Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-12-11 / 49. szám

1876. december 11. .SZABAD FÖLDMŰVES Hogy jobban megismerkedjünk a mezőgazdasági dol­gozók jelenlegi problémáival, felkerestük a jmi igaz­gatóját és kértük részletesebben vázolja a helyzet ala­kulását az idei őszi munkák folyamán. „Igen, mindnyájan tudjuk miről van szó a gazdasági év ezen záró részében, amikor az őszi termények ter­mését jó minőségben és a lehető legkisebb veszteséggel kell betartani, továbbá az őszieket idejében és minősé­gileg kifogástalanul kell elvetni, s ezzel megteremteni a jövő évi jó termés alapját. Sajnos, az időjárás nem jár kedvünkben, járásunk őszi munkáinak tervezetében szerepelt többek között elvégezni 100 ezer tonna ktt lönféie termény és takarmány szállítását, 22 ezer hek­táron a búza vetését, 40 ezer hektáron a mélyszántást, 9 ezer hektáron az istállótrágya alászántást, 8 ezer hektáron a silókukorica betakarítást, 3500 hektáron a cukorrépa betakarítást, több mint 11 ezer hektáron a szemes kukorica betakarítást stb. Az ősziek vetését, a silókukorica betakarítását és az istállótrágya alászán­­tását idejében sikerült elvégezni, de komplikáció mu­tatkozott a szemes kukorica betakarítása és szárítása terén, tekintettel az esős időjárásra.“ — Ismert tény, hogy a terményszárító berendezések építése a gabona- és a kukorica-termesztés fejlődése után kullog. Mint említette, a helyzetet mindenekelőtt az időjárás teszi bonyolulttá. Hogyan alakult a lemara­dást mutató szemes kukorica betakarítása járásukban? „A kukorica betakarítására jól felkészültünk. Rendel­kezésünkre. áll 99 kukorica-betakaritó adapterrel ki­egészített kombájn. A betakarítást október elején kezd­tük meg. tehát valamivel később, mint az előző évek­ben, amit a termény lassú érése indokolt. Ezen mun­kálatokat hagyományosan már az elsők között kezdték a Voderady-i Szovjet Hadsereg Efsz-ben, a cíferi Béke Efsz-ben, a zavarj Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz­­ben és másutt. A kukorica nedvességtartalma mindenütt aránylag nagy volt, s így a terményszárító berendezé­sek nem győzték a betakarítás egyre fokozódó tempó­ját, amelyet azonban tovább halasztani nem lehetett. Szerencsétlenségünkre az újonnan felépített nagykapa­citású terményszárító berendezés a leopoldovi felvá­sárló vállalat raktárában nem és nem tudott rendesen lendületbe jönni...“ Mielőtt meggyőződtünk volna a leopoldovi terménye szárító berendezés körüli tényleges helyzetről, megáll­tunk a zavarí Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz-ben. A szövetkezet elnöke, Moravőík Juraj a kukorica betakarításával kapcsolatos kérdésre a következőket mondotta: „Minden igyekezetünk az időjárőstól függ. Járásunk­ban a legnagyobb kukorica termelők közé tartozunk és ez a tény kötelez bennünket. De éljék magukat bele helyzetünkbe. A korai hibridek betakarítását október 5-én kezdtük meg. Ezek a kukoricából 25 százalékos részarányt képviselnek. Betakarítás idején ezek ned vességtartalma 35 százalékos volt. Sőt, szeptember 18-án, amikor ezt a kultúrát ellenőriztük és érettségét vizsgáltuk, a kukoricaszemek nedvességtartalma 45 szá­zalék körüli volt. A betakarításhoz négy darab adapter­rel felszerelt E—512 jelzésű kombájn áll rendelkezé­sünkre, de eleinte egyetlen napon át sem dolgozott a négy gép. Nem volt megoldva ugyanis az áruátvétel. A harmonogram szerint az állami raktárba naponta 7 vagon mennyiségű szemes kukoricát kellett volna juttatnunk. Ez azonban két kombájn minimális teljesít­tudjuk, miről VftíL Nemrégiben kezünkbe került „Az ősz vissz­hangja“ 2. száma, amely propaganda lapot a Trnavai Járási Mezőgazdasági Igazgatóság ad­ta közre a mezőgazdasági dolgozók részére. A lapban felkeltette érdeklődésünket egy cikk, amely „Mindnyájan tudjuk miről van szó“ cí­men jelent meg. Ezen írás szerzője a JMI igaz­gatójának, В 1 a ž e к Leo mérnöknek zárósza­vaira támaszkodik, amelyek az efsz-ek elnö­keinek és az állami gazdaságok igazgatóinak azon a gyűlésén hangzottak el, amely az őszi munkák addigi menetének alapos elemzésével foglalkozott. ményének felel meg, persze jé időjárási viszonyok kö­zepette. Amikor nem esett az eső, három kombájn vé­gezte a betakarítást, hogy az esős napokra tartalékunk legyen. Nem is csodálkozom azon, hogy a terményfel­vásárló vállalat nem győzi átvenni és egyúttal szárítani a kukoricát. Az idei túlságosan nedves mag szárításé-A pardubieai ESŐ—50 jelzésű terményszárító berendezés Leopoldovban. hoz olykor még kétszeres időre is szükség volt, mint rendes körülmények között, ha a kívánt 14 százalékos nedvességet akartuk elérni. A jövőben egyedül az se­gíthet, ha gyorsan hozzálátunk saját terményszárító berendezés építéséhez. Szövetkezetünk a kérdést így kívánja a jövőben megoldani, csakhogy ez az idei ne­hézségektől már nem mentesít.“ És így végül is Leopoldovba érkeztünk. A felvásárló raktár vezetője, Vlnka Aladár az üj korszerű, LSO-50 jelzésű ún. „pardubicei“ terményszárító közelében állt és csaknem szétvetette őt a méreg. „Nézzék meg ezt a nyavalyást — inentegetődzött előt­tünk — többet mérgesít, mint dolgozik. Majd minden­nap felmondja a szolgálatot a villapyberendezés, főleg a motorok égnek ki. Űszesen 740 vagon kukoricát kell felvásárolnunk. A harmonogram napi 25 vagon szemes kukorica felvásárlását szabta meg, de a betakarítás késik, úgy hogy a valóságban ennek a mennyiségnek még a felét sem vesszük át. Szárító berendezéseink kapacitása, most a három régi ZSP—8 jelzésűekre gon­dolok, a mag nedvességtartalmától függően napi 15—18 vagon kukorica. Ezeket azonban csak akkor üzemeltet­jük, ha az újjal nem tudunk dűlőre jutni. Még jő, hogy nem szereltük le őket.“ — A Járási mezőgazdasági igazgatóságon Idegesked­nek a kialakult helyzet miatt. „Az új szárító berendezés építését 1974-ben kezdtük meg. Ennek teljesítménye, négy százaléknyi nedvesség­­tartalom elpárologtatásakor óránként 50 tonna kuko­rica. Az egész berendezés néhány évig itt telelt az ud­varon. Mivel az építkezés nem volt eléggé atraktív, lehetetlen volt a munkák elvégzésére építővállalatot találni. Csak a felsőbb szervek beavatkozására kezdte meg a munkát a Mezőgazdasági Építő Vállalat. A par­dubicei szerelők az építési munkálatok befejezése után azonnal hozzáláttak munkájukhoz, de mit érünk vele, ha az idő foga már csorbát ejtett. Kár, mert ha ez a szárító berendezés véletlenül zavarmentesen dolgozik, úgy a kísérleti üzemelésben naponta képes 20 vagon mennyiségű kukoricát — melynek eredeti nedvesség­­tartalma 30—35 százalék — kitűnően megszárítani. Saj­nos, ha az új terményszárító berendezés üzemel, úgy az öreg gépeket nem használhatjuk, mert a szükséglethez mérten kevesebb a villanyenergia!“ Valóban kuriozitásnak számít a helyzet. A termény« szárítás kérdésének lehető legobjektívebb megvizsgá­lása érdekében meglátogattuk a Piešťany-i felvásárló üzemet is. Ennek vezetője .Gregorička Vojtech az idei kukoricaszárítást elsőrendű kérdésként emle­gette. „Az Első behozott kukorica szállítmányok nedvesség­­tartalma 35—40 százalék körüli volt. Ez hallatlan hely­zet. Szárító berendezéseink kapacitása rendes körülmé­nyek között megfelel a felvásárlásra tervezett mennyi­ségeknek. De az ilyen mag szárítására, mint amilyet idén adtak át mezőgazdasági üzemeink, a szárítás ide­jét száz százalékkal növelni kellett. Ez a tény hatással volt mind a betakarítás, mind pedig a kukorica felvá­sárlás tervének teljesítésére. Tudják mennyi vizet kell 100 kiló szemes kukoricából kiszárítani, ha annak ere­deti nedvességtartalma 35—40 százalékos? Ha azt akar­juk, hogy tárolható legyen, úgy bizony 25 liter körüli vízmennyiséget kell elpárologtatni belőle. Így azután a szárító berendezéseknek igazán van mit tenniük!“ Sluka Jozef Vajon hogyan alakult az élet­színvonal ezen fontos muta­tóinak helyzete 1975 végéig? Vízveze­tékkel Csehországban ekkor a lakos­ság 69,1 százaléka, Szlovákiában 52,3 százaléka, a CSSZSZK-han pedig együttesen 63,7 százaléka rendelke­zett. Nyilvános csatornahálózatra Csehországban a lakosság 60, Szlová­kiában 33,9, a CSSZSZK-ban összesen pedig 51,7 százalékának lakásait si­került rákapcsolni. Föderatív köztár­saságunk viszonylatában tehát az ötödik ötéves tervfeladatok célkitű­zéseit a nyivános vízvezetékek vonat­kozásában 3,7 százalékkal, a szenny­vízlevezető csatornahálózat esetében pedig 1,7 százalékkal sikerült túltel­jesíteni. Szlovákia színvonalának csehorszá­gi szintre való emelése nemcsak a termelés, de a szolgáltatások terén is folyamatban van, a teljes kiegyen­lítődést azonban a gyorsabb ütem ellenére sem sikerült elérni. Szlovákia lakosságának nyilvános vízvezetékkel történő ellátása az ötö­dik ötéves tervidőszakban a követke­zőképpen alakult. A vízvezetékkel rendelkező községek száma 229-re növekedett, s így együttesen 1046 községben és városban működik nyil­vános vízvezeték. Az innen vízzel ellátott lakosok száma 2 millió 481 ezerre, vagyis egynegyedével növe­kedett, miközben az elhasznált ivóvíz mennyisége 358 millió köbmétert ért el, ami csaknem 50 százalékos növe­kedést jelent. A nagyobb vízfogyasz­tás a háztartások fürdőkáddal és víz­öblítést! WC-vel történő felszerelésé­vel függ össze. A vízevezeték-hálőzat együttes hossza 11,3 ezer kilométerre nőtt meg. A vízvezeték hálózat kapa­citása a felével nagyobb, úgyhogy az ötödik ötéves tervidőszak végén má­sodpercenként 210 hektolitert képvi­selt. Az új vízforrások kapacitása 1970-től az akkori kétharmadával nö­vekedett és másodpercenként ' 165,5 hektolitert ért el. A vízellátás fejlődése Szlovákiában nem megy végbe egyenletesen. A nyilvános vízvezetékek száma 1975- ben a kerületi közigazgatási egysé­gekben községek szerint a kővetkező volt: Bratislava 1, nyugat-szlovákiai ke­rület 313, közép-szlovákiai kerület 649, kelet-szlovákiai kerület 358, Szlovákia együttesen 1321 vízvezeték­­hálózati egység. A nyilvános vízveze­téket élvező lakások százalékaránya 1975-ben: Bratislava 95,7, nyugat­szlovákiai kerület 39,4, közép-szlová­A nyilvános vízvezeték- és csatorna­­hálózat eddigi fejlesztése A CSKP XIV. kongresszusa célul tűzte ki, hogy szövetségi köztársaságunk lakosainak hatvan százaléka él vezhesse a nyilvános vízvezetékre, ötven százaléka pedig a szennyvízievezető csatornahálózatra kapcsolás előnyeit. Ezen cél elérésében sokat segített a városok és a falvak lakosainak kezdeményezése is, az ún. „Z“ akció keretein belül, amely a választási program részét képezte. kiai kerület 58,6, kelet-szlovákiai ke­rület 49,9 és Szlovákia összesen 52,3 százalék. Az utóbbi öt év alatt a vízzel ellátott lakosság százalékará­nya a közép-szlovákiai kerületben 12 százalékkal, a másik két kerületben pedig megközelítően 8—8 százalékkal növekedett. Bnatislavában ez a szá­zalékarány csökkent, amit a közeli falvak városhoz csatolása Indokol. Az ivóvízellátásban, a csatornahá­lózat kezelésében és a szennyvizek tisztításában döntő szerepe a kerü­leti nemzeti bizottságok által irányít tott vízgazdasági szerveknek van. Ezért most ezen szervezetek tevé­kenységével foglalkozunk, amelyek fokozatosan hatáskörükbe vonják a helyi nemzeti bizottságok által kezelt vízvezeték- és csatornahálózatot is, főként a nyugat-szlovákiai kerület­ben. Az 1975-ös év végén a vízvezeték­­hálózat 10 878 kilométeres hosszából a csoportos vízvezetékekre ennek több mint a fele, vagyis 5856 kilo­méter jutott. A takarékossági Intéz­kedések keretén belül megkezdődött a nem fém anyagú csövek használa­ta, amelyek részaránya jelenleg több mint 10 százalékos. Az értékelt öt­éves időszak folyamán a csoportos vízvezetékek száma 38,5 százalékkal növekedett, a nem fém anyagú cső­vezetékek részaránya pedig 88 szá­zalékkal. A szivattyúállomások száma Szlo­vákiában csaknem a felével növeke­dett és az elmúlt év végén ezekből 559 üzemelt. Figyelemreméltó, hogy a vízszivattyú állomások 92,8 száza­léka önműködő. Az említett szivaty­­tyúállomások közül a nyugat-szlová­kiai kerületben 220 dolgozik, 94 szá­zalékban önműködően. A közép-szlo­vákiai kerületben 138, a kelet-szlo­vákiaiban pedig 175 ilyen állomás működik, mégpedig 90,5 Illetőleg 92 százalékban önműködően. A vízminőség-javítú berendezések­ből 82 szolgálja a rendeltetését, má­sodpercenkénti több mint 3000 literes kapacitással, amelyet az elmúlt év­ben 44 százalékban használtak ki. A lakosság vízellátására 912 víztartályt használunk ki, melyek befogadóké­pessége 483,3 millió köbméter. A víz­gyűjtő medencék legnagyobb kapacs tásával a közép-szlovákiai kerület rendelkezik. A földalatti vízforrások kapacitása Szlovákiában másodper­cenként 158,2 hektolitert ért el, ami* bői a nyugat-szlovákiai kerület 41,6 százalékban, a közép-szlovákiat ke­rület egynegyedrészben, a kelet-szlo­vákiai kerület 14,6 százalékban ré­szesedik és a fennmaradó arányszám Bratlslavára jut. A kerületi nemzeti bizottságok ál­tal irányított szervezetek az elmúlt évben 340,7 millió köbméter vizet állítottak elő, aminek 9 százaléka felszíni vízforrásokból éred, mégpe­dig a közép- és kelet-szlovákiai kerü­letben. Minden köbméter víz előállí­tása tavaly Szlovákiában 91 fillérbe került, amit a kelet-szlovákiai kerü­let egytizedével túllépett. Legolcsób­ban, köbméterenként 76 fillérért Bra­­tislavában állítják eló a vizet. A víz kiszámlázott átlagos ára ta­valy ezer literenként 1,85 • korona volt. Az elmúlt évben a legnagyobb napi vízfogyasztás Bratislavában volt, mégpedig személyenkénti átlagban számítva az ipari és a mezőgazdasá­gi fogyasztással együtt 530 liter, ami­ből a háztartásokban 275 liter fo­gyott el. Legkisebb összfogyasztást, mégpedig 275 litert a nyugat-szlová­kiai kerület mutat ki, amiből 145 li­ter a háztartásokban fogyott el sze­mélyenkénti átlagban. A vízfogyasz­tást a termelési ágazatok, valamint a nyilvános vízvezetékre kapcsolt ház­tartások feltételezik. Szlovákiai vi­szonylatban a személyenként és na­ponta fogyasztott 327 liter vízből 47,8 százalék a háztartásokra, 1,9 százalék a mezőgazdaságra, 34,5 szá­zalék pedig az iparra jut. A mező­­gazdaság arányszáma azért oly kicsi, mivel az öntözővizet főleg közvetle­nül a folyókból és a víztartályokból szerzi be. Az egy lakosra számított napi víz­fogyasztás állandóan növekedik, a­­mely a főváros háztartásaiban csak­nem kétszeresén nagyobb mint a nyugat-szlovákiai és a közép-szlovák kiai kerületben. A szennyvízievezető csatornák há­lózata az ötödik ötéves tervidőszak folyamán csaknem egyharmadával, mégpedig 3308 kilométerrel növeke­dett. Tekintettel arra, hogy a csator­nahálózatot használó lakosok száma egynegyedével, vagyis 1608 ezer sze­méllyel megnövekedett, feltételezhe­tő, hogy a hálózatra további, kisebb létszámú községeket kötöttek rá. Ezt igazolja az a tény is, hogy míg 1970- ben egy kilométer hosszúságú szennyvízlevezető hálózatra 512 sze­mély jutott, addig az elmúlt évben már csak 486 személy. A háztartások összkomfortosítása arányában növek­szik a vízfogyasztás és ezt követően a szennyvízlevezető-csatornák hasz­nálata. A szennyvizek tisztításával nem le­hetünk elégedettek. Az utóbbi öt év alatt ez ugyan egyötödével növeke­dett, ami azonban a szennyvizek megnövekedett mennyiségének csu­pán felét jelenti. A helyzet ezen a téren a következő két év folyamán jelentősen megjavul, amikor is több szennyvíztisztító állomás építését fe­jezik majd be. Az 1970-es évtől kez­dődően 13 szennyvíztisztító-állomást állítottak üzembe, s így ezek száma jelenleg a nyugat-szlovákiai kerület­ben 9, a kelet-szlovákiai kerületben 8 6s a közép-szlovákiai kerületben négy. A szennyvizek tisztítását illetően legrosszabb Bratislavában a helyzet, amely a tisztítóállomások építésének befejezése után javul csak meg. Egyedül a nyugat-szlovákiai kerület­ben növekedett a tisztított vizek részaránya, mégpedig 122,2 százalék­kal, pedig a szennyvizek mennyisége növekedett. Ellenkezőleg ez a rész­arány a közép-szlovákiai kerületben egynegyedével, a kelet-szlovákiai kerületben pedig 23,5 százalékkal romlott. Az ipari üzemek nyilvános szennyvízlevezető csatornára való kö­tődése legszembetűnőbben a nyugat­szlovákiai kerületben csökkent, még­pedig 112 esetben, a közép-szlovákiai kerületben 16, a kelet-szlovákiai ke­rületben pedig 9 esetben. A kienge­dett szennyvizek minőségére vonat­kozó szigorú intézkedések pozitív irányt szabták a tisztítóállomások üzemen belüli létesítésére, öt év le­forgása alatt Szlovákiában 471 válla­latról 329-re csökkent azok száma, amelyek nyilvános szennyvíztisztító állomást vesznek igénybe. Az ivóvízellátás színvonalának javí­tása terén fontos szerep jut a helyi nemzeti bizottságoknak. Ezek jelen­leg Szlovákia 459 nyilvános vízveze­ték-hálózat kezeléséről gondoskod­nak, hossza 1096 kilométer. Ez a há­lózat több mint 158 ezer lakos víz­szolgáltatását látja el, ami öt év alatt 17,4 millió köbméter vizet jelent. Számottevően kisebb részarányú a helyi nemzeti bizottságok gondosko­dj3 a szennyvízlevezető csatornák működéséről, amely az elmúlt öt év folyamán megkétszereződött és jelen­leg 1222 kilométert jelent. A házi kis csatornák 5,1 ezer esetben történő nyilvános szennyvízlevető csatornára kötése főképpen a nyugat-szlovákial kerület érdeme. A családi házakban jelenleg 34,2 ezer lakos élvezheti a nyilvános szennyvízlevezető csatorná­ra kötés előnyeit. A szennyvizek mennyisége így az utóbbi években a hatszorosára növekedett. A jelenlegi hatodik ötéves tervidő­szak feladatai az ivóvízellátás és a szennyvízlevezetés terén a lakosság számára további nagy előnyöket rej tenek magukban. A nyilvános vízve­zetékből ellátott lakosok részaránya 57 százalékra, a szennyvízlevezető castornát használó lakosok részará­nya pedig 37 százalékra növekedik. Az állami vízgazdasági szervek dol­gozói ezeket az igényes feladatokat nemcsak teljesíteni kívánják, de a lakosság brigádmunkája segítségéve! a „Z akció keretein belül jelentősen túl szeretnék szárnyalni. KOGIAN STEFAN, mérnök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents