Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-07-17 / 28. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1976. július Vt. 6 Lehetőséget keresnek az együttműködésre Pištek Zdeno mérnök, a Most pri Bratislave i Csehszlovák—Magyar Barátság Efsz növénytermesztésének vezetője napjainkban az aratás sikeres lebonyolítását tartja legfontosabbnak. A Péter—Pál előtti rendkívül száraz hőhnllám náluk is megyorsította az aratás előtti utolsó előkészületeket. Eredetileg július 11 éré tervezték a megkezdést, de vannak olyan kavicsos aljú területeik, ahol 120 hektár-, nyi búza aratását a tervezettnél egy héttel hamarabb kellett kezdeniük. A 2535 hektárnyi szántóterületből intenzív öntözésben mindössze 600 hektárt részesíthetnek. Gyakorlatilag azonban ezt a lehetőséget sem használhatják ki vízhiány miatt. A vízszolgáltatással megbízott Zlaté Klasyban (Aranykalászon) székelő Agroprogres vállalat megszabja a körzeti szivatytyútelep vízszolgáltatását. Így nincs a mezőgazdasági üzemeknek lehetősé gük arra, hogy 24 órán át három műszakban felváltva üzemeltessék az öntözőberendezést. A búza és az árpa öntözését az áp rilisi szárazságban végezték, amikor kisebb esők is voltak. így június második felében csak a lucernát és a cukorrépát öntözték. Ezeket a terme nyékét rendszeresen látják el vízzel, amihez négy öntözőcsoportot alaki tottak. Két csoport éjféltől délelőtt 9 óráig tart szolgálatot és zömében éjjel végzi az öntözést. További két öntözőcsoport nappali szolgálatos. Mű szakilag már felkészültek az egész szántóterület öntözésére, hiszen a földalatti vezetékek is elkészültek. A felszíni vízvezetőcsövek, a sávos öntözőberendezések és szódófejek már rendelkezésükre állnak, azonban még nem fejezték be a fővezeték néhány munkálatát. A június közepén végzett kalász számolás kellemesen meglepte a szövetkezet agronómusait. Még a gyengébb termőképességű területen is 300—400 búzakalászt számoltak, ami II. minősítésnek, de a terület jórészén a kalászok száma négyszáz feletti volt, ami I. növénysűrűségi besorolásnak felel meg. A kalászszámolás idején úgy nézett ki a helyzet, hogy a búzából tervezett 48, illetőleg az árpából várt 47 mázsás hektárhozamot sikerül elérni, július elején úgy tűnt, hogy a csapadék nélküli hűséget a határ egyes területein a búza nehezebben viselte el, mint az árpa. A hektárhozam természetesen csak a folyamatban levő aratás befejezése után mutatható ki. Aratás előtt, műszaki szervezési végrehajtási tervet dolgoztak ki. Kidolgozása során több módozattal számoltak. Meghatározták, hogy az 5—6 kombájnból álló két csoportba kiket sorolnak, továbbá a mozgóműhely négy dolgozója közül ki milyen javításokat végez és mely gépekért fele lös. Meghatározták az étel és ital széthordás módját, továbbá a gabona szállítás tervét is elkészítették. Kölcsönös együttműködést alakítottak ki a morvaországi szövetkezetekkel, nevezetesen a Vracovi és a Rouchovanyi Efsz-el, ahonnan két két kombájn érkezett kisegítésre. Minden kombájnnal egy tehergépkocsit is küldtek, s az összes költségeket elszámolják. A segítséget olyankor viszonozzák, amikor Csallóközben már befejeződik az aratás, a morvaországi földeken pedig beérik a gabona. Az említett négy vendégkombájnon kívül hat saját és egy kölcsönzött kombájnnal számolnak, tehát összesen 11 kombájnra dolgozták ki az aratási tervet. Csupa nagyteljesítményű kombájnnal rendelkeznek. Ilyen a Kolos, a Niva, az E—512-es és az E—516 os gabonakombájn. Az aratásra nemcsak a kombájnokat készítették elő, hanem a kazalrakó berendezéseket, a gabonaszárító felszereléseket, a magfúvókat, a gabonacsigákat, sőt a tarlóhántás gépeit is. Búzát 780, árpát pedig 104 hektáron termesztettek s a raktározás tervét ehhez méretezve dolgozták ki. Az átmeneti raktározással nem lesz különösebb probléma, csupán attól tartanak, hogy a felvásárló üzem nem lesz képes a szárított gabona kellő ütemű átvételére. Nagy segítséget jelentene, ha a Podunajské Biskupicei (pozsonypüspöki) új gabonasiló zavarmentesen vehetné át a gabonát. A gabona mesterséges szárítását Kuzbas jelzésű, de szükség esetén a lucernaszárító gépen is végezhetik. A növénytermesztőknek az aratással egyidőben a takarmányról is gondoskodniuk kell, hiszen az állattpnyésztés eredményessége a kellő mennyiségű és minőségű takarmányalaptól függ. Fontos feladatuk a sze mes és a siló kukorica, a lucerna s más gazdasági növények termesztése is. Ezek közvetlenül, a cukorrépa termesztésből származó répafej és cukorgyári répaszelet pedig közvetve befolyásolja az állattenyésztési termelés sikerét. Egyidejűleg gondoskodniuk kell a lucernaliszt készítéséről, de nem szabad elhanyagolni a szenázs, valamint a hagyományos szé nakészítést sem. A tejtermelés és az állattenyésztés más feladatait az előző félévben jelentősen túlszárnyalták. Nehézségeik voltak a húseladással, mivel a felvásárló üzem nem volt hajlandó átvenni a felkínált mennyiséegeket. . A CSKP XV. kongresszusának záradékaiból rájuk háruló feladatok tervezetét már kidolgozták. Ez főleg a növénytermesztés szakosításával öszszefüggő nagytáblás termelésre vonatkozik. Búzát é:s árpát a jövőben ősz szesen 1000. szemes kukoricát pedig 550 hektáron termesztenek. A terimés takarmányok, a cukorrépa és a szója olyan területű marad, mint jelenleg. A vetésforgó szerint egy-egy par cella kialakítására 260—270 hektár volna ideális, a kanyargó Kis-Duna s annak számtalan holt ága azonban ekkora parcellák létesítését nem teszi lehetővé. Ezért tereprendezéssel s a fölöslegesnek mutatkozó dűlőutak megszüntetésével legalább 100—200 hektáros összefüggő parcellák kialakítására törekednek. Keresik a lehetőségeket más szövetkezetekkel való együttműködésre. Erre lehetőségük nyílik az új takarmánygranuláló üzembe beállításával, melynek kapacitása lehetővé teszi a tomášovi (féli) Eisz-el vagy a malinovoi Iskola Gazdasággal való együtt működést. Már eddig is jól bevált a szomszédos szövetkezetekkel való együttműködés, a gépkölcsönzés, va lamint a pótalkatrész beszerzése terén. Gyümölcsöző együttműködés van kialakulóban a magyarországi darnozseli egyesített termelőszövetkezettel, amely több mint nyolcezer hektáron gazdálkodik. Ez a kapcsolat mindkét fél részére lehetővé teszi a jó tapasztalatok gyümölcsöztetését. KUCSERA SZILÁRD Célok, igények és az ember ■ Évente 20 ezer hektárt erdősítünk ■ Facsemete-termelő központokat létesítünk ■ Nagyobb igényesség a fakitermelés korszerűsítésében ■ javulást az erdőgazdaságokhoz tartozó mezőgazdasági termelés fellendítésében ■ Otven százalékkal nagyobb beruházás a vízgazdálkodásban ■ Augustin Mistrik mérnök, az SZSZK erdő- és vízgazdasági miniszterének első helyettese, a napokban arról tájékoztatta a sajtó képviselőit, hogy a tárcához tartozó ágazatokra milyen feladatok várnak ebben az ötéves tervidőszakban. Hangsúlyozta, hogy a CSKP XV. kongresszusának határozataiból eredően jobb eredményeket kell elérni erdeink termelő képességének, a facsemeték s a vető- illetve ültetőanyag termelésének fokozásában, az erdőtalajok meliorációs feljajavításában, valamint az erdőterületek növényzetének a gondozásában. Szlovákiában a hatodik ötéves tervidőszak éveiben százezer hektáron telepítenek új erdőt, s ebből harmincezer hektár az átminősített, korábban más célokra használt terület. Az SZLKP kongresszusának záradékai értelmében a következő esztendőtől fogva, évente mintegy húszezer hektárt erdősítünk Szlovákiában. Ezzel egyidejűleg mindent megteszünk az erdőgazdaságok gondozásában levő földalap racionális kihasználása érdekében. Ez azt sürgeti, hogy az erdősítéshez szükséges ültetőanyagok termelését a lehető legkorszerűbben, nagyüzemi módon oldjuk meg. Ezen igényes feladat megvalósítása érdekében korszerűen berendezett központokat létesítünk a facsemeték nagyüzemi módon való kitermelésére. Ebben a tekintetben máris élenjár a kelet-szlovákiai kerület, ahol példásan, azaz központosítottan oldották meg — az erdőgazdaság Smížanyi telepén — a telepítéshez szükséges facsemeték termelését. Hasonló központok létesítésére a kerület más részein is sor kerül. Szlpvákiai méretben a legnagyobb száz hektárt magában foglaló — facsemete termelő központot a Záhorie i Erdőgazdaság keretében építik ki, ahol előreláthatólag az országos facsemete szükségletnek húsz százalékát termelhetik. A tárca tudományos munkahelye az elmúlt ötéves tervidőszakban 42 hektáron magtermelő faültetvényt létesített, s az 1976—1980-as évek során újabb ötven hektárral bővíti ezt a területet. Főleg olyan fák szaporításáról van szó, melyek hiányoznak erdeinkből. Az erdőgazdaságokban csakúgy, mint a népgazdaság más ágazataiban a termelékenység lényeges fokozását irányozták elő. Ennek megfelelően a soron levő öt esztendőben hét százalékkal fokozzák a feldolgzható fák kitermelését. Ugyanakkor növekedik a szállítási feladat is, amihez lényegesen több és főleg jobb gépi berendezés s nem utolsó sorban következetesebb, igényesebb munkaszervezés és irányítás szükséges, mint korábban. A gépesítés tekintetében az 1975-ös 94,8 százalékról, 1980-ban 97,4 százalékos javulással számolnak, ami végeredményben lehetőséget nyújt az egységnyi termékre jutó emberi munkaszükséglet csökkentésére is. A beruházási programban — a ha todik ötéves tervidőszak folyamán — 3790 millió korona értékű munkafeladat elvégzésével számolnak, vagyis 37 százalékkal nagyobb összeget felölelő tevékenységgel, mint az előző öt esztendőben. Ebből 2210 millió korona építkezésekre, 980 millió korona pedig korszerű gépek és eszközök beszerzésére jut. Az építkezések keretében jelentős összeget fordítanak a facsemete termelő központok, az erdészeti mezőgazdasági üzemek, a manipulációs, továbbá a szállításhoz szükséges raktárak hálózatának a kiépítésére, valamint a dolgozókról való komplex gondoskodásra ösztönző szociális program megvalósításéra. Nagy feladat hárul az erdő- és vízgazdasági szervekre a CSKP KB októberi plénuma záradékainak a megvalósításában, vagyis a szemes terményekkel való önellátás tekintetében is. Az állami erdészet gondozásában ugyanis 45 ezer hektár mezőgazdaságilag művelhető földterület van. Ebből több mint 12 ezer hektárt különféle szervezetek és egyének művelnek, a többi azonban fokozott gondozást igényelne. Az erdészeti mezőgazdasági üzemek földterülete mindössze 16 200 hektár. Eddigi gazdasági eredményeikkel azonban nem lehe tünk elégedettek, ami azt sürgeti, hogy a termelés körültekintőbb szervezésével gabonából, terimés takarmányokból, s egyebekből lényegesen jobb eredményt érjenek el, mert eddigi termelésükkel még a költségeket sem fedezik, holott feltételeik nem rosszabbak, mint a körzetükben ta látható mezőgazdasági üzemeké! A szóbanforgó gazdaságok termelésének korszerűsítése mintegy 200 millió korona beruházást igényelne, ami feltehetően elősegítené azok fellendítését. Azonban erre a biztosíték leginkább az volna, ha jobban kihasználnák a lehetőségeket, illetve a ráfizetéses termelést a helyi feltételek figyelembe vételével felszámolnák úgy, hogy némi nyereséget is elérjenek. A pártkongresszus záradékai kap csán a vízgazdaság terén is nagyok a feladatok. Ezen a szakaszon 4950 millió korona értékű beruházással számolunk ebben az ötéves tervben, vagyis 50 százalékkal nagyobb ősz szeggel, mint az előző öt évben. A legnagyobb pénzösszeget a hasznosítható vízalap bővítése és védelme igényli. Ide soroljuk a nagyvíztárolók építését is, melyek alapul szolgálnak az ivóvíz ellátásban. Ebbe a programba soroljuk a Vág folyó alsó szakaszán épülő vízerőművet, továbbá a nemzetközi szocialista munkamegosztás keretében épülő Gabőíkovo—Nagymaros dunai erőmüvet, a Garam, az Ipoly és más folyók árvízvédelmi rendszerének a kiépítését stb. Az említett és a fel nem sorolt jejelentős beruházások végeredményben környezetünk javítását és védelmét szolgálják, ami azonban mindnyájunktól azt követeli, hogy saját érdekünkben védelmezzük a kincset érő természetes környezetet, mert beruházással nem mindent oldhatunk meg. Most, amikor szombatokon és vasárnapokon az emberek ezrei az erdőkbe s a vizek mellé igyekeznek a munkában eltöltött napok fáradalmainak a kipihpnése céljából, ügyelnünk kell arra, nehogy gondatlanságból erdőtüzet okozzunk vagy szenynyezzük vizeinket. Gondoljunk arra, hogy a természet az egész társadalom sokatérő kincsei Hoksza István Tgen érdekesek azok az adatok, amelyeket Ján Janovic elvtárs, ■l a SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere mondott Košicén (Kassán), a Kelet-Szlovákiai Síkság építőinek országos értekezletén. Az összehasonlítás kedvéért: A második világháború előtt Szlovákiában alig 19 ezer hektár területen végezték el a meliorációs munkákat. Csak a munkásosztály Februári Győzelme után az egységes földművesszövetkezetek kiépítésének időszakában kezdtek a talajra és a talaj termékenységének rendszeres növelésére olyan figyelmet fordítani, mint amilyet az valóban megérdemelt. Az 1946— 1960-as esztendőkben 481 millió korona költséggel 49 ezer hektár területen végezték el a meliorációs munkákat. Az 1961—1965-ös esztendők során jelentősen növekedett a meliorációs munkák terjedelme; ebben az időszakban 1,9 milliárd korona költséggel 74 ezer hektáron valósítottak meg meliorációs intézkedéseket. A párt XIII. kongresszusa után ismét meggyorsult a meliorációs munkák üteme. A negyedik ötéves terv esztendeiben 57 500 hektár területen, építettek ki öntözőrendszert és 49 500 hektárt csapoltak le közel 2 milliárd korona költségei. A CSKP XIV. kongresszusa az ötödik ötéves tervidőszakra 65 ezer hektár talaj lecsapolását és 90 ezer hektáron az öntözőrendszerek kiépítését irányozta elő. A program megvalósítására 3,5 milliárd koronát irányoztak elő. Minden erünket a talaj termőképességének fokozására JEGYZETEK A KELET-SZLOVÁKIAI SÍKSÁG ÉPÍTŐINEK ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETÉRŐL A talaj termékennyé tétele állami alapjának létesítése 1971-ben lehetővé tette a nem beruházási jellegű intézkedések szisztematikus és célarányos előkészítését és megvalósítását. A munkák ötödik ötéves terv esztendeire megszabott volumenének értéke 1 milliárd korona volt, ami lehetővé tette 272 ezer hektár talaj termékenységének a növelését. A talaj termékennyé tételének nem beruházás jellegű intézkedéseit mindenekelőtt az erózió- által károsított talajok feljavítása, a terméketlen és devasztált talajok, rétek és ldjjelők, valamint a szélsőséges mechanikai és fizikai tulajdonságokkal rendelkező talajok feljavítása képezte. Ezek az intézkedések továbbá magukba foglalták a talaj kémhatásának és tápanyaggazdálkodásának módosítását, valamint a területi és műszaki rendezéseket, mint például a földutak építését; táblásítását stb. Minthogy azt az értekezleten a szakemberek is megállapították, a Kelet-Szlovákiai Síkság építői derekas munkát végeztek, hiszen végrehajtották a Labore, az Ung, a Feketevíz, a Latorca- és a Bodrogfolyók szabályozását és a védő töltések kiépítését». Ciéerovcén, Veiké Raškovcen és Streda nad Bodrogomon szivattyúállomás- létesült. Felépült a Zemplínska Siravai 334 millió köbméteres víztároló és a Bešai 53 millió köbméteres víztároló. A korszerűbb mezőgazdaság, a termelési feltételek javítása érdekében végzett munkák közül kiemelkedik az ötödik, ötéves tervidőszak alatt végzett melioráció. Például 30 630 hektáron építették ki Kelet-Szlovákiában az alagcsöves rendszerrel kombinált altalajvízszint-szabályozást, 9418 hektáron kiépült az öntözőhálózat. Nem beruházási jellegű talajjavítási munkálatokat 18 ezer hektáron végeztek. Említést érdemel, hogy 364 hektáron végezték el az erózió elleni védekezést, 673 hektár devasztált területet, továbbá 3Í47 hektár savanyú kémhatású rétet és legelőt tettek termővé. A kémiai, fizikaimechanikai talajjavítást például 11102 hektáron végezték el, a forgatás nélküli mélylazítás területe eléri a 12 ezer hektárt. Tehát több, mint 40 ezer hektár terméketlen földet tettek termővé, s a módszer hatékonysága azóta már többszörösen beigazolódott. Például a meliorációs munkálatok végzése előtt a földeken szemesekből 10. kapásokból 80, zöldtakarmányfélékbő1! 15 mázsát termesztettek hektáronként, a beavatkozás után ugyanazokon a területeken — az optimális öntözéses rezsim mellett — lehetővé tették a nagy terméshozamok kialakítását. Például cukorrépából 100 mázsával, kalászosokból 15 mázsával növelték a hektáronkénti termést, továbbá biztosították a fiziológiai érettségben betakarított burgonya 450 mázsás gumótermésének és a lucerna hektáronkénti 130 mázsás szénatermésének feltételeit. A teljes mezőgazdasági termelési érték az öntözőrendszerrel rendelkező üzemekben hektáronként átlag 5614 koronával, vagyis 70 százalékkal növekedett az öntözés nélküliekkel szemben. Az utóbbi években Szlovákia területén megvalósítod meliorációs építkezések története igazolja a CSKP és az állam célirányos politikájának helyességét és létjogosultságát. Legjobb bizonyítékai ennek a mezőgazdasági üzemek kiváló gazdasági eredményei és az, hogy ezek az üzemek kultúrállapotban levő és egyre termékenyebb talajokon gazdálkodnak. A Kelet-Szlovákiai Síkság építőinek országos értekezletén, amelyen jelen volt Ján Bróska, az SZSZK építésügyi minisztere, František Hagara, erdő- és vízgazdálkodási miniszter, Juraj Buša, építés- és műszaki fejlesztési miniszter. Felszólalásukban elmondották, hogy támogatják a CSKP XV. kongresszusának határozataiból eredő me lioráciős munkálatok végrehajtását. Hiszen a hatodik ötéves tervidőszakban a Kelet-Szlovákiai Síkságon százezer hektáron kell elvégezni az alagcsövezéssel kombinált talajvízszint-szabályozást és 300 ezer hektár földterületet szükséges termővé tenni, továbbá el kell végezni a vízgazdálkodási berendezéseken a rekonstrukciós munkálatokat, az új követelményeknek megfelelően. Az értekezlet záró aktusában Rudolf Vančo elvtárs, az SZLKP KB mezőgazdasági osztályvezetője, a Kelet-Szlovákiai Síkság legjobb építőinek és építkezési vállalatainak reszortkitüntetéseket és elismerő okleveleket adományozott. (illés)
