Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-11-20 / 46. szám

1878. november 20. SZABAD FÖLDMŰVES 1 A CSSZSZK 1976—1980. évi gazda­sági és szociális fejlődésének — a CSKP XV. kongresszusa által jóváha­gyott — irányelvei a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésének legfontosabb feladatát a következők­ben határozták meg: „Biztosítanunk kell a lakosság szükségleteinek az eddiginél is sokrétűbb fedezését, fo­kozatosan önellátókká kell válnunk a szemesek termelésében, s az élel­miszerek termelésében Is tovább kell fokoznunk az önellátottság mértékét. E cél érdekében folytatnunk kell a termelésintenzltás növelését és a tar­talékok sokrétű mozgósítását, haszno­sítanunk kell a tudományos-műszaki haladás eredményeit és fejlesztenünk kell a feldolgozóipar mezőgazdaságra kapcsolódó ágazatait.“ A kitűzött feladatok elérése meg­követeli, hogy biztosítsuk a növény­termelés elsődleges fejlődését. Az élelmezésben elérendő önellátottság, valamint az állattenyésztési termelés hatékony fejlődéséhez szükséges opti­mális összetételű takarmányalap szempontjából a leghatékonyabb ve­tésforgót érvényesítsük. El kell mé­lyítenünk a mezőgazdasági .termelés szakosítását és összpontosítását, érvé­nyesítenünk kell a mezőgazdasági vállalatok közötti kooperáció haladó formáit, valamint az élelmiszeripari és a többi feldolgozóipari vállalatok­kal kiépített munkamegosztás fejlet­tebb formáit is. Terjesztenünk kell a nagyüzemi technológiákat, a termelés és a munka szervezésének ipari for­máit. Az 1976—1980-as években a mező­­gazdasági termelést az 5. ötéves tervhez viszonyítva 14—15 százalék­kal kell növelnünk. A termelés összpontosítása és sza­kosítása új előfeltételeket teremt a szocialista nagyüzemi termelés elő­nyeinek sokrétű érvényesítésére, a mezőgazdaságban kialakult szocialista viszonyok további elmélyítésére, va­lamint a szocialista tulajdon mindkét formájának, a szövetkezeti földműve­sek és az állami szervezetek dolgozói társadalmi és gazdasági helyzetének közelítésére. A CSKP XV. kongresszusa és a CSKP KB 1972 áprilisában megtartott ülése rendkívüli figyelemmel fog­lalkozott a mezőgazdasági termelés összpontosításának és szakosításának kérdéseivel. Kitűzték e folyamat leg­főbb céljait, s a célok eléréséhez ve­zető utakat. Kihangsúlyozták annak fontosságát, hogy az összpontosítást és a szakosítást tervszerűen, az össz­társadalmi érdekekkel és a népgazda­ság lehetőségeivel teljes összhangban kell tovább fejleszteni. Az 5. ötéves tervidőszakban elért eredmények feltételeket teremtettek a következő tervidőszakra előirányzott fejlődés biztosítására. Az elért nem­zeti jövedelem 1975-ben 32,7 száza­lékkal meghaladta az 1970-ben elért színvonalat, az ipari termelés ugyan­azon idő alatt 37,5, a mezőgazdasági termelés 15,1, a mezőgazdasági áru­termelés pedig 26 százalékkal növe­kedett. A lakosság személyes fogyasz­tása az 5. ötéves tervidőszakban 26,5, a lakosság társadalmi fogyasztása pedig 39 százalékkal növekedett. A dolgozók életszínvonalának nö­veléséhez jelentős mértékben hozzá-* járul szocialista mezőgazdaságunk Is, amely társadalmunk fontos politikai­stabilizációs tényezőjévé vált. A me­zőgazdasági dolgozók nagyra értéke­lik Husák elvtársnak a szövetkezeti földművesek és az állami gazdaságok dolgozóinak munkáját értékelő sza­vait, de ez az elismerés az eddiginél is sikeresebb munkára ösztönzi őket. A gabonatermelésnek az 5. ötéves tervidőszakra előirányzott volumenét 5 millió tonnával léptük túl, a felvá­sárlási tervet vágóállatokból 114 ezer tonnával, vágóbaromfiból 123 ezer tonnával, tejből 620 millió literrel és tojásból 920 millió darabbal sikerült túlszárnyalnunk. Köztársaságunk a mezőgazdasági termelés belterjessége szakaszán a világ 10 élenjáró államának soraiba tartozik, s az egy lakosra jutó élel­miszerfogyasztás tekintetében Is a legelsők között foglal helyet. Például az egy lakosra jutó húsfogyasztás el­éri az évi 80 kg-ot, vagyis 8,6 kg-mal nagyobb, mint 1970-ben volt. A tojás­­fogyasztás elérte a 295 db-ot, vagyis 18 db-bal nagyobb, mint 1970-ben. A cukor- és zsíradékfogyasztás nálunk szinte egészségtelenül nagy, hz alko­holmentés italok fogyasztása 75 liter­re növekedett, stb. A mezőgazdaság fejlődését döntő mértékben befolyásoló belterjesítő té­nyezők közé tartozik elsősorban a termelési 'bázis tudományos és mű­szaki haladással összhangban végzett céltudatos műszaki átépítése, amely­hez jelentős mértékben hozzájárult a gépipar, a vegyipar, az építőipar, valamint a KGST tagállamok közötti kölcsönös együttműködés. A mezőgazdaság termelési bázisá­nak gyors ütemű fejlődéséről és kor­szerűsítéséről tanúskodik az a tény, hogy 'a termelési szférában foglalkoz­tatott dolgozóra átszámított állóala­pokkal való ellátottság egész népgaz­daságunkban 1975-ben 25 százalékkal volt nagyobb, mint 1970-ben, de a, A „Haladó tapasztalatok iskolája" II. tananyag Szakosítás - a mezőgazdaság fejlődésének alapvető előfeltétele 1. táblázati Sv Az efsz-ek Az efsz-Sstc átlagos nagysága száma mezőgazdaságban ugyanazon idő alatt 51 °/o-kal növekedett. További növekedési tényezőnek a mezőgazdasági termelés kemizálását tekintjük. Az ipari trágyaadagok az 1970-ben országos viszonylatban 1 hektár mezőgazdasági területre jutó 168 kg-ról '1975-ben 222 kg-ra növe­kedtek, tiszta hatóanyagokban. A kultúrnövények új fajtáinak és hibridjeinek termelésével és a na­gyobb termelőképességű gazdasági állatok tartásával növeltük a mező­­gazdasági termelés biológiai teljesítő­­képességét. Ez mindenekelőtt a gabo­natermelésben nyilvánult meg. A nö­vénytermelés az 5. ötéves tervidő­szakban növekvő irányzatú volt és annak színvonala 1975-ig az 1970-es évhez viszonyítva közel 17 százalék­kal növekedettt. Am ennek ellenére sem sikerült elérnünk az ötéves terv­ben előirányzott színvonalat! Az el­ért eredmények nagyjából 3 százalék­kal kisebbek a tervezettnél, s a le­maradás szabott árakban kifejezve 4.96 millió korona értéket képvisel! A tervteljesítésben főként a cukor­répa, a burgonya, a komló, a takar­mánynövények, a gyümölcs- és a zöldségfélék termelésében maradtunk le. Az állattenyésztési termelés az 5. ötéves tervidőszakban a 4. ötéves tervhez viszonyítva 34,9 milliárd ko­ronával növekedett. Ezért takarmá­nyozási célokra 8,6 millió tonnával több gabonát használtunk fel, 1,3 mil­lió tonnával több olajpogácsát és ál­lati Eredetű takarmánylisztet impor­táltunk, ugyanakkor a széna készíté­sére szánt szálas takarmányok terme­lését csupán 5 millió tonnával növel­tük. SZAKOSÍTOTT TERMELÉSI EGYSÉG A szakosított termelési egység nem jelent csupán szigorúan elhatárolt területet vagy más hasonló szempon­tot. Jellemző vonása az egyes termé­kek és tevékenységek olyan arányú összpontosítása, amely az okszerű szakosítás és az egyes termelési ágak, s tevékenységek eltérő feltéte­leinek és jellegének a figyelembevé­tele esetén lehetővé teszi az összes termelési tényező optimális kihaszná­lását, beleértve a jelenlegi tudomá­nyos és műszaki ismeretek hatékony érvényesítését és a feldolgozóiparral kiépített kapcsolatok lehető legcél­szerűbb megoldását. SZAKOSÍTOTT EGYSÉG A NÖVÉNYTERMELÉSBEN A 6. ötéves tervidőszak folyamán a növénytermelés fokozott ütemű fej­lesztését kell elsőrendű feladatnak tekintenünk, összesen 53—55 millió tonna gabonát kell térmelnünk, ami 14—16 százalékkal több, mint amenv­­nyit az 5. ötéves tervidőszakban ter­meltünk. Kukoricából évenként átlag­ban 0,8—1 millió tonna szemterme­léssel számolunk. Lényegesen fokoznunk kell a szá­las takarmányok termelésének belter­jességét. A cukorrépa vetésterületét elsősorban azokban a körzetekben kell bővíteni, ahol hagyományosan jó termésEredményeket mutatnak fel. Olajmagvakból 1980-ig évi több mint 240 tonna átlagos terméshozamot kell elérnünk, burgonyából pedig évente legalább 4 millió tonnát. Ezért a 6. ötéves tervidőszak folyamán az össz­pontosítás és szakosítás folyamatá­nak legfontosabb láncszemét a nö­vénytermelés összpontosítása és sza­kosítása fogja képezni. A növénytermelés összpontosításá­nak és szakosításának további fej­lesztésekor az alapvető kiindulópont­nak annak a területnek a meghatáro­zását kell tekintenünk, amely lehető­séget ad a termelés döntő tényezői­nek optimális kihasználására. Ezek szerint olyan nagyságú mezőgazdasá­gi földterületen kell gazdálkodni, a­­melynek keretében a szakosított ve­tésforgó segítségével az egyes ter­mesztett növényeket olyan mérték­ben lehet összpontosítani, amely lehe­tővé teszi a döntő jelentőségű terme­lési tényezők teljes mértékű kihasz­nálását, beleértve a haladó technikát, a nagyüzemi technológiát a techno­lógiai gépsorokat és a szállítási ka­pacitásokat, A növénytermelés összpontosításá­nak és szakosításának problematikája a vetésterületek és kultúrnövényék legelőnyösebb természeti viszonyok közé való tervszerű összpontosításá­ban rejlik, a biológiai, műszaki, tech­nológiai és gazdasági lehetőségek ki­használásával. A növénytermelés — vállalaton fe­lüli és vállalati — összpontosításának és szakosításának a tervszerű kiépí­tésével a vállalaton belüli problema­tika is kapcsolatban áll. Mindenek­előtt a helyi tapasztalatok és a komplex talajelemzés eredményeinek a kihasználásáról, a növénytermelés vállalaton belüli mikrokörzetesítésé­­ről, az elhatárolt agroökológiaí igé­nyű gazdasági növények széthelyezé­­sére legmegfelelőbb parcellád kivá­lasztásáról, a gépesítés maximális ki­használására alkalmas vetésforgó­­tömbök kialakításáról, a szállítási tá­volságok optimalizálásáról, a mezei úthálózatról, elsősorban azonban min­den mezőgazdasági vállalat szálas ta* karmánytermelése és állattenyésztési termelése közötti teljés összhangról, valamint a szakosított termelési egy­ségek keretén belüli kooperációról van szó. A növénytermelés körzeti és válla­lati dlmenziójú szakosított struktúrái­nak kialakításával és tervszerű irá­nyításával szerzett gyakorlati tapasz­talatok és kutatási eredmények azt mutatják, hogy feltétlenül figyelembe kell venniük a növénytermelés sajá­tosságait. Ennek legfontosabb voná­sai: a földhöz való kötöttség, az ere­deti talajerő, az éghajlati viszonyok, a termesztett növények biológiát be­folyása összpontosításuk fokára, a technika használatának lehetősége stb. Az eredeti talajerő kihasználására irányuló követelmény — néhány ki­vételes esettől eltekintve — kizárja a vállalat keretén belüli, az állatte­nyésztési termelés egyes ágaihoz ha­sonló szűk szakosítást. A legszűkebb szakosítás esetén is rendszerint csak a vetésforgó szűkítéséről van szó, a­­melyben a gabonaféléken és a szán­tóföldi takarmánynövényeken kívül még egy-két speciális gazdasági nö­vény is képviselve van, hogy lehető­vé váljék a gazdasági növények meg­felelő váltakozása. Például ha a sza­kosítás a lentermElésre irányul, Ilyenkor a vállalat gabonaféléket, ta­karmánynövényeket és lent fog ter­melni. A növénytermelés összpontosításá­nak és szakosításának további jelleg­zetes vonása, hogy a tudományos­műszaki haladás minden adott szín­vonalán eltérő követelményeket tá­maszt az egyes termesztett növények és a termeléssel kapcsolatos egves tevékenységek területi összpontosítá­sának színvonalával szemben. Például a betakarítási technika jelenlegi szín­vonala a gépek csoportos alkalma­zásával együtt lehetővé teszi a gabo­natermelés kb. 2000 hektárnyi terü­letre való összpontosítását, míg a bur­gonyatermelést csupán 500—700 hek­tárra lehet összpontosítani. Sajátossága továbbá az Is, hogy a növénytermesztés területi elosztása a termelés és a munka szervezésének, valamint a dolgozók Irányításban va­ló részvételének biztosításával a je­lenlegi Időszakban megköveteli bizo­nyos tevékenységek vállalat keretén felüli szakosítását és összpontosítását, amely a termelés ésszerű irányításá­nak és szervezésének az érdekeit szolgálja. Ezért a növénytermelés összponto­sítása és szakosítása további fejlesz­tésének alapvető kiindulópontjául an­nak a területnek a meghatározását kell tekintenünk, amely lehetőséget nyújt a döntő tényezők, többek kö­zött a technika és a technológiai gép­sorok teljes mértékű kihasználására. Az eddigi tudományos és gyakorlati tapasztalatok szerint ezeknek a köve­telményeknek a 4—7 ezer hektárnyi terjedelmű mezőgazdasági földterület felel meg a legjobban. A terület nagyságát a természeti és terepviszo­nyoktól, a szántott terület részará­nyától, a közlekedési viszonyoktól és a szakosított növénytermelés és ál­lattenyésztés konkrét termelési be­állítottságától függően választjuk meg. Ott, ahol nem érik el a mezőgazda­­sági földterület előirányzott nagysá­gát, az eddiginél nagyobb mértékben kell érvényesíteni a kölcsönös együtt­működés egyszerű, vagy összetett for­1950 4 efsz-típus 7110 1955 96,8 % III. és IV. 8 795 1960 típusú 420 10 816 1965 616 6 463 1970 638 6 270 1975 1920 2 206 2. táblázat: Év Az állami 1 Az állami gazdaságok átlagos nagysága gazdaságok száma 1950 601,5 219 1955 4517 179 1960 3105 385 1965 4452 340 1970 4274 338 1975 7050 204 3. táblázat: Év Közös mező­­gazdasági vállalat Kooperáció 1972 234 259 1975 341 502 máit. Például közösen lehet besze­rezni és használni a gépi berende zéseket és át lehet térni az egész növénytermelés együttes biztosításá­ra, esetleg a szakosított egységek ke­retén belül az egész növénytermelés közös tervezésére és szervezésére is. az Állattenyésztési termelés SZAKOSÍTOTT EGYSÉGE Az állattenyésztési termelés min­den ágazata nagyüzemi átépítésének közös vonása a szakosított technoló­giai egységek létesítése. Az állatte­nyésztési termelés nagyüzemi átépí­tésének üteme az anyagi-termelési bázis igényes épületberuházásainak a függvénye, és elsősorban a népgaz­dasági lehetőségektől függ. A szakosított egységek nagyságát a technológiai és technikai lehetősé­gek korlátozzák az egyes termelési ciklusokban, valamint a gyakorlatban érvényesített tudományos-műszaki is­meretek, színvonala. Ilyen például a sertéshizlaldákban az ürülék felszá­molásának a kérdése. Az állattenyésztési termelés egyes ágazatai szakosításának egyenlőtlen fejlődését az egyes ágazatok terme­lőerőinek egyenlőtlen alakulása okoz­za. Az 5. ötéves tervidőszakban a ter­melés szakosítása a műszaki és tech­nológiai lehetőségek színvonalára való tekintettel a baromfi és a serté­sek tartásában volt megvalósítható. A mezőgazdasági vállalatok megfelelő területi összpontosítására való tekin­tettel a szakosítás' ma már a szar­vasmarha-tartásban is reálissá vált A legnagyobb igyekezetei tehát a szarvasmarha-tartás szakosítására és összpontosítására kell fordítanunk. Elsősorban a vállatok termelési programját kell — az állatcsoportok vállalatok közötti okszerű átcsoporto­sításával — egy-két szarvasmarha­­csoportra korlátozni, a jelenlegi gaz­dasági épületek és berendezések ha­tékony kihasználkása melett, ami egy­úttal lehetővé teszi a marhahizlalás és a borjütartás ipari típusú szakosí­tott termelési egységekbe való foko­zatos összpontosítását. Az épületbe­ruházási lehetőségek szerint a foko­zatosan kiépített új kapacitásokat be­kapcsoljuk majd a szélesebb körű vállalatközi kooperációba. Ennek az állattenyésztési ágazat­nak a fokozatos összpontosítása és szakosítása megkívánja az új, haladó technológiai berendezések bevezeté­sét, az új, nagy befogadóképességű épületek építését és mindenekelőtt, a már létező berendezések célszerű át­építés utáni hasznosítását, A SZAKOSÍTOTT TERÜLETI EGYSÉG A SZAKOSÍTOTT TERMELÉSI KIALAKÍTÄSÄNAK MÓDJA EGYSÉGEK TERVSZERŰ LÉTESÍTÉSE Az így létesített szakosított terme­lés/ egység korlátozott beállítottságú növénytermeléssel és szarvasmarha­tenyésztéssel foglalkozik. A többi ter­meléssel és tevékenységgel a szako­sított termelési egység keretein kívül foglalkoznak. Vannak olyan tevékenységek, ame­lyeket nem lehet megfelelő összpon­tosítással egyetlen szakosított egység keretében megvalósítani, Ezért szülő ségessé válik annak szélesebb alapo­kon történő szervezése. Ez elsősorban a növények tápanyagellátásának és védelmének, a takarmányok szárítá­sának és formázásának, a központi technikának, a gépjavításnak, a szál­lításnak, a korszerű számítástéchní­­kának tudományos alapokon nyugvó irányítására és biztosítására vonat­kozik. Ezek célszerű szakosítását és összpontosítását, amely lehetőséget ad a teljes mértékű és hatékony ki­használásukra, csak a 15—30 ezer hektárnyi mezőgazdasági földterület teszi lehetővé. Tehát még a nagy vál­lalatok vagy szakosított termelési egységek is kénytelenek a felsorolt tevékenységek szakaszán kooperálni és szélesebb körű vállalatközi együtt­működéssel számolni. Vannak olyan termelési feladatok is. amelyek teljesítését még ennél Is nagyobb területen, a földhöz való közvetlen kapcsolódás nélkül fogjuk megszervezni. Ilyen elsősorban a to* jás, a vágóbaromfi, a vágósertés stb; termelése. Ezt a termelést közös me­zőgazdasági vállalatok formájában szervezzük meg. A CSKP XIV. kongresszusa mező­gazdaságunk számára kitűzte a szo­cialista termelési viszonyok további megszilárdításának, ezeknek a terme­lőerők fejlesztésében való teljes mér­tékű kihasználásának, valamint a pénzeszközöknek a termelés összpon­tosításának és szakosításának további fejlesztésével összhangban állő irány­elveket. Az 5. ötéves tervidőszak fo­lyamán a nlezőgazdaságt termelés összpontosításának üteme lényegesen meggyorsult. A szövetkezetek, állami gazdaságok és^közös mezőgazdasági vállalatok létesítésére vonatkozó áttekintést az 1., 2. és 3. táblázat tartalmazza! A szakosított termelési egységet háromféleképpen alakíthatjuk ki: 1. kooperáció útján, amikor ezt a szakosított termelési egységet né­hány olyan mezőgazdasági válla­lat alakítja ki kooperáció útján, amelynek nincsen meg az elő­irányzott 4—7 ezer hektárnyi föld­területe" 2. vállalati alapon, amikor a mező­­gazdasági vállalatnak meg van a kívánt — 4—7 ezer hektárnyi — földterülete, tehát a vállalat ön­magában is létesíthet szakosított termelési egységet; 3. a nagy vállalatok belső tagozódá­sa útján azoknak a vállalatoknak az esetében, amelyek földterülete többszörösen meghaladja a szako­sított termelési egység Ismertetett nagyságát, ezeket a vállalat kere­tében, vagyis vállalaton belüli sza­kosítás útján létesítik. A tapasztalatok teljes mértékbEn igazolják, hogy az összpontosítás és szakosítás további fejlődése, valamint a kooperációs és integrációs kapcso­latok elmélyítése megkívánja az anyagi, szervezési és jogi alapokon nyugvó elképzelések és tudományo­san indokolt tanulmányok érvényesí­tését. Az egész folyamat Irányításának súlypontját abban kell látnunk, hogy a termelés struktúráját — az egyes körzetek és járások termelési viszo­nyainak megfelelően — a mezőgaz­dasági vállalatok célszerű szakosítá­sára kell összpontosítani. Ezért kell az államtervnek az irányítás, a koo­perációs és integrációs kapcsolatok elmélyítésének és további fejleszté­sének alapjává válnia. Az államterv feladatainak az irányítás egyes szint­jein történő lebontásával tevékenyen támogatnunk kell az összpontosítás és szakosítás fejlődését, s ezt az anyagi és műszaki ellátással kell pár­huzamosan elősegíteni. Erre a feladatra kell összpontosí­tani az épületberuházások program­ját és az állam pénzügyi hozzájáru­lását. Az állam ségitségét a növény­­termelés döntő fontosságú szakaszai­nak támogatására kell irányítani, eb sősorban az agrokémiai vállalatok építésére és fejlesztésére, a betakarí­tás utáni kezelést végző gépsorok, magtárak építésére, az állattenyész­tési termelés szakaszán pedig a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére és belterjességének növelésére stb. Az összpontosítást és szakosítást a mezőgazdasági szövetkezeti mozga­lomra vonatkozó törvény, a föld

Next

/
Thumbnails
Contents