Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-08-28 / 34. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1876. augusztus 28. A borjúnevelés iparszerű technológiája A borjúneveiét továbbfejlesztési programjának — a hatodik ötéves terv keretében kitűzött — 16 feladatét az összpontosított, valamint a hasznosítási cél és a borjé ivara szerint azakositott borjúnivelő telepek léteeitése, a ezeknek gyors ütemű, széleskörű bevezetése képezi. E cél a tervezett hasznosság eléréséhez, az éllatok megfelelő egészségi állapotához és • hatékonyabb termeléshez vezet. Emellett továbbra is változatlan népgazdasági követelményként a munkatermelékenység fokozása marad, ami csak az alap munkaműveletek gépesítése és automatizálása, valamint a technológiai munkafolyamatok további tökéletesítése mellett érhető el. Mindezen feladatok megvalósításánál éppen a nagyüzemi, iparszerűen működű, nagy kapacitású borjúneveló telepek kialakítása nyújtja a legjobb feltételeket. Az iparszeré borjúnevelést tehát a korszerű nagyüzemi tartási mód jellemzi, a progresszív nagyüzemi technológiai rendszerek mellett. A borjúnevelés iparszeré jellege már az is* téllók építészeti megoldásából adódik, mivel egyre nagyobb mértékben az összeállítható, váz-szerkezetű, valamint az oldaifal- és tetűburkolatú épületek hódítanak teret. A borjak itatásos nevelését a hazai gyártmányú szoptatóautomaták biztosítják, a tömegtakarményok tárolása, előkészítésé és adagolása pedig teljes mértékben gépesíthető. Ezenkívül a borjak takarmányozásánál felhasznált takarmányok, mint pl. a tejpótló keverékek, vagy a teljes értékű takarmánypogácsák iparszérűén vagy üzemszerűen állíthatók elő. Ehhez nagy mértékben a gyógyszer- és a vegyipar különböző tartósítószerek, vitaminok, ásványi anyagok, antibiotikumok és ízesítő anyagok gyártásával is hozzájáruld A nagyüzemi borjúnevelő telepek munkaszervezése az iparhoz hasonló elvek alapján megy végbe és a munkatermelékenység magas színvonala is ipari jellegre utal. TELEPMÉRET A borjúnevelésben az optimális telepméret meghatározásának kiinduló alapadatait a termelési feltételek és a távlati tervek képezik, melyek — jegyes járások vagy övezetek szerint a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztési irányzatát, valamint az adott ágazat szervezési formáit foglalják öszsze, s ennek keretében megszabják az állatállomány sűrűségét és az egyes tenyészetek méreteit is. A mezőgazdasági üzemek távolsága a tervezett nagyüzemi borjúnevelő teleptől, nagy mértékben befolyásolhatja a telep méretét, de emellett jelentős lehet az egyes üzemek termelési színvonalának, főleg az állatok hasznosságának és egészségi állapotának hatása is. Az eddigi tapasztalatok alapján legcélszerűbbnek mutatkozik az 1000— 3000 férőhelyes telepek létesítése. Ámbár a telepek kapacitásának további fokozása lehetséges, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tény, hogy az állatok összpontosításának növelésével arányosan problematikusabb lesz a felnevelésük. A BORJ0NEVELÉS TARTÄSTECHNOLÖGIÄJA A borjúnévelővel szemben támasztott követelmény az, hogy a fejlődő borjak száméra biztosítsa az optimális mikroklímát és a fontosabb munkafolyamatok gépesítését, vagy automatizálását tegyi lehetővé, jelenleg és a közeljövőben a hagyományosan épített, vagy az összeszerelhető épületek jöhetnek számításba a borjúnevelő telepek létesítésénél. Az utóbbiak vasvázas szerkezetből és alumínium panelekből készült burkolatból vannak összeállítva. Mai viszonyok között a legelterjedtebb technológiák közé az állatok csoportos tartása tartozik, két ikersorban, egymás után elhelyezkedő rekeszekben és pavilonos rendszerű istállókban. Az istállónak rendszerint két pavilonja van. Az elsőben a borjak az itatásos