Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-08-28 / 34. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. augusztus 28. 14 A Nitrai Állattenyésztési Kutat ft Intését tavaly ünnepeit* ” fennállásának 25. évfordulóiét. Az alsó silovéklal kutatóintézetek között alapftotték meg 195B-ben Yfglalon, ahonnan 10 évvel később — érthető okoknél fogva — a ..mezőgazdászok Mekkájába" — ahogyan ma Nitrát emlegetjük — helyezték át. Mezőgazdasági körökben az utóbbi években mind gyakrabban esik szó olyan éj típusé szarvasmarha klnemesftésa iránti igényekről, amely típus feltételeinek közepette képes volna eleget tenni marhahés- és tejtermelési célkitűzéseinknek. A szarvasmarha-tenyésztés terén éppin ezen feladat megoldása képezi a nevezett intézet fő kutatási feladatát. A „Nagy hasznosságé, nagyüzemi tfpusé szarvasmarha nemesítés! programjáénak kísérleti kidolgozását és realizálását az Állattenyésztési Kutató Intézet dolgozói az Állami Törzstenyésztő Vállalat vezérigazgatóságával és a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolával együttműködve oldják meg. Igyekezetük fő célja, hogy a szlovák tarka fajtára alapozva 4500—5500, a pinzgaui fajtára alapozva pedig 3500—4500 literes évi tejhasznosságú szarvasmarha-típust nemesítsenek ki. Továbbá egy 0000 literes évi tejlermeiésű, új típusú szarvasmarhát is szeretnének kinemeslteni. Mindegyiknél feltételezik a jó hízóképességet, ami magától értetődő. Az Állattenyésztési Kutató Intézet kísérleti tenyészetein belül mintegy 25 ezer tenyészanyaállatnál irányítják közvetlenül a nemesítésí folyamatot; a valóságban Szlovákiában ma már több mint 200 ezer tehén van bevonva ebbe a programba. Az Állattenyésztési Kutató Intézet dolgozóival nemrég már a Nitra közelében épülő új komplexum talaján találkoztunk. Ing. Plesník ján DrSc. professzor, az intézet igazgatója, — aki egyben a KGST állattenyésztési koordinációs központjának csehszlovákiai megbízottja is —, az egyes termelési ágazatok vezetőinek kíséretében végigkalauzolt bennünket az újonnan kiépített központ még befejezésre váró épületein. Minket azonban sokkal jobban vonzottak azok a létesítmények, amelyekben a tudományos dolgozók az utóbbi időben már sikerrel dolgoznak a gazdasági állatok hasznossági tulajdonságainak fenogenetikájával, a növekedés biológiájával és genetikai determinációjával, a genotípus és a környezet interakciójával kapcsolatos kérdések, továbbá a gazdasági állatok táplálkozásának fiziológiájával és kóroktanával stb. kapcsolatos némely problémák megoldásán. Különösen érdekes az a kísérlet, amellyel Plesník ján mérnök igazgató ismertetett meg bennünket részletesebben. — Feladataink gyakorlatilag a KGST kutatási programjához kapcsolódnak, miközben a két komplex feladatot közvetlenül összehangoljuk. Az utóbbi időben a KGST-tagállamokon belül nemzetközi munkacsoportokat és munkahelyeket létesítünk. Ezek fő küldetése a kísérleti, műszaki és ökonómiai szempontból különösen fontos és nehéz feladatok megoldása. Intézetünk például a szarvasmarhák petesejt-átültetésével foglalkozó munkahely aktív tagja. Gondolom, nem mondok újat, ha elárulom, hogy a magzat-átültetés ezen módszerével már a sertéseknél is kísérletezünk. Véletlen volt, vagy valaki tudatosan készítette elő nem tu-AZ AKI eredményeiről Es tAvlati FELADATAIRÓL Befolyásolhatjuk-e a jövőben az állatok hasznosságát? dóm, de fény, hogy ottjártunk idején éppen egy magzat-átültetést hajtottak végre. A speciális üszőnevelőben fiatal üsző feküdt a fekhelyen, csak lélegzete árulta el, hogy élő állatról van szó. Gondozók állták körül, figyelték hogyan viselkedik a