Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-10-30 / 43. szám

í Gál, a Szocialista Munka Hőse, a Soponiai fcfss elnöke es neje az elsők között adta le szavazatát. Foto: St. Petráé — ŰSTK Szobád földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1976. OKTÓBER 30. XXVII. évfolyam. 43. szám. Ara: 1.— Kčs az Lapunk tartalmából A kertészkedök, a gyümölcs és izőlőtermesztők, valamint a kisállattenyésztők tanácsadója # Célunk: jó ökonómusok nevelése 0 Iparszerű külföldi megoldások # A szocialista törvényesség megszegéséről 0 Közös dolgaink 0 A CSKP gazdaság­­politikai célkitűzéseivel * ■ SZAKMELLÉKLET: KERIESZET és ПШАТ­TENVÍSZIÍS MERRE TART a javítóipari szolgáltatás? A termelés koncentrálása ás szaka sítása társadalmi fejlődésünk jelen légi fokán kulcsfontosságúvá válik a termelőerők további fejlődése szem pontjából. A termelés intenzitásának fokozódását, gazdasági hatásfokának növekedését s főként a munkaterme lékenység további fokozódását tekint ve, a koncentráció és a szakosítás a mezőgazdaság fejlődésében is elsőd leges kérdéssé válik. E fogalmak ed­digi megközelítése azonban sok eset ben gépies értelmezésükre vall. A tér melés koncentrálását néhol és gyak ran úgy értelmezik, mint a mezőgaz­dasági vállalatok csupán nagyobb egyesülésekbe való tömörítését. A szakosodás pozitív elemeit sem érté­kelik kellőképpen, a másik oldalon viszont a szó szoros értelmében feti­sizálják „a mezőgazdasági termékek árának kiegyensúlyozottságát“. A he­ves érvelés közepette azonban meg feledkeznek a legfontosabbról: a ter­melés szervezőinek nehézkessége sok­helyütt gátolja a vállalaton belüli szakosodást, különösen a növényter­mesztési termelésben. A szakosodás színvonala, akár tudatosítjuk, akár nem, a mezőgazdasági vállalatok ve zétői szervezőképességének a tükre. A KONCENTRÄCIÖ ÉS A SZAKOSlTÄS SZABÄLYAI természetesen általános érvényűek a termelési tevékenység valamennyi területén, mint konkrét formái a ter­melés társadalmasítása és az elme lyülő társadalmi munkamegosztás már Marx által is hangsúlyozott konkrét megnyilvánulásainak. A mezőgazdasági gépjavítási szol­gáltatások fejlődésében azonban mindmáig nem érvényesülnek mara déktalanul ezek a gazdasági törvény­­szerűségek. Az efsz-ekben és az álla mi gazdaságokban a mezőgazdasági gépek javítását végző hagyományos szolgáltatások ma már sem szerveze­tileg, sem műszakilag, technológiailag nincsenek összhangban a nevezett ágazat fejlődésével. Az anyagi-mű szaki ellátás alacsony színvonala, a javítások ösztönössége, az anyag és főként a drága munkaerő pazarlása miatt elmaradnak a korkövetelmé­nyek mögött. A mezőgazdasági válla latok üzemrendszerében végzett, első pillantásra gazdaságilag előnyösnek mutatkozó gépjavítások a valóságban az eszközök kopása, a javítók, az anyagellátók és egyéb személyzet munkájának alacsony iermelékenysé ge következtében nagy társadalmi veszteségeket okoznak. Téves minden olyan elképzelés, mely szerint a mezőgazdasági techni ka javításával kapcsolatos szolgálta tásnk akármilyen nagy kooperációs egységbe is beleilleszkedhetnek. A gépi eszközök mind bonyolultabb és sokrétűbb volta miatt ez az út sem műszaki, sem szakmai szempontból nem kecsegtet távlattal és ellentétben van a társadalmi munkamegosztás fejlődési tendenciáival. Am a gép- ás traktoráilomásokon és a mezőgazda sági gépjavíjtó műhelyekben a gép sorok magasabb szintű javításának és javítási csererendszerének gyors és általános bővítése egyelőre csak hő óhaj. A gép- és traktoráilomásokon és a mezőgazdasági gépjavító műhe­lyekben a javítások, főként a főjaví­tások volumenének viszonylag gyors növekedési üteme egyáltalán nem jelenti azt, hogy a mezőgazdasági vállalatokban a gépjavítási szolgálai ellentétes irányzatú volna. Sőt, annak vagyunk a tanúi, hogy 1971-től 1974-ig az itt végzett javítások volu mene 24,5 százalékkal bővült. MIK AZ OKAI annak, hogy a gépjavító szolgáltató sok nagy ipari alapokra helyezéséből eredő társadalmi előnyök meggyőző bizonysága ellenére is a gyakorlatban olyan törekvéssel találkozunk, hogy a mezőgazdasági vállalatok saját gép javító üzemek létesítésére töreksze nek? Nem egyszerű a válasz erre a kérdésre. Ennek sok oka van, a főbb okok a következők: • bevett gyakorlattá vált a maga sabb szintű javítások jellegzetes idényszerüsége (a traktorok főjavítá­sának döntő része decemberre-feb ni árra esik). 