nevelés ideje alatt, a másodikban pedig a növényi takarmányozásra való áttérés után tartózkodnak. Az első pavilon egyben a gyűjtő istáliószakaszt is képezi. Az istálló összkapacitásából körülbelül a férőhelyek harminchárom százaléka az első, hatvanhét százaléka pedig a második pavilonba helyezhető el. Azokat a borjakat, amelyek a sznptatóautoniatákat nehezen szokják meg, továbbá a gyenge vagy a beteg állatokat egyéni tartásban, gondozásban és etetésben kell részesíteni. Az ilyen borjak egyéni tartására az első pavi-A TUDOMÁNYOS TECHNIKAI TÁJÉKOZTATÓ INTÉZET KÖZLEMÉNYE Ion alkalmas, s erre a célra elegendő a férőhelyek 2—3 százalékának a fenntartása. Az istálló területének kihasználása — a különböző tartástechnológiái megoldások közül — legjobban a teljes rácspadlós, közepesen a boxos rácspadlós, legkevésbé előnyösen pedig a mélyalmos tartás esetében felelt meg. Egy-egy állat számára hat köbméternyi istállótérfogat biztosítása bizonyult megfelelőnek. A BORJÜNEVELÖ MIKROKLÍMÁJA A istálló mikroklímája az állatok egészségi állapotának és a takarmányfogyasztásnak alapvető tényezője. Főleg a szopós borjaknál kell törekedni az optimális mikroklíma megteremtésére, mert ebben a korban hőszabályozó rendszerük még nincs kifejlődve. Téli időszakban a megfelelő hőmérsékletet fűtéssel kell biztosítani. Az almozás nélküli tartásnál szükséges a 15—20 fok Celsius közötti hőmérséklet megtartása. Ezidáig a levegő páratartalmának szabályozása még nincs kellő mértékben megoldva. Valamennyi, nagy kapacitású borjúnevelőben a páratartalom meghaladja a megszabott határértéket és a legtöbb esetben a borjak tömeges légzőszervi megbetegedését okozza. Az optimális páratartalom csak megfelelő szellőztetéssel és hőszabályozással érhető el. A mikroklíma további fontos tényezője az istálló levegőjének káros gáztartalma és a levegő áramlásának gyorsasága. Az utóbbi 0,25—1,00 méter/másodperc gyorsaság között váltakozhat. v TAKARMANYOZÄS Az eredményes borjúnéveléa 'egyik legjelentősebb tényezője a takarmányozás. Ettől függ ugyanis az állatok súlygyarapodása, egészségi állapota és nevelésük gazdaságossága. A takarmányok biológiai értéke, minősége és mennyisége, valamint a takarmányadag összetétele lényegesen befolyásolja az eredményeket. A borjak takarmányozása — 80 napos életkorukig — a tejpótló kevirékek itatása a legalkalmasabb. Nálunk erre a célra a hazai gyártmányú „Laktosan A“ (fiatal borjak számára) és a „Laktosan B“ (idősebb borjak számára) keverékek kaphatók. Mindkét tejpótló teljes mértékben megfelel a fejlődő borjak biológiai igényeinek. Takarmányozási kísérletek alapján a tejpótló egy-egy állatra és az itatás időszakára 40—45 kilogrammos menynyiségben ajánlható. Ezáltal ugyanis elérhető a megkövetelt súlygyarapodás póttakarmányozás nélkül is. A tejpótló keveréket meleg vízzel kell összekeverni. A nevelési időszak első harmadában 1:9 (egy liter víz, 90 gramm Laktosan), második harmadában 1:B, utolsó harmadában pedig 1:3 arányban kell hígítani. Az iparszerü borjúnevelés további szakaszában a hagyományos takarmányozási mód már nem felel meg a nagyüzemi tartástechnológia követelményeinek. A több komponensből álló takarmányozás hátrányának kiküszöbölése érdekében a takarmányozás módosítása két irányban halad: elsősorban az egyszerűbb, két összetevőből álló takarmányadagok, másodsorban pedig a teijes értékű takarmánypogácsák etetésén alapul. Az eddigi tapasztalatok alapján — elválasztástól 2,5 hónapos korig — legjobban bevált a 14 mm-es átmérőjű takarmánypogácsák etetése. Ezek ötven százalékban jó minőségű abraktakarmányt, szecskázott szénát és kellő mennyiségű ásványi anyagot tartalmaznak. Az idősebb borjak takarmányozására — 2,5 hónapos kortól 8 hónapos korig — az abrakkoncentrátummal kiegészített szilázs- és szenózstakarmányok, vagy a teljes értékű, 18 mm-es átmérőjű takarmánypogácsák alkalmasak. Az utóbbiak összetételének egyik változata a következő lehet: 40 százalék abraktakarmány, 40 százalék szecskázott széna, 17 százalék takarmányszalma, 2 százalék melasz és 1 százalék ásványi anyag. A nagyüzemi tartástechnológia követelményeinek a teljes értékű takarmánypogácsák jobban megfelelnek és a takarmányozás távlati formáit képezik. Az aránylag jelentős előállítási költségek, elsősorban az energia felhasználása szempontjából, egyelőre nehézségeket okoznak. A TAKARMANYOZÄS GÉPESÍTÉSE Az iparszerűen működő borjúneveldékben a borjak itatását szoptatóautomaták biztosítják. Ezek a tejport és a vizet automatikusan adagolják és keverik, azonos szinten tartják a táptej koncentrációját, valamint hozzájárulnak a tejkeverék stabil hőfokának, tisztaságának és fertőzésmentességének megtartásához. A gépen szopókák vannak, amelyekből a borjak a tejet kiszívhatják. Nálunk jelenleg két, hazai gyártmányú — az NA— 70-es (40 borjú számára) és a KAD— 18-as (80—100 borjú számára) típusú — szoptatóautomata áll rendelkezésre. Az NA—70-es típusú automata kapacitáséval megfelel a tartástechnológiai követelményeknek, mivel két rekesz közé szerelhető, melyekben 20—20 állat van elhelyezve. Hátránya, hogy szerkezetén és működési tulajdonságain még javítani kell. Ezzel szemben a KAD—18-as típusú automata kiváló működési tulajdonságokkal rendelkezik, de a kapacitása csak mintegy a felére van kihasznál-Az idei szárazság alaposan próbára tette mezőgazdaságunk szakmai- és szervezés-politikai felkészültségét. Még a szélsőséges időjárási viszonyok között is jól megmutatkoztak a korszerű szocialista termelés előnyei. Megmutatkoztak azonban a fogyatékosságok is, legfőképpen a szálas takarmányok termesztése tekintetében. Meg kell jegyezni, hogy a legnagyobb árat — a kedvezőtlen időjárás következtében — mezőgazdaságunk éppen itt fizette. Mivel a szálas takarmányok a legigényesebbek a csapadékviszonyokra és legérzékenyebbek a talajnedvesség hiányára, lehetőségeink adottak az időjárás szeszélyeinek elhárítására. Takarmányalapunk a szálas takarmányok, az intenzív here- és^fűfélék, a kukorica és a répa öntözéses, valamint magas szintű nitrogéntáplálásán alapul. Nem engedhetjük meg magunknak a jelenlegi helyzetben, hogy ne használjuk ki azokat a takarmánybázisokat és lehetőségeket, amelyeket a másodvetések adnak. Az öntözőgazdasági kutatás és számos mezőgazdasági üzem többéves tapasztalatai egyhangúan bizonyítják, hogy az augusztus 15-íg helyes agrotechnikával elvetett, öntözött és főleg nitrogénnel bőven trágyázott tarlóvetésről 150— 200 mázsa takarmányt nyerhetünk hektáronként. Ez nagyon meggyőző tényező lehet főleg azok számára, akik e források lehetősége és alkalmazhatósága fölött még csak gondolkodnak. A csapadékviszonyok ugyan az utóbbi időben sokhelyütt megjavultak, a kukoricatermelő övezetben, — ahöl a hőviszonyok és a temésbiztonság szempontjából a legalkalmasabb a máva. A szoptatóautomaták alkalmazása jelentős mértékben növeli a munkatermelékenység színvonalát. A terimés takarmányok tárolásának ás adagolásának gépesítési a takarmányozási technológiától függ. Hazánkban jelenleg a teljes ártákű takarmánypogácsák gépesített előállítását és adagolását célzó próbakísérleteket folytatnak. Az Ilyen gépsor szárító berendezésből, a tulajdonképpeni pogácsából és az ezt kiosztó berendezésből tevődik össze. Ha a gépsor beválik, akkor soroiatgyártására kerül sor. A MUNKATERMELÉKENYSÉG Az Sddlgi tapasztalatok alapján megállapítható, bogy a legalacsonyabb munkatermelékenységet az állatok egyedi tartásánál ás takarmányosásánál érték el, amelynél egy gondoló naponta átlagosan csak 