Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-23 / 16. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. április 23. ♦ ♦ ♦♦ omor élő krónikása Rimavská Sobotá-tői (Rimaszombattól) délkeletre Chavana (Hanva) községben él és dolgozik Igó Aladár szobrász és festő, a szlovákiai naiv művészet egyik legjellegzetesebb egyénisége Igó Aladár délben érkezett meg munkahelyéről, a sző vetkezetból. Ebédidejét töl tötte velünk. Siltes-sapkát, gumicsizmát viselt, s szemében ott ragyogott az alkotni kész ember csillaga. Rövid Ideig beszélgettünk, elmon dott néhány élményt, ese ményt életéből, amelyekből később szobrok, festmények születtek. Külön élmény el beszéléseit figyelni; nem csak a téma ragadja meg a hallgatót, hanem a mód is, я nyelv amelyen mondja. Palóc nyelvjárással beszél, de olyan archaikusán, ahogy talán száz évvel ezelőtt beszélhettek ezen a területen. Meglepő ez a régies nyelvhasználat, mert sem közvetlen, sem tágabb környezetében nem beszél így senki. Igó Aladár művészetében is hasonlóan, mint a naiv művészeknél szerte a világon érezzük az archaikus jelleget, s hogy miben jelentkezik ez témában, formában, vagy az alkotó gondolkodásmódjában, belső tartásában megkíséreljük meghatározni ezt, amely nehéz feladat. Hiszen formavilágára egyértelműen nem mondhatjuk rá, hogy ősi, régies, sem azt, hogy a primitív népek művészetére, sőt a hazat népi szobrászainkra Jellemző geometriai alapformákban dolgozna, mikor Igó Aladár az érzékletes szobor megmintázására és festésére törekszik. Ha viszont végigtekintünk ábrázolt témáin a szobrok közül: Anyóka rokkával (1963), Kaszaverő (1973), öreg bakter (1974), Vásárbamenők (197S), Aratók (1975), Fonóba menet (1975), a képek közül: Almahámozás (1969), öreg paraszt (1970), Olajégetés (1974), egy már majdnem elfelejtett életforma elevenedik meg előttünk Jellegzetes alakjaival. Igó Aladár archaizmusa témaválasztásában jelentkezik. Megmintázott és lefestett alakjainak története van, mindig konkrét figurát ábrázol, akikhez személyes kapcsolat fűzte vagy fűzi. Szinte nosztalgiával gondol vissza a régi falu életére, és a szerinte figyelmet érdemlő momentumokat megörökíti, mint például a Magvető, Kapáló, KrumplisUtés vagy az Olajégetés című képe, amely ma már néprajzi unikumnak számit. Nem pusztán öncélúan formai szempontok dominálnak alakjai megformálásában, hanem döntő Jelentősége van a témának is. Ábrázolási szándéka, hogy emlékeztessen. A KEZDET. Négyéves korában már „saraskodott“ állatfigurákat gyúrt agyagból. Mondták is a falubeliek: „Ebből a 4 gyerekből fazekas lesz“. Polgári iskolába Tornaijára járt. Tanára felfigyelt rajzkészségére, és Andrási Tiborral együtt, aki ma már elismert grafikus és festő Magyarországon, külön feladatokat kaptak: görög mellszobrok kópiáit rajzolták vagy nagy mesterek képeit másolták. Sajnos e korai vázlatok, rajztömbök nem kerültek elő, nagyobb részük a háború alatt meg semmisült. Pályája kedvező indulását megszakította a háború, Igó ekkor 13 éves volt. A háború időszakából származó emlékeit a legutóbb faragott szobrai között látjuk: Pihenő partizánok, vagy a német csapatok utolsó visszavonuló katonája. Igó: „Miután az ember negyven felett jár, a régi emlékek erősebben élnek benne, mint a közelmúlt eseményei“. A háború befejezése után nyelvi nehézségek miatt nem tanulhat tovább, megfogja az eke szarvát: szánt, vet, arat, s végzi a földműves összes fárasztó, nehéz munkáját. A rajzolást azonban nem hagyja abba, amikor csak teheti, kora hajnalban, vagy lámpa mellett figuravázlatokat készít. A7, ELSŐ NAÓ'Y SZOBRÁSZ! FELADAT. Csehországban tölti katonaéveit. Képzőművészeti adottságára itt is hamar felfigyeltek, s megkapja első nagy szobrászati feladatát. Elkészíti 2lžka kétméteres szobrát, amelyet a laktanya udvarán helyeznek el. S hogy tovább is alkothasson, részleges felmentésben részesül a napi szolgálatok alól. Olajképeket fest és megmintázza J. FuClk, valamint egy ismeretlen partizán szobrát. A katonai rendelőben bukkan rá egy német nyelvű orvosi szakkönyvre, s ekkor kezd behatóbban foglalkozni az anatómiával. Katonai szolgálata alatt több mtnt kétszáz művet alkotott. Ma már e képok, szobrok dokumentálása eléggé nehéz, mivel a művek nagy része az ország különböző részébe került, pedig Igó művészi fejlődésének egy lényeges korszakát jeleznék ezek az alkotások. A kötelező katonai szolgálat letöltése után felkínálják neki a Československý vojak szerkesztőségében a grafikusi állást, de ő nem fogadja el, hazatér Hanvára, s családot alapit. Ekkor festi meg a „Katonakorom emlékére 1952—54“ ctmű képét, amely egyik legjelentőseb festménye. A kép jobb oldalán álló katona virággal a kezében érkezik, mintha köszöntené a réglátott szülőföldet. Arckifejezésén a meghatottságnak nyoma sincs, a határozott vonalakkal jelzett arcból mélyen tekintő szemekkel fordul a képet szemlélő felé. A háromnegyedes figura ábrázolása plasztikus hatású és a test arányai is reálisak. Meglepő ugyan a háttér ábrázolása, az idealizált táj szinte úgy tűnik, mintha reneszánsz képről másolta volna, s mégsem hat zavaróan, jól kiegészíti a realisztikus figurát. MUNKAMÓDSZER Nyitott szemmel jár, szüntelenül figyeli a körülötte zajlő életet, mozdulatokra, jellegzetes gesztusokra, hangulatokra érzékenyen reagál. S nem azonnal, hanem otthon kis műtermében, (amelyet télen az Istálló egy sarkában rendez be, ez a faragóállványból, a satuból, a vázlatfüzetből meg egy lámpából áll — a melegef a háziállatok szolgáltatják) Itt készíti emlékezetből szobrai vázlatát. Van hogy anyaghiány miatt hosszú ideig hordozza magában a motívumot, s csak akkor láthat munkához, ha kellő méretű és minőségű anyagra bukkan. „A fatömb felkínálja a motívumot“ szokta mondani Igó Aladár. Leggyakrabban hársfából és gyümölcsfákból faragja 60—Ö0 centiméter magas szob rait. Ha a kompozíció megengedi a levágott hasábból csak az északi oldalt használja fel, mert az nem hasad. Igó: „A szilvafát legjobb ha holdtöltekor vágják ki, akkor könnyen megmunkálható“. Legszívesebben mégis kórisfábői faragna, mert könnyen kezelhető, nem törik, szívós, száraz fa, s erősebb a márványnál. Sajnos, ennek a fának a beszerzése nagy probléma. Udvarári ugyan áll egy kőrisfa, szorongva figyeli növekedését, mert ebbe szeretné megmintázni első itthon készített nagyméretű szobrát. Szobrainak méretét a rendelkezésére álló anyag határozza meg, viszont a téma dönti el a végső megmunkálás módját. Miután kiválasztotta az anyagot, a fatömbből kifejti az alapmotívumot, s ezután lát hozzá a megmunkáláshoz. Igó: „Ügyelnem kell az évszakok váltakozására is, mert őszkor „megpuvhiil“ a fa, nyáron mag »összehúződik«“. Sokat kísérletezik, maga készíti különböző szélességű és mélységű vésőit. A témából kiindulva s belső érzelmi állapotának megfelelően néha szabályos egymás melletti véjatokkal alakítja ki a végső formát, viszont variálja a vésőnyomok mélységét, szélességét. Legutóbbi alkotásai közül a „Pihenő partizánok“ kettős figuráján mér a szobrász! megmunkálás profeszszionálls szintű. Kísérletező kedvét bizonyltja az 1967-ben elkészített mellszobor sorozat, amelyet családja tagjairól készített. E szobrok úgy hatnak, mintha gipszből vagy márványból lennének. A véső nyomait teljesen eltüntette, lecsiszolta a szobrokat, s az így létrehozott sima felületet fehérre festette. Azóta rájött, hogy az anyagnak, a fa szerkezetének, sőt színének is döntő jelentősége van a kompozíció egészében. Igó Aladár szobrain, képein keresztül nemcsak szűk környezetéhez szól, hanem a nagyvilágnak beszél a gömöri palócok múltjáról, Jelenéről. S bizonyítéka annak, hogy a nagyközönség kedvezően, s elismerései fogadja alkotásait az, hogy az Amatőr Művészek Országos Tárlatain Dubnicán már évek óta szerepelnek művel, sőt a nemzetközi seregszemlén Drezdában az ő szobrai képviselték hazánkat. Farkas Veronika MIKSZÁTH KÄLMÄN: Bagi uram frakkban Sok mindenfélét írtak mítr az Alföld aranyparasztfalról, akiknek ha nem ts nagyobb a Jövedelmük, de különb magánvagyonuk van, mint a mondkói hercegnek. Bagi uramról és Nagy Mihályról egész adomakör van, mert Igazán nagyon furcsa az, hogy azok a ködmönben járó gatyás emberek, ha Igazán akarnák, négylovas hintán járhatnának s kabanosz-szlvart vághatnának fel dohánynak a makrába. De nem teszik, Bagi uram 6 kelme parasztszekéren Jön még Pestre is s a kocsiülésen ebédel szalonnát, Jóízűen szeldelve azt a fehérvári bicsakkal, ha pedig valami fejedelmit akar, akkor tűzön pörköli és zsírját csepegni hagyja a kenyérre. Hanem ilyet aztán nem eszik a király sémi Üjra megjotidk Foto; — it— Tévedne pedig, akt azt hinné, hogy ezt fösvénységből teszi az alföldi gazdag paraszt, mert gavallér az egytőlegylg, csakhogy a gavallérossága máskép nyilvánul. Mert hát úr az úr a pokolban is, s hogyha egyszer kedve kerekedik a kocsmában, míg a négy cigány-legény húzza neki keservesen, odakiált a kellnernek: — Hozzon négy akó bort ezeknek a cigányoknak. — Hát Bagi uramnak mit hozzak? — Nekem ts hozzon vagy egy félakó fekete kávét. Es főzik ott künn óriási üstben a sok feketét, mert Bagi uramnak ez a parancsolatfa. Sürög-forog körülötte az egész háznép. 0 Jól tudja, hogy ez most nagy bolondság. De hát éppen abban van a virtus, hogy amit egy Bagt parancsol, az még ha bolondság ts, feledésbe mégyen, hiszen éppen azért Bagi 0, hogy az ts Jól vagyon téve és mondva, ami helytelenség. Megelégszik az Ilyen alföldi paraszt gróf, hogy 6 otthon a legelső lehessen a magaszöríl emberek közt, de ha felfebbrangúak kitüntetik, azt ts nagyon jö néven veszi — mert csak lefelé arisztokrata. Bagi uramat sokszor érte ilyen szerencse, s urakkal forgolódván, mert hiszen a saját gazdatisztjei is urak már, bizonyos cstszoltságot egyesit magyaros, egészséges észjárásával — s bizony nem vall szégyent senki előtt, aktvei szóba áll. A Bach-vtlágban történt az az eset, hogy az új csongrádmegyet főnők, mindenható úr, akkoriban, mtdőn hivatalát elfoglalta, nagy ebédet adott, arra megye urait kívánván összehívni. Már pedig, hogy kik a megye legelőkelőbb urat, honnan lehetne azt jobban tudni, mint a telekkönyvből? Nagyszerű az a „tudás könyve“. Aki azt megolvassa, az előtt semmi sem maradhat „homályosságban". Hát a telekkönyvből csináltatta meg titkárjával a meghívást lajstromot. Természetes, hogy Bagi uram ts köztük volt, még pedig mindjárt legelöl. A meghívók elküldettek s a nagy nap végre is .megérkezett. A széképii let-fel volt díszítve ez alkalommal, valamint a főnöki termek is. Nagyon fényesnek akarta ezt a mulatságot ő méltósága, akt még eddig csak a Hármas Kis Tükörből ismerte az Alföldet. Az inasnak meg volt hagyva, csak olyan embert eresszen be, aki frakkban Jön. Hát iszen körülbelül úgy Jöttek el mindnyájan, csak egyesegyedül Bagi uram állított be a maga ünneplő békebeli ruhájában, amely erre az alkalomra szépen ki volt kéjéivé s ptros olajos kendő a nadrág-ellenzőbe húzva, úgy hogy a két vége kicsüngjön ünnepiesen. — Mit akar Itt kend? Kicsoda kend? — rivalít rá az ajtónálló komornyik. — Hát én bizony Bagi vagyokl — mondd ő klgyelme, délcegen kidüllesztve mellét, melyen három sor valóságos ezüstgomb futott le. — Bagil Nem lehet bemenni őrnél lóságához. Most itt ebéd van. — Hiszen éppen arra az ebédre jöttem. Nagy szemeket meresztett a komornyik. — Lehetetlen az! — mondá. Erre aztán Bagt uram előmutatta bugyellárisából az invitáló levelet, mire elbámult ugyan a komornyik, de mégis azt felelte: — Nix nuczl Itt csak frakkban lehet bemenni, ez a rendelet. Ez ttt szalon. Szalonhoz űrt ruha dukál. Dühösen fordult meg erre Bagi uram, minthogy látta a komornyik magatartásából, hogy úgy sem eresztik be, és a szabóhoz sietett, hogy felöltöztessék annak módfa és rendje szerint. Sokan emlékeznek még Szentesen arra a csúfságra, mikor 0 kigyeimén frakk volt és német pantalló — először és utoljára. De bosszút is állt erre legott az ebédnél. Amntt leültek a nagy tábla körül s kitálalták a levest, Bagi uram nagy keserűen belenézett a párolgó tányérba, letette nagy robajjal az asztalterítőre fúgy, hogy mindenki odanézett) a kanalat s lehajolván, fölemelte az újdonat új frakk jobb szárnyát és belemártogatta a levesbe. — Mit csinál, Bagt uram! Mit csinál, az istenért?, — kérdezik hüledezve a körülülők azon hitben, hogy talán megbolondult. — Hát a frakkomat kínálom, — mondd Bagt szelíden és nyugodtan — mert úgy tapasztalom, hogy én nem, de ö vagyon ide ebédre híva. A megyefőnök megértette a dolgot, máskor szívesen látta Bagt uramat ködmönben Is. MARIA BANUS: Lenin hangja Ha gondjaim rámnehszUinak, S a láthatáron ölomfelhők gyűlnek, S körülvesz kérdések, válaszok ezre, Es elmém nyugtalan csapong csak agyra, Leninhez térek. A szabadító osztály szívéhez, Az Ítélethez, amely viilámfényas, A rendíthetetlen világossághoz, Leninhez, aki egy és mégis számos. Leninhez térek. Közel látom, bár messze van innen. Megnő az idő, mint fénytörés a vízben: ... Kanyargós nagy út a történelem, A történelem halad szüntelen ... Ez Lenin hangja. ... Kínban fogant és nehéz harcokon, Nem folyhat simán a forradalom! ... Tekintsd az igazságot szemből... ... Tanulj kudarcbői, tanulj győzelemből. Ez Lenin hangja. Nincs gát, mit a nép le nem győzhet, A forradalom mindennél erősebb ... ... Na gyöngítsen sem kétség, sem siker. Szervezni, szervezni, szervezni kell!... Ez Lenin hangja. «P ŕ -VMf -'ÜÉt Жi тЩШ Lenin-szobor Berlin óriésházai előtt.
