Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-07-24 / 29. szám

1978. július 24 SZABAD FÖLDMŰVES. Körülnézünk a házipatikában Házipatikája mindenkinek lehet. A gondos, óvatos, kellőén hozzáértő csa­lád nem is tudna nélküle élni. Pedig a házipatika nem más, mint egy fiók. polc vagy kimustrált faládi­kó, aminek — ha még zárja is van — a becsülete is sokkal nagyabb. A házipatikák legkiválóbbika olyan falra akasztható és bezárható — kü­lön e célra barkácsolt, vagy szolgá­latba fogadott — szekrényke, amit nem ér el még nyújtózkodva sem a kiváncsi gyerek és ami félretakarodik még mindenre sandán kacsintó ven­dégszemek elöl is. A házipatika tehát tulajdonképpén csak hely. Olyan hely. ahol a rendes család a gyógyszereit, kötszereit és az olyan fertőtlenítő — meg 'egyéb — anyagait tartja, amik akkor válnak megbecsültté, ha beteg van a háznál, így mondtam: a rendes család. Igen! Mert láttam én már több olyan ott­hont, ahol az asztalon a hamutartó­ban lapult a gyógyszer, az üveges szekrény kínai csészéjében hashajtó pislogott, a fürdőszoba polcán a fog­paszták és sampók között a lábgomba ellenfele hetvenkedett. Az ilyen ízlés­telen. rendetlen és — állítom, hogy — veszedelmesen könnyelmű gyógyszer­­tárolás igen változatos következmé­nyekkel járhat. Például: feszültséggel, ha keresnek valamit és nem találják. Pazarlással, ha valami az egyik nap még használható volt, a másik nap már nem. Balesettel, ha valaki álmo­san összekeveri a lerakott gyógysze­rek helyét és mást szed be az egyik helyett. Vádemeléssel, ha a pákosztos gyerek cukornak nézi az altató dra­zsét és úgy kell a szájából ujjal kibá­nyászni. Végül nemzetgazdasági kár vádjával, ha tömegével megy tönkre az a drága anyag, amit fillérekért ad az állami betegellátás és amiből az elpazaroltak értéke milliókra rúg. Nézzük hát mit is tartson az a bi­zonyos rendes, okos és takarékos csa­lád a házipatikájában? hegyenek ott az elsősegélynyújtás­hoz szükséges kötszerek és fertőtlení­tő anyagok is. de a legfontosabbak mégis az orvosságok, a gyógyszerek. Hát milyenek? Kétfélék: a megmaradónak és a tar­talékképpen előre beszerzettek. Ez az alapgondolat ossza minden házipati­­káha két részre, két csoportra a gyógyszereket. A gyógyszer addig gyógyszer, amíg tudja valaki, hogy mi a hatása, hogy mire való. Ha nem tudja: méreg! Te­hát az egyesével, vagy párosával do­boz nélkül meztelenkedő tabletta, drazsé, vagy pirula — ha csak nincs rajta valami jel — veszedelmes jószág és nem a betegbe, hanem a szemét­ládába való. A gyógyszer akkor jó, ha az eredeti dobozában, üvegében, ta­­sakjában marad, vágy olyan dobozba teszik, amire előre ráírták a nevét és azt. hogy mire való. Ha valakinek a betegsége után felhasználhatatlan gyógyszere maradt, akkor még írják rá azt is, hogy ki használta, mikor, milyen hatása volt és milyen adago­lásban szedette az orvos. Az ilyen —­­házipaitkában félrerakott — maradék gyógyszer szedése csak orvosi enge­dély alapján javasolható. A beteg szá­mára külön készített port, pirulát, cseppet, kanalas orvosságot ki kell dobni, meg kell semmisíteni. Vannak folyamatosan használható orvosságok is. Ezeket rendszerint so­rozatosan szedi valaki. A házipatika állandó, jólismert lakói ezek és ha naponta forgalomban is vannak, kéz­bekerülésig a házipatikában van a helyük. Az alkalmi enyhítők vagy — úgy is mondhatnám, hogy — házilag haszná­latos gyógyszerek is otthon vannak a házipatikában. Ezek: 1. rosszuilét szüntetök. pillanatnyilag erősítők. 2. fájdalomenyhílők, 3. lázcsillapítók. 4. nyugtatok. 5. görcsoldók. B. hashajtók, 7. székrekesztők, 8. meg különböző külsőleg használt szerek — bedörzsö­lök. szemcseppek. orrcseppek. kenő­csök — lehetnek. A belsőleg alkal­mazhatók elsősorban tabletták, dra­zsék. porok esetleg cseppek és kúpok. Neveiket még csak említeni sem me­rem, mert számtalan van belőlük, mindenki mást használ és mindenki mindenből mindent tud Csak egyre nem gondul. Arra. hogy a házipatikának törvényei — önma­gából kristályosodott szabályai — vannak, amelyeket érdemes figyelem be venni. Ezek a következők: a) olyan gyógyszer nem tartható, amiről nem tudják, hogy micsoda, vagy elfelej­tették, hogy kinek, mikor, mire ren­delték; b) a házipatika idegennek soha semilyen gyógyszert nem java­sol és legfeljebb kölcsön adhat, ha ismert gyógyszert kér a rászoruló; c) időnként át kell nézni a gyógy­szerkészletet. hogy a lejárt — a tönk­rement. vagy hatástalan — készítmé­mim nyékét kidobhassák. Végül d) a feles­leges gyógyszerszedés, a gyógyszer­­falas tilos, mert káros, hiszen a gyógy­szer olyan, mint a borotva: tokban kell tartani. Ez a tok a házipatika. Minél több csalódnak lesz házipati­kája. annál kisebb a gyógyszerpazar­lás, annál ritkábbak lesznek a bal­esetek és annál több lesz — kelle­metlenség. panasz, fájdalom esetén — a gyors segítség. Dr. BUGA LÄSZLÖ '' '''y ' ■ •• Óvodások a vascső-gömbön ... Foto: kovács A póruljárt varjú Egy gyümölcsöskert közepén áll a kis házikó. Abban lakik a fehér sza­­kállú nagyapó. Mellette áll egy ici-pici kis házikó, abban lakik apó kutyája, a Néró. Igen jó barátok ők ketten, mindig együtt járnak a nagy kertben. A nagyapón kívül Néró még más valakit is szeret, a kis Sünt. akit ha egy nap nem lát. majd megvész. Egyszer egy szép nyáreleji éjszakán, mikor a békák kuruttyoltak a tó partján, magához hívta Néró a Sündisznót, hogy elbeszélgessenek hárman: ö, a Sün, meg a Hold. — Hallottátok, hogyan póruljárt tegnap a Varjú? — szól a Sün, és fülét hegyezi a Nagyfogú. A Hold figyel és hallgat, kerek az arca. — Ugyan, mit mesélhet ez a tüskés gombóc? — Hát tegnap — kezdi a Sün — a vackomból hallom, hogy fölöttem égy varjú károg az ágon. Azt mondta a fészkét védő szegény Gerlének: — Ki a fészekből Galamb! Fiad jó lesz pecsenyének. Szegény galambocska. Elszántan védte a fiát. de ó jaj! a faágra még egy Varjú szállt. És miközben a galambra támadtak a varjak, a kert házikóján csendben kinyílott az ablak. Aztán elborzadva látom, hogy a kert gazdája, a fekete vascsövet a párkányra támassza. — Ö, Nagyfogú! Félek még most is. Nem is mondom tovább. — Ne félj Süni. mondd. Miért ne mondanád? A Hold csak mosolyog a csillagos égen, ö tudja jól, mi történt a héten. Aztán a Sün így folytatja tovább: — A vascsőből tűz csapott ki. Az áldóját! £s olyat durrant, hogy a Varjú leesett az ágról, és a földre huppant. A másik ijedtében felszállt a magas­ba. párját fekete ruhában gyászolja. A Hold is megszólal odafenn az égen: — A Naptól hallottam valamikor régen, hogy aki lop. vagy más rosszat tesz. az előbb-utóbb rajtaveszt. A mese végén a három jóbarát, köszön egymásnak: jó éjszakát! Dr. IZSÖF ZOLTÁN ^Játékpárnák „jelentem, Bakos János hiányzik..." — mondta halkan, kiegyensúlyozottan a Levicei (lévai) AKI negyedik В-osztályának hetese, majd dolga végeztével helyét foglalt a padban. A gyerekek arca meg sem rebbent, — előfordul az ilyesmi — csupán a taní­tónő tekintete volt komor, ijedt. Az asszony a már korábban kinyitott osz­tálykönyvben — reszkető kézzel — áthúzott egy nevet, majd a tanulókhoz szólt: „El kell, hogy mondjam Nektek. Bakos János tanuló már nincs többé közöttünk. Meghalt... Az eset történetét napilapjaink fekete krónikái a következőképpen vá­zolták: „Szombat délután égy órakor a 11 éves BJ. levicei lakos a szeszélyes Garam folyóba fulladt. Labdája vízbe gurult, s miután azt menteni próbál­ta, egy erős sodrású örvéfiy áldozatául esett“. A jelentések csupán ennyiről számoltak be, azonban vizsgáljuk meg kissé részletesebben a tragédia körülményeit: A napsütéses szombati napon emberek százai lepték el a Garam partré­szeit, fürödtek, napozta, szórakoztak. A levicei Bakos-házaspár két kiskorú gyermekével, a 11 éves öcsivel és a 13 éves Babival ment ki a Turá (Tőre) melletti Garam partra, s mint a legtöbb ember, élvezték a festői környezet által nyújtott lehetőségeket. A harminc fokos kánikulában hamar elfogyott a víz, a frissítő, megszomjaztak a gyerekek. így a szülők autóba ültek, s a közel* faluba mentek vízért. Azonban mielőtt eltávoztak volna, figyelmez­tették gyerekeiket: „öcsi, Babi, — amíg nem jövünk, ne fürödjetek". A más­különben kimondottan jó viselkedésű, nem szeleburdi fiúcska és a kis­lány hallgatott is a szülök intelmére, s a továbbiakban labdázással szóra­koztak. A labda azonban egyszer elgurult, a vízbe pottyant, s — szinte automatikus reflexként — öcsi menteni próbálta a számára nagyon becses játékszert. Félve, óvatosan kettőt lépett a vízben, s egyszeresek megmoz­dult lába alatt a talaj. Öcsi ennek hatására Elvágódon, s a víz sodrása egy mély gödörbe „húzta". (Korábban itt homokot bányásztak). A mentésére siető fürdőzők, a Priemstav közelben dolgozó emberek a legmesszebbmenő igyekezet révén sem tudtak már a fiúcskán segíteni. A kegyetlenül erős, s a folyó alja felé sodró örvénnyel még a legpróbáltabb úszók sem voltak ké­pesek megküzdeni! A tragédia bekövetkezett. Azt hiszem szükségtelen szavakkal körülírni azt a fájdalmat, tragédiát, amit átéltek a szülők, hozzátartozók, miután értesültek erről a senki által nem kívánt szomorú eseményről. Ezt tudatosították azok a tőrei lakosok, a Priemstav dolgozói, a katonák, akik a fiúcska maradványainak szívós keresésével — enyhíteni kívánták ezt a fájdalmat, szomorúságot. A család hetvenegy éves nagymamája Holba Margit, — az idős kommunista asszony — így beszélt a további eseményekről: — Azt szokták mondani, amikor baj éri az embert, akkor látja csak iga­zán, ki a segítőkész barát, embertárs. A tőreíek tudták, mit kell tenniök, mivel nem egyszer kényszerültek arra, hogy emberi tetemet emeljenek ki a vízből. De amikor a segítőkész emberek egy napi szívós munkája után sem volt eredmény, ötven kilométerről távolabbról jött a segítség. A Štúrovoi (párkányi) Szovjet Helyőrség egyetlen kérő szóra több mint húsz búvár­felszereléssel ellátott katonát küldött, s miután vasárnap az ö próbálkozá­saik is hiábavalónak bizonyultak, hétfőre még több taggal erősítették föl a csapatot. Én is kint voltam a szomorú esemény színhelyén, s könnyek jöttek a szemembe a meghatódottságtól, mikor az egyik szovjet katona így nyugtatgatott: „Ne félj nagymama, mi addig nem megyünk el innen, amíg tel nem hozzuk az unokát". Sírtam bizony, s a következők jártak az eszem­ben: A háború idején, amikor a nyilasok razziái alatt tizenegy kommunistát bújtattam el a házamban, egy orosz asszonynak is menedéket nyújtottam. Mikor a szovjet hadsereg felszabadította Lévát, -én is jó kommunistához méltón iigy segítettem a szovjet katonákat, ahogyan csak tudtam. S milyen a sors: 31 év után jön az életemben, a szülők életében egy 'csapás, s szov­jet embernek, embereknek kell enyhíteni azon a fájdalmon, ami bennünket ért. Igen, az eseményt követő harmadik napon szovjet katona talált rá a te­temre, s a sok áldozatkész ember végre megpihenhetett a fáradságos ke­resés után. A szülök, a nagymama, a hozzátartozók nevében köszönet jár a tőrei embereknek, a helyszínen dolgozó Priemstav dolgozóinak, s nem utolsó sorban a szovjet katonáknak, akik a fent idézett — ember az emberért — küzdelemben oly sokat tettek. Amikor az olvasók a kissé részletesebben leírt fenti esetet olvasták; tudom, sokak előtt megjelent Sgy felkiáltójel: tragédiához vezethet egy egészen pici vigyázatlanság is. S éppen ez az a pont, ami végett ez az írás papírra került, ami kell, hogy előrelátásra intsen. Fürdés alkalmával is lé­gyünk szigorúan óvatosak, úgy magunkkal, mint másokkal szemben. Az okos megfontolás, egy-egy figyelmeztetés a fentiekhez hasonló komoly tra­gédiáktól menthet meg minket s embertársainkat. Kalita Gábor Két katicabogár Pettyes-bálba készült, Addig készülődtek. Hajbakaptak végül.' Mindenki beszéli: Rettenetes eset! A két mérges bogár A patakba esett. Csuromvizes lett a Cipőjük, ruhájuk, Meg is verte őket Édes anyukájuk! Büntetésből persze Bálba se mehettek, A bokor aljában Most is pityeregnek. N: ÖLLÖS Keréásük eló a tavalyi karton- és vászonruhák maradékait, ha találunk puha flanel anyagot az is megfelelő és a rajz után készítsünk szabásmin­tát. Játékpárnát készíthetünk a mara­dék anyagból. A párnák ne legyenek túl ragyok, az oroszlánt készítsük mintegy 30 centi szélességűre, a fej magasságot egy kicsit magasabbra vehetjük. A varrásokra hagyjunk rá egy centit Akármilyen mintájú anya­gunk van. felhasználhatjuk, a pöttyös anyagból készíthetjük a fej alját, az egyszínűből a felsőrészét, a párna há­ta készülhet égy újabb mintájú anyag­ból. A szemeket egyszínű anyagból varrjuk rá. Hímzéssel minél keveseb­bet díszítsük, nehogy a hímzőfonal, ha elaluszik a párnán a kisgyerek, nyomja az arcát. A rojtokat vastag szálú pamutból tegyük rá. Ugyanígy készítsük el a kishalat is. Itt is bár­milyen mintájú anyagot felhasználha­tunk, csak arra vigyázzunk, hogy a hal „arcát“ egyszínű anyagból szab­juk. A párnákat legjobb, ha úgy készít­jük el, hogy először elkészítjük egy­színű ágynemű vászonból, vagy an­­ginból a párnát az állat formájára. Ezt kitömjük tollal vagy habszivacs törmelékkel és összevarrjuk. VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első ré­sze (zárt betűk: Z, Z, Ä, O, G, KJ 10. Román aprópénz 11. Levegő. 12. Por­ció. 13. Peron kö­zepe. 16. Fordítva: nem úgy. 17. Hiá­nyos csel. 18. Ün­nepi lakoma. 19. Fehér bottal jár. 20. Ajándékoz. 21. B-vel az elején aurópai főváros. 24. Nyitott, kétsze­mélyes ülőhelyek­kel közlekedő drót­­kötélpálya. 26. Ra­jong valamiért. 28. Férfinév. 29. Női MÄRTA név- 30- Azonosak. 32. Ady Endre. 34. Szlovák személyes névmás. 35. Szol­­mizációs hang. 36. A munka és az energia egysége. 37. Itt született és halt még Fábry Zoltán. 40. Ételt ízesít. 41. ötvenegy római számmal. 42. Csapadék. 43, Il­lat. 45.- Fedd. 46. A legmagasabb ér­tékű kártyalap. 48. Bő. 49. Mással­hangzó kiejtve.. 51. Festék. 52. A ha­jó hátsó része. 54. Folyó Jugoszláviá­ban. 57. Nem mozog. 59. Francia Já­­s nos. 61. Fukar-e? 64. Megszólítás. 4 FÜGGŐLEGES: 1. Folyó Svájcban. 2. Szomszédos betűk az ábécében. 3.' Bé­csi tojás. 4.’ Régebbi hosszmérték. 5. Gázlómadár. 6. Nem egészen agg. 7. Igen oroszul. 8. Nagy magyar for­radalmi költő. 9. Skandináv prózai elbeszélés. 10. A rejtvény második része (zárt betűk: Ü, T, E, 1, Á, T). 14. A rejtvény harmadik része. 15. A rejtvény negyedik része. 18. Lámpa-ERÉSZTREJTVÉNY láz. 21. Béka poronty. 22. A kórházak nemzetközi jelzése. 23. Járom. 25. Ödön Ernő. 26. Igekötő. 27. Egyfor­mák. 31. Három több szláv nyelvben. 33. Csapadék. 35. Építészeti stílus. 38. A növényszár alsó vége. 39. Rossz vé­gé. 42. Napszak. 44. Akadály. 47. A spanyol autók nemzetközi jelzése. 50. Szedd a lábaidat (fon.). 53. Sírfelira­tokon olvashatjuk. 55. Friss. 56. A Moszkva fdlyő mellékvize. 58. Kukucs­kál. 60. Hangtalan nóta. 61. Saját ke­zűleg. 62. Zenei rövidítés. 63. Ö néme­tül. Beküldendő a vízsz. 1., függőleges 10,, 14. és 15. számú sorok megfejtése.

Next

/
Thumbnails
Contents