolás természetesen több tényező együttes függvénye, amelyről a mintavételből győződ­nek meg. Mindenekelőtt rendelkeznie kell a tejnek a besoro­lás szerinti osztályban érvényes, jól bizonyítható minőségi jegyekkel. Ezek közé tartozik a fizikai, vegyi, valamint a mikrobiológiai tisztaság. A fizikai és vegyi tisztaság mérése során a tejnek legkeve­sebb 3,2 százalékos zsírtartalmúnak, a természetes tejzsír szárazanyagának legalább 8,5 százaléknak, az Ackermann-féle fénytörésmérőnek a tejbe való mártásakor 17,5 hőfokon leg­alább 38 fokig kell emelkednie, a savanyúság mérőnek 6,2—8,0 SZH fok között kell ingadoznia, a 46 6104 Állami Szabvány szerint a mezőgazdasági üzemekben kifejt tejnek hűtése után legfeljebb 10, hűtőberendezés hiányában pedig legalább 15 C foknak szabad lennie. Például azt a tejmennyiséget, amelynél 10 SZH fokot mértek, a 86. § 2. c) bekezdése értelmében nem sorolják a szerződéses eladásba, ám a tejüzemnek ezt is át kell vennie, amennyiben az alkalmas azonnali fogyasztásra vagy feldolgozásra stb. Mikrobiológiai szempontból minden átvett tejszállítmánynak át kell esnie a vizsgálaton. Tisztának minősítenek minden kórokozótól és különféle orvosságoktól — antibiotikumoktól — teljesen mentes tejet. Csak tiszta tej kerülhet minőségi osztályozásra! A öalovoi tejüzemben az eltelt időszakban a tej minőségé­nek a javulását tapasztalták. Az elmúlt évben ugyanis több esetben vizezést észleltek! Ezek közt volt a Balvany! és a So­­laryi Magnemesítő Állomás, a jahodnái efsz, a Komárnoi Ál­lami Gazdaság és mások több tejszállítmánya. A tejüzem min­den esetben figyelmeztette a gazdaság vezetőit, azonban a minőség javítása már azok lelkiismeretétől függött. Amióta rátértek a tejnek a 123 76-os hirdetmény szerinti átvételére, az új felvásárlási ár és az árkiegészítő eszerint! fizetésére, a tej minősége lényegesen javult. Egyetlen esetben sem fordult elő vizezés. Tehát az, hogy a felvásárolt tej zsír­­tartalma az 1976-os év 3,55—3,60 százalékáról idén 3,35—3,80 százalékra javult, a szóbanforgó hirdetménynek is köszön­hető! Februárban például a felvásárolt tej összmeunyiségéből 8,4, áprilisban pedig már 18,3 százalék került az I. minőségi osz­tályba. Áprilisban a többi tej а II. (26 százalék) és а III. mi­nőségi osztályban került átvételre. Ha elgondoljuk, hogy eb­ben az évben az üzemnek több mint 81 millió liter tejet kell felvásárolnia, s nagy többségét feldolgoznia, az sem kerülheti el figyelmünket, hogy a negyedéves tervben is nagy tétel sze­repel. A minőség tekintetében azonban még sok a tennivaló, hiszen az I. minőségi besorolás is erről tanúskodik. Mi lehet ennek az oka? A tejüzem vezetői komoly fogyatékosságnak tartják, hogy a tejtermeléssel színvonalasan foglalkozó mezőgazdasági üzemek többsége — saját hibáján kívül — nem rendelkezik korszerű hu fő berendezésekkel! Ilyen felszerelésnek a beszerzése szinté lehetetlen, mert nagy kapacitású, automatikus vezérlésű tej­hűtő tankokat nem gyártunk, s mivel a kifejt tej a mezőgaz­dasági üzemektől rögtön nem kerül elszállításra, hőfoka emel­kedik, s ennek következtében fizikai, kémiai, mikrobiológiai minősége romlikl így kerül a fejés után egyébként jó minő­ségű tej többsége а II. vagy а III. minőségi — s ennek követ­keztében — a felvásárlási ár szempontjából előnytelen osz­tályba. Ugyanilyen a helyzet a tejszűrővel is. A mezőgazda sági üzemek korszerű tejszűrők hiányában fehér lepedőket vásárolnak, s azokon keresztül szűrik a tejet, őrködve ezrfel a fizikai tisztaság felett. A mikrobiológiai tisztaság lényeges ja­vulása pedig csak akkor várható, ha a mezőgazdasági üze­meknek módjukban lesz ötezres, tízezres vagy ennél is na­gyobb hűtőtartályokat üzemeltetni. A Calovoi tejüzem termékeinek minőségével országos, de nemzetközi viszonylatban is jó hírnevet szerzett hazánk tej­ipara számára. Az üzem hét szocialista brigádja közül hatnak bronz, egynek pedig ezüst érme van. A szocialista brigádmoz­galomban az üzem dolgozóinak közel 70 százaléka vesz részt. Amikor az elmúlt év júniusának elejétől rátértek a szaratovi (önellenőrző) módszerre, már gazdag tapasztalatokkal ren­delkeztek, hiszen a minőség tartása nem volt ismeretlen ré­szükre. A szaratovi mozgalom keretében meghatározták mindazokat a minőségi mutatókat, amelyek befolyásolják a selejtes gyárt­mányok sikeres kiküszöbölését. Egy-egy áru tétel minőségéért — névszerint — az a dolgozó felelős, aki készítette, tehát megszűnt az anonimitás. Az állami ellenőrzés során többször bebizonyosodott, hogy az üzem termékeinek minősége egyre javul — például az 1975-ös év valóságához képest 5,6 százalékkal javult a minő­ség, — s a kész termékeknek nagy többségét az „A“ minőségi csoportba sorolhatták, tehát kérték a „Kiváló Minőségű Aruk Üzeme“ cím odaítélését. Az üzem a minőséget bizonyító kerü­leti vándorzászlót is elnyerte. A dolgozók, a szocialista brigádok kezdeményezésére a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére a tervfeladatoknak 650—700 ezer ko­ronával való túlteljesítését vállalták. Miklós Dezső ökonőmus elmondta, hogy ebben az évben a tejüzem 203 dolgozójának több mint 200 millió korona értékű terméket kell produkálnia. Ez azt jelenti, hogy évi átlagban egy-egy dolgozó munkatermelékenységének egymillió korona körül kell lennie. A nagykereskedelmi árak módosítása következtében ebben az évben lényegesen kisebb tervezett tiszta jövedelmet érnek el, mint az előtte való esztendőben. Az üzem évi terfeladaté­­nak teljesítésére minden feltétel megvan. Az elmúlt év első felében 600 ezer liter körüli volt a tervhez viszonyított lema­radás, s ez év első felében azonban kilátás van arra, hogy 1 millió liter tejjel többet vásároljanak fel! Méhes Vilmos a termelési részleg vezetője elmondta, hogy az elmúlt évtől kezdve a savót túlsúlyban a Calovoi Nagyhiz­laldának és részben a töiii szövetkezetnek adják el — ezer literenként 12 koronáért. A napi 7—8 ezer liter savókészletet tehát a sertéstenyésztésben hasznosítják. A fölözött tejből fő­leg tejport és esetenként takarmánytűrút gyártanak. Folyé­kony fölözött tejet csak akkor adnak ki, ha a gépek javítása végett nincs lehetőség feldolgozásra. A szárítók tisztításánál összegyűjtött tejporhulladékot (300—400 kg) szintén a mező­gazdasági üzemeknek adják takarmányozásra. Így gyakorlati­lag minden anyagot hasznosítanak. Természetesen a feldolgozásra beszállított tej alacsonyabb osztályba való besorolása alkalmával a mezőgazdasági üzemek vezetői nyugtalankodnak. Számonkérik a tejüzemben, hogy minek alapján került szállítmányuk alacsonyabb osztályba. Ilyenkor a választ mindig a tejminték laboratóriumi vizsgálati eredménye adja meg. A mezőgazdasági üzemek vezetői így maguk is meggyőződhetnek a tejüzem dolgozóinak pontos, lelkiismeretes munkájáról, s ez arra ösztönzi őket, hogy kül­deményeikkel a lehető legjobb minőségi besorolást érjék el. A fentiek is azt mutatják, hogy ez nem egyedül csak rajtuk múlik. A fejőcsészéket csak tisztára másutt tőgyre szabad felhelyezni. Ezzel elejét vesszük szennyeződés tejbe való bekerülésének. Köztudomású, hogy a felvásárló szervezetek — január elejétől — a Szö­vetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium 123/78-os hirdetmé­nye, s az Állami Szab­vány értelmében minősí­tik a mezőgazdasági üze­mektől átvett terméke­ket és aszerint ítélik meg a felvásárlási árat. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaságban — a múlthoz képest — na­gyobb gondot kell fordí­tani az értékesítésre ke­rülő nyersanyagok mi­nőségére, hiszen ez a na­gyobb jövedelem eléré­sének egyik fontos fel­tétele! Tudni kell persze azt is, hogy jó minőségű A jó minőség meghatározója mindig nyersanyagból kiváló, a az alapanyag, de az ember is tehet kevésbé jóból pedig egyet-mást ennek érdekében! gyenge minőségű termék készíthető. Ez a takar­mánykeverékekre és azok hasznosulására is vonatkozik. A napokban a Mezőgazdaságellátó- és Terményfelvásárló Vállalatok vezérigazgatósága termelési főosztályának vezető­jével, Horniak Lajos mérnökkel folytatott eszmecsere kapcsán egyebek közt a mezőgazdasági üzemeknek szállított tápok mi­nőségéről is beszéltünk. — Mezőgazdasági üzemeink a szemes takarmányokat és más termékeket a 123/78-os hirdetmény értelmében adják át önöknek. Mennyire van ez befolyással a tápok minőségére? — Talán mondanom sem keil, hogy az alapanyagok minő­sége döntően befolyásolja a takarmánykeverékek tápértékét A takarmányipar tehát olyan alapanyagokból készíti a tápo kát, amilyet a mezőgazdaságtól kap. A tapasztalat azt mutatja hogy a mezőgazdasági üzemektől átvett gabona — főleg ta Uarmánybúza — nyersfehérje tartalma a múlthoz képest lénye gesen javult. Ez főleg a nagyhozamú szovjet búzák nemesitől nek az érdeme. A minőség javulásában azonban közrejátszot az okszerű fajtaagrotechnika, a talaj tápanyagkészlete, a nő vény igénye és más fontos tényezők összessége is. A norma szerint például a felvásárolt takarmánybúzának 18,9 százalék nyersfehérje mennyiséget kell tartalmaznia, a valóságban azonban esetenként túlhaladja a 14, s nem ritkán a 18 száza­lékot is! Mi persze a recepturák összeállításánál mindig a nor­mát vesszük alapul. Így a tápok minősége valóságban normán felüli nyersfehérje többlettel készül, hiszen a recepturában meghatározott összetevőket szintén bekeverjük a takarmá­nyokba. Esetenként azonban előfordulhat olyasmi, hogy a hozzánk érkező gabona nyersfehérje tartalma normán aluli, vagy a külföldi fehérje összetevő szállítmányok nem érkeznek időben, s mivel ilyen tételeknél is az alapanyag-normát vesz­­szük figyelembe a tápok minősége esetleg nem teljesen olyan, mint kellene. Ilyen eset azonban nagyon ritkán, saját hibán­kon kívül fordulhat elő. — Az iparilag gyártott tápok összetétele takarmányozási szempontból jobb mint bármelyik egyoldalúan adagolt gabona daráé, ezért jobban hasznosulnak az állattenyésztésben. Mii lehetne tenni annak érdekében, hogy tovább javuljon a keve­rékek minősége? — A tápok gyártásához a gabonán kívül sok más összetevő is szükséges. Ezek közül jő néhányat külföldről hozunk be, mert nem kielégítő a hazai termelés. Köztük említhetem az olajpogácsákat, a szójadarát, az állati fehérjeösszetevőket stb. Szükséges tehát, hogy a mezőgazdasági és az élelmiszeripari üzemek használják ki a kínálkozó lehetőségeket és termeljék meg a legfontosabb összetevőket, hogy a takarmányipar ne szoruljon külföldi behozatalra. Például lucernaliszttel sikere­sen csökkenthetjük a költséges külföldi behozatalt. Meg kell azonban jegyeznem: ha a lucernaliszt sokáig a raktárban áll, akkor b-karotin tartalmának jelentős hányada kárbavész, s az állatok részére hasznavehetetlenné válik. Ezért a lucernaliszt fehérjeösszetevőt a lehető legrövidebb időn belül fel kell használni. Manapság persze már mód van rá, hogy a b-karo­tin tartalmat „konzerváljuk“. Ezzel a fehérjedús komponens hónapokig is eltartható. Erre legjobb módszernek bizonyult a pogácsázás és a szemcsézés. Ezért elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy a rendelkezésre álló lucerna szárítók mellé pogá­­csázőkat, szemcsézőket is építsenek. Ahol pedig már van ilyen berendezés, ott maximálisan használják ki, mert ezzel elősegítjük a minőség lényeges javulását. — Mit tart fontosnak az ideális minőségű lucernakomponens és ezen keresztül a tápok minőségének javításában? — A minőséget nagyban befolyásolja a feldolgozásra kerülő zöldanyag begyűjtésének a koraisága. Például a zsenge álla­potban begyűjtött lucerna 18,9 százalék szárazanyagot, 4,98 nyersfehérjét, 2,74 százalék rostanyagot és 2,27 százalék hamu­­elemet, az elvirágzás után begyűjtött pedig 25,75 százalék szárazanyagot, 4,03 nyersfehérjét, 6.64 százalék rostanyagot és 2,28 százalék hamuelemet tartalmaz. Ez is bizonyítja, hogy mennyire fontos a begyűjtés alkalmas idejének a megválasz­tása, hiszen elkésett betakarítással nem kevesebb mint 0,95 nyersfehérje mennyiséget veszítünk, amit kis körültekintéssel, jobb szervezéssel megtakaríthatnánk állatállományunk részé­re. Jól véssük az emlékezetbe, hogy a gyenge állapotban be­gyűjtött, lisztté és szemcsézett fehérje összetevővé feldolgo­zott lucerna kilogrammja 300—400 mg/°/o b-karotint, 28—30 százalék nyersfehérjét, 0,3 gramm vasat, 8,—10 gramm lizint és 3—5 gramm metionint tartalmaz, a későn begyűjtött lucer­na azonban lényegesen kevesebbet! Tehát a következetesség nagymértékben befolyásolja a lucerna fehérje összetevő és rajta keresztül a tápok minőségét. — Mit tesz a takarmányipar a mezőgazdaságtól kapott vagy a külföldről behozott nyersanyagok racionális felhasználása érdekében? — Amint már említettem a tápok gyártásánál mindig az alapanyag, a gabona minősége a döntő. Ma már olyan beren­dezésekkel és jól képzett kutatógárdával rendelkezünk, akik aránylag pontosan megtudják állapítani a rendelkezésre álló nyersanyagok minőségét. Ennek figyelembevételével törek­szünk az optimális összetétel és minőség elérésére. Ezt a mód­szert január elejétől — a lehnicei és a brezinyi keverőben — vezettük be. Lényege az, hogy a rendelkezésre álló nyers­anyagot ésszerűen hasznosítsuk a gyártásnál, s olyan takar­mányokat juttassunk a mezőgazdaságnak, amelyeknek a táp­anyag aránya nem' változik, vagyis állandó. Ehhez természe­tesen olyan raktárak is szükségesek, ahol állandó és megbíz­ható áttekintést szerezhetünk a komponensek érkezéséről és főleg minőségéről; elemezhetjük a nyersanyagot; telex össze­köttetést tarthatunk fenn a keverőüzem és a számító központ közt; szervezetileg módosíthatjuk a gyártást stb. Ebben a fo­lyamatban nagyon fontos szerep hárul a keverő laboratóriu­mára, melynek az a feladata, hogy megállapítsa az összetevők minőségét és sürgősen értesítse a számító központot a való­ságról. Ott az adatokból 24 órán belül meghatározzák a tápok­ban szükséges komponensek arányát. A tápok optimális minő­sége és összetétele így biztosítható. Tekintettel arra, hogy az optimális tápösszetétel és minőség elérése nagyobb követel­ményt támaszt a szervezésre, a dolgozók szakképesítésére, s a laboratórium műszaki berendezésére, ezért már az elmúlt év második felében jól felkészültünk. Iskoláztunk minden olyan dolgozót, aki minőségileg befolyásolhatja a tápok gyártását stb. A MÉM engedélyére megegyeztünk a Brnoi Takarmány­minősítő Kutatóintézettel, hogy mindenekelőtt a nagytételben készülő A1 és VUL tápokat optimalizáljuk, s a tapasztalatok nyomán ezt a módszert további tápokra, sőt újabb három ke­verő üzemre is kiterjessük. — Milyen tapasztalatot szereztek a tápok minőségének az optimalizálásában? — A lehnicei és a brezinyi keverőben szerzett néhány hó­napos tapasztalat azt mutatja, hogy az optimalizálással két feladatot is teljesítünk. Jól gazdálkodtunk a fehérje kompo­nenssel, mert megtakarítást értünk el, ugyanakkor optimali­záltuk a takarmánytápokat, főleg nitrogén tartalmú összete­vőkkel, jóllehet ezen a téren még akad tennivaló bőven. Ügy határoztunk, hogy a laboratóriumi munkál átértékeljük és pontosítjuk. Ugyanis annak pontos tevékenysége nagyon fon­tos előfeltétele a még jobb minőség elérésének. A hasznosítás terén azonban a mezőgazdaságban kell megtenni az intézke­dést, mert gyakran ugyanazokkal a tápokkal az egyik helyen kiváló, a másikon pedig közepes vagy annál is gyengébb hasz­nosságot érnek el az állattenyésztésben. Az oldalt összeállította: HOKSZA ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents