Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-07-24 / 29. szám

Tenyésztői teendők Meleg van. A kaparó baromfi számára túlságosan is meleg, ezért Igyekeznek az állatok megszabadulni a már egyébként is eléggé elhasználódott tolla­zattól. Úgy mondjuk, a baromfi vedlik. A könnyebb tojótípusú fajták többsége már jelezte a csökkenő termeléssel, hogy ké­szül erre a baromfiak életében bizonyos fokú törvényszerűség­gel bíró folyamatra. Ha az ól­ban és a kifutóban elszórt tol­lakat találunk már csak nyug­tázhatjuk, hogy elérkezett a vedlés Ideje. A vedlő tyúkoknak nincs Idejük tojástermelésre gondolni. A tollváltás termé­szetes jelenség, melynek gyöke rei a régmúlt időkbe nyúlnak vissza, amikor a mai tyúkok ősei hétköznapira cserélték mennyegzől „ruhájukat“ és for­dítva. A jércék -életük első évé­ben nem vfedlenek, csupán fel­nőttkorira váltják tollazatukat. Ez az állítás persze csak akkor helytálló, ha a tenyésztő nem követett el valamilyen hibát a takarmányozásban vagy az át­helyezéskor. A tollváltás semi­­lyen körülmények ■ közepette nem tarthat sokáig. A pajzsmi­rigy által termelt tyroxin hor­mon hatására veszi kezdetét, olyan kényszerítő hatású ténye­zők közepette, mint amilyen például a csökkentett fehérje­ellátás, a ťést tartalék-anyagai­nak kimerítésé vagy az elégte­len vitamin-ellátás. A különféle stréss-ha tások is befolyással vannak a védlésre. A termelő tyúkok más környezetbe helyé­zése vagy hosszabb ideig tartó élieztetés Idő előtti tollváltást idézhet elő. A természetes fel­tételek közül pl. a napfényes órák számának csökkentése be­folyásolja a vedlést. Elmondha­tó, hogy a természetes körül­mények közepette lefolyó toll­váltás a tojástermelési időszak végét jelző tényezőként jelent­kezik. A tenyésztő érdeke, hogy a lehetőségekhez mérten igye­kezzen a lehető legkésőbbre el­odázni a vedlés kezdetét. A kö­zépnehéz fajtáknál rendszeres takarmányozással és gondozás­sal ezt könnyen el lehet érni. Igén hatásos a következetes te­nyészállat kiválasztás is. A ta­pasztalt tenyésztő mindig arra törekszik, hogy olyan tyúkoktól neveljen utódokat, amelyek ké­ső ősszel vagy csak részben vedlenek, például a nyakon. Ha olyan tyúkjaink vannak, ame­lyeknél a vedlést nem lehet korlátozni, legalább úgy szabá­lyozzuk a dolgot, hogy minden állat egyszerre és rövid idő alatt cserélje ki tollazatát. A vedlést a napi takarmány adag fehérjetartalmának csökkenté­sével idézhetjük elő. Erre ak­kor kerítünk sort, amikor na­gyobb mennyiségű elszórt tollat találunk az állatszálláson vagy a kifutóban. Ha a tollváltás tö­megjelenséggé változik, azonnal megváltoztatjuk a napi adagot, és olyan összetételű éleséget adunk a tyúkoknak, amely ser­kenti a toilképzést. A napi adag alapját a sok vagy legalább is az általánosan használt elede­leknél több fehérjét tartalmazó összetevők képezzék. A színes tollú tyúkoknál külön értékelik a tollazat színének teltségét, ezért az ilyen fajtáknak olajos magvakat (pl. napraforgót) Is kell adni. Ha ez nem áll mó­dunkban, akkor legalább 1 gramm halzsírt keverjünk dara­bonként és naponta a tyúkok eledeléhez. A vedlő tyúkok ál­talában akkor kezdenek ismét tojni, amikor befejeződik az el­ső ser első öt evezőtollának ki­cserélése. О A galambházak nagytaka­rításra várnak. A fészkelő és a kikelt galambok, valamit bizo­nyosan hagytuk maguk után. Mivel az utódnevelés Időszaka végétért, itt az ideje, hogy ki­takarítsunk, rendet tegyünk a galambházban és eltávolltsuk a költő fészkeket is. Az idényben kirepült fiókákat alaposan vizs­gáljuk meg és ha a lehetősé­geink megengedik, nemek sze­rint különítsük el őket, vala­mint az idős galambokat is. A kiállításra szánt egycdeket El­különítve tartjuk, különös gon­dot fordítva a