narkózisban, várták az ébredését és előkészítették a penicillin injekciót, amit az operációs beavatkozás után be kell adni az állatnak. — Ez a kísérletünk tárgya — tájékoztat bennünket Plesník mérnök. — Egy másik tehéntől származó magzatot ültettünk át az üszőbe. Persze, ez többé-kevésbé tudományos kísérlet, a mindennapi gyakorlatban ezt az eljárást aligha lehetne alkalmazni. A módszer tökéletesítéséhez шв^ némi időre, no meg arra van szükség, hogy megtaláljuk a magzatoknak az egyik anyából a másik állatba való átültetése iegegyszerűbb módját. Az intézet fennállásának 25. évfordulója alkalmából a CSSZSZK elnöke „Az építésben szerzett érdemekért“ állami kitüntetéssel méltányolta az AKI-nek az állattenyésztési tudomány fejlesztése és a szocialista nagyüzemi állattenyésztés építése terén kifejtett érdemdús munkáját. Negyed évszázad alatt a kutatóintézet dolgozói összesen 354 megoldott kutatói feladat zárójelentését adták át, 970 szakcikket, 56 könyvet és 462 tudományos munkát jelentettek meg, 18 össztársadalmi jelentőségű koncepciós anyagot dolgoztak ki. — Dolgozóink évente termérdek haladó tapasztalatot adnak át és segítenek bevezetni mezőgazdászainknak és a termelést szervezőknek a mindennapi gyakorlatba — folytatja a tájékoztatást Plesník mérnök. — E cél érdekében kihasználják a különféle iskolázásokat, az ágazati konferenciákat és nem utolsó sorban a mezőgazdasági üzemekkel fenntartott közvetlen kapcsolatokat is. Az utóbbi években az állattenyésztés legégetőbb kérdéseit oldotta meg intézetünk, közülük némelyeket — tekintettel népgazdaságunk dinamikus fejlődésére — jelentős idő előnnyel. Hadd említsem meg legalább a legfontosabbakat: e szlovák szarvasmarha fajták nemesítése fejlesztésének programja; a jó minőségű marhahús intenzív és ésszerű termelésé nek módszerei; az állati fehérjék megtakarításával párosuló ésszerű borjú- és növendékállat-nevelés; a fehérje nélküli nitrogén hasznosítása a szarvasmarhák takarmányozásában; a nagy hasznosságé tehenek takarmányozása; a sertéstenyésztés technikája; a malacnevelés fiziológiája és a korai malacelválasztás; a hústipusú szlovák sertés kinemesítése és egyebek. — Igazgató elvtársi Elárulna nekünk valamit az intézet jelenlegi feladatairól? — tettük fel a kérdést Plesník mérnöknek. — Jelenlegi és távlati feladataink logikusan kapcsolódnak az eddigi feladatokhoz, melyeknek során tartósan alkalmazzuk a feladatok tartalmi lényegére а XIV. pártkongresszus, a májusi és az októberi pártplénum, valamint а XV. pártkongresszus határozatait. Minden eddiginél nagyobb gondot fordí tunk a kutatások során szerzett ismerteknek és elért eredményeknek a mezőgazdasági üzemekben történő realizálására. A nagy hasznosságú, nagyüzemi típusú szarvasmarha kinemesítésével kapcsolatos fő feladatunkról már beszéltünk. Ezzel kapcsolatban még csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a nemesítésí programot sokrétűen érvényesítő fejlettebb mezőgazdasági üzemekben már ma is jelentős mértékben befolyásolják az elért eredményeink a tejtermelés mennyiségi mutatóinak és jövedelmezőségének alakulását. Ezekben az üzemekben a nemesített típusok 300—600 literrel több tejet termelnek, mint az eredeti fajták. Ogyszintén hozzáláttunk a specifikus feltételeknek megfelelő hústípusú szarvasmarhák nemesítése ellenőrzéséhez és realizálásához. A nemesítéssel párhuzamosan, az iparszerű termelés színvonalán egyetemesen megoldjuk a tohéntartás technológiájának kérdéseit, amely feladat során a munkatermelékenység nagyságát és a tejelékenység intenzitását stb. tartjuk szem előtt. Speciális kutatói feladatunk feltárni azokat a lehetőségeket, amelyek a hazai takarmányforrások maximális kihasználásán keresztül a marhahús termelés növeléséhez és a kitermelt hús minőségének javításához vezetnek. A feladat megoldására irányuló munkákat a KGST keretén belül intézetünk hangolja öszsze. A sertéstenyésztéssel kapcsolatos kutatások területén a „hibridizációs program" megvalósítása a legfontosabb feladatunk. Nagy hasznosságú hústípust kell kialakítanunk Szlovákia nagytenyészetei részére. Hat kísérleti tenyészetben jelenleg összesen 3500 hazai és külföldi fajtájú koca és tenyészkan van bekapcsolva a program megvalósításába. Ezen fontos feladat megoldásában máris jelentős sikereket értünk ül, amelyek arra engednek következtetni, hogy az ezen ágazattal szembén támasztott össztársadalmi igényeknek — melyek szerint 1980- ban legkevesebb 50 százalékban kimondottan hústipusú sertésekkel kell megoldani a sertéshús termelést — valószínűleg határidő előtt eleget teszünk, — .fejezte be tájékoztatóját Plésník mérnök, DrSc., a Nitrai Állattenyésztési Kutató Intézet Igazgatója. SLUKA JOZEF Na lapjaink szarvasmarha-tenyész- B tésének jellemzője — a biológiai szemlélet előretörése és általánossá válása — lehetővé teszi, hogy a szaporodás-élettanban az utóbbi években jelentkező ered„mények a kettős hasznosítású szarvasmarhákon túl az intenzív tejelő és húshasznú szarvasmarhatenyésztés új termelési. módjaiban is alkalmazhatók legyenek. A megoldás sikere sok egymásra épülő, egymástól elválaszthatatlan tényező függvénye, amelyet a szaporodás üteme koordinál. így jellemez-Egyébként évi tejeladási tervük 1 millió 315 ezer litert tesz ki. Nagy lépést tett előre a szövetkezet a borjak elválasztása és felnevelése tekintetében is. A múlt« évben például 102 borjút választottak el száz tehéntől! A borjúnevelést azonban hátrányosan befolyásolja az, hogy ez régi istállókban és hagyományos módszerekkel történik. A borjak tíz napig vannak a tehenek alatt, utána kerülnek a borjúnevelőbe, ahol még három napig anyatejet kapnak, majd fokozatosan áttérnék a tejpótló kgve-A szarvasmarhák hizlalásában azt a módszert alkalmazzák, hogy a bikák 300 kg-os élősúlyig az előhizlaldában vannak, majd innen kerülnek a tulajdonképpeni hizlaldákba, ahonnan a hízókat 600 kg-os élősúlyban értékesítik. Az első félévben 1,25 kg-os átlagos napi súlygyarapodást értek el a szövetkezetben és egy kg húst 1,88 kg abraktakarmányból állítottak elő! A hizlalás három százas istállóban történik. Száz hízót ketten gondoznak. Az egy gondozóra jutó munkatermelékenység túlhaladja Cél: a szarvasmarhák hasznosságának növelése hető nagy vonalakban a Lúč na Ostrove-i szövetkezet szarvasmarha-tenyésztése is, ahol az első félév végével 1489 szarvasmarhát, ezen belül 400 tehenet tartottak. Két évvel ezelőtt csakis a szlovák tarka marhát tenyésztették. A múlt évben kezdték el a fajtaátalakító keresztezést a holland lapály marhával. Ezzel fő célkitűzésük az, hogy a keresztezés leszármazottjai — az F2-es generáció — megőrizzék a jó tejtermelő képességet, de megfelelő legyen a hústermelő képességük is. Végtermékként a fekete lapály marha véraránya 62,5, a szlovák tarkáé pedig 37,5 százalékos lesz. A fajtaátalakító keresztezésbe a jelenlegi időszakban már a tehénállomány mintegy 25 százaléka van bekapcsolva. A szövetkezetben a tehenek napi tejelékenysége június végével 12,5, év elejétől számítva pedig 10,92 literes volt. Idei tejtermelési feladatuk: túllépni a 3800 literes évi és tehenenként tejelékenységet. Ennek teljesítésében nagy segítségül fog szolgálni a már folyamatban’ levő fajtaátalakító keresztezés is. Az első