Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-05-21 / 20. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 4 ,, 1977. május 21. VETSEE a szőveTHfzen fŐLOMÜVESEK szöv erstatten FÓRUMA Munkakapcsolatok az efsz-ekben • A munkafeltételek szerződéses megállapítása fontos Egységesen alkalmazzuk a törvényeket és rendeleteket Egyes járásokban kételyek merültek íel, hogyan elvégezni a munkafeltételekről szélé szerződések megkötését. Ezért nem érdektelen, ha ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozunk. A párt- és állami szervek sokéves igyekezete, hogy kiegyenlítse és a többi dolgozó szintjére emelje a szövetkezeti földművesek élet- és munkkefeltételeit és feltételeket teremtsen arra, hogy az egységes földművesszövetkezetekről szélé új törvény alapján rendezzék az efsz-ek és a tagok közötti munkakapcsolatokat. E rendelkezés minőségi fokmérője abban kereshető, hogy a munkakapcsolatokat tekintve lényegesen javítja a szövetkezeti földművesek helyzetét és a többi dolgozó szintjére emeli. Szövetkezeteinkben a munkakapcsolatok újszerű rendezésének legfőbb előnye az, hogy ezáltal bevezették a munkafeltételekről szóló szerződés megkötését (a 122/1975 Zb. számú mezőgazdasági földművesszövetkezeti törtvny 47 §-a, valamint a szövetkezetek mintaalapszabályának 47 és ezt követő cikkelyei). E szerződések megkötésének jelentősége abban van, hogy szilárdítja a szövetkezeti tagok jogi és szociális biztonságérzetét, főképp ami a munkába való besorolás tartósságát illeti, a szövetkezeti tag egészségi állapota, képzetsége, szakmai képesítése alapján, valamint a munkában mutatott egész évi helytállása szerint. A munkafeltételekről szóló szerződésben, amelyet írásban kötnek meg, mivel csupán így érvényes, a szövetkezet megegyezik az illető taggal az általa végzett munka nemében (tisztség), amit a tag folyamatosan végez majd, továbbá a munka elvégzésének helyében (község, gazdaság, részleg vagy egyéb formában meghatározott munkahely), valamint a munkába lépés napját is rögzíti. Ha a későbbiek folyamán a szövetkezetnek nincs lehetősége arra, hogy az illető tagnak az egész év folyamán biztosítson а képzettségének megfelelő állandó munkát, úgy egyezséget kell kötnie vele a szövetkezetben a naptári év folyamán általa végzett munka terjedelmére is. Egyébként a szövetkezet és a tag szabad belátására bízzák, hogy e szerződésben a további munkafeltételeket is rögzítsék. Feltételezhető (s ez így is van rendjén), hogy a szövetkezetek a munkafeltételekről szóló szerződéseket az ój tag felvételekor kötik meg, hogy a tag a kezdet kezdetétől olyan munkát végezzen, amit a szerződésben kötött egyezmény alapján megszabtak. A régi tagokkal a munkaszerződések megkötésénél a szövetkezetek természetesen azokból a feltételekből és adottságokból indulnak ki, amelyek a tag és a szövetkezet viszonyában eddig is érvényben voltak. A munkafeltételekről szóló szerződés megkötésével — ez az egyezség a szövetkezetre éppúgy érvényes, mint a tagra — bármely fél részéről egyoldalúan nem lehet megváltoztatni. Csupán kivételesen — társadalmilag indokolt esetekben — lehetséges a megszabott munkafeltételek egyoldalú megváltoztatása, nevezetesen a munkafajtájában, a munka elvégzésében s lényegében olyan körülmények között, amit a munkaszerződés megkötésekor nem lehetett előre látni. Ha bármilyen oknál fogva a munkafeltételekről szóló szerződést nem kötik meg. úgy a szövetkezeti tagnak a munkába való besorolásáról és munkavégzésének terjedelméről a szövetkezet vezetősége dönt, tekintetbe véve a szövetkezet szükségleteit és lehetőségeit, valamint a szövetkezeti tag egészségi állapotát és képességeit s amennyiben lehetséges, képesítési szintjét is (a törvény 51 §-a, valamint a munkaalapszabály 48. cikkelyének első bekezdése). Ilyen esetben a szövetkezet kötelessége lehetővé tenni a tag számára — ha vele másképp nem egyezett meg — a naptári év folyamán az egész évi munkát legalább olyan mértékben, ami a szociális biztosításról szóló rendelkezések szerint a naptári év beszámítása szempontjából szükséges. Az eddigi tapasztalatok alapján a munkafeltételekről szóló szerződések megkötése terén komolyabb problémák nem merülnek fel az olyan szövetkezetekben, ahol az új jutalmazási rendszert alkalmazzák. De a többi szövetkezetnek is a járási mezőgazdasági igazgatóság, valamint a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bizottságai e kérdés megoldásában készségesen nyújtanak segítséget. Ezért ajánlatos, hogy azok a szövetkezetek, ahol a szerződések megkötése során bizonyos nehézségek merülnek fel, minden járásban az elűbbemlitett illetékes szervekhez forduljanak. Dr. MICHAL ÖURDIAK Néha már bosszant, amikor az emberek egy-egy kérdésre pontosan azt válaszolják, amit a kérdező előre tud. Vagyis nem azt, ami van, hanem azt, ami illik. Különösen igaz ez, ha valakit a szabad idő jelhasználásáról faggatnak. Jönnek a jól bevált fordulatok: tanulok, szakmailag képzem magam, olvasok, színházba járok, szívesen nézem a tévé igényes műsorait. Az ember szinte belebődul a válaszokba, és mármár hajlamos azt hinni: az emberek többsége az önmegvalósítás izgalmas folyamatának részeként agyonmüveli magát. Hogy ez kissé summásan hat? Lehet, de figyeljük egyszer meg: ki az, aki arra a kérdésre, hogy mit csinál akkor, amikor nem csinál semmit, őszintén azt válaszolja: semmit. Vagyis nem használja a megszokott fordulatot, hanem bevallja: szórakozási igénye van, szeret a természetben járni, elbibelődni néhány gyümölcsfával, kézbe vesz egy könyvet, krimit kikapcsolódásként, vagy éppen csak sétál, cél nélkül, lazítva. Márpedig az élet olyan, hogy az emberek Ilyen dolgokkal is foglalkoznak, s ez sem baj. Amikor arról beszélünk, hogyan éljünk okosabban, akkor aligha az az igény fogalmazódik meg: minden percet valami magasabb rendű elfoglaltsággal töltsünk ki. Ahhoz, hogy az ember megújuljon, kipiheje a munka fáradalmait, ahhoz kellenek a gondtalan percek, a lazító órák, a kötelezettségnélküli kikapcsolódás. Mellettük sorakoznak a tulajdonképpeni kedvtelések, melyek esetleg öncélúnak tűnhetnek. Mert nem természetes, hogy egy estére elfáradt nő, horgol vagy subázik? Az egyik traktoros Okszerűen, okosan barátom nem is tagadja, egyáltalán nem érdekli, hogy jog-e halat, csupán a csendért ül a Latorca-parton. Egy másik ismerősöm saját bevallása szerint felüdülésként az újságokat olvassa, s a köztiszteletnek örvendő szövetkezeti elnök Démis Roussost hallgat üres óráiban. A világért sem mondanám: minden időt a lazító szórakozás töltsön ki. De ne szégyelljük, hogy ez is része az életnek. A postagalamb-nevelés, a méhészkedés, a nyúltenyésztés, a sétálás és még sok más. Tagadhatatlan: az élet követeimé-Legfontossabb tényező Nagyon gyakran halljuk, olvassuk, s mintegy divatos közhellyé vált, hogy a legfontosabb tényező az ember. Legfontosabb szereplője a rohamos műszaki fejlődés korszakának. És a jövőben sem lesz gyengébb, elhanyagolhatóbb tényezője a termelésnek. Sőt ellenkezőleg — a korszerűbb, összetettebb technika jól képzett, komoly elméleti és gyakorlati ismeretekkel felvértezett szakembereket követel az emberi tevékenység, a termelő munka minden szakaszán. S ez nem üres szóbeszéd, hanem megmásíthatatlan valóság. Népgazdaságunk egyik igen fontos ágazata a mezőgazdaság, amelyre szintén teljes mértékben érvényes ez a megállapítás. A legutóbbi esztendők jelentős műszaki fejlődése a mezőgazdaság terén is Időszerű kérdéssé emelte a káderek problémáját. Ez a kérdés egyre fontosabb lesz azért, mert távlatilag a mezőgazdaságban dolgozók számának egyre csökkenő irányzata mellett, egyre nagyobb termékmennyiségeket kell előállítani, hogy a kitűzött célt — a lakosság élelmiszer-ellátásáben az önellátás szintjét — mihamarább elérjük. Ehhez a kellő feltételeket már most ki kell alakítani, meg kell teremteni. Szövetkezeteinkben, ahol szem előtt tartják a holnap, sőt a holnapután követelményeit is, komoly igyekezetét fejtenek ki a jelenlegi és a jövő káderek lehető legjobb felkészítésére. E szövetkezetek közé tartozik a Sahyi (Ipolysági] Vörös Lobogó Efsz is. Erről Holman Máriával, a szövetkezet káderosztályának vezetőjével folytatott beszélgetés során győződtünk meg. Milyen itt a helyzet a káderek körül? Az elmúlt évben a szövetkezetekre' háruló egyik igen fontos feladat volt minden egyes taggal és dolgozóval a munkaszerződések megkötése. E feladat maradéktalan elvégzésével vajmi kevés szövetkezet dicsekedhet. — Szövetkezetükben hogyan birkóztak meg ezzel a nem könnyű feladattal? — A mukafeltételeket rögzítő munkaszerződések megkötése — válaszolta Holman elvtársnő — lényegében technikai kérdés. Jelenlegi beosztásomban csupán a múlt év szeptembere óta irányítom és intézem szövetkezetünk káderügyeit, de nézetem az, hogy a munkaszerződések megkötése egy nagyobb szövetkezetben ilyen rövid idő alatt képtelenség. — Hány tagot tömörít jelenleg szövetkezetük? Taglétszámunk pillanatnyilag 580, s lényegében ez is kihatot arra, hogy a szerződéseket még nem tudtuk minden egyes dolgozónkkal végérvényesen megkötni. Az idén azonban feltétlenül elvégezzük ezt a feladatot. A lehetőségeket ki kell használni Ha a karvai úton, a Duna felől közelítjük meg Muzslát, a gyönyörű erdőből kilépve elénktárul a falu látképe. Enyhe lankák, dombok között épült. Az erdő és a falu, háromkilométernyi szélességben fogja közre a „lapos , Duna menti réteket, legelőket, szántóföldeket. A sík területet itt-ott enyhe „gyűrődések“ tarkítják. Tavasszal, hóolvadás, kitartó esőzések idején, ezek a gyűrődések, völgyek vízzel telnek meg. Sok-sok apró tavacska képződik így. Kétségtelenül, szemetgyőnyörködtető látvány. Csakhogy: „nem mind arany, ami fénylik“. A Muzslai egyesült Béke Efsz dolgozóinak, vezetőinek, bizony temérdek gondot, álmatlan éjszakát okoznak ezek a „tavacskák“. Ezidőtájt ugyanis, több mint háromszáz hektárnyi mezőgazdasági terület van víz alatt a szövetkezet határában. A következmény nyilvánvaló: a víz késlelteti a vetést, — főleg a kukorica vetését — tönkreteszi az állatállomány száméra oly fontos réteket, legelőket, s a már elvetett gabonát is jócskán megtizedeli. A bajt még az is tetézi, hogy az eső- és talajvíz túlnyomórészt olyan helyeken gyűlt össze, ahonnét úgyszólván lehetetlen elvezetni. A kárt talán nem is lehet meghatározott pénzösszegben kifejezni, hiszen a vetéssel várni kell, s úgy néz ki, hogy a terület nagy része ez évre kihasználatlanul marad. A szélsőséges tavaszi időjárás, főleg az áprilisi fagyok a közös gyümölcsösét — főleg a barackfákat — is tönkretették, több mint harminc hektáron. Emiatt a szövetkezet egyik jelentős pénzforrása ez évre kiapadt. Tények, egyelőre megváltoztathatatlan tények ezek. Az is tény azonban, hogy a közös dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére, 1 millió 973 ezer korona értékű kötelezettséget vállaltak. Hat csoportos és hetvenhét egyéni kötelezettségvállalás született a szövetkezetben. Főleg a növénytermesztők és a gépkezelők vállalásai számottevőek, de az állatgondozók Is jócskán kiteltek magukért. Egy két szemléltető számadat: gabonából 3440 mázsával szeretnék túllépni a terveket, 3360 mázsával több kukoricát és 2520 mázsával több cukorrépát szeretnének betakarítani a tervezettoél. Az állatgondozók 2081 mázsa takarmányt takarítanak meg az év folyamán. Komoly munkát, kitűnő munkaszervezést,, és a közös minden egyes dolgozójától becsületes hozzáállást igénylő teladatok. Felvetődik azonban a kérdés: A jelentős víz- és fagykár vajon nem befolyásolja-e kedvezőtlenül a kötelezettségvállalások teljesltését? A szövetkezet elnöke, Barusz mérnök egyenlőre bizakodik: — Annak ellenére, hogy ilyen nagy méretű víz- és fagykárra nem számítottunk, szerintem — ez a dolgozók véleménye is — egyáltalán nem kétségbeejtő a helyzetünk. Őszi gabonáink ugyanis, kitűnően átteleltek. Ahol a vfz nem károsította meg a vetést, kitűnő termést igér. A nitratációt időben elvégeztük ezeken a területeken, így ha az időjárás'nem szól közbe a tervezet liektárhozámokat jóval túlléphetjük. Éppen ebben látom a lehetőséget arra, hogy utolérjük önmagunkat. Ha a tervek valóravállnak, ismét a dolgozókon lesz a sor. Állíthatom, hogy vannak még kiaknázatlan tartalékaink. Ezzel elsősorban a gabonafélék időbeni és veszteségmentes betakarítására gondolok. Gépjavítóink már most, teljes erőbedobással készülnek a betakarításra. A műhelyekben az előre meghatározott ütemterv szerint folyik a gépjavítás. Az idei aratást nyilván folyamatosabbá teszi majd az Is, hogy a közelmúltban úgyszólván teljesen felújítottuk gépparkunkat. Három E— 512-es, három Kolossz és egy Niva kombájnnal aratunk az idén. Már megkötöttük a szerződést a Dolné HerKpice-i Gép- és Traktorállomással, miszerint öt kombájnt bocsátanak majd rendelkezésünkre az aratás idején. A vontatott, lassú szállítás nem okoz majd gondot, hiszen, míg tavaly csupán három saját teherautóval rendelkeztünk, idén tíz tehergépkocsit vonhatunk be az aratási munkálatokba. S végül, de nem utolsósorban, a betakarított gabona jó részét, ha szükséges el tudjuk helyezni saját raktárainkban. — A szocialista munkaverseny, nyilván szintén kedvezően befolyásolja majd a kötelezettségvállalások teljesítését. — Erre Is gondoltunk, annak ellenére, hogy a szövetkezetben még csak egy szocialista brigád van kialakulófélben. Az idénymunkák idején rendszeresen munkaversenyt hirdetünk, kellő jutalmazási alappal. Elsősorban a gépkezelők és az állatgondozók versenyeznek. Az eredményeket kellő körültekintéssel, csoportonként és egyénileg is értékeljük, s az első három helyezett pénzjutalomban részesül. — Az ilyen tervek, elképzelések eredményre vezethetnek. De mi lesz a víz sújtotta területekkel? — Természetesen, amint lehet bevetjük ezeket a területeket is. Ha kell, lépésről-lépésre, hiszen tagadhatatlan, hogy minden talpalatnyi földterületre szükségünk van. Az Ilyen „felszabadult helyekre“ kukoricát, silőkukorcát vagy kendert vetünk. Szerencsére elegendő vetőmaggal rendelkezünk. Kukoricából korai, késői fajtáink egyaránt vannak, így remélhetőleg, ha kis mértékben is, de még ellensúlyozhatjuk a viz okozta károkat. Mit is fűzhetnénk az elmondottakhoz? Talán csak annyit, hogy ebben a szövetkezetben bátran szembe mernek nézni a nehézségekkel. Íme a lehetőség, a példa arra, hogyan kell dolgozni, mindig a megfelelő, a legracionálisabb megoldásra törekedni. A földművesek mindenkor harcban álltak a természettel. Megnyugtató, hogy ez a küzdelem évről-évre kiegyensúlyozottabb. —barak — nyel nagyok, s kényszerítik a szövetkezeti dolgozót is, hogy nap, mint nap előbbre lépjen a tudás, a szakmai műveltség területén. De hazug lenne azt hinni, hogy ez úgy is megy, ha soha senki egy percre sem lázit. Hiszen az élet éppen azért szép, hogy a munka mellett megfér a szerelem, d tanulás melet a szórakozás, az önképzés mellett a tánc. Az arányok téves megítélése sosem vezetett jóra. Így lenne az akkor is, ha a szabad idő esetében kikapcsolnánk mindent, ami emberi, könnyed, derűs, szép. A teljesebb élet fogalmába mindez benne foglaltatik, éppúgy, mint az ésszerű étkezésben a nehéz sült és a habkönnyű sütemény. De se marhabélszíneh, se krémesen nem lehet sokáig egészségesen élni, ami más nyelven azt is jelenti: nem szükséges Thomas Mann-„mérgezést“ kapni, vagy éppen Carr krimijén tartósan boldognak maradni. Lazítsunk tehát, merjünk vidámak lenni, ne vegyük jel az összeráncolt homlok álarcát. S főleg dobjuk el a jól begyakorolt sztereotípiákat, amikor kérdeznek, s mondjuk meg őszintén: pihenni jó, heverni kellemes, pecázni öröm, sétálni a természetben nagyszerű, ultizni is lehet, a gyerekkel birkózni kötelesség. Vagyis okszerűen, okosan. (1. b.) — Adódott-e olyan eset, hogy a munkakategóriába való besorolás után egyeseknél jelentősen csökkent volna jutalmuk? — A szerződések megkötésének egyik velejárója az, hogy minden dolgozónkat egyéni képességei, • gyakorlata, szakmai képesítése, iskolai végzettsége szerint a megfelelő munkakategóriábe soroljuk. Ez olyan dolgozónál jelenthet hátrányt, akik nem ludnak kellő szakiskolai végzettséget, munkakörükhöz szükséges képzettséget felmutatni. Ilyen eset nálunk főképp a műhelyekben adódott elő. Esetenként az illető kevesebbet kapott volna, mint eddig. Viszont gyakorlata és ügyessége, becsületes, jó munkája által lehetőség nyílik arra, hogy prémium tormájában kaphasson mozgó bért s így egyenlíthesse ki az esetleges különbséget. Rugalmas bérpolitikánknak köszönhető, hogy egyetlen dolgozónk, tagunk sem panaszkodhat a kevesebb keresetre. — Tesznek-e valamit annak érdekében ,hogy a tagok kiegészíthessék illeve növelhessék szakmai képesítésük szintjét? — Hogyne, mindenkinek lehetőséget adunk, hogy hiányzó iskolai, szakmai képesítését kiegészíthesse, bővítse. Más kérdés viszont, hogy ezt a lehetőséget hogyan használják ki. Tavaly az állattenyésztőknek lehetőségük lett volna szakmai képesítésüket egy, a felettes szervek által rendezett szakmai iskolázáson kiegészíteni. Az állattenyésztés gyakorlati dolgozói számára Vrábleban (Verebélyen) rendezett iskolán azonban — bárhogy szerettük volna is — szövetkezetünkből egyetlen dolgozó sem vett részt. Az oktatási nyelv ezen a tanfolyamon ugyanis szlovák volt, s Így a nyelvi gátlások jelentettek komoly akadályt. Viszont már ez évben olyan lehetőségek kialakításáról gondoskodunk, hogy dolgozóink hiányzó iskolai végzettségüket, a kellő szakmai képesítést anyanyelvükön is megszerezhessék. — Milyen a fiatalok aránya, az utánpótlás lehetősége a szövetkezetben? — Panaszra nincsen ok, tavaly például a kravanyi (karvai), a levicei (lévai) mezőgazdasági szaktanintézet és a ftahyi mezőgazdasági szakközépiskola végzős diákjai közül 11 jelentkezett szövetkezetünkbe. Megtörtént azonban az is, hogy a hozzánk jelentkező fiatalok inkább ipari üzemekben helyezkedtek el. Tavaly is volt ilyen esetünk, amikor mezőgazdasági szaktanintézetet végzett lányok közül néhányan inkább a helybeli Pieta üzemben léptek munkába. Pedig nálunk is legalább olyan kereseti lehetőséget — ha nem jobbat — biztosítunk, mint az ipari üzemek. — Milyenek a jövő távlatai? — A lavaiy végzett felmérés és az elkövetkező évekre kidolgozott tervek szerint szövetkezetük taglétszáma csökkenő irányzatot mutat. A jelenlegi ötéves terv utolsó esztendejére 1980-ra 438-os taglétszám az előirányzat. A csökkentés sikeres elvégzése komoly erőfeszítést igényel, mivel ezt a munkát nem lehet mechanikusan végezni. Hiszen emberekről, a termelés legértékesebb tényezőjéről van szó. Az tehát, hogy a legnagyobb érték az ember, nem üres szóbeszéd, tény és realitás, bármilyen gyakran halijuk és használjuk. (obenan)
