Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-09-25 / 38. szám

1976. szeptember 25. SZÖVETSÉGI SZEMLE a Szovjetunióban Ügye, a hőnap egyharniada rövid idő? Mégis, szives vendéglá­tónk, a Szovjet Újságírók Szövetségé jővoltából két szövetségi köz­társaság jönéhány kolhozában, szovhozában, termelő-feldolgozó kom­binátjában, tudományos-müszaki-termélói társulásában jártunk. A modern közlekedéstechnika segítségével egy két óra alatt kilomé­terek ezreit hagytuk magunk mögött. Nemcsak szóban, a saját sze­münkkel is meggyőződhettünk róla: nagy utat tett meg a szovjet mezőgazdaság az utóbbi egy-másfél évtizedben. S a fejlődés üteme egyre gyorsulóbb. A falvakon végbemenő forradalmi változásoknak — ha csapán tíz napra — ml is szemtanúi lehettünk. Gazdag, s hasznosítható, értékes ismeretanyagra tettünk szert. (Mellékesen: szovjet barátaink Mälzer Vlado prágai újságíró kollégámat — akt már mezőgazdasági szakkönyvírónak is vallhatja magát — arra buz­dították, hogy az iránymutató ismeretanyagot könyvalakban publi­kálja.) Mivel az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság tulai területének mezőgazdasági kádernevelésében sok új megoldás, mód­szer, eljárás, szempont érvényesül, a mi mezőgazdasági káderpoli­tikánk tökéletesítését is szolgálhatja, közrebocsátjuk e hasznosít­ható tapasztalatokat. A mezőgazdasági kádernevelésről (I) Mit is hangsúlyozott Brezsnyev elv­társ a többi között az SZKP XXV. kongresszusán? Azt, hogy a párt a helyes káderpolitikával hatást gyako­rol a társadalom fejlődésére. S nem mindegy, hogy ezzel a hatalmas erő­vel miként sáfárkodunk. Az SZKP Tulai Területi Bizottsága érdemben fontolóra vette a káderne­­vBlésre vonatkozó, nagy fontosságú megállapításokat, s a járási, a városi pártbizottságokkal, valamint a párt­­alapszervezetekkel szorosan együttmű­ködve, a káderkérdésnek elsőrendű figyelmet szentelnek. A pártmunka szerves részévé vált az utánpótlás ki­választása, továbbképzése, elhelyezése, s fölöttébb a káderek minőségi össze­tételének szüntelen javítása. Annál is inkább, mert ez a hatalmas ierő a me­zőgazdasági termelés fejlesztését is számottevően elősegítő, forradalmasító tényező. Attól függetlenül, hogy a te­rület gyors ütemű Ipari fejlődése kö­vetkeztében, már hosszabb idő óta tart a mezőgazdasági lakosság városokba áramlása, éppen az ipar munkaerő­­elszívó hatására. Ez az áramlás előre­láthatólag a következő tíz évben sem hagy alább. Jelenleg a terület lakos­ságának 11,8 százaléka dolgozik a me­zőgazdaságban, aminek a további csökkenése várható. Annak ellenére, hogy a mezőgazda­­sági dolgozók száma évről évre keve­sebb a terület mezőgazdasági üze­meinek igen jelentős mennyiségű sze­mesterményt, cukorrépát, zöldségfélét, gyümölcsöt, s állati terméket kell elő­állítani. Ez másként nem lehetséges, mint a munkatermelékenység fokozá­sával, a mezőgazdasági termelés kor­szerűsítésével. A terület kolhozai, szovhozai, baromfitelepei a kedvezőt­len időjárási viszonyok ellenére 15 százalékkal emelték a munkatermelé­kenységet a 9. ötéves tervidőszakban, amit ha összehasonlítunk az azt meg­előző tervidőszak munkatermelékeny­ségével, úgy az index 23 százalékos emelkedést mutat. Érdemes említeni, a mostani, 10. öt­éves tervidőszak feladatai még ennél is jóval igényesebbek: az 1980-as év végéig újabb 22 százalékos emelkedést kell elérni, ami, ugye, nem csekély­ség. Emlékezzünk