Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-11-27 / 47. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1978. november 27, Különleges oktatási óra Hogyan soroljuk be a szö­vetkezeti munkaiskola tan­anyagába az efsz saját problémáit. Vasárnap reggel van. Az egységes földművesszövetkezet elnöke egész vezérkarával — az efsz vezető dolgom zőíval — az agronémus szobájában tárgyal. Árpád, a mezőgazdász éppen beszámol a betakarítási munkák me­netéről és Sándorral, a gépesltővel együttesén javasolják, hogy a mai vasárnapon Is legalább két kombájn dolgozzék a kukoricaföldön. Kint a földeken a csapadékos Időben ugyan nem kellemes a munka. Viszont a terményszállítőnak elegendő készletet kell biztosítani, hogy a három mű­szakos üzemelés zökkenőmentes le­­gySn. — A munkaerők kérdésében a helyzet lényegesen javult, egyrészt azáltal, hogy szövetkezetünk vadász­tagjai, de általában a község összes vadásza éjjelenként őrzi a termést és traktorokon járják a határt a kuko­ricatáblák körül. Így a traktorosok éjjel pihenhetnek és nappal friss erő­vel dolgozhatnak. Ezen kívül haza­tért szövetkezetünk kiránduló cso­portja, amely a Szovjetunióban járt — egészíti ki jelentését Károly, a szövetkezet pártszervezetének 'elnöke. S az efsz elnöke máris kiadja hatá­rozott és egyértelmű utasításait. — Küldjétek ki a kombájnokat leg­alább oda, ahová eljuthatnak. A szá­rítót nem állíthatjuk le,, még ha a hátunkon kellene is behordani a ku­koricát. A gyűlést befejezem, de még küldjétek be Mihályt, hadd beszélge­tek el vele, hiszen most tért haza a Szovjetunióból. A szövetkezet vezérkara szétszé­ledt, ki ki munkahelyére, az egyik a mezőre, a másik az istállóba, a har­madik a szárítóhoz, vagy a műhely­be. Rövid idő múlva már az Irodában volt Mihály, az Idős szarvasmarha­gondozó. Mindig vidám, huncut sze­me most komolyan hunyorog, mintha sejtené, hogy valami nincs rendjén. S az elnök már rá is kezdi: — Mindenekelőtt itt van égy po­hárka grúz konyak, nehogy kiessél a gyakorlatból, hiszen már munka után vagy. Aztán ülj lé és meséld el, hogy Is volt az az árvíz Kijevhen? Mihály bátyó hallgat, mintha a kér­dés nem is őt, hanem a fiatal zoo­­technikust, Kálmánt illetné, akit az elnök szintén becitált valami más „ügyben“. — Hát jó, ha semmire sem emlék­szel, ügy majd felfrissítem emlékező tehetségedet. A járás megbízásából részt vettem a szomszéd község szö­vetkezetének taggyűlésén. Mielőtt el­búcsúztam, meghagyták, kérdezzem meg tőled, hogy is volt az az árvíz, amit lakótársaddal együtt okoztál a kijevi szállóban. Nyitva hagytátok a vízcsapot a fürdőszobában, persze mert alaposan felöntöttetek a garatra. Nyugodtan elmentetek, a szoba kul­csát is magatokkal vittétek, mintha a borospince kulcsa lenne, s a víz folydogált. Már a lépcsőkön hömpöly­­gott, mint a Niagara vízesés s mire ti visszaérkeztetek, az egész szálló felbolygatott méhkasként fejetetején állt. Hát így tartottátok még szavato­kat. amit indulás, előtt adtatok, hogy illően képviselitek szövetkezetünket, amely jó munkájával érdemelte ki a Munkaérdemrendet, valamint a kor­mány és a Szövekézeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának Vörös Zászlaját. így képviseltetek minket, községünket, amelyről tud­ják, hogy nemcsak a járásban, hanem a kerületben, sőt egész Szlovákiában a gabona- és a hústermelésben — amihez te is jelentősen hozzájárulsz — az élenjárók között vagyunk. Hát ezt szépen köszönöm. A többieknek már megmostam a fejét s veled még a pártgyűlésen találkozunk. Holnap­után kedves vendégeket várunk a testvérbaráti szaratovi területről. Hát lesz mivel fogadni őket. Lehet, hogy már ők is tudnak a dologról. Legszí­vesebben elsüllyednék szégyenemben. Mihály komolyan, elgondolkozva ült az elnök előtt és zavarában sapkáját gyűrögette. Rövid hallgatás után meg­szólalt. — Igazad van elnök elvtárs, nem viselkedtünk illendően, dehát minde­nütt olyan szívélyesen fogadtak, és úgy megvendégeltek, hogy nehéz volt betartani a mértéket. De elmondom az egész kollektíva előtt, hogy hi­bánkat jó munkánkkal igyekszünk jóvátenni. S ezt mondd meg szaratovi vendégeinknek Is. Nos hát ilyen a szövetkezeti mun­kaiskola rendkívüli leckeőrája a szö­vetkezetben, ahol az első lektor és az oktató maga a szövetkezet elnöke. Vagy talán úgy vélik, hogy ilyen szö­vetkezet nem létezik, és egy kitalált történetét vetettünk papírra? Bizony van ilyen szövetkezet. S ez a Luö na Ostrove-i Efsz a Dunajská Streda-i f duna szerdahelyi) Járásban s az em­lített oktató a Munkaérdemrenddel kitüntetett Bartal Ferenc elvtárs, a szövetkezet elnöke. M. ĎURDIAK Ésszerűsítési tapasztalat A Szlovákia efsz-eibén tevékenyke­dő komplex ésszerűsítő brigádok vé­­zetői kétnapos értekezleten cserélték ki eddig szerzett tapasztalataikat és kitűzték e mozgalom további felada­tait. Az értekezleten részt vett Ján Janik elvtárs, az SZLKP KB Elnöksé­gének tagja, a KB titkára, Pavel Jo­náš, az SZFSZ Országos Központi Bi­zottságának elnöke, Ján Janovic mér­nök, az SZSZK mezőgazdasági és élel­mezésügyi minisztere, Németh Jőnő mérnök, mezőgazdasági miniszterhe­lyettes. Fő beszámolójában Ján Blháö elv­társ, az SZFSZ Szlovákia Központi Bizottságának elnöke rámutatott ar­ra, hogy a mezőgazdaságban eddig elért sikereket a dolgozók aktív kez­deményezése alapozta meg. A szocia­lista brigádok, valamint a komplex ésszerűsítő brigádok tapasztalatainak felhasználása komoly támogatást je­lent mezőgazdaságunk továbbfejlesz­tésében. Jelenleg Szlovákia efsz-eiben 71 komplex ésszerűsítő brigád dolgo­zik 2250 taggal. Tevékenységük által a hatékonyság fokozásával terven fe­lül vagy 200 millió korona értéket tudtunk kitermelni és többmilliós összeget tesz ki a nyers-, fűtő- és üzemanyag, valamint az energia meg­takarítása által kimutatható érték. A tudományos-műszaki forradalom jelenlegi időszakában e brigádok munkája egyre nagyobb jelentőségre tesz szert mezőgazdaságunk igényes és komoly feladatainak sikeres tel­jesítésében. A november 17—18-án megtartott országos értekezlet anya­gával jövő heti számunkban bőveb­ben foglalkozunk majd. (ben) Kezdeményezés és verseny Napjaink mozgalmas, gyors ütő­­mű életritmusa gyökeresen meg­változtatta a néhány év előtt meg szokott munkajelleget. A hajdani egyedi tevékenységet egyre inkább a kollektív, közösségi együttműkö­dés, egy egy csoport közös mun­kája váltja fel. Ez egyúttal a mun­kaközösségén