53 állatot tudott ellátni. Az eredmények valamivel jobban alakultak az almozásos tartási módnál és a szoptatóautomaták alkalmazása mellett (egy gondozóra 83 állat ellátása jutott). A munkatermelékenység színvonala legkedvezőbben az almozás nélküli, csoportos tartásnál alakult, ahol szoptatóautomatákat alkalmaztak és a terimis takarmányok tárolása, kiadagolása gépesítve történt. Ennél a tartástechnológiánál egy-egy gondozó naponta átlagosan 178—180 állatot képes ellátni. (K. M.) Használjuk ki a takarmányok nyári vetését sodvetés —, elengedhetetlenül szükséges az öntözés adta lehetőségek maximális kihasználása. A másodvetésű takarmányok termesztésébe» elsősorban azoknak a gazdaságoknak kellene Jeleskedniük, ahol adottak az öntözési lehetőségek. A másodvgtésü takarmányok termesztésének a mértékét ugyanis az idén nem az állattenyésztés szükséglete és a vetőmagkészlet, hanem az öntözés adta lehetőségek szabják meg. Az össztársadalmi költségen épült öntöző rendszerek és berendezések kihasználásának túl kell hatnia az egyes üzemek határain és hozzájárulni a szélesebb keretű takarmánytermesztéshez. Az őszt repce', Szudánt fű és a mustár sürgős vetése mellett meg kell kezdeni a lucerna és a herefüves keverékek vetését is. Az évelő takarmányok időbeni vetése lehetővé teszi, hogy — megfelelő viszonyok mellett — még az idén 100—150 mázsa zöldtakarmányt nyerhessünk hektáronként. Az idén gzt a lehetőséget sem szabad elszalasztanunk. Megvoltak a lehetőségeink arra, hogy augusztus első felében mintegy 15 ezer öntözhető területen vessünk tarlókeveréket, amelyről mintegy 275 ezer tonna mennyiségű zöldtakarmányt érhetünk el. Ez egy járásunk évi takarmányszükségletének 30—40 százalékát képSzi. Ezért fontos, hogy a tarlókeverékek és az évelő takarmányok vetését minden öntözéses gazdaságban szorosan összekapcsoljuk a gabonaprobléma megoldáséval. Michal Šanta, mérnök, Öntözőgazdálkodási Kutatóintézgt, Bratislava Л bratislaval Mezőgazdasági és Élelmezésügyi ökonómiai Kutatóintézet által — az utóbbi időben — végzett tudományos-kutató feladatok közül nagy jelentőséggel bírnak azok, amelyek a megalakulóban levő komplex kooperációs csoportosulások problémáival,- így pénzügyi helyzetével, hitelpolitikájával és aktuális szociális kérdéseivel foglalkoztak. A kutatás eredményeire’ nemcsak a központi Irányítás szférája, hanem ennek középső láncszemei Is, továbbá a mezőgazdasági üzemi gyakorlat is érdekelt. Itt elsősorban a termelés új szervezési formáinak a fejlesztése és további elmélyítése a fő célkitűzés. A kutatóintézet megfigyeléseit a mezőgazdasági üzemekben és a kooperációs csoportosulások üzemeiben végezte, mint például a Dvory nad 2itavou-l (udvardi) „AURÖRA“ szövetkezetben és a salai (vágsellyet) kooperációs körzet üzemeiben. > A KOOPERÁCIÓS CSOPORTOSULÁSOK KIALAKÍTÁSÁNAK ALAPFELTÉTELEI A mezőgazdasági termelés összpontosítása és szakosítása fejlesztésének elemzései és a korábbi kutatások eredményeinek értékelését már jellemezték a horizontális Qzemközl kooperációs csoportosulások kialakításának alapfeltételeit. Az általános részben alapfeltételként az önkéntesség ős az egyenjogúság szerepel, a kooperációs tevékenységet pedig ügy kell irányítani; hogy az gazdaságilag előnyös legyen mlndgn fél számára. Nem Az ökonómiai kutatás és a kooperációs viszonyok fejlesztése szabad megfeledkezni a demokratikus centralizmus elvének érvőnyesitéséről. A további csoportot azok az alapfeltételek képezik, amelyeket elsősorban az új anyagi és műszaki lehetőségek, valamint az energiahordozókkal történő gazdálkodás szempontjából kell figyelembe venni a kooperációs csoportosulás keretén belül, lllétve azon kívül. Ezek az alapfeltételek a mezőgazdaság Iparosításának leghatékonyabb formál — a