Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-11-27 / 47. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. november 27. 6 Az fistermelés és az élelmiszeripar kapcsolatok 9 A * összpontosítás ás a szakosítás hatása az élelmiszer feldolgozásra # Az együttműködés gyümölcsöző lehet # Az ésszerű táplálkozás a figyelem előterében ф Egyes ága zatok jö tapasztalatai • Ä népélelmSzésről való gondoskodás egyre inkább síílyos világproblémává fejlődik. TCílzás nélkül álíltható, hogy min­den ország gazdasági fejlettségének fokmérője az, mennyiben képes elegendő mennyiségű és megfelelő összetételű élelmi­szert rendelkezésre bocsájtani, mindenekelőtt saját nyers­anyagkészletéből. A mezőgazdaságban egyre inkább fokozódik a termelés összpontosítása és szakosítása. Ezzel a mezőgazdasági válla­lat mindjobban bizonyos kevesebb választékú nyersanyag elő­állítására összpontosítja figyelmét. Ezen változások következ­tében a lehető leghatékonyabb ágazati együttműködésre, öko­nómiai és műszaki hatásgyakorlásra, két- vagy több szakága­zat kombinációjára lenne szükség, amelyek ^részt vesznek az élelmiszerelőállításban. Ezzel előtérbe lép az integrációs vi­szonyok és folyamatok szükségessége, mint a társadalmi mun­kamegosztás •elmélyülésének elkerülhetetlen következménye. Az integráció iránti igyekezet így bizonyos értelemben a piaci viszonyok ösztönös, elemi formájának felszámolására irányuló igyekezet. Ez egyúttal a piaci kapcsolat szabályozásának for­mája, mégpedig azzal, hogy a piaci fejlődést hosszabb időre előrelátja és ezen kapcsolatok révén igyekszik a jövőbeni piaci helyzetet formálni. Elsőrendűként előtérbe lép az élelmiszer előállításban részt­vevő összes ágazatok egyenletes fejlődésének kérdése. Az in tegráció folyamata főleg a mezőgazdasági üzemeknek az élei miszeripari üzemekkel valö közvetlen szerződéses viszonyba lépésével valósul meg. A folyamat továbbá kölcsönös szolga latok nyújtásában, esetleg a tárgyi és pénzügyi eszközök egyesítésében nyilvánul meg, a megegyezés szerinti célok le hnlő leghatékonyabb elérésének érdekében. GYÁRTMÁNYOK IRÁNTI IGÉNYES KÖVETELMÉNYEK Az élelmiszeriparral kapcsolatos tudományos és műszaki fejlődés legfőbb célja ezért a termelés műszaki színvonalá­nak emelése, valamint a gyártmányok minőségének további javítása lesz. A gyártmányoknak magasfokú biológiai érté­ket kell elérniük, s megőrizniük az összes szükséges tápanya­gokat és vitaminokat. Ezt a célt csakis új technológiai formák alkalmazásával, valamint új készítmények bevezetésével lehet elérni, az ésszerű táplálkozás elveinek betartásával. Az élel­miszeripari készítmények fogyasztásával és eladási lehetősé snivel kapcsolatos fejlődési irányzatok elemzésével, valamint mélyebb piackutatással megerősödik az irányításba vetett hizalnm ezen a munkaterületen. Az élelmiszeripar egyes szakágazataiban főleg a mezőgaz­dasági üzemekkel kialakuló adás-vételi viszonyok ésszerűbb érvényesítéséről lesz szó. Az élelmiszerfeldolgozó iparban leg­megfelelőbb az ún. vertikális integráció (függőleges kapcso­lati elrendeződés) formájának alkalmazása, amelyet főleg a készítmények gyártásának és eladásának lehetőségeivel össz­hangban kell fejleszteni, tekintettel a fogyasztói igények fej-A gabona önellátottságra való törekvésünk fontos eleme ” a készletekkel való helyes gazdálkodás. A gabonakész­letek ésszerű felhaijználása az önellátottsági program elvá­laszthatatlan része, miközoen a népgazdaság szükségleteit fedezni kell. Hazai viszonyaink között a gabonatermés meg­közelítően kétharmadát állatállományunk takarmányozására használjuk fel. Ezért a CSKP KB és a SZLKP KB múlt évi októberi ülésének határozatai joggal hangsúlyozták, hogy a szemestakarmány-hiánv megoldásában legnagyobb tartalékok annak ésszerű felhasználásában vannak. A gazdasági állatok döntő csoportja, ahol az állattenyész lesi termékek előállításakor a szemes takarmányok megtaka­rításában tartalékok kereshetők, a szarvasmarha állomány. E közben nincs szó valamiféle kényszer- vagy kikényszerített intézkedésekről, hanem koncepciós megoldásról. Számos kí­sérleti és gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy állandó jelleggel nagy tejtermelést és szarvasmarha súlygyarapodást csupán a jó minőségű teriméstakarmányok kellő kihasználá­sával érhetünk el. S éppen ebben van a szarvasmarha egye­dülálló helyzete az állattenyésztési termékek, főként fehérjék előállításában emberi fogyasztásra A fehérje kérdés meg oldásában a szarvasmarha-takarmányozás szakaszán, neveze­tesen a szintetikus nitrogénanyagok nem kielégítő kihaszná­lásával még mindig nagy tartalékkal rendelkezünk. A takarmánykészletek kihasználásának jelentős tartaléka az állattenyésztési és technológiai fegyelem he nem tartásában rejlik. A meg nem felelő istállói környezet, a túlzsúfolt térség és az állatenyészté^i rezsim be nem tartása a sertéshizlaldák­ban egyhatodával, sőt kirívó esetekben egészen egynegyedével csökkenti a takarmányozás hatékonyságát. Nem kis tartalékokkal lehet számolni továbbá a szintes takarmányadag megszabott súlymennyiségének csökkentésé vei, mégpedig minden állatféleségre vonatkozóan. Az 197B os év első felében a mezőgazdasági üzemekben el ért eredmények feldolgozása alapján elmondható, hogy az egv terményegységre megállapított takarmányfogyasztási normát az üzemek általában túllépik, ami ától kivételt csupán a tojás termelés és a sertéshizlalás szakasza képez A* értékelt időszakban egy liter tej előállítására a mező­gazdasági üzemek szlovákiai átlagban 0,29 kg szemes takar­mányt használtak fel. Ezzel egyenlő takarmányfogyasztást mutatták ki az állami gazdaságok, azonban a szövetkezeti szektor ettől egy dekával kevesebbet. Minden kilogramm szarvasmarh súlygyarapodáshoz a tárgyalt Időszakban átla­gosan 2,43 kg szemes takarmányt használtak fel, s így a meg­szabott normát egyharmad kilogrammal lépték túl. A sertés­­hizlalás szakaszán Szlovákia szocialista szektorában 4,08 kg szemes takarmányt, az állami gazdaságokban azonban 0,45 kg-al többet használtak fel átlagosan, minden kg súlygyara­podás eléréséhez. A peesenyecsirke tenyésztés takarmány­­fogyasztásának normáját egytizeddel lépték túl. A kimutatás­ban egy kilogramm vágóbaromfi előállításához négy és egy­negyed kilogrammos szemes takarmányfogyasztást mutatnak ki átlagosan az üzemek, azonban az állami gazdaságok 4,71 kg-ot tartanak nyilván, ami egyhatoddal nagyobb felhasználás mint a szövetkezetekben. Jelentős abrakfelhasználási különb­séget okozott a választott malacok nevelésében az állatok el­térő jövedelmezősége. Szlovákiában egy választott malac neve­lésére átlagosan 97,4 kg szémestakarmányt használtak fel. kölcsönösen egymás kedvében jár lödésári és a feldolgozásra kerülő nyersanyagod, valamint a készítmények szállítási távolságainak rövidítésére. A] integrációs kapcsolatok fontos tényezője a mezőgazda­sági vállalatok érdekeltségének növelése a nyersanyagok mi­nőségének és választékának tarén, továbbá az idénykilengé­sekkel kapcsolatban. Fontos szerepet játszik a feldolgozó ipar hatása a növénynemesítésre, a vetőmag szaporításra és hasz­nálatra, az agrotechnikai tanácsadó szolgálat hatékonyabbá tételére, a hulladék Illetőleg mellékes anyagok jobb kihasz­nálására az élelmiszer és takarmányiparban. Azok az élelmi­­szeripari vállalatok, amelyek zöldséget és gyümölcsöt dolgoz-' nak fel, nemcsak szerződéseket köthetnek a mSzőgazdaságt üzemekkel gyümölcs- és zöldségeladásra, de tagságot vállal­hatnak a nyersanyagtermelő közös vállalatban. Főleg a konzervipar élénkítette az utóbbi időben együttmű­ködését a mezőgazdasági vállalatukkal. Ezek közös társuláso­kat alakítanak, amelyekben a konzervipar képviselői aktívan részt vesznek az együttműködés fejlesztésében, s főleg az agronómiái szolgálat tevékenységei teszik intenzivebbé. Ha­sonló a helyzet a dohányfeldolgozó iparban is. Fontos azon­ban a gépi betakarítással szerzett, valamint további taoasz­­talatok gyors átadása, hogy a dohánytermesztés a mezőgaz­dasági vállalatok részére vonzóbb legyen. Elmélyültebben kell ezentúl foglalkozni a növénynemesítéssel, s a feldolgozásra legalkalmasabb dohányfajták kiválasztásával. A malom- és pékipar, a bőripar, a keményítőipar és más iparágak szaka­szán megfelelő formában szintén bővíteni kell az együttmű­ködési tevékenységet és kellő módon érdekeltté tenni a szo­cialista mezőgazdasági nagyvállalatokat a nyersanyagterme­lés növelésében. KÖZÖS LÉTESÍTMÉNYEK Az állattenyésztés területén. — a baromfiiparral már eddig is jól fejlődő integrációs viszonyon kívül, az üzemközi ba­romfitenyésztő telepei^ mintájára — szükséges bővíteni az együttműködést a tejipar, a húsipar és a mezőgazdasági vál­lalatok között. Már a hatodik ötévps tervidőszak folyamán számolunk a húsipar és a mezőgazdasági vállalatok közötti közvetlen adásvételi kapcsolatok kialakításával, azon változás következtében, hogy a vágóállatok felvásárlását ezentúl nem a közbeiktatott felvásárló vállalat szervezetei végzik majd. A húsipari vállalatok az üzemközi vállalatok tagjaivá lesznek és hozzájárulnak a nagykariacitású marhahizlaldák, sertés­­hizlaldák, brojler-juh nevelők! stb., építéséhez. A tejfeldolgozó vállalatok pedig részt vállalnak a speciális fejőstehén tenyészetek épületeinek létesítésében, hogy az innen származó tejet tejipari különlegességek, sajtok és gyerektápszerek • ké­szítésére használhassák fel. A MUNKAMEGOSZTÁS ELKERÜLHETETLEN A tapasztalatok azt mutatják, hogy jövőben a fejlődés to­vábbi munkamegosztáshoz vezet, mégpedig nemcsak az élel­miszergyártó vállalatok között, de az egyes ágazatokon belül is. A társadalmi munkamegosztás elért fokozata a népélelme zés szakaszán, más gazdaságilag fejlelt országokhoz viszonyít va. nálunk egyelőre nem kielégítő. Az a helyzet, hogy az in­tegráció jelenlegi szakaszában és a tudományos-műszaki fej lődés gyorsabb érvényesítésének idején, az élelmiszergyártás útjában számos gazdasági, adminisztratív, jogi és szervezési akadály áll. Ezen a téren főleg egyes ökonómiai akadályok rugalmas eltávolításáról, és až irányítás tökéletesített rend­szeré" ökonómiai eszközeinek további fejlesztéséről van szó. FRANTIŠEK MARTIŠ mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi ' Minisztériumának dolgozója Ä megszabottnál nagyobb a szemes takarmányfogyasztás Mivel a szövetkezeti szektor üzemei az első félévben kocán­ként több választott malacot értek el, mint az állami gazda­ságok, ezért az utóbbiak takarmányfogyasztása 4,2 százalék­kal kisebb. Főleg a szarvas marhaállomány takarmányadagjának fontos része a terményszárító üzemekből kikerülő granulált, pelleti rozott- vagy pogácsázott takarmány, »amely részben lehetővé teszi a szemestakarmány helyettesítését. Ezek részaránya ab­­szulút értékben a szemestakarmány fogyasztásból termékegy­ségre számítva a tejtermelés és a marhahizlalás esetében egy­­hatodrészt, a választott nevelésében 4 százalékot, s a többi állattenyésztési termékekre vonatkozóan egy-két százalékot jelent. Ha a termékegységenként felhasznált abraktakarmány részarányát vesszük szemügyre szektorok szerint, úgy ez a szövetkezetekben nagyobb, mint az állami gazdaságokban. A takarmányadagban szemestakarmányt helyettesítő eleme­ket a Cseh Szocialista Köztársaságban nagyabb arányban al kalmaznak, mint Szlovákiában, ami végeredményben megmu­tatkozik a csehországi kisebb szemestakarmány fogyasztásban egy termékegységre számítva. Nem kevésbé érdekes a szemes takarmányfogyasztást ne­gyedévenként szemügyre venni. Ez áprilisban, májusban és júniusban együttesen az első negyedévhez viszonyítva csök­kent, mégpedig a szocialista szektorban a tejtermelés szaka­szán csaknem egynyolcadával, a választott malac nevelésben tizenegyedével, a sertéshizlalásban és a tojástermelésben hat százalékkal és a vágóbaromfira vonatkozóan 11 százalékkal. Ilyen tényállást többek között az újra, termelési folyamat részbeni időszerűsége és természetesen a gazdasági állatok élelmezésének a második negyedében bekövetkező javulása okoz. A szemestakarmány fogyasztás egy termékegységre a második negyedévben a szarvasmarha és a pecsenyecsirke hizlalás szakaszán viszont megnövekedett. Kerületi összehasonlításban az egy állattenyésztési termék­­egységre jutó szemes takarmányfogyasztás az első félévben a következő képet nyújtja, A nyugat-szlnváklai kerület mező­­gazdasági üzemei egy liter tej előállításához, napi 8,5 literes átlagos tejelékenységgel égyidőben 0,29 kg szemestakarmányt, a közép-szlovákiai kerületben két dekagrammal többet, a ke­let-szlovákiai kerületben pedig 6 dekával kevesebbet használ­tak fel. Persze figyelembe kell venni, hogy a nyugat-szlová­kiai kerületben az átlagos napi tejelékenység 27 százalékkal nagyobb, mint a másik két kerületben. A marhahizlalás szá­láén október elején láttak hozzá a Komárne! (Komá­romi) Állami Gazdaságban a répahetakarftás munkála­taihoz és célul tűzték, hogy ezt a komoly feladatot mi­nél hamarább és minimális veszteséggel végzik el. A betakarítás kétmenetes elvégzéséhez rendelkezésűk re állt öt répakíszántő és három fejelőgép. Problémát okoz, hogy a fejelő- és klszántőgépek tel­jesítménye nincsen összhangban. Kiutaltak részükra ugyan egy kétsoros magajáró fejelőgépét, de ez sajnos, idejében nem érkezett meg. Eddig a hektšrhozam 380—400 mázsát mutat, ami figyelembe véve az idei nyári szárazságot, nagyon is jó eredmény. A betakarítási veszteségek csökkentése érdekében el végzik a gépi munkálatok során a földeken maradó répa kézi utánszedését. A Komárími Állami Gazdaság közel 2000 darab juhot tart. A juhok utólegelése során ezek a betakarított föl debről minden növényi maradékot, például répalevelet és répadarabkákat elfogyasztanak, s ezzel is jelentős mennyiségű értékes tabarmányfélét takarítanak meg. A répafejet árpaszalmával keverve silózzák. A gazda­ság vezetősége és dolgozói minden lehetőt megtesznek, nehogy az idei rendkívüli szárazság okozta terméscsök kenés különben is nagy kárát a betakarítási veszteség még tovább növelje. HOLCZER LÄSZLO Megfelelő biztosíték A melléktermékek közé sorolt szalma a takarmány alap fontos része, s.a trsticei (nádszegi) efsz-ben idén különösen nagy gondot fordítottak betakarítására. Ez annál is inkább indokolt, mivel szemcsézett takarmányt is készítenek, melynek egyik fontos tartozéka a szalma. Szemcsézett takarmány formájában több szalmát tudnak megetetni a kérődző állatokkal, s így az értékesebb ta karmányok egy részét megtakarítják. Ennek főleg az idei aszály sújtotta évben van nagy jelentősége. A szalmát háromféle módon tárolják: ömlesztett, há lázott és szecskázott állapotban. A szalmához hason­lóan a többi terimés takarmány betakarítására és táró lására is nagy gondot fordít a szövetkezet; ezekből aránylag kevesebb ál! rendelkezésre, mint az elmúlt években. Ezért tartják indokoltnak a különféle silúz ható takarmányok és a répafej, valamint a kukorica kóró tartósítását. Ezekkel a melléktakarmányokkal pó tolják majd a hiányzó terimés takarmányokat. A répa fejet magában, a répaszeletet pedig kukoricakórnval és szalmával keverve silózzák, hogy meg legyen a knllő szárazanyag mennyiség és csökkenjen a szemestakar mény fogyasztás. Bíznak benne, hogy az igv létrehozott takarmányalap megfelelő hiztnsitéknt nyújt a megnövő kedett feladatok teljesítésére. GYŐRI IRÉN kaszán 1 kg súlygyarapodásra a legnagyobb szemestakarmánv mennyiséget a közép-szlovákiai kerületben használtak fel 2,58 kg erejéig, míg a másik két kerületben 0.2 kg-al kevesebbet. A sertéstenyésztés Szlovákiában a legmagasabb színvonalat a nyugat-szlovákiai kerületben éri el, ami a takarmányfogyasz­tásban is megmutatkozik. Pl. egy választott malac felneveié séhez a megkívánt időszakban 95,3 kg szemestakarmányt használtak fel, ami 9,1 százalékkal illetőleg 4,1 százalékkal kevesebb, mint a másik két kerületben. Nagyjából hasonló a helyzet a sertéshizlalás terén is, ahol a megszabott takar­mánynormát a közép-szlovákiai kerületben 2 dekával túllép­ték. Az egy tojás előállítására számított legkisebb, vagyis 18 dekagrammos takarmányfogyasztást a kelet-szlovákiai kerület üzemei mutatnak ki, ami 1 dekával kevesebb, mint Szlovákia fennmaradó területén. A pecsenyecsirke hizlalás szakaszán az 1 kg súlygyarapodásra megállapított takarmányfogyasztási limitet mindhárom kerületben negyedkilóval túllépték. A nyugat szlovákiai kerület feltételei között egy liter tej előállításához legkisebb szemSs takarmányfelhasználást a trnavai járás mutat ki, mégpedig negyedkilogrammot, a seni­­cai egy dekával, a topolčanyi pedig két dekával többet. A gyobb szántóterületaránnyal rendelkező járásokban, mint ami­lyen a galantai (galántai), a komárnoi (komáromi) és a levi­­cei (lévai) 0,30 kg-os, a bratislavaiban 0,32 kg-os, a Dunajská Streda-iban (dunaszerdahelyiben) pedig — ahol egyébként legnagyobb a tehenenként! napi fejési átlag, — 0,33 kg-os az egy liter tej előállításához szükséges szemes takarmány­­fogyasztás. Ez a szükséglet az elért termékegységgel arányos. Szarvasmarhahizlalásban jó eredményeket érnek el a nitrai, a senicai és a trenčíni járás mezőgazdasági üzemei. Az egy kg-os szarvasmarha súlygyarapodáshoz megszabott 2,1 kg ta karmányfógvasztást legnagyobb mértékben a Nové ^ámky-l férsekújvári) járásbap 0,65 kg-al és a komárnoi járásban 0,41 kg-al lépték túl. Egy kilogramm sertés súlygyarapodáshoz légtöbb szemest a komárnoi járás, 4,28 kg-ot, a legkeveseb­bet nedig a trenčíni járás 3,70 kg-ot használt fel. Az üzemközi mSzőgazdasági vállalatok kiváló tenyészanyag segítségével az tojás előállításához felhasznált szemes takarmányfogyasz­tást 16 dekagrammra csökkentették (a levicei, a trenčíni és a topoľčanyi járásban). Ezzel szemben csaknem negyedkilós fogyasztást tartanak számon a galántai járásban. Szükséges azonban hangsúlyozni, hogy a szemes takarmány megtakarítást beleszámítva a gabonát és a hüvelyeseket is. szélesebb összefüggésben kell értelmezni. Nincsen szó egy­szerű takarmányadag csökkentéséről, hogy égy termékegység­re kisebb szemes takarmány mennyiség jusson, hanem az eset­leges szemes takarmány arány növekedés még gyorsabb hasz­nosság-növekedési tempót tegyen lehetővé, s így egy termék egységre végeredményben csökkenjen az átlagos takarmány­­fogyasztás. ^Végezetül megállapíthatjuk, hogy a céltudatos politikai-szer­­vézési munka, amelyet a reszort, az állami és a pártszervek, valamint az irányítás szervezetei minden fokozaton kifejtet­tek, pozitív éredményeket hozott. Az eddigi tapasztalatokból kiindulva szükségesnek mutatkozik ezt a tevékenységet elmé­lyíteni, azzal a céllal, hogy a rendelkezésre álló takarmány­készleteket optimálisan használjuk, s így sikeresen áthidal­juk az idei nyári szárazság állattenyésztésünkre ható követ­kezményeit. KOCIAN ŠTEFAN, mérnök

Next

/
Thumbnails
Contents