Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-10-09 / 40. szám
. 1976. október 9. SZABAD FÖLDMŰVES 7 A Dun. Streda-i járás mezőgazdasági üzemeinek dolgozói sokat tettek és tesznek ez ügy érdekében. Ebben a járásban a szakosítást, a kooperációt nem üres frázisnak tartják, hanem ezt következetesei megvalósítják a gyakorlatban, öt éve annak, hogy a járás fejlesztési tervének alapján, közös vállalkozás jött létre, melynek tagja valamennyi efsz és állami gazdaság. Igazgatója V a s s József mérnök, így ót, mint a legilletékesebbet kértük meg, tájékoztasson arról, hogy mik a terveik, tervfeladataik az glkövetkezendó időszakban. *—1 Mezőgazdaságunkban a koncentráció, a szakosítás és a kooperáció következetes megvalósításához az szükséges, hogy alaposan megismerjük azokat a törvényszerű folyamatokat, amelyek a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődése alapján mennek végbe. Ez azt jelenti, hogy mélyebben tanulmányoznunk kell e törvényszerűségek lényegét, megnyilvánulásait és hatását rendszeresen figyelemmel kell kísérnünk és értékelnünk a tapasztalatokat. A gyakorlati érvényesítést őszsze kell kapcsolni a termelőerők, a termelési viszonyok, a társadalmi tudat elért fejlődési fokával. Pártunk és kormányunk csakis ennek alapján tűzheti ki a gazdasági fejlődés helyes és reális céljait, és dolgozhatja ki e célok megvalósításának leghatékonyabb formáit és módszereit. Ahhoz, hogy a jelen és az élkövetkezendő időszak kulcsfontosságú feladatait teljesíteni tudjuk, tárgyilagos optimizmussal igyekszünk lerakni az alapokat. Ennek érdekében jött létre a járás területén még 1971-ben a közös vállalkozás. Az első időszakban a sertésállomány összpontosítását, illetve szakosítását valósítottuk meg. Felépült a sertéstelep — zárt állatforgóval — százharminc vagon sertéshús kitermelésére. Az építményt Magyarországról hozattuk be kooperációs kapcsolatok révén az agárdi Agrokomplex és a hazai Agroprogres együttműködésével, a Zlaté Klasy-i kooperációs építkezéshez. Az építkezést három évvel ezelőtt befejeztük és átadtuk üzemelésre. A sertéshibrideket szintén Magyarországról hozattuk s azok a mai napig ellátják a járás mezőgazdasági üzemeit sertésekkel. A sertéstelep építésének időszakában megkezdtük a szarvasmarha hizlaló építkezési munkálatainak előkészítését. Kiindulva járásunk átlagos tehénlétszámából, valamint tervfeladatainkból megkezdtük egy 7500 férőhelyes hizlalda építését, melynek kivitelezési tervét a Mezőgazdasági Épülettervező Intézet dolgozta ki. A telep költségterve 128 millió 319 ezer korona, melyből a beruházási költség 113 millió 650 ezer koronát tesz ki. A költségek egy részét a tagüzemek fedezik, részint hitel formájában, bizonyos részét pedig állami támogatással. Nemrégen a felvásárló vállalattal, húsipari vállalattal és a cukorgyárral, a čalovoi Nagyhizlaldával, a Kvetoslavovi Magnemesltő Állomással, a búslaki ískolagazdasággal bővült a tagalap. A kivitelező vállalat a meliorációs szövetkezet. A technológiai berendezést az Agroprogres biztosítja. Mellékvállalkozó a járási traktorállomás, melynek dolgozói a szerelési munkálatoknál besegítenek. A hizlalda tömbösített építkezési módszerrel épül. Az állatok négy kategóriában lesznek benne Elhelyezve. Az első kategóriába a 10—15 napos borjak tartoznak. Ennek az istállórésznek a kapacitása 904 db. Itt a borjak ötven napig tartóz^ kodnak majd, napi 0,75 kg-os felhízással. A második kategóriába sorolt istálló kapacitása 1344 db. Itt a borjak hetvenöt napot lesznek. Tervünk 0,90 kg-os napi súlygyarapodást elérni, növényi eredetű takarmányozással. A harmadik csoportba tartozó istálló 1792 férőhelyes, százöt nap a tartózkodási idő, napi 1,10 kg felhlzással. S végül a negyedik kategóriába tartozó állatcsoport helyisége 2584 férőhelyes. Itt a tartózkodási A tudomAnyos-müszaki HALADÄS vívmányai A GYAKORLATBAN Qzocialista mezőgazdaságunk a fejlődés új szakaszába lépett. A termelőerők gyorsütemű fejlődése, elsősorban a nagyüzemi technológia és technika hatékony érvényesítése megköveteli a növénytermesztés és az állattenyésztés szakosítását. Ennek alapvető feltétele a mezőgazdasági üzemek, állami vállalatok (beleértve a szolgáltató vállalatokat és a feldolgozó ipart is) közti kooperációs kapcsolatok kialakítása és elmélyítése — az össztársadalmi érdekek figyelembevételével. idő 217 nap 1,25 kg-os napi felhízás mellett. Takarmány: szárított répaszelet. A tervek szerint a termelési ciklus 1,10 kg-os napi súlygyarapodás (mellett 447 napig tartana. Ez alatt ,az időszak alatt az állatok elérik az 550 kg-os élősúlyt. Ebben az állapotban vásárolja fel a húsipar. Ilyen feltételek között évente 3062 tonna marhahús kitermelése valósulna meg a gyakorlatban. Ehhez az évi borjúszükséglet 5892 bikaborjú, ami az össztermelés hetvenkét százalékát teszi ki. A napi takarmányszükséglet 460—500 mázsa, amit a cukorgyár biztosít. Mivel maga az istálló teljesen gépesített, a dolgozók összlétszáma hatvanegy személy lesz. Egy gondozó tervezett munkateljesítmény«! egymillió 550 ezer korona. ' Hogyan oldják meg a takarmányozást? — Ésszerűen -* hangzott G ó r a István mérnök, a járási takarmányfeielós vá' lasza. A hizlalda takarmányozási alapját a cukorgyári melléktermékek képezik majd: szárított répaszelet és törmelékek, „brikett" formájában. Ennek érdekében épül a cukorgyári szárítóberendezés, melynek a Jövő évi répakampányra kell elkészülnie. Tudjuk, hogy az efsz-ek és állami gazdaságok a beadott répatermés bizonyos százalékát melléktermékként visszakapják. Idén tervek szerint ez a mennyiség, mivel növekedett a cukorrépa vetésterülete, 21—23 ezer vagonra tehető. Ebből a mennyiségből a járás mezőgazdasági üzemei 57 százalékot kapnak vissza, azaz 12—13 ezer vagont. Miután a szárítóberendezés beindul, valamint a hizlalda elkészül — próbaüzemelését 1978-ra tervezték — a járás nem számít répaszelet eladására más járásoknak. Ellenben a szárítóberendezés tökéletes kihasználása érdekében a környező üzemek részére Is szárítani fog.,A friss állapotban levő vagy silózásra .elhasznált répaszelet égy részét visszakapják a mezőgazdasági üző^ mek, bizonyos része pedig leszárításra kerül az említett szárítóban. így biztosított az évi 450—500 mázsa takarmányszükséglet. Természetesen egy százalék jár (a beadott répamennyiségre) melaszból, mely a takarmányok ízesítésért összeállítására szolgál. A hizlalda részére a komplex takarmányadag (szárított répaszelet és szemestakarmány) gyártását és összeállítását a felvásárló vállalat végzi — mondta Góra Elvtárs. Mindez elsősorban a szarvasmarha-hizlalás meggyorsítása, a termelés szakosítása és összpontosítása érdekében történik. A répaszelet szárítása következtében a répából kivonódik a víztartalom (mintegy 90 százaléka), csökken a tárolási veszteség, és a jó minőség megőrzésé Is biztosított: a szemestakarmánnyal egyenértékű takarmányt nyerünk. Így sikerül kiküszöbölni a takarmányhiányt, és elősegíteni • takarékoskodást. A további megüresedett hizlalótérekSt felhasználhatják' a növendékállatok, valamint a tehénállomány számának bővítésére. Ezáltal lehetővé válik a folyamatos utánpótlás. A hústermelés olcsóbbá válik, mégpedig azáltal, hogy a Járásban egy korszerű Istállóban összpontosítják az állatokat, és mlvffl az öreg istállók javítása, átalakítása sokba kerülne. A tudományos-műszaki fejlődés kibontakozása a mezőgazdaságban olyan folyamat, amelyben a mezőgazdasági termelői tevékenység átalakul. Létrejönnek a feltételek ahhoz« hogy egyre teljesebb összhangba kerüljenek a termelés biológiai, műszaki és emberi tényezői. Ez a termelésben áttérést jelent az egyetemességről a szakosított, magasfokúan szakképzett foglalkozásokra. Tehát nem arról van sző, hogy az ember „kiszorul“ a termelésből, hanem megváltozik a helyzete, megváltpzlk a funkciója. A termelésben olyan helyet foglal el, amely összhangban áll a szocialista társadalom célkitűzéseivel. A mezőgazdasági munka fáradságos fizikai munkából fokozatosan komplexen gépesített munkává fejlődik. A termelésben egyre nagyobb teret nyer a szellemi tevékenység. NAGY TERÉZ Fehérjetartalmú takarmány- baromfi bélsárból A szarvasmarha- és sertéstakarmány fehérjebázisát eddig a leggazdaságosabban a szántóföldi növénytermesztés, a halászat, az állati fehérjefeldolgozó üzemek, valamint az alga- és gombatermesztés területén lehetett növelni. Az utóbbi időben a takarmányalap növelése érdekében az iparban is mind több fehérje-előállítást szolgáló eljárást dolgoztak ki; ilyen az aminósavak gyártása, a takarmányélesztő előállítása, a fehérjeszintézis kőolajbaktériumokkal, stb. Az előállított termékek azonban, a nagy beruházásiköltségek miatt a mezőgazdasági termesztéshez viszonyítva drágák. Ä Mindezeket figyelőmbe véyS olcsóbb takarmányfehérje szintézis lehetőségeit kutatják közvetlenül az állattenyésztésben is. Nálunk nem dolgoztak ki egységes eljárást a baromfi bélsárból történő fehérjetartalmú takarmány előállítására és ezen a téren tovább folyik a kutatás. Tekintettel a már meglevő nagy kapacitású, összpontosított, baromfi telepek helyenként fellépő üzemeltetési problémáira, főleg a nagy mennyiségű trágya felhalmozódása miatt, ismertetem röviden egy szabadalmi leírás főbb adatait, amelyet a Keszthelyi Agrártudományt egyetem dolgozott ki és tett közzé 1975-ben, a fehérjetartalmú takarmány előállítására a baromfi bélsárból. A találmány olyan eljárást ajánl, amellyel az eddiginél 5—20 százalékkal nagyobb fehérjetartalmá baromfi bélsar koncentrátum állítható elő igen gazdaságosan. Olyan termék nyerhető, amely a takarmány 30—70 százalékos arányában takarmányozási célra felhasználható. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a baromfi bélcsatornájában, biológiai közegben a mikroflórát — nem fehérje természetű nitrogén, valamint alacsony biológiai értékű fehérjék és adalékanyagok segítségével — a szokásos tartási körülmények között szaporítják. A keletkezett, kiürített anyagban, a fehérje lebomlás megakadályozásával, olyan terméket kapunk, amellyel a kérődzők, a sertések és a nyulak táplálékában a fehérjeszükséglet 30— 70 százalékban kielégíthető. A fehérje lebomlást olymódon gátolják, hogy a feltételesen patogén baktériumok és rothasztók további szaporítását — a celulózt aktivizálható készítménnyel és a pH-elfolódást gátló szervetlen savanyú sókkal, továbbá levegőztetéssel és szárítással — megakadályozzák. A takarmány tápláló anyagainak emészthetőségét és hasznosulását a takarmányozott állatok emésztő enzim rendszerének aktivizálására adott adalékanyagokkal serkentik. A baromfi — mivel nem kérődző és előgyomra sincs — a nem fehérje természetű nitrogén tartalmú vegyületeket növekedéséhez egyedül hasznosítani nem tudja, ezért ízen vegyületek baromfi-takarmányban való eredményes felhasználása Ismeretlen. A kutatás folyamán felismerték, hogy a baromfi bélcsatornájában a szóbanforgó vegyüieteket anyagcseréjük során, a leírt adalékanyagok segítségével testfehérjéjük szintézisére zömében felhasználják. A bélcsatornában szintetizálódott fehérjét a baromfi — a bélcsatorna anatómiai, fiziológiai sajátosságai miatt — megemészteni és hasznosítani nem tudja. Tehát a nem fehérje természetű nitrogéntartalmú vegyületek találmány szerinti alkalmazási módjával azt érik el, hogy a baromfi bélcsatornájában, egy úgynevezett biológiai fermentációs közegben nem fehérje természetű nitrogént tartalmazó vegyületből igazi fehérjét szintetizálhatnak, ezzel a baromfi bélsár fehérjetartalma jelentősen növekszik és az így keletkezett összfehérjét más állatok, sertés és nyúl — fehérjeszükségleteinek kielégítésére használják fel. A találmány szerinti eljárás lényege tehát, hogy a szokásos baromfitápba legfeljebb 2 százalék nem fehérje? természetű nitrogéntartalmú vegyületet, előnyösen karbamídot, biuretint, ammónium-citrátot, ammónium-foszfátot, metlonint, lizint, Illetve triptofánt, legfeljebb 10 % zsiradékot, valamint 0,02—0,06 %-ban maleinsav-hidrazidnak amlnősa vakkal alkotott vlzoldható sóját keverik. A keletkezett baromfi bélsárt 60—170 C fok hőmérsékleten 6—15 százalék víztartalomra szárítják és szükség szerint aprítják. A bélsarat előnyös mázsánként 10—60 gramm mennyiségben maleinsav-hidrazidnak aminósavakkal alkotott sóival, továbbá illő zsírsavakkal, így propionsavval, valeiránsavval, vagy zsírsavak sóival keverni. Mélyalmos beromfitartási rendszlrben a keletkezett baromfi bélsarat takarmányozásra alkalmas mélyalmon gyűjtik, amely előnyösen szárított répaszelet, takarmányszalma, lenpelyva, illetve kukoricacsutka, amelynek víztartalmát fűtéssel, illetve szellőztetéssel 25 százalék alatt tartják. A bélsarat szárítás előtt maleinsav-hidrazid sók aminósavakkal alkotott sóival és savas kémhatású szervetlen sókkal — előnyösen monokalcíumfoszfáttal, nátrium-dihidrogén-foszfáttal, káliumdihidrogén-foszfáttal — olyan mértékben keverik, hogy a keverék savas kémhatású legyen. A találmány szerinti üljárás legfontosabb előnyei a következőkben foglalhatók össze: Az egyik előny abban áll, hogy a nem fehérje természetű vegyületekből vagy alacsony biológiai értékű fehérjéből a folyamatokhoz szükséges anyagok segítségével, a bél mikroflórájának szaporításával biológiai közegben természetes, magas biológiai értékű fehérjét tartalmazó koncentrátumot állítanak elő, külön beruházás nélkül. A fermentálódon fehérje és más biológiai szempontból értékes végyiilet káros bomlása a biológiai közegben, keletkezésének helyén nem következhet be. A takarmányozás szempontjából értékes anyagok veszteségé és állategészségügyi- vagy közegészségügyi szempontból káros melléktermék keletkezése később sem lehetséges, mivel a ketreces vagy trágyaaknás tartás esetén keletkezett anyagban a további folyamatokat szárítással közvetlenül leállítják. Mélyalmos tartás esetén pedig a keletkezett anyagot célszerűen megválasztott almon gyűjtik, s itt az anaerob, rothasztó baktériumok és a feltételesen patogén baktériumok rohamos szaporodását a mélyalom levegőztetésével, takarmányozás szempontjából előnyös savas kémhatású szervetlen sókkal és szárítással akadályozzák meg. Az eljárás során a szárítást megelőző költséges sterilizálást nem kell alkalmazni. Az alacsony víztartalom miatt a szárítás energia-költsége kicsi, a tirmék felhasználása gazdaságos. A találmány szerinti eljárás a kialakult termelési rendszerben külön célfeladatot szolgáló állóeszközök beruházását nem igényli, mezőgazdasági üzemekben közvetlenül megvalósítható. További ölőnye, hogy a találmány szerinti eljárással készített nagy fehérjetartalmú koncentrátummal, a találmány szerinti további eljárással az állatok fehérjeszükségleteinek 30 —70 százaléka kielégíthető. A koncentrátumot a kérődzők, sertés és a nyúl tartományában, életkortól és hasznosítási módtól függetlenül, állandó jelleggel az állatok fehérjeszükséglete túlnyomó részének kiegészítésére felhasználható. A hústermelés vonatkozásában az abrakigényes baromfitartás és a tömeges húst szolgáltató szarvasmarhatenyésztés összhangja megteremthető. A találmány szerinti termék etetésekor a koncentrátumra visszavezethető megbetegedések, élelmiszeripari és kereskedelmi kifogások nem jelentkeztek, SZABADALMI IGÉNYPONTOK: ■ 1. Eljárás fehérjetartalmú takarmány előállítására, főként kérődzők és sertés számára a baromfi bélsárból, ketreces, vagy mélyalmos baromfi-tartási rendszerben a bélsár fehérjetartalmának a baromfi bélcsatornájában való fokozásával, a bélsár szárításával és szokásos takarmányadalékok hozzákeverésével. Azzal jel-' lemezve, hogy a szokásos baromfitápba legfeljebb 2 százalék nem fehérje természetű nitrogéntartalmú vegyüieteket, (előnyösen karbamidot, biuretint, ammónium-citrátot, ammónium-foszfátot, ammónium-szulfátot), továbbá metonint, lizint és triptofánt, legfeljebb 10 százalék zsiradékot, valamint 0,02—0,06 százalékban maleinsav-hidrazidnak aminósavakkal — Előnyösen glutaminsavval, glicerinnel, aszparaginsavval — alkotott vlzoldható sóját keverik és a továbbiakban olymódon dolgozzák fel, hogy a) ketreces tartási rendszerben a keletkezett baromfi bélsarat 110—170 C fok hőmérsékleten 6—15 százalék víztartalomra szárítják; b) mélyalmos tartási rendszerben a keletkezett baromfi bélsarat takarmányozásra alkalmas mélyalmon gyűjtik ősszé, amely előnyösen szárított répaszelet, takarmányszalma, lenpelyva, illetve kukoricacsutka és amelynek víztartalmát fűtéssel, illetve szellőztetéssel 25 százalék alatt tartják. Majd ezt maleinsav-hidrazid sók aminósavakkal — előnyösen glutaminsavval, glicinnel, aszparaginsavval — alkotott sóival a savas kémhatású szervetlen sókkal {előnyösen monokalcium-foszfáttal, nátrium-dihidrogén-foszfáttal, káliumdihidrogén-foszfáttal) olyan mértékben keverik, hogy a keverék savas kémhatású legyen és végül 110— 170 C fok hőmérsékleten 6—15 százalék víztartalomra szárítják. ■ 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítás! módja, azzal Jellemezve, hogy a takarmányt aprítják és előnyösen mázsánként 10—60 gramm mennyiségben maleinsav-hidrazidnak aminósavakkal (előnyösen glutaminsavval, glicerinnel, aszparaginnal) alkotott sóival, továbbá Illő zsírsavakkal — propionsavval, valeríánsavval — vagy zsírsavak sóival keverik. BODNAR LÄSZLÖ mérnök, a SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának dolgozója«
