Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-06-19 / 24. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. Június 19. A nagyteljesítményű arató-cséplő gépek csoportos alkalmazása As elmúlt évtizedben gabonatermesztésünk jelentős fejlődésen ment keresztül. Ezt az új nagyhozamú fajták használata, a korszerű agrotechnikai eljárások kialakítása, a munka racionális szervezése, és nem utolsósorban a magas színvonalú gépesítés jellemzi. A fejlődési folyamat eredményeként — az 1985-ös évhez viszonyítva — gabonatermesztésünk megduplázódott. Közismert tény, hogy a gabonatermesztés keretében a legigényesebb munkaművelet az aratás, s ezen a téren a műszaki továbbfejlesztés a gazdaságos termelés fontos tényezője, mert általa a magveszteség és az élőmunka szükséglet csökkenése érhető el. Ma már általánosan használatosak a 4—5 kg másodpercenkénti áteresztőképességű betakarltógépek, melyek a 3 százalékon aluli veszteség elérését és az egy hektár betakarítására fordított élőmunka szükségletnek 5—10 órára való csökkenését eredményezték. A további haladás érdekében azonban a mai termelési viszonyok megkövetelik az arató-cséplőgép park felújítását és az eddigi betakarítógépeknek sokkal nagyobb teljesítményűekkel való helyettesítését, melyek másodpercenként átlagosan 8—10 kg áteresztőképességgel rendelkeznek, s lehetővé teszik a hektáronkénti élőmunka szükséglet 5 órán aluli csökkenését. A következő időszakban a szovjet Koiosz jelű arató-cséplőgépek képezik az inovációs folyamat bázisát. A nagy teljesítményű betakarítógépek használata szükségessé teszi a korszerű munkaszervezés módszereinek széleskörű elterjedését — elsősorban az aratócséplőgépek csoportos alkalmazását. A KOLOSZ JELŰ ARATO-CSÉPLÖGÉP Amennyiben a közeljövőben a szovjet Koiosz jelű arató-cséplőgép nagyméretű elterjedésével számíthatunk, nem árt ha megismerjük a fontosabb műszaki jellemzőit. Ez az első aratócséplőgépünk, mely másodpercenként 8 kg-os áteresztőképességet ér el. A cséplőberendezés két cséplődobból áll. Ezek fordulatszáma a mechanikus vibrátor segítségével percenkénti 743—1365-re állítható. A három fokozatú szalmarázó öt részből áll. Az üzemelést hathengeres, 150 lóerős Diesel-motor biztosítja. A ventillátoros tisztítóberendezést két zsalus rosta egészíti ki. A gép magtartálya kétrekeszes, vagyis 3 m3 térfogatú. A vágóberendezés fogásának szélessége 5 méter. A haladási sebesség, (három sebességi fokozatnál) 1,04—18,7 km/ óránként. A gép hossza 8370 mm, szélessége 5260 mm, magassága 4200 mm, tömege 9240 kg. Az arató-cséplőgép szabályszerű beállításával 8 kg a másodpercenkénti áteresztőképesség, 1,5 százalékig terjedő a magveszteség és 1—3 százalék közötti a magkárosodás. AZ ARATÖ-CSÉPLÖGÉPEK CSOPORTOS ALKALMAZÁSÁNAK ELŐNYEI Az arató-cséplőgépek csoportos alkalmazása az egyenkéntit többszörösen felülmúlja. Ez a következőképpen foglalható össze: a gazdasági mutatók lényegesen kedvezőbben alakulnak, főleg a munkaszükséglet, a közvetlen és beruházási költségek tekintetében; a munkaminőség javul, ami elsősorban a kisebb magveszteségben, másodsorban pedig a jobb magtisztaságban tükröződik; a betakarítás magasabb színvonalú szervezése nagyobb teljesítmény elérését, a szállítás jobb folyamatosságát s a munkaidő jobb kihasználását eredményezi; végsőtökön, amennyiben a javítási és a karbantartási feladatokat szakosított csoportok végzik, ezeknek a minősége is nagymértékben javul. Az arató-cséplőgépek csoportos alkalmazásának az a lényege, hogy egy táblán egyidejűleg rendszerint 3—5 betakaritógép dolgozhat, a betakarított termény szállításával összhangban. Az ismert módszerek közül a gépek fokozatos egymás utáni felsorakoztatása mutatkozik a legcélszerűbbnek, mert ezzel lehetővé válik a magtartályok folyamatosabb kiürítése, a szállítéezközök jobb kihasználása és az állandó műszaki ellenőrzés elvégzése. Hazai, valamint külföldi tapasztalatok alapján, optimális az öt aratócséplőgépből állé csoport munkája. Minden csoporthoz egy-egy mozgó javítóműhely tartozik, amely a megfelelő felszerelésen kívül a legszükségesebb alkatrészekkel is rendelkezik. A csoport munkáját egy vezető szervezi és irányítja. A gépek karbantartását egy külön munkacsoport éjszakai műszakban végzi. Az aratócséplőgépek kétmüszakos üzemeltetése, minden tekintetben előnyösebb az egyműszakoshoz viszonyítva — főleg az aratás gyors elvégzése, a gépek jobb kihasználása és a dolgozók kisebb megterhelése érdekében — de csak ott, ahol naponta legalább 12 órás betakarításra rendezkedtek be. Hegyvidéki területeken például, a reggeli és az esti harmat miatt a betakarítás csak 8—10 óra keretében, csak egy műszakban végezhető. AZ ARATÖCSÉPLÖGÉPEK CSOPORTOS BEVETÉSÉNEK FELTÉTELEI A gépek csoportos alkalmazása, mint egy új korszerű munkaszervezési módszer, megköveteli az egész gabonatermesztési rendszer módosítását, hozzá való idomltását és a betakarítási munkák komplex megoldását. Már a tavasz kezdetén tisztában kell lenni a betakarítás menetének főbb teendőivel. De ezt megelőzően a táblák összevonásával nagyobb táblaegységek létesítése szükséges, melyeken az arató-cséplőgépek legalább egy vagy kétnap dolgozhatnak. Fontos tényező továbbá a megfelelő úthálózat kiképzése, amely alkalmas a betakarítógépek gyors és akadálymentes áthelyezésére anélkül, hogy ezeket munkahelyzetből közlekedési helyzetbe kellene átállítani. Ezen túlmenően a gabona szállításában a tehergépkocsik zavartalan felhasználását tegye lehetővé. További fontos követelmény a talaj előkészítése, melyet úgy kell módosítani, hogy az arató-cséplőgépek csoportos alkalmazásához megfelelő körülmények alakuljanak ki. Főleg a minél egyenletesebb talajfelttlet létrehozására kell törekedni, mert ez teszi lehetővé a tarló kiegyenlített magasságát, továbbá a megdőlt gabona könnyebb s kisebb veszteséggel való betakarítást, valamint a vágószerkezet teljes kihasználását. Az alaptermészetű feladatok közé tartozik a táblák kövektől való megtisztítása is — annak ellenére, hogy az újabb típusú arató-cséplőgépeket már kőfelszedő berendezéssel is felszerelték. Ennek elhanyagolása időveszteséghez vagy a gépek károsodásához vezethet. Bár a betakarítógépek sikeresen csépelik a 38 vagy 40 százalékig terjedő nedvességtartalmú magot és szalmát s a 25 százalékos zöldanyaggal kevert gabonát, a minőség szempontjából fontos azonban a mechanikus és vegyszeres gyomirtás, továbbá az aratás optimális Idejének a megválasztása. A közvetlen kombájnos betakarítás a kétmenetes