Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-08-14 / 32. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1976. augusztus 14.

A szarvasmarha-hizlalás nagyüzemi technológiája

A szakosított, iparszerűen működő mai'hahústermelo telepek létesítésének tő célja a marhahústermelési folyamat gyorsítása, gazdaságosságának fokozása és a munkatermelékenység növelése. Ennek érdekében korszerű — távlati jellegű — takarmányozási és tartástechnológiái megoldások szükségesek, melyek a nagy kapacitásé marhahizlaló telepeken a tartás, az etetés és a gondozás, valamint a mikroklíma szempontjából kedvező körülmények kialakításához vezetnek és lehetővé teszik a minél nagyobb napi súlygyarapodás elérését, aránylag kedvező takarmányfogyasztás mellett, s ezenkívül biztosítják az állatok megfelelő egészségi állaputát is.

Hazánkban a szarvasmarha-hizlalás keretében kitűzött feladatok — az

1975-ös évtől kezdődően — már megkövetelik, hogy a munkatermelékenység szempontjából elérjük egy-egy gondozó által az új telepeken az 500— 600, a felújított telepeken pedig a 100—400 darab állat ellátását, továbbá azt, hogy egy férőhely kialakítására fordított beruházási kölségek ne haladják túl az új telepeknél a 14 ezer, a felújítottaknál pedig a 6 ezer koronát.

A MARHAH1ZLALÄS

Általános elvi kérdései

A szakosított, nagy kapacitású marhahizlaló telepek létesítésénél több lehetőség kínálkozik a szükséges korszerű technológiai rendszerek bevezetésére. Ez elsősorban új istállók építésével. másodsorban pedig a hagyományos istállók felújításával, korszerűsítésével valósítható meg. A hazai viszonyok és a kooperációs kapcsolatok teljes mértékű kihasználása szempontjából célszerű a marhahústermelő ágazatnak a kukorica-, répa- és burgonyatermelő övezetbe való összpontosítása. Hegyvidéki körzetek az iparszerű marhahizlaló telepek üzemeltetésére nem alkalmasak, mivel a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányszükségletet nem képesek kellő mértékben biztosítani. A jelenlegi beruházási költségek szükségessé teszik a marhahizlaló telepek megvalósításánál a felújtásra alapozott megoldások előnybe részesítését. Cj telepek építése csak indokolt esetekben jöhet számításba. Az istállók felújításánál, korszerűsítésénél a következő fontos elveket kell figyelembe venni:

# törekedni kell az egy-egy férőhely minél kisebb beruházási költségeire, ami — a jelenlegi helyzetünk-A TUDOMÁNYOS-TECHNIKAI TÁJÉKOZTATÓ INTÉZET KÖZLEMÉNYÉ * •

ben — legeredményesebben a mélyalmos tartási módnál érhető el;

• a marhahizlaló telepek istállóinak kapacitása minimálisan 300, de ha lehetséges 500-on felüli legyen.

A hizlalótelepek folyamatos betelepítésé érdekében előnyös a borjúnevelő üzemekkel való kooperációs kapcsolat megteremtése, mert így a bikaborjak egyforma körülményekből kerülnek ki, s ezáltal aránylag kiegyensúlyozott hízóalapanyag érhető el. Ezenkívül az etetés és a tartástechnológia összhangja is megvalósítható. Ezer férőhelyes marhahizlaló telep folyamatos betelepítéséhez 1000—1100 férőhelyes borjúnevelő telep kialakítása szükséges. Áthelyezésre az 5—6 hónapos, 160—200 kilogrammos élősúlya állatok a legalkalmasabbak. További fontos követelmény az értékesítésre kerülő állatok rendszeres kitelepítése. Az általánosan elterjedt tömegtakarmányokkal való hizlalásnál és az átlagos 1,0—1,1 kg-os napi súlygyarapodásnál a cseh tarka fajta esetében az 550, az importált tejelő fajtáknál és ezek keresztezettjeinél az 500—530 kg élősúlyú állatok értékesítése bizonyult a legmegfelelőbbnek.

Az optimális telepméretet az üzem adottságai, a kooperációs csoportosulás terjedelme, a tehenészet összpontosítása és a folyékony trágya felhasználási lehetősége határozza meg. A munkaerő és a gépi eszközök teljes mértékű kihasználása, valamint a műszakonkénti munkaszervezés biztosítása szempontjából szükséges a teljes rácspadlós tartásnál legalább 1500, a mélyalmos tartásnál pedig 700—800 állatot befogadó telep létesítése.

Tartástechnológiai megoldások közül célszerű az új telepek létesítésénél a teljes r.ácspadlós, kutricás tartású,

a régi épületek felújításánál és korszerűsítésénél pedig vagy a kötetlen tartású mélyalmos vagy a teljes rácspadlós, kutricás tartású istállőzási rendszerek bevezetése. A kisebb munkatermelékenység és a nagyobb beruházási költségek miatt egyik esetben sem ajánlatos a kötött tartású, almozott vagy almozás nélküli istállózás.

TELJES RACSPADLÖS ÉS KUTRICÄS

tartAstechnolűgia

Ez a tartástechnológia a marhahizlalás legkorszerűbb módszerei közé sorolható. Helyes megoldással és jó szervezéssel nagy munkatermelékenység érhető el, melynél egy-egy gondozó 500, vagy ennél is több állatot láthat el. Ennél a megoldásnál a növendékmarhákat teljes rácspadlós — sorban elhelyezett — kutricákban hizlalják. Egy sorban rendszerint 12 kutrica, három különböző alapterületű változatban van elhelyezve. A hizlalás folyamán az állatokat — élősúly gyarapodásuknak megfelelően — mindig nagyobb kutricákba kell áthelyezni. Az átlagos 350 kg-os élősúly eléréséig egy kutricában 25—30 állat tartható. Ezután két kisebb, 12—15 darabból álló csoportra kell őket szétválasztani és külön-külön kutricákba helyezni. Az elsőbe az átlagon aluli, a másikba pedig az átlagon felüli élősúlyú állatok kerülnek. Fontos követelmény, hogy mindegyik kutricában két itató legyen. Legjobb a kutrica oldalkerítésénél, az etetők közelében való elhelyezésük. Az állatok áthelyezésének, mérésének és ellenőrzésének megkönnyítése érdekében a kutricák mögött 80—100 cm-es folyosókat célszerű kialakítani. E tartási módszer nélkülözhetetlen kelléke egy gyűjtő istállórész kialakítása, amely az állatok be- és kitelepítésére, valamint mérésére alkalmas. A beruházási költségek megtakarítása szempontjából ez az istálló előtti fedetlen térségen helyezhető el.

KÖTETLEN TARTÄSÜ ÉS MÉLYALMOS

tartAstechnolűgia

Ennél a tartási módszernél a hizlalóistállók kétféle megoldása jöhet számításba:

# a teljesen zárt tartású istálló — itt a pihenő- és etetőtér, valamint a

takarmánvkiadagoló gépsor egyaránt zárt, hőszigetelt épületben van Elhelyezve;

# nyitott etetőterű istálló — ennél a pihenőtér zárt és hőszigetelt épületben van, az etetőtér fedett, de oldalról nyitott, a mobil takarmányadagoló gépsor pedig az Istálló külső oldalfalánál helyezkedik el. Nyílt etetőterű istállók a hagyományos istállók felújítása esetében csak a kukorica- és a répatermelő övezetben ajánlhatók.

A mélyalmos tartásnál — a hizlalótelep üzemeltetésének megkönnyítése érdekében — a marhahizlalás nagyobb, 40—50 darab állatból álló csoportok kialakításával történik. Mindegyik csoportnak meg van a saját mélyalmos pihenőtere és almozatlan etetőtere. A pihenőtér és az etetőjászol között az állatok szabadon mozoghatnak, kivéve az almozásra, valamint a trágya és a mélyalom eltávolítására szánt időszakút. Tekintettel ezekre a munkaműveletekre, az egymás után elhelyezkedő kutricák, pihenőterek és etetőterek külön-külön bezárhatók. Hizlalás folyamán — a növekvő súlygyarapodással összhangban — az állatokat változatlan csoportokban nagyobb rekeszekbe kell áthelyezni. Az üzemeltetés szempontjából célszerű, hogy egy sorban legalább öt rekesz legyen. Az itatók elhelyezése hasonló elvek alapján történik, mint a teljes rácspadlós módszernél. Itt is szükséges az állatok be- és kitelepítésének, valamint mérésének megfelelő megoldása. Almozásra a szecskázott száraz szalma a legalkalmasabb. Egy állat átlagos napi alomszükséglete 4—5 kg szalma, ami egyharmadában fűrészporral is helyettesíthető. Mindazokat a teendőket, melyek az almazással, valamint a trágya és a mélyalom eltávolításával összefüggnek, a legnagyobb mértékben gépesíteni kell.

