Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-04-02 / 13. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1977. április 2. Élelmiszeripari hulladékok a tápgyártásban Szocialista mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk tervszerű fejlesztése, városaink és falvaink lakossága növekvő igényeinek a kielégítése azt követeli, hogy a népgazdaság ezen ágazataiban mindjobban érvényesüljenek az általánosan hasznosítható tudományos-műszaki ismeretek. A tőkés világ politikai és közgazdasági „erjedése“ — mivel nem 4lünk légüres térben — bizonyos Ukintetben nálunk is érezteti hatását. Ennek velejárója a termelésben a gyorsított ütemű racionalizáló folyamat. A mezőgazdaságban csakúgy mint az élelmiszeriparban minden rendelkezésre álló eszközt ki kell használnunk a minőségi termelés fellendítésére, a hazai források feltárására, a költségek indokolt csökkentésére, a termelés ésszerűbb belterjesítésére, s nem utolsó sorban a minél jobb jövedelmezőség elérésére. KÜZDJÜNK A NEMTÖRŐDÖMSÉG ELLEN! Mezőgazdaságunkra — az állattenyésztés termelésének fellendítésében — a soronlevő öt évben igényes feladatok várnak. A szervezési, a technológiai, a biológiai, az állategészségügyi és más teendőkön kívül nagyon fontos Jelentősége van az állatállomány minőségi fenntartását, s a társadalom élelmiszer Igényét biztosító racionális újratermelést előmozdító takarmányozásnak. Ebben a tekintetben még napjainkban is nagyon sok a teendő. Ez a feladat formai és tartalmi szempontból a mezőgazdaságra, közvetve pedig a takarmányiparra hárul. A mezőgazdaság a tápok gyártásához nagyon jó minőségű alapanyagot (szemesterményt, takarmánylisztet, préselt takarmányt) termel. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy sok esetben a provizórikus tárolás következtében ezen alapanyagoknak a minősége romlik, s ennél fogva a belőlük készült tápok hasznosítást értéke nem olyan mint elvárnánk. Ez azt követeli, hogy ésszerű megoldásokkal kiizdjünk a minőséget veszélyeztető hanyagság okozói ellen! Gazdaságpolitikai irányelveink megkövetelik, hogy Szlovákiában a soronlevő ötéves tervidőszakban (1980-ig) több mint 12,5 millió tonna tápmenynyiséget gyártson takarmányiparunk. Ebből az 1977-es évre kétmillió négyszázhússezer tonna jut. Ehhez a mezőgazdaság, pontosabban a növénytermesztés szállítja a legtöbb alapanyagot. Mivei a tápgyártásban a fehérjedús takarmányok készítése kiemelt feladatot képez, szükséges, hogy a mezőgazdaság a takarmányiparnak a jövőben sokszorta több lucernalisztet, vagy teriméstakarmány granulátumot juttasson mint korábban. Mostanában — évi átlagban — a mezőgazdaság hetvenezer tonna fahérjedús térimé* takarmánylisztet — kevés granulátumot — szállít a takarmányiparnak. Az állattenyésztés termelésének fellendítésére vonatkozó társadalmi igény azonban azt követeli, hogy fehérje összetevők tekintetében is a teljes önellátásra törekedjünk. így az ötéves tervidőszak végén a mezőgazdaságnak már kétszázötvenezer tonna fehérjedús takarmánylisztet kell előteremtenie a tápgyártáshoz. Miért van ez így? Azéjt, mert a tőkés államok fehérje összetevő forrásai apadnak, s mivel ott is keresettek ezek a nyersanyagok, korlátozzák a kivitelt. S ha mégis szállítanak külföldre belőlük, úgy az értékesítési árat a korábbi szállítmányoknak a többszörösére növelik, úgyszólván az arany árával teszik egyenértékűvé. Meggondolandó tehát, hogy van-e értelme a mindenáron történő külföldi behozatalnak, amikor a hazai nyers, anyagforrásokat csak részben használjuk kil Ezért korlátoztuk a takarmányfehérje összetevők külföldi behozatalára vonatkozó költségvetést, s a rendelkezésre álló összeg nyolcvanöt százalékáért főleg szójadarát szerzünk be, mivel ezzel fedezhetjük legjobban az állati fehérjében mutat, kozó hiányt. HULLADÉKANYAGOK HASZNOSÍTÁSA Örvendetes, hogy ■ takarmánytépok gyártásához szükséges állati fehérje nagy többségét az élelmiszeripar melléktermékeiből s hulladékanyagaiból ós a kafilérlék termékeiből fedezzük. Mindamellett, hogy ebben jelentős sikereket értünk el, még mindig vannak kihasználatlan tartalékok. Az élelmiszeripar melléktermékeinek és hulladékanyagainak egyelőre csak bizonyos hányadából készül a takarmányipar részére állati fehérje összetevő. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a teljes mennyiség valamilyen formában bekerüljön a takarmányokba. Ez azt követeli, hogy az élelmiszeripari üzemek közelében gazdálkodó szövetkezetek és állami gazdaságok törekedjenek a melléktermékek és a hulladékanyagok minél több mennyiségének friss állapotban való átvételére és a takarmányozásban való hasznosítására, esetleg ezen anyagoknak a préselt terimés takarmány gyártásnál való felhasználására. Az elmúlt években például a húsipar üzemei mintegy tizenkétmillió liter állati vért fogtak fel évente. Ennek egy részéből szerződésre {hárommillióhatszázezer liter) ötszázkilencvenöt tonna tiszta vérlisztet gyártottak a takarmányipar részére. A Mezőgazdaságellátó és Terményfelvásárló Vállalatok Vezérigazgatóságának üzemegységei mér több éven keresztül közel hétmillió liter vérmennyiséget vesznek át a húsipartól, s azt malomipari melléktermék, korpa alapanyag felhasználásával szárított vérdarává dolgozzék lel. Évente tehát ezen üzemekben ötezerötszáz tonna vérdara készül a tápgyártáshoz. — Ebben az évben a takarmányipar hétszáz tonna tiszta vérlisztet és hétmillió liter friss vért vesz át a húsipartól. A friss vér ilyen mennyiségének a feldolgozására sajnos nem áll rendelkezésünkre elegendő kapacitás, mivel szárítóink fokozatosan elhasználódnak, felújításra szorulnak —, jegyezte meg beszélgetésünk során Horniak Lajos elvtárs, a Mezőgazdaságellátó és Terményfelvásárló Vállalatok Vezérigazgatósága termelési főosztályának a vezetője. VAN-E MEGOLDÁS? Kínálkozna egy lehetőség, kérdés azonban, hogy ráharapnak-e a mezőgazdasági üzemek. Manapság számos gazdaságnak van terményszárítója. Idényen kívül hereliszt, esetleg darált szalma alapanyagra támaszkodva, ezeket a szárítókat kihasználhatnák vérdara gyártására, vagy a friss várt préselt — szemcsézett vagy brikettezett — dúsított terimés takarmány készítésére. Az állati vérnek a tápokban való felhasználása azért előnyös, mert a tiszta vérliszt fehérje tartalma 37, a korpa alapanyagon készített vérdara tartalma pedig 22 százalékig terjed. Tehát a higiéniai követelmények betartásával ilyen takarmánykiegészítő gyártása több mint előnyös. Szólni kell persze arról is, hogy olyan vérlisztnek a minősége, amelyet a húsipar szállít a tápok gyártásához, nem mindig kifogástalant Az, hogy egyes felelőtlen dolgozók szárítás közben figyelmetlenségből mulasztást követnek el, s megégetik a vérlisztet, azzal jelentősen megkárosítják a mezőgazdaságot, mert az ilyen összetevőből semmiképpen sem készülhet kifogástalan minőségű takarmánytáp. Kívánatos ezért, hogy a húsipar ellenőrei és más ellenőrző szervek esetenként mintavétellel megállapítsák a legyártott vérliszt valóságos minőségét s olyan esetekben, amikor az nem felei meg az állami szabványban meghatározott követelménynek — ha más megoldás nincs — vonják felelősségre, bírságolják meg azt a személyt, aki mulasztást követett el, megkárosította a közösséget. A kafilériák az elmúlt években a vágóhidak, a baromfifeldolgozó üzemek, hús- és csonthulladékaiból, továbbá a mezőgazdasági üzemekben elpusztult, vagy elkobzott állataiból tizenötezerhatszáznyolcvanhárom tonna mennyiségű állati fehérje összetevőt és 1888 tonna takarmányzsiradékot gyártottak a tápokhoz. Ebben az évben azonban szerződésre tlzenhétezerötszáz tonna állati fehérje koncentrátumot és háromezer tonna takarmányzsírt készít a tápok gyártásához, — A tapasztalat azt mutatja, — jegyezte meg Horniák elvtárs — hogy nem lehetünk elégedettek a szárított fehérje összetevők minőségével. Nem ritkaság ugyanis, hogy a kafilériáktól kapott összetevő jóval gyengébb az állami szabványban meghatározottnál. Mit mondjunk erre? A sopánkodás nem segft. A pajkos gyereknek sokszor a figyelmeztetés Is elegendő. Akad azonban olyan Is, amelyiknél „Makarenko módszerét“ kell alkalmazni. Esetünkben persze átvitt értelemben, nem szó szerinti Azért vannak fizetve az ázáml 6« más minőségi ellenőrök, hogy őrködjenek egy-egy munkahely jő hírneve fölötti Rajtuk éa a vezetőkön múlik milyen módszerekkel — szép szóval, vagy ha kell fenyítéssel — érik el a társadalom által elvárt jó minőséget. Ennek a betartatása amióta minden tevékenységet pénzben értékelünk, nem is olyan nagy problémai A TEJIPAR AZ EGYEDÜLI Ügy hírlik, hogy a tejipar — az élelmiszeriperon belül — az egyedüli, mely a legjobb minőségű állati fehérje összetevőt szállítja a takarmányiparnak. Ez nem puszta híresztelés, hanem valóság. Sok millió liter tejmeny. nyiséget vásárolnak fel a mezőgazdaságtól, s ennek egy részét tejipari termékké dolgozzák fel, ftiás részét pedig tejforméban juttatják a dolgozóknak. A visszamaradt melléktermék és hulladékanyag tehát jelentős. Takarmányozási szempontból számításba jöhet a folyékony fölözött tej, a savó és egyebek, a savó besűrítmény és a szárított fölözött tej, továbbá savó. A szárított fölözött tej kilója 33, a szárított savóé pedig 13 százaléknyi emészthető állati fehérjét tartalmaz. Az elmúlt évben ilyen anyagból a tejipar összesen 8433 tonna mennyiséget adott a takarmányiparnak. A szerződés erre az évre azonban már 9600 tonnát irányoz elő. A tejipar üzemel az említett mennyiségen kívül évente mintegy tizenhétezer tonna borjútápot is juttatott a mezőgazdaságnak. A takarmányipar a fenti mennyiségen kívül saját szárítóiban az elmúlt évben kétezerháromszázötvenkilenc tonna fölözött tejből készített állati fehérje összetevőt, s ebben az évben háromezer tonnányit gyárt belőle. A tejport mindenekelőtt a növendékállatok tápjába dolgozzák be. A malactápokba például (ČOS I) húsz százalék fölözött tejpor, az indító tápba pedig (ČOS II) a savóval együtt hat százaléknyi kerül. Vajon minden fellelhető tejipari melléktermék és hulladék hasznosításra kerül a mezőgazdaságban? Azt hiszem, ezért senki nem merné tüzbe tenni a kezét. A lehetőség azonban megvan erre, s ha itt-ott előfordul, hogy a savót vagy más tejipari mellékterméket a csatornába engedik — amiért a folyóvizek szennyezése végett bírságolás jár, — az csak egyes emberek tunyaságából eredhet. Ezért az iparág nem marasztalható el! Mindenesetre az üzemi ellenőrzés itt sem árthat. Már az a tény, hogy a tejipar, a fehérjékben gazdag friss savé ezer literjéért mindössze tizenkét koronát kér a mezőgazdasági üzemektől, jő lehetőség arra, hogy az állati fehérjében gazdag nyersanyagot az állattenyésztésben hasznosítsák. Napjaink egyik problémája, hogyan használjuk fel a tejgyártásnál visszamaradt savót. Vannak