Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-06-12 / 23. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1976. június 12,

Ä bíňai (bényi) Aranykalász Efsz-ben — más mezőgazdasági Üzemekhez hasonlóan — jelenleg az eddiginél fokozottabb figyelmet szentelnek a terimés takarmányok termesztésének, betakarításának és tárolásának. A szemes takarmányok takarékos felhasználása a szarvasmarha-tenyésztésben ugyanis csak úgy lehetséges, ha jő minőségű terimés takarmánnyal pótolhatjuk a csökkentett daraadagot.

Ezt tartják szem előtt a volt bíiiai, síkenifrkai (kisgyarmati) és pavlovái (garampáldi) szövetkezetek egyesítésével 1974 januárjában létrejött Aranykalász Efsz-ben is. Jelenleg 3490 hektár összeteröleten, ebből 2980 hektár szántóterületen gazdálkodnak.

Dávid Ferenc tőagronómus tájé koztatója szerint a növénytermesztők 330 hektárnyi lucerna és 20 hektárnyi vöröshere terméséről gondoskodnak. A lucernásból 210 hektár jónak minősíthető. Egy négyzetméterre több mint száz növényegyed jut. A fennmaradó 120 hektáron a növényegyedek száma kevéssel száz alatt mozog. Így az egész kultúra kielégítőnek minősíthető. A 350 hektáron termesztett herefélékből 115 hektárnyi területet az idény előtt sikerült kétszer 35 mm öntözővízzel ellátni. Teljes öntözési lehetőségük nem mindenütt van, pe dig kora tavasszal mindössze 55 mm természetes csapadék hullott ezen a vidéken, ami a szokásosnál 180—200 mm-rel kevesebb. Az öntözött területről május elején megkezdhették a termés kaszálást és etetését. Május 10- ike után hozzáláttak a szenázsoláshoz és a széna tárolásához. Mivel terményszárító berendezésük jelenleg még nincsen így az évelő takarmányok 50 százalékából szenázst, 20 százalékából pedig szénát készítenek s további 30 százalékát zölden etetik az állatokkal.

A szénának szánt hereféléket fonynyadás után rendsodrózzák s az esti órákban, amikor elenyészően csekély a levélpergés, az önfelszedő kocsival begyűjtik és rakodógépekkel kazalozzák. A kazlazott anyagot ventillátorokkal, vagyis hideglevegős módszer-Előtérben a terimés takarmányok begyűjtése

rel szárítják. így a hagyományos szénaszárítással szemben minimális a veszteség.

A tervjavaslatban 1977-re szerepelt egy terményszárító berendezés vásárlása, erre azonban nincsen túl nagy remény. Az alacsony fekvésű, magas talajvízü, vagy a kötött talajokon lucernát nem tudnak sikeresen termeszteni. Ott vörösherével oldják meg a kérdést. Idén nem volt elég lucernamag s így mindössze 50 hektárnyi területen telepítettek lucernát magszaporítás céljából, viszont 160 hektáron, vagyis a kelleténél nagyobb területen alávetésként vörösherét telepítettek. Tapasztalataik a vörösherével nem a legrosszabbak, mert szárazanyagban hektáronként 80—100 mázsát is megadja. Példánl tavaly lucernából 83, vörösheréből pedig 79 mázsás hektárhozamot értek el.

Tapasztalataik szerint a hereszéná hoz viszonyítva a hereszenázs jobban értékesül, még akkor is, ha a labora tóriumi vizsgálat nem a legjobb véle ménnyel van róla. A kiváló minőségű szénával sem érnek el olyan jó tejeié kenységet, mint a közepes minőségű szenázzsal. Mivel terményszárító berendezéssel nem rendelkeznek, így rosszabb időjárás esetén legtöbb táp anyagot szenázsolással érhetnek el. Szenázsoláshoz fonnyadt takarmány szükséges, amely megközelítően 40— 45 százalék vizet tartalmaz. A szenázzsal elfoglalják csaknem az öszszes beton silógödröket, s a kukorica silót így a felszínen tárolják. A gödörben egy traktor eligazítja, a másik pedig tapossa a zöld szecskát, a levegő kiszorítása végett. A zöldanyag betakarítását egy KS—1 jelű lengyel gyártmányú magajáró géppel, két SKP—220 jelű, négy SP—152 jelű, valamint egy E—066-os traktorvontatású járva szecskázó géppel takarítják be. A veszteség csökkentése érdekében kétszer két centiméter sűrűségű drótháló falú magasítóval látták el a pótkocsikat.