A mélyalmos tartástechnológia előnyei elsősorban az igen alacsony építési költségekben rejlenek, valamint abban, hogy az állatok nyugalma és kényelme a pihenésnél is kedvezőbb. Ezenkívül — a teljes rácspadlós tartással szemben — az állatok egészségi állapota sokkal jobb, ami abból is kitűnik, hogy ta kényszervágások 70 százalékkal alacsonyabbak. Hátrányai közé az aránylag nagy alomszükséglet, az állatok kisebb tisztasága és a kedvezőtlenebb munkakörülmények, valamint az alacsonyabb munkatermelékenység tartoznak.

AZ ALMOZAS ÉS TRAGYAELTAVOLÍTAS

műszaki megoldásai

A tartási rendszerek különbözőek lehetnek. A mélyalmos rendszerű telepeken az almozás és a mélyalmos pihenőterek kitrágyázása traktoros szállítóeszközökkel, a rakodó gépekkel vagy speciális emelővilákkal oldható meg. Az almozás nélküli, rácspadlós telepeken a trágyaeltávolltás műszaki megoldásának több — általánosan ismert — változata áll rendelkezésre. A legkorszerűbbek közé a rácspadló alatti osztott, folyékony trágyatárolók tartoznak. Ezeknél a szilárd és híg ürülék kb. 5—6 hónapos tárolási kapacitású földalatti, szigetelt, közvetlen az istálló alatt elhelyezkedő tárolókba kerül.

A TAKARMÁNYOZÄS MŰSZAKI MEGOLDÁSA

Az új és a felújított, korszerűsített marhahizlaló telepeken a takarmánykiosztás — a takarmányozás és a takarmánytárolás módjától függően — mobil vagy stabil takarmányadagoló gépsorral oldható meg. A mobil gépsornál a takarmány adagolása önkiürítő kocsikkal törtépik. Előnyé főleg az, hogy a műszaki berendezés és az üzemeltetés aránylag alacsony költségek mellett valósítható meg és a gépsor műszaki zavara esetén a takarmány adagolása más megoldással is könnyen helyettesíthető. Ezen túlmenően lehetőséget nyújt bármilyen takarmányozási mód alkalmazására. Hátrányai közé tartozik a fertőződés fokozott lehetősége, az állatok kisebb nyugalma és a nagyobb építési alapterület szükséglete.

Stabil gépsornál a takarmány adagolását különböző függőpályás szállítók biztosítják. Ebben az esetben az istálló építéséhez kisebb alapterület szükséges, a munkakörülmények kedvezőbbek és az állatok nyugalma Is jobban biztosított. Ezenkívül a takarmányozás automatizálására is lehetőség nyílik. Hátrányai közé a nagyobb beruházási, karbantartási és javítási költségek tartoznak. Műszaki zavar esetén a takarmányozás igen nehezen oldható meg.

Jelenleg a marhahizlalás tömégtakarmányokra — elsősorban kukoricaszilázsra vagy pillangósokból készített szenázsra — van alapozva. Az utóbbi években a teljes értékű takarmánypogácsák is elterjedőben vannak. Ezek főleg a takarmánykiosztás jobb gépesítése és adagolásuk egyszerűsége miatt, de a hizlalási eredmények szempontjából is előnyösek. Nagyobb mértékű elterjedésüket — a hagyományos takarmányokkal szemben — ma meg hátráltatják a fajlagosan magasabb árak. (К. M.)

Egységben és összefogásban az erő

SIKERES GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS

Gömörben három évvel ezelőtt kezdték még a többezer hektáros szövetkezetek kialakítását. Az elmúlt esztendők sikerei igazolták, hogy a társult szövetkezetek jó úton járnak, mert a termelést már nagyüzemi szinten folytatják.

Egy nagy, közös gazdaságba tömörült a pleslveci (pelsöci), a Gemerská Hörka-i (gömörhorkai), a Ktmová Teplica-i (kuntapolcai), a mfeliatai (mellétéi) és a páskovái (páskaházaí) szövetkezet. Elbeszélgettünk a pelsőct „VÖRÖS CSILLAG“ társult szövetkezet vezetőivel, Farkas István elnökkel, Fazekas Arpád főmérnökkel és Görgei Lajos főállattenyésztővel arról, hogyan sikerült az egyesülés és milyenek jövőbeni terveik, elképzeléseik.

