Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-07-24 / 29. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1970. július 24,

6

Hírek a tešedíkovoi szövetkezetből

ф Az éltető viz. mint termelés szakosító tényező Ф Tavasztól őszig működik a terményszárító berendezés ф Az évelő takarmány különösen meghálálja az öntözést ф Háromszáz vagon zöldség ф Csehszlovákia legnagyobb lúdtenyésztői ф Harmincötezer hízott lúd évente ф Kilencven mázsa lúdmáj exportra Ф Húszezer eladott kisliba Ф Nagyüzemi gépi lódtömés ф Személyenként kétszázezer koronás munkatermelékenységi érték ф Együttműködés a sertéstenyésztésben ф A szemes kukorica termesztéséhez vonzódnak Ф Együttműködés huszonötezer hektáron! ф

„Egész mezőgazdasági területünket földalatti vízvezető hálózat szövi át. ami magától értetődően nagy előnyt jelent, mivel szükség esetén a növénykultúrákat öntözhetjük“ — hangsúlyozta Tóth Pál, a Tešedikovoi (Peredi) Efsz ökonómusa. A vízellátás lehetőségének, különösen a rendkívül száraz időjárás fellépésekor van jelentősége. A szövetkezet 2100 hektárnyi mezőgazdasági területén, amelynek 99 százaléka jó minőségű szántóföld, a növénytermesztést zömében úgy szakosították, hogy az öntözővizet jól hasznosíthassák.

Azt, hogy náluk a növénytermesztés szakaszán a kukoricát helyezik előtérbe nem nevezik kimondott szakosításnak, hanem csupán a helyi adottságokból eredő ésszerű intézkedésnek. Az öntözési lehetőséghez kötődik az évelő takarmányok nagyarányú termesztése, valamint a zöldségtermesztés.

A kukorica termesztését teljes mértékben gépesítették. Növénytermesztési irányzatuknak több rétű kihasználási lehetőséget nyújt az MGF jelzésű terményszárító berendezés. Ősszel a kukorica betakarítása során a még nedves szemes kukoricát műszárítással azonnali tárolásra alkalmassá teszik. A takarmányok fonnyasztott állapotban való gépi szárítása, tavasztól őszig, jóformán szünet nélkül munkát ad a szárító üzemnek. Az öntöző vizet rendkívül hatékonyan használják ki az évelő takarmányok termesztése terén. Az utóbbi három év folyamán évelő takarmányaik hektáronként 100 mázsás hozamot adtak száraz állapotban számítva.

Víz nélkül elképzelhetetlen a belterjes zöldségtermesztés. Helyi adottságaik évi 300 vagon mennyiségű zöldség termesztését teszik lehetővé, amihez 120 hektárnyi területet vesznek igénybe. Egy-egy hektárról átlagosan 2,5 vagon mennyiségű zöldséget juttatnak az állami kereskedelmi hálózatba.

Állattenyésztésükben szerepel tehén, hízómarha, sertés és juh, de termelési igyekezetüket szakosítás formájában elsősorban a lúdtenyésztésre irányítják. Csehszlovákiában szövetkezetük a legnagyobb lúdtenyésztő nagygazdaság. Főleg ludak hizlalásával foglalkoznak és évente 35 ezer hízóállatot adnak át a baromfifeldolgozó vállalatnak. Az elmúlt év folyamán 90 mázsa náluk kitermelt lúdmáj került exportra. Érdekes megegyezést kötöttek a baromfifeldolgozó vállalattal, miszerint szövetkezetük képviselője jelen van a ludak elféri üzemben történő vágásánál. Feldolgozás közben a lúdmájat minőségi osztályok szerint összegyűjtik, majtf elszámolják. Az elsőrendű máj kilónkénti átvételi ára több mint 400 korona. А II. minőségi osztályba sorolt máj ára 320, а III. osztályúé 200 és а IV. minőségi osztályba tartozóé 80 korona kilogrammonként. Az elmúlt évben eladott lúdmáj zömét annak nagysága, színe, formája és konzisztenciája szerint а III. minőségi osztályba sorolták. A lúdhústól elkülönítve eladásra kerülő májért kilónként átlagosan 140—150 koronát kapnak. A ludak mája különböző nagyságú és 20—90 dkg közötti súlyú, ami számítások szerint átlag darabonként 38 dekagrammos súlyt jelent.

Különböző lúdfajták tenyésztésével próbálkoztak már, de mindegyiknek volt valamilyen hibája. Például a landesi lúdfajta mája nagy terjedelmű és közepes keménységű, húsa kiváló, de egy anyától mindössze 6—8 kislibát voltak képesek kikeltetni. Legjobban a rajnamenti olasz lúd keresztezéséből előállított állomány vált be, amelyet az Ivanka pri Dunaji községben működő Baromfitenyésztési Kutatóintézet állított elő. Ez a hibridlúd 47—48 tojást tojt tavaly átlagosan és a kelési százalék is 30,5 kislibával jól alakult. Idén hasonló eredményt értek el. Ezen hibrid hófehér tolla szintén jól értékesíthető, de toll náluk csupán a kopasztásból marad. Tudomásunk szerint máj tekintetében Magyarországon nagyon jól bevált a tuluzi lúdfajta, amelyet náluk sem ártana kipróbálni.

A lúdtenyésztésre való szakosítást komolyan gondolják és a jelenlegi ötéves tervidőszak folyamán 50 százalékos termelés növekedéssel számolnak. Ez megközelítően évi 50 ezer lúd hizlalását jelenti.

Az évi 35 ezer lúd hizlalásához bizonyos tartalékkal is számolni kell, ezért legalább 45 ezer kislibát keltetnek. Ebből a 4000 tojót és gúnárt számláló törzsállomány feltöltésére és az elhullásra is számítanak bizonyos mennyiséget, a fennmaradó kislibákat pedig eladják. Idén a szokottnál többet, mégpedig 20 ezer kislibát adtak el az érdeklődő szövetkezeteknek és kisállattenyésztési szervezeteknek. Szerződést a naposliba eladásra nem kötnek, mivel tartalék mennyiségről van szó, s ha netalán csökkenne a kelési százalék, úgy a tartalék egy részével kellene megoldani a hizlalást.

A ludak hizlalásához kizárólag szemes kukoricát használnak. Szakértők szerint ez az egyik feltétele annak, hogy a lúd jó minőségű és nagy májat produkáljon. A tömést géppel oldják meg, amely francia eredetű és elszászi tömőgépnek nevezik. A gép tartályába megközelítően 10 kg, előzőén 10 óráig áztatott szemes kukoricát helyeznek. Ezt kissé megzsírozzák és megsózzák. Kis villanymotor spirál rugót mozgat és szemes kukoricát adagol a lúd szájába nyúló fémcsövön keresztül. Vannak gyakorlót? női dolgozóik, akik ismerik az adagolást és nem engedik felszakadni a lúd begyét. A lúdhizlalás községükben hagyományos, ezért sikerült ezt a kérdést nagyüzemilég is megoldaniuk. Hét évvel ezelőtt persze kicsiben kezdték és évente 3—4 ezer darabbal emelték a termelést.

A gépi tömés már néhány újítást is megkívánt. Azelőtt a 7—8 kg-os ludakat tömésre egy kerekeken mozgó tömőgéphez kellett vinni, amelynek munkaasztalán egy körben forgó korongon 8—10 libát helyeztek el. A cipkedés fölösleges munkát jelentett azonban, ezért a legújabb ötlet szerint függő vasutat készítettek, amely a ketrecek felett halad és könnyen továbbítja a tömöberend„ezést. A ludakat újabban a 80 cm-esre meghosszabbított fémcsövön keresztül ültükben Jehet tömni, ami megtakarítja a cipkedést. Régebben egy asszonyra 80 lúd napi kétszeri tömése jutott. Az újabb módszer bevezetése után egy asszony 140 ludat tömhet meg reggel és esté. A tömés befejezésével, az utolsó öt napon át naponta négyszer tömik a ludakat ún. duplázással. Ez abban áll, hogy pl. reggel 3 órakor kezdik a tömést és két órán belül befejezik. Ezt egv óra pihenés követi, majd a félig megürült begyre rátömnek. Hasonlóan végzik az esti tömést is. Ezt a módszert azért kezdték alkalmazni, mert ismeretes, hogy az erőszakos etetéstől növekedik a máj. Kavicsot, cukrot vagy egyéb segédeszközt náluk nem alkalmaznak.

A lúdtenyésztésből 7 millió korona brutto termelési értéket könyvelhet el évente a szövetkezet. A keltetőben 10. a töméssel pedig 25 női dolgozó foglalatoskodik, így egy személyre a munka termelékenység értéke 200 ezer korona. Ezzel szemben a szövetkezet egyéb munkaszakaszain átlagosan 80 ezer korona termelési érték jut egy dolgozóra.

• • »

Együttműködés alapján létrejövő szakosítás és összpontosítás érvényesül sertéstenyésztésük szakaszán. A Salai (vágselylyei) Barátság Efsz-el közös költségen évi 130 vagon mennyiségű hízósertés nagyságrendű hizlaldát építettek. Ezért a régi 45 vagonos helyi vágósertés hizlalást 25 vagonra csökkentik. Viszont a régebben évente produkált 300 anyasertés nevelését 1500—1600 tenyészanyára növelik az idei évtől kezdődően.

» • •

Véleményük szerint minden szövetkezetnek hasznos lenné 200—300 juhot tartania, amely 80 százalékban növényi hulladékból él. A juhokat nagyobbrészt kihajtják a legelőre, de mivel igénytelen állat, a gyenge minőségű takarmánnyal is jó termelési eredményeket nyújt. Jelenleg 160 juhot tartanak, de szerintük 100 hektáronként 10 juh tartása lenne kívánatos.

összesen 1100 szarvasmarhát tartanak, abból 500 a tehén. Tejtermelésük naponta, tehenenként átlagosan 8,2 liter. Ezzel járási viszonylatban az ötödik helyen szerepelnek. A szarvasmarhatenyésztés szakosításával nem számolnak, mert szerintük ehhez nagy befektetésre, korszerű istállókra lenne szükség. amelyekben legalább 50 tehén kezelése jutna egy dolgozóra. Enélkül a literenként 2,38 koronáért termelt tej önköltségi ára nem csökkenthető.

• • •'

Búzából és árpából együttesen tavaly 53,90, 1974-ben pedig 59 mázsás hekfárhozajnot érték el. 'Cukorrépából az utóbbi években 500 mázsa körüli hektáronkénti termést takarítottak be. Inkább a szemes kukorica iránt érdeklődnek, amelyből tavaly 72,5 mázsás hektárhozamot értek el. Ogv látják, hogy a kukorica esetében lehetőségük van a további hozamnövelésre, s idei szocialista munkavállalásukban is 85 mázsa száraz állapotban számított szemes kukorica hektárhozam elérése szerepei.

Irányítás tekintetében a szövetkezetben nem történt változás, mivel várakozási álláspontra helyezkedtek. Ugyanis kilátásban van 25 ezer hektáros kooperációs gazdálkodás kialakítása, a volt šalai járás szövetkezeteinek bevonásával. A koncepciós program szerint a szövetkezetek önállóak maradnának, tehát együttműködési formáról van sző. Terv szerint az egységen belül öt növénytermesztési központot alakítanának, az állattenyésztést pedig nagyarányban összpontosítanák. Ezt lehetővé tenné a már létrehozott két nagyüzemi sertéshizlalda is. Repülőtérrel ellátott agrokémiai központot is alakítanának az említett terület részére. Az első szervezési lépéseket ezen együttműködési forma kialakítására már megtették.

Szakosításuk folyamatában érezhető a nagyobb termelési egységek kialakítása iránti igyekezet, valamint a termelés gazdaságossá tétele. A szakosításra nyilvánvalóan a helyi adottságok kihasználásával törekednek.

KUCSERA SZILARD:

Öntözéssel .megtoldják' a termőterületet

Egyre tudatosabban erősödik az a felismerés, hogy a terimés takarmányok termésnövelése szemes takarmány megtakarítást tesz lehetővé. A Gyulamajori Állami Gazdaságban is különös gondot helyeznek a lucerna öntözésének, mert ezzel „megtoldják“ a termőterületet.

Első éven üzemeltetik a bemutatott sávos öntözőberendezést egy ötven hektáros lucernatáblán. Nyolc sávos öntözőberendezést helyeztek a vízszolgáltató „kutak“ vonalában szét. amelyek lassan felgöngyölik a lefektetett vízvezetö gumicsöveket, melyek végén két szórófej végzi a víz elosztását.

Biskupics József szerint gyakori a szórófejek eldugulása, ezért fontos az állandó ellenőrzés. (Kép szöveg —ksz—)

Előtérben a felelősségérzet és a minőség

ján Janovic CSc., az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere a közelmúltban Prievidžan megtartott értekezleten vázolta mezőgazdaságunk állattenyésztési ágazatainak fogyatékosságait. Leszögezte, hogy idén — az első öt hónapban — vágósertés felvásárlás szempontjából meglehetősen problematikussá vált a helyzet.

Nagyon elgondolkoztató ez, hiszen az év elején 48 400-al nagyobb sertéslétszámmal rendelkeztünk, mint az előtte való esztendő elején. Szocialista mezőgazdaságunkban — szlovákiai átlagban — május végéig 5400-al szaporodott, a nyugat-szlovákiai kerületben pedig több mint 12 ezerrel csökkent a sertések száma.

A probléma abban van, hogy a lemaradás valódi okát a beavatottak is nehezen bogozhatják- ki. A mérleg ugyanis azt mutatja, hogy az elmúlt öt hónapban ötvenezernél több sertés szinte nyomtalanul eltűnt?! Április végéig több mint huszonkétezerrel kevesebb malac született, mint terv szerint kellett volna. Ez kézzel fogható bizonyíték, ami azt sürgeti, hogy minél hamarább teremtsünk rendet a kocára jutó malacszapornlat és választási átlag javításában. Ezzel egyidejűleg az is szükséges, hogy kibogozzuk hová lett további haszonkilencezer sertés.

Az állategészségügy, a járási mezőgazdasági igazgatóságok dolgozóinak, továbbá a helyi szerveknek, s nem utolsó sorban a mezőgazdasági üzemek vezetőinek és a gazdaságok pártszervezeteinek alaposan elemezniük kell a helyzetet, illetve a csökkenés ukát.

A hatodik ötéves terv irányelveinek főbb mutatóit már a mólt esztendőben ismertük. Többször szóba került, hogy új feladataink a korábbiaknál alaposabb, minőségileg jobb felkészülést igényelnek, aminek főleg a munka hatékonyságának növekedésében, a -termelés fellendülésében kell megmutatkoznia.

Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy többen nem teljesen értették meg a mozgósító irányelvek lényegét, s ha valamelyest meg is értették nem készítették fel a kívánt módon az embereket feladataik teljesítésére. Megmutatkozott ez a gazdaságok összpon fásításában is, ami végeredményben nem célja, hanem csak eszköze a termelés fellendítésének. Sajnos, jó néhány esetben az eszköz nem szolgálja elvárt módon a célt. Ez abban is megnyilvánul, hogy számos egyesített nagygazdaságban a termelés — némi eltéréssel — hasonló módon történik, mint régebben a kisebbekben azzal a különbséggel, hogy a „gyermek“ más névre hallgat.

Főleg a növénytermesztés ésszerű belüzemi szakosítása s a gazdaságok kooperálása terén van mit behoznunk, de az állattenyésztésben sem használtuk ki eléggé a kínálkozó lehetőségekét. A szakosítás lemaradását, a termelés alacsony színvonalát több helyen objektív okokkal magyarázzák, így van ez a malacszaporulatban kiütköző problémákkal is.

Nem ritkán arra hivatkoznak, hogy kielégítő malac átlagot csak korszerű feltételek közt érhetnének el. Ez igy igaz! A korszerű feltétel kritériuma azonban nem kizárólagosan az istálló milyenségétől, hanem túlsúlyban az állatgondozás lelkiismeretessségétől függ!

Volt rá már példa, hogy az áj kocafiaztatóban gyengébb malacátlagot értek el, mint a régi típusú istállóban, mert az új termelőhelyen elhanyagolták a kocák és malacok lelkiismeretes ellátását, gondozását. Ez arra figyelmeztet, hogy a becsületesen végzett emberi munka semmivel sem helyettesíthető. Eből pedig az következik. hogy a termelés fő mozgatója az ember, tehát döntő tényező annak munkához való viszonya. Érvényes ez az összpontositásra és a szakosításra is. Tudnunk kell, hogy ezek egyike sem csodaszer, mely magátél fellendítené a termelést. A politikai ás szakmai szempontból egyaránt fejlett emberek azonban a cél elérése, vagyis a termelés fellendítése érdekében ezeket az eszközöket jól kihasználhatják.

Vannak ilyen emberek mezőgazdaságunkban? Nem is kevesen! Ennek kézzelfogható bizonyítéka az, hogy számos szövetkezet és állami gazdaság állattenyésztésében és növénytermesztésében az átgondolt szervezés kapcsán, kimagasló eredményeket érnek el. így a kocánkénti malac átlag is nagyon jé! Ezért szükséges, hogy az illetékesek körzetenként egybehívják a kocagondozók értekezletét, ahol a legjobbak átadhatnák jó tapasztalataikat a gyengébbeknek, s ezzel nagyban hozzájárulnának az össztársadalmi feladatok teljesítéséhez. Itt is érvényes az elv, miszerint a gyengébbeket a közepesek, a közpeseket pedig a kiválóak színvonalára kell fejleszteni.

A lényeg abban van. hogy a célkitűzéseket ne formálisan, az élettől elvonatkoztatva, hanem a társadalom szükségleteivel összhangban értelmezzék, aszerint cselekedjenek. Persze nem olyankor, amikor már nagyon szorít a csizma, hanem tervszerűen, elkötelezetten, tudatosan jé gazda módjára, előre felkészülni a feladatokra.

Manapság ugyanis már nem elegendő ha némi lelkesedéssel veszünk tudomást a célkitűzésekről. A lelkesedésnek ugyanis nagy hivatás érzettel, jó adag igényességgel kell párosulnia. A politikai és szakma' szemp-j_tbór egyaránt fejlett vezető ahelyett, hagy objektiv okokra hivatkozna, minden helyzetben legjobb belátása szerint cselekszik és munkatársait is erre neveli. Napjainkban ez nagyon is esedékes mezőgazdasági üzemeinkben. Hiszen ki másnak, mint magának az embernek kell helyrehoznia azt. amit korábban a tervfeladatokból elmulasztott. Erre ugyanis semmilyen technológia. vagy akár a legjobb, legtökéletesebb módszer, az ember mellőzésével nem képes. Az ember a létrehozója a nagy értékeknek, módozatoknak. s egyben a munkán keresztül önmagának is tökéletesítője.

Hoksza István