Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-12-31 / 52. szám

1976. december 3Í. .SZABAD FÖLDMŰVES. 15 Vérbeli horgász -ügyes szervező Л mm rnrnmmmm KEZES TESTI-LELKI JOBARATOM Behemót Benő, akit termete Jogosít fel erre az egyébként nem mindennapos vezeték­névre. Akárcsak a müvész-álmodta szobor. Igaz, nem állják körül, nem fotografálják, mert hobbi társam, amikor a szépséget osztogatták, va­lószínű a távollevők listáján szere­pelt. Node, azért akad jócskán olyan szokása, ami nem minden halandóra jellemző. Ezúttal a horgászat szem­szögéből válogatom össze azokat. BALKEZES. Vagyis, a szó szoros ér­telmében mindent fordítva csinál. E- mlatt több ízben összerúgtuk már a patkót. A Duna-parton ücsörgünk a hor­gászbot mellett. Tőszomszédom. S ez az, ami rémesen dühít, ö, a Behemót türelmetlen. Ha kell, ha nem, sűrűn „ellenőrzi“ a csalit. Egy-egy ilyen csa­licsere azt jelenti, hogy világgá za­varja ijeszti azt a kevés halat is, a­­mely erre felé veszi az útját. Az ök­­lömnyi ólom akkorát zuttyan, ha vizet ér, mintha istennyila vágott volna le, odafentről... — Édes egykomám! — szólok rá, csaltcserekor. — Te már megint öt­venes damilt cseréltél a „herken­tyűdre“. Ráadásul fehér. Ezzel akarsz te halat fogni...? Még a legbutább pikkelyest is a pokolba riasztod, — Ne feledd — kezd a magyaráz­kodásba —, ezzel még a bivalyt is ki­húzom, olyan erős. Az ólmot meg nem sodorja el a víz... Makacsul érvel tovább. Idétlenül. — De, haverkám, a félkilós ólmodat könnyebben rabul ejtik a kövek. Es a botod sínyli meg, az a drága. — hallom, Keszegezés télen A szenvedélyes sporthorgász a leg­több esetben télen sem marad nyug­ton. Akkor, amikor a napocska kibú­jik a hőfellegek mögül és bágyadtan mosolyog a havas tájra. Ha tudja azt vagy sejti, hogy a folyó egyes szaka­szai jégmentesek, nincs az az erő, ami visszatartaná attól, hogy oda ki ne látogasson. Még az sem segít, ha az asszony csípős megjegyzései kísé­rik a lázas készülődést. A téli horgászatnak is megvan a varázsa. E varázs csábít a kirucca­násra: az összegyűjtött száraz gallyak ropogása, a rögtönzött , tábortűz, az ínycsiklandozó szalonna-sütés. Hogy a téli horgászás eredményes legyen nagyon kell ismerni a folyó­szakaszok részeit. A ragadozó halakat Ilyenkor védi a tilalom (január l-től). A horgászok csak fehér halra, vagyis keszegfélékre számíthatnak. Ebben az Időszakban ezek sem kószálják be a folyók minden zegét-zugát. Azonban aki ismeri a vizeket, meglel ilyen he­lyet, akár hét kilós keszeget is fog­hat. A téli horgászásnál egyik leggyak­rabban horogra kerülő hal az évakő­szeg. Télen valódi örömet, szórako­zást jelent jelenlét®. Téli keszegezés­­re azonban csak akkor indulok, ha a csalis dobozban élénk trágyanyívek ficánkolnak, mert ilyenkor csak ezek­kel lehet eredményre számítani. Eze­ket is aránylag gyakran kell válogat­ni, mert a hideg vízben elgémbered­nek, nincsen mozgásuk, így kevésbé keltik fel az amúgyis kevésbé mozgó halak érdeklődését. A horgászhelyhez és a körülmé­nyekhez alkalmazkodva vagy dugóra vagy fenékre horgászom. Ha olyan helyeket találok, ahol kapások van­nak, az eredménytelenség csak a rossž reflexnek vagy a rossz bevágás­nak a következménye. Legtöbb eset­ben kapásjelzőt alkalmazok. Ha tör­ténetesen otthon felejtem, akkor a zsinór mozgását erősebben figyelem. Télen, amikor nagyon hideg a víz, a keszegek kapása annyira finom, hogy a zsinór alig feszül meg. Ha ezt a pillanatot elmulasztom, a vízből csak az üres horgot húzom ki. Ezért ha a zsinór feszülni kezd, bevágok. Ha mégis üres volt a bevágás, akkor a víz sodrása tréfált meg. Dugózás esetén a karcsúbb dugókból váloga­tok. Amikor a dugó elmozdul helyé­ből, szintén bevágok, mert ez kapást jelent. Adamcsík Ferenc Aforizmák A hal a hideg vizet — a horgász a hideg sört szereti. ♦♦ A ponty a karácsonyi asztalra való — ezt vallják azok a halak, amelyek nem szeretnének odakerülni. ♦♦ A vízgazdálkodás nem a mosdóvíz­zel való gazdálkodást jelenti. ♦♦ Sosem kapott büntetést, de a fele­ségétől mindig annyit, amennyi rá­fért. ♦♦ Biztonság kedvéért tarisznyát vitt magával — s benne tíz üveg sört. ♦♦ A vadászviccek borsosak — a hor­gászviccek sósak. ♦♦ Húsz fokos hidegben sem félt hor­gászni — a 'zsebében „melegítő" volt. ♦♦ A horgász akkor a legvidámabb, ha a hal a partra repül — legszomorúbb ha visszapottyan a vízbe. ♦♦ Legszívesebben autón járt horgász­ni— ha semmit sem fogott, legalább megmosta kocsiját. [Rj ♦♦ ízletes ételek A halhús jelentőségéről nem kell sokat beszélnünk, tudjuk, hogy na­gyon értékes és fontos az emberi szervezet számára. Jó volna ha gyakrab­ban megjelenne az étlapokon és változatosabbá tenné mindennapi táplál­kozásunkat. TEJBEN PÁROLT HAL A megmosott, megtisztított, besózott kecsegét, csukát vagy fogast leönt­jük annyi tejjel, hogy ellepje s így födő alatt puhára pároljuk. A halat tálra tesszük. Kevés vajból és lisztből rántást készítünk, feleresztjük a tej­jel, megsózzuk, fölforraljuk s ráöntjük a halra. Gazdagon körítjük. FOGAS HIDEGEN A megtisztított fogast használat előtt egy nappal főzzük meg. Hideg, sós vízben tesszük fel, miután fejét, farkát eltávolítottuk, 10--1S percig főzzük és a vízzel együtt hagyjuk kihűlni. A húst óvatosan lefejtjük a csontokról és szép szeletekben rakjuk a tálra. Körlthetjük franciasalátával, hideg töltött tojással, aszpikkal és zöld salátával. Tatármártást adunk mellé. felkötés. Nyulat lehetett volna vele fogatni, úgy örült... S ezt követően fogott néhány szép vörösszárnyú kon­cért, meg dévért. MINDENKEPPEN el kell még mon­danom. A teljesség kedvéért. Már be­­idegződött szokása Behemót barátom­nak a következő: lehet fogvacogtató február, esős-latyakos március, szele­­burái április, ködszttáló október, vagy hózáporos november — a nyári hóna­pokat sem mellőzve —, egyetlen hor­gászat nem múltha el csuromvizes álla­pot nélkül. A gumicsizma — lehet az térden felül érő —, mindenkor meg­merül. Ezt követi a tűzgyújtás, a ru­­haszárogatás. Enélkül nincs romanti­kaI S tudja a jó ég, mindezideig Be­nőt se a reuma, se az isiász nem abajgatja. Am, a vizek szerelmesét, a hor­gászt, halászt előbb, utóbb hatalmába kerítik az említett nyavalyák. Még Behemót Benőt is, aki bizony nem nagyon óvja egészségét. Node, ami késik, nem múlik... I N. KOVÁCS ISTVÁN ♦$» *** «J* «J» «2* <♦ «2* <♦ *2«<2> *** ♦> HUROK — Zutty... ZUtty . minden bedobáskor. No, még a tandíj fizetése hátra van, morfondírozom. Nem sokáig mert egy újabb kivételt kísérlet kö­vetkezik. Am, balul üt ki a dolog. Benő barátom csévélné a bivalyhúzó zsinórt, de annak vége, leblokkolt“. Amint erőlteti, a bot hétrét görnyed. De az istennek se engedelmeskedik. Gondol egyet. Helyet változtat. Elő­­sz°r balra, majd jobbra indul. Rángat­ja, hátha a kövek engedelmesked- Újabb kísérlet következik: vállára veszi a damilt, úgy, mint a ha/dam hajóvontatók a kötelet, hogu a botot, az üveglaminátot kímélje. P/Málkoztk, mert a nagy „erobedobást“ orrabukás követi. f„Z ORRVÉRZÉSNEK ugyan hama­­ütése Végeszakadt- De a térdkalács — Csak a máz... barátom. Az sé­rült meg. Oda se nekil Rá se hederíts. Ez mind annak az eredménye, hogy halálosan beleszerettél az ötvenes da­­milba. Legalább az ólom előtti élőkét csináld vékonyabb műanyagzsinórból Т-9У legfeljebb csak a horgod bánja... Micsoda, méghogy én tanítgatom ... Hagyjam őt békén. Törődjek csak a magam szerelékével. — Pukkadj megI‘Ha neked a segít­ség se kell... Otthagytam aá méltat­lankodót, majd a horgászathoz láttam. Egyik kapást a másik, harmadik kö­vette. Gyűlt, szaporodott haltartó szá­­komban a jókora jászkók, paducok, dévérek száma. Benő mindezt látta. Irigykedve san­dított a napszítta mici siltje alól. Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez — tartja a szólás-mondás. Odamentem a dörmö­­gőhöz. — A te csalid nem lehet valami vonzó. Kikerülik, szagolgatják csak... Kihúzza, hogy győződjek meg róla. — Mint a nyakon kötött zsák. Hát szabad így felkötni a horgot?... Ki­sebb horgot adj ide, meg vékonyabb damilt is...l Figyeld, hogy kötöm fel. Így nil No, most próbáld te Is... Ogy-úgyl Háromszor csavard át leg­alább a zsinórt a horog lapjos végén; a zsinór szabadon levő végét húzzad a fogaddal, míg az a helyére nem illeszkedik. Nagyon fontos a szakava tott horogfelkötés, a csalifeltüzés. Meg az sem mindegy, mekkora a ho­rog, s milyen a csali. $ fe» bí „A teremtésit, miért vagyok én ilyen falánk? Ez már a harmincadik eset ezen a héten, hogy valakinek a há­rom kívánságát kell teljesítenem.. К&2ЕФ EL, Ml LEHNE MO&T vVEv£RiHA FOCJТАМ) lA Foto: P. Kostái Benőnek végül is sikerült a horog-1**1**1**1**1**1**1* *2*«J* Magastermetű, piros arcú fiatalem­ber. Tartása egyenes. Egészséges, mint a makk. A természetben eltöltött sok-sok éra olyan edzetté tette szer­vezetét, akárcsak egy birkózóét a sok edzés. Nem szeret fölöslegesen be­szélni. A víz mellett megszokta a hallgatást, mert a halak nem beszél­­дек. Ügyes ember, szerit dolgozni, akár a Jég hátán is megélne. Igazi hor­gász. A víznek az illata is fölébreszti benne a horgászösztönt — mondta róla egyik falubeli ismerőse. Neve Vince József, Králové n/Váhom-i (vágkirályfai) lakos. Innen jár be minden nap antőbusszal munkahelyé­re a ialai (sellyei) kórházba, ahol é kórház kazánfűtője. Itt ismerkedtem meg vele. Horgászismerősöm az év hérom­­száahatvanöt napjából — a Jeges hó­napokat kivéve — szabad idejét a fo­lyó vagy a tó partján tölti. Munka vé­geztével kerékpárjára ül s kikariká­­zik a Vág partjára vagy a vágkirály­fai tóhoz. Olykor-olykor meglátogatja a selicei, a nededi halastavakat is. Részt vesz minden horgászversenyen. Az idén Selicén horgászbotot nyert. Vince József közel másfél évtizedé a Salai Horgászegyesiiiet halászgaz­dája volt. Három évvel ezelőtt átvette a pénztárosi funkciót és a királyfai alapszervezet tevékenységét is szer­­vezi-irányítja. A horgászás jó hobby, d6 hol hor­gásszanak? Ha nem gondoskodnak az utánpótlásról szétesik a szervezet, ki­pusztul a hal. Ilyen és ehhez hason­ló problémák foglalkoztatták. Hama­rosan megindult a szervezeti élet. A hét lelket számláló szervezetnek rövi­desen ötven tagja lett, ebből húsz az ifihorgász. A hetvenes években volt bágerozás. Három hektárnyi területet foglalt el a kavicsgödör. HasznavehetetlenUl. Vince József gondolt egyet. Felkeres­te barátait: Pap Ferencet, Glofák Fe­rencet, Bergendi Bélát és Bergendi Gyulát. Elmondta nekik az ötletet. — Kavicsgödörben a víz alkalmas haltenyésztésre. Mi lenne ha javasla­tot adnánk be a Salai Horgászegyesü­let vezetőségének? Barátaim jónak találták az ötletet. Az elhatározást tettek követték. A javaslatot jóvá­hagyták. Társadalmi munkával rendbe­hoztuk a tó környékét. Kétszázötven tölgyfát ültettünk ki, ugyanakkor a gödör behalasításáról is gondoskod­tunk. Engedtünk bele pontyot, csu­kát, három évvel később süllőt, öt­ezer darabot. Az idén tfz mázsa 2—3 éves pontyot. Szorgalmasan etetjük őket s felváltva őrizzük, hogy a tör­vényt szegők kárt ne tehessenek benne. A rendszeres gondoskodásnak köszönhetjük, hogy jó halállományunk van. Becslésem szerint hatvan-hetven mázsának felel meg. egy ideig. Egyszercsak akkorát csob­bant a víz, mintha a partról valaki beleugrott volna. Óvatosan húztam ki a szilónt. Majdnem öt kilós csukát fugtam. — Milyen felszereléssel és csalival horgászik? — Eláruljam?! Vékony szilón, fi­nom felszereléssel. Ez annyit jelent, hogy van egy japán gyártmányú Sha­kespeare csigám. Erre — úgy mon­dom, hogy önműködően — tekeredik le vagy föl a vékony szilón a szük­séglet szerint. Ezzel a felszereléssel bármilyen halat kifoghatok. Csaliból nem csinálok nagy gondot. Pontyra például tésztát, krumplit, kukoricát ragadozó halakra kis halat (süllőt) használok csalétkük Ezenkívül nagy szenvedélyem a blinkerezés halmok­ra. A Vágra járok. A balin érdekes hal. A farkával agyoncsapja a kis halat, így étkezik. Igenám, csakhogy a kishalak a víz fenekén tartózkod­nak. A horgász a kis halat igyekszik egy csoportba a víz felszínére terelni, odacsalogatja a balinokat, azután nem menekülnek. — Hálóval szoktak halat fogni? — Igen, de ritkán, a Vágón. Abban az esetben, amikor meg akarunk győ­ződni arról, hogy milyen a halállo­mány összetétele. — Szereti a halat? — Természetesen. Legjobban a sült keszeget. Nagyon ízletes húsa van, csak tudni kell jól elkészíteni. — Éspedig? — Miután megtisztítottam a kesze­get, farkát, úszókáit, fejét levágom s kibelezem, majd szálkátlanítom. A bőrét három milliméteres távolságok­ban bevagdalom. Ezután csípős piros paprikával jól meghintem, majd sima lisztben meghempergetem. Utána zsí­ron vagy olajon egészben megsütöm. Ez az én specialitásom. Szeretem a rántott halat, de csak forrón, hideg krumplisalátával. Ilyen halétel nem csak karácsonyra, de szilveszterre is jól jön a vacsora mellé. — Anyagilag jelent-e valamit e szabad idejét kitöltő szenvedély? — Ha ezt az időt mulatókban, kár­tya mellett töltenem, nyilván a pénz­tárcám is megérezné. Ehelyett taka­rékoskodom, s ha majd tehetem elme­gyek a Szovjetunióba. Horgászni. Most azt hiszi nagyítok? Voltam már pár­szor. Legutóbb 1973-ban. Üzemünk jó­voltából. A Volgán és a Donon hor­gásztam. Ott igazán élvezetes a hor­gászás. Ameddig a szem ellát szeny­­nyezéstől mentes víz, fák, lombok, ma­darak. Minden eredeti, természetes állapotban. £s átölel a csend. Igazi horgásznak való hely. i Nagy Teréz — Nem füllent? Ügy tudom, hogy a horgászok szeretnek nagyítani? — Jól hallotta. Ezzel kapcsolatban elmondok égy esetet. „Két horgász egymásnak dicsekszik. — Nededen voltam horgászni, húsz kilós csukát fogtam. — En szintén ott voltam — mondja a másik. Képzeld fogtam egy lámpát. Amikor a vízből kihúztam még égett. Erre a másik nagyot nevetett. — Ez nem lehet igaz — mondta amaz. Engedj a kilókból, én is lejjebb srófolom a lámpát.“ Ilyesmi is előfordulhat, hogy hal helyett éppen lámpa vagy más akad a horogra. Hol is hagytuk abba? — Szeret horgászni, szereti a ter­mészetet, a víz csendes csobogását. Milyen halra horgászik legszíveseb­ben? — Pontyra, keszegre leginkább. Több szórakozást, kikapcsolódást je­lent számomra, mint az egyéb halak. Az idén az említett tóban tizenhét pontyot fogtam. Igaz, nem vetem meg a csukát sem. Három éve történt. Ülök a tó part­ján. Gondosan előkészített felszere­lésemet bevetettem a vízbe. Vártan

Next

/
Thumbnails
Contents