olyanok, akik a szárítás mellett teszik le a garast, de akadnak olyan szakemberek is, akik a besűrftést tartják közgazdasági szempontból előnyösebbnek, azonban azoknak a száma sem kevés, akik a savé friss állapotban való felhasználása mellett emelnek szét. Legyünk tárgyilagosak és valljuk be, hogy a módszerek mindegyike elfogadható. Csupán a közgazdasági szempontokban van némi eltérés. Vegyük szemügyre és máris látjuk, hogy melyik módozatnak van jövője. Köztudomású, hogy a savónak friss álapotban való hasznosítása főleg a feldolgozó üzemek közelében levő mezőgazdasági üzemekben gazdaságos. Ugyanakkor a 33—38 százalékra besűrített sávút mór nagyobb távolságra Is szállíthatják anélkül, hogy károsodna, veszítene értékéből. Figyelemre méltó, hogy míg egy liter savó besűrítéséhez mindössze 30 dkg, addig ugyanannyinak poralakú állati összetevővé való feldolgozásához már 3 kg gőzmennyiség szükséges. Tehál az energia fogyasztás az utóbbinál tízszeres, s természetesen költséges, ugyanakkor a kettő közti takarmány, értékben nem nagy az eltérés. Ezt mindenképpen figyelembe kellene venni. A jövőben a besűrített savó is számításba jöhetne a préselt takarmányoknak állati fehérjékkel való dúsításéban. Amennyiben számottevő tej cukrot és tejsavat tartalmaz, táptala jául szolgálhat bármilyen élesztősftési folyamatnak! Essél tehát jelentős mennyiségű kimondhatatlanul értékei többlet fehérje termelés válhat leha tűvél Aki tehát a pillanatnyi előnyök mellett a kissé távolabbi lehetőségeket Is mérlagelni képes, azt láthatja, hogy a ma még tejipari hulladékként számon tartott savónak éppen élesztősíthetősége következtében a közélel. mezősben Is nagy Jövője lesz. Ha a kutatók ezt a gyakorlatban megvalósítják, a savót már nem hulladék, anyagként, hanem az emberek egyik fontos táplálóanyagaként tartják majd számon. HOKSZA ISTVÁN Szakosítják az állattenyésztést A CSKP XV. kongresszusának határozata feladatul tűzte kt nőpgazdaságunk fejlesztését. A mezőgazdaságban és az élelmiszeripar, ban az ésszerű igényekből, a közösségi szükségletekből és az egyes ágazatok fejlődésének szükségszerűségéből kell kiindulni. Az állati eredetű termékek bőségének megteremtéséhez az állattenyésztés sokoldalú s intenzív fejlődése szükséges. Mit tettek és tesznek ezen a téren az Okoöi (Ekecsi) Efsz vezetői és dolgozói? Az elmúlt Időszak fejlődését elemezve megállapíthatjuk, hogy az utóbbi évek során javulás volt észlelhető szövetkezeteik állattenyésztésében. Ez a javulás a jő tenyésztői munkának az eredménye elsősorban. A CSKP XV. kongresszusa és a kormány fejlesztési határozataiból indultak ki, amelyek szerint nemcsak fokozni kell a termelést, nem egyúttal olcsóbbá, hatékonyabbá is kell tenni. Ehhez elsősorban korszerű istállókra, új technológiai módszerek bevezetésére és alkalmazására, valamint jó törzsállományra van szükség; olyan alapanyagra, amelytől egészséges, jó haszontulajdonságokkal rendelkező egyedeket nyernek. Ezáltal bővíteni lehet a törzsállományt; fokozni a tej- és a hústermelést. A fentieket figyelembe vévé Kocsis János főállattenyésztő felvázolta a jelenlegi helyzetet s azokat a feladatokat, amelyeket a közeljövőben teljesíteniük kell. Nyíltan és őszintén elmondta, hogy a múlt évben a tejeladás tervét nem teljesítették, tehát mondanom sem kell, hogy sok még a tennivaló a szakosítás, a hasznosság, az állatsűrüség, az ellenőrzés és a munkaszervezés terén. Az e téren tapasztalható hiányosságok kedvezőtlenül hatottak a tej- és a hústermelésre. Hiszen jelenleg Is a szarvasmarha-állomány — 2424 db — tizenkilenc Istállóban van elhelyezve. Miután két évvel ezelőtt átadtak rendeltetésének hét átalakított Istállót, némi szakosítás már létezik, de ez nem kelégítő. Igaz, az állatok egészségesebb környezetbe kerültek, de amíg a tehenek megszokták a rostos állást, addig is eltelt bizonyos idő. Az átmeneti Időszak volt a legnehezebb, az állatok Izületi gyulladást kaptak s ki kellett őket selejtezni. Az utánpótlás sem volt kielégítő. Évek során az állomány nagy részét a szlovák tarka fajta képezte. Ezeket még a hatvanötös árvíz után vásárolták. A későbbi években keresztezést folytattak a vörös-tarkával, melynek utódai most kerültek a termelésbe. Hasznuk már az év első hónapjaiban megmutatkozott. A takarmány ésszerű felhasználásával a januári és februári hónapban sem csökkent nyolc liter alá a napi fejési átlag. A tehenek fő táplálékát síié és szemcsézett takarmány képezi. Az utóbbi összetétele: szalma, különféle hulladék-keverék és melasz. Betartják az erőtakarmány államilag előirt fogyasztási normáját. Eddig egy liter tej kitermeléséhez nem használtak fel többet huszonkilenc dekánál. Minden hiányosságot számba vettek, s mindjárt az év elején rákapcsoltak a tejtermelésre. Szigorúbb ellenőrzést vezettek be, munkaátszervezést valósítottak meg, s a haszon sem maradt el. Évi tervük 2 millió 835 ezer liter tej eladását írja elő. A januári és februári hónapban jól alakult a helyzet. A kétszázezer liter tejmennyiséget januárban tizennégyezernyolcszáz, februárban pedig hétezernyolcszázhatvanöt literrel túlteljesítették. Itt kitűnik tehát, hogy havi kötelezettségeiknek eddig eleget tettek. Ha továbbra Is így megy, akkor az év végén sem lesz baj. A kritikus Időszakban, tehát — télutón — az állatok hasznossága nem csökkent és a tavaszi s a nyári Időszakban aligha fog, amikor már zöldet is etethetnek — tájékoztatott Kocsis elvtárs. Kedvezőtlen volt a helyzet a növendék-állatok latállőzésában Is. Miután átadták az ötszáz férőhelyes, mélyalmos istállót, javult a helyzet. A munka sokkal könnyebb lett. A munkatermelékenység az által is növekedett, hogy az állatokat két gondozó látja el. Javult a súlygyarapodás, bár a szemesek adagját csökkentették. A hízóélla toknál 1,52 kg erőtakarmány foyasztása szükséges 1,12 kg súlygyarapodásra. Rövid idő alatt elérik az 550 kg-os élősúlyt amikori* az állatok eladásra kerülnek. Igyekeznék betartani a hűseladás havi tervfeladatát Is. Évi tervük negyven vagon és hatvan mázsa hús eladását Irányozza elő. Február végéig 7,5 vagonnal adtak el. Ehhez a mennyiséghez százharminc darab ötszázötven kilogrammos hlzóállatra volt szükségük. — A telet átvészeltük, a tavasz könnyebb lesz — mondta az állattenyésztő. — Célunk továbbra Is a szakosítás. Elsősorban tehéntartásra szakosítjuk állattenyésztésünket. Ugyanis abban az esetben ha 1979-ig elkészül a járási nagyhizlalda vágómarhák tartásával egyáltalán nem foglalkozunk. Ezért mér most kialakítjuk annak a feltételeit, hogy a közeljövőben üsző- és tehénneveléssel nagyüzemlleg tudjunk foglalkozni. Éppen ezért feladatunk az, hogy megfelelő törzsállományt hozzunk létre. Ehhez előbb egészséges üszők és növendékéllatok szükségesek. Nyolcvankét hektár jó minőségű legelővel rendelkezünk, ahol villanypásztoros módszerrel 385 üsző tavasztól késő őszig legelhet. Az üszők már keresztezésből származnak; erősek, egészségesek, ezekből válogatjuk ki a törzsállományt. A tehénfstéllők mellé kifutókat készítünk és fokozatosan kialakítjuk a Jó környezetet, hogy a lehető legrangosabb szintet érjük el a tejtermelésben. -_ut— •r Népes család a fiaztatóban, _üai—•