termelés megfelelő összpontosítása és szakosítása — felé Irányulnak. A KOOPERÁCIÓS CSOPORTOSULÁSOK PÉNZÜGYI HELYZETÉNEK PROBLÉMAI A mezőgazdasági termelés összpontosításának és szakosításának magasabb fokra való áttérésével és az Ipari termelési módszerek bevezetésével párhuzamosan komoly problémák keletkeztek a horizontális és vertikális kooperációs és integrációs ^csoportosulásokba lépő mezőgazdasági üzemek pénzügyi és hitelpolitikai kérdéseingk megoldásában. A tudományos kísérlet — a kooperációs csoportosuláshoz tartozó mezőgazdasági üzemek pénzügyi helyzetének — elemzésekor pozitív fejlődést tapasztalt a nyereség és a többi pénzügyi alap megteremtése tekintetében. A szerzett tapasztalatokat a komplex üzemközi kooperációs csoportosulások tervezetének kidolgozásánál veszik figyelembe. A növénytermesztés pénzügyi helyzetének és hitelpolitikájának elemzései megmutatták, hogy a kooperáció Ilyen forrná^ Jának — és a jogi szubjektivitással nem rendelkező többi kooperációs formájának is — a kialakítása megköveteli az eddig érvényben levő előírások módosítását. Komoly kérdés a kooperáló üzemekben a nyereségnek és a további pénzeszközöknek megfelelő szétosztása Is. A KOOPERÁCIÓS CSOPORTOSULÁSOK 1RÄNYITÄSA Á termelés szervezésének változásai eredményeként módosult a termelők szociális struktúrája Is. Ezért a termelés összpontosítása és szakosítása is a szociális változások egyik fontos alapját képezik. A kutatás eredményei megmutatták azt Is, ‘ hogy az összpontosított és szakosított termelésnek mások az igényei mind a dolgozók száma és szociális beosztása, mind pedig szaktudása tekintetében. A műszaki fejlődés eredményeként változott a tulajdonképpeni munka jellege Is, ami megköveteli a dolgozók megfelelő szakképzettségét. Az ipart elveken alapuló munkaszervezés megnehezíti az egyéni munkajutalmazást, ezért e téren még új módszereket kell kidolgozni. A személyi döntés háttérbe szorult, ezért javítani kell az üzem vezetősége és a munkakollekttvák közötti tájékoztatási módot és a munkafolyamatok közbeni ellenőrzést. A helyhez kötött, új termelési kapacitás az állattenyésztésben és a melléküzemágban, a termelés összpontosítása, a munkakollekttvák szervezése a növénytermesztésben az egyes munkák vagy termékek szerint, vagy a műszakonként! munkák végzése, a dolgozók lakóhelytől velő eltávolodását eredményezi. Ez megköveteli a belüzgml személyszállítás szervezését. Várható a munkamegosztás további elmélyítésé, végső soron pedig meg kell oldani a dolgozók részvételét az Irányításban és érvényesíteni kell a bélüzeml demokrácia új formáit. A kutatást elsősorban a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium, továbbá a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok követelményéi szempontjából végeztük. A fő figyelmet a munka szervezésére és Irányítására fordítottuk, ami szorosan összefügg mezőgazdaságunk anyagi és termelési, -valamint szociális és ökonómiai változásaival. A kutatás ered- • ményet javaslat vagy fejlesztést anyag formájában kerülnek Irányító szerveinkhez. Azok az 'eredmények, amelyek a kooperációs csoportosulások kialakításával foglalkoznak, és amelyeket a szövetkezetek és állami _ gazdaságok, valamint a már csoportosult mezőgazdasági üzemek vSzető dolgozói használhatnak fel, módszertani és tanulságos segédanyag vagy kivonat formájában, továbbá a tudómányos- és szaklapokban, valamint я napi sajtóban jelennek meg. Nagy jelentőségű ebben a tekintetben a tanácsadói szolgálat dolgozóinak tevékenysége" is, akik különféle eszmecserék, iskolázások, aktívák, megbeszélések útján segítik közvetlenül mezőgazdasági üzemeink vözető dolgozóit. HERIBÄN VLADIMIR, mérnök, a bratislaval Mezőgazdasági és Élelmezésügyi ökonómiai Kutatóintézet vezető titkára