aratáshoz viszonyítva sokkal előnyösebb, főleg a kisebb munkaszükséglet s a közvetlen költségek szempontjából s a kedvezőtlen időjárási viszonyok esetén kockázatmentesebb. Az utóbbi csak különlegesen kedvezőtlen körülmények között jöhet számításba. A szalmabetakarítás megkönnyítése érdekében jó, ha az aratásnál a tábla átlagosan 150—200 méter szélességű sávokra van osztva (5 arató-cséplőgép esetében). A nagy teljesítményű arató-cséplőgépek csoportos alkalmazásával felvetődik egy fontos kérdés, vagyis a betakarítandó terület napi meghatározása. Ez a betakarítógépek napi munkaidejétől, az arató-cséplőgépek számától és az egy gép órateljesítményétől függ. Az arató-cséplőgépek átlagos napi műszakja 8—18 óra között váltakozik, a teljesítményük pedig (Koiosz kombájn esetében) 1—2 hektár óránként, ami kb. 4—8 tonna mag óránkénti betakarításának felel meg. Az arató-cséplőgépek csoportját illetőleg abból kell kiindulni, hogy ezeknek száma minimálisan 3, optimálisan 5 és maximálisan 10 legyen. Összefoglalva ezeket az alapadatokat, öt (Koiosz) arató-cséplőgép bevetése esetén, a maximális napi terület szükséglete. 18 órás műszak és 2 ha/óránkénti teljesítmény mellett 180 hektári; közepes napi terület szükséglete, 12 órás műszak és 1,5 ha/öránkénti teljesítmény mellett 90 hektárt; minimális napi terület szükséglete, 8 órás műszak és 1 ha/óránkénti teljesítmény mellett 40 hektárt képez. A tényleges napi területszükséglet a kukoricatermelő övezetben a maximálishoz, a répa és a burgonya lapályos termelési övezetben pedig a minimálishoz fog közelíteni. További fontos tényező a szállítóeszközök számának meghatározása, mely a teherbíróképességtől, az átlagos sebességtől és a szállítási távolságtól függ. Szállításhoz pótkocsis tehergépkocsik a legalkalmasabbak. Tekintetbe véve a korszerű aratócséplőgépek magtartály űrtartalmát, távlati szempontból sokkal előnyösebbek volnának a jelenleg használatos 5 tonnás tehergépkocsik helyett a 12 tonnás teherblróképességű gépkocsik. A CSOPORTOS BETAKARÍTÁS GAZDASÁGI SZEMPONTJAI A múltban, a betakarítás gazdasági kérdéseinek értékelésénél, az egy hektárra fordított közvetlen költség és élőmunka szükséglet szolgált alapul. Ma már ezek a mutatók a betakarítás összes gazdasági vonatkozásait nem jellemzik s nem merítik ki teljes mértékben. A mezőgazdasági termelés minél nagyobb hatékonyságra való törekvés mellett, a döntő tényezőt már nem az egy hektárról betakarított termény képezi, hanem a fő cél a gabonafélék maximális termelése lett. Ebből kifolyólag a jövőbeni korszerű munkafolyamatok értékelésénél csakis a termelés szempontjai tekinthetők alapvető kiinduló pontnak. Ebben a betakarítás közvetlen költsége és az élőmunka szükséglet egy tonna betakarított termény szerinti értékelése és összehasonlítása a döntő. A betakarítás gazdasági értékelésének új fontosságú mutatójaként az aratás késedelme következtében előidézett magveszteség miatti árutermelés csökkenését kell figyelni. Ez sok esetben felülmúlja a közvetlen költségek terjedelmét. Összegezve megállapítható, hogy míg a múltban a gazdasági érdekek a maximális idényteljesítményhez fűződtek, addig a jelenlegi viszonyok megköveteli a maximális idényteljesítményt, Illetve a minimális magveszteség, valamint a maximális árutermelés elérését is. Ahhoz, hogy a gabonafélék árutermelés csökkenésére, az időtényező kedvezőtlen hatását kiküszöbölhessük, feltétlenül szükséges a betakarítás agrotechnikallag optimális időpontjának a szigorú betartása. K. M. Napjaink egyik legiontosabb feladata a többéves takarmányok betakarítása és tartósítása. Felvételünk S t ef a n Taká? traktorost mutatja be, aki SP—152-es típusú géppel végzi a lucerna begyűjtését a galantai ,.Május 9“ szövetkezetben. —blm— Gyakran hallani, hogy a növények vegyszeres védelme szükséges rossz. Szükséges azért, mert különböző szerekkel sikeresen védhetjük .terményeinket a károsító hatásoktól, rossz azért, mert a vegyszerek beszerzése nem zökkenőmentes, ugyanakkor eléggé költséges. A vegyszeres kezelés tehát drágítja az egységnyi területre jutó temékmennylséget. Esetünkben azonban nem is teljesen ez a lényeges. Macák mérnök a Központi Ellenőrző- és Vizsgáló Intézet nyugatszlovákial kerületi igazgatója a közelmúltban egyik szakértekezleten a növényvédelem gyakorlatban vászonban az a fontos, hogy a vegyszerezést ne találomra, hanem megfelelő Időszakban és kellő mennyiségű szerrel végezzék, ami azt követeli, hogy be kell tartani a használati utasításokat! Ahol például az árpát csak egészen kismértékben támadta a lisztharmat, ott hiábavaló, illetve felesleges volt az intenzív védekezés. A lisztharmat ellen akkor célszerű a vegyszerezés, amikor az a felső harmadik levélzetet már megtámadta. Köztudomású azonban, hogy egyes gabonák ellenállóak a lisztharmattal szemben. Ezért vegyszeres kezelésük csak elvétve szükséges. Szakszerűen, gazdaságosan ló megfigyelése kapcsán megjegyezte, hogy a használatos vegyszereknek mintegy 50 százalékát importáljuk. Ez azt követelné, hogy azokat körültekintőbben, takarékosabban használjuk fel a növénytermesztésben. Az intézet kutatói keresve az egyre jobban érezhető növényvédőszerek hiányának az okát, megállapították, hogy a rendelkezésre álló készlettel a termelésben takarékosabban bánhatnának. NÖVÉNYVÉDELEM A kutatók legutóbb 200 lokalltáson kísérték figyelemmel a gabona vegyszeres kezelését. Megállapították, hogy a szóbanforgó terület 15 százalékán fölöslegesen, 22,5 százalékán nem a szükséges szerrel, s nem a helyes keverésben, 18 százalékban pedig helytelen időszakban, vagyis részben kelleténél korábban, részben pedig későbben használták a vegyszereket. Talán mondanunk sem kell, hogy ez nagy pazarlás. Arra hívja fel az illetékesek figyelmét, hogy a mezőgazdasági üzemekben minél előbb képzett specialistákra bízzák a növényvédelemmel kapcsolatos teendőket. A vizsgált lokalitások mindegyikén a kutatók gabonalisztharmat károsítását is észlelték. Meg kell azonban jegyezni, hogy a lisztharmat elleni védőszerekből Nyugat- Szlovákiában mintegy 25 ezer hektár kezelésére szükséges mennyiséget halmoztak fel, szlovákiai méretben pedig 100 ezer hektárra elegendő szer állt rendelkezésre. Itt A búza kezelése akkor esedékes, ha a felső levélzetnek 50 százalékán Jól észlelhető a llsztharmat. Amennyiben ugyanezt az alsó levélzeten figyeljük meg, akkor felesleges a növény vegyszeres kezelése. Második vegyszerezést pedig — ha feltétlenül szükséges — a kalászolást kővetően végezhetjük. Megtámadott növényen Ilyen esetben ténylegesen hasznos a vegyszerezés. Meg kell jegyezni azonban, hogy a Száva és a Mironovszkája búzák lisztharmat elleni védelme csak ritkán szükséges, mert ezek ellenálló fajták. Ezzel szemben kezelésre szorul a Kaukaz, az Aruróra stb. búza, amennyiben ezeket a lisztharmat erősen megtámadta. A vegyszeres kezelésen kívül figyelmet érdemel a növények műtrágyázása is. A vetés ugyanis elárulja milyen gondos a gazdája. Ha tehát a gabona egyenletesen fejlődik, az arról győz meg bennünket, hogy lelkiismeretesen trágyázták. Ha azonban hullámos, egyenetlen a növényállomány, ez azt bizonyltja, hogy hanyagul végezték a növénytáplálást. Az utóbbinak rendszerint velejárója a hozamcsökkenés, vagyis ugyanannyi műtrágyával mint a gondos kezelésnél lényegesen kisebb hozam várható. Ezért a növényvédelem és táplálás a szakmai hozzáértésen túl lelkiismeret kérdése is. Mégpedig azért, mert a hatodik ötéves tervidőszakban — ugyanúgy, mint az előzőben — a gabonatermesztés a társadalmilag kiemelt feladatok legfontosabbikának egyike, ami nem jelenti azt, hogy ésszerűtlenül bánjunk a termelést fokozó eszközökkel. —hal— A SZOVJET MEZŐGAZDASÁG FEJLESZTÉSÉÉRT A mezőgazdaság gépesítése A mezőgazdasági dolgozók megbízható segítőtársainak, a legkorszerűbb mezőgépeknek a száma szüntelenül növekszik a Szovjetunióban. A földeken és a farmokon a legnehezebb munkákat már gépek végzik. így tehát természetes, hogy a gépek teljesítőképességének kihasználásától függ a mezőgazdaság komplex fejlesztési programjának teljesítése. Ezért magától értetődik, hogy a kolhozok és a szovhozok műszaki fejlesztésének a párt és a kormány rendkívüli figyelmet szentel, vagyis minden lehetőséget kihasznál a növénytermesztés és az állattenyésztés gépesítésének fokozása céljából. így például a tizedik ötéves tervidőszakban a mezőgazdaság 23 millió rubel értékű technikai eszközt kap: 1 900 000 traktort, 1 350 000 tehergépkocsit, 538 000 gabonakombájnt. 1 580 000 traktorvontatásü kocsit stb. Napirenden szerepel az állattenyésztési telepek komplex gépesítése, valamint a takarmánykeverő, szárító és granuláló berendezések korszerűsítése is. A mezőgépipar lényegesen növeli a műtrágya- és szervestrágyaszórók, valamint a Kirovec és a T—150-es traktorok vontató erejéhez alkalmazott munkagépek gyártását. A szovjet gépipar dolgozói már eddig is jó hírnévnek örvendenek. Jó hírnevüket azáltal öregbítik, hogy a gépeknek nemcsak a számát, hanem a minőségük színvonalát 19 emelik. A jelenlegi ötéves tervidőszakban a gabona-, a cukorrépa-, a burgonya-, a zöldség- és a gyapotttermesztés komplex gépesítésének megoldását tekintik egyik-legfőbb feladatuknak. A kolhozok és a szovhozok az eddiginél lényegesen több K—701-es és T—150-es nagyteljesítményű traktort, 1980-ban 125 ezer Niva, Koiosz és Sziblrjak márkájú gabonakombájnt kapnak. A gépek nagyobb mennyisége és azok szakszerű kihasználása lényegesen megyorsítja a termelési folyamatok komplex gépesítését, csökken á termelésre fordított munka és az anyagi kiadások menynyisége. Ez pedig egyértelmű a munka termelékenységének növekedésével és a mezőgazdasági termelés tervfeladatalnak teljesítéséhez szükséges előfeltételek megteremtésével. APN/SÚTI
