Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-01-10 / 1. szám

SZABAD FÖLDMOVES 1976. Január 10. 10 A datolyapálmák és olajfák országában... Az Irpinla óceánjáró, melynek fedélzetén a Földközi tenger tükrét jártam, éjfél után indult el Mallorcából, két tizenötezer lóerős Flat motor hajtotta. Vígan szelte át a hullámokat Afrika felé és reggel nyolc órára meg­érkezett Tuniszba. Tunisz történelmi ország. Hasonló nevfl fővárosa állí­tólag még régibb település, mint a tőle 12 kilométer­nyire fekvő Karthágó. Bőven öntözte a történelem esője. Urai voltak a pünok, rómaiak, vandálok, arabok, törö­kök s legutóbbi időben a franciák. A nagy októberi for­radalom és az általa hirdetett népi önrendelkezési jog azonban fokozottabb harcra buzdította az arabokat. Háromszor kísérelték meg a lázadást a „bitorlókkal“ szemben (1882 1886, 1915), de szabadságtörekvésüket a franciák mindig vérbefojtották. A szocializmus győzelme azonban új tüzet lobbantott fel az afrikai országokban, melynek már az imperializmus sem tudott ellentállni, s így Tunisz 1957. július 25-én önálló ország lett, lerázta a bejek uralmát is, köztársasággá vált. A köztársaság megalakulása után mindjárt hozzáláttak a reformok véghezviteléhez. Már a következő évben végrehajtották a földreformot, mely a tulajdonosoknak csak 50 hektárt hagyott meg. 1964-ben államosították a gyarmatosítók földjeit és ezzel megteremtették a szövetkezeti gazdál­kodás lehetőségeit. 1962. és 1971. között sok nagyválla­latot államosítottak, de a magánvállalkozók lehetőségeit meghagyták. Hát mit láttunk ebben az „új“ Tuniszban? Elsősorban megállapítottam, hogy a kikötő igen messze esik magá­tól a fővárostól, vagy hat kilométernyire és autóbusz­állomást hiába kerestem, viszont a taxik korántsem vol­tak olcsók. Persze elmentünk a fővárosba, melynek ma 680 ezer lakosa van. Tunisznak is meg volt az a kettős arca, ami a modern arab nagyvárosokat általában jel­lemzi. Mikor főutcáján a Burgiba-allén sétáltunk, felhőkar­colók és igen szép épületek közt, Európában éreztük magunkat. Kiemelkedő volt az európai stílusban épült székesegyház, de épp így megfogott minket a Bardo múzeum arab épülete is. Meg is tekintettük a múzeumot, mely értékes tárgyakban tárta fel Tunisz múltját. Az izlám múzeum értékes tárgyakat tartalmazott. Szép és modern volt a Belvedere park, az arab építkezés pompás remeke. Lenyűgözött Burgiba elnök palotája is (a nyári lak szintén), mely előtt színes ruhában két őr sétált szabályos léptekkel. De az arab negyed, a Kasba itt is szűk és piszkos utcákból állt, minden épülete csupa üzlet, bazár volt. Lehetett is itt mindent kapni és az iparosok szurtos kis lyukakban készítették az éksze­reket, bizsukat, hímzéseket, tőröket, bőrárukat, vagy az igen szép keramikai tárgyakat. A hajón azt a furcsa utasítást kaptuk, hogy dinárjainkat vásároljuk el, mert a megmaradt dinárokat a hajó bankja nem váltja vissza. Nem volt sok dinárunk, dehát mindenki igyekezett őket elvásárolni, és erre a legjobb lehetőség a Kasbában nyílt, nem pedig az elegáns üzleteiben. Egy tizedét kínáltuk fel a kért árnak, néha félórákat is alkudoztunk és ha elértük is az egytizedet, ami ritkán sikerült, ak­kor is az volt az érzésünk, hogy az arab utcai árus vagy kereskedő így is sokat nyert rajtunk. Dehát kíváncsi voltam a vidékre is, meglátogattam Sidi-Bou-Sait. Nem volt éppen tipikus tuniszi falu, mert igen sok turista látogatja és így nagy része áttért a ke­reskedelemre, de azért amit akartam, megtudtam a fa­lusi életről. Megállapítottam, hogy a tuniszi földműves igen szegényes sorban ól és egész primitív eszközökkel műveli földjét. Pedig hát az ország lakosságának 70 szá­zaléka földműves. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy Tu­nisz sivatag, és a Kls-Atlasz lejtőin babér és mirtusz nő, de sok ott a narancs, citrom, mandarin, és szőlő is. A tuniszi borok kitűnőek, de az araboknak nem szabad élvezniük, ezt a Korán tiltja, s így nagyrészt exportál­ják őket. Igen sok Itt a datolyapálma, három és fél mil­lióra taksálják számukat és rengeteg az olajfa, csak prés van itt vagy kétezer, és Tunisz olajexportja olyan nagy, hogy világviszonylatban is előkelő helyen áll. Háziállataik a teve és szamár. Igen fontos exportcik­kük még a „halfa“, mely főként Közép-Tuniszban nő, s melyet papírkészítésre küldenek ki, itt takarmányként és tüzelőként használják. Az éghajlat nagyon kedvező, a tengerpart a francia Riviérára emlékeztet, és az át­lag-hőmérséklet 25 fok, de elviselhető a 42 fokos hőség is, mely akkor áll be, ha a Szahara felől a sirokkó szá­guld végig, mert a teingerpart felől állandóan kellemes szél fúj. Évente 80—120 az esős nap. Jelentékeny a vi­dék ipara is, Kairuán vagy Gafá „perzsa“ szőnyegei vi­lághírűek. Foszfát-termelésük valaha első volt az egész világon. Persze nem hagytam ki utamből a történelmet sem, és autón felkerestem Karthágó romjait. Mikdr a rómaiak elfoglalták vagy 700 ezer ember élt benne. A rómaiak felégették, ami három hétig tartott. Lerombol­ták, lakóit lemészárolták vagy rabszolgaságba hurcol­ták. Ma csak a „Hannival-bazár“ emlékeztet itt a régi időkre, melyben drága pénzért lehet csecsebecséket vásárolni. Dehát Karthágó helyén létesítették később a rómaiak az Africa nevű tartományt, melyről később az egész földrész kapta nevét, ezt viszont az arabok meg a spanyolok semmisítették meg. Ma Karthágóból csak néhány rom, főként a fürdő, vízvezeték és ciszternák maradtak fenn romokban, ezeket is mindenütt alátá­masztják. Hasonló a helyzet a többi római emlékekkel a túniszi tengerparton, itt-ott maradt fenn egy-egy épü­let. A romokat elözönlik a turisták a világ minden ré­széből, természetesen Csehszlovákiából is. Szép és színes országban jártam, mely élénk kereske­delmi kapcsolatban áll a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. Mártonvölgyi László Bármilyen ziman­­kós is az idó, a randevúról nem szabad elkésni. Foto: —tt— ♦J« «$♦ ♦$» «$♦ «$♦ «£♦ *1* *1* ♦> «£♦ v *1* *1* *1* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ •! Népi tánceg a Bodrogközben Bodrogköz népi tánckultúráfa régi hagyományra tekint vissza. Néhány tánccsoport mindig működött üzemek­ben, iskolákban, intézmények mellett, de országos hírt és tekintélyt alig szereztek. Tavaly azonban Bodrogköz­ben alakult egy csoport, s 1975-ben tucatnyi jellépés von mögöttük. Bodrogköz még alig ismeri őket. Sokkal inkább számon tartják az együttest a különböző rendezvénye­ken, ahol a közönség tapsa jelzi a sikert. Nagy utat tett meg egy év alatt a Kráľ. Chlmec-i tánccsoport. Az első hónapokban alkalmi fellépésekkel „házon belüli" szereplésekkel figyel­tetett fel magára, de csírája lett a későbbi táncos kollektívának. Ez év nyarán már azon munkálkod­tak, hogy megfeleljenek az együttes követelményeinek. Júniustól kezdve a rendezvényeken rendszeresen szere­peltek ónálló műsorral. Ekkor erősö­dött meg az együttes művészi veze­tése is. Ettől az Időtől kezdve a Kráľ. Chlmec-i Művelődést Központ és a CSEMADOK Járási bizottsága közösen tartja fenn az együttest. A művelődési központ sokat költ az együttesre. Kell a pénz az utazások­ra, a ruhák karbantartására, újabb felszerelések vásárlására, tiszteletűi­­jakra. A járási nemzeti bizottságtól is kaptak támogatást. Ruhákat vásárol­tak és egyéb felszereléseket. Kevés pénzt nem gond elkölteni, sokat fel­emészt az utazási költség. Havonta mintegy ötezer' koronára rúg az ősz­­szes kiadás. Változások a közlekedési szabályzatban Társadalmunk politika), gazdasági és kulturális fejlődése, valamint a motorizmus és az idegenforgalom egyre nagyobb arányú térhódítása megköveteli, hogy a közúti forgalom biztonságos, gyors és megbízható le­gyen. Ennek a követelménynek csak úgy tehetünk eleget, ha több más té­nyezó mellett bevezetjük a közúti for­galom szabályainak módosítását is. Ez nagy mértékben hozzájárul sok jelentős feladat teljesítéséhez, a köz­úti forgalomban résztvevő személyek életének és testi épségének, valamint az egyéni és köztulajdonban levő va­gyontárgyak hatékony védelméhez. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Szövetségi Belügyminisztériuma en­nek érdekében adta ki 1975. július 23-án kelt 100. számú hirdetményét a közúti forgalom szabályairól. Ezek az új szabályok 1978. január 1-én lépnek életbe. A gépjárművezetőknek tehát már csupán néhány hét áll rendelke­zésükre, hogy az új szabályokat ala­posan és felelősségteljesen megismer­jék. Az alábbiakban vizsgáljuk meg azo­kat a leglényegesebb változásokat, amelyek a biztonságos és gördülékeny közúti forgalom szempontjából a leg­fontosabbak. A gépjármüvek haladási sebességével kapcsolatos változások ismerete és betartása például első­rendű fontosságai bír. A lakott terü­leteken történő áthaladáskor reggeli öt és esti 23 óra között a megenge­dett legnagyobb érasebesség az eddi­gi 50 km helyett 60 km. Ez a körül­mény nemcsak a gépjárművezetőket, hanem a gyalogosan közlekedőket is fokozottabb éberségre kötelezi. A la kott területek kezdetét és végét jelző táblákat egyébként nemzetközi egyez mény alapján cserélik ki. Az új szabályok természetesen — és nagyon helyesen — a gyalogoso­kat is fegyelmezett közlekedésre kö­telezik. Míg az útkereszteződéseken a gépjárművezetőknek fokozott figyel­met kell szentelniük a gyalogosan közlekedők testi épsége megóvására, addig a gyalogosok is — elsősorban JANÜÄR 1-TC a nagyvárosokban — a számukra lé­tesített fényjelzések alapján az alul- és felüljárók igénybevételével köte­lesek közlekedni. Ami a haladási sebességet illeti, az új szabályok előírják, hogy a gépjár­művezető mindig a képességeivel, ko­csija tulajdonságaival, a szállított ra­kománnyal és a légköri viszonyokkal összhangban fokozza, illetve csök­kentse a haladási sebességet. A sebes­ség csak olyan lehet, hogy a gépjár­művezető a kocsiját bármily körül­mények között képes legyen megállí­tani, vagyis ura legyen a helyzetnek. L ÚJ KRESZ! Nehezen áttekinthető útszakaszon csakis olyan sebességgel szabad ha­ladni, amely lehetővé teszi a várat­lan akadályok felbukkanása esetén is a biztonságos megállást. Rossz látási viszonyok esetén úgy kell csökkente­ni a haladási sebességet, hogy a ko­csi féktávolsága ne legyen nagyobb mint a fényszórók hatósugara. Az új előírás fokozott figyelmessé­get és tapintatot követelnek meg a gépjárművezetőktől azon személyek­kel szemben, akik mint süket, süket­­néma, vagy világtalan egyének a testi fogyatékosságukra figyelmeztető kar­szalagot vagy egyéb megjelölést vi­selnek, továbbá az olyan gépkocsi­­vezetőkkel szemben, akik testi fogya­tékos személyeket szállítanak, vagy a gépkocsijukon feltüntetett jelzés ta­núsága szerint maguk is süketek. De az a fokozott mértékű tapintat és figyelmesség kötelező a tanulóveze­tőkkel és az autéiskolák jelzéseivel ellátott gépjárművekkel szemben is. Az új szabályok a környezetvéde­lemmel kapcsolatos intézkedéseket is tartalmaznak, melyeknek célja a le­vegő szennyeződésének csökkentése. Az új szabályok értelmében tehát ti­los feleslegesen járatni a gépjármű­vek motorját, például a hideg motor bemelegítése végett tilos feleslegesen igénybevenni a gépjárműveket, pél­dául olyan alkalmakkor, amikor a fiatalok a lakott területeken belül „motorkerékpár-versenyt“ rendeznek. Egyébként a motorkerékpárok veze­tőit is több új intézkedés érinti, ja­nuár elsejétől például nem csupán a motorkerékpár vezetője, hanem a hátsó ülésen vagy az oldalkocsiban helyet foglaló utas számára is tilos menet közben a dohányzás. A 100. számú hirdetmény gondol arra a gyakran már ízléstelen és kor­látlan mértékben mutatkozó és egyre tejedő rossz szokásra is, hogy szá­mos gépjármű tulajdonosa különféle „csíkozással“, színes ákombákommal „kidíszíti“ a kocsiját. Ez csak olyan mértékben és formában történhet — az új szabályok értelmében —, hogy a magánszemélyek, esetleg vállalatok birtokában levő így „feldíszített“ ko­csit ne lehessen összetéveszteni a közbiztonsági szervek megkülönböz­tető jelzését viselő gépkocsijával. A két- vagy többsávos utakon bár­mely sávot fel lehet használni a köz­lekedés céljából, s ez nem tekintendő előzésnek, ha az egyik sávban a jár­művek nagyobb sebességgel haladnak. A nagyobb városokban külön sávokat jelölnek ki az autóbuszok és trolibu­szok számára. Ezek a sávok szagga­tott fehér vonallal lesznek az úttes­ten megjelölve, esetleg összefüggő vonallal, amely mellé a „BUS“ felirat lesz festve. Az autóbuszok és trolibu­szok számára fenntartott közlekedési sávokra külön táblák fogják felhívni a többi gépjárművezető figyelmét e kijelölt sávok előtt. Ezekbe a kije­lölt közlekedési sávokba a többi gép­­járművezetők csak előzés, mellőzés, letérés vagy az útra történő behajtás esetén közlekedhetnek. Ha az autó­busz vagy a trolibusz besorakozik a többi jármüvek közé — ezt a többi járművezetőnek a haladási sebesség csökkentése vagy esetenként a jáT- mű megállítása által kell támogatni. A járdaszigetek mellett a gépjármű­vek csak jobbról haladhatnak, balról csak akkor, ha jobbra valamilyen akadály van, vagy ha a baloldali ha­ladás. biztonságosabb a jármű vagy a rakomány terjedelmét tekintve. Végül még egy fontos változás a nagyvárosi forgalom szabályaiban: A körforgal­mat jelző útjelző tábla ezentúl csak irányjelző táblaként értelmezendő, megszűnik tehát a körforgalomban haladó járművek előnye és a jobbról érkező gépjárműveknek lesz elsőbb­ségük. A belügyminisztérium 100. számú rendelete, amely 1976 január elsején lépett életbe, elsősorban számunkra, motorosok számára készült. Nem vi­tás tehát, hogy az új szabályok fe­gyelmezett és pontos betartása első­sorban a mi érdekünk, életünk, testi épségünk és járművünk, valamint má­sok életének, testi épségének és jár­művének megvédése érdekében! Sági Tóth Tibor A 45 tagú együttes léte, fejlődése, a művészeti munka tökéletesítése azonban csak részben függ össze az anyagiakkal. A jövőben vendégkoreo­gráfusokat is szeretnének meghívni a nehezebb táncok betanítására. Ma már ez nem ritka az ilyen együttesek életében. Főként a CSEMADOK Köz­ponti Bizottságának szakembereire számítanak egy-egy fellépés művé­szeti irányításánál. Az együttes felnőtt olyan táncszámokhoz is, mint a most legnépszerűbb, legszebb, egyben leg­nehezebb rengeteg motívumot tartal­mazó „Magyar verbunk“. Ez a jelen­legi műsor koronája. Fennállásuk óta tucatnyi táncot tanultak be és adtak elő. Most már sor kerülhetett a minőségi követelmé­nyek fokozására, hiszen az igények folytotn nőnek. A táncosok csak ak­kor tudják megállni a helyüket az erős mezőnyben, akkor tarthatnak számot a közönség érdeklődésére, ha képesek megújítani tudásukat, ha mind magasabb szinten táncolják Bodrogköz népművészetének hagyo­mányait. Fárasztó próbák sokasága előzi meg a fellépéseket. Erről van a legtöbb szava Kassat Bélának az együttes ve­zetőjének. Hetente többször tartanak próbát. Ez nem kis megerőltetéssel, a pihenésről való lemondással jár az együttes tagjai részéről, akik Bodrog­köz falvaibái szívesen jönnek, mert életelemük a tánc. De a jó szándék, a lelkesedés mellé a szorgos tanulás, kitartás is nélkülözhetetlen, ami szin­tén nem hiányzik. A bodrogközi táncegyüttes szerep­lése tehát az 1975-ös évben sikeres volt. Felléptek á Gombaszögi Orszá­gos Dal- és Táncünnepélyen, részt vet­tek a.CSEMADOK járási bizottsága által rendezett számos rendezvényen. Időközben megújították az együt­test, átalakították és felfrissítették a népi zenekart. Három népdaléneke­sük is van. lépéseket tettek az után­pótlás megszervezésére is. Az együt­tes tagjai fiatalok, munkások, peda­gógusok. Nem az egyéni teljesítményeket szorgalmazzák, hanem a közös pro­dukciók tökéletesítését. Ez megnyil­vánult a „Szüreti", vagy a „Menyecs­ke“ tánc színvonalában. A táncegyüt­tes tudatában van annak, hogy a kö­zönséget minden alkalommal meg kell nyerniük, és a közönség sohasem ugyanaz, mindig változik. Ezért ké­szülnek nagy kitartással minden fel­lépésre. Reméljük, a közeljövőben a bodrogközi közönség Is jobban meg­ismeri művészetüket. Illés Bertalan

Next

/
Thumbnails
Contents