Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-10-23 / 42. szám
197B. október 23. ЗУ ЛЯ АП gflmMflygc ~ ^ ~ 15 A méhek szerepe a növénytermesztésben n. A világ méhészeti szakembereinek többsége megegyezik abban, hogy az a haszon, amit a méhek beporzási tevékenységükkel a mezőgazdaságnak hoznak, tizenkétszer, sőt tizenötször nagyobb, mint a méhészet közvetlen termékeinek piaci értéke. Felmerült tehát a méhészek s a méhészeti farmok érdekeltté tételének kérdésé a beporzásban. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 37/1967-338. számú ajánlása emlékezett meg a mezőgazdasági kultúrák méhekkel való bepor zásáról. Elfogadható összegként ötven koronát javasolt méhcsaládonként a virágzó si időszakokra. Azokban a mezőgazdasági szervezetekben, amelyek saját méhészettel rendelkeznek, a beporzási tevékenység értékének — saját növényeiken — az üzemen belüli elszámolásban kellett volna megnyilvánulnia. Mivel a Mezőgazdasági Minisztériumnak ez csupán csak javaslata volt, ezért nem valósult meg. Így a méhek vándoroltatása lényegében a méhészek szempontjából is a kifizetődő növényekre történik. Ez érthető is. Az utóbbi években a Cseh Szocialista Köztársaságban kísérletek történnek növénymegporzó körzetek létrehozására, melyek részére különleges statútumot készítenek. Természetesen ezek létének gazdasági feltétele a beporzási szolgáltatás honorálása vagy értékelése. Ezek a kérdések időszerűek a szocialista méhészeti farmok további létének, valamint újak létrehozásának szempontjából is. Ezek pél dája nyomán hoztak létre új beporzó központot а Та chovi Állami Gazdaság szaküzemében. E problémák megoldásán nemcsak nálunk, hanem külföldön is fáradoznak azzal a különbséggel, hogy ott rugalmasabban. így például az NDK-ban 1975-ben érvénybe lépett a Mező-, Erdő-, Vízgazdálkodás és Élelmezésügyi Minisztérium rendeleté, amely kötelezővé teszi a méhek vándoroltatását mezőgazdasági kultúrákra. Megszabja a beporzás árát, mégpedig növényfajták és fontossági sorrend szerint. A beporzási szerződéseket a mezőgazdasági üzemek kötik a méhészekkel. Ezt a módszert örömmel elfogadnák a Szlovák Szocialista Köztársaság méhészei is s ez előbbrelépést jelentene a szocialista mezőgazdasági nagytermelés fejlesztésében. Azt várjuk, hogy az SZMSZ alapszervezeteinek valamennyi tisztségviselője szorosabb kapcsolatokat létesítsen a mezőgazdasági üzemekkel és irányítószervekkel. Ezek felkínálják be-' porzási szolgálataikat valamennyi mezőgazdasági növényféleség alapos beporzására. E tartalékok feltárása új méhlegelők kihasználását tenné lehetővé. A beporzási tevékenység valamennyi alapszervezetünk programszerű feladatává válna. E feladatok egy részét az idei választások előtt a szervezetek jó része kötelezettségvállalásként elfogadta. A mezőgazdászoknak ehhez meg kell teremteniük a feltételeket, meg kell akadályozni a méhek vegyszerrel való pusztítását. Sajnos, az ilyen esetek száma eddig sem csökkent, sőt ellenkezőleg — emelkedik. A mezei növények és termények beporzásának eredményei a terméseredmények növekedésében mutatkoznak meg. Mi méhészek épp erre törekszünk. JURAf FERENCfK, a SZMSZ KB titkárságának vezetője Növényvédelem vagy invázió a méhek ellen A Vef. Kapusany i (nagykaposij körzeti méhészegyesület a közelmúltban tartotta második tagsági gyűlését. Fájdel elvtárs a méhész egyesület titkára ismertette az ezévi feladatok teljesítő sét, valamint beszámolt a pénzügyi gazdálkodás és a méhcsaládok részére folyó sitntt pénzösszeg kinsztásá ról. A vitában felszólalók szóvá tették, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői olyan időszakban végeztetik a nö vények vegyszeres kezeié sét, amikor a méheket be zwni lehetetlen. Ugyanis a 37/1963-as törvény szerint a nyári időszakban a méheket legfeljebb csak három órára lehet bezárni a fulladás ve szélye miatt. Az 1976. június 23-án repülőről végzett per metszés — erős szélben dél előtt kilenc órakor kezdő dött. Nemcsak a cukorrépát permetezték, hanem a környéken virágzó vadrepcét is. Egyébként a szél a faluba is bevitte a permetet. A má sodik permetezés 1976. július 15. és 16-án délután 18 órai kezdettel történt, amikor a bepermetezett lóbab teljes virágzásban volt, a méhek pedig a mezőn tar tózkodtak. A történtek után ilyen hangokat lehetett hallani: „Amfg a mezőgazdasági üzemek nem fognak méheket tartani, addig kímélni sem fogják azokat!“. Lengyel Sándornak pél dóul, amikor ja ^ veükovcei (veskóci) határban permeteztek, rengeteg méh elhullott. Ezekután azt tanácsolták neki, hogy felesleges a kárt jelenteni, mert kártérítést úgy sem kap! A kár nem csak a méhésznek kár, hanem a mezőgazdaságnak, illetve a népgazdaságnak is. A mezőgazdasági kultúra beporzása hiányában kevesebb lesz a termés, a méz hozam hiányában pedig kevesebb méz kerül eladásra. Mitro Sándor a következőket hallotta a mezőgazda sági üzem egyik vezetőjétől: „ha minden méh elpusztul, akkor is végeznek vegyszeres permetezést, mert a terméshozam, illetve a termelés az elsődleges feladat. Végezetül csak annyit: nem lehetne a vegyszeres permetezést egy kis megértéssel, körültekintéssel a kora hajnali órákban vagy este végezni?! Hisz a méhecske a mezőgazdasági termelés nagyon fontos elősegítöje a beporzással. Az sem mindegy, hogy lesz-e méz vagy sem. Jakab Sándor Jelesre vizsgáztak Harminc év után gazdára talált a tiszteletbeli kitüntetés, melyet a Szlovák Vadászok Szövetségének Nové Zámky-1 (érsekújvári] járást vezetősége nyújtott át Back Lászlónak, a Szímői Vadásztársaság gazdájának. A bizottság jól ismeri a helyi vadászok szorgalmát, hiszen a vadállomány egészséges fejlődésére, az egy hektár földterületre jutó nyúl-, fácán-, fogoly- és őzszaporulat nevelésére nagy gondot fordítanak. így került sor arra Is, hogy .a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából kitüntetést kaptak. Ez év tavaszán a vadász-Back László vadászgazda. szövetség járási bizottsága azzal a kéréssel fordult a minisztériumhoz, hogy vadterületük alkalmasságára való tekintettel, a lelkes vadászok közreműködésével Zemnén szeretnék megrendezni a vadászkutyák versenyét. Nemcsak elfogadták a javaslatot, hanem kitüntetésnek is vélték a felkínált verseny házigazda szerepét. Huszonhárom vadász munkához látott, hogy a Jő hírnevükön csorba ne essék. A fent említett versenyre április 1-én és 2-án került sor, ami négyes jelleggel bírt. Az egyik esetben ismertették a vadászkutyák képességét, ügyességét, engedelmességét. A másikban pedig, hogy a kutyatartók milyen szakszerűen idomítják kedvenceiket, sőt mi több arra Is, milyen a gazda és a kutya közötti viszony, hogy a kutya képességét hivatalosan is elismerjék. A kétnapos versenyen harminchétén mutatták be állataikat. Az első osztályban huszonnégy, a másodikban kilenc, a harmadikban pedig négy gazda és kutyája nyert díjat vagy értéktárgyat. A verseny második fordulójára most került sor. Az első kategóriában tizenegyen, a másodikból négyen, míg a harmadikból nyolcán kerültek ki győztesen, A pálmát a magyar és német vizslák vitték el, de a cseh hazai kutyafajták is tekintélyes helyre kerültek. A zemnéiek vállalták a felelősségteljes rendezést, habár eléggé sok vadon élő állat elhullásával járt. A- zonban a kitüntetésért, melynek most lettek tulajdonosai — megérte, hiszen a vadászok is —, kiérdemelten jelesre vizsgáztak. Búkor József Vadászház épül A Drnavai (Dernyői — rožňavaf járás) vadásztársaságnak hatvan tagja van. Kőt évvel ezelőtt elhatározták, hogy a megtakarított pénzösszegből vadászházat építenek „revírjük“ szívében, mégpedig a Vörös kútnál. E szervezet tagjai az építkezési munkálatoknál több mint 5700 órát dolgoztak le társadalmi munkában. Az impozáns épület értéke 130 ezer korona, melynek átadására ez év szeptemberében került sor. A szalagot Mrenica ján, a Krh. Podhradle-i erdőgazdaság vezetője vágta el. Azóta a tagok — ha csak tehetik — kimennek a vadászházba. A ház körül minden irányból lehet hallani a szarvasbikák bögését, ami egy vadásznak nagy élmény. Tóth Rozália Kedvező feltételek