félévben nemcsak teljesítették, de túl Is szárnyalták a tejfelvásárlás állami tervét, összesen 695 ezer 290 liter tejet értékesítettek, ami a tervezett mennyiséggel szemben 70 ezer literrel volt több. Örvendetes az is, hogy a szövetkezetben a múlt évi valósághoz képest az idén 53 ezer liter tejjel adtak többet közellátásunk - nak, ami már egy bizonyos fejlődési fokról ad tanúbizonyságot. rékek itatására. A borjúelhullás általában öt százalékos. A szövetkezetben komoly figyelemmel kíseérik a növendékállatok és az üszők nevelését, hiszen igényeiket csakis saját termelésből fedezik. Az üszőket nyáron szabad Istállókban, kifutókban, télen pedig istállókban' tartják. Az üszők általában 24—25 hónapos korban ellenek. Évente átlagosan 33 üszőt csoportosítanak át a tehenk sorába. A szakszerű üszőnevelésr'é azért is nagy szükség van, mert a jelenlegi ötéves tervidőszak éveiben a szövetkezetben felépül egy 500-as tehénistálló. Az építkezés l$özel 15 millió korona beruházást igényel. Az új istállóba már jól előkészített és a tartástechnológiához jobban alkalmazkodó üszőket szeretnének átcsoportosítani. Az üszők egyébként a vemhesség kivizsgálásáig vannak a kifutókban, utána istállókba kerülnek, mert ezekben célszerűbb végezni az üszők ellésre és tejelékenységre való előkészítését. Az állattenyésztők, takarmányozók nagy gonddal ügyelnek a takarmányadagok megfelelő összeállítására. A nyári hónapokban a tehenekkel például 3 kg jó minőségű szénát, 35 kg zöldlucérnát és 3 kg abraktakarmányt etetnek naponta. A kiegyensúlyozott és szakszerű takarmányozásnak, valamint az egyedi — hasznosság szerinti — abrakadagolásnak köszönhető, hogy egy kg tej előállítására csak 0,25 kg abrakot használnak. a 47 ezer koronát. A hízókkal a nyári takarmányozási időszakban 2,5 kg darát, 7—8 kg kukoricaszilázst, 3 kg szemcsézett takarmányt (lucernaliszt, répafej, kukoricasiló) és 2 kg szálas herét etetnek. Az idén 30 vagon mennyiségű marhahús értékesítésével számolnak. Az első félévben 19 vagon menynyiséget adtak közellátásunknak, ami a tervezett mennyiséggel szemben 240, a múlt évi valósághoz képest pedig 177 mázsával volt több. A szövetkezetben félévenként értékelik a legjobb állatgondozókat, akik szintén nagy részt vállalnak — odaadó és becsületes munkájukkal — a tervezeti feladatok teljesítésében. A tejtermelők versenyéből Bódis Vincé került ki győztesen, aki 11,19 liter tejét fejt ki tehenenként és naponta. A hízómarhák gondozói közűi Pelc János érte el a legjobb eredményt, 1,27 kg-os átlagos napi súlygyarapodással 50 hízó esetében. Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy a Lúč na Ostrove-1 szövetkezetben a jelenlegi időszakban a kerésztezési program széleskörű alkalmazásával, a szakszerű _takarmányozással, a megfelelő üszőneveléssel és a gondozók áldozatkész munkájával törekednek a szarvasmarhák termelőképességének, hasznosságának a növelésére. Ezirányú Igyekezetüket minden bizonnyal befolyásolja majd az új, 500-as tehénistálló átadása is. (blm) A hígtrágya kezeié és felhaszná lásának állategészségügyi kérdései (I.) Az almozás nélküli állattartásban keletkező hígtrágya — az almozásos tartáshoz képest — sok új higiéniás kérdést vet fel. A hígtrágya az állatok egészségét két fő területen károsítja: 1. Az istállóban pangó hígtrágyából fokozott mértékben szabadulhatnak fel mérgező gázok, elsősorban ammónia, kénhidrogén, széndioxid, a bűzös merképtán, indol, szkatol, fenol és az állatfajra jellemző szagot adó aminók sora. Koncentrációjuk növekedése mértékében csökken a termelőképesség, nő a betegségek, elsősorban a légzoszervi betegségek iránti fogékonyság. A betegségek súlyos esetben az állatok elhullásával végződhetnek. 2. Fertőzés következhet be a hígtrágyába kerülő kórokozó vírusokkal, baktériumokkal, véglényekkel, féregpetékkel vagy lárvákkal, gombaspórákkal, amelyek az alomtrágya érése során általában megsemmisülnek. A fertőzés a telep különféle állatcsoportjait és a telepen kívüli állatállományokat egyaránt fenyegetheti, egyrészt a kórokozók istállóban való feldúsulása, másrészt fertőzésközvetítő személyek, járművek, takarmány stb. útján. A HÍGTRÁGYA ALLATHIGIÉNIAI OSZTÁLYOZÁSA A hígtrágya állathigiéniai szempontból négy osztályba sorolható aszerint, hogy benne, vagy a trágyát produkáló állatállományban milyen mikroorganizmusok jelenlétét állapították meg. A‘legveszélyesebb (első osztály) a béhurcolás következtében jelentkező — bejelentési kötelezettség alá tartozó — heveny fertőző, vagyis járványos állatbetegségek kórokozóinak megjelenése. Ilyen betegségek a hasított körmű állatok ragadós száj- és körömfájása, a hólyagos sertésbetegség, a fertőző sertésbénulás, a sertések vírusos hasmenése (TGE), a baromfipestis stb. E betegségek kórokozőit a környezetben minden eszközzel el kell és el is lehet pusztítani, míg az állományban a károkozók átvészelés vagy vakcinázás következtében pusztulnak el. Az előzőektől meg kell különböztetni azoknak az idült fertőző betegségeknek a kórokozóit (második osztály), amelyektől az állományokat mentesíteni kelt, s amelyek behurcoíását — a mentes állományokba — meg kell akadályozni. Ezek a kórokozók a fertőzött állományban nem pusztulnak él olyan mértékben, mint az előző csoport mikroorganizmusai. A fertőzött állománynak csupán egy olyan visszafertőzését kell megakadályozni, amely a meglevő — fertőzéses vagy vakcinázással szerzett — immunitást áttörheti. A legfőbb teendő a fertőzött hígtrágyában a kórokozók számának tetemes csökkentése. Viszont a mentes állományokat teljes mértékben védeni kell a kórokozóktól. Ebbe a csoportba tartoznak a közegészségügyi és Kxport szempontbél is nagy jelentőségű gümőkórnak, a szarvasmarha és sertésállományokban a brucellózisnak és leptospirózisnak, a sertések Aujeszky betegségének, a baromfitífusznak és a baromfikolerának a kórokozói. A harmadik osztályba sorolható az a hígtrágya, amely egyrészt olyan szaprofita mikroorganizmusokat tartalmaz, melyek főleg a takarmányból származnak és a hígtrágya szerves anyagait lebontják (aktív flóra), másrészt béllakó szaprofitákat, feltétlen és feltételes kórokozókat is hordoz (szennyező flóra). Az ebbe a csoportba sorolható kórokozók közé tartoznak a sertésorbanc-bacillus, a sertések atipikus mycobaktériumai, a szalmonellák, coryne baktériumok, a különféle paraziták fertőzőképés alakjai (coccidum-oocysták. orsóféregpeték. mételypeték, gyomor- és bélféregpeétk, tüdőféreglárvákj. Ezek egy részé nemcsak állategészségügyi, hanem élelmiszerhigiéniai szempontból is jelentős. Mivel ezektől a kórokozóktól az állományokat általában nem lehet mentesíteni, szinte minden állományban kisebb nagyobb számban megtalálhatók. Teljes kiirtásuk helyett csupán számuk lehető legnagyobb csökkentésére lehet törekedni, hogy sem a saját, sem az idegén állományokban — meglevő immunitást áttörő — masszív fertőzést ne okozhassanak. Az olyan korú állatcsoportokat, amelyek még mentesek lehetnek bizonyos kórokozóktól, (mint például a legelőre először hajtott növendékmarhák májmételytől, szalmonelláktól), azokat S kórokn /óktól lehetőleg távol kell tartani (pl. a hígtrágyával öntözött legelőn nem legeltethetünk), mért számukra a kismértékű fertőzés is veszélyes lehet ( Folytatjuk)
