Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-12-11 / 49. szám

/

197B. december 11;

SZABAD FÖLDMŰVES

3

Tíz nap a Szovjetunióban A KAR AM ISEVOI

KOLHOZBAN (II.)

Cikkünk első részében már említettük: a szúbanlevő Oj Elet kolhozban már évtizedek óta széleskörű, jól megalapozott és irányított munkaverseny folyik, melynek anyagi-erkölcsi hatása szinte felbecsülhetetlen.

Miben mutatkozik meg legszembetűnőbben ez a hatás? A kolhozvezetők szavai szerint az éves termelésipénzügyi tervek rendszeres túlteljesítésében, a munkahelyi- és életkörnyezet céltudatos tökéletesítésében, a tagok iránti szociális gondoskodásban az eszmei-politikai és szaktudásgyarapító oktató-nevelő munkában egyaránt, hogy csak a legfőbb tényezőket említsük.

A KIVÄLÖ MUNKA ELISMERÉSE

Ez az élenjáró kolhoz a novomoszkovszki járás Lenin kolhozával versenyez, már több éve, nagyon eredményesen. Ezt igen szemléltető módon alátámasztja az is, hogy a kiváncsi szemlélődő, akarva-nemakarva megleli a moszkvai Nagy Sikerek Állandó Kiállítása dicsőségtábláján a karamisevoi kolhoz, illetve kitüntetett dolgozóinak a nevét. Ez rendkívül nagyfokú erkölcsi-társadalmi elismerésnek számit, Szovjetunió-szerte. Ezen túlmenően, a csekinoi járás (tulai terület, Orosz Föderáció) eme kolhoza — mint a főcímben is érzékeltetjük — a Lenin-rend, a legmagasabb kitüntetés tulajdonosa.

A kolhoz érdemes párttitkára, Via dimfr Vasziljevics R a j k i n többek között elmondotta:

— Az 1971-es évben a mi kolhozunk tagsága is bekapcsolódott a 9. ötéves tervidőszak igényes feladatainak túlteljesítésére irányuló összszövetségei kolhozversenybe. Megszervezték munkabrigádjaink a versenyt, összekötve egyéni munkakezdeményezésekkel, kötelezettségek vállalásával. Nagy teret kapott a brigádokon belüli verseny, s természetesen a brigádok egymásközt is versengtek, hogy a kolhoz közi versenyben ne valljunk szégyent. Ami a versenyt illeti, a legfőbb figyelmet a jó Irányításra, a versenyeredmények igazságos, tárgyilagos és rend szeres értékelésére, valamint az élenjárók munkamódszereinek, jó tapasztalatainak népszerűsítésére fordítottuk, ugyanakkor az elvtársi segítőkészség érvényesülését, a jó közös ségi és versenyszellem kialakításál szorgalmaztuk. Előtérbe helyeztük a KOMMUNISTA MUNKÁÉRT mozgalmat, hogy abba minél többen bekapcsolódjanak, vállalva e nemes mozgalom elvárásait, a vele való azonosulást, az erkölcsi kódex következetes megtartását... És, hogy né szaporítsam a szót, ez a célkitűzésünk sikerült; az össz-szövetségi versenyben 87 kolhozt ismertek el — kiváló eredményei alapján versenygyőztesnek.

A győztes kolhozok sorába került a karamisevoi. Rajta kívül még egy részesült a tulai területen, ilyen magas szintű társadalmi elismerésben. Ugyanis, valamennyi győztes kolhoz, nagyon impozáns díszjelvényt kapott (a fényképfelvételen láthatói). Mostmár kettő díszíti a kolhoziroda előkelő helyét, ugyanis a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója alkalmából kapták az elsőt.

Kimagasló gazdasági eredményeik elismerése egyebek között abban is megnyilvánul, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Komszomol Központi BSzot'sága által közösen létesíimpozáns jelvények. ,

tett vörös vándorzászló örökös tulajdonosai.

— Ez a kiváló munka erkölcsi elismerése. Vajon létezik-e tárgyi-, vagy pénzjutalom? — érdeklődtem a sokat megtudni akaró ember mohó kíváncsiságával.