gondozásukra, hogy az orvosolható külső hibá­kat idejében orvosolhassuk. Tollváltás után a galamboknak Is adjunk olajos magvakat. # Még mindig fennáll a fer­tőző betegségek terjedésének lehetősége. Az ivóvizet a hasz­nálati utasítás szerint cholezol­­lal fertőtlenítjük. A nyulakat a négy veszteségeket okozó myxo­­matózis vírusbetegség fenyege­ti. Védőoltással igyekezzünk megelőzni a bajt. A továbbte­­nyésztésre, Eladásra vagy cse­rére kiszemelt nyulaktól ve­gyünk ürülék-mintát és küld­jük él laboratóriumi kivizsgá­lásra, nincs-e benne kokcidió­­zist okozó csíra. # Né feledjük, hogy elérke­zett a kiállítások ideje, s jó volna munkánk eredményét, tu­dásunkat összehasonlítani más tenyésztők sikereivel, hozzáér­tésével. A kiállításra szánt álla­tokat különös gonddal kell etetni és gondozni. Ezek az ál­latok ún. kiállítási kondícióban lehetnek, ami annyit jelent, hogy megengedett a kisebb mennyiségű zsír a bőr alatt. Ez nem azt jelenti, hogy kövérre hizlalhatok az állatok! A vé­kony bőr alatti zsírréteg lehe tővé teszi a kisebb külemi hi­bák elkendőzését. A bemutató­kon az állattenyésztő gondosko­dását, igyekezetét is értékelik, tehát azon legyünk, hogy ha­nyagságunk miatt ne pontozzák le az egyébként jó haszontulaj­donságú állatokat. A tyúkok és más baromfiak ujjait, lábát, fülét és taréját bekenhetjük nö­vényi olajjal; ezek segítenek tisztán, üdén és tetszetősen tar­tani az egyébként is szigorú fel bírálásnak kitett testrészeket. A nyulakat legalább két héttel a kiállítás előtt megtisztogat­juk, rendszeresen keféljük, a galambokat olajos magvakkal tápláljuk. A legfontosabb test­részek tisztogatását, üdévé téte­lét a galamboknál is elvégez­hetjük finom növényi olajokkal. A kiállítási nyulak napi adag jába zabot keverünk, mivel ez igen kedvezően hat a szőrzet fényességére és az állat tempe­ramentumára. Gyakrabban néz­zük, fogjuk meg, esetleg helyez­zük át őket, hogy megszokják a zajos környezetet, az állandó háborgatást, amire a bemutatón majd sor kerül. A stress-hatás befolyása alatt levő állatok a kiállításon nem mutatnak jól, nincsenek jő benyomással a szemlélőre és gyanút keltenek, hogy betegségben szenvednek. Ráadásul még a felkínált ele­­séget sem fogyasztják El és rossz állapotban, lesoványodva kerülnek vissza a tenyésztőhöz, —dp— Perózis Kis- és nagytenyészetekben egyformán ismert beteg­ség. Inkább a fiatal baromfinál gyakoribb. Többnyire 4—12 hetes korig jelentkezik. Mégbetegszik úgy a ka­paró- mint a vízibaromfi, ám a kaparó baromfinál gya­koribb ez a betegség. A baj mindig a lábak izületeiuek gyulladásával kezdő­dik és a hosszú csontok elhajlásával, megvaslagodásával folytatódik. Az Achilles-ín az ízületről lecsúszik és a láb g ÁlUTICtWfIGCCYI lau ácsadd kifelé fordul. (A mangánban szegény tojásokból is ha­sonló tünetekkel kelhetnek a kiscsibék.) A baj az egyik, vagy mindkét végtagon jelentkezhet. A tyúkoknál a baj csökkent tojáshozammai és csök­kent keltetési aránnyal jelentkezik. A tojásokban nagyon sok az élhalás a 20—21-ik napon. A lábak rövidek és vastagok. Ugyanez észlelhető a szárnyakon, de még a keresztcsontokban is. A csőr megrövidül és a papagájéra emlékeztet. A kórt a mangán hiánya okozza, illetve annak kitolása a szervezetből más elemekkel (mész, vas|. A biotinnak és a kolinnak is van bizonyos hatása a kór kifejlődésére. Erre abból következtetünk, hogy például a kizárólag kukoricával etetett baromfinál fordul elő a baj leggyak­rabban (a kukorica nagyon kevés kolint tartalmaz és ugyancsak kevés benne a mangán is). Ezért például jó, ha a takarmány legalább 20 százalék búzát, vagy 10—12 százalék szójalisztet tartalmaz, melyekben a kolin magas százalékban megtalálható. , Igyekezzünk a bajt megelőzni, mert a gyógyítás