Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-11-20 / 46. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1976, november 20. 6 Szocialista mezőgazdaságunk erőteljes fejlődése a hato­­dik ötéves tervidőszakban — amely a fokozatos gabo­­naönellátottságra és az egész élelmiszerszükséglet öneljátott­­sági szintjének további emelésére Irányul — elválaszthatatlan kapcsolatban áll a mezőgazdasági termelés szakosításának és összpontostíásának elmélyítésével. Ezért a CSKP XV. kong­resszusa igazolta a mezőgazdaság összpontosítása és szakosí­tása folyamatának céltudatos szervezésében megkezdett út helyességét, amely új távlatokat nyitott a termelés állandó belterjesebbé tételére és hatékonyságának kifejező növelésére új nagyüzemi alapon, s a tudományos-műszaki haladás isme­reteinek érvényesítésével. Az elmúlt időszakban az összpontosítás és a szakosítás színvonala a mezőgazdaság iparosításának részeként emelke­dett, mégpedig a szövetkezetek egyesítése, valamint a külön­féle együttműködési formák fejlesztésével, olykor állami vál­lalatok részvételével. Az összpontosítás és szakosítás lehető­ségei a kis szövetkezetek új öt-hatezer hektáros termelési­­ökonőmiai egységekbe való összevonásával lassanként kime­rülnek. Eddig azonban távolról sem kerültek kihasználásra azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik az üzemen belüli nagyarányúan összpontosított termelési ágazatok összevont egységeinek kialakítását. A tapasztalatok igazolták, hogy a szövetkezetek egyesíté­sével csak részben érhető el az összpontosítás és szakosítás kívánt foka, amelyet megkövetel a színrelépő nagyüzemi gépesítés ún. II. generációja és a haladó technológia teljes kihasználása. Az összpontosítási és szakosítási folyamatok végrehajtásának fő útjává újabban az üzemközi együttműkö­dés válik. EGYÜTTMŰKÖDÉSI CSOPORTOSULÄS Á hatodik ötéves tervidőszak idején az összpontosítás és szakosítás folyamatának legfőbb jellemzője a növénytermesz­tési termelés összpontosítása és szakosítása. A növényter­mesztés növekedésének előnybe helyezését az Is indokolja, hogy irányt vettünk az élelmezési önellátottságra, valamint megfelelő mennyiségű takarmány létrehozására az állatte­nyésztési termelés hatékony fejlődése érdekében. „A mező­­gazdasági termelés összpontosítása és szakosítása továbbfej­lesztésének, valamint az élelmiszeriparral való integrációs viszony kialakításának hatodik ötéves tervidőszakra vonat­kozó elvei“ szerint a növénytermesztés összpontosításának és szakosításának legmegfelelőbb formája a szövetkezetek és állami gazdaságok együttműködési csoportosulása négy-hát­­ezer hektár mezőgazdasági területen. Ezen a térségen a mezőgazdasági üzemek együttműködésé­ben teljes mértékben érvényesíthetik a nagyüzemi technika és technológia vívmányait. Ezért közösen kell beszerezni és hasz­nálni a gépeket és berendezéseket és fokozatosan áttérni az egész növénytermesztés közös tervezésére és szervezésére. Az együttműködési csoportosulás termőterületének nagysága le­hetőséget nyújt közös berendezések létesítésére is, mint ami­lyen például a betakarítás utáni terménykezelő vonal, a kö zépes nagyságrendű terményszárító berendezés, vayy a bur­gonya-, zöldség- és gyümölcstárolók, Illetőleg terménybetaka­rítás utáni kezelő helyek létesítésé. Az együttműködést, korlátlan mértékben a talajhoz kötött állattenyésztési termelés szakosítási célkitűzésének megvaló­sítására is alkalmazni lehet (pl. az együttműködési csopor­tosulásban a termelési programot 1—2 szarvasmarha kategó­riára szűkíteni!. Ezen szempontokból az együttműködési cso­portosulás az üzemközi kapcsolatok fejlesztésének alapvető formáját képezi Az együttműködési cspportosulás határa azonban a terme­lési és ökonómiai célszerűség szempontjából számos egyéb termelési ágazatok és tevékenységek megegyezés szerinti összpontosításának helyzethatározó tényezője. Ez vonatkozik az egész reprodukciós folyamat egyetemes végrehajtására, annak összes belső, természetes, tárgyi és kapacitásra vonat­kozó kötöttségeivel együtt. Ezen a kereten belül például nem lehet megoldani nagyüzemi anyagi-műszaki alapon a nyitott állományforgójú szarvasmarha tenyésztés összpontosítását és szakosítását. Hasonlóképpen ilyen egységben nem oldható meg az agrokémiai vállalatokhoz hasonló szinten a termesztett kultúrák tápanyagellátása és növényvédelme, de a teherszál­lítás szervezése sem. Ugyanez mondható el a nagyteljesítmé nyű terményszárító és takarmánygranuláló, pelletírozó és pogácsázó berendezésekről, valamint a korszerű, tökéletesebb vagyis II. fokozatú gépjavító központokról sth. is. EGYÜTTMŰKÖDÉSI KÖRZET Ezeket és hasonló üzemközi kötődéseket szükséges műsza­kilag és ökonómiaiiag hatékonyabban, mégpedig alapvetően nagyobb együttműködési területen szervezni. Ezért a szélesebb vonatkozású kapcsolati összefüggéseket 15—30 ezer hektár mezőgazdasági területet felölelő együttműködési körzetekben ajánlatos megvalósítani. Az együttműködési körzet alsó és felső területi határa nem véletlen. Ez a termelési ágazatok összpontosításának és sza­kosításának tudományosan indokolt optimalizációjából ered. Ezen a maximális területen a földhöz kötődő szarvasmarha­tenyésztés összes ágazatainak nyilt reprodukciós ciklusa le­zárható. Ez a területnagyság kielégítő az összpontosított nö­vénytermesztés tudományosan szervezett tápanyagellátásának és növényvédelmének, mint a fő belterjesítési tényezőnek ér­vényesítésére. Ez a tér egyúttal megfelelő s elégséges a szol­gáltatások összpontosítására és nagyüzemi, iparszerű szerve­zésére. Műszaki és technológiai célszerűség szempontjából ez túllépi az együttműködési csoportosulás kereteit. A kooperációs körzet területegysége különböző tevékenysé­gek szakaszán széleskörű üzemközi együttműködést-tesz lehe­tővé, amely tevékenységek a mezőgazdasági termelés részei, vagy azzal közvetlen összefüggésben állnak. Jelenleg és a kö­zeljövőben legidőszerűbbnek és legszükségesebbnek a követ­kező együttműködési területek mutatkoznak: • a növényi kultúrák tápanyagellátása és védelme az agro kémmi központok és azok végrehajtó központjai segítségével; • a szakosított szarvasmarhatenyészetek szervezése és koo-dinálást. egyidőhen állományforgó nyitással; • a szarvasmarhatenyésztés összpontosítására és szakos! tására kötődően a takarmányalap létrehozásának és kihasz Hálásának optimalizálása; • nagykapacitású terményszárító berendezések, takarmány granuláló, peletírozó és pogácsázó üzemek, gabonaraktárak valamint további berendezések létesítése; • a szállítás tervezése az együttműködési körzeten belül; • a II. fokozatú gépjavító központok létesítése; ф speciális technológiai vonalak létesítésének és kihasz nálásának szervezése és koordinálása kölcsönös segítséggel; ф ún. vertikális (egymásra épülő) integrációs kapcsolatok fejlesztése a (eldolgozó ipar és a kereskedelem vállalataival. KÖRZETI TANÄCS Ezen tevékenységek zöme jelentős beruházást igényel. En­nek koncepciós előkészítésé, koordinálása és széthelyézése központi irányítást és az együttműködési körzeten belüli ipari jellegű döntést kíván. Ebből látható, hogy a kooperációs