Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-08 / 1. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1977. január 8. 12 OCSIUZKOZICD И;|,'щ*н;пгтга II. RÉSZ Az alábbi cikkünk a lapunk máit heti számában hasonló címmel megjelent cikk folytatása. Ebben a cikkben főleg a takarmányszáriio berendezés, az állattenyésztés, a gépesítés, a beruházások ás az ágazati irányítás tanulságaival foglalkozunk, valamint számok tükrében is érzékeltetjük a Csilizközi Egységes Földművesszövetkezet gazdasági eredményeit. SZERKESZTŐ: Napjainkban sok szó esik a szárítóberendezések kapacitása maximális kihasználásának szükségességéről. Hogyan használják ki Önök? CSONKA ERNŐ, a melléküzemág vezetője: Megítélhető abból, hogy az üzemelés első évében 3570, a második évében 4500, az idén pedig 4540 tonna takarmánylisztet és granulátumot készítettünk lucernából, szója-cukorcirok keverékből és csöves kukoricából, valamint 90 tonna szárított répaszeletet. Megjegyzem, hogy a takarmánylisztből 1200 tonnát a saját állatállományunknak adunk, a többit pedig a felvásárló vállalatban értékesítjük s helyette tápanyag- és vitamindús takarmánykeveréket vásárolunk. A szárítóberendezésünk üzemeltetése gazdaságosnak bizonyult. Bevételünk hét hónap alatt elérte a 6 millió 686 ezer koronát, a kiadás pedig csupán 2 millió 510 ezer korona volt. Egy mázsa takarmányliszt készítéséhez 14 korona 52 fillér értékű fűtőanyagot (Mazutot) és 3 korona 50 fillér értékű energiát használtunk fel. A bérköltség pedig mázsánként 8 korona 90 fillért képvisel. A kapacitás jobb kihasználását és a fűtőanyag-szükséglet csökkenését a szárításra szánt lucerna kétfázisos begyűjtésével értük el. (Az első fázis szárzúzás és fonnyasztás, második pedig a betakarítás.) Míg például tavaly — egyfázisos begyűjtéssel — a berendezésünk óránkénti teljesítménye 8 mázsa 87 kg volt, addig az idén, a már említett módszerrel 11 mázsa 58 kg órateljesítményt értünk el. Szeretném még hangsúlyozni azt is, hogy a szárítóberendezésünk szinte szünet nélkül üzemelt, a kezelői három műszakban dolgoztak. F0AGRONÚMUS: A lucernatermesztésünkhöz tájékoztatásként még megjegyzem, hogy jövőben a lucernát két éves vetésforgóban termesztjük. Persze, nem azért, mert a nehéz gépek begyűjtéskor gyakran meggyúrják a talajtl Hanem azért, mert a mi tapasztalataink arra figyelmeztetnek, hogy a lucerna hektárhozama a második évben a legnagyobb, vagyis a harmadik évben már csökken. A lucernaforgó meggyorsítását — az elmondottak mellett — persze az is szükségessé teszi, hogy a kukoricát számottevő területen monokultúrában termesztjük s ez a körülmény gátolja a gabona ideális vetésterületének kialakítását. A lucerna két év utáni kiszántáséval elérjük azt, hogy a búzát 300—400 hektár területen lucerna után, humuszban és tápanyagokban gazdagabb talajba vethetjük s így a már elért nagy hektárhozamokat stabilizálhatjuk. SZERKESZTŐ: Mihdaz, amiről eddig hallottunk egyértelműen bizonyítja a növénytermesztési jóágazat és azon belül a takarmánytermesztési ágazat szakszerű gondoskodását, jó munkáját. Egy régi közmondás szerint azonban „a cigány is a maga lovát dicséri“. A hitelesség kedvéért tehát jó lenne, ha a főállattenyésztö nyilatkozna: hogyan látják az állattenyésztési ágazat dolgozói a takarmányellátottság helyzetét? S néhány adattal illusztrálhatná állattenyésztésük jelenlegi színvonalát és fejlesztésének távlatait. föÁllattenyésztő: A növénytermesztési ágazat dolgozóit csak dicsérni tudom. Ugyanis az utóbbi három évben, vagyis az egyesülés óta kedvező teltételeket teremtettek az állattenyésztésünk fejlesztő, séhez. Rugalmasan reagálnak minden olyan kérésünkre, amely a takarmányok minőségének javítására irányul. Szarvasmarha-tenyésztésünk további fejlesztéséhez rendkívül kedvező feltételek jönnek létre a legelőgazdálkodás tervszerű bővítése által. Tömören szeretném ismertetni az állattenyésztésünk jelenlegi méreteit. Nem ismétlem persze azokat az adatokat, amelyekről a főmérnök beszélt, s amelyek átfogó képet adnak az állattenyésztésünk árutermelésének mérétéiről. Csupán az árutermeléssel összefüggésben annyit jegyzek meg, 1 hogy az állattenyésztési ágazatunk évi termelése 60 millió korona értéket képvisel s egy hektár mezőgazdasági területre 12 ezer korona értékű állattenyésztési termék jut. A szarvasmarha-állományunk négyezer darab körül mozog. Száz hektár mezőgazdasági területre 72 darab szarvasmarha, ebből 27 tehén jut. A tejtermelés színvonala az egyesülés óta felfelé ível. Az idén például az egy tehénre jutó átlagtejhozam eléri a 3580 litert, 1980-ig pedig el akarjuk érni a 3700 liter átlaghozamot. A terimés takarmányok minőségének javulása mellett a tejhozam növekedésére nagyon kedvezően hatott a keresztezési program folyamatos teljesítése. A szlovák-tarkát alföldi fekete-tarkával keresztezzük. Az Ft-es generáció leszármazottjai az idén kerülnek a termelésbe. Egy liter tej kitermeléséhez — lucernalíszttel együtt — 0,35 kg erőtakarmányt használunk fel. A hízómarháknál napi 1 kg 08 dkg súlygyarapodást értünk el s egy kiló marhahúst 2 kg 10 dkg abraktakarmányból termelünk. Sertést 14 ezret tartunk, ebből koca 1100 darab. Kocánként! évi malacozási átlagunk 20,4 darab s így az idén például 22 ezer 500 malacot választottunk el. A sertéshizlaldánk napi és egyedenkénti 0,58 kg súlygyarapodást ér el. A baromfitenyésztő telepünk a 12 millió 500 ezer darab tojás mellett évente 160 tonna baromfihúst is termel. Egy darab tojást 16 dkg, egy kg baromfihúst pedig 2 kg 70 dkg takarmányból állítunk elő. SZERKESZTŐ: Feltételezhető, hogy lapunk olvasóit az is érdekli, milyen stádiumban van Önöknél az állattenyésztés összponto-y sitása és szakosítása, valamint a termelés korszerűsítése. FÖALLATTENYÉSZTÖ: A baromfitenyésztés és a sertéstenyésztés összpontosítását és szakosítását lényegében már megoldottuk. A baromfitenyésztő telepünk korszerűnek minősíthető. A korszerűsítésre való törekvések persze már a sertéstenyésztés szakaszán is tapasztalhatók. Itt az összpontosítást és szakosítást úgy oldottuk meg, hógy a hízókat a Ciližská Radvafl-i és a patasi farmon, a tenyészsüldőket csak Csilizradványban összpontosítottuk, míg a malacnevelés fő bázisát a pafkoviőovoi telep képezi, ahol ötszáz kocától évente 10 ezer malacot választunk el. Kissé bonyolultabb a szarvasmarhatenyésztés belüzemi összpontosítása és szakosítása. Ittt következetesebben kell érvényesíteni azt az elvet, hogy a meglevő istállókat maximálisan ki kell használni illetve a szakosításban a rendelkezésünkre álló istállókhoz, valamint a munkaerő megosztottságához kell igazodni. így is elértük azonban azt, hogy a hízómarhák egy telepen vannak, a borjúnevelést pedig a hat helyről három telepre tudtuk összpontosítani. Tejtermelést képtelenek voltunk összpontosítani. Még mindig az egykori hat szövetkezet tehénistállóiban vannak a teheneink s a munkaerőgazdálkodásra való tekintettel ezt — legalább is a fejlődés jelenlegi szakaszában — nem tartjuk végzetes mulasztásnak. Álláspontunk helyességét igazolja a tejhozam tervszerű növekedése mellett az is, hogy évente száz tehéntől 105 borjút kaptunk, a tehénállományban pedig 33 százalékos utánpótlást végeztünk. SZERKESZTŐ: Most, hogy áttekintést nyertünk a két jó termelési ágazat helyzetéről, tájékoztathatnának a gépesítés színvonaláról és arról is, hogy az ágazati irányítás keretében hogyan oldották meg a gépek és a gépkezelők összpontosítását. VÖRÖS LÁSZLÓ mérnök. FÖGÉPESlTÖ: Az egyesítés előtti időszakban egyik legkomolyabb feludatunk volt a gépesítési terv kidolgozása. Lényegében abból indultunk ki, hogy a gépesítés jellege összhangban legyen a növénytermesztési és az állattenyésztési fő ágazatok szükségleteivel. S egyben az a törekvés vezetett bennünket, hogy mindjobban tért hódítson az ipari jellegű termelési mód, hogy csökkenjen az élőmunka-szükséglet és növekedjen a munka termelékenysége, továbbá, hogv a növénytermesztés részére beszerezzük a legmegfelelőbb gépsorokat. A nyolcvanöt traktorunkból jelenleg hatvanöt a növénytermesztésben, a többi pedig az állattenyésztés és a melléküzemág keretében dolgoz!k. A növénytermesztési főágazat gépei és gépkezelői négy ágazat között oszlanak meg: a gabonatermesztő, a kukoricatermesztő, a takarmánytermesztő és a zöldségtermesztő ágazatok között. Tehát a gépesítés nincs a szó legszorosabb értelmében összpontosítva, vagyis a gépesítők és a gépjavító műhely dolgozói nem mint szolgáltatásokat nyújtó ágazat tevékenykednek. A gépkezelőket és az ágazatokhoz beosztott gépeket az illetékes termelési ágazat vezetője irányítja, míg a gépjavítóműhely a beruházási szférába tartozik. Л gépek és a gépkezelők ágazatonkénti megosztása nagyon előnyösnek bizonyult. Elsősorban is azért előnyös, mert a gépkezelők nem szolgáltatásokat nyújtanak a fő termelési ágazatoknak, hanem ők képezik az adott termelési ágazatok dolgozóinak zömét. Ennek természetes következménye, hogy elmélyültebb felelősséget tanúsítnak a termelő munkához, ismerik feladataikat, a csúcsmunkák diktálta igényekkel összhangban rugalmasan átcsoportosíthatók és közbeeső láncszem beavatkozása nélkül összpontosíthatók például a betakarítási munkák csoportos végzésére. A gépkezelők ágazatonkénti csoportosítását természetesen áz tette lehetővé, hogy sikerült a növénytermesztés főbb gépsorait beszereznünk. Ezen a téren komolyabb gondot a növények vegyszeres kezelésének, az istállótrágya terítésének, illetve szétszórásának komplex gépesítése, valamint a rakodás-szállítás korszerűsítése okozza. Az állattenyésztés korszerű gépesítése még várat magára. A mindennapi munkák — a takarmányszállítás, a trágyakihordás stb. természetesen gépesítve vannak s a gépek kezelői az állattenyésztési ágazat keretébe tartoznak. Amint már azt említettem a központi javítóműhely a beruházási szférába tartozik. Ennek keretében működik a mozgó szervizszolgálat is, amely a meghibásodott gépeket és berendezéseket a helyszínen javítja ki. A növénytermesztési ágazati központokban szakosított javítóműhelyek működnek, egy műhely pedig a teherautók és más nehéz gépek javítására van szakosítva. A hitelesség kedvéért még megjegyzem, hogy minden állattenyésztési telepnek van saját karbantartója, aki köteles a nagyobb javításokat nem igénylő üzemzavarokat kiküszöbölni. A gépjavítás és a szakemberek szakosítása nagyon előnyösnek bizonyult. A javítóműhelyek dolgozói elmélyíthetik az egyes géptípusok javításával kapcsolatos ismereteiket, növekszik a gépek karbantartáséért és zavartalan üzemeléséért való felelősségük, de egyben kibontakozott kezdeményezőkészségük is, amely a széleskörű újítómozgalomban tükröződik vissza. A központi műhelynek van egy technológiai részlege is. Főleg az állattenyésztési telepek berendezésének korszerűsítésével foglalkozik. A technológiai részleg dolgozóinak köszönhető a sertéstenyésztési telepünk berendezésének korszerűsítése is. A tapasztalataink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy helyesen jártunk el akkor, amikor elvetettük a gépek és a gépkezelők, valamint a műhelyek dolgozóinak egy szolgáltatásokat nyújtó ágazatban való tömörítését, amely az önálló elszámolás alapján működött volna. SZERKESZTŐ: Itt-ott felvetődik az a kérdés, hogy a mezőgazdasági üzemek gépeinek javítását rá kellene bízni — a követelményeknek megfelelő szinten kiépített gép- és traktorállomásokra, mivel az ilyen nagyüzemek olcsóbban javítanák a gépeket, mint a szövetkezetek műhelyei és az alkatrész-ellátás is zavarmentesebb lenne. Hogyan vélekednek Önök -ezekről az elképzelésekről? ELNÖK: így elmondva ez nagyon szépen hangzik, de gyakorlatilag megvalósíthatatlannak tartom. A gép- és traktorállomások a mezőgazdaság szocialista átalakulását követő években jó munkát végeztek. Akkor azonban jóval könnyebb feladatuk volt, mint ma lenne abban az esetben, ha az összes mezőgazdasági gépek javításáról való gondoskodás rájuk hárulna. Ezzel a feladattal képtelenek volnának megbirkózni. Veszélyes lenne a gépjavítások ilyen értelmű Összpontosítása azért is, mert a mezőgazdasági üzemeket megfosztanák attól a lehetőségtől, hogy a gépek üzemelését biztosítani tudják. Ennek törvényszerű következménye lenne a munkafolyamatok gyakori megzavarása s azt követné a termelés stagnálása és csökkenése. Határozottan merem állítani, hogy az egyesített mezőgazdasági nagyüzemek korszerű gépjavítóműhelyek nélkül nem létezhetnek. FÖGÉPESlTÖ: Azt persze helyeselnénk, ha a szakosított gép-' és traktorállomások megoldanák az aggregátcserét, s ha az alkatrészellátás megoldása céljából — a szövetkezetek alkatrészraktárai helyett járási központi raktárak létesülnének. SZERKESZTŐ: Említették, hogy a szövetkezetnek beruházási részlege is van. E részleg működésének tükrében érzékeltethetnék a szövetkezet jelenlegi és jövőbeni beruházásainak méreteit. MAGYAR JÓZSEF, beruházási részlegvezető: A beruházási részleg feladatai közé tartozik az alapeszközök felújítása és korszerűsítése. Részlegünknek a technológiai csoport tagjaival együtt több mint száz tagja van. Részlegünk négy fő munkaközösségre oszlik. Szakmunkásban hiányunk nincs, önsegélyes építkezéseken dolgozunk. Problémát részünkre csak a kivitelezési tervek elkészülésének gyakori késése és a limithiány okoz. Részlegünk építette át, illetve korszerűsítette a pafkovičovoi farmot. Pastuchyban korszerűsítette az ezres sertéshizlaldát és a férőhelyeket kétszázhatvannal növelte s négy lakásegységet is épített. Jelenleg egy ezernégyszázas sertéshizlalda és egy TL— 600-as granuláló gépsor kivitelezésén dolgozik. Persze a részlegünk dolgozói építették fel Ciližská Radvaiíban a 400 vagonos hangárraktárt és a szövetkezet székhazát is. A hatodik ötéves tervidőszakban — 77 millió koronás költségvetéssel — öt kétmillió koronán felüli építkezési beruházás kivitelezését kezdjük meg. 1980-ig előreláthatólag 30 millió koronát merítünk ki. A beruházások között szerepel például az MGF—OB— HPL-es ikerszárító 9 millió 700 ezer korona beruházással, valamint az ezres tehénistálló, amely 35 millió korona beruházást igényel. A kétmillió koronán aluli beruházásokra 16 millió 400 ezer koronát terveztünk, összegezve: terveink szerint a hatodik ötéves tervidőszakra 93 millió 600 ezer korona építkezési beruházás megkezdését terveztük. Különböző, de főleg rajtunk kívül álló okok miatt, előreláthatólag azonban csak 51 millió 800 ezer korona költségvetési tétel erejéig építkezhetünk. SZERKESZTŐ: A beszélgetés során szinte aprólékos áttekintést nyertünk a Csilizközi Efsz szervezeti felépítéséről és az irányítás ágazott rendszerének jellegéről. Hasznos lenne azonban, ha az elnök elvtárs elmondaná, hogy az üzemirányítás sajátos jellegének létrehozásakor miből indultak ki. HALASZ JÄNOS mérnök, az efsz elnöke: Elsősorban Is hangsúlyozom, hogy az üzemirányítás ágazati rendszerének meghonosítását a termelés és a dolgozók szakosítása céljából tett intézkedéseink sürgették. Így jöttek létre a különböző termelési ágazatok, majd került sor a termelési ágazatok vezető dolgozói operatív önállóságának kialakítására. Azt a célt követtük, hogy a vezető dolgozók felelőssége elmélyüljön, szakismereteik tárháza gyarapodjon és teljes mértékben kibontakoztathassák kezdeményező készségüket a szakosított termelési ágazatok által nyújtott korlátlan lehetőségek alapján. Továbbá figyelembe vettük azt is, bogy a dolgozók ágazatokhoz való csoportosításával nagy lépést teszünk előre a dolgozók szakosításában, bővül az ágazatokhoz beosztottak szak-' mai látóköre, az ágazathoz való kötöttség nyomán javul a termeléshez való viszonya, ami a munkaszervezés szempontjából rendkívül előnyös jelenség. SZERKESZTŐ: Miért nem honosították meg az ágazati irányításnak azt a formáját, amely a gazdaságot önálló elszámolási ágazatokra bontja, s amely többek között feltételezi azt ts, hogy az ágazatok kiszámlázzák a gazdaság egy másik ágazatának nyújtott segítséget, munka- és anyagkiadásokat? ELNÖK: Ezt, az ágazati irányítási rendszer fejlettebb .formájának nevezett módszert kissé bonyolultnak tartjuk. Bonyolulttá az teszi, hogy a dolgozók égy ágazaton belüli teljes stabilizálásával számol, holott nálunk a szövetkezetben szinte törvényszerű követelmény — főleg* csúcsmunkák idején — a dolgozók ágazatok közötti mozgása, szükségszerű átcsoportosítása. S ez a körülmény rendkívül bonyolítaná az ágazatok önálló elszámolását és a jövedelemnövekedéssel járó jutalomrészesedés ágazatonkénti Igazságos elosztását. A mi viszonyaink közöti egyes termelési ágazatok termelési tervének túlteljesítése nemcsupán az adott ágazatba beosztott dolgozóktól függ, hanem a kölcsönös besegítésre időröl-tdőre átcsoportosított további dolgozóktól ts. Az anyagi érdekeltség elvét az egyes munkák és munkafolyamatok gyors és minőségi végzése alapján érvényesítjük és természetesen a széleskörű szocialista munkaverseny eredményeivel összhangban. Az eredményprémiumokat nem az egyes termelési ágazatok tervteljesítésése, hanem minden szövetkezeti tagnak egységes alapelvek szerint juttatjuk, összhangban az egész szövetkezet nyereségének méreteivel, tehát a szövetkezetünk anyagi lehetőségeivel. Az eltelt három esztendő folyamán szerzett tapasztalataink meggyőztek bennünket arról, hogy az üzemirányításnak ez a sajátos ágazati formája megfelelőnek bizonyul a jövőben Is. SZERKESZTŐ: Itt látom körünkben a SZISZ üzemi szervezetének elnökét. Halljuk, hogyan vélekedik az ifjúság a szövetkezet helyzetéről? VÖRÖS GYÖRGY, a SZISZ üzemi szervezetének elnöke: A szövetkezetünk Ifjúsága méltányolja a gazdaságunk nagyszerű eredményeit. A munkában is példás magatartást tanúsít, persze főleg a növénytermesztési ágazatokban, mivel az ifjúságunk zöme ott dolgozik. Az ifjúságunk — a szövetkezethez tartozó községek szerint — hét alapszervezetet alkot. Kétségtelen, hpgy a SZISZ alapszervezetek mind a munkára, mind pedig a politikai Ismerétek elsajátítására és a kulturális tevékenység kibontakoztatáséra serkentik a fiatalokat és szervezett jelleget adnak minden nemes célokat követő törekvésének. SZERKESZTŐ: Beszélgetésünknek a végéhez értünk. Mielőtt azonban pontot tennénk az utolsó mondat végére — a teljesség kedvéért jó lenne számok tükrében is jellemezni a Csilizközi Efsz fejlődését. CSICSAY IMRE, mezőgazdász: Mivel az idei év eredményeit még nem összegeztük az egyesülés óta elért fejlődést csak két esztendő eredménymutatói segítségével tudom jellemezni. Míg például 1973-ban a még külön gazdálkodó szövetkezetek össztermelése 103 millió 651 ezer korona volt, addig 1974rben 121 millió 576 ezer, 1975-ben pedig 129 millió 507 ezer korona. Hasonló ütemű növekedés tapasztalható az árutermelés szakaszán is. Ez például 1973-ban 77 millió 401 ezer, 1974-ben 84 millió 802 ezer, a múlt esztendőben pedig 92 millió 277 ezer koronát tett ki. Egy állandó dolgozó munkatermélékenysége 1973-ben 86 ezer 232, 1974- ben 120 ezer 016, 1975-ben pedig 124 ezer 287 korona volt. Természetesen növekedett a szövetkezeti tagok személyi jövedelme, illetve munkabére is. Így például 1973- ban egy állandó dolgozó évi keresete 22 ezer 595, 1974-ben 32 ezer 412, 1975-ben pedig 31 ezer 733 koronát tett ki. Nem árulok el különösebb titkot, ha megjegyzem, hogy a termelési eredménymutatók és a személyi jövedelem — a terméstkárosító kedvezőtlen időjárás ellenére — nagyon nem térnek el az idén sem az előző két év eredménymutatóitól. A termelés- és gazdaságfejlesztéssel járó feladatok megoldásával egyidőben a jövőben az önköltség csökkentését tartjuk egyik komoly feladatunknak. Ezen a téren bizony még van mit csinálnunk. De nem torpanunk meg, mert tudjuk, hogy az önköltség csökkentése egyértelmű a termelés gazdaságosságának növekedésével, jövedelmünk gyarapodásával. 1 f 1
