Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-12-25 / 51. szám

1976. december 25. .SZABAD FÖLDMŰVES. 15 л. A 172/1975 Zb. «zárná rendelet 5. §-a az apró vad vadászatával foglalkozik. A paragrafus 1. bekezdésében emlí­teti, vadászatilag használható vadász­ebek számáról az SZSZK — MÉM 4313/ 1973 — Q2p számó rendelete intézke­dik, amelyet a „Vestník MPVi SSR“ című közlóny 1975. december 15-én kelt 25. számában tettek közzé. — Az 5. §, 2. bek. megengedi a mezei nyúl és üregi nyúl egész évi vadá­szatát az állandó és tökéletes kerítés­sel ellátott szőlőkben, kertekben, gyü­mölcsösökben, erdei és gyümölcsfa csemetekertiekben és erdei fák ültet­vényeiben, — bizonyos módok és fel­tételek mellett. Amennyiben az ilyen területek nem képezik a vadászterü­let alkotórészét, (illetve a területből' le vannak számítva), akkor a 23/1992 Zb. számú vadászati törvény 29. §, 5. bek^ érvényes rájuk nézve. Mezei nyúlra és fogolyra ugyan­azon a területrészen csak egyszer szabad egy évben vadászni. Fácánt egyazon területen legfeljebb három­szor lehet lőni egy évben. Fácántyúk­ra csak az elismert fácánosokban le­het vadászni és azokon a vadászterü­leteken, ahol a fácán félvad tenyész­tését bevezették és minden évben ki­eresztenek felnevelt fácáncsibéket. A fácántyúkok lelövését természetesen fel kell tüntetni az évi lelövési terv­ben is. A rendelet 9. és 7. § a a társas vadászatokról intézkedik. A vadászterületen rendezett vadá­szatok számát, az azokon résztvevő vadászok és hajtők számát a terüle­ten élő vad létszámához mérten kell megválasztani. A vadászok és hajtók számát ezenkívül úgy kell megállapí­tani, hogy figyelembe kell venni a vadászfegyverek biztonságos kezelé­sére és használatára vonatkozó intéz­kedéseket és tekintettel kell lenni Az új vadászati rendeletről arra Is, hogy až egymáshoz túl közel álló vadászok egyidejű lövésével a lőtt vad ne váljon használhatatlanná. Ezekkel e szempontokkal kell össze­hangolni a vadászatok időrendi tervét is. A 8. §, 2. bek. élrendeli, hogy a vadászterület egy negyed részét min­den évben vadászatlanul kell hagyni. Az intézkedés ellenőrzésének érdeké­ben már az apró vad lelövési tervé­ben pontosan le kell írni azt a terü­letrészt, amelyet a vadászatokból és a vadfogásból ki fognak hagyni. Fel kell tüntetni e területrész helyi elne­vezését, nagyságát, határait. Ennek betartását a jnb és a járási vadászat' szervezet ellenőrzi. A 7. §, 2. bek. a vadászat vezető­jének kötelességeit sorolja fel, ame­lyeket a vadászat kezdete előtt és egész tartama alatt be kell tartania. Ki kell emelni, hogy a vadászat kez­dető előtti fegyver- és engedély ellen­őrzést semmi esetben sem hagyhatja el, még akkor sem, ha minden részt­vevő vadászt személyesen ismer s ak­kor sem, ha a vadászok közt szolgá­lati feljebbvalói lennének. A 3. bekezdés elrendeli, hogy tár­sas vadászatokon 15 évesnél fiatalabb személyek nem vehetnek részt, — sem mint vadászok, sem mint hajtók, sem mint kísérők, táska- vagy fegy­verhordozók, stb. Az intézkedés be­tartásáért a vadászat vezetője felelős. A lőtt vadat rendesen kell kezelni a vadászat közben is és gondoskodni kell a vad elszállításáról oly módon, hogy a vad be ne fülledjen, el ne ro­moljon. A 9. § az élő vad befogásáról és eladásáról intézkedik. A vadászásnál már a tervezésnél is a lelövéssel szemben Előnyben kell részesíteni az élő vad befogását. A vadfogás az SZVSZ elsődleges felada­ta, amelynek nagyságát az SZSZK MÉM állapítja meg. Ezt a feladatot az SZVSZ KB felosztja a járások, il­letve a vadászegyesületek között. A vadászegyesület azután a terv — le­bontás alapján szerződést köt élő vad eladására a vadbefogó központokkal. A vad befogásának tervét a jnb hagy­ja jóvá az egész vadászati terv kere­tében. Élő vad felvásárlásával és eladásá-A vadászat fejlődése Mint minden az idők folyamán, a vadászat is fejlődött, korszerűbbé vált, civilizálődott. Hagyományainak ősi „zamata“ azonban még ma is ér­ződik minden megnyilvánulásában. Ma sem választható el az örökszép természettől, mégis eredeti értéke mellett törvényé, szokása a mai tár­sadalmi rendhez, a ma vadászához formálódott. Természetes, hogy vele együtt gazdagodott a vadászat szak­nyelve, kifejezőkészsége, melynek liasznlálata egyben a vadászat erköl­csi követelménye. Nem véletlen, hogy közéletünkben a kutatóintézetek, nemzetközi szimpó­ziumok, konferenciák ismert anyagá­ból leszűrjük a jövőre vonatkozókat. Hiszen a vadásztudomány egyik sajá­tossága éppen az, hogy jelenségei és szabályai nem fedhetők egyetlen klasszikus ismeretrendszer törvényei­vel sem. Az újonnan felismert tör­vényszerűségek behatolnak egy vagy több szomszédos, régebben jól megfo­galmazott tudományok területére. Ez történik napjainkban a vadászattal foglalkozó tudományokkal. Véleményem szerint a leggyorsabb fejlődés a fácán- és őzvad-tenyésztés­­ben várható. Ugyanis a nyúltenyész­­tés mindenütt nagy visszaesést mutat. E vad szaporulatára nagy hatással van a kemizáció. De nagy jövőt jóso­lok a zárttéri réce tenyésztésének ts. Az ismeretközlés azonban bonyolult feladat, hiszen nincs megfelelő együttműködés a kutatóintézetek, az állami gazdaságok és az efsz-ek kö­zött. Igaz ugyan, hogy tudományos életünk berkeiben szinte észrevehe­tően nő az érdeklődés a vadászat te­vékenysége iránt. Szabad legyen úgy mondani; világjelenség ez. Erről ta­núskodott a júniusban Budapesten megtartott nemzetközi szeminárium is, ahol a szocialista közösség álla­mainak vadászszakértői vettek részt, tárgyalva az őzvadtenyésztés lehető­ségeinek eddigi tapasztalatait, a tu­dományos kutatások alapján észlelt eredményeket, avagy hiányosságokat. J.M. H. Röviden a nagyvilágból Vlagyivosztokban — a város peremén — rövidesen megnyitják az első „szabad“ állatkertet. Területe kilencvenhat hektárnyi, három állatfaj ré­szére készült. Mégpedig a ragadozók, emlősök és a madarak részére. Benne az állatok nem kalitkában, hanem szabadon lesznek elhelyezve. • • A legutóbbi adatok szerint Ausztráliában szinté hihetetlen mennyiségben elszaporodott a vaddisznó. Ennek következtében csaknem egymillió hektár termés van veszélyben. • • A világ legkisebb madara a Karib-tenger szigetein él, főképpen Kubában, Neve: mellisuga helenae. Súlya csak két gramm, hosszúsága 2,6 cm. • • Franciaországban az illetékesek körében nagy elégedetlenséget váltott ki az a tény, hogy az utóbbi években a nyúlállomány rohamosan csökken. Ennek több oka is van: a franciák szenvedélyesen vadásszák a nyulakat, nomeg sok nyúl elpusztul a vegyszeres mérgezések következtében. Ebből kifolyólag a Francia Mezőgazdasági Minisztérium ismételten azon dolgozik, miképpen növeljék a nyúlállományt. • • A