0 a mezőgazdasági vállalatok a traktorosok zömét a téli hónapokban gépjavítással foglalkoztatják. 4$ A .szállítói módon végzett javi tásuk árának megítélésekor a mező gazdasági vállalatok rendszerint hi bákat követnek el abban, hogy csu pán a pótalkatrészek árával és a sa ját javítóiknak kifizetett közvetlen bérekkel hasonlítják ezeket össze. A ilyen kalkuláció törvényszerűen hát rányos a javítóműhelyek szabta árak szempontjából, Ф sok jogos bíráló észrevélel hang zik el a javítások minőségével és a javítóműhelyeknek az üzemzavarok garanciás kijavítása során tanúsítót! rugalmatlanságával kapcsolatban, 0 az a gyakorlat sincs összhang ban a mezőgazdasági vállalatok köve telményeivel, hogy a javítóműhelyek egész évre egyenletesen akarják be osztani a javításokat. Természetesen ezeknek az indokok nak az objektivitásával kapcsolatban lehetnek különböző nézetek. Hisz a traktorok magasabb szintű javításé ne a naptár, hanem tényleges kopási fokuk, elhasználtságuk határozza meg. Az úgynevezett főjavítások de cember és március között egyes ese tekben koraiak, az esetek nagy több ségében viszont megkésettek. Megké sett főjavítások esetén olykor kate górián kívüli, de gyakran költséges toldozgatásokat — foitozgatásokat vé geznek, hogy a gép így kitartson a tél beköszöntéséig. Talán éppen ez az egyik fő oka annak, hogy köztár saságunkban a többi szocialista ál­lamhoz viszonyítva rendkívül nagy a pótalkatrész-fogyasztás. Tehát sem az elkésett, sem a korai főjavítás nem gazdaságos, egyik is, másik is csupán j növeli a pótalkatrész-ellátás nehézsé j geit. MAS GYÖKEREI IS VANNAK a gépjavltási szolgáltatás fejlődési rendellenességének. Ilyen tényező mindenekelőtt az irányító szervek ha tározatlan állásfoglalása a műszaki politika egyes fejlődési szakaszainak koncepciós kérdéseivel kapcsolatban. A gépjavító szolgáltatásokban a gép és traktorállomások és javítóműhelyek monopolbelyzetél az a tendencia vál tóttá fel, hogy valamennyi mezőgaz dasági vállalat létesítsen saját gép­javító szolgálatot. Mint a fejlődés és a tapasztalatok bebizonyították, olyan szélsőséges elgondolások ezek, ama lyek helyébe a lehető legjobb munka­­megosztásnak kellene kerülnie. Csu pán adminisztratív intézkedésekkel lehetetlen ilyen eszményi munka megosztást elérni a gépjavító ipar­ban. Igazolta ezt az elmúlt tíz évben számos elfogadott, de meg nem való sított koncepció is. A megoldási olyan gazdasági eszközök érvényes! tésében kell keresnünk, amelyek a társadalmi érdekekkel összhangban elősegítik a koncentráció és szako­sítás meggyorsulását, a javítóipari szolgáltatások megszervezéséből kikü­szöbölik az anarchiát, hogy érvénye süljön társadalmi hatékonyságának fő követelménye: „olcsón, jól és gyorsan javítsunk“. Ma, a hatodik ötéves terv kezde tén, amikor folytatódik a gazdasági szabályok végleges módosítása, meg fontolandó, vajon a mezőgazdasági gépjavító szolgáltatások fejlesztése koncepciós előirányzatainak nem kel­­lene-é rendezniük olyan kérdéseket is, mint: 0 a mezőgazdasági gépek pótal­katrészei árának megkülönböztetésé nagykereskedelmi (szakosított javító­­műhelyek) és kiskereskedelmi (egyéb fagyasztók) szempontból úgy, mini más népgazdasági ágakban, 0 a szakosított javítóműhelyek előnyösebb ellátása, ф a szakosított javítóműhelyekben a javítások árának a nagykereskedői mi árakhoz viszonyított csökkentése, 0 az év folyamán a javítások idényszerűségűk szerinti megkülön­böztetése, A szocializmus és a béke mellett szavazott az ország népe (Folytatás a 2. oldalon.. A Nemzeti Front Központi Válasz­tási Bizottsága Jan Barylnak, a CSKP KB Elnöksége póttagjának, a KB tit­kárának, a bizottság elnökének veze­tésével október 24-én megtartott záró­­ülésén megvitatta a Nemzett Front csehországi és szlovákiai választási bizottságának jelentését, valamint az alsóbb szintű választási bizottságok jelentését az 1976. október 22-én és 23-án megtartott választásokról, ame­lyek során népünk megválasztotta a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának és Nemzetek Kamarájának, a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, vala­mint a nemzeti bizottságoknak a kép­viselőit. A választási előkészületek a lakos­ság széles körű részvételének jegyé­ben, maguk a választások pedig de­mokratikus légkörben zajlottak le. A választást törvényekké) összhangban és a kitűzött időpontban kezdték meg tevékenységüket a választási bizott­ságok, jöttek létre a választókerüle­tek, az NF képviselőjelöltjeit, ugyan­csak a törvényekkel összhangban ja­vasolták és regisztrálták a törvény­hozó testületekbe és a nemzeti bizott­ságokba. A Nemzeti Front Központi Válasz­tási Bizottsága megállapította, hogy Csehszlovákiában 10 millió 659 261 személy nevét írták be a választót névjegyzékekbe. A választásokon 10 millió 617152 választó vett részt, te­hát az összes választó 99,70 százalé­ka. A CSSZK-ban a névjegyzékeken szerepelt 7 millió 418 482 választó közül 7 millió 392 487, tehát az összes választó 99,65 százaléka, az SZSZK- ban a névjegyzékeken szerepelt 3 millió 230 779 személy közül 3 millió 224 685 személy, tehát az összefe vá­lasztó 99,81 százaléka vett részt a választásokban. A Szövetségi Gyűlés Népi Kamarája az NF képviselőjelöltjeire 10 millió 605 672 választó adta le szavazatát, ami az érvényes szavazatok 99,97 százaléka. Ebből a CSSZK-ban 7 mil­lió 384 047 szavazatot adtak le a Nemzeti Front népi kamarái jelölt­jeire. Ez az érvényes szavazatok 99,96 százaléka. Az SZSZK-ban 3 millió 221625 választó szavazott az NF né­pi kamarái képviselőjelöltjeire. Sza­vazataik az összes érvényes szavaza­tok 99,98 százalékát teszik ki. Az NF képviselőjelöltjeire a Szövet­ségi Gyűlés Nemzetek Kamarájába országos viszonylatban 10 millió 605 611 választó szavazott. Szavaza­taik az érvényes szavazatok 99,97 százalékát teszik ki. Ebből a CSSZK- ban 7 millió 383 927 választó, a vá­lasztók 99,96 százaléka szavazott a Nemzeti Front képviselőjelöltjeire. Az SZSZK-ban 3 millió 221684 szavazatot adtak le a NF képviselőjelöltjeire, ami az érvényes szavazatok 99,98 szá­zaléka. A Nemzéti Front Csehországi Vá­lasztási Bizottságának jelentése alap­ján, amelyet a Nemzeti Front Köz­ponti Választási Bizottsága elé ter­jesztett, a Cseh Nemzeti Tanácsba az NF képviselőjelöltjeire 7 millió 383 251 szavazatot adtak le, ami az érvényes szavazatok 99,96 százaléka. A Nemzeti Front Szlovákiai Válasz­tási Bizottságának jelentése alapján, amelyet a Nemzett Front Központi Választási Bizottsága elé terjesztett, a Szlovák Nemzeti Tanácsba az NF képviselőjelöltjeire 3 millió 221743 szavazatot adtak le, ami az érvényes szavazatok 99,98 százaléka. A Nemzeti Front Csehországi és A törvényhozó szervekbe megvá- Szlovákíai Választási Bizottságának laszott képviselők névjegyzékeit köz­jelentése alapján a nemzeti bizottsá- zéteszik. gokba az NF képviselőjelöltjeire le­adott szavazatok száma és aránya a következő: országos viszonylatban a kerületi nemzeti bizottságokba, valamint a Prágai és a Bratislava! Fővárosi Nem­zeti Bizottságba az NF képviselője­löltjeire 10 millió 590 675 szavazatot adtak le, ami az érvényes szavazatok 99,96 százaléka, szintén országos viszonylatban a járási nemzeti bizottságokba a Brnói, az Ostrava!, a Plzeň! és a Košicel (Kassai) Városi Nemzeti Bizottságba, valamint a prágai és a bratislavai városkerületi nemzeti bizottságokba az NF képviselőjelöltjeire 10 millió 578 484 szavazatot adtak le, ami az érvényes szavazatok 99,94 százaléka. Ugyancsak országos viszonylatban a helyi és a városi nemzeti bizottsá­gokba, valamint a brnói, az ostravai, a plzeňi és a kassai városkerületi nemzeti bizottságokba az NF képviselő­jelöltjeire 9 millió 523 811 szavazatot adtak le, ami az érvényes szavazatok 99,94 százaléka. A Nemzeti Front központi választá­si bizottsága megállapította, hogy a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának képviselőjévé 200, a Nemzetek Kama­rájának képviselőjévé pedig 150 je­löltet választottak meg. A Nemzeti Front Csehországi és Szlovákiai Választási Bizottságának jelentése szerint a Cseh Nemzeti Ta­nácsba a Nemzeti Front 200, a Szlo­vák Nerfizeti Tanácsba pedig 150 je­löltjét választották meg képviselővé. A nemzeti bizottságokba az egész országban a Nemzeti Front összes képviselőjelöltjét megválasztották.

Next

/
Thumbnails
Contents