Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-07-17 / 28. szám

1976. július 17. SZABAD FÖLDMŰVES, 15 Virágpor-8Vps • A műit év tavaszán mé­­heim a légvonalban négy kilométernél távolabbi rep­cetábláról az akáchordás előtti 10—12 nap alatt кар­­táránként 5—8 lépet tömtek tele virágporral. Örülök a virágpornak, de éppen ak­kor nem kívántam. Ezentúl még inkább számíthatunk a lépek elvirágporosodására. A kijáróra szerelt szedő se­gíthet. Az, melyet használok, alig kíván kiadást. Csupán a szedőrács kerül pénzbe. Annyi szükséges belőle, a­­hány a kaptár. Kétféle ládát használok a virágpor gyűjtésére. 1. Etető tálcán kívül még két építte­tő keret felső részébe illő etető ládikáim is vannak. Ezek virágpor gyűjtésére is jók a kijárók alatt. Hat cm szélesek, ugyanolyan maga­sak és 40 cm hosszúak. Az ilyen etetőt az egyik hosszú oldalán 7—8 mm-es fémfú­róval a felső széle közelé­ben átfúrom, aztán odaillesz­tem a kaptár homlokához közvetlenül a szállódeszka alá. A furatoknál megjelö­löm, és a jelnél behajtok a kaptárba egy-egy gömbölyű facsavart annyira, hogy a tartályt éppen rá lehessen akasztani. 2. Másféle tartá­lyom nem kerül pénzbe. A gépkocsisok téglalap alakú olajos műanyagdobozokat szórnak ki a ' kiürítésük után. Az ilyen dobozt fám­­fürésszel hosszában ketté­vágva, két szép tartályt ka­pok. Ezeket ugyanúgy hasz­nálhatom etetőnek is az építtető keretékben, virág-Gazdaságos méhészet 1972 óta a Szovjetunióban 32 ezer kolhozt és 15 500 szovhozt tartottak számon. Ebből nyolcezer gazdaságnak van méhészeti farmja, átlagosan 214 méhcsaláddal. 1973- ban a mezőgazdasági üzemek 5,5 millió méhcsaláddal rendelkeztek. Száz olyan speciális üzem van kiépítve, ahol elsősorban anyaneveléssel és méztermeléssel fog­lalkoznak. Az irányelvek értelmében elsősorban Távol-Keleten — Szibériában, Uraiban, de a többi körzetben is az üzeme­ket specializálták, mivel célul tűzték, hogy nagyobb jö­vedelmet csak a méhek összpontosításával érhetnek el. Ilyen specializált méhgazdaság van a chabarovi kerület­ben — Biszkitben. A gazdaságban levő 178 személyből, száztíz közvetlenül méhészettel foglalkozik. A gazdaság nak tízezer méhcsaládja van, hatvankilenc méhtelepen. Egy munkásra kilencezer rubel termelési érték jut. A kísérleti állomás adatai szerint Kelet-Szibériában és az Uraiban 10—13 ezer méhcsalád, 1,2—1,5 millió rubel értéket termel. Kovács Lajos t Készülékek a méhek munkájának ellenőrzésére Román szakemberek olyan készüléket készítettek, a­­mely pontosan regisztrálja a méhkaptárban végbemenő valamennyi folyamatot. Így megállapítja a dolgozó méh munkáját és a kaptárban levő méhek számát, a méhek ki- és berepülési számát, jelzi a naponta begyűjtött méz mennyiségét. Ellenőrzi az év folyamán a kaptárban be­következett változásokat és a méhek kiegészítő eteté­sét. (T) Az első méhész-múzeum A fenti épületet bizonyára kevés méhész ismeri. Krá­lové pri Senc-i mellett épült 1936-ban. A múlt évben a szemet gyönyörködtető épületben létrehozták Szlovákia első „szkanzénjét“. A helyiségekben az ország minden részéről érdekes kaptárok és különböző méhészeti kel lékek, régiségek vannak elhelyezve. —kf— portartálynak is a kijáró előtt, ahogy a faládikáimat. Virágpor gyűjtéskor fel­hajtom a csuklós szálló­deszkát, mely egyben a ki­járót is zárja. Alsó belső éléből a kijáró hosszúságá­nak megfelelően éles késsel ferdén lefaragok. A lehaj­tott szállódeszka belső éle így mindig 2—4 mm-re eltá­volodik a kaptár oldalától. Ezen a résen