Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-08 / 1. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES 1977. Január 8. Az épületberuházási fejlesztés olcsóbbá tételének útjai ч (Folytatás a 13. oldalról.) gazdasági állatfajok szerinti átépítés­nek 50—75 %-ban teszünk eleget. Az új és korszerűsített állattenyésztési kapacitások beruházási építésének Ilyen koncepciója esetén korlátozó tényezőként hatnak majd a limitált gépek beszerzési feltételei és a mező­­gazdaság további hatékony fejleszté­sével kapcsolatos nagy igények. Ma­gas színvonalú műszaki és technoló­giai paraméterekkel rendelkező ob­jektumokat és állattenyésztő telepeket kell építenünk gyorsan, olcsón és jó minőségben. Ezt irányozták elő a CSKP XV. kongresszusán elfogadott határozatok is. Az előirányzatok szerint a tehén­­tertásra szakosított termelési egysé­geket úgy kell méretezni, hogy leg­alább 500 állat, vagy e létszám szor­zatának befogadására legyenek alkal­masak. Ezek alapját a 15 fejőállással rendelkező rotációs fejőház lógja ké­pezni, amelyből a 6. ötéves tervidő­szak folyamán 438 darabot kell le­gyártani. Szélsőséges viszonyok kö zött, nagy méretű tagozottság esetén a .100 állatra korlátozott minimális összpontosítás is engedélyezhető. A borjúnevelésben 800—2500 darab * hónapon aluli állat összpontosító sával számolunk. A növendékmarha nevelésében első sorban a telepek kiépítése és korsze riísítése útján akarjuk biztosítani az 500—2000 állat összpontosításának le­­hatóságéit. A szarvasmarhahizlalás szakaszán a már létező objektumok kibővítése és korszerűsítése útján 800—2000 állal összpontosításával számolunk. A sertéstenyésztésben 700—3500 auyasertést, a hizlalásban podig 500U — 10 000 sertést tervezünk összponto sitani, a kapacitások további bővítésé nek lehetőségével. A 10 000 állatot meghaladó összpontosítás esetében biztosítanunk kell az ürülék ipari fel dolgozását és hasznosítását. A baromfiak elszállásolását a már lélező objektumok kiépítésével és korszerűsítésével kell megoldanunk. Az új nagykapacitású objektumokat minimálisan 120 000, a városkörül) te-« rületeken pedig kb. 500 000 baromfi befogadására kell méretezni. A broj­lerek hizlalására szolgáló szállásokat elsősorban korszerűsítéssel és kiegé­szítő építéssel kell megoldani. Ezen­kívül legalább 250 000, a nagy fo­gyasztói körzetekben pedig több mini 500 00 férőhelyes új nagyhizlaldákat kell építeni. , A juhtenyészetekben 500—3000 anyajuhot. 1000—3000 bárányt és 1000—5000 hízóbárányt befogadó ho­­dálvokat kell építeni. A mezőgazdasági épületberuházások hatékonyságának növelése szakaszán a legfontosabb irányelv a költségek csökkentése. A gazdasági állatok ts­­táilózására szolgáló épületek további építésével kapcsolatos költségek csök­kentésének legfőbb útjai: Ш az új épületek, objektumok és ál­lattenyésztő telepek építésének koncepcióját, valamint a már léte­ző üzemi, tárolási, úthálózati és más alapok új objektumokkal való kiegészítését konkrét viszonyok között úgy kell megvalósítani, bogy až állatokat a termelés szakosításé­nak megfelelő mértékben lehessen összpontosftani, növelni a munka­termelékenységet és kialakítani a dolgozók iobb munka- és életkör­nyezetét. A múltban leiépített meg­felelő állóeszközöket ilyen módon kell teljes mértékben bevonni a termelés hosszútávé szervezésének a szolgálatába. A mezőgazdaságban például jelenleg kb. 2000 darab négysoros. К—174 típusú, egyen ként 180 tehén befogadására alkal más istállónk van. Ezek az objek­tumok már kb. 10 éve üzemelnek Ott, ahoi ez előnyösnek és szüksé­gesnek mutatkozik, ezen istállók körül további istállóépületeket kell építeni, s ugyanakkor teljes mér­tékben ki kell használni a már lé­tező közlekedési vonalakat, tároló­térségeket, víz- és villanyvezetéke­ket stb. Ezzel az épületberuházási költségelőirányzatot az új parcel­lán felépített állattenyésztő telep épüleiberuházási költségeihez vi­szonyítva I érőhelyenként 5000— 10 000 koronával csökkenthetjük: ■ a felépült mezőgazdasági objektu mókát a legtöbb esetben a hosszú élettartam jellemzi, ami lehetősé­get nyújt arra, hogy áz elavult, kis termelékenységű és leírt technoló­giai berendezéseket aránvlag ala­csony épületberuházási költségek kel új, nagy teljesítményű gép­rendszerekkel cseréllűk fel. A be­ruházások hatékony érvényesitésé­sének izt a módját mezőgazdasá­­gunkban még eddig nem sikerüli széleskörűen meghonosítani. Ezen az úton aránylag alacsony költség­­ráfordítással oldhatjuk meg az új tehénistállók, új, korszerű takar­­mányozó gépsorok biztosítását, va­lamint az ürülék elszállítását ás a fejés gépesítését. A növendékmar­hák, a sertések és a baromfiak esetében fokoznunk kell az istálló alapterületének a hasznosítási mértékét, amit a sertések, és fő­ként a baromfi esetében többszin­tes istállózási technológiával érhe­tünk el. A többszintes istálló lehe­tővé teszi a beépített földterületek nagyságának a csarnokos építke­zéssel szembeni 80 °/n-os, az épü­letberuházási költségek legalább 10—15 %-os, és a mélyépítési munkálatok költségeinek 40—50 százalékos csökkentését; a mezőgazdasági épületberuházá­sok további alakulását a jövőben a használatos építőanyagok struk­túrájának a fa irányában történő változása fogja jellemezni. Az acél részarányát távlatilag a jelenlegi 55 %-ról 40 %-ra kell csökkente­­nünk, ugyanakkor a fa részaránya — a vasbeton részarányának ál­landósulása mellett — 10 %-ról 25 °/o-ra növekedik. A 6. ötéves tervidőszak folyamán ebben az arányban kell a tervezett 9 millió m2-nyi terület beépítésére felhasz­nálni. Ez a változás a mezőgazda­­sági épületberuházási költségek csökkenésében fog visszatükröződ­ni. Az 1 m2-nyi beépített területre átszámított költségek faszerkeze­tek alkalmazása esetén 240 koro­nával lesznek alacsonyabbak az acélszerkezet esetében, és 130 ko­ronával a vasbeton szerkezetek alkalmazása esetén. A faépítmé­nyek szélesebb körű bevezetése le­hetővé teszi az objektumok építési idejének a lerövidítését és a kapa­citások gyorsabb üzembe helyezé­sét is, mivel több lehetőség nyílik ezeknek az épületeknek a helyszí­nen való szerelésére. A laszerkezetnek a mezőgazda­­sági épületberuházások szakaszán való érvényesítési lehetőségeit az Agroprojekt Praha által kiadott 20 sorozattervet tartalmazó katalógus is dokumentálja, amely 1800 férő­helyes borjúszállás, 500—1000 fé­rőhelyes hízómarha istálló, 5000— 8000 léröhelyes sertéshizlalda és más építmények terveit tartalmaz­za. Ugyanakkor a mintaüzemek ré­szére 12 típustervet készítenek az üszők, a hízómarhák istállózására és típuselemeket a faépítmények szélesebb körű alkalmazására. Az épületberuházási költségek csök­kentését elősegíti az épületszerke­zetek nagyobb fesztávolságára irá­nyuló igyekezet is. A 12 méteres fesztávolságról, amelynél az 1 m2 beépített területre eső költségek 725 koronát tesznek ki, az acél­­szerkezetek esetében áttérnek a 21 méteres tesztávolságra, amellyel a költségek msenként 680 koronára csökkennek; ■ a mezőgazdasági épületberuházá­sok költségelőirányzatának továb­bi csökkentését a gazdasági álla­tok istállőzására vonatkozó jelen­leg érvénves szabványok és nor­matívák átértékelésével lehet el­érni. Például az állatok összponto­sítása és az istállózás új techno­lógiáinak érvényesítése következ­tében az elmúlt időszakban az is­­tállózási haszonterület a baromfi és a sertések esetében átlagosan 50 0/o-ka 1 csökkent, a szarvasmar­hák esetében viszont csak 2 %-kal. Ugyanakkor az istállók hőszigete­lésével kapcsolatos — 1 állatra át­számított — költségek éppen a szarvasmarhák esetében 440— 1070 koronával fokozódnak, és a tehenek istállózására vonatkozó állatonként 36011—6000. az üszóne veléshen pedig 2000—3000 korona va) növeli a költségeket; ■ általános érvényű iráhyzat, hogy a tervfeladatok teljesítéséhez szük­séges állattenyésztő telepek terü­letét az egyes építmények közötti távolságok csökkentésével, össz­pontosításával vagy több épület­tömbös építkezéssel kell korlátoz­ni A közműhálózat építését taka­rékosan kell megoldani. Az állat­­tenyésztő telep felszerelésének mértékét a hatékony üzemeltetés és a kedvező munkakörnyezet biz­­tositásánák megfelelő arányban kel) korlátozni. A szociális célokra épült létesítményeket korszerűsíte­ni kell. A beruházások olcsóbbá tételének szakaszán a mezőgazdasági gyakorlat már több kiváló eredményt mutathat tel. A Gottwaldov—Prstné-i közös me­zőgazdasági vállalat például 2 millió korona költséggel valósította meg a sertésszállások és a kétszintes borjú­­istálló újjáépítését. A borjúistállő földszintjén 220 borjút szállásoltak el, amelyet növényi eredetű táplálékkal etetnek, az emeleten pedig 280 borjút helyeztek el tejtáplálással. A borjú­istálló technológiai felszerelése ele­get tesz a korszerű borjúnevelés kö­vetelményeinek és az ésszerű táplálás elveinek. A Mladá Boleslav-i járásban egy pajtát építettek át 650 btkaborjú mélyalmos hizlalására. Az egy állatra átszámított beruházási kötlségek kb. 2000 koronát tettek ki. A SkoFenice u Chovné-i Efsz 500 férőhelyes, rács­­padlós hizlaldát építettek a bikabor­jak számára. Az istállóban természe­tes szellőztető rendszert érvényesíte­nek, amely alacsony és magas hőmér­séklet esetén egyaránt hatékonyan működik. Ez a szellőzőrendszer hoz­zájárult mind az üzemelési, mind a beruházási költségek csökkentéséhez. A mezőgazdasági épületek kiegészí lésének és korszerűsítésének jó pél dája a vysukái efsz (Bratislava-Vidé ke járás) 984 férőhelyes szakosított tehenészete, a Hlohuveci Állami Gaz da.ság 1022 férőhelyes szakosított te henészete. a Dunajská Streda i járás ban levő Orechová Pútoh-i szövetke­zet 626 férőhelyes tehenészete, stb. A mezőgazdasági épületberuházási költségek csökkentését az egész be­ruházási folyamat vonalán, a terve­zéstől kezdve az épülettervek készíté­sén át egészen a kivitelezésig érvé­nyesíteni kell. A beruházónak, a me­zőgazdasági vállalatnak és felettes szerveknek lehetősége van arra, hogy az épületberuházási terv kidolgozása­kor a már létező objektumok haszno­sítása érdekében befolyásolja az épít­kezés helyének a meghatározását, az épület tervezője dönt a szerkezeti és technológiai rendszerek, gépsorok tí­pusáról és azok változatairól, vala­mint az objektum és az állattenyész­tő telep üzemeltetésének területi megoldásáról. A kivitelező az építé­szeti és technológiai megoldások, és főként az építmény gyors üzembe he­lyezése révén befolyásolja az építke­zés kiadási költségeinek alakulását. A tipizálás hosszútávú programja a mezőgazdasági gyakorlatnak 1977-ben a következő típusterveket szolgál­tatja: Ф a 4000—6000 hektár' mezőgazda­­sági földterület Összpontosításának megfelelő teljesítményű, fából vagy acélból készített, gabonafé­lék betakarítása utáni kezelésére és tárolására szolgáló gépsorok; # fából készült 3000 tonna gabona befogadására alkalmas manipulá­ciós magtár; # vasbetonból készült, 3000—7000 tonna ipari trágyát befogadó táro­­rolótérségekkel rendelkező agro­kémiai központok; # hibamegállapító állomással felsze­relt gépjavító központ, amelynek felszerelése egy 4000—6000 hektár mezőgazdasági földterületen gaz­dálkodó termelési társulás számá­ra alkalmas, síkvidéki és hegyvi­déki változatban. Az épületberuházási folyamat haté­konyságának növelése érdekében ki­dolgozzuk a szarvasmarha- és sertés­­tenyésztésre szakosított mezőgazdasá­gi vállalatok modelljének tanulmány­típusait, ezeket a 6. ötéves tervidő­szak folyamán a tipizálásra és az épülettervezésre, valamint a 7. ötéves tervidőszakban felépítésre kerülő építmények további nemzédékének ti­pizálására és szabványosítására fog­juk felhasználni. Ezeknek az épület­­modelleknek az a feladata, hogy min­den nagyüzemi technológiát a lehető legkisebb számú, épületszerkezeti megoldás szempontjából 'eltérő mo­dellbe foglaljon. Meg kell valósítani a nagyságrendi unifikációt, amely lehetővé teszi, hogy egy épületszerkezeti megoldás kereté­ben a technológiai gépsorokat változ­tatni lehessen. Az egyes gazdasági állatfajok számára meg kell határozni az optimális kapacitás-sorozatokat, az ístállóztatásukkal kapcsolatos, és a gépi-technológiai berendezés haté­kony kihasználását elősegítő terme­lési feltételeket. Az épületberuházás szakaszán a kö­vetkező időszakban érvényesítendő egész tipizáló folyamat a tudományos és műszaki haladásnak a mezőgazda­­sági termelésben való érvényesítését célozza. A típustervekben öltenek tes­tet a tudomány, a kutatás, a szabvá­nyosítás és az élenjáró gyakorlat vív­mányai. A tipiaÄió a műszaki haladás végső fázisa, amelybe bekapcsolódnak a műszaki tervezőintézetek, mezőgaz­dasági kutató intézetek, az épületszer­kezeti rendszerek, elemek és alkatré­szek .gyártói, a gépi-technológiai be­rendezések kivitelezői, a progresszív építési technológiák érvényesítésével megbízott építkezési szervezetek, stb. Az így kidolgozót típustervek a beru­házók számára az épületberuházási terv megvalósításának leghatékonyab rendszerét képezik. A típustervnek respektálnia kell a mezőgazdasági termelés belterjességének, a gazdasá­gi állatok termelőképességének, a ter­mékegységre átszámított minimális ta­karmányszükséglet, a megfelelő mun­kakörnyezet stb. döntő fontosságú kritériumait. Ezért a szakosított me­zőgazdasági vállalatok építésekor olyan technológiai rendszereket fo­gunk érvényesíteni, amelyek a gazda­sági állatok termelőképességét a le­hető legnagyobb mértékben fejleszte­ni,.fogják. A környezeti feltételeknek teljes összhangban kell állniuk az állatok geneitkai alapjával. Ennek az összhangnak a megoldása a szarvas­­marhák esetében közvetlen kapcso­latban áll az épületberuházási költsé­gek csökkentésének és a gazdasági hatékonyság kérdéseivel. A beruházási folyamat keretében az 1976—1980 as időszak folyamán különösen fontos szerepet fog játsza ni a lecsapoló és öntözőművek épl lése. A beruházások összegéből a ta­laj termőerejének fokozására több mint 8 milliárd koronát irányoztunk elő. Ez az építkezés elsődlegesen azokra a területekre összpontosul, a­­hol a leghatékonyabban járulhat hoz­zá a gabonafélék, a szálas takarmá­nyok, a speciális növények, pl. a zöld­ség, a gyümölcs, a szőlő és a komló termelésének fokozásához. Ebben az Időszakban összesen 300 ezer hektár lecsapolását és 65 ezer hektáron ön­tözőművek kiépítését tervezzük. A talaj termőerejének .tokozásába fektetett eszközök általános haté­konyságának növelése megköveteli, hogy velük párhuzamosan elvégezzük a beruházásokat nem igénylő talaj­erőjavítás