legújabbi rendelet szerint Franciaországban bármilyen vadászás tilos motoros járművekről. A törvényt szegők nemcsak magas pénzbírságot fi­zetnek, hanem elkobozzák legmodernebb fegyvereiket a járművel együtt. • • A nyugatnémet kiadók panaszkodnak a vadászati szakirodalom iránti általános érdektelenség miatt. A kiadók szinte már félnek vadászati témájú könyvet kiadni, mivel az utóbbi időben — az ilyen jellegű kiadványok — mérlege passzív volt. NSZK-ban (Hesszenben) az utóbbi hónapokban veszélyesen megnöveke­dett a vadorzók száma. Ezért a rendőrségi szervek arra kérték a szerve­zett vadászokat, hogy a rendőrséggel együtt aktívan vegyenek részt a vad­orzók leleplezésében. • • A lengyelországi Tátrai Nemzeti Park fenyőfáin és egyéb növényein fel­becsült károk kilencven százalékát a nyulak, szarvasok és őzek okozzák. A szakemberek szerint a fákat speciális vegyszerekkel lehet megvédeni. —nt— Ritka példány llillllllllllllllllll!! SIMA! MIHÄLY: val csakis az SZVSZ vadbefogó rész­lege foglalkozhat. Vadászegyesületek egymás közötti élő vad eladása vagy cseréje tilos. Ez alól kivételt csak a MÉM és az Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztériumok fenntartott és rezsi területei képeznek. A 11. § a csüikös vad lelövésével foglalkozik. Az 1. bekezdés elrendeli, hogy a vadászterület haszonélvezője vadásza­ti Engedélyt köteles kiadni minden egyes csüikös vad lelövésére. Az en­gedélyben fal kell tüntetni a vad fa­ját, nemét, korosztályát és az enge­dély időbeli érvényességét. Ha az en­gedélyt vaddisznóra adják ki, dátum szerint fel kell tüntetni az éjszakai lelövés lehetőségét is, — amint már erről szó volt. Éjszakai vaddisznó­­lelövést nem lehet engedélyezni an­nak a vadásznak, akinek nincs meg­felelő megfigyelő és céltávcsője. A ki­adott engedélyekről a vadászgazda nyilvántartást vezet. IV. korosztályú szarvasbikát csak szeptember 1-től október 31-ig és III. korosztályú őzbakot csak július 1-től augusztus 31-ig lehet lőni. Tilos az 1—5 éves korú, tenyészállatnak minő­sített őzbakok, muflonkosok és dám­­bikák lelövése. A vaddisznó túlszapo­­rodása esetén az illetékes jnb enge­délyezheti a vadmalacok lelövését már június 15-től. A jnb köteles ezt az ügyet előzetesen letárgyalni az SZVSZ járási szervezetével és erről a tárgyalásról írásbeli jegyzőkönyvei felvenni. A 12. és 13. § a sólymászatról és a vadászatra használható ragadozó ma­darak (vadászmadarak) tartásáról in­tézkedik. A 172/1975 Zb. számú rendelet 1978. január 1-től lépett érvénybe és ezzel a nappal érvényét vesztette a 4/1987 Zb. számú rendelet. KIRNER KAROLY III // ore Régóta szerettem volna találkozni azzal az emberrel, akiről azt beszé­lik, hogy teljes énjét az erdők nö­vény- és állatvilágának szenteli. Gyurcsek Ernő, az Állami Erdőgazda­ság Dun. Streda-i üzemének igazga­tója mosolygós, jószívű ember. A természet szépségéről, az állatok vi­lágáról s az Erdőről, mely eme üzem­részleghez tartozik s melynek terü­lete 208 ezer hektárt tesz ki — ér­dekesen beszélt. Minden szavából éreztem hivatásához és a természethez Г...................... "T*j| Vaddisznóból Szlovákia déli járásaiban igazán nincsen sok. Ha akad egy-egy példány, ezek inkább a Nagy-Duna táján tartózkodnak. Erről ta­núskodik az is, hogy a gabCíkovoi vadászszervezet tagjai a közelmúltban —. egy éjszakai körséta alkalmával — 280 kilós vaddisznót lőttek. ,-kf-Gyanüsak nekem ezek az eltűné­sek! Szarvasagancs, bölény szarv, já­vorbika csontkoronája, no meg az óriás elefántagyarak. Es hová, kér­dem szeretettel, hová? A rendőrség nyomoz, a Scotland Yardtól az Interpolig mindenki nyo­moz, a sajtófőnökök nyilatkoznak. Hogy a képek, műkincsek rablásához hasonlóan, ez most egy új bűnözést hullám stb., stb. Soha még ilyen szer­vezett rablóbanda, egy szikra nyomot nem hagynak, de majd, de rögvest, mert a korsó is csak addig jár a kút­ra, ugyebár... Igen. Csakhogy mind­máig senki se került horogra az állí­tólagos rablóbandából. A trófeák pe­dig csak eltűnnek. Eltünedeznek. A Nagy Vadász estélyt ad, seregle­nek a puskás cimborák, vígadoznak, mesélik kalandjaikat. — Es akkor lőt­tem ezt a gyönyörű kafjerbivalyt — recsegi a Nagy Vadász, s Tnutatná a falon a félelmetes, görbe szarvakat. Néz, törli a szemüvegét, megint oda­néz, nem, nem káprázat: nincs ott a falon a trófea. — Eltűnt, James! — ordít az inasnak, valahai fegyverhor­dozójának, az meg esküdözik, hogy a teánál még ott feketéllett. Telefon a rendőrfőnöknek, bivalyfekete kocsin hat nyomató robog a helyszínre, sem­mi nyom, egy makulányi ujjlenyomat sincs. Eltűnt a kaffer, mintha a fal nyelte volna el. Vagy a föld. S ha én most elmondom, hogy a kastélytól nem messze egy lomha, sötét, lesze­gett szarvú állat cammogott át akkor éjszaka az autósztrádán, közlekedési dugót okozva a Citroenek, Fordok, Mercedesek között? Akkor a rendőr­főnök — akinek mellesleg csak fél bajsza van, a másikat már lerágta tehetetlenségében —, igen a rendőr­főnök szúrósan rám bámul, elvigyoro­­dik, vállon paskol. Mert én csak egy tízéves fiú vagyok. Na jó, a tíz év az stimmel, nincs fél bajszom se, amit rágcsálhatnék, amúgy felnőttmódra. En mégis tudom, kt a tettes. Azóta tudom, mióta a Sár­­kányozó melletti bokrosban hallot­tam, amit az anyjuk mesélt a pettyes­csillagos kis szarvasborjaknak. Azóta tudom, hogy nincs itt sem­miféle rablóbanda, csak egy titokza­tos tündér van, egy láthatatlanul su­hanó. Neve: Taminda. A szarvastehén már látta, mert néha megmutatja ma­gát az ő népének. Fekete, karcsú lány, kék szemmel és arany szitakö­tőszárnyakkal. Néha száz évig alszik egyfolytában, néha csak húszat, attól függ mennyire fáradt el a csillagbál­ban. Még attól ts, mennyire cseng a fülébe a szarvasborjak, őzgidák, ele­fántbébik, apró antilopok, madárfiak sírása-rívása. Mikor fölébred Tamin­da, körülrepüli a Földet. Erdők, hava­sok, nagyfüvű szavannák fölött suhan el. Számbaveszi kedvenc állatait: a szelídszemű növényevőket. Szárnyas testvéreit, a madarakat. Ilyenkor rossz idő jár az oroszláncsapatra, a vadászó tigrisre, leopárdra. Nem ér­tik, hol hibázták el az ugrást, milyen varázserő fogta föl a halálos csapást, mikor mancsuk lesújtott. Csak azt látják, elszaladt, tovaszökellt a ke­cses gazella, oda a kardszarvú anti­lop, nem sikerült leteríteni a zebra­­csikót. Persze, ha én ezt elmondanám a félbajszúnak ordítana, hogy ne tart­sam föl ilyen gügyeségekkel. Jó, nem is mondom. Csak nektek. Taminda, mikar az ő népe panaszkodik, felkiált csilingelő hangján: no, majd adok én azoknak a vadászoknak, erre meg amarra, ílyen-olyanadta! Kék szeme ilyenkor villámokat szór. Es a szár­nya úgy röpíti, mint valami rakéta. Végigsuhan a paloták termein, a va­dászházakon: üvegen át, falon át — számára nincs akadály. És tűnnek, tünedeznek a trófeák, mert Taminda, a láthatatlan tündér ellopja őket. A- míg nem nagyon álmos, haza is viszi mindet a szülőföldre, ha már kevés az ereje, csak éppen életre simogatja a szép állatokat s útjukra bocsájtja: küzdjenek visszakapott életükért. Te se lepődj meg, ha a lovaktól is elszokott, poros utcán egyszer csak feltűnik egy karibu szarvas vagy egy ormótlan elefántbika. Ne keresd a cirkuszt, hátha onnan szökött meg. Nyugi. Taminda szarvasa, Taminda elefántja. Ablakodra száll egy lant­madár, egy kolibri, vagy egy szivár­ványtollú gyurgyalag? Tamindáé va­lamennyi. Nézz rájuk szeretettel. Mert Tamin da, aki maga a szeretet, sokat alszik, hát segédtündérekre van szüksége Nem baj, ha nem vagy fekete és nem kék ■ a szemed, és nincsenek aranyló szitakötőszárnyaíd, csak szeretettel figyeld Taminda népét és segíts ne­­ktk, amikor teheted. Ja, és egy kukkot se a Jélbajúszú­­nak, mert nyomban bekap, olyan dü­hös. Az éjszaka szőrén-szálán eltűnt egy egész vadászati kiállítás. Gyurcsek Ernő fűződő forró viszonyát. Nem szereti ha olyanokkal találkozik, akik az életkőrnyezetet beszennyezik, harag­szik azokra az Emberekre, akik „va­dak“ módjára viselkednek az erdő­ben. Az állatok megfigyelésének szenteli szabadidejét. Nem múlik el szombat vagy vasárnap, hogy feleségével és a gyerekeivgl együtt ne menjen ki a Dunamenti erdőkbe. Egyéni kedvtelé­sét összehangolja munkájával. Ismer minden 'erdőrészt, csaknem minden fát, tudja hol tartózkodik a legtöbb fácán, nyúl, szarvas, őz, vaddisznó. Egyszóval tudja mi hol van és milyen állapotban. Ez egy erdész számára épp olyan fontos, mint az, hogy is­merje a növényzet minőségét. Azt mondja — Jó erdész csak az lehet, aki az erdei állatokat megsze­rette. Gyurcsek Ernő vérbeli vadász. Épp­úgy szereti az erdei munkát, mint a vadászást. Hogy figyelmét elterelje a mindennapi gondokról, ha pihenni akar, kisétál az erdőbe', megnézi az állatokat, esetleg vadászik is. Ez a legjobb, legegészségesebb pihenése. Ma a Szlovákiai Vadászszövetség élbeli tisztségviselői közé tartozik. Tagja a Csehszlovák Vadászszövetség­­nak és a Szlovákiai Vadászszövetség KB-а elnökségének, valamint a Dun. Streda-1 járási bizottság elnöke, to­vábbá a Szlovákiai Vadászszövetség KB-а mellett működő vadászgazda je­löltek vizsgáztató biztosa. — Ml minden előzte meg azt, amíg az erdő- és vadgazdaság igazgatói tisztségébe került? — 1947 óta dolgozom az erdészet­nél. Mint munkás Levicén kezdtem dolgozni, később a zvolení erdészeti üzemben mint hivatalnok, 1951-től a Ban. Bystrica-i Állami Erdészeti Vál­lalat üzemi igazgatóságán. Ezután az erdő- és faipari megbízotti hivatal káderosztályán dolgoztam, mint ká­derfelelős. 1958-tól dolgozom a mos­tani funkcióban. Ami az én kedvtelé­semet, a vadászatot illeti, abból a meggyőződésemből ered, hogy az er­désznek a vadállomány védelmét, szabályozását is feladatai közé kell sorolnia, a szó szoros értelmében az erdő- és állatvilág gazdája. Gyurcsek Ernő ebben az évben töl­tötte be ötvenedik életévét. Megkapta A szocialista erdőgazdaság építője cí­mű kitüntetést, s egyben az Építésben szerzett érdemekért című kitüntetés tulajdonosa Is. Kép és szöveg: Jozef Sluka ■<

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents