Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-10-09 / 40. szám
i 1376. október 3. SZABAD FÖLDMŰVES 15 A kécvirágzás idején a szeszélyes időjárás nagymértékben csökkentette a mézhozamot. Egyrészt azért, mert korlátozva voltak a méhcsaládok a nektárgyűjtésben. Az akác ugyan bőven virágzott s alkalmas időjárás esetén nem mostoháskodott a nektárkínálatban sem. Másrészt a rajzási ösztön talán néhol hátrányosan befolyásolta az akácmézhozamot. A méhcsaládok legyengülése következtében az idén meglepetésszerűen édesharmatgyűjtés Is keletkezett. Múheskertemben ezidáig nem tapasztaltam nagymérvű rajzást. Gondolkodóba estem tehát, mi lehet az oka annak, hogy méhcsaládjaimban a rajzás úgy elharapódzott. Alkalmazásban voltam, ezért csak délután négy óra után mentem méhtelepemre. Kerékpáron tizenhat kilométert tettem meg. Ekkor a méhek már nem rajzoltak. Utólag, ellenőrzéskor megállapítottam, hogy egyikmásik család kirajzott. A raj sorsa előttem ismeretlen maradt, mert csak ritkán került a kaptárba. A hiányzó családot mesterséges rajokkal pótoltam. Ugyanígy tartalékcsaládokat alapítottam. A mesterséges rajokat elláttam magam által nevelt anyákkal. Feljegyzéseim alapján, a legjobb családokból szereztem a tenyészanyagot. Ezen családok kiválasztásánál arra is ügyeltem, hagy nem rajzottak-e a család elődei. Nem azért, hogy a rajzás elten lennék. A rajzás természet által keletkezett ösztön, éppen úgy, mint a szaporulati ösztön más élőlényeknél. Nagy hiba lenne ezt a természetes hajlamot erőszakosan meggátolni. éppen úgy, mint a méhcsaládnak nem adni lehetőséget arra, hogy eleget tehessen építési hajlamának. A méhcsalád betegségekkel szembeni ellenállóképessége károsan lenne befolyásolva s az így keletkezett károk végeredményben a méhészt érintik. Határozottan el kell ítélni azon méhészek eljárásait, akik „rendszeresen“ ellenőrzik méhcsaládjaikat abból a célból, hogy a keletkezett rajanyabölcsöket letörhessék ama helytelen igyekezettel, hogy a méhcsalád ne rajozzon. Ezáltal a méhcsaládot nemcsak károsan befolyásolja, hanem célt sem ér el. A család rajzási hangulatban marad, újra rajanyabölcsöket épít, miközben gyűjtési hajlamát háttérbe szorította s a várt eredmény, dacára annak, hogy a rajzást erőszakosan meggátolták nem következik be. Tervszerűen, olyan természetű méhcsaládokból neveltem az anyákat, amelyek nem mutattak rajzási hailamot. A jelentkezett rajokat nem telepítettem méheskertembe. a raizás fokozatosan megszűnt. így a nagyállományú méhes méhcsaládjai, melyek gondozása reám volt bízva, csak itt-ott raíoztak. Most már a lehetőség szerint, rajzás ideje alat* igyekeztem a méheskerthen lenni, hogy a ritkán jelentkező rajokat befoghassam. s a raj már czoportosultan lógott a fán, lisztpróbával megállapítottam a rajzó családot. A rajból gyufaskatulyába annyi méhet felfogtam, amennyi belefért. Előzőleg azonban a skatulyába síma lisztet tettem. Így a bezárt méhek fehérek lettek. Nagyobb távolságban kiengedtem a lisztes méheket. Mivel ezek még nem ismerték a raj helyét, anyacsaládjukba tértek vissza. Most megfigyeltem, hova térnek haza a „molnárok“. Igyekeztem megállapítani azt is, hogy mely családok rajoztak. Azután több évi jegyzeteimet nézegettem. Arra a következtetésre jutottam, hogy majdcsaknem olyan családok rajzottak, melyeket rajok befogásával alapítottam, illetve a rajok anyacsaládjai. Ez nagy tanulság volt a számomra. Megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy a rajzás természetadta, bizonyos törzsek tulajdonsága. Amurt már leszögeztem, ne igyekezzünk a keletkezett rajzást meggátolni anyabölcsők kitörése által. Ezzel nem érünk célt. A fészket tavasszal bővíteni kell úgy, hogy a fiasítás és a méhek gyarapodásának mindig elegendő hely álljon rendelkezésre. Amikor már a méhcsaládokban az építési hajlam mutatkozik, úgy adjunk a méhcsaládoknak alkalmat, hogy eme hajlamuknak is eleget tehessenek. Adjunk a fészek szélére ún. építtető keretét. Az építtető keret alsó része lépmentes, üres, mely helyen a méhek tetszésük szerint tfizlépet húzhatnak. De az idén azt tapasztaltam, hogy a kirajzott családok méhei az építtető keretben nem építettek. Ez arra vall, hogy ezekben a családokban a rajzási hajlam nagyon meghonosodott s öröklődővé vált. Ezért őzen családok anyáit ki kell cserélni jó minőségű családokból nevelt anyákkal. Mindig selejtezni kell az anyákat. Ki kell cserélni azon családok anyáit, amelyek nem fejlődnek kedvezően, hozamuk nem elégíti ki a méhészt s rajzásra hajlamosak. Itt még sok javítani való van minden méhesben. minden méheskertben. Ebben a tekintetbén a méhész sohasem mondhatja, hogy már elérte a végcélt. A legrövidebb úton a méhész célt úgy érhet el. ha megbízható anyanevelótői szerez magának egy, de még jobb két fajanyét. Ezek tulajdonságaiból már a lelkiismeretes. szakismeretekkel bíró anyanevelő fokozatosan kiselejtezte mindazon tulajdonságokat, melyek nem kívánatosak (pl. ra-zási hajlam), de jellemzőek jó tulajdonságukkal, takarékosak a fiasításnevélésnél, méhei hosszúéletűek, gyűjtési hajlamuk honosítva van a hely hordási viszonyaihoz, ellenállóak a betegségekkel szemben stb. Fajanyák beszerzése által a méhész rendelkezésére áll az az anyag, mélyből jó minőségű, gazdaságos anyákat nevelhet. így szert tesz arra, hogy méhészete jövedelmezőbb lesz. Ausztriában, dacára annak, hogy azon térületek, melyek nektárt és virágport nyújtanak, évről évre fogynak, az országos mézhozam átlaga mégis növekszik. Ezt csak ügy érhetik el, ha a méhcsaládjaik-Az idén azonban meglepődtem. Egymásután jelentkeztek a rajok. Azt igyekeztem megállapítani, hogy melyik családból jött. Ha véletlenül nim voltam jelen ban csak kiváló, fiatal anyákat működtetnek, melyek minden tekintetben a hozam növekedését szorgalmazzák. SVANCER LAJOS Lövés előtt- a szarvasbikák koráról (I.) Elengedhetetlen követelmény a trófeás vad vadászata esetében az élővad korának helyes megítélése. Akt ebben kellő jártasságra tesz szert, aki lövés előtt tudja, hogy milyen korú vadra emeli fegyverét, az nem fog trófeabírálatkor „káros kilövéssel“ mínuszpontokkal szégyenkezni. Az állományszabályozásl térvek készítéséhez szükséges állománybecslésnél feltétlenül szükséges a bikák, bakok korának ismerete. A szakkönyvek több megkülönböztető jelet közölnek a szarvasbika kormegállapításához. Tapasztalt, jó megfigyelóképességgel rendelkező vadászok „ránézéssel“ is olyan pontossággal tudják a bika korát megbecsülni, hogy az a gyakorlati célnak többnyire megfelel. Tudjuk, hogy a fiatal bika magasan hordja a fejét s ahogy öregszik, úgy sülylyed a fejtartása. A fiataljának vékony a nyaka, az öregeké egyre vastagszik. Általában a korosodó bika fejének színeződése a sötétbarnából a világosabb felé hajlik, sőt egyes tájtípusok — különösen a sötét csuhájűak — szeme körül idősebb korban világosabb, jól látható pápaszem, alakul ki. A testméretből nem lehet a korra következtetni, a bőgés hangjának mélysége, gyakorisága sem megbízható jel. A kormegállapitás szempontjából az agancs mond legkevesebbet. Aki az agancsból akar a korra következtetni, az csúnyán melléfoghat. Csak az első agancsú bika korát tudjuk hibátlanul megítélni. A későbbi évek során már csak becsülni tudunk a közismert jelek segítségével, de minél magasabb a kor, annál tágabb a hibahatár. A hat-tíz év közötti bikáknál már 2—3 évet is melléfoghatunk. Amikor egy bika rossz agancsformája alapján egyértelműen lelövésre valónak bizonyul, akkor a kormegállapítás nem okozhat problémát, mert akár négy, hat vagy nyolc éves — mindenképpen lőhetó. De gyakoribb az olyan agancsú bika, amelyiknél egyáltalán nem mindegy, hogy viselője hány éves, mert ha történetesen csak négy, akkor jó agancsfejlődései állunk szemben, de ha a bika — hasonló aganccsal — hatéves vagy idősebb, akkor már gyenge agancsúnak, fejlődésben megálltnak, lőhetőnek ítéljük. Tehát vigyázzunk a közepeskorú bikáknál, mert ezeknél könnyen lehet tévedni. (—) •>> ~<£afcV. Két és fél éves — második agancs. Három-négy éves. Ot-bat éves. A ponty A ponty horgászására az augusztus végi és a szeptemberi napokat tartom legalkalmasabbnak. Ebben az időszakban már nem egy szép ponty került a haltartőmba. Ilyenkor, ha kimegyek horgászni, gyakran gyönyörködöm a harmat ülte pókhálókban, amelyek a partmenti bokrok ágaira vannak kifeszítve. Színtjátszva csillognak a felkelő nap sugaraitól. Ezeken a harmatos reggeleken igyekszem kifogni a pontyok furfangját, ami nem mindig sikerül. Ha ritka a kapós, elmélázom, s legtöbb esetben elszalasztom a bevágásra alkalmas pillanatot. Azután mérgelődöm ügyetlenségemen, de csak addig, amíg egy újabb kapás nincs. Ha a bevágás sikerül, a fárasztás gyönyöre elűzi mérgemet, így telnek a napok, váltakozó szerencsével vagy szerencsétlenséggel. Volt már olyan esetem is, hogy a kiválasztott helyen nem töltöttem tfz percet és megvolt a ponty. Hogyan is történt? Már szeptember közepét mutatott a naptár. Dani bácsival megbeszéltük a másnapi horgászatot. Reggel jó karán keltem, hogy ne' kelljen rám várakoznia. £n vagy két órát vártam, de Dani bácsi csak nem jött. Elmentem hát hozzájuk. Otthon se volt. Feleségé azt mondta, hogy még hajnalban elment vízért, azóta nem jött meg. Elmentem a kúthoz. Beszélgetett gondtalanul. — Mi van Dani bátyám? — kérdeztem. Hát a halakkal mi lesz? — Hü, az áldóját, én el is felejtettem, hogy ma horgászni akartunk. De mindjárt megyek, de előbb a vizet hazaviszem. Én pedig a tó partján összeszereltem az egyik horgot. Kukoricára csaliztam, majd egy marékkai a dugó köré szórtam. Szerelgettem a másik horgot, közben a dugó eltűnt. Bevágtam. Amikor Dani bécsi megjött másfél kilés ponty már a haltartóban volt. Nagyon közkedvelt sporthal a ponty. Talán azért, mert intenziven halasitják velük a folyókat, főképp a zárt vizeket, halastavakat. A legtöbb horgász figyelme feléjük irányul. Pedig fogása nagyon is igénybe veszi a horgászok türelmét. En a pontyot a halnemzetség egyik legszeszélyesebb fajtájának tartom. Nehéz eltalálni kapáskedvét. Bár elég sokféle csali szerepel az étlapján, mégsem sikerül mindig beszerezni a fnga alá valót. Szép alakja, Ízletes húsa csábítja a horgászt. Mindig reménykedve várja a kapást. Ha aztán bekövetkezik és sikerül a bevágás is, szép élményt és jó szórakozást nyújt a fárasztás. A ponty még a tavakon is harcos, ügyes ellenfél, a folyami vadpontyokról nem is beszélve, amelyek próbára teszik a horgász tudását, tapasztalatát, s nem egy esetben a felszerelést is. A tudáson kívül — határozottan — még szerencse is kell horgászásához. A szerencse is gyakrabban mutatkozik annak a horgásznak, aki tapasztaltabb és több tudással rendelkezik. A fogásokon helyhez szoktatással, a fogás közbeni etetéssel segíthetünk, de a mozgásukat meg nem akadályozhatjuk. Ha megakasztunk — akár csak kilós pontyot is — szétugrasztja a csapatot. Ha okosan járunk el, kis idő elteltével újra visszatérnek a táplálék ütőn. Horgászatuk a legtöbb horgásznál azért eredménytelen, mert megszokott módszerrel akarják horogra csalni őkat, tekintet nélkül arra, hogy a halak milyen mélységben tartózkodnak. A legtöbb horgász azt hiszi, hogy a ponty fenékjáré hal, ott keresi táplálékát, esért görcsösen ragaszkodik a fenekező készség alkalmazásához. Napjainkban a legtöbb pontyozási lehetőséget állóvizekben, halastavakban találjuk. A szép, napos időben itt sokkal jobb eredményre számíthatunk, ha a csalit csupán 30—18 cm-м mélységre állítjuk. Csak légyünk résen, mart gyorsan szokott a kapás bekövetkezni, s mire felassméllnk mér késő. Ilyenkor as orssó fékjét jól kell beállítani, mert különben lemondhatunk a zsákmányról. Ameaynyiben a horgászvizünkön nagyobb akadályok aincianek, elegendő a 25—30-as szilén. Ha csoportosan horgászunk, horgésstársaink udvariasságán sok múlik. Horgászokkal beszélgetve hallottam, hogy egyes helyeken olyan Íratlan törvény az, ha valamelyik megakasztja a halat, a körülötte levő társak azonnal kiszedik horogjaikat, szabad teret adnak a fárasztéshos. Da előfordul az ellenkezőit is. Mégpedig as, amikor eszük ágéban sincs est megtenni, inkább kibicelnek, káromkodnak, hogy Összekeverednek a horgok. A ponty természetes táplálékát nehéz eltalálni. Nyér elején jő eredményre vasat a főtt krumpli, vagy a krumplival vegyített tészta. Őszei nagyon bevált a főtt, és tejes kukorica. A kukacok különböző fajtája minden időben eredményhez vezethet. Legelterjedtebb a fenéken való horgászat. Ezt gyakran kikényszeríti az időjárás, a szél, a víz hullámzása, vagy a folyó sodrása. Ilyenkor szükséges az ólom, mert máskülönben a csali nem marad egy helyben és lemállik a horogról. Napjainkban mind többen alkalmaznak mozgódugös felszerelést. Ebben az esetben a csalt szintén a fenéken, vagy a fanék közelében van. de az úszó pontosan jelzi a kapást. Előnye: hogy akár 4—5 méteres mélységben is horgászhatunk minden fejtörés nélkül. Állóvizén, főképp csendes időben, jó eredményre vezet a nehezék nélküli horgászat. Itt nagyon vékony szilónnn a csalit a kellő helyre tudjuk juttatni. Ennél a módszernél tanácsos csendesen viselkedni, mert a csali aránylag közel van a parthoz. A kapásjelzőt a lehető lag könnyebbet alkalmazzuk. Ilyen módszer használatéval bátran és nagyon kap a ponty, csak ritka esetben köpi ki a csalit. A rögzített dugóval való horgászatot főképp állóvízben alkalmazzuk, amikor a csalit a felszín közelében akarjuk tartani. Ez a horgászat is élvezetes és szórakoztató. Ha pontyot akasztunk, nem kel! a mások kibicelésére hallgatni. Igaz ugyan, hogy a ponty horgászata nagy türelmet igényel, de egyben szép élményt is je lent. Eredményessége sok tapasztalatot követel. Ezért ae restesünk akár jegyzetfüzetet hordani magunkkal. A szerzett tapasztalatokat feljegyezzük, szabad időben lapozgatjuk. Sok hasznos dologra megtanítanak ben nünket. ADAMCStK FERENC