• Miben látja a szövetkezet elnöke az egyesítés előnyeit?

4- Azzal kezdem, hogy a CSKP XIV. kongresszusa részletesen meghatározta a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésének és hatékonysága növelésének irányelveit. Ezzel a kérdéssel ugyancsak behatóan foglalkozott a CSKP KB 1972. évi áprilisi plenáris ülése is. Vagyis a párt célkitűzései megvalósításának egy igen fontos határozatát teljesítettük az összpontosítással. Az öt szövetkezet egyesülésével megteremtettük a fejlődés és a munka termelékenysége fokozásának lehetőségeit. így könynyebben alkalmazhatók a tudományos-műszaki haladás vívmányai, megvalósulhat a termelés fokozottabb gépesítése, a gépek maximális kihasználása, s a társadalmi tevékenység is kibontakozhat, hatékonyabbá válhat.

Az egyesítés utáni állapotról a szövetkezőt elnöke elmondotta, hogy kezdetben a termelésnek csaknem minden szakaszán a régi megszokottságból eredő nehézségekbe ütköztek. Ennek ellenére aránylag rövid időn belül sok problémát sikerült megoldaniuk. Lényegesen javult a szervezés színvonala is.

A legtöbb probléma — mint ahogy az lenni szokott -— az emberekkel volt. A 370 szövetkezeti dolgozó többségénél már korábban kialakult a szocialista öntudat, de akadtak olyanok is, akik munkájukat csak „tessék-lássék“ módon végezték. A pelsőci gazdaságban például az állatgondozók lecserélése után a tejtermelés évi átlagban 300 literrel növekedett! Az első és egyben legfontosabb feladatuknak tekintették az új szövetkezet vezetőségének aktivizálását. Ebben a tekintetben természetesen az üzemi pártszervezet tagjaira támaszkodtak. A régi fogyatékosságok elkerülést végett a vezető kádereket Célszerűen elosztották. Mindenkitől következetességet, személyes felelősségérzetet, az Emberek tudásának, tehetségének maximális hasznosítását, a munkaidő ésszerű

kihasználását követelték. Napról-napra fokozottabb ellenőrzésre s a munkafegyelem szilárdítására törekedtek. Az eredmény rövidesen megmutatkozott, hiszen a társult szövetkezet az ötödik ötéves tervidőszak feladatait valamennyi mutatóban teljesítetté, sőt az állattenyésztés szakaszán 3,6 százalékkal túlteljesítette!

Amikor megkérdeztem a szövetkezet főállattényésztö, jét, hogy miben rejlik sikereik titka, röviden csak enynyit mondott: „A tagság szorgalma és fegyelme hozta meg a gyümölcsöt“. En úgy vélem, hogy ez az eredmény főleg a jó, rugalmas és szakszerű vezetésnek, valamint a magas színvonalú irányításnak köszönhető. A vezetőség irányító, szervező munkája kiváltotta a tagok szorgalmát és serkentette azok munkakezdeményezését a termelési feladatok teljesítésére. Így közös erővel „ugrásszerűen“ fejlesztették a termelést. A háromezer hektáros társult szövetkezet vezetősége és tagsága a közös gazdaság továbbfejlesztésének lehetőségét látta az4 egyesítésben. Többet, jobban és olcsóbban akartak termelni. Ahogyan a szövetkezet fiatal főállattenyésztője elmondotta, első feladat volt az állatállomány átcsoportosítása, az állattenyésztés szakosítása. Ennek keretében pl. a pelsőci gazdaságban tejtermelésre és juhtenyésztésre, a kuntapolcaiban sertéstenyésztésre, a gömörhorkaiban baromfitenyésztésre és borjúnevelésre, a páskaházaiban marhahizlalásra, a mellétéiben pedig üszőnevelésre szakosítottak.

