Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-12-11 / 49. szám

Okszerű trágyázással megelőzhető a károsodás Л* egészséges, nép és jé gyümölcs iráni egyre no a ke­reslet Az igényeket azonban még távolról sem tudjuk saját termelésbe! kielégíteni. Mert bér hazánk talaja és éghajlata kedvez a gyümölcstermelésnek, nagyon sok mezőgazdasági üzem és kiskertészkedő még nem tett meg mindent az adottságok következetes ki­használásáért. Kremmer Dezső, a lap Kertészet és Kisállet­­fonyésztés szakrovatában „Az én kertemben nincs Uszthar­­mati“ címmel megjelentetett trás szerzője is ezt igyekszik bizonyítani, amikor vitába száll a jonathán almát élmaraszta­lókkal. Szinte hihetetlennek tartom, hogy egy agrármérnök Ilyen tanácsot adjon: akinek Jonathán fája van, mielőbb vágja ki, ültessen helyette olyan fajtákat, amelyek jobban kedvelik a mi éghajlatunkat.“ A szerző e tanáccsal nem ért egyet, s igaza van. A vitatott cikkben a többi között ezt olvashatjuk: „Megfigyeltem, hogy a koráb­ban gyümölcstermelésre nem használt területre telepített fák 10—12 évig is szépen fej­lődnek. Viszont a nagyobb fák közelébe ültetett csemetéknek még fiatalon elszárad a leve­lük, a kivágott fák helyére ül­tetett csemeték pedig olykor meg sem maradnak. Nem az éghajlat alkalmatlansága miatt történik mindez, hanem mert a talaj túlságosan ki van hasz­nálva. Ezzel kapcsolatban nehéz véleményt mondani. Tény azon­ban, hogy a gyümölcsfák táp­­anyagpótlását igen sokan ki tudja hányadrendü kérdésként kezelik. A szerves- és műtrá­gyát nagy becsben tartó nö­vénytermesztőktől és kisker­­tészkedők szájából Is hallot­tam már olyasmit, hogy a gyü­mölcsfák trágyázás nélkül Is jól fejlődnek, gyökérrendsze­rükkel jól átszövik a talajt és kellő mennyiségű tápanyagot képesek felvenni a behálózott nagy területről. Gondolom, nem kell hangsúlyozni, milyen téves ez a nézet. Minden erőnkkel a fogyasztók növekvő igényeinek messzemenő, hazai forrásból történő kielégítésére törek­szünk. Beleértve a gyümölcs-* csel, főleg almával való ellátás javítását is. És § törekvés eredményességét nagy mérték­ben befolyásolja a gyümölcsö-Csupán néhány dolgot szeret­nék megemlíteni. Tapasztalatom szerint né­mely kiskertészkedők „talá­lomra*, mások meg helytelenül kiszámított alapterület szerint meghatározott trágya-adagokat használnak. Ezért megemlítem, hogy a gyümölcsfa trágyázan= dő földterületének nagyságát hogyan kell helyesen kiszámí­tani. A fa törzsétől a korona­sök okszerű trágyázása is. A hozzáértők tudják, hogy a gyü­mölcsfának milyen sok táp­anyagra van szüksége az erős, Jól szétágazó és egészséges gyökérrendszér kifejlesztésé­hez. S még mennyi tápanyagra van szüksége a fának ahhoz, hogy maga is megfelelően nö­vekedjen, gazdagon teremjen és megőrizze a betegségekkel — közöttük az almafa-liszthar­­mattal — szembeni ellenálló képességét. A jó gyümölcsész mindezt fi­gyelembe veszi, amikor a trá­gyázás kérdésében kell dönte* nie. Valahogy így van ezzel Kremmer Dezső is: okszerű trágyázással igyekszik kialakí­tani és erősíteni a fák termé­szetes ellenálló képességét, megvédeni fáit az oly sok problémát okozó betegségektől, főleg a liszharmatttól. A valóság sajnos olyan, hogy a legtöbb gyümölcsfa csak te­lepítéskor jut trágyához. Pedig helyes trágyázás esetén koráb­ban termőre fordulnának, gaz­dagabb és egyúttal biztosabb termést nyújthatnának. A gyümölcsfák tápanyag­­szükségletével, a trágyázás el­méleti és gyakorlati tudniva­lóival a szakirodalom behatóan foglalkozik, ezért a kérdésre nem kívánok bővebben kitérni. csurgóig mért távolságot ön­magával, majd 3,14-gyel beszo­rozva kapjuk a trágyázandó terület nagyságát. A terebélyes koronát fejlesztő fák esetében a törzs és a koronacsurgő kö­zött mért távolsághoz még hozzá kell számítani 1—2 mé­tert, hogy a szorzások után megkapjuk a gyökérzet által ténylegesen behálózott terület nagyságát. Ugyancsak téves az a még napjainkban Is gyakran han­goztatott — és alkalmazott — elv, mi szőrint a fát a korona alatt kell trágyázni. Nem egy kiskertészkedő még ma is úgy tudja, hogy a fa gyökérzete csupán addig ér el, ameddig a korona terjed. Aki ennek meg­felelően végzi a trágyázást, a kívánt hatás természetesen nem érheti ők Mert a gyökerek sokkal messzebbre hatolnak a földben, mint ameddig а кого** na a levegőben terjed. Minél silányabb minőségű és seké­lyebb termőrétegű talajban él a fa, annál nagyobb területet hálóznak be a gyökerei. Ez természetes, hiszen a rosszabb tőidben nagyobb területről kel! tápanyagot gyűjleniük a fa számára. Német gyümölcsé­­szek már a múltban bebizonyí­tották, hogy ez nemcsak az alacsony növekedésű, terebé* lyes koronájú fák esetében van így, hanem a magas törzsű, inkább hosszú, mint terebélyes koronát nevelő fáknál is. Egy idősebb jegenyenyárról bebizo­nyosodott, hogy holott a koro­nája körének átmérője csak 5 méter, gyökérzete körének, vagyis a koronatányérnak az átmérője 12 méter volt Ebből következik, hogy min­den esetben szakszerűen és pontosan kell kiszámítani a fák trágyázandó földterületét; s a szükséges trágyamennyU séget (100 négyzetméterre 3— 4 kg szuperfoszfátot, 2—3 kg 40 százalékos káliumtrágyát és ugyanennyi mésznitrogént vagy kénsavas amméniumot) nem az egész területre elszórva, hanem ősszel a koronacsurgón (vagy inkább valamivel azon kívül — a szerk. megjegyzései ásott árokba, a gyökerek közelébe kell juttatni. Ha gyors hatást akarunk elérni, akkor az utóbbi trágyaféleség felét-harmadát mészsalétrom* mai helyettesítjük. Istállőtrá­­gvázás esetén ne adjunk még nitrogéntartalmú műtrágyát is, mert a nitrogén túladagolása túl buja növekedést okozhat. Tehát mindig okszerűen végez­zük a tápanyagpétlást, mert csakis így biztosíthatjuk fáink számára a optimális feltételé­­feet, így erősíthetjük betegség gekkel szembeni Ellenálló ké­­peségüket és serkenthetjük őket a bő termésre. Kmosko László, mérnök, Bratislava Ajándékozzon könyvet! Ä könyv mindig örömöt okoz, s hasznos segítőtársa lehet Kiskertészkedőinknek, kisállattenyésztőinknek a mindennapi munkában. A Príroda Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalatban megje­lent szlovák nyelvű szakkönyvek közöl a következőket ajánl­juk: KrejCa: Letničky; Malik: Moderný chov králikov; Ponec: Hmyz okolo nás; Volf: Kvetinárstvo; Gavorník: Spracovanie hrozna; Ma t uška: Veľká kniha o víne; Vrzgula: Choroby oviec; Machovec: Kvetiny v byte; Hričovský: Pestovanie a Zúžitkovanie drobného ovocia; Ehmke: Rekreakčná záhradka. A kiadó vállalat magyar nyelvű szakkönyvel nehezebben hozzáférhetők, mert egyrészt kisebb példányszámban jelennek meg, másrészt nagy érdeklődés mutatkozik irántuk. A Sloven­ská kniha egyes boltjaiban vagy a kiadó, esetleg a szerkesz­tőségünk címére küldött megrendelések útján még beszerez­hetők az alábbi kiadványok: Hričovský: A bogyősgyümölcsök termesztése és hasznosítása; Zaoral: Hogyan készítsünk nyúl­­ketrecet, baromfiólat, galambdúcot és egyéb állatszállást; Ko­pec: A gyümölcs tárolása; Vanek: A gyümölcstermő növények; szőlő és zöldségnövények betegségeinek és kártevőinek at­lasza. Buzogányvirág A buzogány virág, ismertebb nevén Dieffenbachia, a legérdekesebb mutatós szobanővényeink közé tartozik. Kedvező föltételek köze­pette szépen fejlődik, vastag, ízelt szára olykor egy méternél is nagyobbra nő. Hatalmas ovális, foltos leveleivel minden virágked­velőt meghódít. Amerika trópusain, Brazília őserdeiben vadon nő, mint nálunk a páfrány. А XIX. században egy növénygyűjtő expedí­ció jóvoltából került Európába, pontosabban Bécsbé. Harminc faja közül nálunk leginkább a vajszínű foltokkal tarkázott levelű. .D. pieta van elterjedve. Vízigényes növény. Törzsavirágzata jelen féktelen. Ha gyönyörködni akarunk benne, lehetőleg ne tegyük hideg, fűtetlén szobába és óvjuk a légáramtól. E sorozatban azért említem meg, mert a mérgező hatású növé­nyek közé tartozik. Az elfogyasztott levél vagy a szervezetbe ke rülő tejszerű növényi nedv előbb csípős fájdalmat okoz, majd még­duzzad a száj és a nyelv. A mérgezésben szenvedő egyén néhány napig beszédképtelen. A mérgezés ilyen megnyilvánulása ismereté bőn Indiában a Dieffénbachiát „némító nád “ nak is nevezik. Dr. Nagy Géza December a kisállattenyésztésben Az év utolsó havába léptünk. Hideg van, s őzt a rosszul előkészített, helytelenül szigetelt állatszállások lakói is meg*» érzik. Különösen a tyúkok számára fontos mSgfeieiő környe­zetet biztosítani, mert a hideg hatására nemcsak a hasznos­ság csökken, hanem romlik a tojások minősége is. A hideg hatására sok-sok apró, szabad szemmel nem látható repedés keletkezik a tojáshéjon, s ezt csak a sikertelen keltetés árul­ja el. Ha módunkban áll, villanyvilágítással igyekezzünk meghosszabbítani a nappalokat. Ezzel kedvezően befolyásol­hatjuk a hasznosságot. A tyúk csak világosban vesz fel élel­met, s a meghosszabbított nappalokon csaknem annyi felesé­get fogyaszt, mint nyáron, tehát a hasznosság is ennek meg­felelően alakul. A rendszeresen tojók sok jelraktározott táp­anyagot használnak fel, ezért úgy kell őket etetni, hogy • legfontosabb tápanyagokat, ásványi anyagokat és vitaminokat megkapják a napi adagban. A vitaminokat A + Ds vitamin­­készítménnyel, esetleg csíráztatott magvak vagy tápoldatban nevelt zöld növények etetésével biztosíthatjuk tyúkjaink szá­mára. Az esti etetéskor szemet is adjunk az állatoknak. A ta­karmányrépa ilismertéa jó baromfieleség, de a keltetés! to­jást termelők most már csak minimális mennyiségben vagy egyáltalán ne adagolják, mert az esetleges túladagolás rontja a tojások minőségét. Főtt, párolt vagy sült burgonyát tovább­ra is etethetünk. A sütéssel van legtöbb munka, de megéri; mert a sült krumpliban marad meg károsítatlanul a legtöbb vitamin. A szemeieségek közül télen elsősorban a kukoricát etetjük. Az ivóvizet rendszeresen cseréljük és gondunk legyen rá, hogy ne fagyjon b§ az itató edényben, s az alom se le­gyen nedves tőle. A nagytaréjú tyúkok és a kakasok taréját a hideg napok beköszöntésekor kenjük be étolajjal. Lassan tojni kezdenék a kacsák. Rendszeresen ellenőrizzük őket, nehogy „eltojják“ a tojásokat. Ügyeljünk_ a tisztaságra, a tojófészket tartsuk tisztán. A kacsák etetése a novemberi szinten maradhat. Az idősebb ludak már kezdenek párzani, ezért némi zabot is adjunk nekik. A 80 grammos napi és darabonkénti adag a legmegfelelőbb. A párzó ludakat külön kütrecben, lehetőség szerint külön helyiségben kell tartani, mert az egyéb állatok jelenléte zavarólag hat, s rossz lesz a keltetési tojások ter­­mékenyítettsége. Reszelt sárgarépát is tanácsos adni a ludak­­nak, mert az A-vítamin hiánya esetén rossz a termékenyítési arány. Ez évben utoljára ellenek a nyulak. A ketreceket, főleg a vemhes vagy szoptatós anyákét, különösen gonddal óvjuk a hidegtől és a közvetlen széltől. Az állatok testét meleg bunda védi, de az orr és a szem kötőszövetei védtelenek a légáram­mal szemben. Gondosan kezeljük az újszülött fiókákat, mert a decemberi alomból származók kiváló tulajdonságokkal rendelkeznek és rendszerint kitűnő tenyészállatokká fejlőd­nek. Ha nem alkalmazunk téli szaporítást, biztosítsunk teljes nyugalmat nyulainknak, hadd pihenjenek. A nőstényeket csak január végén pároztatjuk. Kéllő válogatás után a kiselejtezett nyuszikat öljük le, mert most nyújtanak legjobb minőségű gereznát. Ha nem bírjuk elfogyasztani, valamilyen eljárással tartósítsuk a húst. Fagyaszthatjuk, füstölhetjük, készíthetünk belőle szalámit, kolbászt stb. A füstölt nyúl például valóságos ínyencfalat. A gereznát feszitőfára húzva úgy függesszük föl száradni, hogy az egerek ne férhessenek hozzá. Dolgozzuk ki az új pároztatási és utódnevelési tervet, jelentsük be az ál latorvosi ellenőrzéssel és kezeléssel, valamint a fölvásárlással kapcsolatos igényeinket. Tüzetesen vizsgáljuk meg a leölt állatok máját és tüdejét, mert ezek árulkodnak legjobban až állatok egészségi állapotáról. Tenyészállatainkat tartsuk tisz­tán és lehetőleg ne hizlaljuk meg. Folytatjuk az ezüst- és platinarókák leölését és téprémezé­­sét. A hónap derekáig fejezzük be ezt a munkát, mert utána romlik a prém minősége. Ez egyben azt is jelenti, hogy vég­leg el kell döntenünk, melyik állatokat hagyjuk meg az alap­­állományban. Ezeket állandó helyükre tesszük, hogy megszok­ják környezetüket. Körültekintően dolgozzuk ki a pároztatási tervet, hogy elejét vegyük a rokontenyésztésnek. A fagyok beállta vagy az első hő megjelenése után ajánlatos a rókákat kiengedni a kifutóba vagy a szabadban elhelyezett tágas két recekbe. Egyszerre 3—4 nőstényt és egy hímet engedünk ki, ezzel meggyorsítjuk a párzást. A napi takarmányadag össze­állításakor vegyük figyelembe a közelgő ivarzást. Állati és növényi eredetű takarmányokat egyaránt etethetünk, de a derembervégi méréskor kövérnek bizonyuló egyedeket kisebb és kaióriaszegényebb Adagokkal tápláljuk. Ne feledkezzünk meg a védőoltásról, a tenyészállatok férégteieuítésérol és a fülek tisztántartásáról. Némely nyérc prémje megkésve érik he, ezeket az állato­kat most kell leölni. Befejezzük a válogatást az alapállomány összeállítását. A hónap végén fogyni kezdenek az állatok, ezért az ellenőrző mérések alapján egyedi takarmányozást vezetünk be. Jó minőségű, sok B- és E vitamint tartalmazó takarmányt etetünk. A pároztatási tervet úgy állítsuk össze* hogy lehetőleg azonos minőségű gereznát nyújtó állatokat pároztassunk egymással. Az állatok számára biztosítsuk a kellő hőmérsékletet, és lehetőleg-szobameleg vízzel Itassuk őket. A nutriákat igyekezzünk jó kondícióban tartani, s ha nem muszáj, december utolsó napjainál korábban ne kezdjünk hozzá a leöléshez. A legfiatalabb egyedeket hagyjuk utoljára, hadd érjen a prémjük. A leölés előtt az állatokat ne engedjük ki az ólbő) és ne etessük őkét. A leölt állatot egy két óráig hűlni hagyjuk, csak utána kezdjük a leprémezést. A feszítő­­fára húzott prémes bőrt ne szárítsuk túl meleg helyiségben; mert megcsavarodik, megszakadozik a bőr. A száraz bőrökét mielőbb értékesítsük, mert kárt tehetnek bennük a külön­féle kártevők. A nutria húsa emberi fogyasztásra alkalmas* 20— 22 százalék emészthető fehérjét tartalmaz, számos ország­ban keresett csemege. A húst felhasználás előtt ajánlatos mögvizsgáltatni az állatorvossal. A téli hónapokban a délutáni órákban kell etetni a nutriát. A takarmányt az őlak bejárata elé tesszük, csak a széna ke­rül a kifutóba. Sárgarépán kívül csak kevés egyéb kapást etessünk, mert könnyen fagykárt szenvednék. Répából és krumpliból keveset, dó több alkalommal adjunk az. állatoknak, s félóra elteltével a maradékot távolítsuk el az ólak közelé­ből. Gazdagon almozzunk és a kifutókat hintsük föl homok­kal, fűrészporral vagy tőzeggel, s az erős fagyok idejére engedjük ki a vizet a medencéből. Ne feledkezzünk még a kellő vízellátásról. Az istállókat vagy más állatszállást úgy szigeteljük, hogy biztosított legyen a kecskék által igényelt hőmérséklet. Ettől függetlenül szellőztetni rendszeresen kélll Különös gondot kell fordítani a körömápolásra, mert a keveset mozgó állatok* körme nem kopik úgy, mint nyáron. Megkülömböztetett fii gyeimet kell szentelni a vemhes állatok gondozására, takar­mányozására. A galambokat úgy kell etetni, hogy megtartsák jó kondí­ciójukat, de ne gondoljanak a fészekrakásra. A napi adag fő összetevője az árpa, ehhez a valóban hideg napokon kevés kukoricát is adunk az esti etetéskor. A galamboknak sok vízre van szükségük, ezért ügyeljünk rá, hogy mindig legyen friss Ivóvizük. Tiszta és száraz környezet biztosítására töre­kedjünk. Az egzotikus madarak számára mesterséges • úton Igyek­szünk hosszabbá tenni a nappalokat- A kanárik lassan befeje­zik az „énekiskolát“, januárban pedig a végső vizsgatétel kö­vetkezik. A nagy versenyen nemcsak a madarak, tenyésztőik is vizsgáznak majd — hozzáértésből, tenyésztői tudomány­ból. —kr— Örömet keltő látvány a népes nyúlcsalád, viszont ajtnál lehangolóbb a körös körül megrágott ketrec. A tenyésztő bi­zonyára elfelejtett „fogkoptatót“ biztosítani kedvencei szá­mára, így azok jobb híján a ketrec oldalát, deszkáit kezdték ki. Ha időnként néhány faágat teszünk az állatok elé. ilyes­mi aligha fordul elő. Erről a téli hónapokban sém szabad megfeledkezni, mert az ilyen megrágott ólba a hideg szél, a csapadék és a rágcsálók is könnyebben befutnak. S már egy egér is nagy kárt okozhat: betegségeket terfeszt, puszta jelenlétével nyugtalanítja az állatokat, s ha netán a fészekbe kerül, a nőstény dühösen szétszórja az almot, fiókái megfáz» nak és elpusztulnak. Foto: —bor

Next

/
Thumbnails
Contents