Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-09-11 / 36. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1976. szeptember 11. 14 ■Xomoly fogyatékosság, hogy a távoleső majorok egy része _ köves úttal sem rendelkezik,Így a túlságosan csapadékos Időben szinte megközelíthetetlen. Ezeknek egy része hajdanában egyházi birtok volt. Az istállókat pedig az 1860—1900-as években építették. Ilyen építményekben — elavultság végett — az új technika beépítése nem kifizetődő. Ezért az állattenyésztésben a termelés hagyományos módon, kézi erővel történik. A dolgozók lakás viszonya sem a legkedvezőbb. A családok többsége régi cselédlakásokban, kezdetleges körülmények között él, tehát nagyon ídőszérű volna a korszerű, lehető legnagyobb kényelmet biztosító lakóházak építése. Köztudomású, hogy ebben az állami gazdaságban az illetékes szervek a múltban nagy fogyatékosságokat tártak fal. Ez maga után vonta az egykori vezetők leváltását. A tehetséges, sok gonddal küzdő új vezetők éveken keresztül elhanyagolt gazdaságot vettek át, ezért jelentős energiát kell kifejteniük, sok szabad időt áldozniuk arra, hogy rendes kerékvágásba tereljék a termelést. A rendteremtést — amint Ancsin Mátyás mérnök, a gazdaság új igazgatója mondotta — a növénytermesztésben kezdték. A jó minőségű talajmüvelést alapvető feladatnak tartják. Az is kézzelfoghatóan bizonyltja a régi vezetők nemtörődömségét. hogy a múlt év őszén ezerszáz hektár földterületet hagytak szántatlanul. Ezt az új vezetőknek tavasszal kellett megmunkáltatniuk. Képzeljük csak el, milyen termés várható ilyen földekről? A késve szántott föld nem nyújthatja, legfeljebb csak a minimumot. A termés kilátástalanságát az is tetőzte, hogy némely gazdasági részlegről két-három éven keresztül nem hordták ki az istállótrágyát, nem használták fel azt a talaj táperejének fokozására. A sokezer vagonnyi trágyát idén szeptember végéig az új vezetőség hordatja a földekre, hogy hasznosítsa azt a Jövő bő terméseredménye érdekében. A lehető legrövidebb időn belül igyekeznek helyrehozni mindhat, amit az elődök éveken keresztül elmulasztottak, s ezzel tulajdonképpen megkárosították a társadalmat. A talaj táperejének szüntelen Javítása céljából újabban trágyázó munkacsoportot szerveztek. Ezeknek feladata az istállötrágya mezei rakványokban való elszállítása, a trágya kezelése, s a földeken való elterítése. Ez a csoport végzi ■ trágyázási teendőket az állami gazdaság összes részlegein. Korábban ngy olyan farmot (BIRKLEY) építettek, aboi évente 32 vagon marhahúst kellene termelni. A farm már négy esztendeje üzemel, de a tervezett húsmennyiségnek a felét se nyújtja. Ezért máris átépítésre szorulna, mert amennyit a bőié helyezett állatok felhíznak, ugyanannyit le is fogynak, mért a termelés ésszerűtlen. Az átépítéshez legalább három millió koronára lenne szükségük ahhoz, hogy rendezzék a termelést. A farmokon költségessé teszi a termelést a túlságosan sok technikai munkaerő. A zemnéi (szímői) szövetkezetben például (földterülete 2000 hektárral kisebb) 60, a Stúrovoi Állami Gazdaságban pedig 104 technikust számlálnak. A termelés egy hektárra jutó átlaga Zeinnén IS ezer, az állami gazdaságban pedig 11 ezer koronát tesz ki. Ez azt bizonyítja, hogy jobb, átgondoltabb szervezéssel csökkenthető az irányító személyzet és fokozható az egységnyi területre jutó termelési érték. Az állami gazdaság 1670 tehenet tart. A múlt esztendőben 2405 liter tejet termeltek tehenenként. Ebben az évben a terv 2754 litert irányoz elő. ami a nyugat-szlovákiai kerületben Egyike a leggyengébb átlagoknak. Az első félévben naponta tehenenként 6.8 liter tejet kelleti volna fejniük terv szerint, de valóságban 0,03 literrel kevesebbet értek el. Mi ennek az oka? Az, hogy egyes részlegeken meglehetősen elhanyagolt. kiöregedett a tehénállomány. Az igazgató megjegyzése szerint a kamenlni részlegen legrosszabb az állomány. A tejárnak laktációs ciklusa az ideális 200—210 nap helyett 710 napra tolódik ki, ezért itt sürgősen rendet kell teremteni. Sok éves fogyatékosság után ismét rendes kerékvágásban A Stúrovoi (Párkányi) Állami Gazdaság 6845 hektár mezőgazdasági, illetve 6164 hektár szántóterületen gazdálkodik. A szervezést nehezíti az a tény, hogy a nyolc gazdasági egységben, vagyis tizennyolc farmon kell megoldaniuk a termelést. . Két termelési egység (Maié Kosihy és Ivanovo) harminc kilométer távolságra van az igazgatóságtól. Ebből is látható, hogy az állami gazdaság termelése területileg túlságosan széttagolt, — ezért szükséges: a központi irányelvek értelmében a járási szervek megtegyék a szükséges intézkedést a földterület összpontosítására. Ezzel kedvező feltételt teremthetnek a termelés fellendítésére, ami végeredményben össztársadalmi érdek. Ezen megbocsáthatatlan mulasztás azért fordulhatott elő, mert elhanyagolták az elsődleges nyilvántartás vezetését. Persze olyan esetek is előfordultak, hogy a Birkley farmra férőhely hiány végett elhelyezett fiatal üszők közül az elszabadult hízóbikák olyanokat fedeztek be, melyeknél sem erőnlét, sem teljes ivarérettség, sem pedig a kellő súly és fedeztetést kor nem volt meg. Ez is nagy felelőtlenségre vall, hiszen az ilyen egyedektől csak selejt utódok származhatnak! Nem különb a helyzet a kocáknál sem. Korábban a gondozókat nem a malacmennyiség, hanem a koca ellátása után díjazták, fgy azok nem voltak érdekeltté téve a minél több malac elérésében, de abban sem, hogy a világra jöttékét megtartsák. A Stúrovoi farmon például (360 koca) idén az első félévben a megszületett malacoknak 17 százaléka pusztult el, ugyanakkor az újmajori farm hizlaldájában télen páralecsapódás és más fogyatékosságok végett szintén nagy volt az elhullás. Ezt az Is előidézte, hogy hiányos a trágya eltávolítása, s az állatok részére a környezet egészségtelen. A helyenként még előforduló hibák ellenére az első félévi mérleg azt mutatta, hogy a korábbi helyzethez képest számottevő a javulás. A 2 millió 585 ezer korona tervezett veszteség helyett csak 1 millió 103 ezer koronás veszteséget mutattak ki, ezzel szemben a múlt évben 5 millió 878 ezer korona értéket tett ki a termelési veszteségj Lényeges javulás észlelhelő az állami gazdaság munkaszervezésében Is. Ezt nagyon elősegítette az új bérezési rendszer,ami az aratási munkák lebonyolításában is kifejezésre jutott, hiszen mindent a maga idejében elvégeztek, ezzel szemben tavaly a szalma tekintélyes hányada a földeken ment tönkre, ezért idén takarmányozási célra 50 vagon mennyiségű szalmát kellett vásárolniuk. A régi vezetők „gazdálkodása“ odavezetett, hogy leváltásuk után az új vezetőknek a nagy rendetlenséggel együtt 48 millió korona bankhitel maradt örökségül. A későbbiek során pedig 17 millió korona mérleghiányt állapítottak meg. A fenti összeg nagyságát azzal szemléltetjük, hogy a gazdaságnak ebben az évben 91 millió korona tervezett forgalmat kell lebonyolítania. A fentiek azt bizonyítják, hogy a mostani vezetőknek szervezőképességük legjavát kell adniuk ahhoz, hogy egyrészt a tervet teljesítsék, másrészt pedig a hitel egy részét törleszthessék. A mérleghiány okáról azonban azoknak kell majd számot adniuk, akik azt előidézték. Az amúgy is szűkös takarmányalap minőségi Javítása céljából az LKB típusú terményszárító kihasználására törekednek. Az évelő takarmányok többségéből lisztet készítenek. Eddig mintegy 120 vagon mennyiséget gyártottak, de más alapanyagokból (szőlőtörköly, silókukorica, répafej, répaszélet stb.), további 130 vagon mennyiségű takarmánylisztet gyártanak, hogy a lehető legjobban hasznosíthassák ezen nyersanyagok tápanyagait. Szemes kukoricát 1500, silókukoricát pedig 257, hektáron termelnek. Építettek egy Bábolna típusú szárítót, mivel korábban а Я60 hektár kukorica szemtermésének egyhnrmadát szárítás céljából traktorokkal és más Járművekkel Slovenská LupCára kellett szállítanink, s ez nagyon' megdrágította a termelést. A központi műhely (Nána) létrehozásával azt a célt követik, hogy köréje összpontosítsák az összes gépeket s a részlegek gépkérelmét a diszpécser szolgálat elégítse ki előzetes igénylés alapján. A vezetőség jövőbeni feladata, hogy leegyszerűsítse a termelést. Ennek megfelelően az állattenyésztésben kát fő ágazat maradna a jelenlegi négy helyett. A szarvasmarha tartósban elsősorban a terimés takarmányok hasznosítására törekednek, s az állomány maximális ellátása érdekében olyan takarmáúyszemcséző berendezést hoztak létre, melynek keretében a szalma egyik fontos alapanyaga az eleségnek. Ezen a részlegen előreláthatóan két műszakban 100 mázsa komplett tápot gyárthatnak a szarvasmarhák ellátására. Az összetevők közé tartozik a szalma, a melasz, némi abrak, a lucernaliszt, a zöldkukoricaliszt, a szőlőtörköly, a répafej és répaszelet liszt sth. A takarmányszemcséző nyújtja a szarvasmarhák részére szükséges takarmány 50—60 százalékát, a többit pedig széna és siló formájában kapják. A szemqsézett takarmány tápanyagainak feltárását lehetővé teszi a 80 fokos forró gőz. A művelet előreláthatólag nem lesz költséges, s ami nagyon lényeges, szémcsézéssel teljesen kiküszöbölik a veszteségeket. Az első félévben javulást észleltek a marhahús termelésben is, ahol 1 kg hús termeléséhez 2,8 kg abrakot használtak fal. A szemcsézett eleség etetésével ezt a mennyiséget tovább csökkenthetik. A fenti abrakfogyasztást tulajdonképpen az kényszerítette ki, hogy nem állt rendelkezésükre megfelelő mennyiségű és minőségű terimés takarmány. Volt ugyan hatszáz vagonnyi szenázsuk, azt azonban a vafsavas erjedés végett valójában nem lett volna szabad felhasználniuk, mégis sor került erre, mert nem volt má«. Meggyőződésünk, hogy az új vezetők szervezési intézkedései, a dolgozók erőfeszítései hamarosan megváltoztatják az állami gazdaság helyzetét. Már az is bíztató, hogy a sok éves fogyatékosság után ismét a rendes kerékvágásba terelték a kátyúba jutott szekeret. Hoksza István Az utóbbi diőben a magyar szakkönyvirodalom két figyelemreméltó munkával gazdagodott. A* ÍBgyik Sarkadi János: „A műtrágyaigény becslésének módszerei“, a második pedig Pecznik János szerkesztésében megjelent „Levéltrágyôzás“. Mindkét könyvnek nagy a gyakorlati jelentősége, ezért nem szabad, hogy elkerülje figyelmünket. Sarkadi János a növénytáplálás országosan elismert szakértője. A mfitrágyaigény megállapításának elméleti és gyakorlati módszereit mintegy 250 oldalon, tudományos szinten dolgozta fel. A bevezetőben megmagyarázza az alapfogalmakat és áttekintést ad a növénytáplálás történetéről. A munka eredeti szak fejezeteit négy további részben foglalta össze. Az első részen a termesztett növény trágyaigényét a gyakorlati tapasztalatok mérlegeléző módszerét, különös figyelemmel a magas mésztartalmú talajokra. Harminc oldalon foglalkozik a helyes talajmintavétel kérdéseivel és figyelmeztet a hibalehetőségi arányokra: müszerhiba a kálium megállapításánál 1,4, oldatkészítésnél 1,4, az analízisnél 3,8, négy laboratórium között 9,4, a mintavétel hibája pedig egészen 84,0 százalékos lehet. A könyv utolsó részén a trágyázást tervek kidolgozásával foglalkozik. A tervkészítés kiinduló adatait három fő- és kilenc mellékcsoportba osztotta és képletekbe foglalta. A „Levéltrágyázás“ bevezetőjében írja a szerző: már több mint 100 éve ismeretes, hogy a növényzet a földfeletti részén keresztül is képes tápanyagokat felvenni, de a mezőgazda ság csak az utóbbi években kezdte ezt az ismeretet kihasználni. Ezt főleg a hozzá szükséges Kön yvismertetés sével, 8 táblák törzskönyvi adatainak feldolgozásával, a talaj tápanyagtartalmának a becslésével és a tápanyaghiány tüneteinek megfigyelésével javasolja megállapítani. A levéldiagnosztika alapjainak rövid ismertetése után harminc oldalt szentel a szántóföldi kísérletek klasszikus „Liebig“-féle értékelésének és a „Mitscherlich“ egyenleteknek. A második fejezetben a trágyaigény becslésével a termés tápanyagtartalma alapján foglalkozik és megmagyarázza a trágya- és tápanyagszükséglet fogalmait. Módszertani ismertetésében rámutat a legvalószínűbb hibákra. Őszi búzán, mint modellnövényen mutatja be a saját, hétéves kísérleteinek az eredményeit és az NPK beltartalmi értékét összehasonlítja az irodalmi adatokkal. A statisztikai eredmények értékelését áttekinthető táblázatokban foglalta össze. Itt foglalkozik még az egyes növények táplálási és tápanyaghasznosltási sajátosságaival is. „Az átlagos trágyaígény módosítása helyi viszonyok között“ című részben a szervestrá gya szerepét hangsúlyozza a műtrágyaigény becslésénél. Hasonló szemszögből vizsgálja még a melléktermékek szerepét is. E fejezet tartalmazza a könyv legfigyelemreméltóbb részét, amely azokkal a talajtulajdonságokkal és megállapításokkal foglalkozik, ipelyek leginkább befolyásolják a trágyaigényf. A talaj analitikai módszerei közül a legnagyobb figyelmet a felvehető foszfortartalom megállapításának szenteli. Statisztikailag értékeli több külföldi szergépek fejlesztése tette lehetővé, valamint a repülőgépekről történő permetezés. Harminc kilenc oldalon tárgyalja a levéltrágyázás elméleti kérdéseit és azokat a tényezőket, melyek az eredményeket a legjobban befolyásolják. A „Levéltrágyák“ című fejezetben ismerteti a hazai és külföldi levéltrágyázásra alkalmas készítményeket. Egyes mikro- és makroelemeket tartalmazó, valamint a kombinált készít ménvek oldatainak készítését is Ismerteti a növénytermesztés, gyümölcsészet. zöldségtermelés és a kiskerti felhasználás eseteire. A levéltrágyázás gépeit is részletesen ismerteti és 17 képen mutatja be. „A termesztett növények levéltrágyázási tapasztalatai“ című fejezetben külön ismerteti a kalászosok, kukorica, füfélék, cukorrépa, burgonya, napraforgó, lucerna, gyümölcs- és zöldségfélék, a szőlő és a dísznövények levél trágyázásával elért eredményeket. „A levéltrágyázás gazdaságossága“ című részben rámutat arra, hogy amfg a talajba juttatott 1 kg NPK 5—В kg-mal növeli a hozamokat, addig 30 kg karbamid, mint levéltrágya pl. öntözővízzel kijuttatva 150—200 kg hozamnövekedést eredményez. A cukorrépa esetében 1 kg NPK talajba aplikálva 30, levélre aplikálva 467, 1 kg karbamid levélre aplikálva pedig 660 kg-os hozamnövekedést eredményez. Befejezésül tfz pontba foglalta össze a levéltrágyázással kapcsolatos legfőbb megállapító seit. T. Gy Л negyedik osztályba az olyan, ** ideálisnak tekinthető hígtrágya tartozik, amelyben a szaprofitákon kívül nincs kórokozó. Az ilyen hígtrágyatisztítás eredménye során az összcsíraszám 10-5/ ml-re is lecsökkenhet, s az indikátorcslrák (conform, enterococcus, anaerob spórás, fehérjebontó baktériumok, gombák) száma sem halad meg egy bizonyos határértéket, sőt esetleg teljesen hiányozhatnak is. Az indikátorcsírák számának alakulását nemcsak azért fontos ismerni, mert abból fel-A hígtrágya kezelésének és felhasználásának állategészségügyi kérdései (II.) tételesen kórokozó baktériumok, hanem járványokozó vírusok jelenlétére is következtetni lehet. Például a ragadós száj- és körömfájás vírusának elpusztulására következtethetünk abból, ha a hígtrágya kezelése után a benne volt coliform-csirák és a staphylococcusok már nem mutathatók ki. Ajánlatos a hígtrágya mikrobiológiai ellenőrzése is, ami hasznosan kiegészíthetné az állomány állategészségügyi helyzetéről nyert egyéb információkat: a betegvizsgálatokból és boncolásokból nyert diagnózisokat, a laboratőriumi diagnózisokat és a húsvízsgálatl leleteket. Az ellenőrzés módszerei között a pH-mérést is alkalmazni kell, mert pl. a ragadós száj- és körömfájás vírusa a 6 alatti és a 9 feletti pH esetén a hígtrágyában elpusztul. A hígtrágya kezelése Az állatállomány egészségét veszélyeztető ártalmas hatásokat a gazdaságosság szem előtt tartásával már a hígtrágya kezelése során ki kell küszöbölni. A mérgező gázok mennyiségének csökkentése céljából többféle módszer alkalmazható. Szuperfoszfátos kezelés. Az ammőniafelszabadulás csökkentésére a padozat naponkénti szuperfoszfátos kezelése olyan állatcsoportok esetében jöhet számításba, amelyek nem nyalogatják a padlót (pl. tehenek). A szuperfoszfát nagy fluortartalma miatt ugyanis mérgezést okozhat. (A szuperfoszfát a hígtrágyában levő ureáze-aktív baktériumok életműködésének akadályozásával gátolja a karbamid elbomlását). A mérgező gázok eltávolítása. A trágya csatornában, szivattyúaknában , különösen a szakaszos trágyaeltávolítás esetén a mérgező gázok el vezethetők, ha a trágya - csatornát ventilátorral megszívatjuk, illetve az aknákat szellőző kürtőkkel látjuk SÍ. Szagtalanító szerek. Az Istállók trágyacsatornáiban vagy a külső tárolómedencékben a felül úszó szilárd réteg alatt anaerob viszonyok alakulnak ki. Ilyen esetekbén az ún. savanyú rothadás szakaszában keletkező bűzös gázok (kénhidrogén, ammónia, merkaptánok .aldehidek, amínok) közömbösítésére mésznitrogén vagy ciánamid-oldat, esetleg egyéb dezodoráns jöhet számításba, azonban alkalmazásuk ma még költséges. Erdősávok. Az álattartő és a trágyakezelő telepen keletkező gázok megszűrésére a telep körüli erdősávok szolgálnak. Tömött erdősáv esefén a gázokat a telepről felszálló termikek magasba emelik, ahol már környezetvédelmi szempontból elviselhető mértékben felhígulnak. Wandt szerint az Istállóból kiáramló levegő ammőniatartalmának hatására a közeli fenyők tülevelelnek 1,9— 2,0 százalék N-tartalma 3,0—3,6 °/o-ra növekedett. Ez a jelenség egyrészt az ammőniafelszabadulás kedvező körülményeinek kiküszöbölésére, másrészt a kiáramló levegő felfelé terelésére és az erdősáv kiszélesítésére hívja fel a figyelmet. (Folytatjuk.) "■■пиммшшанмвннмм