A válasz egyértelmű és határozott volt:

— Már hogyne létezne! Az aranyérmesek 200, az ezüstérmesek 100 rubelt, a bronzérmesek meg 50 rubel értékű tárgyi jutalomban részesülnek. Ugyanis a kommunista brigádmozgalom érmeseiről van szó, kiknek neve ßz előbb említett, moszkvai állandó kiállítás dicsőségtáblájára ke rül.

KITÜNTETETTEK, MUNKAHÖSÖK

Még az előbbiekhez annyit: a tulai terület, melyhez ez a járás, illetve kolhoz tartozik, a rjazanyi és a ka- Iuzsszki területtel, pontosabban annak kolhozaival versenyez. Miben? A fő versenyfeltételek: az éves terv túlteljesítése, a lakás- és munkakultúra, a szociális gondoskodás, valamint a szakmai politikai és kulturális nevelőmunka.

A versenygyőztes kolhozok tárgyi jutalma: 1. díj — Moszkvics személyautó, 2. díj — színes televízió, 3. díj — motorkerékpár.

— Az ilyen többcélú, széleskörű kolhozközi verseny előnye a gazdasági eredményeken kívül az is. hogy kizárja a kolhozvezetők önelégültségét. Azok mindig jobbra, többye. gazdaságosabb megoldásokra, tökéletesebb irányításra és ellenőrzésre tö rekszenék, a versenyfeltételeknek megfelelően — folytatta a párttitkár. Szavaiban nincs okunk kételkedni. Annál is inkább, mert hazai viszonylatban is ott érnek el az átlagosnál jobb gazdasági eredményeket, ahol a szövetkezeti vezetők különös gondot fordítanak a szocialista munkaverseny széleskörű kibontakoztatására és helyes irányítására.

Megtudtuk még: az Üj Élet kolhoznak 37 kitüntetett dolgozója van: a kolhozelnökön kívül kőt brigádvezető is a Szocialista Munka Hőse, hét a Kiváló munkáért, tizenkettő a Vörös Zászlórend, kettő a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Érdemrend, tizenegy a Dicsőség a munkának!, s négy dolgozó meg A jó munkasikerekért nevű kitüntetés, illetve cím birtokosa. A burgonyatermesztő traktoros például többszörös versenygyőztes. aki össz-szövetségi méretben már a II. helyet is kivívta, ugyanakkor mezőgazdasági újító. Két traktorostársa ugyancsak újító.

A kommunista brigádmozgalomba kapcsolódott hat állattenyésztő csoport közül egy már a Kommunista brigád nagyon megtisztelő cím birtokosa. A Szovjet—Csehszlovák Barátság nevű gépi brigád, N. V. P o b e dkina brigádvezetővel az élen, a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére 130 százalékra teljesítette időszaki munkatervét. A kiváló dolgozók sorába tartozik többek között M. V. Novikova fejőnű, aki az SZKP XXV. kongresszusa ' tiszteletére 150 literrel túlteljesítetté — tehenenként) — két hónapi fejési tervét.

Természetesen, a kezdeményezőkészségben a kommunisták mutatják a legjobb, követésre méltó példát. A növénytermesztési, az állattenyésztési és a gépesítési szakaszon működő három pártcsnport összesen 75 kommunistája szavatolja a párt vezető szerepének gyakorlati érvényesítését.

barätsAgäpolas,

SZEMÉLYES KAPCSOLATOK

Az előbbiekben már a kedves olvasó felfigyelhetett a gépi brigád elnevezésre. Itt, ebben a kolhozban a szovjet—csehszlovák barátság ápolásának mór gazdag hagyománya van.

— A Liptovský MikuláS-i szövetkezettel tartunk baráti kapcsolatot — újságolta örömmel Sulkin elvtárs, a kolhozelnök —, már 1964-es év óta. Személyesen is jól ismerjük Rudolf Mitašéket, a szövetkezet elnökét és jónéhány vezetőjét, dolgozóját. Évente sor kerül küldöttségcserére: mi megyünk hozzájuk május 9-e körüli napokban, ők meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára. Ezek a személyes találkozások kölcsönös tapasztalatcserével is párosulnak, amelyek mindkét részről nagyon hasznosak, gyümölcsözőek.

Természetesen, ez nem leszűkített formában értendő. Hiszen a Liptovský Mikuláá-i járás mezőgazdasági szervei e Szovjetunió tulai területe jefriemovi járása kolhozszerveivel tart gyümölcsöző baráti kapcsolatot, a sokinszki járás meg a Považská Bystrica-i járással, hogy csupán néhány konkrét példát említsünk. Hogy a testvéri barátság mélyen gyökered zik, erre vonatkozóan sokmindent említhetnénk. Többek között azt, hogy a név szerint említett kolhozvezetők a Nagy Honvédő Háború vér? zivatarában, a fasizmus járma alatt nyögő népek felszabadító harcában személyesen is részt vettek, járva, harcolva Csehszlovákia felszabadításáért is.

... Azóta, már békeidőben többször megfordultak hazánkban — Sulkin elvtárs például négy ízben járt a levicei {lévai )járásban, ahol vándorzászlót adott át a CSSZB nevet viselő szövetkezetben, járt a Magas-Tátrában, az Alacsony-Tátrában.

— Igazán jóleső, felemelő érzés

tölt el minket, valahányszor önöknél járunk, annak a nagy méretű fejlődésnek a láttán, amit a csehszlovák népgazdaság elért a felszabadulás óta. Szívből örülünk annak, hogy élni tudnak a hősies harcok, a sok-sok véráldozat árán kivívott szabadsággal. N. KOVÁCS ISTVÄN

A legkiválóbbak képcsarnoka. (A szerző felvételei)

Az érdemeket elismerő,

Ha

kívánság teljesü

Régi szövetkezet, új elnök. Öreg munkaközösség, fiatal vezető.

A megfogalmazás ellentétet rejt, megvilágításra szorul. Segítsen a rövid ténymegállapítás: A dubníki (Csúz) szövetkezet a Nové Zámky-! (újvári) járásban elsőként alakult meg. Joggal nevezhető tehát „öregnek“, s ugyancsak joggal fiatalnak a szövetkezet elnöké,

Boros László mérnök. Harmincegy éves, s ez év januárjától irányítja a három falu (Dubník — Csúz, Jasová — Jászfalu, Semerovo — Szemeré) határát egyesítő szövetkezetei. S hogy jó vezetőnek bizonyult, legszebben bizonyítja a nemrég kapott kitüntetés: „A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója“ Ennek kapcsán kértük, valljon magáról, munkájáról. Sikereiről, gondjairól, célkitűzéseiről.

„NEM RENDELKEZÜNK SEMMILYEN NAGYOBB KAPACITÄSÜ ÉPÍTMÉNNYEL“

—Talán kezdjük az elején: milyen utat tett meg idáig?

— Tardoskeddt származású vagyok, Komáromban végeztem a középiskolát. Utána Jasován (Jászfalu) voltam könyvelő. Fél évig. Közben — katonaság után — rövid ideig az állattenyésztésben és a gépesítésben dolgoztam. A könyvelés után közgazdász voltam. Ezalatt végeztem főiskolai tanulmányaimat is Nitrán. Idén, januárban, a szövetkezet egyesítésekor — megválasztottak elnöknek. Ennyi az egész.

— Mit jelentett ez önnek?

— Nem örültem neki. Őszintén szólva: üzemgazdászként ’"már elértem valamit. Gyakorlatra, ismeretekre tettem szert, könnyen mozogtam az ismert területen. Nehéz volt máról holnapra otthagyni.

Nem azért, mintha könnyebb lett volna, hisz minden munka végsősoron olyan súlyú, amilyen komolyan veszi az ember.

— Amikor megválasztották, gondolom határozott célkitűzései voltak ...

— Természetesen. Nevezhetném programnak is. Ez az évek során alakul ki az emberben, s a körülményekhez igazija. Milyenek voltak a körülményeink? A szövetkezet, egyesítésekor nem rendelkezett semmilyen nagyobb kapacitású létesítménnyel. Fokozatosan kell mindent kiépíteni. Problémák vannak az őszeköttetéssel is: Csúzról Szemerére például tizenhat kilométert kell megtenni, ami légvonalban csak a fele lenne. Ez is a megvalósítandó programba tartozik: az úthálózatot kiépíteni. Nagyon lényeges pontja a célkitűzésnek az emberek jó közérzete is. Eddig „három konyhán főztünk, most rá kell szoktatni az embereket a közös konyha ízeire“. Nálunk, azt hiszem jó az emberek közötti viszony. Sok energiába kerül ennek a megvalósítása, de nagyon lényeges a munka szempontjából,

— Segítőtársak?

— A funkciósok többsége fiatal, tettrekész ember. Sikerült a fiatalos ambíciót az idősebbek tapasztalataival közös nevezőre hozni.

Ez egyébként megmutatkozott az őszi munkáknál is. Dombos, lejtős parcelláink vannak, de azért a munka zökkenőmentesen folyt le. Remélem, nem sorolnak az utolsók közé az értékeléskor. Sőt: szeretnénk az elsők között lenni. Külső segítség? Inkább mi segítünk másoknak, a szomszéd szövetkezeteknek.

HÁROM PONT

.

— Hogyan foglalná tehát össze a megvalósítandó célokat?

— Talán három pontba sorolnám őket: 1. Megtartani az emberek közötti jó viszonyt. 2. Céltudatos munkával létrehozni egy komoly mezőgazdasági Üzemet. 3. Járási viszonylatban mindenkor jól megállni a helyünket.

— Csak járási viszonylatban?

— Maradjunk csak ennél, ez reális.

A CSALÄDNAK NEM MINDIG ÉRI MEG

— Család? / ,

— A feleségem tanítónő. Van egy hat éves kisfiúnk, most várjuk a másik gyereket.

— Hogyan hat ki a családra a munkája?

— Hát nem öröm funkciós feleségnek lenni. A gyereknevelés, a háztartással járó legtöbb gond bizony a feleségemre hárul. Merem állítani, sokkal boldogabb lenne 6 is, ha nem ilyen beosztásban dolgoznék. Hogy megéri-e? Amíg az ember munkáját megbecsülik, megéri. S ha az ember jól végzi a dolgát, jólesik ki mennie az emberek közé. A családnak persze nem éri meg.

— Szakmai dolgokon kívül fordulnak-e néha önhöz más, emberi problémákkal is?

— Előfordul. Nem akarok neveket említeni, vagy konkrét eseteket, de előfordul. S ilyenkor segíteni kell, erőnkhöz mérten. Ha csak egy embernek is sikerül segíteni, már az is nagy eredmény.

— Szabadidő?

— Egyenlőre teljesen leköt a munkám. Most alig jut időm másra — talán majd nyugdíjas koromban. Annál több időm lesz, ha megérem. Tagja vagyok a vádásztársulatnak, ez jelenti a kikapcsolódást.

Ha kimehetek a határba. így párosul a kellemes a hasznossal. Azelőtt sokat foglalkoztam a fiatalsággal. Jászfalun táncot is tanítottam, akciókat szerveztem. Most erre nincs idő, s nagyon sajnálom, hogy nincs idő. Sokszor haragszom is magamra emiatt.

MEGTALÁLOM A MUNKÁMBAN AZ ÖRÖMET

— Milyen legyen ön szerint egy jó vezető?

— A jó vezető minden időben változik. Mondhatnám úgy is, hogy a kor követelményéi alakítják ki személyét. Az ember sokszor arra gondol, legjobb lenne eldobni a gondokat, nyugodt életet élni. Dehát ezt nem lehet. Szerencsére. Ha mindenki csak a maga beszűkült életét élné, megállna a fejlődés. Ezt kell minden vezetőnek szem élőt tartania. Én megtalálom a munkámban az örömet. Ez a legtöbb amit elérhet az ember.

— S végül a legkönnyebb kérdést: ha most kívánhatna valamit mi lenné az?

— Hát... Ez nehéz. Mire gondol?

— Bármire. Vagy fogalmazzunk így: mit szeretne, ha teljesülne?

— Ha az a három pont, amit említettem, teljesülne. Az lenne a

legszebb! (Kövesdí)----------------------1

t