Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-04-09 / 14. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1977. április 9. 6 HOL TALÁLKOZNAK ES HOL ÜTKÖZNEK AZ ÉRDEKEK? Köztudomású, hogy már a hatvanas években sürgetővé vált a mezőgazda­­sági termelésnek korszerűbb alapo­kon történő fejlesztése, hiszen a bizo­nyos színvonalra feljutott kistermelő­egységek már nem voltak képesek lé­pést tartani a társadalom által meg­határozott nagyobb követelményekkel. Megrekedtek a termelés bizonyos színvonalán. Mivel a nagyteljesítmé­nyű gépekre és eszközökre nem fu­totta a szerény beruházási keretből, vagy pedig a sokrétű termelési szer­kezet következtében a kis parcellákon ezeknek az igénybevétele nem volt kifizetődő, módot kellett találni a ré­ginél jobb, vagyis az összpontosításon és szakosításon alapuló szervezeti fel­építésre. Szlovákiában ez a folyamat a kis termelési egységek társulásával, azaz egyesítésével ment végbe, tgy került sor 1966 januárjában a belái (bélai), a dívái (gyivai), a tubái (libá­­di) és a šarkanyi (sárkányi) szövet­kezetek egyesítésére is. Azóta Libádon az „Egyetértés“ Efsz-ben való­sítják meg a számukra kijelölt felada­tot. Az Is sürgette a folyamatot, hogy Stúrovoban [Párkányban) papírgyárat építettek, amely a környező mező­­gazdasági üzemekből részben elvonta a munkaerőt és a növénytermesztést át kellett szervezni korszerű — nagy teljesítményű gépi — termelésre. Ezért a nagy táblás szerkezet megteremtése és a növényváiaszték „szűkítése“ ége­tően sürgetővé vált. Azóta persze sok víz folyt le a vén Dunán s az „Egyetértés“ szövetkezet az eléggé mostoha termelési feltéte­lek ellenére Jó példát mutatott a ná­lánál kedvezőbb természeti feltételek­kel rendelkezők részére is. A terme­lést szinte teljesen gépesítették, s az emberi munkaszükségletet minimális­ra csökkentették. A szövetkezet dim­­bes-dombos talajadottságaihoz igazod­va táblásították a növénytermesztést, a földterület tagoltsága végett azon­ban hatvan hektárnál nagyobb par­cellák kialakítására csak néhány eset­ben kerülhetett sor, ami természete­sen hatással van a költségek alaku­lására. A termelés korábbi kétlépcsős szer­vezeti formája helyett, a korszerűbb ágazati szerkezetet részesítették előnyben, vagyis a két fő részlegben a növénytermesztésben és az állatte­nyésztésben ágazatokat alakítottak. Mivel a termőterület négy községre oszlik, ezekben a központokban a nö­vénytermesztés közvetlen irányításá­ra, s a társadalmi-politikai munka gyakorlati szervezésére egy-egy sze­mélyt jelöltek ki, mely kapcsolatot tart a nemzeti bizottsággal, a társa­dalmi szervezetekkel, s minden társa­dalmi akciót közösen szerveznek. A múlt szélsőséges esztendő sok bo­nyodalmat okozott a szövetkezet nö­vénytermesztésében. A kezdeti kegyet­len szárazság következményeit öntö­zési lehetőség hiányában nem ellen­súlyozhatták, s a bővelkedő őszi csa­padék is megtette hatását — megvá­molta a termést. Az elért 41 mázsás hektárhozam búzából és 37 mázsa ár­pából azt bizonyítja, hogy ilyen ered­ménynek az elérése csak a nagyüze­mi feltételek, az ésszerű fajtaagro­­technika alkalmazásával válhatott va­lóra. Lucernából pedig — mivel ter­ményszárítóval is rendelkeznek — a dombos területekről 63 mázsás hek­tárhozamot értek el száraz állapot­ban. Az állattenyésztés természetesen jobban teljesíthette tervfeladatát, mint a növénytermesztés, mert 1973-ben ideális takarmányalapot létesítettek, de amint Pathó Imre elvtárs, a szö­vetkezet elnöke megjegyezte: — Ezen a szakaszon eredményeink jobbak is lehettek volna, ha minden­ki kifogástalanul teljesíti feladatát... Tény, hogy egyes személyek és részlegek termelési eredménye közt — a tejtermelésben — szembetűnő az eltérés. Például C z a k ó János, a leg­jobb fejő naponta tehenenként az el múlt évben 9,26 liter tejátlagot ért el. Ezzel szemben Bélán Benyó István és munkatársai csak 6,44 liter tejet fej­tek. Nem nehéz megállapítani, hogy a kettő közti különbözet 2,79, évi át­lagban pedig 1018 liter. A legjobb fe­jő tehát az elmúlt évben 3380, amaz pedig csak 2362 liter tejmennyiséget fejt tehenenként. Bélán a legjobb fejő, Benyó László volt, s ő is 886 literrel kevesebb tejet fejt tehenenként mint Czakó János. Bizonyos, hogy nemcsak a kedvezőt­len időjárás végett, hiszen az állat­­tenyésztésben nem szűkölködtek ta­karmányból, azonban csak a sertés­­tenyésztés dolgozói értek el jobb eredményt tavaly, mint az előtte való esztendőben. Tény, hogy a termelés összpontosí­tása és szakosítása nagyon hasznos, amennyiben betartják az írott és írat­lan törvényeket és ki-ki a rábízott szakaszon fegyelmezett, munkáját szívvel-lélekkel, nem pedig ímmel­­ámmal végzi. Ez azt követeli, hogy gondoskodjunk a technológiai és a tervfegyelem betartásáról, az embe­rek politikai és szakmai képességé­nek szüntelen tökéletesítéséről ami nagyon igényes feladat. Ez azt jelenti, hogy minden szervezeti, irányítási módnak csak akkor van a gyakorlat­ban jelentősége, ha a szélsőséges fel­tételek közt is elősegíti a korábbinál jobb termésátlag elérését, ami csak fejlett, fegyelmezett emberekkel le­hetséges, s ez mezőgazdaságunkon kí­vül minden más munkaszakaszra egy­aránt érvényes. ' A gazdaságnak 2340 hektár földte­rülete van. Nemrégen építettek egy korszerű terményszárítót, hogy teri­­més takarmányokból jobb minőséget érjenek el. Szemes terményeket az összterület 67,46 százalékán (1580 hektáron) termelnek. Ebben az évben 676 vagon gabonát kell kitermelniük. A takarmánytermő terület tehát 21,64, a szántón pedig 19,5 százalék. Össze­sen 115 vagon mennyiségű takarmány­­lisztet kell készíteniük, s ebből 40 va­gon mennyiséget a takarmánykeverő­nek kell szállítani. Mivel a szövetkezetnek nagy állat­­állománya (100 hektárra 24,7 tehén) van, úgy tűnik, hogy a rendelkezésre álló területről nem képesek elegendő terimés takarmány készletezésére, mivel takarmánylisztből is kötelező leadásuk van. Ezzel szemben szemes terményből fölöslegük is lesz! Jelen­leg ugyanis a terményszárító tulajdo nosának tekintélyes mennyiségű ta­karmánylisztet kell adnia az állami alapba, ami rendjén is volna, ezzel szemben azoknak, akiknek nincs ter­ményszárítójuk, ilyen irányú kötele­zettségük már nincs, ami helytelen, hiszen nekik is lehetőségük van fe­hérjében gazdag takarmányliszt készí­tésére, valamelyik környező termény­szárítóban. Azt hiszem igazságos vol­na, ha ez a feladat nemcsak a ter­ményszárítók tulajdonosaira, hanem a többiekre is vonatkozna. Véleményem szerint össztársadaiml szempontból előnyösebb lenne, ha a terményszárí­tókat kooperációs alapon a környező gazdaságok közreműködésével hoznák létre, hiszen takarmányliszt termelése nemcsak azoknak az üzemeknek a fel­adta, amelyek jelenleg szárítóval ren­delkeznek. Ugyanakkor a tápokban mindenki bizonyos mennyiségű takar­mánylisztet kap akár adott belőle az állami alapba, akár nem! Az „Egyetértés“ szövetkezetében az állattenyésztés összpontosítása és sza­kosítása olyan mértékben vált való­sággá, amennyire a rendelkezésre álló férőhelyek ezt lehetővé tették. Azt persze már elérték, hogy központon­ként legfeljebb két állatfajta van. Bélán például teheneket és kocákat, Libádon teheneket és hízósertéseket, valamint kis birkanyájat, Gyiván nö­vendékmarhát és ideiglenesen hízó­kat, Sárkányban hízómarhát és hízó­sertést tartanak. Nem egészen három év múlva elké­szül az új szakosított farm, s oda összpontosítják a teheneket. Manap­ság azonban gyakori probléma a régi istállók fenntartása, mivel ezek nem felelnek meg a korszerű termelés fel­tételeinek. Ezen épületeknek a felújí­tása ugyanis többe kerülne, mint újaknak építése. A szövetkezet a kooperáció kereté­ben mintegy hétmillió korona költség­gel betársult az ötezres szőgyéni nagyhizlaldába, s annak 34 százalék erejéig tulajdonosa lett. Az eddigi ta­pasztalatok azt matatják, hogy ez a társulás nagyon hasznos, hiszen a nagyhizlalda az elmúlt évben hetven vagon sertéshúst adott a társadalom­nak, az „Egyetértés“ szövetkezet pe­dig a tiszta jövedelemből 381 ezer ko­ronát kapott! Mintegy 750 ezer koronával társult be a szövetkezet a járási baromfite­nyésztő integrációba, de a szárnyait bontogató központi palánta nevelőnek és az agrokémiai vállalatnak is tagja lett. Minden olyan kooperációs és in­tegrációs csoportosulást üdvözölnek, részt is vesznek benne, melyek előse­gítik a termelésnek a fellendítését, a nagyobb termésátlag elérését. Ez pe­dig nem más, mint a szőkébb és a tágabb értelemben vett társadalom azonos érdekeinek a találkozása. HOKSZA ISTVÄN Jk Holice n/Ostrove-i Efsz a tava­­** lyi év kedvezőtlen időjárása ellenére is jó eredményeket ért el a növénytermesztésben. E mögött céltu­datos, irányító-szervező munka rejlik. A szövetkezetben már hosszú évek óta talajra talál a szocialista verseny­mozgalom, az újító és racionalizáló tevékenység. Ez a szövetkezet veze­tőségének és tagságának magasfokú politikai érettségét bizonyítja. Elő­térbe helyezik a belterjesítő termelési módszerek elmélyítését és nagy gon­dot fordítanak a tartalékok feltárá­sára. Minden évben előkelő helyen Kiváló gépkezelők Pacsuk László és Csölle Gyula a karajozógép kezelője. végeznek a géppark optimális kihasz­nálásában. Például 1975-ben a szövet­kezet két gépkezelője, Csóka Imre és Klepanec Mihály az SZK—4-es kom­bájnra szerelt Klas adapterrel 402 hektáron végezte el a kukoricabe­­gyűjtést. Ebben a kategóriában Szlo­vákiában az első helyen végeztek. Az elfhúlt évben ismét remekeltek. A kö­zelmúltban megtartott szlovákiai ér tékelésen megkapták az SZSZK Mező­­gazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­riumának, valamint a JiCín-i Mezőgaz­dasági Gépgyártó Vállalat igazgató­ságának elismerő oklevelét a cukor­répabegyűjtésben elért kiváló ered ményeikért. Horená Mihály és Pécsük László jól képviselték a holiceieket, hiszen országos első helyet értek el a rendkívül nehéz versenyben. Hogyan készültek fel az elmúlt évben a cu­korrépabegyűjtésre? Magyarics László mérnök, a szövetkezet főgépesítője er­­revonatkozóan a következőket mon­dotta: — Nálunk a gépek üzemeltetése, ja­vítása és karbantartása harmonogram szerint történik. A cukorrépabetaka­rítást alkalmas gépekkel végeztük. A korszerűen felszerelt gépesítő köz­pontban tág teret biztosítunk az újító és racionalizáló mozgalomnak. Örven­detes, hogy dolgozóink közül egyre többen kapcsolódnak be a mozgalom­ba, mellyel a hatékonyság és minőség fejlesztését, a gazdaságos termelés elmélyítését követjük. Gazdaságunk­ban gondot fordítunk ezen fontos ipa­ri növény termesztésének a gépesíté­sére. A vetést például két SPC—6-os gépből összeállított tizenkétsoros ve­tőgéppel végezzük. A megoldás értel­mi szerzője Csóka Pál volt. Ezzel je­lentősen csökkenthettük az egyelést. Határunkban legjobban a Dobrovická „A“ répafajta vált be. Termesztése so­rán alkalmaztuk a vegyszeres keze­lést, s a növényt szükség szerint ön­töztük. A cukorrépa begyűjtését há rom OCXP karajozóval és három VCX kiszántógéppel végeztük, melyek a Jičín-i Agrostroj dolgozóinak nagy szerű munkáját dicsérik. Jó szervezéssel s a gépek rendsze­res üzemeltetésével naponta 3—4 hek­táros teljesítményt értek el, ami or szagos viszonylatban is egyedülálló. Természetesen az eredmények mögött elősorban az embereket kell látnunk, akik magasfokú szakértelemmel ke­zelték a gépeket, s ünnepnapokon Is megszakítás nélkül dolgoztak. Ezzel magyarázható, hogy a 150 hektáros tábláról negyven nap alatt begyűjtöt­ték a répát. Minőségi munkát végez­tek, hiszen a veszteség minimális volt! A szövetkezet főgépesítője a két kiváló dolgozóról az elismerés hang­ján nyilatkozott: — Mindketten a gépesítő központ legmegbízhatóbb, legaktívabb dolgozói közé tartoznak. Munkájuk során pon­tosan betartják a gépek karbantartá­sára vonatkozó előírásokat, valamint a munkabiztonsági rendelkezéseket. Horená Mihály a Z-Major 35-ös első­­kerék-meghajtású traktorát nyolc éve használja, anélkül, hogy nagyobb ja­vítást végeztek volna rajta. Pécsük László főleg a cukorrépa vetésre sza­kosodott, gépét mindig példásan ke­zeli és karbantartja. Az elmúlt évben — mindketten — a takarékossági ver­senyben is az első helyeken végez­tek. Horená Mihály rendkívül szerény, munkájáért lelkesedő, példás maga­­tartású fiatalember, aki szinte együtt él a gépével. Vezetőivel és munkatár­saival szemben egyaránt illemtudó, betartja a szocialista erkölcs normáit. Társaságában szerénysége, őszintesé­ge, közvetlensége folytán közkedvelt­ségnek örvend. Pécsük László három­­gyermekes családapa — példás csalá di életet él. Munkahelyén betartja felettesei utasításait, sok okos ötlete van, — több kezdeményezés elindító­ja. Együtt érez gépével, idejében fel­készül a teendőkre. Munkaközben ná­la még géphiba nem fordult elő. Ily­­módon a munkaidőt gazdaságosan ki­használja. Mindketten nagy megtiszteltetésnek veszik a magasfokú elismerést, de egyben tudatosítják, hogy a kitünte­tés a gépesítő központ valamennyi dolgozójának az elismerése is. A ki­tüntetés elmélyültebb munkára ser­kenti a két kiváló fiatal szakembert. Továbbra is az élen kívánnak ma radni. A géppark ésszerű kihasználása és az újítómozgalom elterjedése nem kis hasznot jelentett a szövetkezetnek. Há­rom jóváhagyott újítás kapcsán az el­múlt évben százezer koronát takarí­tottak meg, de hasonló jó eredmény­nyel dicsikedhetnek az üzemanyag megtakarításában is. A gépesítő köz­pont dolgozói elhatározták, hogy be­neveznek a szocialista versenymozga­lomba és szocialista munkabrigád ke­retében fognak dolgozni. A NOSZF 60. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy a gépek mintaszerű karbantartá­sával 50 ezer koronát, s 20 ezer ko­rona értéket pedig üzemanyagból ta­karítanak meg. így február közepéig befejezték a gépek előkészítését, em­berek és gépek készen álltak a tava­szi munkálatokra. sVTNfiER ISTVÄN Horená Mihály a Z—35-ös traktorával JA szerző felvételei.) A nitrai járásban, — melyet az elmúlt évben Nyugat-Szlovákiában a szélsőséges időjárás legjobban sújtott, — a mezőgazdasági terme­lés további fellendítésére komplex tervet készítettünk. Elemeztük a jelenlegi helyzetet és a termelés­hez szükséges anyagellátást, s en­nek ismeretében határoztuk meg a termelési-pénzügyi feladatot. Fontossági sorrendben idén is a gabona és a terimés takarmányok termesztése került a feladatok homlokterébe. Ez abból is látható, Becsületes hogy az elmúlt év valóságához mérten ezer hektárral bővül a ga­bona vetésterülete és 3,4 mázsával nagyobb termésátlag elérésével számolunk. A kukorica vetésterületét ötszáz­ötven hektárral növeljük, s hektá­ronként ötvenöt mázsa hozammal számolunk. Ebben az évben sze­mes terményekből 255 780 tonna mennyiség elérésére törekedünk, vagyis 8,9 mázsával többre mint az elmúlt évben. Ezzel egyidejűleg a napraforgó, a mák, a cukorrépa, a dohány, a zöldség stb„ termőterü­letét is növeljük. Az állattenyésztés tervszerű fej­lesztése azt követeli, hogy mező­gazdasági üzemeinkben törekedje­nek a takarmányhüvelyesek, vala­mint a tömegtakarmányok készle­tének növelésére. Célunk, hogy évelőkből legalább hetvennégy má­zsa szénamennyiséget érjünk el hektáronként, mivel azonban nem rendelkezünk számottevő öntözhe­tő területtel, ehhez meg kell te­remtenünk a feltételeket. A mező­­gazdasági üzemekben mindent meg kell tenni a fellelhető tartalékok feltárására. A korábbinál jobb ag­rotechnikával, korszerűbb növény­táplálással- és védelemmel, szerve­zettebb begyűjtéssel és tartósítás­sal, több táplálóanyag mennyisé­get kell elérnünk egy egységnyi területről, mint az elmúlt években. Az állattenyésztésben továbbra is kiemelt feladat a szarvasmarhák, s ezen belül a tehenek hasznossá­gának a javítása. Járási méretben ebben az évben hatszázhatvankilenc darabbal szaporítjuk a tehénállo­mányt. 'Olyan fordulatot érünk el a tejhasznosságban, valamint az alapállomány felújításában, hogy a hatodik ötéves tervidőszakra mé­retezett feladatokat a lehető leg­nagyobb sikerrel teljesíthessük. Alapvető feladatként tartjuk szá­mon a szerződéses húseladás egyenletes teljesítését. Ebben az évben járásunk mezőgazdasága hú­sokból 1237 mázsával, tejből pedig 2 millió 360 ezer literrel ad töb­bet a társadalomnak, mint az el­múlt évben. Talán mondanom sem kell, hogy ezen célkitűzés elérésé­hez nagyon jók a feltételeink. Arra törekszünk, hogy a mezőgazdasági üzemekben mindenki 'Jól ismerje a tervfeladatból rá vonatkozó részt. A vezetőknek azonban tisztázniuk kell az adás-vételi kapcsolatok teendőit és ismerniük minden szempontot, mely hatással lehet a tervben meghatározott feladatok sikeres teljesítéséhez. A tél folyamán a mezőgazdasági üzemekben ágazatonként, farmon­ként és egyénenként meghatároz­tuk a feladatokat. Időszerűvé vált minden munkahelyen a terv egyen­letes teljesítésének dekádonkénti ellenőrzése, illetve értékelése. Erre olyan értekezleteket hívnak össze, ahol az' érdekelt felekkel együtt megtárgyalják a teendőket. Az ér­tekezleteken résztvesznek a gaz­daságúk vezetői, a szolgáltatások képviselői, az állategészségügy- és az állattenyésztési felügyelőség dolgozói stb. Tudatosítani kell, hogy az igé­nyes feladatok valóraváltásában a döntő szerep a dolgozóké. Becsü­letes munkával mindent meg kell tenniük a tervfeladatok sikeres teljesítéséért. Jozef Lukáč, mérnök

Next

/
Thumbnails
Contents