potyog a tar­tályba a méhek lábáról le­sodort virágpor. A faragás csak azért szükséges, hogy a nagyobb szemek se akad­janak meg. Vigyázni kell azonban, hogy a szállódesz­ka felső éle ép maradjon, mert különben nem csukód­nék pontosan a kijáró ván­dorláskor a felhajtása után. A szedőt a következőkép­pen használom. A szálló­deszkát lehajtom. Kiszedem az őszi, tavaszi szűkítő be­tétet a kijáróból. így a kap­tár alján két 3X20 cm-es kijárónyílást kapok. Ezekhez szabom a csillagos virágpor­szedő lapot, csak egy rétűen. Amit a méhek bevisznek, az övék. Amit a lap leszed, az én tartályomba potyog. A ládikák tartalmát időnként sekély tálcáimba szórom, az­tán a bádoglemezes kaptár­tető és a keretfedő rostaszö­vet közt szárítóm. Egyelőre nem gondolok eladásra. A gyűjtött virágpor jó a családok tavaszi ser­kentésére, az éleződésével üresen maradt lép pedig több helyet ad a méznek. (B. F.) Olaszországban az ebte­nyésztés érdekszervezete 1948-tól a Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztérium fel­ügyelete alá tartozik. A törzskönyvezett egyedek szá­ma 1972-ben elérte a 88 ez­ret; ez évente tíz százalékos növekedést jelent. Ezeket négy kategóriában tartják nyilván: 1. őrző, védő és egyéb haszonállatok; 2. va­dászkutyák; 3. szoba- és díszkutyák; 4. agarak. E ka­tegórián belül tíz csoportot különböztetnek meg. Így például a vadászkutyák ka­tünőén alkalmas a „spinio­­ne italiano“ középtermetű, fehér, kemény alapszőrzetű, halványan világosbarna fol­tokkal. Jövedelmező ebtenyésztés tegóriájában tSrriereket, tacskókat, a nagy és kisva­­dak vadászatánál hasznosít­ható vizslákat és külön cso­portban az angol eredetű vadászkutyákat. Az olaszországi ebtenyész­tők jelentős sikereket érnek el a nemzetközi kiállításo­kon és versenyeken. Dr. Meucci pointérje szépség­verseny-győztes lett. Ez a faj harmonikus vbnalaival, karcsúságával és remek tar­tásával tűnik ki. Az olasz tenyésztésű „bracco italia­no“ simaszőrű vadászeb, erős alkatú, pompás figyelő, szürkésfehér alapon barna­­foltos szőrzettel, szögletes fejű fajta. Mindenféle vadászaton ki-A szervezetbe tömörült te­nyésztők törzskönyvezett ál­latai magas áron kelnek el. Ezért egyes mezőgazdasági üzemek az utóbbi evekben mellékágazatként foglalkoz­tak ebtenyésztéssel, nem Cse­kély jövedelmezőséggel. A jövőre vonatkozólag azon­ban félő, hogy a számbeli túltenyésztés a kellő mér­tékben meg nem alapozott kereslettel szembén ökonó­miai szempontból már nem lesz az eddigiekhez hason­lóan eredményes. Ehhez já­rul még a kutyatartási diva­tot kihasználó „áltenyész­tők“ tevékenysége, bár ezek konkurrenciáját törvényes eszközökkel igyekeznek kor­látozni. J. M. H. Tartalmas kiállítás A vadászat hónapja alkalmából Júniusban a Szlovák Vadászszövetség komárnoi (komáromi) járási bizottsága érdekes kiállítást rendezett a Dunamentl Múzeumban. Rendezői azt a célt tűzték ki, hogy népszerűsítsék g szö­vetség tagjainak a vadállomány fejlesztése, gyarapítása terén végzett áldozatos munkáját, szemléltessék az el­múlt tervidőszakban ezen a szakaszpn elért eredménye­ket és megszerettessék a látogatókkal a természetet. A komárnoi járásban működő vadászok az elmúlt terv­időszakban nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy vadhús-különlegességekkel társadalmunkat ellássák. Az elmúlt öt esztendőben például több mint 87 ezer nyu­­lat, 54 ezer fácánt és 1,4 ezer foglyot ejtettek el. A vad­állomány .más területeken történő vérfelfrissítésének céljára több mint 12 ezer nyulat, 5613 fácánt és 8714 foglyot fogtak be élve. A vadgazdálkodás kedvező mér­legét számadatok, statisztikai áttekintések szemléltetik a tárlaton. ‘ ? A kiállítást a Csallóköz faunájára jellemző állatok preparált példányai és különböző díjnyertes trófeák te­szik érdekesebbé. Tavaly például 109 őztrőfeából hatot aranyéremmel díjaztak. A járás vadászterületein 22 „aranyőzet“ fogtak puskavégre „Nimród“ kései leszár­mazottai. Az őzállomány minőségét és számát tekintve a komáromi járás az elsők közé tartozik hazánkban. Az első aranyérmes trófeák 1962-ben bukkantak fel a járás­ban. Az említett 22 „arany őz“ között két ritkaság szám­ba menő trófea akadt. Az egyiket, amely szlovákiai vi­szonylatban is értékes példány, J. Košec lőtte 1962-ben. Egy újabb keletű kapitális trófea, amelyet G. Balogh ejtett 1973-ban, 163 pontot kapott. A Vadászszövetség járási bizottságának elnöksége a közelmúltban meghívta Pavol Hell mérnököt, az őztenyésztés kiváló szakembe­rét, aki „Az őzállomány szelektív vadászata“ címmel tartott előadást a járás vadászainak. A kiállítás a Duna mentén élő védett madárvilágot is bemutatja. Németh István A kiállításon Csallóköz legnagyobb madarát, a túzokot is bemutatták. Foto: (németh) A közelmúlt­ban Nitrán a Szlovákiai Va­­dászszövetság, a Szlovákiai Kis­állattenyésztők Szervezeté, va­lamint a Honvé­delmi Szövetség kétnapos orszá­gos tenyészeb­­kiállítást rende­zett, melyen a vadászebek be­mutatásán kívül egyéb kutyák is szerepeltek. Štefan Herz mérnök, a kiál­lítás vezetőjé­nek bevezető szavai után dr. Pavel Paule mondott ünnepi beszédet, mely­ben értékelté a kinoiógia hiva­tását. A kiállításon 1120 tenyészku­­tya vett részt, tehát nagy volt a választék, de annál nagyobb j győztesek örö­me. Sok díj és díszoklevél ke­rült kiosztásra. Mártonvölgyi L. Sikeres kiállítás e Zober alatt Erre a kérdésre azt hi­szem még a tapasz­talt horgászok sem felelhet­nek igennel. Igaz ugyan, hogy a folyók, a tavak part­ján eltöltött órák sok ta­pasztalatot nyójtanak. Meg­tanulja az ember hogyan kell csukázni, harcsázni, pontyozni, keszegezni: me­lyik a csali és mikor a leg­hatásosabb, de a többi do­log, ami a vízben vagy an­nak környékén történik, már kevésbé érdekli a legtöbb horgászt. Ezért nem egyszer megtörténik, hogy a ritkáb­ban előforduló halat nem ismeri. Ennek részben maga a horgász az oka, részben pedig az, hogy nálunk na­gyon kevés szakkönyv vagy szaklap jelenik meg ezzel kapcsolatban. Nem csoda hát, ha horgászaink elma­radnak a hal ismeretében és a horgászat technikájá­ban a szlovák nyelvű horgá­szok mögött. nemét bucő. A horgászok kevésbé ismerik, mert rit­kán kerül horogra. A folyó fő medrében tartózkodik, ahol gyors a folyós és kavi­csos az altalaj. A parthoz közel vagy a horgászok ál­tal kedvelt, csendes öblöket csak kivételesen látogatja. A Duna és a Tisza vízgyűj­tőjén még ma is előfordul. A magyar és a német bucó konyhára nem igen alkal­mas. Az utóbbi alig haladja meg a 16 cm-t, míg a ma­gyar bucó elérheti a 40 cm-t is. A farokrész a test-Ismerjük a vizeinkben előforduló magyar és német bucót? Pár éve történt ez alábbi eset: a Vágón horgászgat­­tunk. Kapásom volt, hát be­vágtam. A halnak nem volt ellenállása, de éreztem, hogy megakadt a horgon. Amikor kivettem a vízből: furcsa, hengeres alakú, barna fol­tokkal tarkított halat tartot­tam a kezemben. Akkor még nem ismertem. A közelben levő „koros“ horgászoknál érdeklődtem. Egyikük sem tudott kérdésemre válaszol­ni. Végül egyik horgásztár­sam azt ajánlotta, hogy dob­jam el, mert az ilyen hal szerencsétlenséget hoz arra, aki megfogta. Szenvedélyes horgász va­gyok, így nyugtalanított tu­datlanságom. A horgásziro­dalom tanulmányozása köz­ben végül rájöttem, hogy az a hal, amelyet kifogtam nem más, mint a nálunk aránylag ritkán előforduló magyar bucó. Létezik egy másik ha­sonló, fajta is, ez pedig a hossznak kb. kétharmada, s alig vastagabb, mint egy ceruza, ezért konyhára al­kalmatlan. Mérete nincs meghatározva. Hazánkban mégis a szigorúan védett halak közé tartozik. Arány­lag nagy fejéről, hengeres testéről és érdes pikkelyéről azonnal felismerhető. A szí­nezetéről nem is beszélve, ami nagyon feltűnő és szo­katlan. A magyar bucó öli" vasárga, barnós és pikkelye sötét foltokkal tarkított; míg a német bucó alakra hasonló, csak a színezete sárgásbarna, sötét kereszt­csíkokkal. Bár ritkán, de ha mégis horogra akad, bánjunk veié kíméletesen. Ha nagyobb horgot alkalmazunk azt nem nyeli mélyre'. A horogtól megszabadítva mindjárt en­gedjük a vízbe, talán túléli és máskor bizonyosan job­ban vigyáz magára. Adamcsik Ferenc Padúcbol van elég - fogása nem egyszerű A horgásztörvény értelmében június 15-ig tilos a hor­gászás, ellenben április elejétől a kerületi nemzeti bi­zottságok kivételesen engedélyezték bizonyos halfajták fogását. Természetesen szó sem lehetett a nemes hal­­. fajtákról, mint például a csuka, süllő, harcsa stb. Van­nak szervezetek, amelyek — főleg saját halasftott terü­leteiken — engedélyezik a ponty fogását is. Kerületen­ként más más halról van szó, de mindenütt engedélye­zett a padúc fogása. Erről az érdekes halról keveset hallunk. A padúc szépforínájó, arányosan pikkelyezett, fenéken járó hal. Eleségét is a fenék köveinek algabevonatával, a bevona­tokkal élő apróbb mozgó lények közül szerzi. Orra bol­­tozatosan előrenyúlé, s bár szája előrenyiló, egészen alul van. Háta zöldesbarna, oldala felé világosodik, majd ezüstbe megy ét. Csendes, napsütéses időben a sekély vízben sütkérezik, villog. Áprilisban tíz fokos vízben ívik, de ivása májusban is tart. A padúc átlagsúlya nem több fél kilónál, de akad kilós, ritkábban másfél kilós példány is. A folyóvizek­ben, főleg a Vág vizében elegendő mennyiségben talál* ható. Óvatos hal. Vannak horgászok, akik kitűnően érte­nek a padúc fogáséhoz. Piešťanyban, a Vág partján őr­horgászokat figyeltem meg. Szinte tízpercenként akadt a horgukra. Hosszú, s könnyű botot használtak, de csak huszas szilőnnal. Az úszóka csak olyan kicsi volt, mint az ötfilléres, kicsi ólom, s pici horog. A horogra légy­­lárvékat raktak, amelyeket fűrószporból szedtek ki. Eléggé Ízléstelennek találtam az odahaza tenyésztett lárvák horogra tűzését, de a tapasztalat azt mutatta, hogy az Így kitenyésztett csali használata eredményes. A padúc mozgásban van kora tavasztól egészen a tél beálltéig. Fogása mégis nehéz, főképp nyáron. A napnak bizonyos éráiban táplálkozik, de inkább délelőtt. Ha za­varos a víz egymás elől is fölfalják a csalit. A horgá­szok ezért egy helyre szoktatják őket. Szétnyomott, főtt burgonyát, vagy darabokra metélt kukacokat szórnak a kiszemelt helyre. De a főtt-tésztát sem vetik meg, csa­linak ez is megfelel. A padúc jóízű, de eléggé szálkás hal. jó fasírozott készíthető belőle. Csontossága miatt kétszer engedjük át az őrlőn. Hazónk bizonyos helyein, de főképpen Árvá­ban füstölni is szokták. így olyan, mint a legkiválóbb füstölt hering. Krajcsovics Ferdinand

Next

/
Thumbnails
Contents