tervszerű növelését is. Az utóbbi ötéves tervidőszak folyamán több mint 1 millió hektár mezőgazda sági földterület beruházásokat nem igénylő talajjavítási munkálatait vé­geztük el. Ennek keretében a talaj­javító meszezés részaránya volt a leg­nagyobb, amely közel 500 ezer hek­tárnyi területre terjedt ki, valamint a rétek újraművelése, amelyet több mint 250 ezer hektáron végeztünk el. A be­ruházásokat nem igénylő talajjavítást munkálatokra összesen kb._5,6 mil­liárd koronát fordítottunk.. A rétek újraművelésének terjedelme a kelet­szlovákiai krületben volt a legna­gyobb (84 000 ha), majd az észak­­morvaországi (61000 ha) és a dél­­morvaországl (60 000) kerületben. A felmérések szerint az 5. ötéves tervidőszak folyamán megvalósított talajjavítási intézkedések a növény­­termesztés bruttó termelési értékét évente 750 milliótól 1 milliárd koro­náig terjedő értékkel, a tiszta jöve­delmet pedig 300—400 millió koroná­val növelték. Ezek az eredmények a felhasznált eszközök nagy hatékony­ságát és gyors megtérülését bizonyít­ják. A B. ötéves tervidőszakra több mini 1 millió hektáron további beruházáso kát nem igénylő, talajerőfokozó intéz kedéseket tervezünk kb. 6,8 milliárd korona költséggel. Ezeket az intézke Hőseket a csökkentett termőképességu talajok feljavítására irányítjuk. Min deneketőtt a rétek- és legelőkről, az átmenetileg parlagon heverő terüle tekrnl és az erózió által veszélyezte­tett területekről van szó, amelyek megkövetelik a talaj kémhatásának és tápanyag-tartalmának a randezé sét. Továbbá a szélsőséges fizikai tu­lajdonságokkal rendelkező talajokat íogjuk feljavítani és elvégezzük a ta­laj gazdasági-műszaki rendezését. A mezőgazdasági termelés haté­konyságának és jövedelmezőségének fokozására irányuló intézkedések szerves részét fogja képezni a követ­kező Időszakban a mezei és a gazda­sági utak rossz állapotának a feljaví­tása is. A gazdasági utak és útvona­lak hossza kb. 145 000 km, ebből kb. 4500 km, azaz 3 % nagyon jó állapot­ban van, 22 000 km jó minőségűnek mondható és 120 000 km rossz, vagy nagyon rossz állapotú. Ezért a mező­­gazdasági útak állapotát a mezőgaz­dasági termelés újratermelésének táv­lati szükséglelei szempontjából egé­szében elégtelennek minősíthetjük. A mezőgbzdasági termelés összpon­tosítása és szakosítása megkívánja, hogy a mezőgazdasági termékek és anyagok tehergépkocsival való szállí­tásának mértékét lényegesen növel­jük. Mezőgazdaságunkat ezért távlati­lag és fokozatosan nagy teljesítőké­pességű szállítóeszközökkel akarjuk felszerelni, amelyek a Tatra tehergép­kocsi paramétereiből kiindulva a me­zőgazdasági teherszállítás viszonyai­hoz lesznek idomítva olyképpen, hogy a mezőgazdaságban szállításra váró anyagok és termékek 75 %-át, vagyis kb. 300 millió tonnát tehergépkocsik­kal szállítsanak. A mezőgazdasági épületberuházásj politika maximális hatásfokának el­érése megkívánja, hogy a mezőgazda­sági építőipari vállalatok és szerveze­tek kapacitása a szükségletnek meg­felelően fejlődjék. Az építkezési mun kálatok volumenének több mint 9П százalékát a mezőgazdasági építőipari vállalatok fogják elvégezni, és csak a maradék 10 % vár a helyi építő vállalatokra és az Építőipari Minisz tórium vállalataira. A mezőgazdasági termelés összpontosításának és szako­sításának fejlődése 100 millió korona értékű mezőgazdasági objektumok és állattenyésztő telepek nagy mértékű építését követeli meg. Ez a jövőben szükségessé teszi a mezőgazdasági építőipari vállalatok kapacitásának megfelelő összpontosítását. A mező­gazdasági építőipari dolgozók számát 62 000-re kell növelnünk. A mezőgazdasági épületberuházást tevékenység szakaszán bekövetkező változások szükségessé teszik a ter­vezés, pénzügyi ellátás és épületberu­­házási tevékenység fokozott központi irányítását. Az igényes épületberuhá­zási feladatok teljesítése érdekében a 6. ötéves tervidőszakban hasznosíta­nunk kell az eddigi kutatási eredmé­nyeket, s a kutatómunkát az ésszerű épületberuházás, a mezőgazdaság anyagi és műszaki bázisa hatékony kihasználásának, tőként a tüzelő­anyag- és energiamegtakarítás kérdé­seire kell irányítani. A mezögazdasAg anyagi ÉS MŰSZAKI BÁZISÁNAK AZ 1976—1980 AS IDŐSZAKBAN VALÓ HATÉKONY K1HASZNÄLÄSÄNAK NÉHÄNY SAJÁTSÁGOS KÉRDÉSE A 2. nemzedékű gépeknek a nö­vénytermelés és az állattenyésztés új­ratermelési folyamatába való beveze­tésé. valamint a komplex gépesítés és automatizálás elemeivel rendelkező, a gazdasági állatokat magas szinten összpontosító mezőgazdasági épület­­komplexumok építésének koncepciója egyike a mezőgazdaságban lejátszó­dó tudományos-műszaki forradalom folyamatában tapasztalt legnagyobb változásoknak. A mezőgazdasági ter­melés viszonyai között az anyagkölt­ségek, főként a tüzelőanyag- és ener­giaköltségek csökkentésére irányuló követelmény a géppark és az építke­zés' alap hasznosításnak folyamatában fokozottan indokolt. A forrólevegös gyorsszárítás céljaira kiutalt nemes tüzelőanyagok értékhatárát az 1976— 1980-as időszakra kb. 30 %-kal növel­ték, ám a szárított termékek tervezett mennyiségének előállítása feltétlenül megköveteli az összegezett tüzelő­anyagfogyasztás legalább 10 %-kal, azaz egy tonna szárított termékre át­számított, az 5. ötéves tervidőszakhoz viszonyított 40 kg-mal való csökken­tését. Az épületberuházás hatékonyságá­nak a mezőgazdaság viszonyai közötti növelése a hegyaljai és a hegyi kör­zetekre vonatkozó műszaki és beru­házási- politika kérdéseinek megoldá­sát is érinti. A növénytermelési és az állatte­nyésztési újratermelést folyamatba eszközölt beruházások hatékonyságá­nak növelése és az eddig felépített állóalapok teljes mértékű kihasználá­sa a betakarítást végző második nem­zedékű gépek kapacitásának a beta­karítás utáni kezelést, feldolgozást 'és a növényi termékek tárolásával kap­csolatos munkát végző gépsorok ka­pacitásával való összehangolásától függ. Az anyagi és műszaki bázis je­lenlegi színvonala mellett az anyag­­mozgatás a földeken és azokon kívül nagyon „rapszodikusan“ bonyolódik le. Amíg a tulajdonképpeni betakarí­tás lényegében teljesen gépesített, a szállítás, a betakarítás utáni kezelés és a tárolás szakaszán akadályok hal­mozódnak fel. Ez jelentős betakarí­tási veszteségeket okoz és akadályoz­za a földeken dolgozó gépek folyama­tos kihasználását. Ezért a műszaki és az épüietberuházási politika cé!|a a létező egyenlőtlenségek fokozatos ki­­egyenlítése, amit a növényi termékek betakarítás utáni kezelésére és táro­lására szolgáló hiányzó épületek gyorsabb ütemű építésével* lehet el­érni. A mezőgazdaság anyagi és műszaki bázisának a CSKP XV. kongresszusa utáni fejlődése általános elemzéséből kitűnik, hogy az efsz-eket, állami gaz­daságokat és egyéb mezőgazdasági szervezeteket a növekvő feladatokkal összhangban egyetemesebben fogjuk ellátni a szükséges új, nagyobb telje­sítőképességű gépekkel és építmé­nyekkel. Az említett alapok minőségi­leg magasabb színvonala és a többi beruházások készleteinek határérté-, ke, ezek hatékonysága és hatásfoka szükségessé teszi, hogy fokozzuk a hasznosításuk fokával szemben tá­masztott követelményeket és ügyel­jünk az előirányzott költségek, a tü­zelőanyag- és energiafogyasztás csök­kentésére.

Next

/
Thumbnails
Contents