A romániai „Vadászvédegylet“ nyilvántartja az Európa szerte jó ismert Kárpáti szarvasok állományát. A számlálás meglepő volt. A közölt statisztikai adatok több mint tizennyolcezer példányról tesznek említést. Ennek az állománynak egyharmada 12—14 év korosztályba tartozik. A lelövési engedély nagyon szigorú feltételekhez van kötve. A Vadászvédegylet óhaja abban csúcsosodik ki, hogy minél jobb trófeájú szarvasbikákat tenyészhessenek aranyérmes díjazásokra. Ezen óhajuk könnyen sikerülhet, mivel Transsylvániában, illetve Erdélyben a klimatikus és ökológiai viszonyok a szarvasokra rendkívül kedvezőek. J. M. H. A Duna egyik holt ágában horgásztam. A víz csendes volt. Nem mozgott semmi. Esteledett és csomagolni kezdtem. Néha hal nélkül U hazaballaghatok — gondoltam. Leszereltem hát horgászbotomat. Ekkor vettem észre, hogy a végéről eltűnt a dugó. Nem siettem, mert a csukázásnál ez nem A horgászat élményeiből szükséges. Kis pirosszárnyú keszeg volt a horgomon. Könnyen tekeredett a zsinór, ezért azt gondoltam, hogy nincs rajta semmi. Akkor lepődtem meg, amikor megláttam a másfél kg-os csukát. Szájában harminc dekagrammnyi dörgincs volt. A dörgincs rákapod a kishalra. Dörgincsre pedig gusztusa támadt a csukának. így két ragadozót fogtam egyszerre. AKADHAT TÖBB CSUKA IS A csuka „kannibál“. Ezt minden horgász tudja. Már tizenöt éve horgászom, de csak a múlt év őszén sikerült megfigyelnem az alábbi esetet: egy negyven dkgos csukát kihúzás közben elkapott egy nagyobb csuka. Érdekessége az volt, hogy még a víz szélén sem engedte el. Nekem volt szerencsém, mert én mind a kettőt kihúztam a vízből. A kisebbet derékba kapta el a nagyobb csuka, ezért csak kicsit sérült meg. Vissza dobtam a vízbe. EGY EGÉR, EGY CSUKA A dunatőkési patak szélén nem műhalat, hanem műegeret dobált a vízbe egy bratislavaí horgász. Kíváncsiságból megkérdeztem tőle, hogy minek dobálja az egeret? Azt válaszolta, hogy a legnagyobb csukák is rákapnak az egérre. Azt tudtam, hogy a csuka szereti a békát, de hogy rákapna az egérre is...? 1 Kipróbáljuk — gondoltam. Ügy látszott rajta, hogy 6 sem hitt e csalinak, mert megúnta a dobálást és egy kishalat tett a horogra. Sok szerencsét kívánva ott hagytam őt. Vagy száz méterrel arrébb mentem. Szerencsém volt, mert fogtam három csukát. Esteledett amikor visszamentem hozzá. Nem fogott semmit. Én viszont örömmel mentem haza, de vidámságom nem sokáig tartott. Ogy tűnt nekem, hogy az egyik csuka vastagabb, mint a többi. Kíváncsian pucoltam meg, majd felvágtam. A gyomrában egér volt. Krajcsovlcs Ferdinánd A csergői csatornán A Kolárovoi (Gútai) Halászszervezet tagjai aktív tevékenységet folytatnak. Jő halászversenyt tudnak rendezni. Ezt bizonyították az idei ifjú halászok kerületi versenyén is, amelyre szeptember 19-én került sor. Szépe Pál, a verseny főrendezője a következőket mondotta: — A kolárovoi halászszervezet az új halászhéz közelében levő, Csergői csatornán rendezte meg a versenyt, melyen harmincegy horgász vett részt a kolárovoi, a Nové Zámkyi és a komárnoi szervezetből. A győztes a hazai Baracz István lett, akinek horgára tizenhat apróhalon kívül egy 1,20 kg os csuka s ráharapott, ami összesen 2006 CIPSZ pontot hozott a „konyhára“. A második helyét a Nové Zámky-i Otakar Mészáros 1623 ponttal érte el. öt követté FrantUek Huszár 1508 ponttal. A negyedik díj szintén az érsekújvári Varga Györgynél talált gazdára, aki 1224 pontot árt el. Az ötödik helyet Csontos Gábor gútai, a hatodikat pedig Ivan Kudek, komárnoi horgász szerezte meg. A rendezők, a versenyzők 6« a nézők részére kitűnő Ízű halásziéval készítettek. Majd stílt keszeget és frissítő italokat is fogyaszthattak a résztvevők a természetben. Azt kívánjuk a gútai horgászszervezet vezetőségének és- tagjainak, hogy még sok hasonló sikeres versenyt szervezzenek, és szép hagyomány fejlődjön a hasonló rendezvényekből. J. PLAVEC A mosoly, az öröm jogos. A verseny győztese, Baracz István gratulál a második helyezett Otakar Mészárosnak. (A szerző felv.)