kör­zeten belül az üzemközi együttműködés tervszerű Irányítású-Hatékonyabban fejleszteni az üzemközi együttműködést ф Növénytermesztésen a fő hangsúly @ A közös létesítmé­nyek építésének feltételei ф Körzetek 15—30 ezer hektár földterülettel ф Széleskörű üzemközi együttműködés ф Járási fejlesztési tanulmányok ф Az első együttműködési körzet eddigi tapasztalatai ф Az összpontosítás szakosítás útján hoz és szervezéséhez szükségesek az együttműködést csopor­tosulások szervei, amelyekre a szerződésben megállapított terjedelemben a tagvállalatok átruházzák az illetékes jogokat és kötelezettségeket. Ezen irányítási és koordinációs tevé­kenységet az együttműködési körzeti tanács vállalja magára. írásbeli együttműködési szerződésben fektetik le a körzet együttműködési társulásáról, az együttműködési körzeti ta­nácsról, az üzemközi vállalatokról, s egyéb szervezetekről szóló egyezséget. Ennék kellékeit a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium rendélete tartalmazza (159/79 sz.J, amely a mezőgazdaságban. létesülő együttműködésről és annak formáiról szól. Ennek egyes fejezeteit persze megfele­lően kell alkalmazni az együttműködési körzet feltételei és a végzett tevékenység szerint. A tanács munkaköre az együttműködés tárgyától függ. Fel­tételezhető, -hogy már tevékenységének kezdeti időszakában a következő koordinációs, szervezési és tervezési feladatok végzésére összpontosítja figyelmét: ■ az együttműködési körzet keretein belül koordinálni fog­ja a csoportosulások és a vállalatok elképzeléseit olymódon, hogy azok összhangban legyenek a kötelező nagyüzemi átépí­téssel. Az egész termelési-műszaki alap összpontosítási és sza kosítási koncepcióját tartalmazza majd a pontosított mező­gazdaságfejlesztési járási tanulmány; ■ ezen koncepcióval összhangban, s együttműködésben a járási mezőgazdasági igazgatósággal koordinálja majd a be­ruházási építkezések tervét és az új kapacitások széthelyezé­­sét, továbbá a mezőgazdasági technika használatát, s nem utolsó sorban a létesített gépjavító üzemek építését, szakosí­tását és kihasználását; ■ irányítani fogja a nyílt szarvasmarha áliományforgé mű­ködését az újratermelési ciklus minden szakaszán, s szervezi majd a nagyüzemi létesítmények részéré a biológiai anyag előkészítését, összhangban az állami tervvel. KÖZÖS TEVÉKENYSÉG Mivel az együttműködési körzeten belül a közös tevékeny­ségek végrehajtója a társulás lesz, az együttműködési tanács feladatává válik megbízni az üzemeltetőket a munka végzé­sével. Ide sorolható például a beruházási tevékenység, a nagy­kapacitású terményszárító és takarmányfeldolgozó üzemek, a javító üzemek, a nagykapacitású állattenyésztési berendezések üzeméltetése, illetőleg a munkakör betöltése. Az együttműködési tanács tevékenysége fokozatosan bővül az élelmiszeriparral és a kereskedelemmel létrejövő integrá­ciós viszonyok fejlesztésének segítésével. Működési hatásköre kiterjed továbbá a tagvállalatok tanáccsal valő ellátására až irányítás ágazati rendszerének szervezési kérdéseire, az öze- * men belüli chozrascsot beveztésére és általában az üzemen belüli irányítás ésszerűsítésének kérdéseire. Hatáskörébe tar« tozik majd ezenkívül a tudományos-műszaki vívmányok érvé­nyesítése a termelésben, a társadalmi és szociális tevékenység fejlesztése, főleg a Szövetkezeti Földművesek Szövetségével együttműködésben. Az együttműködési tanács hatékonyan be­leszólhat az együttműködő egységek és a vállalatok közötti ökonómiai viszonyok kialakításába. A tanács ezenkívül közre­működik a kooperációs körzet árjegyzékének kialakításában; amely a tagüzemek közötti kölcsönös árucserére vagy szol­gáltatás végzésére vonatkozik. A jövőben lehetségessé válik az együttműködési tanács hatáskörébe utalni a tagüzemektől származó központi készletek kialakítását. Az együttműködési tanács tevékenységi körének bővülésével célszerű lesz az elnökön és az ellenőrző bizottságon kívül munkába állítani azok segítőszerveit, főleg szakbizottságait. Nincsen kizárva, hogy szükség mutatkozik majd segítőszerv­ként olyan szakember kqllektlva kialakítására, mint amilyen a nagy szövetkezetekben a szakvezetöség. A JMI SEGlTÖSZERVE Hangsúlyozni kell, hogy a körzeti együttműködési tanácsolt nem fogják helyettesíteni, de nem is helyettesíthetik a járási mezőgazdasági igazgatóságot, mint az állami gazdasági veze­tés szervét, és nem veszik át annak funkcióját. A tanácsok azonban annak igen fontos segítsőszervelvé válnak, amelyen keresztül érvényesíti majd a JMI a maga tervezési és irányí­tási tevékenységét. Az együttműködési társulás és az együtt­működést körzeti tanácsa kialakításával nem csorbul a részt­vevő vállalatok és szervezetek Jogi és ökonómiai önállósága. Az együttműködési tanács csak olyan tevékenységet végezhet, amelyeket az együttműködés résztvevői önkéntesen ráruház­nak. A körzeten belüli üzemközi együttműködés szervezésével kapcsolatban ez idő szerint még nincsen sok tapasztalat. Leg­­előrehaladottabb tevékenységet ez idáig az első együttműkö­dési körzet tanácsa fejt ki Smižanyban, a Spišská Nová Ves-i járás egy részének területén. Ezen együttműködési körzet tagjaként 10 efsz, 2 állami gazdaság, 1 tenyészállat nevelő vállalat és 3 egyénileg gazdálkodó földműves-társulás szere­pel. Az egyetemes üzemközi együttműködésre ezek szerződést kötöttek. Az együttműködési tanácsa elöljáróságának négy al­­elnöke és egy titkára van, továbbá egy ügyvezetője. A tanács a tárgyalási rend kívánalmaihoz tartja magát. Munkájának kisegítésére egy állattenyésztési és egy gépesítési szakbizott­ság szolgál. Működésének első időszakában az együttműködési tanács figyelmét a másfél millió koronával nagyobb befektetést igénylő beruházási akciók előkészítésére és koordinálására fordította. Ezenkívül foglalkozott a programban szereplő be­ruházások megvalósítására szolgáló pénzösszegek összegyűjté­sével. Ezen akciók közé tartozott a takarmányfeldolgozö vo­nal, a BS—6 jelzésű terményszárító berendezés, a szarvas­­marhahízlalda, és a gépesítési* központ létrehozása. Közös alkatrészraktárt szervezett és irányítja az állattenyésztési ter­melés szakaszán kialakított együttműködést. Mindenek előtt szervezi a borjak, a választott malacok és a birkák szakosí­tott nevelő, illetőleg hizlaló üzembe juttatását az együttmű­ködési körzeten belül és azon kívül is. Előkészíti továbbá a talaj gazdasági-műszaki rendezésének tervét, s irányítja annak megvalósítását. A körzeten belüli együttműködési aktivitás pem mellőzheti a központi üzemközi együttműködési irányítást és az együtt­működési tanácsok tevékenységét. Ennek irányelveit készíti élő a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté rium. A CSKP KB múlt évi októberi plénumának határozataival összhangban az üzemközi együttműködésre kell irányítani a pártpolitikai és gazdaságszervezési munkáját, mivel ez mező­gazdaságunk összpontosításának és szakosításának lényeges fokozata. a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi ökonómia Kutatóintézete A kongresszusi határozatok szellemében A CSKP XV-ik kongresszusának Irányelvei nagyon igényes feladató kát tűztek mezőgazdasági dolgozóink elé. Az állattenyésztés továbbfejíesz tésével kapcsolatosan a kongresszusi határozat többek között leszögezi: „Az állattenyésztési termelés fej lesztésével fedezni kell az állati ere detfi élelmiszerek fokozott keresleté nek kielégítését, s elsősorban a vágó­állatok tenyésztésére, valamint a tej­termelésre kell törekedni és ugyan­akkor gondoskodni kell a termékek jő minőségéről. A jövőben is szem előtt kell tar tani a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztését, a tehénállomány és a hasz nosság növelését. A tehenek tejhoza mát 1980-ig évi 3000—3100 literre keli növelni, s fokozni kell a hússer tésék tenyésztését“. A Pribetai (Perbetei) Efsz kommu nistái a kongresszusi határozatokat gondosan megtárgyalták az Irányelv sikeres megvalúsítása érdekében és hatékony intézkedéseket foganatos! tottak, amelyekből az állattenyész­tőkre is igényes feladatok hárultak. Az első félév eredményei alapján is elmondhatjuk, hogy a perbetei föld művesszövetkezet állattenyésztői he lyes ntat választottak a kongresszusi irányelvek megvalósítására. A szövetkezetben az ötéves terv si­keres tejesítésének legfontosabb fel adatát abban látták, hogy növelni kell a sertés- és marhaállomány lét­számát. Ez már az első félévben nagyszerűen sikerült. Sokan magas­nak vélték a szarvasmarhák 1783 és a sertések 4139 darabból álló álló mányszáma elérését. Akik ebben nem híztak, tévedtek, mert a szövetkezet nek már július 1-ig 1818 darab szar­vasmarhája és 5123 darab sertése volt. Igaz ugyan, hogy az elsű félév bén a szövetkezet marhahús-termelés ben nem teljesítette a tervet, s a kí­vánt 1149 mázsa helyett 1040 mázsát adott el, de a hústermelés összessé­gében nem maradt el, mivel sertés húsból alaposan túlszárnyalta a tér vezett feladatokat. A tervezett 1778 mázsa helyett 1914 mázsát termeltek. Az elmúlt évben az egész járásban lemaradást észlelhettünk a tejterme lésben. Nos, Pribetán a kongresszusi határozatok helyi viszonyokra való alkalmazásakor a hiányosság kiküszö­bölése érdekében is hatékony intéz kedéseket tettek. A félévi eredmé nyék azt bizonyítják, hogy helyes for­mát választottak a tejtermelés lema radásának behozáséra. А XV. kong­resszus irányelvei országos viszony latban tehenenként átlagosan évi 3100 liter tej elérését irányozzák elő az 1980-as év végéig. A perbetei sző vetkezet tehéngondozói ezt már az idei év első felében túlszárnyaltak. A tervezett 1442 helyett ugyanis te­henenként! átlagban 1568 litert fej­tek ki. Kiváló eredményekkel büszkélked hetnek a szövetkezet baromfigondo­­zói is. Ezek magasan túlszárnyalták a tojástermelés féléves tervét, s a tervezett 272 ezer tojás helyett 485 ezer darabot adtak el. Ez az ered mény igen értékes, hiszen ezt nem a tyúkok számának, hanem a hozamok növelésével érték el. Az egy tojóra jutott tervezett 97 darab helyett átla­gosan 117 tojást termeltek. Persze a kiváló eredményen kivül megoldásra váró problémák is adód nak. Az üzemi pártalapszervezet kom munistái ezeket megvitatták és ко moly határozatokat hoztak annak ér dekében, hogy tovább csökkentsék a borjú- és malac elhullást, továbbá növeljék a hízómarhák napi súiyg'-a rapodását. Az elhullás ugyan kisebb volt, mint amennyivel a terv számolt, ám a szövetkezet kommunistái a 6,4 százalékot magasnak tartják. Reméljük e határozatok érvényesül nek a gyakorlatban, és az év végén elmondhatjuk, hogy a perbetei állat tenyésztők újabb nagy lépést tettek a kongresszusi határozatok sikeres magvalósításának útján. KOtOZSI ERNŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents