Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-08-07 / 31. szám
Lapunk tartalmából: ♦ Aratási szemlén ♦ Hirosimái mementó ♦ Biztonságérzettel.. ♦ Melléklet: A mezőgazdasági földalap védelméről szóló törvény Hörom járást látogattunk meg a közelmúltban — Lučenec (Losonc), Rím. Sobota (Rimaszombat), Veľké Krtiá (Nagykürtös). — ahol még teljes ütemben folytak az aratási munkák, csak az időjárás, a géphibák és a felvásárló üzemek fékezték azt. Lučenecen a járási mezőgazdasági igazgatóság föagronómusa. Báláz ján mérnök óvatosan, de bizakodással beszélt az eddigi eredményekről. Egy héttel ezelőtt a járás területén termesztett 13 901 hektárnyi gabona 40 százalékát aratták le. Összesen 109 kombájn birkózik az igényes feladatokkal. A szó szoros értelmében birkózik, hiszen az eső áztatta, dimbesdombos gabonatáblák háromszorosan igénybe veszik a gépeket, embereket, mint a sík területeken. Ebből adódik a sok géphiba. Annak ellenére, hogy az aratás előtti gépszemlék kedvezően végződtek a járásban, most munka közben egyre-másra kidőlnek á-gépek. A javítást nagyban gátolja az alkatrészhiány, fölég kevés az ékszíj. Ez aztán késlelteti a szalmabetakarítást es a tarlóhántást. Ennek ellenére bizakodnak, az agronómus véleménye szerint, ha a tervezettnél valamivel később is, de eredményesen zárják majd az aratást. Ebben élenjárók a lučeneci. biskupicei, holiáai, Suricei szövetkezetek. A takarmányalap biztosítására is gondoltak. A szövetkezetek feladatot kaptak 1070 hektárnyi takarmánykeverék vetésére. Ha a körülmények megengedik. a mag azonnal a földbe kerül. KIT TERHEL A FELELŐSSÉG? A Rimavská Sobota-i járásban sajnos, nagy gondokkal küzdenek a mezőgazdasági dolgozók. Az aratás kezdetén több mint 24 ezernyi hektár gabona várt aratásra. Ennek egy hete körülbelül 46 százalékát elvégezték. Az esőzések előtt tervszerűen folyt minden, nem volt fennakadás sehol, hiszen a járásban levő 235 kombájn hosszabbított műszakban arathatott. A felvásárló üzem is ütemterv szerint fogadta a gabonaszállítmányokat. Az időjárás azonban közbeszólt. Egy héten keresztül esett az eső, ami bizony 18—24 százalékra emelte a gabona nedvességtartalmát. Ettől'kezdve aztán szinte türhetetetlenné vált a helyzet. A járás területén levő három felvásárló központ — Šafárikovo, Jesenské, Rim. Sobota — szinte megbénult a hirtelen feltorlódott gabonamennyiségtől. A termést ugyanis szárítani kellett s mivel a Rim. Sobota-i központban nem vállaltak szárítást, a gabonát Jesenskére és Safárikovora szállították. Az ott működő szárítóberendezések nem tudták kielégíteni a szövetkezetek igényeit, így a gabonaszállító eszközöknek hat-bét órát kellett várakozni az ürítésig. A felelősség a Pardubicei Malomipari Gépgyár dolgozóit terheli. S i v á к Daniel mérnök, a felvásárlóüzem igazgatója ugyanis elmondta, hogy a fenti gépgyár még 1974-re vállalta, hogy a Rim. Sobota-i kétezer vagonos gabona raktárhoz összeszerelik a szárítóberendezést. Sajnos, az ígéret ígéret maradt. így adódott, hogy az említett LSO—40 típusú szárítóberendezés még az idei aratásra sem lett kész. A pardubicei vállalat — az említett mulasztásával — a Rimavská Sobota-i járásban úgyszólván három éven keresztül fékezte az aratást, nem beszélve arról, hogy a felvásárolt gabona minőségét is kedvezőtlenül befolyásolta. Az okok kiderítésé céljából ellátogattunk a kérdéses gabonaraktárba is. ahol a Pardubicei Malomipari Gépgyár és az építkezés egyik felelős dolgozójával. Žehlička Zdenék elvtárssal. valamint Hrdina elvtárssal, a szerelők vezetőjével váltottunk néhány szót. Žehlička elvtárs. az óriási elmaradást elsősorban a munkaerő, valamint az alkatrészhiánynak tulaj donította. Hat-tíz szerelő helyett ezideig csupán hárman dolgoztak a berendezésen. ezen kívül a villamossági és szállító berendezéseket sem kapták meg időben. — Objektív okok — mondta. Ez az állítás helytállónak tűnhet, azonban ne felejtsük el, hogy saját maga alatt senki sem fogja vágni a fát. Tévedés ne essék, nem az említett személyeket okoljuk a mulasztásért. A malomipari gépgyár teljes egészében felelős. Tegyük fel, ha valóban munkaerő- és anyaghiánnyal küszködtek, akkor miért vállalták el a szárítóberendezés szállítását, szerelését. Három év alatt igazán tehettek volna valamit a hiányosságok kiküszöböléséért. — A mai nappal üzemelni fog a szárító — mondta ezelőtt egy héttel Hrdina elvtárs, a szerelők „főnöke“ . Nos. az Ígéret szép szó... Kíváncsiak vagyunk, állják e szavukat. jÚL DOLGOZNAK A VEĽKÝ KRTfŠ-I JÄRÄSBAN A lesencei felvásárló központ eredményeiről csak dicséröen szólhatunk. B a b c s a n elvtárssal, a járási felvásárló üzeni dolgozójával együtt győződhettünk meg arról, hogy a felvásárlás fennakadás nélkül, az előirányzott ütemterv szerint halad. A Bábolna és Colman szárítóberendezések éjszakánként 100—120 vagonnyi gabonát képesek megszárítani. A kezelőszemélyzet egyik tagja szerelő. így az esetleges meghibásodás esetén azonnal közbeléphet. Ennek köszönhető, hogy ottjártunkkor a kétezer vagonos raktárban már 1400 vagon gabonát elhelyeztek. Az eladási tervet elsőként a Balog nad Ipfom-i (ipolybalogi) szövetkezet teljesítette. Kőrútunk során tehát meggyőződhettünk arról, hogy a jó eredmények mellett bizony még vannak hibák is. Célunk, hogy ezekből minél kevesebb legyen. Harcoljunk hát ellenük, hiszen a dolgozók igyekezetét csak akkor koronázhatja siker, ha a munkához kedvező lehetőséget teremtünk, ha a közösség érdekét nem befolyásolja egyesek hanyagsága, közömbössége. BARAK LÄSZLÔ Lényeg az, hogy gondosan szárított gabona kerüljön a raktárakba. Jól mennek a gépek Nem volt egészen véletlen, hogy a boli (bolyi) szövetkezet határába vezetett utunk — ez a szövetkéz^ már évek óta a trebiáovi (tőketerebesi) járás legjobb közös gazdaságai közé tartozik. Azt akartuk megtudni, hogyan állnak az aratással. Régi és mai aratási képek, villannak fel, amikor a boli határban kezet szorítunk az aratókkal. Kezük nem kérges, inkább olajos. Egy egész „stáb“ — kombájnosok, kisegítők, ingajáratban közlekedő mezei diszpécserek (összekötők), üdítő italról, üzemanyagról, ebédről gondoskodók — kis hadserege ez. Az egyesített szövetkezet határában 17 kombájn három csoportban arat A zatíni (zétényi) részleg határában a kertaljai 40 hektáros dűlőben hat SZK—4-es kombájn vágja a búzát. Szatmári József kombájnos szerszámmal a kezében száll le a gép nyergéből:. — Még kell húzni a kuplungot — magyarázza. — Hol vannak a javítók? — érdeklődöm. — A javító én vagyok, — mondja magabiztosan. — Ugyanis én gépjavító vagyok a szövetkezetünkben, de az aratáskor a kombájnra ülök. A kisegítőm Balogh József, traktoros. Mind-, ketten vojkaiak (vékeiek) vagyunk. Jól megértjük Sgymást. Bot község határában, szintén hat kombájn rendről csépeli a búzát. A fák árnyékában egészen Jól. elviselhető a nyári kánikula. — Igaz-e, hogy a kombájnos aratás hasonlít a „sétakocsikázáshoz“ — kérdezem inkább a beszélgető kedv felkeltése miatt. A-pihenő kombájnosok nem sértődnek meg, nem érvelnek. Megyesi János kombájnos csendesen mondja: az egyik legnehezebb mezei munka ez most is. A vojkai gazdasági részleg határában öt E—512-és kombájn arat. Szabó András fordul elsőnek. Meg is áll, mert tele a tartály. Néhány perc alatt, pótkocsira kerül a szem.' Váltás. Pősa Gyulán a sor. — Én már addig nem szállók le a gépről, míg ezt a táblát le nem vágjuk — mondja Póša Gyula. Pósa Gyula segédkombájnos, felugrik a gépre és már fordul is. Szabó András a gépet nézi. Már régen ismeri ez^Jtet a segítőket. — Tán 53-ban arattunk utoljára kézzel — mondja. — Régen volt. De igaz volt. Ma már, nézze, ók már biztosan nem is ismerik a kaszát — mutat a csoportban ülő fiatalok felé, akik a szemveszteséget ellenőrzik. Bohács János az efsz föagronómusa, aki állandóan a határt járja, naponta száz kilométert is megtesz. Legjobban a színházi rendezőhöz hasonló az agronómus ügyködése, aki a háttérből irányítja a „játékot“, amelynek tétje ma a búza, mindennapi kenyerünk... — Huszonkét ember munkáját végzi él egy-egy kombájn — emlékezik a főagronómus. — Ennyi ember kellett égy cséplőgéphez. A kombájnok után négy önfelszedő kocsi gyűjti a szalmát. Az öt szalmaprés után tíz pótkocsival hordják el. A begyűjtött területen két lánctalpas szántja a felszabadult tarlót. Ez már komplex munka. — Igyekeznünk kell, mert 300 hektár másodvetéssel akarjuk pótolni a takarmányhiányunkat — magyarázza a főagronómus A szövetkezet gazdászának Kemechey elvtársnak ilyenkor szintén sok a tennivalója, szervezi a beadást, segít a munkaszervezésnél. Víztartalom, terményszárítás, levonás, haszon, elszámolás, vita az átvevőközpontban. Feje zsong, kezében egy ékszíj. Zatinba kell vinni, oda kérték. Gyors intézkedés és máris rendelkezésünkre áll. — Az aratnivalónk 724 hektár búza, 268 hektár árpa és 30 hektár zab — magyarázza. — Sajnos, az idén a búza érése egyenlőtlen volt, ezért elég későn kezdtük el az aratást. De örömmel újságolhatom, hogy már a búza felét learattuk. — Milyenek a hektárhozamok? — A hektárhozamokkal elégedettek vagyunk. A szélsőséges időjárás ellenére voltak olyan parcelláink, ahol a hektárhozamok ötven mázsa körül voltak, viszont akadnak olyan dűlők is, ahol a tervezett hektárhozamot nem értük el. Most minden^ erőnket a szalmabetakarításra és a tarlószántásra összpontosítjuk, hogy a jövő évi termés érdekében idejében jó alapot csináljunk. Mintegy 300 hektáron kémiai és biológiai talajjavítási munká-latokat végzünk. Befejezésül annyit, hogy személyesen is meggyőződtünk arról, hogy a Boli Egyesült Szövetkezetben jó ütemben haladnak az aratási munkálatok. Naponta 150 ember kapcsolódik be a kenyércsatába, mind a fiatalok, mind a nyugdíjasok kiveszik részüket a munkából, ezzel is válaszolnak pártunk felhívására. Illés Bertalan JÖJJÖN NITRÁRA! Augusztus 27-től szeptember 5-ig nézze meg az AGROKOMPLEX ’76 Országos Mezőgazdasági Kiállítást! Augusztus 28-án és 29-én vegyen részt a Nemzeti Aratóünnepélyen! T i
