Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-03-19 / 11. szám

6 SZABAD PÖT.DMÜVBS vart. diÉIü fi. A Horná Zlatná-i sertés nagyhizlalda múlt évi tevéklnységét elemezve nyugodtan állíthatjuk — siker koronázta a dolgozók Igyekezetét. Termelési eredményeik nem országra szólóak, já­rási viszonylatban Is inkább csak klelégítőek mint éleredmé­nyek; ám ha serpenyőbe helyezzük a termelést befolyásoló* tényezőket is, akkor — állításunk helyességét Igazolva — a nagyhizlalda dolgozóinak javára mozdul el a mérleg karja. A számvetésből kiderül, hogy a múlt évben a tervezettnél gyorsabban nőtt az állomány, több sikert hozott a mesterséges megtermékenyítés, s némi javulás volt tapasztalható a malac­nevelésben is. Ellenben csökkent az átlagos napi súlygyarapo­dás. KORSZERŰ ALLATSZALLAS — VAGY DISZNÓÓL?. Az eredeti technológiának megfelelően, kezdetben bekötéses módszerrel tartották a telepen az Importált KA-HYB kocákat. Később az illetékesek rádöbbentek, túl drasztikus ez az eljá­rás; el kell távolítani a láncokat, át kell építeni a berendezést. A farm dolgozói, műszakiak és állatgondozók közösen készítet­ték el a kocaszállások ketreceit. Közben az állatok nyugalmá­val nem sokat lehetett törődni. Volt rá példa, hogy az egyik ketrecen javában dolgoztak, pár méterrel távolabb meg szop­tatott vagy éppen ellett a koca. Egy további probléma ugyancsak gyors orvoslást kívánt. A kocaszállások helytelenül kivitelezett fekvőhelyein állandóan fölgyülemlett a vizelet, s ha a dolgozók napjában legalább há­rom ízben nem takarították el, a koca és malacai kénytelenek voltak belefeküdni. A fekvőhelyek módosításéval és a trágya­­rácsok ésszerű elhelyezésével elérték, hogy tiszta, egészséges környezetben tartózkodnak az állatok. A hizlaló csanorkban viszont a takarmányozó gépsort kellett úgy átépíteni, hogy a szemcsézétt tápok mellett daraszerű keveréket is etethessenek, takarékosabbá és egészségügyi szempontból is megfelelővé tegyék a takarmányozást. A farm dolgozói tavaly öt csarnok­ba szerelték be az önetetőket, az idén a továbbiak kerülnek sorra. Más. Az utóbbi években gyakran előfordult, hogy több órán keresztül szünetelt az áramszolgáltatás. Ilyenkor megszakad a vízellátás, elcsendesednek a szellőztető berendezések, ki alusznak a műanyák és — hiába érkezett el az ideje — nem tudnak etetni sem. A rendszeres napi programhoz szokott álla­tok meg majd szét szedik a szállást. Vettek hát egy áramfej­lesztőt, de ... máig nem sok hasznát látták. Az üzemeltetésé hez nélkülözhetetlen akkumulátort sehol sem tudják besze­rezni. A takarmányellátás kö­rüli nehézségek megoldá­sa szinte mindennapos gond e telepen. Hiába rendelik meg rendszere­sen, csak elvétve kapják meg időben az egyes ál­latcsoportok ellátásához szükséges tápokat. A ta­karmánykeverő üzemek havi időtervek szerint dolgoznak, a nagyhizlal­da pedig tíznaponkénti .folyamatos ellátást igé­nyel. A Mezőgazdasági Fölvásárló- és Ellátó Vál­lalat komárnoi kirendelt­ségének Zemianska Olča-f keverő üzeme leszállítja ugyan a havonta igényeli tápmennyiséget, de azért szinte senki sem kezes­kedik, hogy mikor és me­lyik állatcsoport számára készült keveréket kap a sertéstelep. Néha úgy megszorulnak a telepen, hogy örülnek — egyáltalán van mit kínálni az állatoknak. S hogy ízlik-e a vemhes kocáknak, a szopósoknak a hizótáp vagy fordítva, azon nem érnek rá töprengeni az emberek, mert többnyire vállon vagy kannákban kell áthordanfuk a hizlaló csarnokokból a ta­karmányt a többi istállóba. A keverő üzem pedig vajmi keveset törődik vele, a helytelen szolgáltatásból" milyen kára szárma­zik a sertésfarmnak, az együttműködő gazdaságoknak, és köz­vetve az egész népgazdaságnak. A komárnoi járásban több takarmánykeverő üzem működik, közülük a legtöbb panasz éppen a Zemianská Olča-i keverő munkáját kifogásolja. A termelők nehezményezik a rossz ellá­tást, de ez vajmi keveset segít, ha a takarmánykeverő vezetői és dolgozói maguk nem igyekeznek tenni semmit a helyzet javításáért. Inkább objektíveknek nevezett okokat keresnek és találnak, s visszadobják a labdát a mezőgazdasági üzemeknek. Azok meg nem nagyon mernek kötekedni, mert lehet, hogy csak súlyosbítanák a helyzetüket. Végh Zoltán mérnök, az említett takarmánykeverő üzem felelős dolgozója a felvetett problémákkal kapcsolatban el­mondta, nem érti, miért van úgy fölháborodva a félaranyosi sertéstelep vezetője, hiszen a társtulajdonosoknak kevés i takarmányuk, s így — bár az állami alap terhére — is ellát­ják kellő mennyiségű takarmánnyal a telepet. Majd ő adoga­tott: a telepen maguk sem tudják, mennyi takarmány fér egy tartályba, a választék szerinti ellátásban mutatkozó hiá­nyosságok viszont csak annyiban igazak, hogy néha nincsen megfelelő táp keverve, ezért — előzetes megegyezés alapján — az éppen rendelkezésre állót szállítják a telepre. Azt el­hallgatta, hogy ez csak egyedi eset, többnyire azonban csak akkor tudja meg a telepvezető, hogy milyen tápot kap a meg­rendelt helyett, amikor már az ajtó előtt áll a tartálykocsi. S ha logyóban a „vastartalék“, mi mást tehet, mint átveszi a fölkínált keveréket. Még akkor is, ha tudja, hogy ezzel talán nagyobb költséget vállal magára vagy kockáztatja a súlygya­rapodási átlag csökkenését. Mert etetni mindennap kellI Та valy négy és félszáz vagon tápot fogyasztottak az állatok; eb­bő! csaknem hetven vagonnylt kényszerből, tehát nem az ere deti megrendelésnek megfelelő választékban vették át. A te ' lepvezetö egyébként határozottan állítja, hogy a tartályok hét vennégy mázsa takarmány befogadására alkalmasak, és csupán a követelményeknek megfelelő takarmány-ellátás jóvoltából legalább négy dekával javítani tudnák az egyedenkénti átla­gos napi súlygyarapodást. Talán hasznos lenne, ha a sertésfarm vezetői a mezőgazda­­sági Igazgatóság illetékeseinek jelenlétében aprólékosan meg­vitatnák problémáikat a keverő üzem vezetőivel, és állandó ellenségeskedés helyett közös erővel igyekeznének megoldani az említett és a velük szorosan összefüggő egyéb problémákat. Gondolom lényeges eredményjavuláshoz vezetne, és mindkét fél számára hasznot hozna, ha a sertéstelepet üzemeltető gaz­daságok a takarmánykeverő üzemmel, vagy magával a felvá­sárló és ellátó vállalattal szerződést kötnének a garanciális sertéshizlalásra. CSZIK A TELEP, DE SZOMJASAK AZ ÁLLATOK A további probléma a vízzel kapcsolatos. Egyszerre sok i:s, meg kevés Is a víz a telepen; a csapadék sok, az ivóvíz kevés. A haladás kerékkötője azanyagi érdekeltség és felelősségérzet hiánya A nagyhizlalda helyét nyáron jelölték ki, s mlvél elég száraz­nak találták, csatornahálózatról nem gondoskodtak. Időközben kiderült, nedvességet át nem eresztő réteg rejtőzik a föld mé­­hében. Elég egy kiadós zápor, máris víz alatt van az egész telep. Február elején helyenként huszonöt centiméteres vízréteg borította a betonutakat, a gazdasági épületek körül hatalmas tócsákban állt a lehullott csapadék. Súlyos gumicsizmákban, többnyire a parkosított területeket taposva közlekedtek a te­lepen a dolgozók, s jómagam is. Pedig előző nap állítólag húsz tartálykocsira való esővizet hordtak ki a farmról, hogy leg­alább az utakat használhatóvá tegyék. Csakhogy az éjjel megint zuhogott az eső! A társtulajdonosok közül a Zlatnő na Ostrove-t szövetkezet vállalta a tereprendezéssel, a csatorna hálózat kiépítésével és a parkosítással kapcsolatos tennivalói; elvégzését. A jó ideje tartó Ígérgetések után végre a tetteknek kéne következni. Annál Is inkább, mert amíg ez a kérdés nem nyer megoldást, addig a Zemianska Olča-i szövetkezet sem láthat munkához, hogy végre üzemképessé tegye a mázsaházat. Pedig ugyancsak szükség lenne már a mázsára, mert egyelőrö sem a beérkező takarmányszállítmányokat, sem az elszállított vágóállatokat nem tudják lemérni a telepen. Mindez bizonyos visszaélésekhez, az együttműködő gazdaságok ráfizetéséhez vezethet. Az ivóvíz hiánya főleg nyáron okoz gondot. Néha olyan ke­vés a víz, hogy gondolni sem lehet az állatszállások rendsze­res takarítására vagy az egyéni tisztálkodásra, mert nem ma­radna elég ivóvíz az állatoknak. Egyszerűen kicsi a kút kapa­citása. Oj. mélyebb kutat kéne fúrni, gazdagabb vízkészletei keresni, mert a teljes állomány igényeit sehogy sem lesz ké pes fedezni a mostani vízforrás. De van Itt még több probléma is. Nincs befejezve a közvilá gítás kiépítése, hibás a fűtőanyag-tartály belső szerelése, aka­dozik a fűtés, még mindig nincs üzembe helyezve a trágya­­kezelésre szolgáló tisztító berendezés, sőt még bekerítve sin­csen a telep. A Zlatná na Ostrove-i egyesült szövetkezet, mint a [egtöbb részvénnyel rendelkező üzemek egyike, Ígéretet te't a négyhektáros farm bekerítésére. Megkezdte, máig sem fe­jezte be a munkát. Ebben részben a Zemianská OlCa-1 gazda­ság Is vétkes, mert késlekedik a háromezer férőhelyes ketre­ces malacnevelő építési munkálataival. Ettől függetlenül a bejárati részen be lehetne fejezni a kerítés építését, hogy mi­előbb le lehessen zárni a telepet az avatatlan kíváncsiskodók, a kóbor kutyák és a betegségeket terjesztő mezei vadak előtt. A negyven-negyven részvénnyel rendelkező említett szövetke zeteknek ez egyéni érdekük! Ha netán behurcolnak valami­lyen betegséget és az megtizedeli az állatállományt, vajon kit vnnak majd felelősségre a keletkezett kárért? DACOLVA A NEHÉZSÉGEKKEL A beruházási költségeket közösen vállaló szövetkezetek va­lamiké'- büntetésből küldték tagjaikat a sertésfarmra dolgozni. Nem véletlenül. Volt aki másnap „kereket oldott“. Elképzel­hető, milyen munkafeltételek voltak akkor a telepen. A Jelen­legi viszonyokra a már elmondottakból következtethetünk. Igaz, átadták rendeltetésének az új szociális létesítményt, lehe­tővé tették a dolgozók étkeztetését, de ezzel vége is a sornak. Mégis kialakult már égy harminchét fős, túlsúlyban fiatalok­ból éllő közösség, melynek minden tagja tudja, mikor mit és hogyan kell tennie'. Legtöbbjüket csupán as állatok Iránti von­zalom szálai kötik a sertésfarmhoz, mert anyagi érdekeltségről aligha beszélhetünk, hiszen órabérben Jutalmazzák a gondo­zókat. Tavaly nem sikereit biztosítaniuk a tervezett kocalétszámot, Йе az év végén így is a tervezettnél ezernyolcszázhuszonnégy sertéssel többet tartottak a telepen. Tehát szívügyüknek tekin­tik a távlati tervekben szereplő állománynövelési és húster­melési feladatok teljesítését. A mesterséges megtermékenyítés eredményesebbé tételének köszönhetően tavaly ezerháromszáz­ötvenhat malaccal több született, mint ahogyan azt eredetileg tervezték. E téren azonban még további javulást kéne eszkö­zölni, mert a fogamzás csak negyven-ötven százalék közötti volt. A malacelválasztás kocánként! átlaga 17,6 darab volt. Ez já­rási viszonylatban igen jő eredménynek számít. Nem beszélve róla, hogy lényegében Ismeretlen húshibriddel és túlsúlyban előhasi kocákból állő törzsállománnyal érték el ezt az átla­got. Más laprp tartozik, hogy jobb is lehetett volna az ered­mény. Mért: tavaly összesen két és félezer sertés hullott el a telepen, s ebből majdnem ezrenégyszázhatvan volt a szopós­­malacok száma. Tény, hogy a kedvezőtlen állattartási és takar­mány-ellátási viszonyoknak nagy szerepük volt az eredmények ilyettén alakulásában. De szerintem vitathatatlan az is, hogy jobb emberi hozzáállással mérsékelni lehetett volna a kárt. A hozzáállás mindig az anyagi érdekeltség függvényei Tehát mielőbb bé kell vezetni az ésszerű bérezési formát, mert a bio­lógiai anyag az eddiginél jóval többre képes. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az eléggé kedvezőtlen föltételek közepette A sertéstelep egy részének létképe — kétnapos eső után. Ilyen viszonyok közepette a víziszárnyasok bizonyára jól éreznék magukat. (A szerző felvételei.) is csaknem tizenhat százalékkal javult a múlt évben a kocán­­kénti malacelválasztás átlaga. A lassan valóban korszerűvé váló sertésfarmon tavaly 797 tonna húst termeltek. Az átlagos napi és darabonkénti súly­­gyarapodás azonban csak négy grammal haladta meg a negy­venöt dekát. Vagyis körülbelül négy százalékkal volt kisebb az előző évinél. Ugyanakkor a járás mezőgazdasági üzemeiben előbbrelépés volt tapasztalható; a hízósertések súlygyarapodá­sának járási átlaga mintegy öt százalékkal javult. Л féreértések elkerülése végett szükségesnek tartom elmon­dani, hogy a telepen csoportos termékenyítést és korai, hu­szonnyolcnapos korban történő elválasztást végeznek. Ekkor — ha van hely a fiaztatóban — a kocákat eltávolítják a ketrec­ből, s a malacokat még hatvannapos korig nevelik, majd mint­egy tizenöt kilogrammos súlyban áthelyezik őket a hizlaldába. Ha v szón a fiaztatóban szükség van a férőhelyre, a választott maiatokat főt kilósak) azonnal betelepítik a hizlaldába, ahol alőbl: indító tápokkal, később már hízótáppal etetik őket. Egyenként a 28. napon végzett választástól kezdve számítják az átlagos súlygyarapodást és a fogyasztást is. így az elért eredményeket nem lehet egyszerűen összehasonlítani más, ha­gyományos módszereket alkalmazó mezőgazdasági üzemek eredményeivel. Viszont az anyagi érdekeltség növelésének alapelvére épülő jutalmazási forma bevezetése minden bizony­nyal hatékonyan hozzájárulna a súlygyarapodások Javulásához. Sőt! Még az ésszerűen szervezett belüzeml munkaverseny is támogathatná a haladást. Kár, hogy a társtulajdonosok eddig nem gondoltak erre. A sertés nagyhizlalda tavaly hiánytalanul teljesítette hús­eladási tervét. Egy kilogramm húst 4,92 kilogramm keverék­takarmány felhasználásával produkáltak. A hizlaldában ennél jóval kevesebb, mindössze 3,42 kilogramm erőtakarmányra volt szükség egy kilő súlygyarapodás eléréséhez. Az új évben a tavalyinál is komolyabb feladatok várnak a Horná Zlatná-i sertés nagyhizlalda dolgozóira. A termelésfej­lesztési Irányelvek értelmében tovább kel] növelniük az állo­mányt. A sertések számát összesen háromszáznegyvenöttel, a kocaállományt százhússzal tervezik népesebbé tenni. Javítják a inalacnevelésí eredményeket; tfzezerkétszáz malac születésé­vel számolnak, s a szopósok elhullását mintegy két százalék­kal szeretnék csökkenteni úgy, hogy a nagyobb állománynál is, elérhessék a múlt évi elválasztási átlagot. Egészében véve kilencszázhét tonna hús kitermelését vették tervbe. Eladási kötelezettségük 840 tonna sertéshús, kétszázharminc tonnával (öbb a múlt évi valóságnál. Az átlagos nap) súlygyarapodást három dekával tervezik növelni. A dolgozók tudatában vannak a feladatok igényességének Ezt bizonyítja, hogy hiánytalan teljesítésükre és a gazdasági eredmény javítására közel 613 ezer korona értékű szocialista kötelezettséget vállaltak. Figyelmük középpontjában a tüzelő­anyaggal, az erőtakarmányokkal és a pótalkatrészekkel való takarékosabb sáfárkodás, az elhullások csökkentése, az elvá­lasztási és a súlygyarapotlási átlag javítása, valamint a belső berendezés mielőbbi korszerűsítése és a kitermelt hús minő­ségének javítása áll. örvendetes lenne, ha a társtulajdonos szövetkezetek az ed­diginél nagyobb felelősségérzést tanúsítva vállalnának részt a sertésfarm végleges kiépítésével és folyamatos üzemeltetésé­vel kapcsolatos problémák megoldásából. Eleget hitegették már Cirfusz Sándor farmvezetőt és közel negyven munkatár­sát, éveken át halogatták a vállalt feladatok elvégzését, most már a tettekre kéne sort keríteni. Mert: a gazdasági eredmé­nyek javításával kapcsolatos elvárásaik jogosak, csakhogy előbb — az építési munkák, a belső szerelések mielőbbi el­végzéséért és az igényeknek megfelelő takarmány-ellátás biz­­losltásáért felelős további üzemekkel együttműködve — meg kellene teremteni az előbbrelépés — és egyáltalán a sikeres feladatteljesítés — legalapvetőbb föltételeit! Ha ezek a tartályuk beszélni tudnának.... Kádek Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents