Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-07-17 / 28. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1976. július 17, A CSKP KB és a szövetségi kormány aratási (elhívása Elvtársi együttműködés, teljes nézetazonosság (Folytatás az 1. oldalról.) hogy áldozatkész munkájukkal és kezdeményezésükkel minél nagyobb mértékben járuljanak hozzá a kedvezőtlen időjárásviszonyok negatív mezőgazdasági követelményeinek leküzdéséhez. Becsületbeli feladatuk, hogy biztosítsák a kalászosok, a takarmányok és a többi termény jó minőségű betakarítását, minél nagyobb mértékben csökkentsék ц szem- és másfajta veszteségeket. A terméssel jól és lelkiismeretesen gazdálkodjanak és idejében megteremtsék az őszi munkák folyamatos megkezdésének előfeltételeit. A nemzeti bizottságoktól, a védnökséget vállalt üzemektől és a többi nem mezőgazdasági jellegű szervezettől elvárjuk, hogy a nyári munkák idején a mezőgazdasági dolgozóknak hatékony segítséget nyújtsanak a brigádok megszervezésében, a mezőgazdasági gépek megjavításában, a szállításban, a raktárkapacitások biztosításában, az öntözésre alkalmas szivattyúk és másfajta berendezések mezőgazdasági felhasználásában és olyan további feladatok megoldásában is, amelyek a konkrét helyzetből adódnak. A termelőeszközöket, a pótalkatrészeket, a szervizmunkákat és az anyagi ellátottságot biztosító vállalatok és szervezetek kötelesek előnyben résztesiteni a mezőgazdasági vállalatok szükségleteit. Felhívjuk a Nemzeti Front összes szervezetét, hogy kezdeményezően nyújtsanak segítséget a mezőgazdaságnak a fűféleségek begyűjtésében (ott, ahol a szedés géppel nem lehetséges), a szállításban és más munkákban. Meggyőződésünk, hogy lehetőségeihez képest minden ember segíteni fog az idei aratásban. Az idei aratás és a többi nyári munka igényes volta és jelentősége megköveteli, hogy fe munkáknak a pártszervek és szervezetek, valamint a nemzeti bizottságok is elsőrendő figyelmet szenteljenek, hiszen a CSKP XV. kongresszusán elfogadott határozatokkal kapcsolatos egyik legfontosabb feladat megvalósításáról van szó. Elvárjuk, hogy a pártszervezetek, a nemzeti bizottságok, a szakszervezeti bizottságok és a Nemzeti Front más pártszervezeteinek bizottságai, valamint a vállalatok és más intézmények vezetőségei sürgősen megvitatják ezt a felhívást és hatáskörükben kezdeményezően megtesznek minden tőlük telhetőt a feladatok megoldása érdekében. A CSKP Központi Bizottsága és a szövetségi kormány meggyőződését fejezi ki: a mezőgazdasági dolgozók a népgazdaság többi ágazatainak dolgozóival összefogva minden erejükkel azon lesznek, hogy a közélelmezés biztosítása érdekében az idei aratást a jelenlegi bonyolult körülmények közepette is a lehető legjobban elvégezzék. Újabb két szovjet űrhajós a világűrben A Szojuz—21 és h Szaljut—5 űrrandevúja ф Borisz Volinnv és Vitalij Zsolobov hosszúnak Ígérkező „űrtáborozáson“ A szovjet hírközlő szervek július 8-án közölték, hogy közép-európai idő szerint 17 óra 9 perckor Föld' körüli pályára bocsátották a Szojuz—21 jelzésű szovjet űrhajót, fedélzetén Borisz Volinov ezredes űrhajóparancsnokkal és Vitalij Zsolobov alezredes fedélzeti mérnökkel. A Szojuz—21 most közös kísérleteket végez a június 22-én felbocsátott Szaljut—5 űrállomással. A mérési adatok szerint a Szojuz—21 pályájának jellemzői: maximális eltávolása a Földtől (apogeum) 253 km, minimális eltávolodása a Földtől (perigeum) 193 km, Föld körüli keringési ideje 98,7 perc, pályájának az egyenlítő síkjával bezárt hajlásszögé 51,6 fok. Borisz Volinov ezredes, a Szovjetunió Hőse nem újonc a világűrben. 1934-ben a szibériai Irkutszkban szüle? tett. Volgográdban repülőtiszti iskolát végzett, majd a szovjet hadseregben szolgált. 1960-ban került az űrrepülőkhöz. Többször volt a felbocsátott űrhajók parancsnokának tartaléka. 1968-ban befejezte tanulmányait a Zsukovszkij Műszaki Akadémia repüléstechnikai karán. 1969 januárjában a Szojuz—5 űrhajó parancsnokaként járt először a világűrben. Vitalij Zsolobov alezredes viszont újonc a kozmoszban. Az ukrajnai Zburíjevka faluban született 1937-ben. Azerbajdzsánban olaj- és vegyipari intézetben végezte tanulmányait, majd 1959-ben a szovjet hadsereg tisztje lett, berepülő pilótaként és mérnökként tevékenykedett. 1963 januárja óta szolgál az űrhajósok csoportjában. Alapos űrhajós kiképzést kapott, annak idején a Szaljut—3 űrállomás fedélzeti mérnökének tartalékává jelölték ki. Tavalyelőtt fejezte be tanulmányait a Lenin Katonapolitikai Akadémia űrhajósképző központjában. A jelenlegi szovjet űrakció céljáról Vlagyimir Satalov, a szovjet űrhajósok csoportjának régi tagja nyilatkozott, aki Volinovval együtt hét évvel ezelőtt hajtotta végre az első űrhajókapcsolást Föld körüli pályán. Satalov kifejtette', hogy a szovjet orbitális program soron levő munkaprogramja kezdődött meg a Szojuz—21 felbocsátásával. Utalt arra, hogy а XXV. pártkongresszus előirányozta azoknak az űrkutatási módszereknek a kifejlesztését, amelyek legjobban szolgálják a népgazdaság fejlődését. Ennek megfelelően az új szovjet űrlegénység földi konzultánsai geológusok, hidrológusok, olajkutatók, meteorológiai szakemberek lesznek. A Szojuz—21 űrhajó és a Szaljut—5 űrállomás összekapcsolása időközben megtörtént és a két szovjet űrhajós most a programnak megfelelő biológiai megfigyeléseket végez. Egyik legutóbbi kísérletük során például megfigyelték és filmre rögzítették, hogyan viselkednek a halak a súlytalanság állapotában. Az űrhajósok közérzeté kitűnő és a fedélzeti műszerek kifogástalanul működnek. A jelek szerint a Szojuz—21 és a Szaljut—5 utasai hosszú űrtartózkodásra rendezkedtek be. (Lö) A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XXX. ülésszakát, melyet a tagállamok kormányfői által vezetett kormányküldöttségek részvételével a múlt héten tartottak Berlinben, a barátság, az elvtársi együttműködés és a teljes nézetazonosság jellemezte. A testvéri szocialista országok nemzetközi együttműködésének rendkívüli jelentőségé volt a múltban és a jövőben még hatványozottabban járul hozzá a kölcsönös érdekeltség érvényesítéséhez, a tagországok nemzetgazdaságának fejlesztéséhez. Ezt a megállapítást szemléltetően bizonyítják a Komplex Program megvalósításának az 1971—1975-ös években elért eredményei, amelyek félreérthetetlenül jelzik, hogy a tagországok mindegyike jelentős sikert ért el a szocializmus építésében. A tagországok mindegyike sikeresen teljesítette az ötéves népgazdasági tervét, gyors ütemben fejlesztette termelőerőit és lényegesen emelte a lakosság életszínvonalát. A KGST-országok az utóbbi öt év folyamán a szocializmus és a kapitalizmus gazdasági versenyében ismét fölényes győzelmet arattak. Míg az íemlített időszakban a KGST-tagállamok nemzeti jövedelme 36 százalékkal, addig a fejlett tőkésországokó 14 százalékkal, a Közös Piachoz tartozó országoké pedig csupán 12 százalékkal nőtt. Lényegében ezek az eredmények — mint azt a Közlemény is hangsúlyozta — a kommunista és munkáspártok által vezetett munkásosztály, parasztság és értelmiség áldozatkész munkáját dicsérik. A KGST XXX. ülésszakának Közleménye nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a Komplex Program megvalósításának évei alatt a tagállamok együttesen fontos intézkedéseket tettek: közös erővel új nagy létesítmények építését kezdték meg a fütő- és nyersanyagipari ágazatokban, s több két- és sokoldalú együttműködési megállapodást kötöttek, amelyek felölelik a népgazdaság jelentős ágazatait. Megállapítja továbbá, hogy jelentős munka folyt a termelésszakosítás és a kooperációs viszonyok fejlesztése terén is. Oj nemzetközi gazdasági szervezetek jöttek létre. Sikeresen befejeződött a jelenlegi ötéves tervek összehangolása és az intégrációs intézkedések egyeztetett tervének elfogadása. , Az együttműködési program többek között rendkívüli jelentőséget tulajdonít a gépgyártás fejlesztésének, a tagállamok technikai felszerelésével kapcsolatos problémák komplex megoldásának. S persze, az élelmiszérter-' melés összehangolt fejlesztésének is. Az ülésszakon elfogadott Közlemény például egyértelműen hangsúlyozza, hogy nagyon fontos feladat a tagállamok lakossága szükségleteinek kiváló élelmezési cikkekkel való kielégítése. Ezért a fő program együttműködési intézkedéseket irányoz majd elő az anyagi-műszaki bázis további megerősítése és a mezőgazdasági termelés intenziflkálásának fokozása céljából, amely felöleli a gépesítést, a kemizúlást, talajjavítást, vetőmagtermesztést, nemesítést stb., továbbá az élelmiszerek korszerű ipari ellátási módszereinek kidolgozását és meghonosítását, a géprendszerek gyártásának növelését, korszerű technológiák kidolgozását a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. Kidolgozzák a hiányos mezőgazdasági termékek gazdaságos termesztésének formáit és módszereit. Ezenkívül minden egyes KGST- tagállam a jövőben is maximálisan kihasználja a természeti, éghajlati feltételeit, hogy még nagyobb mértékben elégítse ki szükségleteit gabonafélékből, takarmányokból, állati és más alapvető mezőgazdasági termékekből. A fő program kidolgozásáról szóló határozatot jellemezve a Közlemény leszögezi, hogy a KGST-tagállamoknak azt az eltökéltségét tükrözi, hogy megerősítik és minden eszközzel fejlesztik az együttműködési és a szocialista gazdasági integráció folyamatait, nemzeti és közös érdekből a kooperáció útján együttesen használják fel természeti kincseiket, anyagi és munkaerőforrásaikat a Komplex Programban lefektetett elvéknek és céloknak megfelelően. A Közlemény kinyilvánítja azt a készséget is, hogy a KGST-tagországok folytatják a Mongol Népköztársaság és a Kubai Köztársaság fejlesztésének segítését, továbbra is támogatják a fejlődő országokat és következetesen végrehajtják a helsinki konferencián megfogalmazott rendelkezéseket, sőt arra törekednek, hogy teljesen valóra váltsák a záróokmányban kinyilvánított célokat. A KGST-tagállamok szocialista gazdasági integrációjának fejlesztése a jövőben is a szocialista internacionalizmus elveinek szellemében, az állami szuverenitás, a függetlenség és a nemzeti érdekek tiszteletben tartása, az országok belügyeibe való be nem avatkozás, a teljes egyenjogúság és az elvtársi sefítségnyújtás elvei alapján valósul meg. — pa—* Negyven évvel ezelőtt történt Nem fejeződött be a spanyol nép harca Az egykor „fél világot“ léigázó spanyol monarchia, a dolgozó nép börtöne volt még а XX. század felső évtizedeiben Is. Könyörtelen diktatúrával nyomták el az itt-ott megnyilvánuló népi mozgalmakat. A dolgozók hihetetlen nyomorban éltek, amelyet még fokozott a harmincas évek elején egyre jobban elmélyülő világgazdasági válság. A sztrájkok, az egyre erősödő népi mozgalmak, a haladó erők összekovácsolódása során végre sikerült megdönteni az embertelen diktatúrát és 1931. április 12-ére választásokat tűztek ki, hogy eldöntsék, milyen államforma legyen a „sötétség országában“. A haladó erők „Szavazzatok a köztársasági szocialista koalícióra“ jelszóval indultak a választásokon. Néhány helyütt, — köztük Barcelonában is — a községi választások győzelme után, kikiáltották a köztársaságot. XIII. Alfonz király, és környezete a koalíció győzelmének tudatában gyorsan elmenekült az országból. A köztársaság ideiglenes kormánya kiáltványt intézett a néphez: „A most nagykorúvá lett Spanyolország nevében nyilvánosan kijelentjük: kénytelenek vagyunk gyorsan, energikusan cselekedni. A nemzet köztársaságot akar és ezt a kívánságát teljesíteni kell.“ A köztársaság alkotmányának a nemzetgyűlés által elfogadott első pontja így hangzott: „Spanyolország a dolgozók szabad és igazságos rendszerében megszervezett demokratikus köztársaság. Rendszerünk hatalma a néptől ered.“ Az imperializmus és a fasizmus útjára lépett hatalmak a spanyol népnek a választásokon elért eredményeit és az új demokratikus kormányt „vörös foradalomnak“ nevezték. A spanyol monarchiában a parasztok és a mezőgazdasági dolgozók helyzete volt a legnyomorultabb. A földnélküli falusi napszámosok éhbérért dolgoztak a mágnások, földesurak és az egyház óriási birtokain, de a nagycsaládú kisbirtokosok a kialakult árak miatt csak tengődtek. Spanyolországban az agrár helyzet így alakult: a nagy- és középbirtokosok kezében volt több mint 12 millió hold föld, és a tíz holdasnál kisebb birtokosok, . mintegy nyolcmillióval rendelkeztek. Többek között Medinicili hercegnek 79 ezer holdas birtoka volt. Volt olyan további 14 család, amely 383 ezer hold földet birtokolt, de az egyház is óriási földterületekkel rendelkezett. A földmágnások legnagyobb része városban élt. A nagy gazdaságokban elavult munkamódszerükkel dolgoztak és sok volt a megművelétlen föld. Ezért a földtörvény meghatározta: „A felszántatlan nagy területeket fel kell osztani és ezekre paraszt családokat telepíteni.“ Az elvi intézkedés helyes lett volna, ha a Földreform Intézet megvalósítja. Sajnos, az agrárreform csigalassúsággal haladt előre — holott elismerték, hogy a föld művelői nélkül — akik évszázados igazságtalanságban éltek — a nemzet nem tud félemelkedni. A köztársaság felső kormánya felületesen dolgozott és ezért minden oldalról támadták. A határozatlan kormány végre engedett a rendszer nyomásának és kitűzték az új választásokat, 1933. november 19-ére. Mivel a baloldali pártok nem voltak egységesek, a parlamentben a reakció képvi selete megerősödött. Barcelonában,. „Spanyolország má sodik legnagyobb városában“ tiltakozásul a reakciós erők győzelme ellen, kikiáltották a Katalán Köztársaságot, amelyet azonban rövidesen elfojtottak. A sztrájknak vége szakadt, egyedül az asturiai bányászok nem adták fel a harcot. Franco tábornok, marokkóiakat hozott az országba a sztrájkok letörésére. A mórok rabolva, gyilkolva vonultak át Asturián. A kegyetlen megtorlást a kormány eltűrte. A bányászsztrájknak több mint ötszáz halottja volt s közülük mintegy 30 ezret bebörtönöztek. A reakció túlkapásai és a szörnyű astúriai vérengzés után kezdett kialakulni a demokratikus erők határozott egysége. Az erélyes fellépések után, 1935 decemberében elkerülhetetlenné vált a kormányválság. A reakció ebben az időben erősen szövetkezett, de a demokratikus erők is népfrontba tömörültek. A népfront kidolgozta prografhját, amelyet hét pontban foglalt össze. Természetesen ebbe belekerült a földreformban lefektetett elvek megvalósításának az elősegítése. Újból választásodat tűztek ki — amelyen a reakció* minden mesterkedése ellenére — a Népfront az egész országban diadalt aratott. A választási vereség után a reakció úgy látta, egyetlen kivezető út van: a fegyveres felkelés. Franco, aki előbb vezérkari főnök volt, a fegyverüket már jó előre szétosztotta a hívei között, tehát készültek a katonai lázadásra és sor került az erőszakos cselekmények, gyilkosságok egész sorára. A kormány, melynek élén Cadelero állt, nagyon gyöngének bizonyult. A szociáldemokrata párt meg állandóan türelemre intette a kormányt, az anarchisták pedig fölösleges sztrájkokat szítottak. 1936-ban egyre feszültebbé vált a helyzet az országban. A fasiszták gyilkolták a haladó politikusokat. Viszonzásul égy rendőrszázados meggyilkolása miatt elrabolták és agyonlőtték a fasiszta reakció vezérét, akinek a temetésén heves tüntetésre került sor. Negyven évvel ezelőtt, 1936. június 17-én — a reakció szervezésében — Marokkóban a hadsereg fellázadt. Sajnos, a kormány nem tett erélyes intézkedéseket, bár a felhívásban biztosította az ország népét, hogy rövidesen leverik az .ellenforradalmi felkelést. Közben a lázadók meggyilkolták a népfront-kormány megbízható parancsnokait és ezzel jelentősen gyengítették a köztársasághoz hűek ellenállását. Mussolini és Hitler nagy figyelmet tanúsított a spanyol helyzet iránt, és a lezajlott események után nagy gyorsasággal kezdték segíteni a fasiszta felkelőket. Nagy-Britannia sajtója már akkor „vörösnek“ nevezte a törvényes kormány védőit. A szomszédos francia népfront-kormány — amelytől nagy támogatást vártak — Sgyszerűen megtagadta a fegyverszállítást. Az ellenforradalmárok Marokkóban tartózkodó légiójának, az anyaországba szállítása azonban váratlan akadályba ütközött. A köztársaság hadihajóinak rádiósai fogták a távíróbeszélgetéseket. A hadihajó legénysége megtudta, mire készülődnek Francoék és azonnal megalakították a matróz-tanácsokat és rövid harc után lefegyverezték a lázadókkal szimpatizáló tiszteket. Ezután a hadihajók egy része őrjáratot tartott a Gibraltáriszoros és Spanyol-Marokkó között és heves tűzharcokban megakadályozta a marokkói lázadó csapatok átkelését. Közben a nagyobb spanyol városokban a nép megrohamozta a laktanyákat. Az üzemekben, városokban, sőt a -falvakban is, létrehozták, az önkéntes milícia-egységet. Többszázan jelentkeztek fegyverért, de nem jutott mindenkinek, és ki mit tudott magához ragadni, azzal indult a köztársaság megvédésére. Barcelónában, amfely az „anarchisták, fő fészke“ volt, a nép lefegyverezte a lázadókat. Madridban megrohamozták a Montana kaszárnyát és a reakció ellen fellázadt nép, az újdonsült milfeisták felrobbantották a kapukat és elfoglalták a laktanyát. A nép és a hadiflotta ellenállásán megtört az előre kitervezett „villámlerohanás“ és a fasiszta támadásoknak a legtöbb helyen sikeresen ellenálltak. A kormány aoznban nem volt igazán ura a helyzetnek. Ezért kellett a népnek drágán megfizetni®. Föltétlenül szükségessé vált- egy rugalmasabb kormány létrehozása, ez meg is alakult Negrin miniszterelnök vezetésével. Az új kormány első rendelkezései közé tartozott, véget vetni az anarchisták szélsőséges politikájának, s egyben biztosítani, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásában ne az erőszak, hanem az önkéntesség elvd érvényesüljön. Az új kormány határozottan hozzálátott a földreform megvalósításához. A mezőgazdasági minisztérium pedig — a lehetőségekhez mérten — sok segítséget adott a földhöz juttatott parasztoknak abból a célból, hogy a mezőgazdasági térmelés színvonalát necsak megtartsák, hanem emeljék is. Az újjászervezett népfront kormány mezőgazdasági politikája tehát helyesen alkalmazkodott a fasiszta lázadás nyomán kialakult bonyolúlt viszonyokhoz, szolgálta a parasztság széles rétegeinek tömörülését, a munkásparaszt szövetség megszilárdulását és a néphatalom védelmi harcának széleskörű kibontakozását. A legelnyomottabb osztály fiai ezt meghálálták és nagyban támogatták a szabadságért, függetlenségért folytatott harcot. Természetesfen »nehéz helyzetében Franco tábornok hű szövetségeseihez fordult, s a fasiszta Olaszország és Németország nem maradt tétlen. Tódult a hadianyag-felszerelés a törvényes kormány elleni lázadók megsegt-Folytatás a 3. oldalon.)
