Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-08-21 / 33. szám
197B. augusztus 21. SZÖVETSÉGI SZEMLE 5 HÉTKÖZNAPOK HŐSEI SZÍV KELL HOZZÁ i Mive) a Pincinái (Pinc, losonci járás) Efsz már régebben „férjhez ment“ a szomszédos szövetkezetekhez, azt hittem a délelőtti órákban csak a nappali . őrrel találkozom a telepen. Tévedtem. Találtam ott másokat is. A kombájnosok tébláboltak, türelmetlenül várták, hogy a felhők mögül ki-ki kukucskáló napocska megszárítsa a ringó búzatengert. Az udvar közepén lévő fedett helyiség alatt a sörárpát tisztították. A szem vizsgálása közben félretékintettem és láttam, hogy Farkas János bátyánk vasvillával (képünkön) a kezében ballag a gazdasági udvaron. — Csak most végzett a fejéssel? — Már csak nem tételezi fel rólam, hogy álomszuszék vagyok — válaszolta kissé sértődötten az öreg. — Az asszonyt helyettesítem, ö a borjak gondozója. De mivel nagyon megnőtt a gyom a cukorrépában, meg kell kapálni. Hiába, ez a „fegyver“ jobban ül a fehérnép kezében. Na, meg jóval fiatalabb is, mint én. Az öreg nyugdíjasnak már nem hajlik jól a dereka. — Mióta dolgozik az állattenyésztésben? — Paraszt-ivadék vagyok, mégis műszaki rajzoló lettem. De őszintén (*tr Ceruiajegyzet »» Egy mini — Tessék parancsolni — mosolyog készségesen az elarusítónő. — Egy colát kérnék, vagy ha nincs, málna is jó lesz, mondtam kissé kelletlenül. Sosem szerettem ugyanis vásárolni. Ogy gondoltam női dolgok ezek, járják a boltokat az asszonyok. Meg aztán, ha már rávitt a kényszer, mindig elfelejtettem valamit. Nyugtalanságom a várakozást, sorbanállást sem szívleli. — Sajnos, csak ásványvizzel szolgálhatok — szakítja félbee gondolataimat a pult mögött álldogáló elárusítónő. — így van ez nálunk — folytatja csodálkozásomat látva — kicsi a raktár, csak a legfontosabbak férnek bele. Miután megmondom honnan jöttem s tulajdonképpen nem is fontos az a cola, hanem a község Veiké Cetfn (Nagycétény) közellátása. Kubióková Gabriella készségesen végigvezet az élelmiszerüzleten. — Tessék körülnézni — invitál, van itt minden, ami egy ilyen boltban szükséges. Még a zöldséget, gyümölcsöt is itt árusítjuk. Ahogy ölnézem a helyiségeket, akaratlanul megjegyzem — bizony sztíüzletben kös ez az üzlet, egy kétezer lakosé község részére. — Ügy bizony — bólint helyeslőn kísérőm. Képzelje el, minden héten kapunk árat, e három 2,5X4 m-es raktár zsúfolásig megtelik, úgy kell bujkálni a polcok, a felhalmozott zsákok között. Most már ugyan javult a helyzet, hiszen ezelőtt a tejet is itt mértük. Szerencsére mentesültünk éttől a tehertől, áj helyiséget kapott a tejcsarnok. Knbiéková 'elvtársnő elmondta még, hogy a csúcsnapokon — péntek, szombat, vagy ha gyümölcsöt mérnek — lassú a kiszolgálás, hiszen sok a vevő. Lenne egy javaslatom. Mivel úgy tájékoztattak, hogy a meglevő helyiségeket egyáltalán nem lehet bővíteni egyenlőre, az illetékesek közbejárhatnának, hogy nyíljon a faluban külön zőldségüziet. Hiszen manapság, amikor a községek nagyrészében korszerű bevásárló központok épülnek, ahol fennakadás nélküli a kiszolgálás, kényelmesen elégíthetik ki szükségleteiket a vásárlók, eléggé furcsa, hogy egy nagyközségben „gyerekszobányi“ nagyságú üzletben kénytelenek vásárolni az emberek. —barak— megvallva, xáuntam az Íróasztalra, meg a napi tülekedésre az autóbuszban. Ezért gondoltam egyet s kopogtattam a szövetkezet irodájának az ajtaján. Ott azt mondták, ahogy gondolom. így rekedtem itthon és az őseim mesterségét folytatom. Közben „milliomos“ lettem, vagyis egymillió liternél több tejet fejtem ki. Több mint 400 borjút segítettem a világra, még ikreket Is egy-égy tehéntói. — Mostanában hány tehenet gondoz? — Huszonkettővel bajlódom — persze azt csak úgy mondom. Nem tudok én állatok nélkül élni. — A kereset? — Ha jól emlékszem, a múlt hónapban meghaladta a 3600-at. Nekünk már sok is. De ott van a Barna fiam és az unokáim. Tudja, hogy van ez a mai fiatalokkal. Rögvest szövetkezeti lakás kell, de az autó szintén sürgős. Egyszóval lett a pénzemnek helyé. . — Mint tapasztalt állatgondozó, mit javasol a fiatalabb társainak?, — Csak az menjen tehéngondozónak, aki úgy szereti1 az állatot, mint a feleségét vagy a gyermekét. Tóth Dezső Propagáció és agitáció A Nemzeti Front összes szervezete alaposan kiveszi részét népképviseleti szerveink októberi választásának előkészítéséből. A választások sikeréért a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének levicei járási bizottsága is minden szükséges intézkedést megtett. Választási kampányát égy aprólékosan kidolgozott harmonogram alapján végzi. Elsődleges feladatának tartja, hogy folyamatosan és céltudatosan hasson a szövetkezeti földművesek gondolkozásmódjára és konkrét tetteire. Ezt célozza a választás előtti időszakban kifejtett propagációs és agitációs tevékenysége is, hogy a szövetkezeti tagok munkakezdeményezésének széleskörű kibontakoztatásával és a Nemzeti Front képviselőjelöltjeinek támogatásával tegyenek hitet a CSKP politikája mellett. Júliusban a SZFSZ járási bizottsága megtárgyalta a szövetkezeti tagok soraiból javasolt képviselő-jelöltek kiválasztásának módozatait. Augusztus folyamán a Szövetség szervei illéseiken ellenőrzik a választási előkészületek tervének teljesítését, az egész választás előtti karrmányt. Egyúttal gondot fordítanak arra, hogy a szövetkezetek taggyűléseiken, illetve a küldöttek testületében megtárgyalják a szövetkezeti dolgozók köréből történő képviselőjelöltek javaslásának kérdéseit. A választásokat támogató kampányt a SZFSZ levicei járási bizottsága szeptember és október folyamán még tovább fokozza, kihasználva az agitáció és a propagáció rendelkezésre álló összes lehetőségét. (ben) nika alkalmazása. A korszerű gépek, berendezések üzemeltetése magasabb műszaki és személyi hozzáértést követel. Ez a járásunkban gondként jelentkezett. A mezőgazdasági munkásaink zöme ugyanis megfelelő képzettség nélkül kerül a mezőgazdaságba. Ez sajnos, az üzemi baleseti Statisztikánkban Is megmutatkozott. A fiatal és új dolgozók munkába állítása, foglalkoztatása fokozott nevelő és felvilágosító munkát igényel a mezőgazdasági üzemek vezetőitói és a munkabiztonsági technikusoktól. A gazdaságvezetók feladata pedig a biztonságos munkafeltételek megteremtése, a dolgozók szakképzése és a balesetelhárítási tudnivalókra való érdemi oktatása. Mindezekből a feladatokból az SZFSZ járási bizottsága is a saját módja szerint kiveszi a részét. • Ezek szerint elhanyagolják az üzemekben a munkavédelmi oktatást? — A balesetek megelőzésének egyik fontos eszköze az adott munkakörhöz kapcsolódó munkavédelmi ismeretek megfelelő elsajátítása, az ehhez szükséges feltételek biztosítása. Számos szövetkezetben felismerték ennek jelentőségét és megteremtették a szükséges személyi és egyéb feltételeket. így tavaly b szövetkezeti munkaiskolák keretén belül már több gazdaságban tartottak munkavédelmi előadásokat, de sajnos akadtak szövetkezetek, ahol az oktatás színvonala elmaradt a követelményektől. # A balesetek kivizsgálása enyhén szólva formális. Legtöbb esetben a balesetet szenvedett dolgozókat teszik érte felelőssé, s marasztalják el. így van ez a járásukban is? — Sajnos, Így van! Az üzemi balösetek csökkentésére nagy hatással lehet a tapasztalatok, illetve tanulságok megsztvlelése. Természetesen csak akkor, ha a baleset kivizsgálása során a balesetek valódi okát állapítják meg. A gazdaságok többségében felismerték ennek jelentőségét és az üzemi balesetek tényleges okainak megállapítása után a munkafeltételeket javították, a ve'szélyforrásokat megszüntették. Vannak olyan gazdaságok is, ahol nincs előrehaladás e területen. Nem tárják fel az üzemi balesetek valódi okait, sőt a sérülés után a dolgozót felelősségre is vonják, jogtalanul fegyelmit indítanak ellene. Ennek következménye, hogy elmaradnak az Intézkedések és a balesetek azonos módon többször megismétlődnek. Ф Mennyi kártérítést fizettek ki a zzövetkezetek üzemi baleset címén? — A törvény szerint: az üzemi baleset következtében a dolgozót ért kárért a gazdaság — vétkességére való tekintet nélkül — teljes mértékben felel. A kártérítési rendelkezés végrehajtásában az utóbbi években jelentős haladás észlelhető. Tavaly például már csak 23 215 korona kártérítést fizettek ki az üzemek. ф A járásukban mennyit költenek a munkakörülmények javítására? Milyen a szociális ellátottság? — A munkakörülmények, a szociális ellátottság folyamatos és tervszerű javítására a mezőgazdasági üzemeknek munkavédelmi és szociális intézkedési tervet kell készíteni. Ezt törvény írja eló. A mezőgazdasági üzemeink évek óta rendszeresen elkészítik a munkavédelmi intézkedési terveket. A* SZFSZ járási bizottságának, segítségével folyamatosan figyelemmel kísérjük ezek végrehajtását. E tervek végrehajtásának eredményeképpen folyamatosan javulnak a munkakörülmények és a szociális ellátottság. Szinte valamennyi szövetkezetnél intézkedések történnek a nehéz munkafolyamatok könnyítésére, a szociális ellátottság javítására. A veszélyes é$ az egészségre ártalmas gazdasági épületek korszerűsítése, új, modern állattenyésztési farmok létesítésével is hozzájárultak a munkakörülmények javításához — Javult az üzemek szociális ellátottsága is. Új öltözők, fürdők, étkezők épültek, a régieket korszerűsítették. Tavaly munkavédelem tökéletesítésére, szociális gondoskodásra 7,1 millió koronát, a környezet javítására 4,8 millió koronát1 fordítottak az üzemek; például gazdasági udvarok rendezésére 2,8 millió koronát. # Mit mutat az 1978-oz év első felének baleset-mérlege? — örvendetesen csökken a balesetek száma. 1976 első félévi balesetek értékelésekor megállapítottuk, hogy az üzemi balesetek 60 százalékkal, a munkanapkiesés 40 százalékkal volt kevesebb, mint a múlt év első felében. A munkavédelem feltételeinek további javítására az idén a szövetkezetek 10 millió koronát költenek. A munkavédelem, a munkakörülmények rendszeres Javításával védjük a dolgozók testi épségét, egészségét, a legfőbb termelőerőt: az embert. Ez minden vezető elsőrendű politikai, gazdasági és emberi kötelessége. Illés Bertalan Szövetkezeti földművesek üdülnek a tengerparton „Kérjük a Zadarba, Jugoszláviába utazókat, hogy mutassák fel, repülőjegyüket és készüljenek a beszállásra“ — hangzott fel a bratislaval repülőtér várótermében a gyakran hallott felhívás. Az üdülésre indulók között angolos nyugalommal indult az útlevél vizsgálat pultjához Ľudovít Szentimrey traktoros, a kuőini szövetkezet (michalovcei járás) ellenőrző bizottságának elnöke. „Hát ezt sem értem még meg. A tengerhez menni üdülésre s méghozzá repülőgéppel. Hatalmas vívmány ez és igen szép jutalom a szövetkezetben végzett sokéves munkámért.“ Az üdülök szép sorjában beszálltak a repülőgépbe, minden helyet elfoglalva és a kilencvennél több szövetkezeti földműves elindult-az Adriai-tengér partjára, Zadarba, hogy ott töltsenek két hetet jól kiérdemelt szabadságukból. Az üdülést számukra a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége szervezte. Kétségtelen, hogy egyesek féltek is, a kelleténél idegesebbek voltak, de kísérő orvosuk, dr. Mayer idegcsillapító tablettát sebtiben megnyugtatták a kedélyeket. Senki sem lett rosszul. A fényárban úszó városok feletti repülés mesébe illő, soha nem látott élményként maradt meg az utasok emlékezetében. A fürge repülőkisasszonyok által felszolgált vacsora szintén hozzájárult a kedélyek megnyugtatásához. A síma, zökkenőmentes földet érés és félórás autóbusz út után mindenki megtalálta bőröndjét és a szövetkezeti tagok nyugodtan hajthatták álomra fejüket az elegáns Punta szállóban. Szabadságuk elsó éjszakáját töltötték Itt azok, akik még néhány 'órával azelőtt a kombájnon vagy traktoron ültek, tehe'net fejtek, vagy szénát gyűjtöttek. Az azúrkék Adriai-tenger tűző napfényben köszöntötte őket másnap reggel. Mindegyikük elgyönyörködőtt a megnyugtató és mégis oly izgalmas látványban, amelyet a végeláthatatlan tenger kéksége nyújtott, amit csupán a szigetek és szigetecskék láncolatának üde zöldje szakított meg. Mesés tájkép rajzolódott ki az üdülők szeme előtt. A tenger síma tükrét váratlanul azonban Vlado Kővár és Peter Sedflek, a Banská Bystrica-i szövetkezet dolgozóinak vízből felbukkanó feje bontotta meg, akik e kora reggeli órákban kezdtek megismerkedni a tenger hús vizével. A nap, a tenger vize, a páradús levegő naponta új élményt, pihenést, gyógyírt ős az erő újraéledését jelentett®, amit szövetkezetük földjein a tűző napon végzett munkában, a gabona, az évelőtakarmányok, a zöldségtermésbetakarftásakor vagy az állattenyésztő telepen, az Istállókban végzett kemény munka elvett. A Krka folyó vízeséseinek megtekintésekor Nagy Ferenc, a Filakovské Kováče-i szövetkezet kőművese új nevet kapott. Amikor útikalauznónk megemlítette, hogy ezen a környéken forgatták a „Winettou“ című film külső felvételeit, Štefan Trizna, szintén e szövetkezet kőművese önkéntelenül megjegyezte: „Hiszen Winettou Itt van közöttünk“ — és rámutatott Nagy Ferencre. Valóban a bronz színűre lesült arc, a kissé hajlott orr, az Izmos test, az öntudatos mosoly sokban emlékeztetett a May-regények indián törzsfónök hősére. így ragadt Nagy Ferencre újabb neve, amit magával hozott Jiaza is. Egy kirándulás a rómaiak által alapított városkába és Splitben a Dioklecián palota megtekintése, egyre újabb élményekkel gazdagította az üdülőket. Amikor megtekintették a római birodalom kato'nái által létesített és még ma Is üzemelő vízvezetéket, ez egyszeribe feloldotta Slavko Ulmannak, a dubnicai szövetkezet karbantartójának, jelenleg anyagbeszerzőjének nyelvét. „Úgy látszik a rómaiaknak csaknem két évezreddel ezelőtt nem kellett oly keservesen felhajszolni az alkatrészeket, mint ahogy azt én ma naponta csinálom, liogy gépeink és berendezéseink üzemeljenek" — jegyezte meg tréfásan. A tréfás megjegyzés részben találó is volt. De voltak olyanok, akik nemcsak a letűnt idők érdekességeit tekintették meg. A lehnlcei (nagylégi) szövetkezet szőlőtermesztő csoportjának néhány tagja Borbély Ilona, Csiba Erzsébet, Csölle Mária, Mokusz Ilona nemcsak a város érdekességeit szemlélték érdeklődéssel, hanem az áruval teli üzletek kirakatait és borsos árait sem hagyták figyelmen kívül. „Kapni itt mindent, csak az a kérdés, hogy ezt mindenki megengedheti-e magának?“ Erre a kérdésre! azonban kisérőnónk sem tudott kielégítő választ adni. Gondolatban mindegyikünk hazai viszonyainkat kezdte összehasonlítani az itt látottakkal. Szükségtelen és fölösleges idézni a szövetkezeti dolgozók szavait, véleményét. A- zonban a véleményeket legtalálóbban Ján Hudáőek, a Spišská Podliradie-i szövetkezet elnöke fejezte ki az üdülők egyik eszmecseréjén, amikor a következőket mondta. „Egymagában az, hogy mi szövetkezeti földművesek a legnagyobb dologidőben, a mezőgazdaság csúcsmunkáinak idején Jugoszláviában, az Adriai-tenger partján üdülhetünk, ilyen nagy számban, a kapitalista országokból jött gazdag emberekkel egy szinten, egymagában igazolja szocialista rendszerünk hatalmas erejét. A CSKP vezetése alatt a mezőgazdaságban, szövetkezeti tagjaink áldozatos munkájának köszönve, kiváló eredményeket érünk hl s ez teszi lehetővé, hogy Ilyen jutalomban részgsülhessünk. Hazatérésünk után újult erővel és fokozott igyekezettel folytatjuk a munkát hatodik ötéves tervünk feladatainak sikeres teljesítése érdekében. Mert mindannyian tudjuk, hogy ez kifizetődő.“ Ehhez külön kommentár teljesen felesleges! JUDr. Michal Durdiak Az Agrokomplex tavalyi kiállításán legfelsőbb párt- és kormányszerveink képviselői (képűnkön Páter Colatka elvtárs, az SZSZK kormányelnöke ás kíserete), valamint a nagyközönség is élénk érdeklődéssol tekintette meg élelmiszeriparunk újdonságait.