nem mindig jár sikerrel. Tudnunk kell, bogy a mangán 14—21 napos korig történő gégén keresztüli adagolásának nem sok érteimé van, mert a szervezet nem tudja rendesen értékesíteni az így kapott mangánt, a megbetegedés vi­szont éppen ebben a korban a leggyakoribb. A tyúkok mangán-háztartásában már nincsenek olyan zavarok, ezért arra kell törekednünk, hogy egészséges utódokat neveljünk. Annyi hipermangánt adjunk az állatok ivó­vizébe, hogy az gyengén lilára színeződjön. A kelleténél töményebb oldattól égési sebek keletkezhetnek az emésztőrendszerben. Biztosítani kell a teljes értékű, vi­taminokban gazdag takarmányt. Mivél a kolin szoros kapcsolatban van a В-vitamin csoporttal, В-komplex port, illetve élesztőt is adjunk a baromfinak. Mindenkor biz­tosítani kell az ásványi anyagok pontos adagolását. Dr. Varga ]ános /VWWWWW4^WWVA<WVWWVWWWWVWWWWWWV4rV»rWWWWWWW A sok fáradozás meghozza gyümölcsét Az utóbbi időben sokat foglalkozunk a szabad idő hasznos, kellemes eltöltésével. Persze ez elsősorban a városban élőknek gond, ott is főleg azoknak, akiknek nincs kertjük vagy mel­lékfoglalkozásuk. A falvakon élők legtöbbje nem ismeri a szabad szombatot, sőt még vasárnap is akad elég tennivaló. Különösen azóta van ez így, mióta nagyobb gondot fordítanak a gyümölcs- és az intenzív zöldségtermesztésre. A közelmúltban Krascsénits István bakai kertészke­dővei beszélgettünk az ezernyi tennivalóról. — Egy jó évtizeddel ezelőtt kukoricát, burgonyát és főleg saját részünkre zöldséget termesztettünk a kertben. Aztán kezdtem gyümölcsöt majd szőlőt telepíteni. S közben nyúlte­­nyésztéssel is foglalkoztam. Az utóbbi években, mint a kis­­kertészkedők helyi szövetségének tagja, elsők között láttam hozzá a fólia alatti zöldségtermesztéshez. Az idén már több sátorból árultam különböző primőrárut. — Sok befektetés szükséges a fólia alatti zöldségtermesz­téshez? — Nem számoltam pontosan. Azt tudom, hogy csak a kü­lönféle vetőmagokért közel ezer koronát fizettem ki. Ennek közel a háromszorosát műtrágyáért, növényvédő szerekért és a fóliaanyagért. Persze a legkellemetlenebb, hogy sok az utána járás és a sorbanállás. — És mégis kifizetődő? — Lényeg az, hogy korán kerüljön a zöldség a piacra. Mivel nincs üvegházam, ezt csak úgy tudtam megoldani, hogy a la­kásban neveltük a palántákat, megfelelő hőmérséklet mellett. Persze, mikor kiültettük sokat izgultunk, mert a tavasz nagyon rapszodikus volt. De azért aránylag minden jól sikerült és már eddig is szépen jövedelmezett a fóliasátrakból eladott áru. Az évek során saját tapasztalatunkból és természetesen a szak­könyvekből megtanultam, milyen p szakszerű fólia alatti zöld­ségtermesztés. — Szóval tennivaló állandóan akad? — A feleségem rendszeresen a zöldségtermesztéssel és a piaci árusítással foglalkozik. Én mint kőműves dolgozom a Hidrostavnál és így a késő délutáni órákban, valamint szomba­ton és vasárnap jut időm a kerti munkákra. Márciustól no­vemberig nem nagy szükség van az ünneplőre, de még az olva­sásra is kevés idő jut. Pedig főleg a szakkönyveket nagyon szeretem böngészgetni. De nemcsak én vagyok így. Egyre nö­vekszik azoknak a száma, akik ezzel a hasznos hobbyva) fog­lalkoznak. Van egy jó ismerősöm, aki az egyáltalán nem jöve­delmező díszcserjékkel ültette be a ház előtti telket. 0 sem igen tudja, hány órát dolgozik naponta. Bakától nem messze van a Horný Barhoz (Felbárhoz) tartozó Sül nevű falucska. A „kalauzom“ röpke húsz perc alatt el­szállított az ezermester Both Józsefhez. Bár ünnep volt, öt sem találtam tétlenül. Most éppen úgy hozta a sors, hogy egy autót festett át. Both József már jó néhány éve rokkantsági nyugdíjat kap. De amenyire az egészsége (a lába) engedi, állandóan szorgos­kodik. Both barátunk is foglalkozik fólia alatti zöldségtermesz­téssel. De csak annyit termesztenek a kis sátorban, amely a család ellátásához szükséges. A kertben inkább a lakás mö­götti szépen kezelt gyümölcsösben és a buján zöldelö szőlőben gyönyörködhettünk. A gyümölcsös karbantartása az örökmozgó Both józsef egyik foglalkozása. Meglehet nézni a kertjét és lehet sok mindent tanulni. Fiatal korában kitanulta az asztalos mesterséget. A szakmája most is vonzza, ezért jól felszerelt műhelyt találni az udvarában, ahol különféle igényesen elkészített dísztárgya­kat is találhatunk. Jelenleg a lányának készít egy népművé­szeti szobaberendezést. Valóban ügyeskezű ember, ért a szak­májához, ezt még a hozzáértő művészek is elismerik. A vesszőparipája, amivel szívesen foglalkozik, a ház előtti tágas téren van. Hajdanában, amikor a „kolonisták“ kaptak a falucskában telkeket, úgy tervezték, hogy a házak előtt egy szép parkot létesítenek. De az első világháború után letelepül­tek közül többen felköltöztek a csallóközi rónáról és a terv nem valósult meg. A parknak szánt terület füvet, burjánt ter­mett, vagy felszántották és valamilyen növényt termeltek ben­ne. Mintegy két és fél hektáros park létrehozásáról volt szó a lakóházak előtt. Nos a kertészkedő Both a saját portáján megpróbálta a hajdani elképzelést megvalósítani. Néhány éves munkájának az eredménye már zöld „köntösbe“ öltözött, sze­met gyönyörkedtető park. A kis „botanikus kertben“ tizenkét fajta örökzöld fenyő, s mintegy húsz másfajta cserje, fa talál­ható. Ha a szomszédok is követnék a példáját, egy pompás park alakulna ki a kis községben. Igaz, minden talpalattnyi földre szükség van, de a jó szennymentes levegőre is. Különö­sen ott, a hatalmasnak ígérkező gabéíkovoi vízerőmű közelében kell széppé tenni a környezetet. A cikk olvasója megkérdezhetné, miből jut valakinek ilyen befektetésre? A rokkant nyugdíjból aligha. De a gyümölcsös is jövedel­mező s főként a Diiiy közelében a hős fák árnyékában leva méhészet jelent komoly bevételt. Az „ezermester“ jó néhány szorgos méhcsalád gazdája. Aki kíváncsi és tanulni akar, megtekintheti a méhek birodalmát. Sokan nem is sajnálják az időt és megnézik a mintaszerű mé­hészetet. A járási méhészeti szövetség vezetőségi tagja sok előadást tart a méhészetről. Van mit modania a nagy tapasz­talattal rendelkező szakembernek a méhészet jelentőségéről, a fontos szakmai kérdésekről. Két embert mutattam be a sok százezer közül, akiknek nincs idejük a kocsmában ülni és mégsem unatkoznak. Hasz­nosabb kedvtelésük van, a saját és a társadalom szempontjá­ból is. Ürömöket lelik a munkájukban és nem fukarkodnak a hasznos tanácsadással sem. Persze vannak irígykédők is, akik szóvá teszik a jövedelmüket. Pedig falun majdnem mindenki­nek van kertje és sok helyütt látom, hogy kukoricát, burgo­nyát, gabonát, esetleg kevéske zöldséget termesztenek benne. Pedig nekik is hasonló lehetőségük van, mint az említetteknek és ők is „aranybányává“ varázsolhatnák kertjüket, sőt még a díszcserjéktől és virágtengertől is pompázhatnának azok. Az irígykédők inkább vegyenek példát a szorgoskodóktól, tegyék széppé környezetüket, gazdagítsák a zöldségpiacot, és tétlen üldögélés vagy kocsmázás helyett töltsék a szabad idejük egy részét a kertjük korszerű művelésével. TÖTH DEZSŐ Az aszályos időben sok gondot okoz a lakosság zöldséggel, gyümölccsel való ellátása. Ezért a zöldségnél nagy jelentősége van a fóliaházakban, sát­rakban való termesztésnek. A fólia alatti zöldségtermesztés és a jól ke­zelt gyümölcsöskertek nagyban hoz­zájárulnak a jó ellátáshoz. A felvéte­len látható gazdag gyümölcs- és zöldségkiállítás is igazolója a terme­lők szorgalmának. (Foto: —tt) í 3

Next

/
Thumbnails
Contents