Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-30 / 17. szám

14 SZABAD FöbDMÜVES 1977. április 30 A sertéstenyésztési program megvalósítása új férőhelyek létesítését igényli Közismert tény, hogy a szakszerű állattartás egyik legfontosabb előfel­tétele a megfelelő férőhelyek kiala­kítása. E nélkül ugyanis még a kellő színvonalú gondozás és takarmányo­zás eredményeként sem érhetők el kimagasló eredmények. A megfelelő férőhelyek kialakításával szemben a sertéstenyésztési ágazat is nagy igé­nyeket támaszt. A sertéstenyésztési eredményeket elsősorban a fiaztató istálló és a malacnevelde (előhizlal­­da) tartástechnológiája folyásolja be a legnagyobb mértékben. \ Ellátogattunk a vydranyi (hodosi) „DUKLA“ társult szövetkezetbe, ahol a sertéstenyésztési program megvaló­sítása keretében különösen nagy fi­gyelmet fordítanak az istállótérségek optimális kialakítására. Az ezzel kap­csolatos kérdésekről a szövetkezet főállattenyésztője, Molnár Ferenc, mfiszaki-fejlesztési vezetője, Tóth András mérnök, és alelnöke, Rácz Pé­ter, valamint a Veiké Blahovo-i (nagyabonyi) gazdaság vezetője, Né­meth István elvtársak tájékoztattak bennünket. LÓISTÁLLÓBÓL KETRECES MALACNEVELDEI A sertéstenyésztési program meg­valósításának kiindulópontját a ma lacnevelde létesítése jelentette. A vá­lasztott malacok elhelyezése már rég óta foglalkoztatta a szövetkezet veze­tőségét. A múlt évben részben sike­rült megoldaniuk ezt a problémát. Négy lehetőség közül végül is a Vei­ké Blahovo-i gazdaság lóistállójának korszerűsítése, felújítása felelt meg legjobban a malacnevelés követelmé­nyeinek. A lóistállóból ezerhatszáznegyven férőhelyes, kétszintes ketreces ma­lacneveidét létesítettek. A kétszintes megoldással nagymértékben javítottak az alapterület kihasználásán. Egy ket­recbe, — amelynek alapterülete 2,92 négyzetméter — tíz malacot helyez­nek el. Ez azt jelenti, hogy a malac­neveidében egy állatra számítva csu­pán 0,146 négyzetméter aiapterület jut! Pozitívumként kell kiemelni azt is. hogy rekordidő alatt végezték el a malacnevelde kialakítását. Ennek bizonyítására csak néhány adatot is­mertetnénk. A lóistálló belső átalakí­tási munkálataival múlt év augusztu sában végeztek. Ezután került sor a tartástechnológia és a belső berende­zések felszerelésére. Ezt követően az állatok betelepítésére már december tizedikén sor került! A ketrecek NDK-beli vállalatok ter­mékei. A szellőztető- és fűtőberende-A régi lóistállóból korszerű, 1640 férőhelyes ketreces malacneveidét létesítettek. zések lényegében NDK-beli és hazai vállalatok termékeinek a kombinációi. Az említett berendezések teljesen ön­működő vezérlésűek. A trágya eltávolítása szintén gépe­sített. mechanikus lapátok segítségé­vel, amelyeket 3—4 óránként hoznak működésbe. A lóistálló belső, konio lyabb átalakítása lényegében csak a ketrecsorok végén elhelyezkedő trá­gyacsatornák 'kiépítéséből állt. A ros­tos padozaton, — amely lefelé fordí­tott „U“ alakú lemezekből tevődik össze — az állatok jól átgyúrják a trágyát. A padozat megfelelő kivá­lasztásáról az is tanúskodik, hogy az eddigiek folyamán még nem fordul! elő különösebb lábbetegség. Az Ai-es tápot az istálló végén el­helyezett két silótoronyban tárolják Innen az abrakkeverék csigás szerke­zetű szállítóeszközzel az istállóban el­helyezett — NDK-beli gyártmányú — tubusos etetőgépbe kerül, majd ez to­vábbítja az önetetőkbe. Lényegében csak az önetetők feltöltéséről van szó. Az állatok az önetetőkből bármi­kor ehetnek. Az ivóvizet önitatókkal juttatják az állatoknak. A malacneveidében nagy gondol fordítottak az elektromos berendezé­sek és gépek vezetékeinek, kapcsoló­­szekrényeinek a felszerelésére is. Min­den esetben a biztonságos üzemelés elérése volt a fő célkitűzés. Az álla­tok kihajtására — a keretek oldal­falainak átállítása után — terelő vil­lanykocsi szolgál. Az első negyedévben a malacok át­laglétszáma 1398 volt. Az állatok át­lagos napi súlygyarapodása elérte a 0,42 kilogrammot! Egy kiló súlygyara­podást 3,5 kg abraktakarmányból ter­meltek. A ketreces malacnevelés elő­nyeiről a súlygyarapodás mellett az elhullás is tanúskodik. Januártól már­cius végéig mindössze negyvennyolc sertés pusztult el, ami csak 3,4 szá­zalékos elhullásnak felelt megl Mivel a téli hónapokban rákényszerültek a választott malacok gyors elhelyezé­sére, akkoriban nagyobb állatok is kerültek a neveidébe, mint amilye­nekkel a későbbiek folyamán számol­nak. A sertéstenyésztési program megvalósítása után a neveidébe a vá­lasztott malacokat hathetes korukban, tehát körülbelül 10 kg-os élősúlyban csoportosítják át. Az előhizlalás kö­rülbelül nyolcvan napig fog tartani (a 35—40 kg-os élősúly eléréséig), majd a sertések a vydranyi gazdaság­ban levő hizlaldába kerülnek. A ket­reces malacneveidében évente négy turnus beállításával számolnak. A neveidében — váltásban — Cza­­fik János és ifj. Stefankovics Péter gondozók dolgoznak. Mindketten fia talemberek, akik lényegében a gépek és berendezések kezelésére, az álla­tok egészségi állapotának ellenőrzé­sére és az állatok kiválasztására ügyelnek. Ez pedig azt jelenti, hogy nagymértékben megkönnyítették a gondozók munkáját, s növelték az egy Tavaly több mezőgazdasági üzem­ben nem tudtak kellőképpen megbir­kózni a marhahústermelési feladatok teljesítésével. Globálisan ugyan sok­helyütt még ennek ellenére Is telje­sítették a hústermelési kötelezettsé­geket, de csakis a sertéshústermelés és értékesítés fokozásával. Hasonló ,volt a helyzet a Hubicei (gombai) Állami Gazdaságban Is, ahol a múlt év végén már nem tudták értékesíte­ni a felhízott állatokat, s a hiányt sertéshússal pótolták. Az tdén — a selejt tehenekkel együtt — hétszáz tonna mennyiségű marhahús értékesítésével számolnak. Április elsejével 672 darab hízómar­hát tartottak. Statisztikailag ebbe az állatkategóriába a három hónapon felüli egyedeket sorolják. Az első ne­gyedévben az állatok átlagos napi súlygyarapodása 0,819 kilogramm volt, ami a múlt évi valósághoz viszonyít­va 0,129 kilóval volt gyengébb ered­mény. Az átlagos napi súlygyarapo dás tekintetében nagy különbségek tapasztalhatók nemcsak az egyes gaz­daságok között, de az egyes részlege­ken belül is. Míg a janíkyi (jányoki) gazdaságban az első negyedévben az áltatok átlagos napi súlygyarapodásai 1,041 kg volt, addig a Štvrtok na Ost­­rove-i (Csallóköz-csütörtöki) gazda ságban — hasonló takarmányozás mellett — csupán 0.633 kg. E különb­ségek további rejtett tartalékokra utalnak, melyek feltárásával és kiak názásával még tovább fokozhatnák a marhahústermelés színvonalát! A janíkyi gazdaság első negyedévi eredményeiről es a problémákról Csiba László gazdaságvezető tájékoz­tatott. Ebben a gazdaságban a mar­hahizlalást három csoportra lehet fel-, osztani. Az első csoporttal, — amely százhúsz darabból áll —, a Nitrai Ál­lattenyésztési Kutató Intézet szakem­bereinek közreműködésével takar­mányértékesítési és felhízási kísérle­tet végeznek. Ennél a csoportnál az állatok átlagos napi súlygyarapodása az első negyedévben elérte az 1,398 kilogrammot! Meg kell azonban Je­gyezni, hogy az állatok takarmány­adagja a többi állatcsoporthoz viszo­nyítva eltérő. A kísérlet folyamán az állatokkal átlagosan és naponta 10 kg kukoricasilót, 4—5 kg takarmányszal­mát, 2 kg abraktakarmányt, 3—4 kg speciális keveréket (30 százalék lu­cernaliszt, 30 % szalma, 30 % siló­takarmány, 10 százalék ásványi ki­egészítők) dara formájában és 0,5 kg melaszt etetnek. Ez az állatcsoport lényegében öt kombinációból te'vődik össze. Vizsgál­ják egyrészt a fajtatiszta hazai szlo­vák tarka, másrészt az ugyancsak fajtatiszta alföldi fekete-tarka marha, valamint három változatban a két fajta különböző kersztezési kombiná­cióinak takarmányértékesítését és fel­­hízását. Az első kombináció lényegé­ben az Fi-es generáció (50—50 száza­lék vérarány), a második az Fn-es generáció (a feketa-tarka marha vér­aránya 75 százalék), á harmadik pe­dig az Fin-es generáció (a fekete­tarka marha véraránya 87,5 százalék). Az állatcsoport nagyobbik része egy 97 férőhelyes istállóban van, ahol Belovics lános és Nagy György gon dozók dolgoznak. A hiányzó huszon­három darabot további egyedekkel kiegészítve egy másik istállóban He­gedűs Géza gondozza. Az előbb emlí tett istállóban hagyományos tartás technológiát alkalmaznak, csupán a takarmánykiosztás történik függő­vasút segítségével. A kísérlet múlt év szeptemberében indult, 45—50 kg éló súlyú bikaborjakkal. . szellőztető- és fűtőberendezésekke’ ideális feltételeket alakíthatnak ki. (A szerző felvételei.] gondozóra jutó munkatermelékenysé­get. A malacnevelde kapacitása azon­ban jelenleg, és méginkább a sertés­tenyésztési program megvalósítása után sem lesz elegendő. Ezért a jövő­ben egy újabb malacnevelde létesíté­sével számúinak. Egy régi istálló korszerűsítésénél, felújításánál sem mindegy, hogy ez milyen mértékű beruházást igényel! Az érvényben levő előírások értelmé­ben egy állatra a malacneveldében — korszerűsítés esetén — a beruházási költség maximálisan 1500 korona le­het. Ez a szövetkezet viszonylatában maximálisan 2 millió 460 ezer korona ráfordítást igényelt volna. A valóság ban azonban ennek a fele — köze 1 millió 200 ezer korona — is elegen dő volt a lóistálló korszerűsítésére Ennek mintegy kétharmadát a tartás technológia és a berendezések, egy harmadát pedig a régi istálló felújí tási költségei jelentették. A sertéstenyésztési program meg valósításának további kérdéseivel la punk legközelebbi számában foglal kozunk! BARA LÁSZLÓ Előtérben a juhtenyésztés A hosťovcei „CSSZSZB“ szövetkezet Jedlová Kostolany-1 gazdaságának négy juhszállása van, melyekben 1200—2000 anyaállatot és ugyanennyi bárányt tartanak. A bárányokat a hizlaldába összpontosítják, ahol az álla­tokat 33—35 kg-os élősúlyig hizlalják. A vágóbárányokat a Skalicai „MOVIS“ vállalaton keresztül értékesítik. Felvételünk a bezovi juhszálláson készült, ahol négyszáz anyaállatot és háromszáz bárányt tartanak. Az állatok körüli teendőkről egy négytagú kollektíva gondoskodik. Az idén ezer kilogramm sajt készítésével számol­nak, amit a kollektíva tagjai mintegy ötven kilogrammnyi mennyiséggel szeretnének túlteljesíteni! P. M a t i s Hasonló takarmányozás - eltérő eredmények A második istállóban kilencvenhat hízót tartanak, de ebből huszonhárom az említett kísérlethez tartozik. Ennél a csoportnál már jóval kisebb — csak 0,865 kg-os — volt az állatok átlagos napi súlygyarapodása! Az állatok ta karmányadagja Is eltérő, amely átla­gosan 25—30 kg kukoricasilóból, 4 kg takarmányszalmából, 2 kg abrakta karmányból és 0,5—1,0 kg melaszból áll. Ebben az istállóban az állatok etetése hasonlóképpen történik, mint az előző csoportnál, de a trágyaeltá­volítás is gépesített. A harmadik állatcsoportot (42 da­rab ) Kovács Jenő gondozza, ahol sem­miféle gépesítés nincs, sőt még a ta­karmánykiosztás is csak kosarakkal történik. A takarmányadag hasonló mint a második állatcsoportnál,' de ráadásul az állatokkal még 2 kg lu­cernaszénát Is etetnek naponta. Ez az állatcsoport ugyanis a borjúnevei­déből kikerülő bikaborjakból áll. Az állatok átlagos napi súlygyarapodása az első negyedévben 1,210 kg volt! Az idén a janíkyi gazdaság hizlal­dájában 150 tonna marhahús értéke­sítésével számolnak. Április tizenhar­­madikáig már hetven hízómarhát ér­tékesítettek mintegy 35 tonna meny­­nyiségben, amely jó előfeltételeket teremt az egészévi feladatok teljesí­téséhez. Az említettekből arra következtet­hetünk, hogy a lényegében azonos színvonalú takarmányozás eltérő ered­ményekhez vezetett. Mivel magyaráz­ható ez? Ebben részben ludasok a gondozók is, de kedvezőtlen hatással volt az alföldi fekete-tarka marhával történő fajtaátalakító keresztezés utó dainak gyengébb takarmányértékesí­­tése és hízékonysága is. (him) A juhszáliás vezetője, Eliáš Óatka elvtárs kedvencei körében.

Next

/
Thumbnails
Contents