Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-01-24 / 3. szám

Non. J&miflr Ä SZABAD PötDMÜVBB 3 MIKENT hasznosítottak a SZOCIÁLIS-KULTURÁLIS alap ANYAGI ESZKÖZEIT? Szövetkezeteinkre nemcsak termelési, hanem egész sor tár­sadalmi feladat is hárul. Az előbbi elsődlegessége nem vi­tás, viszont az utóbbi sem le­het ötöd-, vagy tizedrangú, mert az egyik szorosan össze függ a másikkal. Ott, ahol ezt nem tudatosítják eléggé — mégha bármilyen já is a mun­kaszervezés —, feltétlenül a termelés látja kárát. Vagyis, gondoskodni kell a dolgozók szociális, művelődési, kulturá lis, testnevelési. szórakozási igényei előfeltételeinek megte remtésérői. Ehhez az éves pénz ügyi tervben kell biztosítani megfelelő , anyagi alapot, s a szövetkezeti tagság efféle ügyének-bajának. problémáinak megoldására a szociális-kultu­rális állandó bizottság hivatott. Az egyesített Ižai ВЁКЕ Élsz szociális-kulturális bizottsága havonta, illetőleg szükség sze­rint ülésezik, s tevékenységé hez az évi programterv szolgál nlapul. A M a s z I á к István vezette állandó bizottságnak 380 dolgozó szociális-kulturális igényeit kell szem előtt tarra nia. jól összehangolni, nehogy az egyik szövetkezeti tag túl zottan is éljen ebbéli jogaival, a másik meg kevésbé, vagy se­hogy. Evégett pontos nyilván tartást vezetnek például az üdülésen levőkről, hogy vala­mennyi becsületes dolgozóra sor kerülhessen. Maradjunk tehát az üdülés témájánál! Tavaly negyvenöt szövetkezeti tag pihent, s gyűj­tött friss erőt a jugoszláviai Dubrovnik tengerparti üdülő körzetben, hatan meg a nyári idényben belföldi üdülésen vet­tek részt. Persze, az ifjabb nemzedékre is gondoltak: nyolc gyermek Bulgáriában, s ugyan ennyi Jugoszláviában nyaralt a közös gazdaság jóvoltából. Ami meg az idei nyaralást illeti, a Szövetkezeti Földmű­vesek Szövetsége üdültetési gondnokságán keresztül bizto­sítottak 40—40 fő számára bul gárai. illetőleg jugoszláviai nyaralást. Az egyik csoport re­pülőgépen. a másik a szövetke zet saját autóbuszán teszi meg az oda-vissza utat. Tetemes összeg ez, amelyet üdültetési célokra fordítanak. Ennek egy része természetesen visszatérül, hiszen a fokozott gondoskodást a dolgozók még az eddigieknél is lelkesebb, ál dozatkészebb, szorgalmasabb munkával viszonozzák, túltel jesítve a közös gazdaság terv­feladatait. S a ma még alapis kolás gyerekek sem felejtik el — egyébként a szövetkezet az alapiskola védnöküzeme —, hogy a sok szép élményt, örö möt a közös gazdaságnak kö szönhetik. Ez a jótett kötelez! Elsősorban a szülőket kötelezi arra, hogy gyermekük útját — ha felserdül — a szövetkezet felé egyengessék, ahol az ipari szintű termelés válik mind uralkodóbbá, s ez lesz a közei jövőben, amikor ók az iskola kapuját maguk mögött tudják. A szöbanlevn bizottság másik nagy erőssége: erős szálakkal kötődik a tömegszervezetekhez: a SZISZ hez. a CSEMADOK he lyi szervezetéhez, valamint a sportszervezethez. Természete sen, a szövetkezet nemcsak er­kölcsi. hanem anyagi támoga­tásban is részesíti az illető szervezeteket. A helyi művelő­dési központnak például 7 ezer koronát nyújtott, a helyi zene­kar számára 35 ezer koronáért hangszereket vásárolt. Ez a ze nekar bármikor a szövetkezet nek készségesen a rendelkező séra áll — egyébként az ifi­szervezet által rendezett ötórai teás rendezvényein zenét szol­gáltat. A szövetkezet az ifjúsá­gi klub berendezéseire 13 ezer koronát fordított, 1974-ben el­végeztette a karbantartási mun­kálatokat, s a klub gondnoká­nak havonta fizet. A szövetkezetben társadalmi munkát végző időszaki erőknek (főleg iskolát diákok) hideg ételt, és frissítőt biztosítanak. A sportszervezet kiadásainak jelentős részét fedezik. Például a sportpálya szociális helyisé­ge építésének költségei fedezé­séhez 30 ezer koronával járult hozzá. Kölcsönzi autóbuszát a sportrendezvényekre. A szövet­kezet vezetősége és a szociális kulturális bizottság a CSEMA­DOK helyi szervezetével jól együttműködik. Míg a kulturá­lis szervezet különféle műso rokkal lép fel a szövetkezet rendezvényein (taggyűlés, ara tási ünnep, stb.), a szövetkezet már vagy öt év óta ingyenesen bocsátja a CSEMADOK-szerve zet rendelkezésére autóbuszát, főleg kirándulásokra, kulturá­lis rendezvényeken való rész vétel esetén, stb. A kulturális szervezet sem mostoha a sző vetkezethez: segít a csúcsmun kák időszakában, főleg a nyári­­őszi terménybetakarításban. A szociális-kulturális bízott ság tevékenységében még fel tétlenül említést érdemlő a kis gyermekes anyákkal való foko­zottabb törődés. Ugyanez el­mondható a nyugdíjasok eseté ben is, akik alacsonyabb nyug­díjjáradékot kapnak, azokét 500 koronával kiegészíti; az idei évben az efsz alapító tago­két — az ötszáz koronán kívül — még száz koronával emeli. Mindemellett a szövetkezeti tagok, akik arra egészségi ál lapotuknál fogva rászorulnak, gyógyfürdői kezelésben része sülhetnek, hogy mielőbb egész ségesebbekké válhassanak, s be­kapcsolódhassanak a közös munkába. Amin minél előbb változtatni kell — a dolgozók közétkezte­­téi problémájának megoldása. Ezen a téren szenvedélyesebb ügypártolásra, nagyobb megér­tésre van szükség az efsz veze tői részéről. Olyan kérdés ez, amelyet semmiképp sem sza badna elodázni, hiszen a mun­kaidő jobb hasznosítását is je lentösen elősegítené. (kovács) Huszonkét tanterem - 22 millióért (Folytatás az 1. oldalról.) lyet kapnak ott félidőben a felnőtt sportolók is. — Persze van még tennivaló — említi az igazgató — sport­pályákat kell létesíteni az isko­la mellett. Ehhez nemcsak a gyerekek, hanem a szülők se gítsége is szükséges. Ezt a fel adatot szeretnék mielőbb meg­valósítani, hisz az iskolában van az utánpótlás, az ö alapos felkészültségükön múlik, hogy a jövőben is sikeresen szerepel­jenek az ifjúsági és felnőtt sportolók. Űj, rangos iskola épült Nes­­vadyn. Megszűnt a kétváltásos tanítás, nem kell már szoron­­gani az ósdi osztályokban. A szlovák és magyar gyerekek, a legkorszerűbb körülmények kö­zött készülhetnek az életre. Az iskola igazgatója, egyben a falusi pártszervezet elnöke és Tóth Miklós hnb-elnök az új iskola épülete előtt. Néhány röpke év telt el a választási program kitűzése lett, a lakosság megértéssel goző ember művelődését, szó­­óta. A választó polgárok által járult hozzá annak túlteljesíté- rakozását, kulturáltabb életkö­­elfogadott terv nem maradt pa- séhez és megvalósultak azok a rülményeit szolgálják, píron, hanem jó Irányítás met- létesítmények, amelyek a dől Tóth Dezső — Nem félt ennek a gép­­óriásnak a vezetésétől? — Nem. Egy vagyon van a kezén, csak a traktor értéke közel fél millió és hozzá a munka­gépek. — A felelősségünk nagyobb, de ha csináltak ilyen nagy gé­pet. valakinek vezetni kell. Aztán ez olyan gép. ha ráül va­laki, nem nehéz megszeretni. A rövid kis beszélgetés a Kráľ. Chlmec-i fKirályhelmeci) Állami Gazdaság javítóműhelyé ben hangzott el. A kérdésre ILLÉS István traktoros vála­szolt. aki az eddig gyártott leg­nagyobb szovjet traktortípussal, a 700 lóerős Kiroveccel dolgo­zik. Késő délután volt, a hőmé­rő körülbelüls mínusz 6 fokot mutatott. Ruházata, a régi téli traktoros öltözékhez egyáltalán nem hasonlított: nem volt rajta pujajka, vatelines nadrág és filccsizma. — Nem lesz valami fő idő éjszakára... — Ezen a traktoron nem szá­mít, milyen idő van: télen füt, nyáron hűt. Nincs' az a gépko­csi', ámi jobban fel lenne sze­relve légkondicionáló berende­zéssel, mint ennek a fülkéje. — Ha már így dicséri, mit tud a gép? — Egy tizenkét órás műszak­ban felszántok vele 20—25 hek­tárt. De az igazság az, hogy ezzel a géppel a legrosszabb földeket szántjuk. No, meg ha a táblák nagyobbak lennének, Л jílicúuec még többel is tudnék. Akkor a keresetem is több lenne. — Mennyi az átlagos kerese­te? — Tavaly évi átlagban ha­vonta 3500 koronára jöttem ki. De jövőre már másként lesz. Most folyik az alagcsövezés és a táblásítás. Már vágják a táb­lákat szabdaló fasorokat. — Csak a tábla nagysága akadályozza a jobb munkát? . —, Különösebb panaszom nincs, üzemanyag mindig volt, annak ellenére, hogy egy tan­kolásra 450 litert „iszik“ meg a tartály. Ez a mennyiség egy műszakban el is fogy, néha még nem is elég. jó váltótár­sam van, a 20 éves ifjú KOVÁCS jános szinten szereti a gépet. Mindig üzemképesen adjuk át egymásnak a traktort. Eddig alkatrészre még nem nagyon volt szükségünk. Én 1973 au­gusztusától dolgozok ezzel a géppel, de még komolyabb baja nem történt. Szóval, a traktor­ral nincsen bajunk. Annál több a munkagépekkel. Igen gyenge anyagból van az eke és a többi szerszám. — Mit szólna hozzá, ha eb­ben a hidegben egy régi gépre kellene ülnie? — Harmincnyolc éves vagyok, tizenöt éves koromtól vagyok traktoros, vagyis 23 éve. Sok­fajta traktorral dolgoztam már. Nehéz lenne elképzelni a ré­gin, hiszen ez a gép nemcsak az időjárástól véd, de egy por­szem nem jön be a fülkéjébe. Én ezt megszoktam, már csak ilyen, vagy ennél jobb gépet tudok elképzelni. Illés Bertalan Egy falu a fejlődés útján Régen találkoztunk. Most, hogv szükebb hazájában ismét kezet szo­rítottunk, eszembe jutottak iskola­éveim, akkor is sokszor emlegette szülőfaluját. — Nézz körül — kalauzolt most is mosolyogva. Ugye milyen fiatalos, meghitt ez a táj? Látod a kedves kis parkokat? Nézd, itt az újszülötteké. Minden csecsemőnek van ám testvé­re. Ezek a fácskák velünk egyidősek. Érzed? A levegő is más. A csillagok! Nézd, hogy ragyognak. Távolról a há­zak nagy ablakszemei is ilyenek, így csillognak. Melegen, hívogatón, ér­ted ...? Esténként együtt a család és az asztalnál ülnek. Beszélgetnek. Nem álmodoznak — terveznek. Jól érzik magukat. Mit, jól érzik!? boldogok, gazdagok, érted ... És mindenki... Nem kell félni a holnaptól. És min­dig meleg van ... Télen is, nyáron is. És nemcsak a szívükben. A moseíy­­gó szemek melegét, parazsát érezni kell. A fenti találkozás jutott eszembe, amkor a bušincel (bussai) hnb-én az elnök Vámos Géza beszélt arról, ho­gyan fejlődött a község az utóbbi években: „1971-ben új agitácíós központot adtunk át. Orvosi rendelő és gyógy­szertár épült ugyancsak ebben az év­ben. 1972-ben új autóbusz-megállóval gazdagodott a község. 1973-ban ké­szült el a korszerű, öltözőkkel ellá­tott sporttelep. Szintén ebben az év­ben helyeztük üzembe az új hang­szóró-hálózatot és kibővítettük az óvodát. Ezzel egyidőben kezdték meg szakembereink a víz és áram beve­zetését az új utcákba. Múlt évben adtuk át az iskola éttermét, majdnem hárommillió korona beruházással. Barátom szeretete a kis falu iránt ezek szerint megalapozott. Igyekvő emberek vannak itt! „A fiatalok? Te. ha látnád őket... A tánccsoport... Ügy táncolnak, hogy a vér is megpezsdül benned. Még ze­nekaruk is van. ANONYM. Tudod, milyen műveltek? Ezek úgír beszél­nek, olyan hozzáértéssel a képzőmű­vészetről, a zenéről, irodalomról s mi több, a politikáról, hogy öröm hall­gatni őket. A klubban szoktak össze­jönni. Vagyis, sajátjuk nincs még. az agitációs központ az ideiglenes ott­honuk, de a jövő mindent megold. Én derűlátó vagyok.“ Az elnök véleménye alapján derű­látó is lehet: „Terveink szerint 1976 májusában új klubot kapnak a fiatalok. Mozi is lesz a községben. 1977-ben szeret­nénk megkezdeni a kultúrház építé­sét. Ezúton is kérjük a járási szerve­ket. segítsék törekvéseinket ezen a téren is.“ — Ha eljönnél tavasszal, vagy nyá­ron, amikor él, virágzik a természet, beszívhatnád a fák, a parkok üde lé­legzetét, leülhetnél egy padra vasár­naponként ... — dereng fel ismét ba­rátom mosolygó arca. Szinte válaszként gondolataimra megszólal Gál István, a helyi nemzeti bizottság titkára: „Az elmúlt négy év alatt a község lakosai többezer órányi társadalmi munkát végeztek, főleg az előbbiek­ben felsorolt építkezéseknél segítet­tek. A „Z“-akció keretén belül 1110 far'^me^ét ültettek ki a faluban, és 30 ezret a község határában. Rend­ben tartották, gondozták az „Újszü­löttek parkját“, a „Nőszövetség park­ját“, a falu vezetői, adminisztratív dolgozói pedig a „hnb-parkját“. Ez évben 9650 órát kívánnak ledolgozni társadalmi munkában a falu lakosai, melynek értéke 848 ezer korona.“ — Gomba módra szaporodnak ám az új házak. A régiek el sem hinnék, meg az a sok autó! Szavamra, majd minden udvarban garázs is van és benne kocsi. 1971-től negyven családi ház épült a faluban. Húsz telekigénv­­lés van most is — szólt közbe az elnök. — Nálunk nincs írástudatlan, a ci­gányszármazású lakosok között sem. Tanfolyamra járnak, s ha látná, mi­lyen szorgalmasan, igyekezettel — válaszol ismét a titkár, amikor a falu lakosságának összetételéről, és a művelődésről kérdezem. Külön ének­karuk is van. Nagyon tetszene, ha hallaná fülbemászó dalaikat. Becsü­lettel dolgoznak. A község különben a hozzátartozó МиГа (Rárósmulyad) falucskával együtt 1580 lélekszámú. Ebből 240 a cigányszármazású lakos. A kicsinyek, amint elérik a korhatárt, kivétel nélkül óvodába járnak és az iskolakötelesek rendszeresen részt vesznek a tanításon. A lányok, asz­­szonyok részére rendszeresen szerve­zünk — főző- és varrótanfolyamokat. Előadássorozat indult a helyes élet­módról és hogy nagy az érdeklődés, ezt a látogatottság is bizonyítja — fejezte be Gál István. Értem már. miért árad annyi sze­retet barátom szavaiból. Nemcsak azért, mert itt született, nemcsak azért, mert minden fűszálat, a kör­nyező dombokat, éjszakánként még a csillagokat is magáénak érzi... Hanem a társak — idősebbek, fiata­lok egyaránt... egyet akarnak vala­mennyien, hogy munkájuknak foga­natja legyen és mindent szebbé, kor­szerűbbé tegyenek. Barak Láazlú Nagyok a zsebek A nagypéteri szövetkezetben részleggyűléseket tartottak, mi­előtt zárszámadásra összeültek a nagy család képviselői. A növény­termesztők, az állattenyésztésben dolgozók, a gépek „orvosai“, az építőcsoport, mind-mind külön ta­nácskozott. Valamennyi gyűlésen fő témaként emlegették a takaré­kosságot. Az állattenyésztésben tevékenykedők azon okoskodtak, miképp lehetne kevesebb abrak­takarmányból sok tejet fejni és sok húst termelni. A másik cso­portban azt firtatták, mi az oka a gépek gyors elhasználódásának, miért hevernek olyan alkatrészek a raktárakban, amelyek évek óta szerepelnek a leltárban, holott máshol kilincselnek értük. Persze az eszmecserében sok minden szó­ba kerül. Vérmes Gábor, a hízóállatok gondozója magas hangon kezdte hozzászólását s ezt egyre fokozva tért rá a fölöslegesen felhasznált abraktakarmányra Jő félóráig hangzottak a tanácsadó oktató­­szavai, amikor a lelkes taps köze­pette. boldogságtól sugárzó arc­cal lehunpant a székére. Támbor Bálintot régi idők óta szűkszavú embernek ismerték s lagvon meglepődtek, amikor fel­emelte sok munkától meggörbült /astag ujjait és az elnöklők felé •nutatott: — Mondia csak Bálint bácsi — jiztatta örömmel a fiatal zootech^ Pikus. — Annvit szeretnék hozzáfűzni íábor szavaihoz, ha nem varrt mlna a komámasszonv olyan nagy :sebeket a komámuram kabátjára, пег két számmal kisebb lenne a gumicsizmája, mi is kevesebb .darából“ termelnénk ki egy kiló tűst. Csak ennyit akartam mon­­íani.' —tt— Hasonló villasorok épülnek Bušincén.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents