Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-09-11 / 36. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

10.

шло. szeptember 11.

fn) c----7 / 1/У ©

9 w m ИУ

nm<

I. RÉSZ

1. Itt kezdődik

Bu|a Hvalinszkról, a város lakóiról és vállalatairól beszélünk,, a környező földekről és megműveloikről, a gyümölcsösökről és a volgal partokról. Ma a szaratovi terület északi kapuit kívánjuk bemutatni. Hisz itt kezdődik a terület. Itt alakul ki a vendégek első benyomása a tájról, amikor vízi úton érkeznek hozzánk Leningrádból és Moszkvából, Gorkijból és Kujbisevböt.

Festői szépség ... Ilyen a vendégek egyöntetű véleménye a szaratovi tájról. Igazuk is van. Képzeljék el területünk északi határát. Szédítően száguldó Rakéta és gyors Meteor szárnyashajók szelik errefelé a „Szaratovi-tenger“ vizét, komótos gőzhajók közlekednek hullámain. A folyás irányában balra árterületi rétek, szántóföldek húzódnak, jobbra pedig a hvalinszki hegyek meredeznek.

Feltűnik az egyik legmagasabb hegyi pont. Nincs neve, de a helybeliek kedvesen foknak nevezik. Zöld hegymasszívumok ereszkednek le a meredek hegyoldalakig, a vízben krétafehér földfoszlányok, aztán az ember tekintete előtt hirtelenül feltárul a volgal térség; a folyam az emberi munka érdeméből még szélesebbé, méltóságteljesebbé vált.

Itt kezdődik a hvalinszki föld, Szaratov földje. Már a Volga-kanyáron túl elénk tárul a város. Festőién szép völgyben fekszik: .észak és nyugat felől hegyek, kelet felől a Volga.

Mi adja meg Hvalinszk sajátosságát? Szép a város, szép itt minden régiesen, alaposan és művészien megmunkált tárgy. Régies Is a város, de az Összehasonlítás kedvéért le kell szögeznünk, az új dolgok itt is kí; nyelmesebbek és korszerűbbek. Az ember azért akkpr.is szeretni fogja szülőházát, amelyben felnőtt, ha falai kívül meg is koptak!... • » -így gondolkoznak a hvalinszkiak is és élnek nemzedékről nemzedékre a Volga fölött házaikban. A városi tájmúzeum tábláin aztán sorra tűnik fel lakonikus szemléltetésként: év, esemény, név.

— Évente ezrével fordulnak meg nálunk látogatók, — újságolja Fjodor Grigorjévics Picsijenko, a múzeum igazgatója. — A város vendégei és itteniek is.

.Valójában a forradalom, a háború és a munkahőseinek impozánsan ható felsorolásával találkozunk itt. Hosszú

Szaratov földje

azoknak a hvalinszkiaknak a névsora, akik hírnevet szereztek szülővárosuknak és mai tettekkel gyarapították városukat. Itt működtek olyan forradalmárok, mint V. M. Szeröv és Sz. B. Liszin, M. A. Szusziov, a kommunista párt neves személyisége ezen a tájon töltötte komszomolista éveit. Innen vonult a frontra hat földijével G. F. Platonov. Mindnyájan a Szovjetunió Hősei lettek. V. J. Gundirev, az OSZSZSZK érdemes tanítója szive melegével törődött a hvalinszki gyerekekkel. Itt vált szakmája mesterévé Sz. N. Visnyakov, a konzervgyártó kombinát géplakatosa, M. A. Maszlennyikova, a Hvalinszkij Szovhoz sertésgondozója, a Lenin-rend lovagja, valamint fiatal követőik: V. Barisev és N. Iszajev, az Október 40 Éve Kolhoz gépesítő!, akiket a Győzelmi Zázsló mellett fényképeztek is.

Kilenc nevet választottunk ki a múzeum tábláin felsoroltak közül — mind a kilenc név mögött nemzedékek sorsa rejlik. A kilenc volgai neve Hvalinszk cégjegyeként hat, mert sem a városiak, sem a falusiak nem tudják magukat elképzelni a Volga nélkül.

... Szelíden hullámzik a Volga két lépésnyire a várostól. Enyhe zúgással fröccsenti olykor tajtékját a város északi peremén nemrégen kialakult fürdőpartra. Bosszús, mert két és fél kilométerrel lejjebb a part mentén az emberek gátat emeltek a hullámoknak.

Ez a város partvonala. Az egykori földtöltések helyett, melyek a dühöngő elemek könnyű zsákmányává váltak, ma kemény gátfalak állnak itt. A gát egészen a város déli pereméig, vonul, itt beton töltések formájában ereszkedik a vízig, amolyan korlátot alkotva, aszfaltútként. Esténként kigyulladnak a lámpák, a víz kis hullámain csillog a házak ablakaiból kiszűrődő fény. A terület határán Hvalinszk éjszakánként az érkező hajókat, persze nem rideg ellenőrként, hanem szívélyes vendéglátó gazdaként.

Az utas- és teherszállító hajók pedig a dolgozók zöld városát köszöntve elnyújtottan dudálnak a Volgán. Rövidesen befutnak a hvalinszki kikötőbe, hogy a folyó ügyek elintézése után a kikötő falaitól eltávolődva irányt vegyenek délre.

Újra felbúgnak a szirénák, búcsúzásul.

tttl stratégiai szállítmányok vonulnak. Mi pedig már nem tudom hányadik napja a híddal bíbelődünk... Ki vállalkoiík?

Angyin vállalkozott.

A híd valóban ktcsi volt. Olyan kicsi, hogy még csak nem is gondolhatott rá: biztonságos magasságból bombával pontosan célba találják. Lejjebb pedig nem ereszkedhettek: a levegőben gyakorta vattacsomóknak tűntek a légelhárftók lövedékeinek robbanásai. A bombázó pilóta gondolkodásba merült. Akkor értette meg, bárhogy is törje a fejét, itt csak egy módon lehet cselekedni, amikor az átkelőhelyen ellenséges haditechnika oszlopát pillantotta meg. A repülőgép orra megbillent.

Háromszáz méter magasságból oldotta ki a bombát. Első célzása eredménytelen maradt, a légelhárítók nagyon zavarták. Mondjon-e róla? Jelentse a parancsnokságnak,

3. A munka teszi

Ha a forradalom előtti Hvalinszk kereskedő-, kupecváros hírében állott, később a szovjethatalom éveiben szanatóriumváros, kertváros lett s az ősi foglalkozás megtartása mellett a város mindinkább iparváros, munkásváros Jellegét ölti. Ez a folyamat egyébként elég gyors ütemben halad előre, ami a város lakóit sok bonyolult probléma elé állítja, amelyekre még részletesen rátérünk.

Az ipar fejlődése általában kedvező hatással van a város és a vidék gazdasági életére — az emberek jóléte fokozásának alapjára, elősegíti Hvalinszk és a környező falvak kulturális fejlődését, arculatának szépülését.

A város közelében néhány évvel ezelőtt húzták fel az Elektrofigyer üzem épülettesteinek falait. Ma ez az üzem kerületi méretekben hatalmas vállalat, amely évi 9 millió rubel értékű terméket bocsát ki és 1200 alkalmazottat foglalkoztat, és még lelkesítőbb távlatok előtt áll.

—- A tizedik ötéves tervidőszakban termelésünk megkétszereződik és eléri a 19 millió rubelt. Az építkezés befejezése és a termelőrészlegek korszerűsítése után a vállalat teljes kapacitással fog működni és akkor több mint kétezer embert foglalkozhogy a feladat teljesítése lehetetlen? Azt már nemi És Angyin hadnagy végül célba talált.

így lett a volgal harcos a Vörös Csillag Érdemrend lovagja. Aztán olyan további kitüntetésekkel dekorálták mellét, mint Harci Érdemekért, Königsberg bevételéért. Aztán azokban az években még egy kitüntetést kapott az élettől Mlhall Karpovícs.

— Szása Is ott szolgáit a repülőtér kezelőszemélyzetének alegységében, — magyarázta kissé zavartan beszédtársunk. — Már Kelet-Poroszország területén ismerkedtünk meg. aztán hirtelen vége lett a háborúnak. A béke napjaiban keltünk egybe. Hívott szülőföldjére, de hát elválhat-e. az ember a Volgától? Most már a feleségem is volgai lett.

így tűnt fel Hvalinszk földjén Angyinék munkásdinasztiája. Életrajza kiállta a háború tüzét, most az alkotó munka örömétől ékeskedik. Mihail Karpovics beállító lakatos a konzervgyárban. Alekszandra Petrovna is dolgozik. Gyermekeik is a maguk választotta pályán haladnak tovább: Ljubov lányuk a helyi tejüzem technológusa, Viktor fiuk messzire elkerült, 6 geológus. '

Mégis gyakran jön össze az Angyin család. Ünneplőbe öltöznek és együtt elmennek a múzeumba. Itt, a kiállított tárgyak egyik központi részlegében áll egy negyvenötös keltezésű kis fénykép. Egyenesen a fényképezőgép lencséjébe néz rajta egy fiatal pilóta, hozzásimul egy katonazekés lányka, sapkáján ötágú vörös csillaggal.

széppé az embert

tat majd, termelésének értéké pedig eléri a 23—23 millió rubelt. Már az idén átadják rendeltetésének az üzem fő épülettestét, melyben a legkorszerűbb berendezést szerelték fel — kalauzol L. V. Pevcov, a vállalat főmérnöke.

Az üzem 'több tucatnyi termékfajtát gyárt — elosztó berendezéseket, biztosítékokat, különféle gépcsoportok irányításának kapcsolótábláit, eroszekrényeket és sok egyebet. Gyártmányai iránt bel- és külföldön egyaránt nagy a kereslet. Elég az hozzá, hogy az üzem gyártmányait mind egyedi darabokként, mind különféle gépcsoportok komplexumában a világ hatvan országa vásárolja tőlük. Az üzem termékei nemegyszer szerepeltek a Szovjetunió Népgazdasági Kiállításán. Hát ilyen az Elektrofigyer!

Kik Is dolgoznak az üzemben?

Honnan termettek a művészi, mesteri kezek, amelyek minőségi tekintetben

a legjobb hazai és külföldi típusokkal versengő műveket alkottak?

Általában helybeliek dolgoznak Itt. Az üzem két szomszédos szovhoz — a hvalinszki és a blagodatnojel földjei között terül él. Jó vidék ez s ezért sűrűn is lakott. A gyár üzembe helyezése folytán lényegesen csökkent a falusi munkaerő. Bármit IS mondjanak, az üzemben mégiscsak jobbak a munkafeltételek, mint a földeken vagy a farmokon. Ezért tódulnak az emberek a gyárba.

Érthető, hogy a szovhozigazgatók nem nagyon lelkesednek érte.

— Elveszítjük legjobb gépesítőinket, — mondja A. J. Toropov, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a Hvalinszkij Szovhoz Igazgatója. — Pedig néha, vetés és termésbetakarítás idején milyen nagy szükség van ezekre a kezekre! Ilyenkor mit tehet az ember, elmegy az üzembe és kikéri őket egy-két hétre.

Ez érthető. A falusi káderek problémája anélkül Is éles, hát még ha tovább élezik. Másrészt az üzem közelségé előnyös a falunak. Nagy segítséget nyújt a szovhozoknak a legszükségesebb munkák végzésében: a fárasztó állattenyésztési munkafolyamatok gépesítésében, az energiaellátásban, technikai berendezések javításában stb. Végül éppen az üzem létezése tette lehetővé, hogy a helyi viszonyok között hatalmas talajjavítási bázist hozzanak létre. Nélküle nem tudnának meglenni: a kerületnek már most 4893 hektár öntözött földje van s a Volga—-Tyetreska vízvezeték átadása után további 8700 hektár föld öntözése válik lehetővé. Az ipari vállalatok segítsége nélkül erről még csak nem Is álmodhatnának.

Hogyan hat ipari és mezőgazdasági vállalatok szomszédsága az emberek életére, jólétére és kultúrájára? Nézzük például e tájon nagy hírnevű Argetkin családot. íven Makszimuvics —a család feje — feleségével egv komfortos házban lakik a Hvalinszkij Szovhoz központi birtokán. Traktoros, mégpedig kiváló traktoros, a gazdaság legjobb traktorosa. Itt, a szovhozban él nővéré, Marija, aki baromfigondozó, s akinek a férje szintén gépesítő. Ügy tűnik, Igazi parasztcsalád.

Am hazajött a katonaságtól Ivan Makszimovics fia, Vlagyimir. Feleségestül beállt az üzembe. Most vlllanyhégesztő, az üzem lakótelepén lakást kapott a vállalattól. Jó nevű van társai között.

Mindkét család bőségben, Jól él. Ha pedig beköszönt a nyári kánikula, az aratás ideje, Vlagyimir rendszerint kinn látható a földeken. Ideiglenesen elengedik az üzemből, hogy traktora „nyergébe pattanjon“. Tavasszal például a gazdaság egyik legjobb eredményét érte el a mezei munkákban: 423 hektáron végezte el a vetést és a talajművelést. Apja, persze, még nagyobb eredményt ért el — 534 hektáron végezte el a téti-~ nivalőkat. Viszont ha a szovhozban megkérik Vlagyimirt, végezzen el valamilyen hegesztést, ezt nála jobban senki sem tudná megcsinálni: munka-magatartásában érezhető az üzemi, ipari kultúra.

Ezen a vidéken sok az Ilyen család. Kapcsolatot fenntartva a munkában, kölcsönösen hatva egymásra új, gazdagabb és érdekesebb életet tlremtenek. A. J. JASIN

(Folytatás a következő számban.)

2. 1945 fényképen

Egy művész „aratóünnepélyéif'

A termeket betölti a mozgás, szinte életre kelnek a táncosok, hajlongó alakok, a gobelinek, paszteílfek, kombinált technikájú képek gazdag színanyaga, káprázatba ejti a szemlélőt.

A mozgás ritmusa, Gimnasztika, Garammenti fűzértánc, Boszorkány-tánc

— olvasom a képek címeit...

Greiner Szibyll akadémiai festőmüvésznő tehát a mozgás, a tánc szerelmese. Páratlan művészi meglátással, sajátos technikával örökíti meg azokat az egyszerű, mégis költői mozdulatokat, melyeket a népi táncosok, sportolók, táncművészek „szülnek“.

A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) Csallóközi Múzeumban megnyílt kiállítás a laikus ember számára is élményt nyújtó, tanulságos rendezvény.

A megnyitó után megkérdeztem a művésznőt, vajon mit jelent számára ez a kiállítás? Hálás-e a közönség?

— Nekem egy kiállítás annyit jelent, mint földművesnek az aratóünnepély — mosolygott. — A közijnség az én termésemet summázza, s tőle függ, elégedett lehetek-e vagy sem. Hogy milyen a közönség? Eddig csak hírből hallottam, de az imént meggyőződhettem róla, hogy a csallóköziek hozzáértő, kritikus szemmel nézik a kiállítást. Örömömre szolgál, hogy sokan eljöttek s többen véleményt is nyilvánítottak

— személyesen Is — a kiállított művekről. ,

A művésznő különben alaposan felkészült alkotó munkájához. Tanulmányútjai során meglátogatta SzovHvalinszk júniusban elég zajos. Elég, ha a fák koronáit felborzolva végigsöpör az utcákon a süvöltő szél és nyomában elered a várva várt eső.

Szobánk csendes. Miért is hangoskodjék beszédtársam, a különben is halk szavú ember? Aki egyszer megjárta a háború poklát, rendszerint tartózkodó és szűkszavú. Ilyen feínber Mihail Karpovics Angyin Is, akinek katonasorsa nagyon hasonló azoknak a hvalinszkiaknak a sorsához, akik azokban a zord években elszakadtak szülőföldjüktől, drága Volgájuktól.

— Számomra a háború 1942 márciusában a voihovi frontszakaszon kezdődött, ahová rövid időtartamú katonai-politikai iskola elvégzése után politikai tisztként kerültem. Egy bombázó köteléknél kezdtem a szolgálatot.

— Leningrád védelmének napjai voltak, — folytatja Mihail Karpovics.

— Szinte egész idő alatt a levegőben voltunk. Ledobtuk bombarakományunkat, élelmiszert szállítottunk Leningrádba, onnan meg elszállítottuk a sebesülteket. A bombázógép kétszemélyes volt, én meg, mint akkoriban sok más pilótatársam, lövész, rádiós nélkül magányosan repültem.

Élelmiszert szállított Leningrádba, s márts visszaindult. A másik fülkében elhelyeztek egy sebesült tábornokot, amikor egy fiúcska — nem Is tudja, hogyan került oda — kapaszkodott Angyinba.

— Bácsi, vigyél magaddal. Majd összeesem az éhségtől. Magamra maradtam, anyám és nővéreim meghaltak, apám a fronton. Kicsi vagyok, nem veszek el sok helyet.

— Bármiként is volt, nem tudtam hová tenni a fiút. Ezért kockáztattam

és a „potyautast“ elrejtettem a gép törzse fölötti, levehető tetejű üres térségben. E tető alá kapaszkodott fel és terpeszkedett szét Ljoska.

— Szerencsére visszaérkeztünk. Az ezredparancsnokom, Fjodor Novikov, mégis leszidott. Egyébként a parancsnok csakúgy, mint a többiek csakhamar megkedvelte a srácot és szeretettel csüngött rajta. A fiút a szállásadó háziasszony gondozására bíztuk.

Mihail Karpovics elmosolyodik:

— Kitalálom a kérdését. Igen, még egyszer jártam azokon a helyeken. Néhány évvel ezelőtt szolgálati úton voltam Leningrádban. Nem tudtam megállni, elugrottam Malaja Viserába, innen pedig már csak néhány kilométerre van a mi kis falunk. Ljoskával nem találkoztam. Kiderült, hogy röviddel a háború után érte jött a frontról hazatérő apja és magával vitte. Mégis kerestem. Hiába, még a vezetéknevét sem tudtam. Egyszerűen csak Ljoska volt számunkra és kész.

Elgondolkoztató csend nehezedett a szoba légkörére, lassan múlnak a percek. Aztán a frontharcos még egy történetbe kezd.

... Negyvenhárom tele. Azon a hideg estén támaszpontunk repülőterén két bombázónk visszatérését vártuk. Egymás után indultak harci bevetésre. hogy Csudov környékén megsemmisítsék egy kis folyó hídját. Am nem tértek vissza.

Az ezredparancsnok éjjel összehívta a repülőgépek legénységének parancsnokait.

— Csudov vidékén a mocsaras táj mindmáig akadályozza a folyó alapos

befagyását, — magyarázta- a pilótáknak. — A szállítás ezért kedvez a fasisztáknak, a mocsaras tájon keresijetuniót, Lengyelországot, Bulgáriát, Magyarországot, az NDK-t, Romániát, Franciaországot, Olaszországot, DániáLgajMagy-Britanniát, Spanyolországot, xiprust, Egyiptomot, Tuniszt, Indiát, Jugoszláviát és Svájcot. Ezen kívül a Nemzetközi Sportszövetség tagjaként résztvett számos vílágszintű sportrendezvényen. Képei tehát egy sokat látott, művészileg kiforrott ember munkál.

Pályafutásáról csak annyit, hogy az 1939—1943-as években a Bratislava!

Szlovák Technikai Főiskola rajz- és festészeti szakán tanult, s M. Banka, J. Mudroch és M. Schurmann professzorok tanítványa volt. 1944-ben a Budapesti Képzőművészeti Akadémián folytatta és fejezte be tanulmányait Szunyt István professzornál. 1949 óta rendszeresen résztvesz bélés külföldi kiállításokon.

Mostani kiállítását különben az Ohrady-i (csallóközkürti) Efsz patronálja. A közeljövőben találkozik majd a művésznő a szövetkezet dolgozóival, így első kézből kaphatnak tájékoztatást a művészetről, betekintést nyerhetnek az alkotóműhely kevesek számára Ismert berkeibe.

Barak László

A művésznő GORÄL LAKODALMAS című alkotása előtt