jelenleg a szövetkezetnek' 1790 szarvasmarhája, ebből 530 tehene van. Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy míg 1973-ban egy liter tej kitermelésére 0,40 kg abrakot használtak, addig tavaly mindössze! 0,28. kg-ot. A jelenlegi időszakban már betartják az előirányzott 0,25 kg-os abrakfogyasztási normát. A szövetkezet marhahizlaldájában 400, sertéshizladájában pedig 450 hízót tartanak. ÉventS a közellátásnak 3085 mázsa marha-, 1100 mázsa sertés-, 332 mázsa juh- és 350 mázsa baromfihúst, valamint több mint 1,2 millió liter tejet adnak. A szövetkezet eléggé magas szinten, a lehető legbelterjesebben gazdálkodik. Száz tehéntől 45 üszőt nevelnek fel, ami már szép eredménynek számít. A tehénállományt — saját nevelésből — 800-ra gyarapítják. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az ayrshire fajta marhával történő keresztezésnek. A keresztezés leszármazottjai ugyanis jól alkalmazkodnak az itteni viszonyokhoz. Ha minden jól megy, rövidesen megkezdik egy 400-as tömbösített tehénistálló és egy 1500 férőhelyes juhszállás építését. A baromfitenyésztést tojástermelésre és cslrkehizlalásra szakosították. Évente mintegy 2 millió tojást és 55 ezer broilercsirkét értékesítenek.-4- Amennyiben mindössze 1490 hektár a szántóföldünk — magyarázza a szövetkezet főmérnöki — a növénytermesztés szakaszán a búza, az árpa, a szemes kukorica, az évelő takarmányok, a len és a mák termesztésére szakosítottunk. Elmondhatom, hogy a növénytermesztés szakosítását nem volt könnyű megoldanunk, hiszen először is az optimális parcellanagyság kialakítását kellett elvégeznünk. Hátráltató tényező volt, hogy a korábbi kis szövetkezetek elaprózva sokféle növény termesztésével foglalkoztak. Arról már nem is beszélve, hogy elavult gépparkkal rendelkeztek és a kisebb bevétel következtében jóformán alig jutott anyagi eszköz a termelés korszerűsítésére, a gazdasági épületek felújítására és a nagy teljesítményű gépek vásárlására. A gyakori árvíz és a szélsőséges időjárás ellenére 1974-ben a rožňavai (rozsnyót) járásban úgyszólván minden mutatóban rekordtermést értünk el, tavaly pedig már a kelet-szlovákiai kerület legjobbjai közé jutottunk. A mezőgazdasági bruttó termelésünk tavaly elérte a 19, az árutermelés pedig a 15,2 millió koronát, vagyis öt millió koronával többet, mint amennyit az öt szövetkezet 1972-ben külön-külön elért. A társulás után az állóeszközök értéke több mint kétmillió koronával növekedett. Felújítottuk a gépparkot is. jelenleg 30 traktorral, 16 tehergépkocsival, 5 arató-cséplőgéppel és milliókat kitevő egyéb mezőgazdasági géppel rendelkezünk. Ma már úgyszólván száz. százalékra repülőgépekkel végeztetjük a növényi kultúrák gyómirtását.

A termelési-értékesítési feladatok teljesítésé és túlszárnyalása az egyesítés után az előirányzottnál jóval nagyobb jövedelemhez juttatta a szövetkezetei, llymódon a dolgozók jövedelme is kedvező. Hiszen a béralap az elmúlt két évben 7,4 százalékkal növekedett. A szövetkezetben dolgozók havi jövedelme felülmúlja az ipari dolgozók keresetét. Annák ellenére, hogy az utolsó két évben sokan mentek nyugdíjba, a szövetkezet 55 dolgozóval gyarapodott, illetve ennyien kérték felvételüket.

A szövetkezét elnöké elmondotta, hogy az egyre jobb termelési eredményekre serkentőleg hatott az üzemi pártszervezet tagjainak személyes példamutatása, jó agitációs munkája. így mozgósították a pártonkívülieket is a feladatok teljesítésére. Az üzemi pártszervezet egyre nagyobb mértékben érvényesíti vezető szerepét. A tagság politikai nevelését az egyes termelési szakaszokon alakult pártcsoportok végzik. A pártszervezet tagjai résztvesznek a harmadfokú pártiskolázáson, míg az efsz tagsága szövetkezeti munkaiskolát látogatja. A szövetkezet vezetősége támogatja az egyesült községek kulturális és sportélet! tevékenységeit is. A szövetkezetnek jól működő SZISZ és OSSZBSZ szervezete van.

Végezetül felmondhatjuk, hogy mind az öt községben szorgalmas, dolgos nép lakik. Így az adottságok jók. Meggyőződésből állíthatjuk, hogy a soron levő esztendő a szövetkezetben újabb lendületet ad a fejlődésnek. A következetes irányító, vezető és ellenőrző munka megoldja a még előforduló problémákat, s valóra váltják a CSKP XV. kongresszusának reájuk vonatkozó határozatait. ILLÉS BERTALAN