csak az SZKP XXV. kongresszusa nálunk is közzétett anyagának arra a részére, amely a mezőgazdasági termelés igen számot­tevő fejelsztését taglalja! Azt is meg­jelölve, mennyi anyagi eszközt fordí­tanak erre a célra. Magunk is megle­pődtünk rajta, amikor olvastuk. Ezt az SZKP KB-nak és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának a nem-feketeföld övezetek mezőgazdasági termelése to­vábbfejlesztésére vonatkozó határoza­ta követte. Mivel a tulai terület mező­­gazdasági földterületének Igen számot­tevő része nem-feketeföld övezethez tartozik, a program valóra váltását máris megkezdték. Az össz-állami be­ruházást alapbői kapott anyagi esz­közöket gépesítésre, talajjavításra, mű­trágyabeszerzésre, nagy állattenyésztő komplexumok létesítésére, valamint korszerű életkörnyez'ét kialakítására fordítják — ille/tve ütemezik be. Tág teret kap a mezőgazdasági termelés összpontosítása és szakosítása, új irá­nyítási formák érvényesülnek majd a legközelebbi időszakban. Konkrétan, mit létesítenek majd az új, a mostani ötéves tervidőszakban a szőbanlevő terület mezőgazdaságában? ötvenegy korszerű tejfarmot (45 600 tehénnel), huszonnyolc borjúnevéldét (128 ezer bocival), öt sertéshizlaldát (ebbe tar­tozik a lazarevszkiji is, 108 ezer ser­téssel), valamint nyolc juhteayésztő komplexum kezdi meg a termelést — ipari módszerek, illetőleg automatika érvényesítésével. S mindezekhez azt is meg kell je­gyezni, hogy a terület mezőgazdasága az említett ötéves tervidőszakban (1980-as év végéig) több mint 150 ezer traktorhoz, négyezer kombájnhoz, nyolc ezer tehergépkocsihoz, közel 14 ezer utánfutóhoz (pótkocsihoz), s e­­gyéb géphez, valamint 5,7 millió tonna műtrágyához jut. Talajjavítást végez­nek 40 ezer hektáron, s többszázezer hektárnyi savanyú talajt meszeznek. Nagyobb figyelmet fordíthatnak a jobb termelési feltételek kialakításával a vetőmagtermesztésre, s több hasznot hajtó állatok tenyésztésére térnek át. Mindezek, a gazdasági tényezők jelen­tősen elősegítik a mezőgazdaság dol­gozóinak életszínvonala további emel­kedését, a falvak arculatát a felismer­­hetetlenségig megváltoztatva. A tulai terület párt- és mezőgazda­sági szervei jől tudják, hogy a már előbb említett objektív helyzetben (a mezőgazdasági munkaerő-létszám ál­landó csökkenése) csak akkor érhetők el jő eredmények, ha a kádermunkát rendszeresen tökéletesítik, ha a fő figyelmet a mezőgazdasági káderek minőségi összetételére irányítják. Ép­pen ezért a kolhoz- és szovhozterme­­lés továbbfejlesztése érdekében jelen­tős szerepet tulajdonítanak a vezető kádereknek és a szakembereknek. Brezsnyev elvtárs mondotta а XXV. pártkongresszuson: „A vezető legyen pártos, öntudatos, fegyelmezett, kez­deményező, karolta fel és alkalmazza az új módszereket, ésszerűsítsen, újít­son. Vegye tekintetbe a szociálpoliti­kai és nevelési Igényeket, legyen ta­pintatos az emberekhez, igényes ön­magához és dolgozó társaihoz, álljon példaképül munkahelyén és a családi életben.“ Ezt már ml mondjuk: a vezető tart­sa alapvető kötelességének a káderek helyes kiválasztását, gondoskodjék nevelésükről, hasson felelősségérze­tük, öntudatuk szocialista formálására, következetesen teljesítse a reá bízott feladatokat. A tulai terület mezőgazdaságában a vezető tisztségeket többnyire politikai­lag fejlett, szakmailag képzett, jó szer­vezőképességű dolgozók töltik be. So­raikban találhatók a Lenin-rendesek. a Szocialista Munka Hőse kitüntetés viselői, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának képviselői, valamint a szö-Sztarodubcev V. A., kolhozelnök. (A szerző felvétele) vétségi köztársaság Legfelsőbb Taná­csának képviselői. Név szerint is fel­sorolhatnánk egynéhányat: például Szemjonov I. M„ a scsekínszki járás Üj Élet kolhozának elnöke, a közgaz­dasági tudományok jelöltje, a Legfel­sőbb Szovjet képviselője, valaminl Jefanov I. Sz., a novomoszkovszki já­rás Szabad Élet kolhozának elnöke, Krivieš V. G., a „3. ötéves Terv“ kol­hoz elnöke, továbbá Vorobjov A. D., a zaokszki járás Kirov kolhozából, aki ugyancsak az OSZSZK Legfelsőbb Szovjetjének képviselője. Kitűnő vezetőt, s szakembert ismer­hettünk meg a novomoszkovszki já­rás Lenin kolhozának elnöke, Szia­­rodubcev V. A. személyében is, aki a mezőgazdaságtudományok jelöltje; a XXV. pártkongresszuson elhangzott okos, előremutató felszólalása élénk érdeklődést váltott ki a jelenlevők kö­rében. Az emltett gazdaságokban- — ame­lyeket ezek a kiváló emberek vezet­nek — évről évre emelkedik a terme­lés színvonala. (Folytatjuk) Hagyománya van a labdarúgásnak Trnovec nad Váhomban (Tornácon) a labdarúgás 1930 körül honosodott meg, habár előtte már pár éve játszottak, csak még nem a bajnokságban — mondotta Vágó Dezső, a spoitegyesület vezetőségi tagja. A felszabadulás után 1948-tól komolyabb sportélet alakult ki, ekkor kezdték építeni szép sportpályájukat,- amelyet 1952 szeptemberében avat­tak fa. A sportegyesület 1953-tól a Dynamo nevet vette fel, és azóta az állami gazdaság anyagilag is támogatja a trnoveci sportéletet, de' 1964-től az álla­mi gazdaság mellett a helybeli efsz és a hnb is segíti a csapatot. A helyi szervek közös támogatása meglátszott az erlményeken, hiszen 1989-től a nyugat-szlovákiai kerület délnyugati csoportjának I. A-osztá­­lyában játszanak a trnoveci labdarúgók.1 • A község sportéletének vezetői szem előtt tartják a jövőt, ezért az után­pótlásra nagy gondot fordítanak. Van két diákcsapatuk a helybeli AKI ta­nulóiból. Ezek közül az А-csapat a kerületi bajnokságban játszik, ahol az elmúlt Idényben a bajnokságot nyert Sered mögött, a második helyen vé­geztek. A В-csapat pedig a járási bajnokságban vesz részt. A diákcsapat labdarúgóinak nevelésével jelenleg Garčár Ján igazgatóhelyettes foglalko­zik. Ezt megelőzően az edző Péterváry József szaktanító volt, kiknek a sportvezetőség ezúton is köszönetét mond. A trnoveci sportegyesület vezetősége' tisztában van azzal, hogy a mai kor labdarúgóinak nemcsak a labdarúgást kell ismerniük, hanem a sport egyéb ágait is, üzért a hnb vezetőségével és az AKI iskola igazgatóságával karöltve elhatározták, hogy az új iskola mellett két modern tornatermet is építenek, ahol télen is sportolhatnak. Ez az építkezés a „Z“-akció kere­tében körülbelül három millió koronába kerül. A trnoveci labdarúgásnak ma már hagyománya van, hiszen több játéko­suk ma magasabb osztályban is megállja a helyét, például Juska Ján, Po­važská Bystrlcán a II. ligában, Nagy László Puchovban, Legner László Salában, Šramék Anton pedig a AC Nitra В-csapatában a divízióban ját­szik. Ugyancsak találunk tornócon Ifjúsági játékost is magasabb' osztályban, mint Mezei Róbertét, a CH Bratislavában, valamint Petrovics kapust, aki Levícöben (Léván) védi a kerületi bajnokságban játszó lévaiak kapuját. A vezetőség Jeremiás Stefan, a sportégyesület elnöke, Molnár István alelnök és Klincko Anton titkár egyöntetűen megjegyzi, hogy az őszi vá­lasztások tiszteletére több ezer társadalmi órát felajánlottak részben az őszi mezőgazdasáig munkáknál, részben a sportpálya karbantartásában és az új tornatermek építésénél. Sikeres szereplést trnovgci sportolók a jövőben is. Dr. Hofer Lajos Neveljünk közösen Feltámadt a szél. Az idén elég korán megmu­tatja Jogafehérjét az időjárás, nyárvége van, de bizony elkél a mele­gebb öltözék. A buszra várunk. A sok iskolásgyerek, két fiatalasszony meg én. A lurkók a suliban történt eseményeket tárgyalják nagy hévvel, ketten kö­zülük az üt másik olda­lán egy tócsába dobál­nak köveket. A fiatal­asszonyok élénken be­szélgetnek, hallgatom őket és valahogy fur­csán érzem magam. No, de ne vágjunk a dolgok elébe. Azt mondom én — szól a fiatalabbik, a szó­vivő — hogy tűrhetet­len a helyzet. Képzelje szörnyű sokat kell ta­nulni a gyerekeknek és ráadásul a szülőknek kell tanítani őket. Hát minek akkor az iskola, meg a tanítók?! Csak felszedik a nagy pénzt, meg mindent, a gyere­ket meg oktassa a szü­lő? De én megmondom nekik. Alig várom a szü­lői értekezletet. Hát ha. így megy tovább, olyan lesz a gyerek, mint a robot. — Jaro, ne dobálf, mert ellátom a bajodat — szakítja félbe a mo­nológot az egyik kődo­báló' kisfiúra ripakodva. Az meg oda se neki, mintha a falnak beszél­nének, tovább szórako­zik. Az anyuka sem törő­dik vele tovább. Foly­tatja a panaszt nagy só­hajtással: — Van egy barátnőm, elsős a kisfia. Hát ké­rem ahogy bement az iskolába, a második na­pon a tanító azt akarta tőié, hogy olvasson??? Az anyjának kellett megtanítani, hát rend­ben van ez? En mondom magának, olyan felfor­dulás ez, hogy elkese­ríti az embert. — Jaro, felpofozlakI Azonnal ide gyere — kiált fel ismét mérge­sen. A partnere meg bó­logat:, „Hogy bizony így van ez, ilyent köve­telnek a szülőtől, hogy a gyerekkel együtt ta­nuljon, meg hogy nincs napközi, s ha van, ügy tartják a gyerekeket, mint a kaszárnyában, meg hasonló...“ Közben a méltatlan­kodó anyuka még szám­talanszor rákiált Jarora, de az bizony szót nem fogad. Végül megérke­zik a busz. Míg hazafelé ballagok, azzal vigasztalódom, hogy általában minden új idegenkedést vált ki az emberekből. Ennek ellenére enyhén szólva helytelenítem az ilyen hangoskodó, oktondi vé­leménynyilvánítást. Ki­vált olyan szülő szájá­ból, aki abban látja a gyereknevelést, hogy megkérdezi kész-e a lecke, s ha a gyerek rossz jegyet hoz, elnás­pángolja. Szerintem az üj taní­tási módszerek beveze­tése, a feladatlapok al­kalmazása — melyek vi­­tatlanul inkább teher­mentesítik a gyereket, mint fordítva — alapo­san megfontolt, kísérle­tekkel alátámasztott in­tézkedés volt. Céljuk a tanítók, nevelők és szü­lők kapcsolatának elmé­lyítése, hiszen a köve­telmények egyre na­gyobbak és hathatós ne­velésben csak közös erővel részesíthetjük a jövő nemzedékét. BARAK LÁSZLÓ lllll...■■lilllii......................................................... A levegő tiszta­ságáért Közhely volna arra hivatkozni e cikk bevezetőjeként, hogy a leve­gő éltető elemünk, nélküle az em­ber néhány perc alatt kimúlik az árnyékvilágból. Manapság már nemcsak az számit közhelynek, ha éltető elemként emlegetjük a levegőt, hanem az is, ha szeny­­nyezettségéről beszélünk. Mindenki tudja ugyanis, hogy a levegőnk többé-kevésbé szennyezett. A kér­dés csupán az, hogy mennyire. A levegő szennyeződésével pedig valahogy úgy vagyunk, mint a cse­pegő csapokkal: nemcsak a saját számlánkra megy, ha szennyezzük a levegőt, velünk együtt más is ugyanazt szívja be, ha pedig valaki más szennyezi, mi is azt lélegez­zük, mert a levegő áramlásának nem lehet határt szabni. A statisztikai kimutatások is iga­zolják, hogy hazánkban fokozódó irányzatot mutat a levegő szennye­ződésének foka, olyannyira, hogy már aggodalomra is okot ad. Fő­leg a városok levegője nagyon szennyezett. A levegő szennyezett­ségének fokát mérni lehet. A kerü­leti egészségügyi központ műsze­res mérései mutatják ki, hogy a város levegőjében levő koromfüst­­szennveződés mértéke — folyama­tosan mérve, 24 óra alatt — pél­dául Koáicébén elérte a 0,048 mil­ligrammot köbméterenként. A mért érték viszont 24 óra átlaga, amely­ben benne vannak az éjszakai órák is. amikor nem működnek a kazán­házak, a magánlakásokban sem fű­­tenek. Mi több, ezeket az adatokat augusztus végéről jegyeztük ki, amikor a kazánházak csak a me­legvíz szolgáltatás végett, tehát a téli időszakoknál jóval alacsonyabb fokon dolgoznak. Mégis a megen­gedett határértékig jutottunk el, ami viszont azt is jelenti, hogy ■ nappali órákban sakkal magasabb a szennyezettség foka. Szlovákiában évente öt millió tonna korom kerül a levegőbe. És ez csak a koromfüst. Mert minden­napi levegőnkben egyéb szennyező anyagok is vannak: például a sxén­­monoxidbő! és a kéndioxidból éven­te egy millió tonnányi mennyiség kerül a levegőnkbe, a por és más vegyi szennyezőkről nem is be­szélünk. Levegőnk másik szennyzője a por (vagy sár), ami együtt jár az épít­kezés fokozódó ütemével. Szerintünk azonhau legalább csökkenteni lehetne az épftkezéssei együttjáró por mennyiségét, ha az építőtelepeken a felvonuláskor elő­készítenék a bekötő utakat, az anyag- és földszállftó teherkocsik nem süllyednének tengelyig a sár­ba, ami élettartamukat is lerövidíti, és fölös terhüket nem szórnék szét az utcákon. Az alapok ásásakor ki­termelt földet sem szükséges a fő­utcákon szállítani — mint ahogy az a valóságban történik. A teher­kocsik vezetői is megnézhetnék in­dulás előtt, hogyan rakta fel a föl­det a báger, nem hull-e le menet közben egy-egy rög. Lehet tehfit csökkenteni levegőnk por-szennye­ződését. Az öntözőkocsik ne csak locsolják, hanem mossák le az ut­cákról a port. Vannak persze port termelő gyáraink is, mint például a mag­nezit-, a cementgyárak és mész­égető üzemek. Ezeknek a környé­kén a megengedettnél sokkal na­gyobb a levegő szennyeződése. Törődnünk kell tehát levegőnk tisztaságával, ami már riasztóvá tette a helyzetet. Szigorúan be kell tartani a köryezetvédelmi törvény előírásait, felszámolni, csökkenteni a levegőt szennyező forrásokat — a járdasepréstői kezdve a gyárak­nál a porelszívó technológiáig. Még ide tartozik, hogy elmondjuk: Szlo­vákiában 120 ezer hektár mezőgaz­dasági földterületet és 30 ezer hek­tár erdőt erősen károsít a levegő szennyeződése. Fákat kell ültetni a városokban, gyarapítani a zöldövezetek terüle­tét. Ez a légszennyeződés orvossá­ga. Egy hektár lucfenyves 68 tonna port köt meg egy esztendő leforgá­sa alatt. Tehát mindent meg keli tennünk, hogy percenként tizen­­hatszori lélegzetvételünkkel tisz­tább levegőt szívjunk. Illés Bertalad

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents