Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-02-14 / 6. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. február 14, 4 A mezőgazdaság A szövetkezeti munkaiskolák V. tananyaga A SZOCIALISTA JOG FELADATA A MEZŐGAZDASÁGBAN Á szocialista jog a szocialista társadalom építésének aktív eszköze. Fontos társadalmi viszonyokat szabályoz, ezért a jog megtartása egyike a legfontosabb társadalmi kérdéseknek. Szilárdítja és fejleszti a szocialista társadalmi viszonyokat, erősíti az állampolgárok jogbiztonságát és helyzetét. A szocialista társadalom jogrendje a dolgozók érdekeit erősíti és védi. Szükséges, hogy a dolgozók ismerjék szocialista társadalmunk jogrendjét, öntudatosan fejlesszék ígazságérzetüket, s tiszteletben tartsák a törvényeket. A szocialista jog a mezőgazdaságban is aktív szerepet tölt be, elmélyíti a CSKP gazdaságpolitikájának megvalósítását. Eszközül szolgált a kizsákmányoló osztályok korlátozásához, később pedig teljes felszámolásához. A további szakaszban — a mezőgazdaság szocialista átépítésének befejezése után — a szocialista jog, a szocialista gazdálkodási formák megerősítésére, az állami gazdaságok és az efsz-ek szilárdítására és fejlesztésére, a szocialista termelési és társadalmi viszonyok elmélyítésére irányult. A mezőgazdasági szövetkezeti törvény AZ 01 MEZÖGAZDASAGI szövetkezeti jogszabalyozas SZÜKSÉGESSÉGE Á csehszlovák mezőgazdaság a CSKP vezetése alatt, a szocialista állam és a munkásosztály hatékony támogatása mellett mélyreható társadalmi-gazdasági változásokon ment át. Megvalósult a CSKP IX. kongresszusán kitűzött cél: a falun gyökeret vertek és megerősödtek a szocialista termelési viszonyok. A szocialista mezőgazdaságban szokatlanul gyors ütemben növekedett a termelés hatékonysága és a munkatermelékenység. A szocialista termelési viszonyok szilárdulása és a mezőgazdaság termelési-műszaki alapjának minőségi átalakulása következtében a szocialista mezőgazdaság az egész népgazdaság jelentős stabilizáló tényezőjévé vált. Ezt az 1968— 1969-es válságos évek tapasztalatai is megerősítették. A mezőgazdasági dolgozók politikai aktivitása és kezdeményező munkája alapján sikeresen teljesítjük a CSKP XIV. kongresszusának célkitűzését: az élelmiszerfogyasztás növekedési többletét saját termelésünkből fedezzük. Az élelmiszerek egyes fajtáiból teljesen önellátókká váltunk. A szocialista termelési viszonyok, az új technika és az Ipari munkamódszerek fokozatos bevezetése alapjaiban megváltoztatták a mezőgazdasági munka jellegét és a társadalmi viszonyokat. Az egységes földmüvesszövetkezetekre vonatkozó 49/1959-es számú törvény a mezőgazdaság szocialista átépítésének befejező szakaszában lépett érvénybe. Azóta az efsz-ek szervezési és gazdasági szempontból megerősödtek, megváltoztak. Amíg például az 1959—1960-as években több mint 12 000 volt az efsz-ek száma, körülbelül 300 hektár mezőgazdasági átlagterülettel, addig 1974 kezdetén az efsz-ek száma 2782-re csökkent, átlagterületük azonban több mint 1500 hektárra növekedett. A szövetkezeti szektor a mezőgazdasági földterületnek körülbelül 60 százalékát műveli, s a bruttó mezőgazdasági termelésnek mintegy 67 százalékát adja. A CSKP XIV. kongresszusán kitűzött feladatok teljesítésével az efsz-ek átható sikereket értek el a termelésben és a gazdálkodásban. Az efsz-tagok munkadíjazása elérte az átlagos munkabér színvonalát, megerősödött a munkások és a szövetkezeti földművesek szövetsége. A szövetkezeti gazdálkodás színvonalának ma már nem felel meg az efsz-ek és a szövetkezeti tagok társadalmi és jogi helyzete, annak jelenleg érvényes jogi rendezése. A törvényből különösen hiányoznak a fejlődő kooperációs viszonyokra, az efsz-ek belső irányítására, valamint a tagság munkajogi viszonyaira vonatkozó rendelkezések. Mindez fékezi a szövetkezeti gazdálkodás továbbfejlődését. Az egységes földművesszövetkezetekre vonatkozó törvény a mlntaalapszabályokkal eyütt aktív szerepet töltött be az új termelési viszonyok érvényesítésében és a szövetkezetek szilárdításában. A fejlődés jelenlegi szakaszának azonban már nem felel meg. Elégtelenül fejezi ki azokat az új Jelenségeket, amelyek a társadalom és az efsz-ek érdekeinek megfelelően fokozatosan előtérbe kerülnek. A CSKP XIV. kongresszusa feladatul adta a mezőgazdaság gyors fejlesztését, a tudományos és műszaki haladás eredményeinek gyakorlati bevezetését, a koncentráció, a szakosítás és a kooperáció kiszélesítését, az ipari termelési módszerek érvényesítését, az Irányítás és a munkaszervezés tökéletesítését. A szövetkezeti gazdálkodás további progresszív fejlesztése, a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődése, a szövetkezeti földművesek jogi helyzetében és munkájában bekövetkezett változások, valamint az efsz-tagok szociális biztonságának megerősödése egyaránt szükségessé teszik e viszonyok új jogszabályozását. Ezeket a kérdéseket már a CSKP XIV. kongresszusa és a CSKP KB 1972-es áprilisi plénuma is szem előtt tartotta. A szövetkezeti törvényjavaslat tézisei az efsz-ek VIII. kongresszusát megelőző vitában, valamint a kongresszusi tárgyalásokon is szerepeltek. AZ Ül JOGSZABALYOZAS CÉLJAI ÉS ALAPELVEI A mezőgazdasági szövetkezeti törvény indoklő jelentése szerint az új jogszabályozás alapvető céljai a következők: # az egységes földművesszövetkezetek szerveinek hatáskörét az új feltételeknek és feladatoknak megfelelően kell átformálni, ahogy azt a nagy termelési egységek kialakítása, az irányítás új, magasabb formáinak érvényesítése, valamint a szövetkezeti földművesek irányításban való részvételének elmélyítése megköveteli; # meg kell erősíteni a szocialista állam szerveinek szervező és irányitő szerepét az egységes földművesszövetkezetek és a szocialista mezőgazdasági szövetkezeti szervezetek tevékenységével kapcsolatban; # ki kell szélesíteni a közös művelésbe vont földterület szövetkezeti használatának jogát oly mértékben, hogy a szövetkezetek használatba vehessék azokat tevékenységük valamennyi Irányzatában; ezt a jogot egységesíteni kell azokkal a jogi előírásokkal, amelyek alapján a szocialista mezőgazdasági szervezetek a mezőgazdasági területeket használják; # a szocialista munkajog általános alapelveinek érvényesísésével közelebb kell hozni egymáshoz a szövetkezeti földművesek és a többi dolgozó helyzetét a munkaviszony kérdéseiben; # meg kell teremteni a szükséges feltételeket az efsz-ek közötti kölcsönös együttműködés, valamint más — főleg mezőgazdasági — szervezetekkel való együttműködés megfelelő formálnak fejlesztése számára. A mezőgazdasági szövetkezeti törvényt úgy fogalmazták meg, hogy elősegítse az efsz-ek szocialista mezőgazdasági nagyüzemi vállalatokká formálásának folyamatát, amelyek a szervezés belső feltételei között kihasználják a termelés, a tervezés és a nyilvántartás ipari jellegű módszereit, a vállalaton belüli önálló elszámolás rendszerét, külső kapcsolataikban pedig kihasználják a kooperáció és az integráció előnyeit, ahogy azt a CSKP XIV. kongresszusa, valamint a CSKP KB Elnökségének és a szövetségi kormány elnökségének 1971-ben jóváhagyott irányelvei célul tűzték. A MEZÖGAZDASAGI SZÖVETKEZETI TÖRVÉNY TARTALMA ÉS FELOSZTÁSA Előszó Bevezető határozatok i- 5 § Első rész Az efsz jellege és feladatai 8-11 § A szövetkezet tevékenységének és gazdálkodásának tárgya 12--14 § Második rész A szövetkezeti tagság A tagsági viszony keletkezése 15--18 § A tagsági viszony megszűnése 19--25 § Harmadik rész A szövetkezet szervezése, irányítása és Igazgatása 28 § A szövetkezet szervei 27--32 § A szövetkezet bizottságai és gazdasági vezetése 33--35 § Negyedik rész A földterület egyesítése és a többi termelőeszköz szövetkezetesítése 36 § A szövetkezeti használati jog 37--44 § Ötödik rész Munkaviszony a szövetkezetben 45--46 § A munkafeltételekre vonatkozó egyezmény 47--52 § Üdülési szabadság 53--57 § A munka díjazása 58--59 § Hatodik rész ‘ A szövekezeti fegyelem 60 § Fegyelmi intézkedések 61--65 § Hetedik rész Felelősség az okozott károkért A károk megelőzése 06--88 § A tag felelőssége kötelességének teljesítése közben » vagy azzal összefüggésben okozott kárért 69--76 § A szövetkezet felelőssége 77--81 § Nyolcadik rész Vitás kérdések a szövetkezet és a tagok között 82--89 § Kilencedik rész Együttműködés a mezőgazdaságban 90--91 § Közös mezőgazdasági vállalat 92--97 § Tizedik rész A szövetkezet egyesülése és megszűnése 98-•104 § Tizenegyedik rész Felügyelet a szövetkezetek és más szervezetek tevékenysége felett 105-108 § Tizenkettedik rész Közös, átmeneti és zárőhatározatok 109-■118 § A MEZÖGAZDASAGI SZÖVETKEZETI TÖRVÉNY ALAPVETŐ RENDEZÉSE Az efsz-ek, az efsz-tagok és a szövetkezeti együttműködés intézményeinek jogi helyzetét az alábbi rendelkezések tartalmazzák: — A mezőgazdasági szövetkezeti törvény, — Az efsz-ek mintaalapszabályai, — A mezőgazdasági szövetkezeti törvény érvényesítésére vonatkozó kormányrendelet, — A mezőgazdasági szövetkezeti törvény érvényesítésére vonatkozó hirdetmények, Illetve a kormányrendelet részletes lebontására vonatkozó hirdetmények. Az új elrendezésben a végrehajtási rendelkezéseknek, kormányrendeleteknek és hirdetményeknek nagyobb jelentőségük van mint eddig. Az efsz-ek a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelemzésügyi Minisztérium által kiadott minta szerint kidolgozzák a munkarendet, a szervezési és tárgyalási rendet, amelyek részletesen szabályozzák az efsz-ek belső viszonyait. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a mezőgazdasági szövetkezeti törvény alapvető rendelkezéseit. A MEZÖGAZDASAGI SZÖVETKEZETEK HELYE A SZOCIALISTA TÁRSADALOMBAN A szocialista mezőgazdasági szövetkezetek szocialista gazdasági rendszerünk elválaszthatatlan részei, amelyekben főleg az önkéntesség, az állami irányítás, a szövetkezeti demokrácia, a tagok, a szövetkezet és az egész társadalom érdekegysége, a tervszerűség, a szövetkezeti vagyon védelmének, s a szocialista tulajdon két formája közelítésének az elve érvényesül. Ezeket az alapelveket a törvény rendelkezései pontosan és részletesen meghatározzák. az Állam és a szövetkezetek viszonya Az egységes földmüvesszövetkezeteket, esetleg a további szervezeteket és kooperációs társulásokat, amelyek az együttműködés fejlesztése során keletkeznek, az állam Irányítja, éspedig úgy, hogy gazdasági tevékenységükkel minél Jobban kielégítsék a társadalom szükségleteit. Az állami irányítás alapelve a szocialista állam gazdasági-szervező és kulturálisnevelő szerepéből indul ki. A szocialista állam és szervei döntő mértékben gondoskodnak a mezőgazdasági szövetkezetek szocialista fejlődéséről. A szocialista állam Irányító szerepe az efsz-ek fejlődésével párhuzamosan állandóan növekszik. A szocialista mezőgazdaság progresszív fejlődésének, a szakosítás, a koncentráció és a kooperációs kapcsolatok elmélyítésének, a nagy gazdasági egységek kialakításának biztosítása elkerülhetetlenül szükségessé teszi a tervszerű, átgondolt irányítást az egyes járások, kerületek, köztársaságok és az egész ország keretei között. Az állam gondoskodik a szövetkezetek és a többi szervezet tevékenységének egységes feltételeiről, valamint arról, hogy a szövetkezeten belüli előírások (főleg az alapszabályok, a szervezési és tárgyalási munkarend és a munkadíjazási szabályzatok) összhangban legyenek a helyi feltételekkel és az érvényes jogrenddel. Az állam a gazdasági elemzések, valamint a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság fejlesztésének műszaki-gazdasági koncepciója alapján gazdaságilag hatékony intézkedésekkel, népgazdasági tervekkel, gazdasági szabályozókkal, jogi előírásokkal és politikai-gazdasági intézkedésekkel irányítja a mezőgazdasági szövetkezeti szervezetek gazdasági tevékenységét. A mezőgazdasági szövetkezeti szervezetek gazdasági tervei a népgazdaságfejlesztés állami terveiből indulnak ki. Az állam sokoldalú politikai, szervezési, gazdasági, szakmai és kádersegitséget nyújt a szövetkezeteknek és a többi szervezetnek szocialista fejlődésük elmélyítéséhez, a termelés állandó fejlesztéséhez, a szövetkezetek és az egész társadalom érdekeinek egyre tökéletesebb kielégítéséhez. AZ EFSZ-EK KONGRESSZUSAI Az új mezőgazdasági szövetkezeti törvény az állami irányítás elmélyítését a szövetkezett demokrácia fejlesztésével szoros és elválaszthatatlan összefüggésben értelmezi, előtérbe helyezve a szövetkezeti tagok aktív és kezdeményező részvételét a szövetkezeti ügyek irányításában. A törvény szabályozza az efsz-ek konferenciáinak és országos kongresszusainak összehívását, kiemeli azok jelentőségét és demokratizmusát. Az efsz-ek kongresszusait a szövetségi kormány hívja össze, szoros együttműködésben a Nemzeti Front Központi Bizottságával, valamint az SZSZK Szövetkezeti Földművesek Szövetségével. AZ EFSZ JELLEGE ÉS FELADATAI A mezőgazdasági szövetkezeti törvény szerint az efsz a dolgozó földművesek és más dolgozók önkéntes társulása a közös szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelésben. Népi szövetkezet és egyúttal önkéntes társadalmi szervezet. Ez összefügg az efsz-ek szövetkezeti jellegével. Az efsz-eket ez a kettős jelleg különbözteti meg az állami gazdasági szervezetektől. Az efsz egyúttal a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének alapszervezete. Az efsz jogi személy, olyan jogokkal ruházható fel, s olyan kötelezettségeket vállalhat, amelyek összhangban vannak gazdasági .tevékenységével és társadalmi szerepével. A törvény meghatározza az efsz feladatait, amelyek teljesítése során az efsz-ek megtartják az érvényes jogrendet és a szocialista törvényességet. Az efsz keletkezésének feltételei: az alakuló tagsági gyűlés határozata az efsz alapításáról, az efsz alapszabályainak elfogadása, a szövetkezeti szervek megválasztása, végül pedig a jnb beleegyezése a járási mezőgazdasági igazgatóság véleménye alapján. Az eddigi hagyományoknak megfelelően az új rendezés keretében is megmaradnak az efsz-ek mintaalapszabályai, melyek szerint az efsz-ek kidolgozzák saját alapszabályaikat. A mintaalapszabályokat azok változásait és kiegészítéseit a szövetségi kormány rendelet formájában adja ki, miután megtárgyalta azokat a CSSZSZK Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságával. Az efsz-ek alapszabályai a helyi feltételeknek megfelelően részletesen rendezik az efsz belső viszonyait. Az alapszabályokat a tagsági gyűlés fogadja el, s a járási mezőgazdasági igazgatóság véleményezése alapján a jnb hagyja jóvá. A jnb nyilvántartásba veszi az alapszabályokat, azok változásait és kiegészítéseit. A SZÖVETKEZET TEVÉKENYSÉGE Az efsz fő tevékenysége a mezőgazdasági nagyüzemi termelés, amely más tevékenységre is kiterjed, amennyiben azok a mezőgazdasági nagyüzemi termelés hatékonyságának növelését szolgálják, biztosítják a termelés folyamatosságát és a szövetkezet termelőerőinek teljes kihasználását. A Gazdasági Törvénykönyv 18. §-a értelmében a tevékenység tárgyát képezheti a szervezetben előállított termékek kiskereskedelmi értékesítése, azok értékesítés előtti feldolgozása, valamint az értékesítéssel összefüggő munkák végzése, amennyiben más jogi előírások ezt nem korlátozzák. A mezőgazdasági szövetkezeti törvény nem zárja ki a munkák és szolgáltatások nyújtását más szervezeteknek vagy személyeknek, amennyiben azok alkalmi, ritkán előforduló és rövid ideig tartó tevékenységek. A mezőgazdasági szövetkezeti törvény lényegében változatlanul átvette az efsz-ek melléküzemági termelésére vonatkozó szigorú előírásokat. Az efsz engedély alapján folytathat melléküzemági termelést a tagság egész évi foglalkoztatásának, a termelőeszközök, a saját és a helyi anyagi források kihasználásának érdekében, valamint a társadalmi szempontból hasznos termelés és szolgáltatások végzése céljából. Melléküzemági termelést nem szabad folytatni a mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztése rovására, s nem lehet jogtalan gazdasági előnyök forrása. A melléküzemági termelés végzésére vonatkozó engedélyt a jnb adja ki a Járási mezőgazdasági igazgatóság véleményezése alapján; az engedélyezést feltüntetik a vállalati regiszterben is. Ha a társadalmi érdek úgy kívánja, a jnb az engedélyezést visszavonhatja. SZÖVETKEZETI MUNKAISKOLA
