Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-02 / 13. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. április 2. Д hígtrágya meszes-szerves iszapjainak a felhasználása tgJpEš Kzt :al átok A hígtrágya termofil úton történő fertőtlenítését szolgáló ALFA LAVAL A szerves trágyával való gazdálkodás nagy lehetőségeket rejt magában. Ez manapság rendkívül időszerű kérdés. Gazdasági állataink száma alapján hazánkban évente mintegy 45—50 millió tonna szerves trágya keletkezik. Ez a mennyiség jó trágyagazdálkodás mellett elegendő volna háromévenként 250—300 q/ha mennyiségben egész szántóföldünkre. Az ezen a szinten történő egyenletes trágyázással minden hektárra 40 mázsa szerves anyag, valamint 1 q nitrogén, 0,5 q foszfor és 1,4 mázsa kálium kerülne hatóanyagban. A talaj biológiai és fotoszintetikus tevékenységét támogató szerves anyag egyben hektáronként 3 tonna talajbaktériumnak biztosít kedvező életkörülményeket. Amint ezt az NDK-ban végzett „örökös kísérletek“ eredményei bizonyították, a talaj humusztartalma az állandó és bőséges istállótrágyázás által is csak nagyon lassan növekszik. Ütvén éve folynak ezek a kísérletek és a humusztartalom évi növekedési átlaga mindössze 0,017 százalék! Az öntözéses viszonyok között használt nagy mennyiségű műtrágyaadagok fontossá teszik a jó szerves anyag ellátottságot is. Csak így lehet a talaj minőségét megőrizni és hatásossá tenni a műtrágyákat. A jó szervestrágyázás többek között nagyon hatásos a talaj vízgazdálkodási tulajdonságaira, mert már 0,1 százalékos humusztartalom növekedés is megmentheti a termést kedvezőtlen viszonyok esetén. Ez a hatás abban rejlik, hogy így a talaj a csapadék hétszeresét bírja hatásosan kötni. Mezőgazdaságunk fejlesztése az elmúlt években szorosan egybeesik a növénytermesztési és állattenyésztési technológiák tökéletesítésével. Az emberi munka arányának csökkentése érdekében elterjedt az almozás nélküli szarvasmarha-tartás és a nagyüzemi sertéshizlalás, ami egész sor változást okozott a szerves trágya gazdálkodás terén. Az így keletkezett nagy mennyiségű hígtrágya egy csomó olyan problémát idézett elő. melyek nehezítik az értékes szerves hulladék trágyázásra való felhasználását. A hagyományos istállőtrágya-gazdálkodás lényegesen kevesebb gondot okozott mind az állathigiénia, mind pedig a szerves hulladékok tápanyagtartalmának a megőrzése szempontjából. Az istállótrágya sáncaiban a termőül mikroorganizmusok számára rendkívül kedvezőek voltak a körülmények. A hőmérséklet itt a biológiai folyamatok által elérte a 60—70 fok Celziust, ami a kórokozók szinte teljes pusztulását okozta. Trágyalé is csak kevés keletkezett, s ennek olyan magas volt a kémhatása, hogy szintén fertőtlenítőként hatott. A jelenlegi nagyüzemi hígtrágyákban nem keletkezik hő (téli hőmérséklet 7—8, nyári 17—20 fok Celzius). A kémhatásuk 6,3—7,2 pH-érték között mozog, ami a kórokozó mikroorganizmusoknak kedvező feltételeket biztosít. Ezért érthető, hogy a nagyüzemi állattenyésztés hulladékainak a tisztításánál Különböző mezőgazdasági üzemekben mintázott hígtrágyák derítése 10 százalékos mésztejjel. 1. táblázat: Nagyüzem Jablonica (SH) Miletice (SH) Veiké Nemőice (SH) Ivanka pri Duqaji (SZH) Trhové Mýto (SZH) Most pri Bra- ч tisla ve (SZH) A hígtrágya és a mésztej aránya a legmagasabb pH- érték mellett 10:1 7:1 7:1 6:1 10:1 7:1 Derítés előtt Derítés után N P2O5 K2O BOI5 BOI5 a hígfázisban mg/1 a meszes üledékben mg/kg 3620 705 96 20 18 1098 715 132 12600 980 12 47 2056 1576 138 4620 1405 645 12 30 1373 1686 172 5740 1710 532 12 99 1510 715 138 23080 4020 1093 12 55 2197 2200 156 24920 _ 1598 12 85 3845 2438 184 A hígtrágya derítése 21 százalékos mésztejjel. 