belül, de ugyanak­kor az egyes kollektívák közötti versengés széliemét fejlesztette ki. S éppen a szocialista társadalom­ban talál jó talajra az egyre Jobb eredmények Elérését célzó versen­gés. Gyökere a Nagy Októberi Szocialista Forradalom utáni esz­tendőkre, a szovjet szubotnyíkok önkéntés társadalmi munkájában született mozgalomra nyúlik vlsz­­sza, amely egy új életszemlélet csíráját hordozta magában. S ma már a szocialista országokban a társadalmi aktivitás egyik formá­ját jelenti a széles alapokon fej­lődő szocialista verseny. Egvmástól elválaszthatatlan té­nyező ebben az egyr'é hatalmasodó folyamatban a versengés és a dol­gozók kezdeményezésé. Csupán ott alakulhat ki jó versenyszellem, ahol a munkaközösségek dolgozói egyéni kezdeményezésükkel járul­nak hozzá a hatékony és jelentős gazdasági hasznot hozó mozgalom kiszélesítéséhez. Az ilyen megfon­tolt, célratörő, a gazdaság eredmé­nyességének fokozására irányuló kezdeményezés az egyetlen olyan beruházás, amely különösebb anyagi észközöket nem igényel. Más szavakkal ez a legolcsóbb beruházás, amely hatalmas érté­kek kialakítását segíti elő. Távol áll tőlem, hogy számada­tokkal i támasszam alá azt az állí­tást, milyen hatalmas gazdasági erőt kénvisel a szocialista ver­seny. De említést érdemel, hogy a Szovjetunióban a kilencedik öt­éves tervidőszak észtendeiben a szocialista verseny segítségével 32 milliárd rubelt tett ki az így ki­alakított anyagi eszközök értéke s ehhez járult még a nyersanyag-, energia-, fűtő- és üzemanyag meg­takarítással elért 14 milliárd, va­lamint az újítási javaslatok meg­valósításával felhalmozott 19 mil­liárd rubeles tételek összége. S ez a szocialista versenynek csupán az anyagiakban mérhető eredménye. Hol van még az a pénzértékben alig kifejezhető erkölcsi ered­mény, amely a dolgozók hozzá­állását, munkaigyekezetét, áldozat­kész munkavállalását és a terme­lés minőségi javulását érzékel­tetné. Hazánkban ugyanígy a szocia­lista verseny eredményességé, a gazdasági mutatók javulása ha­tott legmarkánsabban a dolgozók gondolkodásmódja átalakulásában, személyiségük kibontakozásában, a munka és a közösség iránti vi­szonyuk gyökeres megváltozásá­ban tükröződik vissza. Nemcsak saját munkájukat értékelik, hanem Jobban megbecsülik mások munká­ját is. Tudatosítják azt, hogy jobb munkájuk a közösség, s ezen túl­menően egész társadalmunk továb­bi eszmei, kulturális, szociális fej­lődését segíti elő éppen az ered­ményesebb termelés, a jobb gaz­dasági eredmények elérésével. S ebben kereshetjük a szocialista verseny létjogosultságát, hatalmas, tömegeket mozgató erejét. Teljesen felesleges . felemlíteni azokat a milliós és milliárdos ér­tékeket, amelyeket a szocialista verseny által hazánkban, szocia­lista mezőgazdaságunkban elér­tünk. Hiszen a dolgozók kezdemé­nyezéséből született vállalások tel­jesítésével szövetkezeteink gazda­sági és társadalmi téren egyaránt mind szilárdabbak lettek. Ezen*az úton tovább haladni mezőgazdasá­gi üzemeink minden dolgozójának kötelessége; s egyben egyéni érde­ke is. Ne legyen az anyag- és energiatakarékosság csupán feldo­bott jelszó, hanem ezt tudatos igyekezettel segítse' mindenki saját munkakörében, erejéből tellően a legjobban megvalósítani. , A megfontolt, ésszerű takarékos­ság, a munka minőségének javítá­sa, jó közösségi szellem kialakí­tása az egyéni kezdeményezéssSl párosulva képezik a szocialista versenv általános érvényű és jó eredménnyel kecsegtető bázisát. A versenyszellem további bővítése és a versengés fejlettebb formáinak kialakítása, amely a szocialista brigádoknak és a komplex' ésszg­­rűsítő brigádoknak nemcsak for­mális, hanem valóban élő mozgal­mában éri el tetőpontját, olyan eszméi-politlkaí és erkölcsi, de ugyanakkor gazdasági erőt is kép­visel, amelyet nem felhasználni örök vétek. Bővítése és fejlesztése pedig mindannyiunk társadalmi és egyéni érdeke. (obenau) Miként hasznosul a szociális-kulturális alap? Há a Veľký Krtíš-i (nagykürtösi) Járás vinicai (ipolynyéki) szövetkeze­téről esik szó, nyomban az jut eszem be, hogy az elsők között kezdemé­nyezték s szabad szombat bevezeté­sét. Nagy dolog volt ez akkor, a het­venes évek legelején. Akaratlanul, is­mételten rákérdeztem, hogy pontos, félreérthetetlen választ kapjak az ak kor még üzemgazdászi tisztet betöltő Juraj Greüótól, Többféleképpen indokolta elhatározásukat, többek kö­zött a munkásosztályéhoz hasonló szociális, és munkaszervezési feltété leket is alapul véve. Noha, nagyon kecsegtető volt ez a megoldás, nem ment éppen símán. Módosítani kellett a napi munkaren­den, a régi szervezésmódon. Aztán, lassan belezökkentek a rendes „ke-Greňo Juraj, a szövetkezet elnöke. rékvágásba“. Mostmár jólesik az em­lékezés a kezdeményezésre, amely beváltotta a hozzá fűzött reménye­ket. Emberibbé, jobbá váltak a mun­kafeltételek; ha néha még feszítet­tebb a dologvégzés, ez a növényter­mesztésben jut kifejezésre, főleg a munkacsúcsok időszakában ... Az egykori üzemgazdász arcán gondterheltség látszik. Nem véletle­nül, hiszen jóval elfoglaltabb, az im­már közel háromezer hektáros sző vetkezet elnöke. Üjfent a szövetkezeti tagok szociá­lis-kulturális igényei kielégítésének kérdését bogozzuk. A beszélgetés so­ra kihozza, attól függetlenül, hogy a közös gazdaság vinicai gazdasági épületeiben nappali szoba, tisztálko­dási lehetőség biztosított, folytatják a čelovcei (csali) részlegen a szociális helyiségek létesítését. Mivel a szőlészetük aránylag sok munkaerőt foglalkoztat, a leklincei dűlőn már tető alá hoztak egy szo­ciális helyiséget, s most látnak hozzá a körei dűlőben egy 60—80 férőhe­lyes, télen-nyáron egyformán jó szol­gálatot tevő szociális helyiség építé­séhez. Mire jó ez? Legfőképpen arra, hogy a helyszínre kiszállított meleg ételt ne kelljen az árokparton, vagy a táb­laszélen, az időjárás szeszélyeinek ki­téve elfogyasztaniuk, hanem kulturált környezetben, asztalok mellett, védett helyen. Jó dolog ez! Dicsérik az emberek. Merthát, egészen más az, ha koszos kézzel, a térdek közé fagott edény­ből kanalazza valaki az ebédet, vagy tiszta kézzel, terített asztalnál, ahol még az étek is jobban ízlik. Ezen kívül épül egy központi, több­célú létesítmény, négymillió korona beruházási költséggel. Az emeleti tél­ben a közös gazdaság irányító gár riája, s adminisztratív munkaerői kap nak helyet. A földszinti részben két­száz férőhelyes étterem létesül, kor szerű konyhafelszereléssel, napi fél­ezer ebédes kapacitással. Töhhszáz férőhelyes tanácsteremmel is számol­nak, ahol a tagvűléseket lebonyolít hatják majd; eddig a tagság efféle, nagyobb üléstermet nélkülözött. S most nézzük meg, mire fordítót ta, vagy fordítja a szövetkezet a szo­ciális-kulturális alapon levő, ez évi 180 ezer koronát? Mindenekelőtt szóljunk a tanul mányútról, amelyen 44 dolgozó vett részt a Német Demokratikus Köztár­saságban. Három szövetkezetét láto­gattak meg, s melegen érdeklődtek a munkaszervezés különféle módozatai ról. Saját szemükkel győződhettek meg a vinicai szövetkezet tagjai ar ról, milyen példás ott a munkafegye­lem. S azt sem várják, hogy a „sült galamb a szájukba repüljön“... Szó val, hasznos tapasztalatokat szerez­tek a látottak, hallottak alapján, a meghitt, baráti légkörben zajló esz­mecsere közepette. Az NDK-ból hazafelé jövet megte­kintették a Ceské Budéjovice-i „Zem živitelka“ nevű, majd Nitrán az Agro komplex ’76 kiállítást, összekötve a kellemest a hasznossal. Baráti kapcsolatot tartanak fenn a Magyarnándori TSZ-szel (Magyar Népköztársaság), amelyről elismerés­sel beszélnek a vinicaiak. A kölcsö nős látogatás nagyon barátságos lég­körben zajlik, s egyéb hasznos célt is szolgál. A magyarnándoriak Hajdú­szoboszló gyógyfürdőjébe vitték el a vendégeket. Ezt a vinicaiak azzal vi­szonozták, hogy a magyarországi vendégek megtekintették Bojnicét. Az ilyen kölcsönös együttműködés, or­száglátással összekötve, minden bi­zonnyal elősegíti a szomszéd népek baráti kapcsolatainak szilárdítását, a történelmi és kulturális nevezetessé­gek, műemlékek, sajátos népszokások, termelési problémák megismerését, hasznos tapasztalatok szerzését. Szólni kell még arról, hogy a szö­vetkezet jelentős pénzösszeget fordít a gyermekek hazai és külföldi üdül­tetésére: tízen nyaraltak Cičmany­­ban, s húsz gyermek boldog két he­tet töltött az idén a Balaton mellett, pionírtáborban. Ezen kívül a szövet­kezet a sportélet fejlesztését is szív­ügyének tartja; nem beszélve arról, hogy a kulturális és művelődési igé­nyeket is igyekszik kielégíteni. Konk­rétan: húsz személy részére népvise­leti ruhákat vásárolt, emellett szak­­folyóiratokat, újságokat járat — köz­tük a Szabad Földműves-t is, jelentős példányszámban —, könyveket (szép­irodalom, mezőgazdasági szakiroda lom) vásárol. A sportélethez kiegészítésképpen: A Előtérben .Vinica házai, háttérben a szövetkezet gazdasági épületei. (A szé’rzö felvételei) három labdarúgó-csapat működik (A. és B. csapat, valamint a kölyökcsa pat), s ezen kívül sakkcsapatuk is van. A szövetkezet minden falun kí­vüli mérkőzésre díjmentesen autó­buszt biztosít, s a szövetkezeti tagok a legszenvedélyesebb szurkolok. A sportszervezet elnöke például a szö­vetkezet jelenlegi üzemgazdásza, aki nem rest a sportélet fejlesztésén fá­radozni, sőt az anyagi támogatást is szorgalmazza. Természetesen, a szövetkezeti tagok a szociális-kulturális igényeik követ­kezetes kielégítését lelkiismeretes, jó közösségi mnnkával, ismereteik sok­oldalú gyarapításával viszonozzák. Az ilyen célra fordított pérz busásan, kamatostól visszatérül a szövetkezet­nek. (KOVÄCS)

Next

/
Thumbnails
Contents