Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-06-04 / 22. szám

1977. Jfiniue 4. SZABAD FOLDMOVES Tavaly az egy tehénre Jutó tejter­melés átlagát az előzó évihez viszo­nyítva Szlovákiában legnagyobb mér­tékben a levicei (lévai) járás mező­­gazdasági üzemeinek sikerült nevel­niük. Fejőstehenenként egy év alatt átlagosan százkilencven literrel nö­velni a tejtermelést nem kis dolog, ez minden állattenyésztő előtt világos. Meglepő azonban, hogy ez éppen a folyvást lemaradó járásnak sikerült. Amióta a levicei járás mai formájá­ban létezik, még sohasem fordult elő, hogy náluk egy tehén évente átlago­san kétezerkilencszázötven, naponta pedig 8,1 liter tejet adott volna. Amint az Mierka Ottó mérnökkel, a Levicei jórásl Mezőgazdasági Igaz­gatóság szarvasmarha-tenyésztési zoo­­technikusával folytatott beszélgeté­sünkből kiderült, ezt a termelésnöve­lési ütemet idén továbbra is sikere­sen tartják, pedig a szélsőséges idő­járás miatt a múlt évre tervezett tariméstakarmányok mennyiségének mindössze hetven százalékát takarí­tották be. Sőt ha figyelembe vesszük, hogy idén április végéig a tervezett 18 millió ISO ezer liternyi tejmennyi­séget 252 ezer literrel sikerült túltel­jesíteniük — ami tehenenként két declliteres további átlagos termelés­­növekedést jelent, a tavalyi egészévi közel hat decis növekedéssel szemben — úgy ezen a téren további sikeres fejlődés várható. Ez egyúttal azt is Jelenti, hogy a tavalyi első négy hó­nap időtervét Idén egymillió literrel túlteljesítették. A helyzettel azonban mégsem elé­gedettek, mert a nyugat-szlovákiai kerület viszonylatában még ezzel a nagyszerű előrelendüléssel is teljesít­ményben utolsóként szerepelnek. Össztársadalmi szempontból viszont igyekezetük főleg azért figyeiemre- és dicséretreméltó, mivel jelentős mértékben hozzájárult a CSKP azon kongresszusi határozatba foglalt gon­dolatának megvalósításához, misze­rint a gyengébben gazdálkodó mező­­gazdasági üzemek színvonalát a leg­­jobbakéboz kell közelebb vinni! Az utolsókat is joggal illeti dicséret, ha egy bizonyos időszak kiinduló pontjá-Előretörnek és felzárkóznak \ ból annak befejezéséig termelésük növekedési lendülete 'Szlovákiában legnagyobb Index számarányt mutat. Ez az utóbbi ldóben a levicei járás tejtermelésére is vonatkozik. Helyén­való persze ezen járás saját elégedet­­lenségéból eredő további igyekezete is, miszerint Idén túl szeretne jutni a bűvös évi háromezer literes átlagos tehenenként tejtermelést „határsá­von“. A legjobb utolsók meglátogatásakor mindenekelőtt azok a módszerek és Intézkedések vonták magukra érdek­lődésünket, amelyek múltévi előre­törésüket elősegítették, s előrelátha­tólag Idei Jő ütemtartásukat Is támo­gatják. Ezek nagyobb része szervezési jellegű, s csak bizonyos hányada anyagi-műszaki vonatkozású. Többek között igen eredményreve­­zető volt az időközi ellenőrzés, amely több állattenyésztői hibát, hiányossá­got tárt fel. Az ilyen ellenőrzés során hetente négy efsz állattenyésztési ter­melését ellenőrzi egy tizennágytagú szakbizottság. Ennek tagjai a járási mezőgazdasági igazgatóság egyes munkaszakaszainak felelős dolgozói, valamint a járás mezőgazdasággal kapcsolatot tartó különböző szolgál­tató vállalatainak megbízottai. Pél­dául a takarmányozásai kapcsolatban tüzetesen megvizsgálják annak bizo­nyos időszakban alkalmazott techno­lógiáját, az adagolást, a takarmány­összetételt, az etetés Időpontját, az állattartási valamint higiéniai viszo­nyokat stb. A megállapított hibákat jegyzőkönyvbe foglalják és eltávolítá­sukra határidőt, felelős személyt szabnak meg. A leggyakrabban előforduló hiá­nyosságok közé tartozott, s részben még tartozik a fejőstehenek egyedi etetésének és a köröm ápolásának hiánya. Áttekinthetetlen és pontatlan volt az egyes állatokról, illetőleg ál­latcsoportokról vezetett nyilvántartás. Néhiny helyen nem