Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-08-14 / 32. szám
1976. augusztus 14. SZABAD FÖLDMŰVES. 15 A lépek selejtezéséről A lépek a méhcsalád lakásának legfontosabb „bútordarabjai“. Ez a nappali és a hálószoba, itt van a növekvő nemzedék bölcsője és ez az éléskamra is. Anyagát a méhek testük mirigyeivel választják ki. Az egyik legértékesebb méhészeti termék a viasz. Ez soha nem romlik meg a kaptárban úgy, hogy újra ne lehessen felhasználni. A hatszögletű sejtes, viaszból levő lép viszont a sokévi használat folytán elöregszik. A szép, sárga viasz megfeketedik. Amikor egy-egy méhecske kikel a sejtből, otthagyja bábszövedékét. (Ezt a méhészek bábingnek nevezik.] A selyemhernyó szövedékéhez hasonló, finom lepedék odatapad a sejt oldalához. Akár 10—12 nemzedék is kikelhet egy-egy sejtből, ez mind nyomot és bábinget hagy a lépben, amelynek lyukai lassan beszűkülnek. A kórokozók szívesen tanyáznak a bábingrétegek között. Négy-Öt évi használat után ezeket a lépeket ki kell olvasztani. Az eredetileg beadott mülép viaszára a méhek rátelepíttk saját termelt viaszukat, kedvező esetben a viasz mennyiségS megkétszereződik. Az öreg lépek kiolvasztását a méhészek selejtezésnek mondják, de ez valójában nem selejtezés, hanem lépfelújítás és viasztermelés egyszerre. A lépeknek egyéb hibái is lehetnek. A méhek nagyon szeretnek heresejtes lépeket építeni, ennek szabályozására kell műléppel irányítani építőkedvüket. A műlép olyan viaszlemez, amelyre előre rápréselték a munkássejtek körvonalait, s a méhek kénytelenek ezeken a vonalakon építeni. Még így is előfordul, hogy buzgalmukban heresejteket húznak Ilyen lép nem való fészekbe. Az is előfordul, hogy a múlépet itt-ott megrágják és hiányos lesz a kiépített is, ami ugyancsak nem való további használatra. Ha rossz minőségű viaszból készült a mülép, a kaptár melegében meghullámosodík. Az ilyen hullámos lépbe nem petézik az anya. Nem alkalmas további felhasználásra a lép akkor sem, ha sokáig volt a kaptár félreeső zugában és ott megnedvesedett, megpenédett, a sejtek fala törékenynyé vált. Ennél sokkal kellemetlenebb, ha lépben az oda raktározott virágpor megromlik és megpenészedik. Ezt sem szabad többé betenni a fészekbe. Télre felkészülve' a méhész kiszedi a fölösleges kereteket a kaptárból. A keretek csak ideiglenesen fölöslegesek, télen általában raktárban tartják őket. Mielőtt a méhész a száraz, világos, egerektől védett raktárban gondosan elhelyezi a jó kereteket, ki kell válogatnia azokat, amelyeket kiolvasztásra szán. A válogatásnál határozottnak kell lenni. Csak azokat a lépeket hagyjuk meg a jövő esztendőre, amelyek alkalmasak arra, hogy a fészekbe tegyük őket. A többi kerüljön az olvasztóba. (N. A.) Cukorlepény vagy szörp? Mostanában szívesen pótolják a méhek telelő élelmét cukorlepénnyel. Leginkább olyan méhészek folyamodnak hozzá, akik nyár végén elhanyagolják az etetést, s ezzel egyúttal elmarad az anya petézésre serkentése is. Azzal vigasztalódnak, hogy majd később cukorlepénnyel egészítik ki a megfogyott élelmet. Pedig a cukorlepény csak akkor válik a méhek igazi táplálékává, ha a dolgozók feloldják, átalakítják és a közeli sejtekbe raktározzák. Ezzel a munkával elhasználódik a méhek testének tartalékkészlete a zsfrtestböl. Az ilyen méhek öregeknek számítanak és kevésbé alkalmasak a korai fiasítás etetésére. Kivétel lehet pl. ha valaki megbetegedik, vagy rosszul sikerült vándorlás után csak ősszel tudja hazavinni méheit. Ilyenkor sem jobb a cukorlepény, de kényszerűségből megbocsátható. jobbnak tartom a tiszta, fehér cukorból készült szörpös etetést. 1 kg cukrot egy liter vízben kell oldani. Az etetés július második felében kezdődjék, a hordás megszűnése után. A család egyszerre 1 liter szörpöt kapjon, a rablás elkerülésére naplementekor. Augusztusban már csak minden második nap kell 1 literrel etetni egészen szeptember első hetéig. így 18—20 kg élelem lesz majd 9—10 nagy lépro szűkített fészekben. Ezenkívül családonként még 2 meghordott lépet tartalékolni kell pl. a pergető helyiségben tavaszi bővítésre. A mérleges kaptár megmutatja a téli fogyasztást és tájékoztat a családok maradék készletéről. Az így kezelt családoknak nem kell cukorlepény. Itatásukról azonban gondoskodni kell az idő enyhülésekor széltől védett helyen felállított melegvizes itatóvai. (F. L.) Szimpózium a propoliszról A Bratislavában megrendezett II. Nemzetközi Propolisz Szimpózium két és fél napig tartó tanácskozásán 00 tudományos értekezés hangzott el. Továbbra is érvényben marad a propolisz keletkezésével, annak izolációjával kapcsolatos feladat. Ki kell dolgozni a propolisz ballaszt anyagoktól való megtisztításának módszerét, hogy hatásfoka jelentősen növekedjék. A kutatásnak további ismereteket kell szereznie a propolisz hatásáról, a szív, a vérnyomás, a légzőszervi megbetegedések gyógyításával kapcsolatban, tanulmányozni kell a mérgezés, valamint gyulladás elleni hatását. További ismereteket kell szerezni a propolisz mikróbák elleni hatásáról, Így pl. a gombabetegségek reagálásáról. A következő szimpóziumig el kell érni, hogy tabletta, drazsé vagy más formában lehessen forgalomba hozni. A feladatok közül csupán néhányat említettünk. Ezek némelyike bonyolult tudományos ismereteket igényel. Bizonyos, hogy tíz európai államból résztvevők és a hazai szakemberek részére hatalmai anyag feltárására van lehetőség. A szimpózium lezárta a propolisz kutatás egyik kezdeti időszakát és konfrontálta az eddigi elméleti, gyakorlati ismeréteket magasabb szakmai szinten. Kucsera Szilárd A váhovcel (vágai) Vadásztársaság a galántalval 1975 augusztusában egyesült — derült ki Somogyi Antal, vágai iskolaigazgatóval, a vadászszervezet ellenőrző bizottságának tagjával folytatott beszélgetésünk során. Egyesített szervezetük a Galánta—Váhovce Győzelmes Űt nevet választotta. Új szervezetük harminchét tagú, közöttük kajaliak is vannak. Két évvel ezelőtt csökkent a környező járások nyúlállománya, ezért a Vadászok Szlovákiai Szövetsége a múlt télen csak nyúlfogásra adott engedélyt. Ekkor a kifeszített hálókba 1278 db élőnyúl került — mondotta Somogyi elvtárs. A múlt évben egy alkalommal engedélyezték a fogolyvadászatát is. A terítéken közel 200 darabot számláltak. Fácánkakasból az elmúlt idényben 980-at sikerült puskavégre kapniuk. Az élő nyulat, mint ismeretes, Franciaországba és Olaszországba exportáljuk. Darabonként 100 kg narancsnak megfelelő valuta értékben. Ezért a vadásztársaságok az élő nyulat és fácánt a szövetség modrankai gyűjtőtelepére (ott lehet kikölcsönözni a befogáshoz szükséges hálót is] szállítják, ahonAét a vad külföldre kerül. Beszélgetésünk során az is kiderült, hogy élővad fogásuk jól sikerült. Ez nem csoda, hiszen vadászgazdájuk Polák István, a szövetség galántai vadászszervezetének tapasztalt elnöke. A hálózás jó szervezést kíván. A vadászokon kívül hajtőkről és nyúlfogókról is gondoskodniuk kellett. Az első fogásból háromszáz nyulat kívántak fogni. Délben látták, hogy az akció a vártnál jobban sikerül, ezért további ládákért küldték. Az első napon 538 nyulat fogtak meg hálóban. Ezt követően még három alkalommal „hálóztak“. Először háromszáz, kétszer pedig napi kétszáz fölötti darabszám volt az eredmény. Az időjárás nem volt a legmegfelelőbb, mivel a talaj süppedt, így nagyobb távolságról a nyulakat nem lehetett terelni. Néha annyira kifulladtak, hogy kézzel is lehetett őket fogni. Az élőnyúl-befogást vadászterületük negyven százalékán végezték, így hatvan százalékán háborítatlan maradt az állomány. Jelenleg az a helyzet, hogy nyúltörzsállományuk jelentősen túljutott a kívánt mennyiségen. Ez részint annak köszönhető, hogy májusban és júniusban nem volt nagyobb zápor, amely más években rendszerint megtizedeli az állományt. Fácánállományukra ugyancsak nem emelhető panasz. Galántával szemben van a fácánosuk. Csak az a baj, hogy kicsi az erdő. Ezért a Galántai Járási Nemzeti Bizottság engedélyével a vadásztársaság tagjai társadalmi munkában a régi mellé * új erdőt telepítették. Ez olyan terület, mely mezőgazdasági művelésre nem alkalmas. A vágai határban szintén van két-kéttő és fél hektárnyi olyan homokos terület, amelyet erdősíteni szeretnének, amennyiben a JNB mezőgazdasági osztálya erre engedélyt ad. Mezei területeiken is sok fácán tartózkodik, s a lucernásokban számos olyan hely található, ahol egy kis körzetben húszhuszonöt fácánkakas és harminc-harmincöt fácántyúk tartózkodik. A Vág mellett is jó a f^cánállomány még annak ellenére is, hogy a Váhostav a gátépítéssel kapcsolatban nagyon sok fát kivágott. Fogolyállományuk szintén jónak mondható, hiszen az utóbbi évékben háromszáz darabot fogtak be, illetőleg lőttek le. A siker elsősorban annak köszönhető, hogy több helyen a szőlőben árpát és kukoricát vetettek. Ez — záporesők alkalmával — jó búvóhelyül szolgált a foglyoknak. Vadászterületük csülkös vadja az őz. Az őzék télen csordába verődnek. Év elején két olyan csordát láttak, amelyben huszonkéttő-huszonnégy őz tartózkodott, de néhány nyolc-tíz tagú csorda is járta a határt. Özállományuk hetvennyolcvanra tehető. Tavaszszal, amikor a hereföldeken tartózkodnak, az újszülött őzekben sok kár esik, mivel a traktorosok herekaszálás során, későn veszik észre a magas kultúrában bukdácsoló kis őzikéket. A lucerna első kaszálása után átmennek a gabonába, később pedig a kukoricába, ahol aránylag jól védettek. Kilövésre őzbakból kettőt engedélyeztek, őzsutából pedig valamivel többet, mert az arányt tartaniuk kell. A csülkös vad téli etetésével . különösebb problémáik nincsenek, mert a heretáblákon mindig marad bizonyos növénymennyiség, amit nem kaszálnak lé. Az olyan helyeken, ahol nincsen, ott a megvásárolt lucernából nyalábokat kötnek a fákra. Abban az esetben ha tél idején nagyobb hóréteg fedi a határt, a felvásárló üzemtől rendszerint zabhulladékot vásárolnak. Ezt traktorvontatásos pótkocsival széthordják a határba. A kis fácán- és fogolyfiókákban nagy kárt tesznek a gépi kaszák, mivel ezeket nem mindig szerelik fel az előírásoknak megfelelő riasztó láncsorral. Ezért a vadásztársaságok azoknak a traktorosoknak, akik fácánvagy fogolytojást mentenek meg, ötven-hetven fillért — fizetnek megegyezés szerint. Az így összegyűjtött tojásokat azután keltetőgépékben vagy kotlóstyúk alatt kikeltetnek. Az idén errg a célra keltetőgépet vásároltak. így az összegyűjtött tojásokból évente 500— 800 szárnyas is kikel. A csibevezétő-kotlóst pedig addig hagyják a csibékkel, amíg azok repülni nem tudnak. A múlt évben vérfrissítés céljából ötven fekete tollú fácánkakast hozattak Horné Salybiról (Félsőszeliről). Ezek a barna tollú fácánoktól valamivel nagyobb testüek és glérik az 1,60—2 kg-os élősúlyt. Ősszel 8—12 db, tavasszal pedig négy db túzokot láttak a határban. Ezek a fogolynál és a fácánnál nagyobb veszélyben vannak, mivel a tyúk hosszabb ideig költi tojásait és a túzok-csemeték ^ később kezdenek repülni. Néhány túzok minden évben megjelenik a környéken, főleg a közúti forgalomtól távoleső helyeken. A természetkedvelő vadászok igyekezeti arra .irányul, hogy az egyes vadfajok optimális állományszámát tevékenységükkel fenntartsák. Kucsera Szilárd A IS. «sáladban híresek voltak a zajugróci (Kláltor pnd Znievon-1) halastavak. As évek során többször gazdát cseréltek. 1892-ben Kötté Rudolf, híres osztrák haltenyésztő vette bérbe, О volt a kezdeményezője a galóca halak tenyésztésének. Rendszere egészen egyszerű volt. A kifogott tenyészállatot, megszabadítva a megtermékenyített ikráktól, visszaengedte arra a helyre, ahol kifogta. Az ikrákat pedig elvitte a keltetőbe, majd a felcseperedett kis galócákat kiengedte a kiszemelt patakokba és taben kezdtek foglalkozni az ottani halászok. Olyan sikerrel, hogy 1958-ban már éOO ezer ikra állt a tenyésztők rendelkezésére. A strányal halgazdaságot beszüntették, csak 75 darab tenyészállatot hagytak meg továbbtenyéaztés céljából. Ezek évente 400 ezer ikrát raknak le. 1987-től kezdődően feléjióca sorsa vakba. Kötté kísérletképpen fejlett galócák tenyésztésével is foglalkozott. Ez nem sikerült, mert ezek penészbetegségben elpusztultak. A kis állatkákból többézer egyedet kiengedtek a Túróc folyóba is, a környékbeli halászok nagy örömére. A harmincas években Ivafcka Sámuel komolyabban foglakozott galóca-tenyésztéssel. Élete során azon fáradozott, hogy megmentse őket. Ezért a halászok „Galócák atyjának“ nevezték őt. 1935-ben Strányan (Martin közelében) halastavakat létesített a galócák mesterséges tenyésztésé céljából. A munka, a pénzkiadás nem volt fölösleges. 1937-ben ezt a gigászi munkát siker koronázta. Kikeltek az első kis galócák, mintegy 17 000 darab, illetve egyed. Ivás idején igyekezett fejlett galócákat fogni s ezeket áthelyezni a halastavakba. Ezt megelőzően az érett ikrákat nyomással távolította él. Ezt a műtétet mesterséges ikrázásnak nevezte. Sajnos, a kifogott galócák nem voltak mindannyian ivarérettek és a mesterséges ikrázásra alkalmasak. Kifogáskor többen megsérültek és rövid időn bSlül elpusztultak. Ivaéka a kezdeti nehézségeken szerzett tapasztalatokból leszűrte a tanulságot és elhatározta, hogy a galócákat a halastavakban fogja tartani, így a tenyészanyag egészséges marad, mert aklimatizálódik. A későbbiek során Ivaika ezekből a halastavakból nemcsak hazánk halászszervezeteinek szállított ivadékokat, hanem Ausztriába, Németországba, Svájcba, sőt a távoli Marokkóba is. 1955— 1982 között összesen 1 millió 214 ezer ivadékot tenyésztett ki. 1964-ben a galócák tenyészete Dubná Skálára lett áthelyezve. Az ottani tenyészetet Andok János alapította, még 1932-ben. Tényleges galóca-tenyésztéssel 1954-tották ezeket a halastavakat. A közeljövőben a martiné helyi halászszervezet éjabb galóca-tenyésztésre alkalmas halastavat létesít Prlbovoe községben. Pénzbeli értéké 9 millió korona. Legtöbb halfajunknál aligj vagy egyáltalán nem fa)No dött ki nagyobbmértékfi ivadékgondozás. Az ívóhelyeken igen nagyszámé ikrát termelnek és raknak le, azon* ban sorsára bízzák azt. A mesterséges halszaporb tásnak viszont csak akkor lehet létjogosultsága, ha Bázel a módszerrel egyszerűbben, olcsóbban és eredményesebben tudjuk a halállomány utánpótlását biztosítani. Technikai kivitelezésnél is ezeknek az általános szempontoknak kell egyenként vagy egymással összekötve érvényre juttatni, mert különben e munkánkkal magasabb gazdasági célt nőm szolgálunk. A mesterséges halszaporftásnak éppen az a célja, hogy az egyedeket a fejlődés első, legveszélyesebb életszakaszain átsegítse, tehát minél több egyed érje él azt a kort, amikor érzékszerveinek kifejlődésével már maga képes a veszélyek elől kitérni, A halak szaporodásának eredményessége érdekében tett mindenféle beavatkozás mesterséges művelet, tehát mindén ilyen beavatkozás mesterséges szaporításnak tekinthető. Fokozatokat kell megállapítanunk a különféle' beavatkozások között, mert ezek nem egyforma értékűek és nem egyforma mértékben szolgálják a kitűzött célt, a szaporodás hatásosabb előmozdítását. A halak eredményesebb szaporodását nemcsak mesterséges szaporítással szolgáljuk, hanem akkor is eredményes lehet a munkánk, ha segítő kézzel avatkozunk bő a természetes szaporodás folyamatába. J. M. Habrovský