2. táblázat: Munkafázis BOI5 N P2O5 K2O mg/1 vagy mg/kg Hígtrágya (SH) 4790 782 309 35 (SZH) 5120 1720 678 134 Hígfázis derítés után (SH) __ 608 32 30 (SZH) 1216 420 20 62 Meszes üledék (SH) _ 1373 2713 136 (SZH) — 1098 1815 168 Derítés utáni hígfázis talajon való keresztülhatolás után (SH) 356' 48 19 (SZH) 1210 137 32 13 Dérítés utáni hígfázis műgyantán történő szűrés után (SH) 54 32 220 (SZH) — 82 32 20 többször a biológiai lépcső után szokták csupán használni. A meszes derítés néhány kérdésének a tisztázására intézetünkben is végeztünk vegyi-laboratóriumi kísérleteket. Megállapítást nyert, hogy a pH-érték állandósulásával a derítés hatása nem függ össze. Az 1. táblázat hat különböző hizlalda hígtrágyájának a derítési eredményeit mutatja. Közülük három sertés-és három szarvasmarha-hígtrágya (tovább SH és SZH) volt. Az eredmények : a pH-érték emelkedését mutatják. Erősen csökkent a szerves szennyezettség mértéke, melyet az ötnapos . biolóigai oxigénigény mennyisége (BŐI;) fejez ki. A mésztejes derítés . hatását a fő tápanyagtartalom ará- uyai mutatják, amelyek a híg fázisban vagy a meszes üledékben maradnak. A 2. táblázat azon laboratóriumi kísérlet eredményeit foglalja össze, amely mérlegeli az egyes fázisok beltartalmi értékét a derítés, a talajon való áthatolás és a műgyanta ionkicserélő hatása nyomán. Itt főleg a talaj és a műgyanta kationkicserélő és megkötő hatását hasonlítottuk össze. A talaj nitrogén megkötése nagyon hatásosnak bizonyult, mert többségben ammonium formában volt jelen. A magas mészkarbonát tartalmú talajok lehetővé teszik ezen ismeretek kihasználását, a meszes derítés utáni dcmineralizálásnál. Esetleges telítés és fertőtlenítés után jó tisztító hatást lehet így elérni. A mésztej készítésénél nagy menynyiségű oldó vagy oltó vízre van szükség. E szükséglet elkerülésének érdekében kipróbáltuk az oltatlan mészpor használatát is. Ez azonban nem mutatott olyan hatást, amilyent az előre elkészített mésztej, mert az oltás folyamán keletkezett kólóid mésznek nagyob a derítő hatása. Az így végzett derítés folyamán nagy menynyiségű nitrogén maradt vissza a híg fázisban, s lényegesen alacsonyabb volt a biológiai tisztítóhatás is. A meszes üledék jó összetételű és gyorsan ülepedő volt. A derítés folyamán a mésztej és a hígtrágya csak nehezen volt elkeverhető. A legjobb keveredést a két anyag közös, „turbolens“ kifolyásával lehet elérni. A mésztejre alapozott tisztítási módszer alkalmazása olyan lehetőségekre utal, melyeket eddig még a hígtrágya gazdálkodásban nem használtunk ki. Az eddigi fő akadály ebben a mésztej nagy mennyisége, rossz keveredése és a többi módszerrel való nem eléggé pontos összehasonlítása volt. Amint már említettem, csupán a fáziselválasztás is jelentős kiadást igényel. Például ha 800 tehén 25 nap alatt ezer köbméter hígtrágyát szolgáltat, akkor ennek a mennyiségnek csupán a fáziselválasztása előzetes palielektrolit alkalmazásával 55 ezer deviza koronát igényel. Ezzel szemben az égetett mész vagy mészhidrát szükséglet ugyanezen körülmények között 15— 100 tonna között mozog, ami kiskereskedelmi áron 6—40 ezer korona értéket képvisel. A meszes derítéssel nyert szerves anyag üledék előnyösen használható főleg a savanyú kémhatású talajok esetében. A polielektrolitos fáziselválasztással nyert szilárd fázis megfertőzése csak utólag, sáncokba rakva következhet be, míg a meszes üledék és a híg fázis azonnal az istállótrágya higiéniai színvonalának felel meg. A meszes üledék trágyakénti felhasználása egyben a kellő és rendszerszerű meszezést is jelenti. TARR GYULA, a Bratislavai Üntözőgazdálkodási Kutatóintézet dolgozója Részlet az Agárdi Állaim Gazdaság modern tehénistállójáról. több módszer utánozza azokat a viszonyokat, amelyek a trágyadombon játszódnak le. Előzetes mechanikus fáziselválasztás után vagy egyszerre ! vagy pedig külön-külön használják a biológiai vagy kémiai tisztítást. A hígtrágya termőül mikrobiológiai i úton történő fertőtlenítését célszerűen használja fel pl. az „ALFA LAVAL“ i eljárás, amely fáziselválasztás és bioi Iógiai tisztítás után az állathigiéniai követelményeknek megfelelő hígtrágyát bocsájt az öntözőrendszerbe. Figyelemreméltó azonban az, hogy a fáziselválasztás előtt (centrifugán) a Jobb eredménnyel biztatnak az oxidációs eljárások. Lényegük, hogy állandó mozgatás közben levegővel dúsítják a hígtrágyát. Ezáltal a szervesanyag olyan gyorsan bomlik, hogy a kellemetlen szag csak 25—50 m-es körzetben terjed zavaró erősséggel. A lerakodó trágyaiszap felhasználható szántóföldi tápanyagvisszapótlásra, bár meg kell jegyezni, hogy nitrogéntartalma az oxidáció során mintegy 10 százalékkal csökken. Ami a módszer energiafogyasztását illeti, egy köbméter sertéstrágya (nagyjából-enynyit termel egy-egy sertés a hizlalás ideje 4alatt) kezeléséhez körülbelül 2 kWh energia szükséges. Egy köbméter szarvasmarha- vagy baromfitrágyáéhoz 2,5—3 kWh. (M. T.) A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA •W čcLfa-b-Q't'A hígtrágya szagtalanítása Higiéniai és környezetveaeimi szempontból egyaránt sürgető feladat az öblítéses rendszerű istállók — főleg pedig a sertéstelepek — hígtrágyamennyiségének szagtalanítása. Az ülepítéses eljárások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mert nem tudták a bűzös klgőzölgetéseket megszüntetni, illetve kellőképpen korlátozni. Kedvező állattenyésztési eredmények Pár napot töltöttem Magyarországon, Győr-Soprön vármegye Kajárpéc községében. Felkerestem az „EGYETÉRTÉS“ egyesült termelőszövetkezet vezetőségét, akikkel az állattenyésztési eredményekről és célkitűzésekről beszélgettem. — Jelenleg négyszázötven tehenet tartunk, — kezdte a beszélgetést Burkali Márton üzemmérnök, a termelőszövetkezet szarvasmarha-tenyészetének vezetője, — A tejhozam növelése érdekében még 1974-ben elkezdtük magyar tarka tehénállományunkat a Holstein fríz marhával keresztezni, ami még mintegy négy-öt évig Is eltart. Előreláthatólag elérjük a tehenek évi 3800—4000 literes tejelékenységét. Számolunk a tehénállomány gyarapításával is. 1980-ig ötszázra növeljük a tehenek számát. A termelőszövetkezetben gondot fordítanak a belüzemi termelés szakosítására is. Már kialakítottak egy szakosított szarvasmarha-telepet, ahol négy» 108 férőhelyes tehénistálló, 30 férőhelyes ellető, 156 férőhelyes borjúnevelde és 25 férőhelyes profilaktőrium van. A borjak az ellést követően azonnal a profilaktóriumba kerülnek, ahol nyolc napig vannak, s az anyaállatok tejét kapják. Ezenkívül van a telepen egy hatvan férőhelyes előkészítő istálló is, ahová a várható elles előtt két hónappal kerülnek a tehenek. Innen közvetlenül az ellés előtt kerülnek az állatok az elletőbe. A telephez modern szociális épület tartozik. A teheneket „Alfa-Laval“ típusú berendezéssel fejik. Egy fejő harminchárom tehenet gondoz, ebből általában huszonhetet fej, a többi vagy az elletőben, vagy az előkészítő istállóban van. A fejők munkája a tulajdonképpeni fejés és az abraktakarmány adagolása. A tömegtakarmányokat speciális takarmánykiosztó kocsival adagolják Ez a gép egy istállóban 7—8 perc alatt automatikusan kiosztja a takarmányt — szilázst, répaszeletet vagy leveles répafejet. A tehenek téli takarmányadagja 25 kg kukoricaszilázsből, 8 kg répaszeletből, 4 kg lucernaszénából és 3,5 kg abraktakarmányból áll. Ezenkívül a napi 8 literes tejhozamon felül literenként 0,4 kg abrakot kapnak, az egész év folyamán. A legeltetési időszak alatt a tehenek 3 kg rétiszénát és 2 kg abraktakarmányt kapnak. A termelőszövetkezetben saját tejfeldolgozó üzem is van, ahol naponta tízezer liter tejet literes és fél-literes műanyagzsacskóba csomagolnak. Saját tehergépkocsival ellátják a környék összes tejboltjait és ABC üzleteit. A tejüzem az egyénileg gazdálkodóktól is átveszi a tejet, de csak abban az esetben, ha tehenük egészséges. A tejüzem a jelenlegi időszakban körülbelül 3 millió Forint tiszta jövedelmet hoz a szövetkezetnek, ami az elkövetkező években előreláthatólag a kétszeresére növekedik. A sertéstenyésztésről Tankovics László üzemmérnök tájékoztatott. A tenyészkocák száma 140 darab, s egy anyától tizennyolc malacot választanak el. A múlt évben 185 tonna menynyiségű sertéshúst adtak a közellátásnak. A hízókat 105—110 kg-os élősúlyban értékesítik, kihasználva ezzél a jobb felvásárlási árakat. Egy kilogramm húst 24—25 Forint költséggel termelnek. Ebbe az összegbe azonban beszámították a tenyészállatok és a malacok tartási költségeit is. Egy kg sertéshúst 29 Forint 50 fillérért értékesítenek. A malacokat hathetes korban választják el. A malacok még 18 napig maradnak a kutricákban, s az anyaállatot áthajtják a kocaszállásra. A sertéstenyésztésben is komoly fejlődés várható 1980-ig. A malacok elválasztási idejét négy hétre csökkentik. ezáltal az egy kocára jutó évi malacelválasztás 18-ról huszonháromra növekedik. A sertéstenyésztés és hizlalás évi tiszta jövedelme eléri az 1 millió Forint értékét. PhDr. HOFER LAJOS derítés gyorsítása érdekében ún. „polielektrolit“ adalékra van szükség, ami alapjában véve szemcsés poliakrilamid. Ezt nyugati importból lehet csak beszerezni, ezért nagyon költséges. Például 800 tehén hígtrágyájának napi fáziselválasztásához 12 kg polielektrolitre van szükség, ami kb. 100 dollárba kerül. A vegyi módszereket hasz- I náló eljárásoknál a derítés után olyan iszap keletkezik, amely jelentős meny- 1 nyiségű vegyi anyagot tartalmaz. Ez legtöbbször kötött alumínium. Alumí- 1 niumot szabad formában azonban csak ' akkor tartalmazhat (főleg a híg fázis), ha a tisztító állomáson nem tartották be kellően a technológiai fegyelmet. Az ilyen iszap tartós felhaszpH), aminek még a vírusok is csak rövid ideig tudnak ellenállni. Az ülepítés után a híg fázisban már csak kevés tápanyag marad visza, s a nitrogén a talajban nitrát formára alakul. A hosszantartó lúgos környezetben elpusztul ugyan a trágya élő flórája, de az iszap tápanyagértéke nagyon magas. A meszes derítést leguálását a hizlalda körzetében a talajtípusra való tekintettel nagyon körültekintően kell végezni. Ezen a téren jó eredményeket érnek el nálunk is a magyar „VIDUS“-féle eljárás alkalmazásával. A szerves trágyával való ésszerű gazdálkodás érdekében olyan módszereket használjunk, melyek ezen hulladékot nem likvidálják, hanem lehetővé teszik a trágyaérték kihasználását. E követelmények szempontjából előnyös, ha a derítéshez meszet használunk. A derítés után a kémhatás értéke megnövekszik (10—12,5