végezték egyidő­­ben az etetéssel, tejéssel, állatgondo­zással és takarítással összefüggő munkákat, miáltal az állatokat állan­dóan zavarták. A bizottság megköve­teli ennek felszámolását és a zavaró hatások Idejének lehető legkisebbre csökkentését. Meghagyja továbbá a pulzátorok helyes beállításának és működésének gyakori ellenőrzését. Az üszők előkészítésével eddig sok helyütt keveset törődtek. Most meg­követelik a mezőgazdasági üzemektől — amennyiben nem kielégítő a lege­lő, s az üszőállomány gyenge — hogy az állatokat kiegészítő takarmányo­zásban részesítsék, azok megfelelő kondíciójának fenntartása érdekében, ami lehetővé teszi az Idejében törté­nő befolyatást. Djabban kötelezővé teszik az üszők előhasí istállóban tör­ténő előkészítését az ellésre és az azt követő tejtermelésre. Sajnos, még mindig előfordulnak gazdaságok, ahol a tehénállomány, de különösen a még nem termelő üsző­­éllomány „lerongyolódott“, gyenge. Az ilyen állapot elleni küzdelmet ne­hezíti az a tény is, hogy kevés az istállótér. Helyenként a borjúistállók­ban a kívántnál hetyen-nyolcvan szá­­zaliékkal nagyobb áz állomány. Ez persze a fejlődő állatok egészségi állapotára és súlygyarapodására hát­rányos, s a lemaradás, amely néhány hónapos Is lehet kihatással van az üszők befolyatásának időpontjára és az ellésl arányra. Tavaly sikerült a re­produkciós folyamat eredményeit Ja­vítani, s csökkenteni az Időközök na­pokban meghatározott számát. Így ke­rületi viszonylatban ezen a téren a legjobb járások közé kerültek. Míg 1975-ben a száz vemhes tehénre szá­mított borjúelválasztási arány járá­sukban 89,5 százalékos volt, addig ez tavaly 95,5 százalékra javult. Annak okít kutatva, vajon miért szerepelt a járás 1982 és 1971 közötti tíz év folyamón a tejtermelés kerületi „ranglistájának“ utolsó helyón, több okra vezethető vissza. Ebben az idő­szakban a tehenek létszáma egy szin­ten mozgott, s főleg nem növekedett. Az utóbbi öt év folyamán azonban a tehenek Sllományszáma évente megkö­zelítően ezerrel nőtt, s az állatsűrfi­­ság száz hektár mezőgazdasági terü­letre számítva, a régi tizennyolccal szemben huszonhárom darabot ért el. Az üszők rossz előkészítése az ellésre kihatással volt a tejtermelés szintjére Is. Tervezéskor nem vették kellőkép­pen figyelembe azt a harmincezer juhot, amely osztozott az üszők és a tehenek legelőjében. Legelőik nagy része az Ipoly men­tén terül el, amelyeket a folyó majd minden évben elárasztott, s ilyenkor hónapokig nem vehették igénybe a takarmányozási tervben feltüntetett legelők zömét. A medréből kilépő Ipoly jelentős területen megakadá­lyozza a silókukorica, vagy más ta­karmányféleség idejében történő el­vetését. Látogatásunk idején is még több mint hatezer hektárnyi terület­ről nem vonult vissza teljesen a ter­mőföldet mocsarassá tevő kiöntött viz, ami lehetetlenné teszi a talajmű­­velést. Az így keletkező teriméstakar­­mány kiesést azután kényszerből sze­mes takarmánnyal voltak kénytelenek pótolni a mezőgazdasági üzemek, ami nem gazdaságos. Tenyészállomány szempontjából u­­gyancsak lemaradást mutatott a levi­cei járás. Míg például a Dunajská Streda-1 (dunaszerdahelyi) vagy a Bratíslava-vidéke járás tehénállomá­nyának hozzávetőleg nyolcvan száza­léka tejelékenységjavításra kereszte­zett, addig náluk az állománynak még egy százaléka sem keresztezett. Most már ezen a téren szeretnék be­hozni a lemaradást, de jelenleg a ke­resztezés engedélyezését és program* bevételét már évi és tehenenkéntl há­romezer literes átlagos tejtermelés­hez, valamint a tervezett takarmány­mennyiség eléréséhez kötik fűtöttet szerveik. Természetesen jelenlegi te­hénállományuk más járások keresste­­zett állományainak tejelékenyeigével és valóságos tejtermelésével nem ve­heti fel teljes mértékben ■ versenyt. Ex éppen olyan kilátástalan, mintha ma a Kosúti búza versenyezne ter­méshozamban például a nemesített, nagyhozamú szovjet búzafajtákkal. Az utóbbi Időben évente összesen háromezer darabbal növelik a járás szarvasmarha állományát, amiből mint már említettük ezer a tehén. Ezek el­helyezése nehézségekbe ütközik és a legtöbb helyen ebből a célból provi­zóriumnak nevezhető épületeket kény­telenek igénybe venni, ami csökkenti az állatok termelését. Idén tíz-tízen­­egy darab kroméfížl típusú, Otszás hízómarha elhelyezésére alkalmas Is­tállót építenek. Ezt követően a fel­szabadult régebbi istállókat a tehe­nek vagy az üszők részére alakítanák át, illetőleg rekonstruálnák, korszerű­­sítenék Távlati terveikben több áj Istálló létesítésével számolnak. Az Ipeľský Sokolec-i (Ipolyszakállasi) Efsz-ben hétszáz férőhelyes, a Dolná SeC-l (Al­­sőszecsel) Efsz-ben, ugyancsak hétszáa férőhelyes, a Želiezovcel (zsellzl) Ál­lami Gazdaságban ezer férőhelyes te­­hénistállót, a Pohronský Ruskov-f {oroszkai) Efsz-ben pedig egy három­ezerötszáz hízómarhát befogadó kí­sérleti Istállót szándékoznak létesí­teni. Az állatok rendes elhelyezése szin­tén elősegíti majd a termelékenység jobb kihasználását és a termelési fel­adatok maradéktalan teljesítését, a­­melyeket évente öt százalékkal növel­nek. A felsorolt és a nem említett Intéz­kedések egész sorának segítségével a tejtermelésben eddig lemaradó levi­cei járás egyre Jobban előretör és fel­zárkózik a legjobb eredményeket ki­mutató szlovákiai járásokhoz. KUCSERA SZILARD A mezőgazdasági nagyüzemek információs rendszere Дг élet alapvető folyamata a táplálkozás. Energia nélkül nincs rriozgás, ezt jól tudják a komár­­noi, Nővé Zámky-i és az ipolymentt értékesítik, mivel amúgysem fogyaszt­hatják el a zsíros húsféleségeket. Ügy gondolták, hogy jól jön egy pár ko­rona. A mezőgazdasági nagyüzemek ter­melési- és munkafolyamatának irányí­tásában, valamint a döntés hozatalá­ban nagy jelentősége van az informá­ciós rendszernek. E kérdéssel, kutató­munkájának keretében, a Mezőgazda­­sági és Élelmezésügyi Közgazdasági Kutatóintézet foglalkozott. Az irányí­tási és döntési folyamat információs rendszerének elemzéséhez szükséges alapadatokat közvetlenül az állatte­nyésztés különböző irányítási szint­jein dolgozó vezetők tevékenységéből merítette. Az irányítás döntési folyamatának három alapfázisa van: a tervezés, a végrehajtás ás az ellenőrzés. , A döntési folyamat tervezési fázisá­ban — az állattenyésztés egyes dön­tési hatásköreiben — azok az infor­mációk voltak szükségesek, amelyek különböző alapadatokat nyújtottak. Ezek a következők: a járási Mezőgaz­dasági Igazgatóságok irányszámai; a szövetkezetek és állami gazdaságok komplez elemzésinek adatai; az egyes termelési, gazdasági és egyéb muta­tóknak az elmúlt időszakban elért át­lag értékei; saját szakmai tapaszta­latok; más szervezetek adatai; továbbá mindazok a tájékoztató jellegű ada­tok, melyek az irányítás egyes szint­jein és valamennyi termelési tevé­kenységben szükségesek a tervek és az egyes tervszakok kidolgozáséhoz. A döntési folyamat végrehajtási fá­zisában — az állattenyésztésben elő­irányzott tervnek megfelelően — az egyes információs körök megfelelő tájékoztató feltételeket biztosítottak az irányítás operatív szervezéséhez, valamint a termelési- és munkafolya­matok összehangolásához. Itt túlnyo­mó részben a saját szakmai tapaszta­latokból szerzett információkról volt szó. Ezeknek az információknak a fő forrását a munkaértekezletek, külön­böző klmntatésok, szaktanfolyamok, szemináriumok, tanulmányutak, mun­kahelyek megtekintése, a szakiroda­­lom tanulmányozása, a magasabb szintű irányító szervek rendeletéi, ntasftásai és egyéb Információk ké­pezték. A döntési folyamat ellenőrző fázisa zárja és értékeli az állattenyésztésben kitűzött tervek által előirányzott ter­melési- és munkafeladatok végrehaj­tását. Az informáciék forrását az egyes irányítási szinteken dolgozó vezetők rendszeres ellenőrzése (hosz­­szútávó, rövid lejáratú, egyszsri, napi stb.) képezi. Az ellenőrzésnek fontos információs-forrása a személyes meg­figyelés. amely magába foglalja az állattenyésztés termelési részlegeinek terepszemléiét, a termelési kimutatá­sokat és jelentéseket, a munkaérte­kezleteket és egyéb tájékoztató jelle­gű adatokat, melyek elősegítik az el­lenőrzést. Az információs források olyan üze­men kívüli információk, amelyek a mezőgazdasági üzem környezetéből (Járási Mezőgazdasági Igazgatóság, nemzeti bizottság, Terményfeivásárló és Ellátó Vállalat ét egyéb szerveze­tek) szerezhetők be, másrészt olyan özemen belöli információk, melyek saját adatokból nyerhetők. Az özemen kívüli Információk cso­portjába az állattenyésztés terveinek irányszámai, a rendeletek, a felettes szervek utasítása, a felvásárló- és el­adó vállalatok, tanácsadó azolgálatok, kutatóintézetek, főiskolák, számítás­technikai intézetek és egyéb mező­gazdasági intézmények információi, továbbá a tudományos ét szakmai ki­adványokból elsajátítható információk sorolhatók. Az üzemen belttll információk for­rását az állattenyésztés hosszútávé és az éves termelési-pénzügyi, valamint az egyes üzemek és állattenyésztési szakaszok részleges tarvei, továbbá а munkahelyek személyes megtekintése, és valamennyi irányítási szint veze­tőjének rendszeres munka- és szak­mai értekezletei képezik. Az elemzésből kitűnik, hogy az irá­nyítás döiitési folyamatának fő infor­mációs forrásai az üzemen belüli ada­tok. Az információk megszerzésének leggyakoribb formája az Írásbeli adat­közlés, ezt követően a személyes ta­pasztalat és végöl az információk szóbeli átadása volt. Az ismeretek alapján kidolgozták az irányitís dön­tési folyamatának a modelljét, amely az egyes döntési körök legfontosabb információit tartalmazza. E modell alapján a döntési folyamat végrehaj­tási szakaszában az egyes tárgykörök­ben a következő információs források szükségesek: Az irányítás módszertani informá­ciós forrásai; az állattenyésztés ter­melési-pénzügyi tervei, napi jelenté­sek, a felső- és középfokú vezetők munkaértekezletei, a munkahelyek el­lenőrzése, a termelési egységekre szá­mított havi abraktakarmány fogyasz­tás, a szerződéses eladási terv havi teljesítése; a megfelelő takarmányo­zási rendszer érvényesítéséről szőlő határozatok információs forrása; a sa­ját takarmánykeverékek előkészítési módja, ezek komponenseinek a meg­határozása, javaslatok a takarmány­­keverékek beszerzésére, az egyes gaz­dasági állatok és kategóriák alapta­karmány adagja, a termelési részle­gek abraktakarmánnyal és takar­mánykeverékkel való tervszerű ellá­tása, az etetési technika legújabb tu­dományos ismeretei; az állategész­ségügyi intézkedésekről szólő határo­zatok információs forrása; a járási állatorvosnak az állategészségügyre vonatkozó előírásai ás utasításai, az üzemen belüli állategészségügyi in­tézkedések, az állategészségügyi elő­írások és utasítások betartásáról szó­ló szakelőadások és tanfolyamok, sze­mélyes megfigyelések és a járványok elleni óvintézkedések; információk a iegújobb technológiai eljfirásokra az állattenyésztésben; az állattenyésztési munkatechnológiák legújabb tudomá­nyos és műszaki eredményei, a szak­­irodalom tanulmányozása, a korszerű állattenyésztési telepek megtekintése, a kutatóintézetekkel, iskolákkal és egyéb intézményekkel valö együttmű­ködés; az egészségvédelmi és munka­­biztonsági határozatok információs forrása; a Járási Mezőgazdasági Igaz­gatóságok által kiadott munkavédel­mi, egészségügyi és munkabiztonsági utasítások és rendeletik, az üzemen belüli munkavédelmi és egészségügyi utasítások, a dolgozók részére rende­zett tanfolyamok és előadások; a munkaértekezletek szervezéséről szó­ló határozatok információi; az üzemi vezetők munkaértekezleteinek terve, a felső- és középfokú irányítási szin­tű vezetők napi, heti, havi és soron­­kivüli munkaértekezleteinek időterve; az iratok körforgósáréi szóló infor­mációk; a felső irányítási szintű ira­tok és statisztikai jelentések körfor­gásának időterve, a középfokú irányí­tási szinten és az állattenyésztés egyes alakulataiban levő iratok és az elsődleges nyilvántartási jegyzetek körforgási időterve, az állattenyésztés napi operatív irányítása, a felettes és a statisztikai szerveknek beküldött jelentések. Az irányítási-döntési folyamat leg­felsőbb szintű végrehajtási fázisának felvázolt modellje, az állattenyésztés­ben útmutatásként szolgálhat az Üze­mek vezetőinek irányítási és döntési munkájuk során. Ezen túlmenően megfelelő segítséget nyújthat s veze­tők hatás- ás felelősségkörének meg­szabására is. VINCENT RAPANT, mérnök piros-pozsgás, egészségtől duzzadó nénik, akik évek óta látják el a zvo­lení piacot friss zöldséggel, gyü­mölccsel, szalonnával, hlzottltbával, tepertyüvel, borral és sok minden Jó­val ami ň mozgáshoz szükséges. A dolgozók vásárlási kedve Igen nagy. Ehhez persze fó tömött pénz­tárca is kell, mert az árak, amit az eladók diktálnak nem éppen ember­ségesek. A piacon Április második hete — péntek, piaci nap. Minden vásárlónak tudnia kell milyen áru van kirakva az aszta­lokra és milyen árban. Pénteken vesz­­szük meg a vasárnapi húslevesbe való zöldséget és miegymást. Itt látni az Ismerősök közül Varga nénit, aki mosolyogva jelzi, hogy mindene elkelt, jó napja volt. Noszo­gat, látogassam meg Mézes Erzsébet komaasszonyát, akinek tele van az asztala csoda jó és finom áruval. őszintén szólva eddig sohasem for­dult elő, hogy Mézes nénitől ne vásá­roltam volna valamit. Boldogan foga­dott és mutogatta a sült hurkát, kol­bászt, libafertályt, tepertyűt, sültcsir­két és palackokban a fehér- és vörös­bort. Kezeimet csaptam össze a nyál­folyást előidéző sok fő csemegének láttán. Erzsi néni elmesélte, hogy lakoda­lom volt náluk, a leánya esküdött örök hűséget szive választottjának, a helybeli szövetkezet kombáfnosának. A lakodalomban a disznó- és liba fi­nomságok nem fogytak el, ezért a férjével elhatározták, hogy Zvolenban Érthetően magam is kezdtem at árak iránt érdeklődni. Először Is a hurkának és a kolbásznak szegeztem oda az árak után tudakozó kérdést. Mézes néni olyan árat mondott, hogy homlokomat rögtön elöntötte a verí­ték. Először azt hittem, hogy ugrat, de 6 leplezetlenül és félre nem érthető hangsúllyal megjegyezte: aki lakodal­mi disznótoros dolgokat akar venni, az fizessen! Aztán a Ubatepertyűt vettem célba: — „harminc korona egy kilő*— volt a válasz. Erre alkudozni kezdtem, hogy húszat adok, mert ez megfelelő ár, — mire azt válaszolta: — „nem adom, inkább viszem a tyú­koknak. Oda voltam a csodálkozás­tól, de a rémülettől is. Taktikát változtattam, szívére és lelkére beszéltem, hivatkoztam az öregségemre, a kis nyugdíjamra, meg hogy nincs senkim, csak magam nyögdécselek és így tovább... ö azonban hajthatatlan maradt, nem engedett a negyvennyolcból. Ott hagy­tam, de egy félóra múlva újból visz­­szaténem, gondolva, hátha „megpu­hult“. Vadász szemeim azonnal észre­vették, hogy nem adott el semmit, minden a helyén volt. Titokban örül­tem ts. Felesleges volt a visszatérés, mert ő vette át a szót. Így fogadott, „na, meggyütt az eszel?" Én erre azt vá­laszoltam, hogy még teljesen normáli­san gondolkozom, s őszintén beszé­lek. — Igen? — mordult rám gunyo­rosan — szóval nincs senkije, egye­dül él, hát a múlt héten az a testes nő ki volt, nem a felesége? Nekem ugyan beszélhet, akkor nem alkudo­zott, hanem fizetett... Aztán már nem regisztráltam sem­mit, valami bódulat Jött rám, meg­szűnt érdekelni a kolbász, a hurka, a libafertály és a tepertyü. Igyekeztem minél előbb tovább állni, mert érez­tem, hogy a kajánul vlgyorgők rajtam mulatnák. I M. Habrovský

Next

/
Thumbnails
Contents