Az elmúlt év tavaszán tejtermelésben a járás utolsó üzemei között szerepeltek, viszont idén már az „előkelő“ ötödik-hatodik helyre kerültek. A jelenleg naponta tehenenként 7 liter körüli tejmennyiséget értékesítenek. A takarmányfélék minőségének javítására az árutermelést rövid időn belül legalább 20 százalékkal kívánják növelni.

A terményfelvásárló és ellátó üzemnek nem sikerült részükre Etazin-t vagy más hatékony gyomirtószert beszerezni, így a régi herekultúrákban vegyszeres gyomirtást nem végezhettek. A tavalyi here alávetésben idén Aretit-et alkalmaztak. Az új heretelepítést idén is az árpával egyidőben végezték. A második-harmadik évben termesztett lucernákat idén február végén hektáronként 60 kg nitrogén hatóanyaggal látták el.

Szántóterületük 25,2 százalékán termesztenek takarmányféléket, ebből

11,8 százalékán évelőtakarmányt, 13,1 százalékán silókukoricát és 0,3 százalékán takarmányrépát. Silókukoricának háromféle hibridet vetettek, mégpedig a Topolníky-i késeit, TE—380- asat és egy LST hibridet. így a betakarítás ideje megnyúlik, miközben minden tétel tejesviaszos érési időszakban, 30—35 százalékos szárazanyag tartalommal kerülhet tárolásra. A silókukoricát SPC—6 jelű gépekkel, 60 cm-es sortávolságban vetették, így fajtától függően hektáronként 120— 140 ezer növényegyeddel számolnak. Betakarításra hektáronként 350 mé termázsa zöldanyagot terveztek. Mivel kevés vegyszer állt rendelkezésükre, ezért a silókukorica területét tavasszal hektáronként 2 kg Zeazinnal kezelték, s később ha annak szüksége mutatkozik Aminex-el, vagy Aretittel végeznének gyomirtást. Főleg növényvédelmi szempontból kétszeri sarabolást terveznek. A silókukorica betakarításához szovjet gyártmányú KS—2,6 jelű silókombájnok állnak rendelkezésükre s a behordást a már említett emelt falú pótkocsikkal végzik. A silóanyag tápértékének fokozása végett 0,5 százalék mennyiségű

karbamidot adagolnak a silóanyaghoz. A fölszíni silót rendszerint két bálaszalma között rétegezik, vagy pedig bálaszalma falakat alakítanak ki. A siló letakarítására fekete műanyag fóliát használnak. Míg a szenázst rendszerint leföldelik, a kukorica silót egy soron szalma bálával takarják be. A zöld futószalag részeként csalamádé-kukoricát 135 hektáron termesztenek.

A fejőstehenek, valamint az anyasertések részére 10 hektáron termesztenek takarmányrépát, amelynek igen jó a dietetikus hatása.

Eddig húsz hektáron termesztettek szudáni füvet. Ennek területét idén 50 hektárra növelik. Előnyös, hogy vetése a korai burgonya és a korán lekerülő takarmányok után esedékes. Az öntözött területeken így két termést és egy jó legelőt lehet elérni. A szudáni fű tapasztalataik szerint zöldanyagban hektáronként 500 mázsás termést ad és igen jó hatással van a tehenek tejelékenységére.

Idén a tavaszi takarmánykeverékekbe 23 hektáron vetettek fűfélét. Ez az intenzív fűtelepítés a farmok közelében, öntözött területen történt és a fejős tehenek legeltetésére szolgál. Ezt a területet az ősz folyamán további 17 hektárral bővítik s így együttesen 40 hektár intenzív fűlegelö áll majd rendelkezésükre. A későbbiek folyamán ezt a legelőt 80 hektárra bővítenék, s így növendék állataik is legelőre kerülnének. Réteiken és legelőiken nagyarányú rekultiváció folyik s a jövőben a Garam és a Szikince köze szántóföldi termények termesztésére is alkalmassá válik. A korábban rekultivált területeken hektáronként 60 mázsás gabona-, 350 mázsás seilótakarmány és 20 mázsás napraforgótermést értek el. Az öntözhető területen alakítják ki a 40 hektáros tehénlegelőt s az erdő mellett további 40 hektáron a juhlegelöt. Az utóbbi három évet is beleszámítva idén elérik, hogy szántóterületük 700 hektárral növekedik. Egyúttal a Garam szabályozása is folyik s annak befejezése után — 1977-től földjeiket nem fenyegeti az árvíz. A közeljövőben további 400 hektárnyi területen öntözőrendszerrel számolnak, így az öntözhető területük 1400 hektárra növekedik.

Takarmánykészletük kiegészítésére a 100 hektárnyi cukorrépa területről lekerülő répafejjel és a vissza adott répaszelettel, továbbá szójaszalmával és kukoricakóróval számolnak.

Három éve foglalkoznak szójater illesztéssel. Az első évben kiváló, 25 mázsás hektárhozamot értek el. Második éven 90 hektárra növelték a szója területét, de 20 hektár zöld termését talajvíz miatt silózni kellett. A fennmaradó 70 t»ektárnyi területen 17 mázsás hektárhozamot értek el. A termést zömében vetőmagként értékesítették. A szójatermesztés nem képzelhető el megfelelő növényvédő vegyszerek nélkül. Rájöttek, hogy a betakarítási veszteség jelentősen csökkenthető, ha a virágzás, illetőleg hüvelykötés előtt a szóját kiadósán megöntözik. Tapasztalataik szerint kétszeri 25 mm-es öntözővíz adag — júniusban és augusztus elején — elősegíti az alsó hüvelyeknek a szokottnál magasabban való elhelyezkedését, így a kasza csak kevés kárt tesz a kultúrában. A szója betakarítására első éven SZK—4-es, későbben pedig E—512-es kombájnt használtak, de a vágószerkezetet az eredetinél alacsonyobbra kellett helyezni. Ezenkívül felszedő njjakat szereltek a kombájnra, ami a megdőlt szóját is megemelte a kasza előtt. így a veszteség nem hladta meg az 5 százalékot.

Arra törekednek, hogy 1977-ben egy Bábolna típusú terményszárító berendezést állíthassanak üzembe, főleg az adapteres kombájnokkal betakarított szemes kukorica szárítására. Ennek ugyanis betakarítás idején 25—35 szá zalékos a nedvességtartalma^ ami megnehezíti tárolását. Ha sikerül, 1978—1980 közöt egy MGF 6-os terményszárítót, s egy takarmánygranu- Iálót helyeznek üzembe. Ezekkel az évelő takarmányok, a silókukorica és a répaszelet szárítását és szemcsézését oldanák meg.

Az Aranykalász Efsz-ben a lehetőségekhez mért igyekezetét fejtenek ki a terimés takarmányok termesztésére, jelenleg azonban a veszteségmentes begyűjtést helyezik előtérbe.

KUCSERA SZILÁRD

örvendetes, hogy a nyugat-szlovákiai kerület állami gazdaságai a múlt öt esztendőben jelentősen hozzájárultak a mezőgazdaságra háruló társadalmi feladatok teljesítéséhez. A szövetkezetekhez viszonyítva 1970-ben

90,8 százalékba! részesedtek a termelés intenzitásának fokozásában, s 1975-ben az arány már elérte a 92,3 százalékot. Ugyanebben az időszakban a jövedelmezőségben az állami gazdaságok részesedése — kerületi méretben — 38,8, illetve 56,7 százalék volt.

A fenti eredmények elérését a gazdaságok egész sora tette lehetővé. Akadnak köztük azonban olyanok is, amelyekben hasonló termelési feltételek közt gyenge eredményt értek el. A gazdaságok második csoportjában például — egy hektár viszonylatában — a termelés intenzitása 13 207— 19 452 korona közt váltakozott és a 100 koronára jutó összköltség — ugyanabban a csoportban — 78,10— 96,40, egy dolgozó munkatermelékenysége pedig elérte a 79168—125 287 korona értéket. „ •

Tény, hogy az állami gazdaságok jelentékeny hányadában nem megfelelő a gépesítés. Idényben ezért problémával küzdenek. Ilyen feltételek közt kevés a lehetőség a munkatermelékenység — gépekkel való — fellendítésére.

A Želiezovce! (zselízi) Állami Gazdaságban például a rendelkezésre álló gépeknek 61, a galantaiban 47, a stúrovoiban (párkányiban] pedig 45 százaléka fizikailag elhasználódott. Ugyanakkor ezen gazdaságokra felelősségteljes feladatok várnak az össztársadalmi célkitűzések teljesítésében, ami azt követeli, hogy felújítsák a gépparkot, s egyben jobban, ésszerűbben kihasználják a rendelkezésre álló eszközöket.

Ezzel szemben a hubicei (gombai), a komárnoi (komáromi), a rohovcei (szarvai), a malackyi, a bajcsi, a Pl. Podhradie-i, a gabčíkovoi (bősi) és más állami gazdaságokban — lényegében hasonló feltételek közt — kedvezőbb hozamot értek el növényi — egyebek közt gabonából —, valamint állati termékekből, mint a fentebb említettek, mert körültekintőbbek voltak a termelés szervezésében, s a nagyobb követelmények fontos feltételének tartják az ágazati rendszerre való mielőbbi áttérést.

Mostanában a kerület állami gazdaságaiban az idei feladatok lehető legjobb teljesítésén fáradoznak, aminek a gátló okok elhárításának alapvető feltétele. A törekvés az intenzitás javítására, a gabonából és más terményekből való önellátásra irányul.

■Nyugat-szlovákia mezőgazdaságában a soronlevő öt évben a termelés 20,3 százalékos növekedésével számolnak, vagyis a növénytermesztésben 21, az állattenyésztésben pedig 18,7 százalékos növekedéssel A növénytermesztés fő feladata a gabona, a zöldség, a gyümölcs, a szőlő, a takarmánytermesztés stb., további fellendítése. Az

állattenyésztésben pedig a szarvasmarha-program realizálása. Kerületi méretben a szarvasmarha-állományt 63 ezerrel (ebből a tehén léts?ám 15 ezer) bővítik. Ebben az évben 7300-al kell szaporítani a szarvasmarhák létszámát. Így 100 hektáronként elérjük a 60 szarvasmarha, illetve a

24,3 tehénlétszámot.

A hatodik ötéves tervidőszak utolsó évében — kerületi méretben — gabonafélékből 49,5, hüvelyesekből 23,2, cukorrépából 438, szénából pedig 90,9 mázsát kell elérnünk hektáronként. Egy tehén átlagában évente 3300 literes tejhasznossággal számolunk. A társadalmi alapba hektáronként 1132 kg gabonát, 326 kg húst, 724 liter tejet és 506 tojást kell juttatni.

A feladatokból az állami gazdaságok viszonylatában ki kell emelnünk a napraforgó, a hüvelyesek, a dohány és egyes zöldségfélék termesztését. Részükre ezek külön feladatot képeznek. Ezzel egyidejűleg a lucernamag termesztésében is jelentős feladat vár rájuk, mert az utóbbi években

ebben a tekintetben problémák mutatkoztak.

Megjegyzendő, hogy nem lehetünk elégedettek az állami gazdaságoknak a sertéshizlalásban elért eredményeivel, mivel lényegesen emelkedett az abrakfogyasztás, s a súlygyarapodás maradt a régi, vagy csökkent. Az

1976-os év első negyedében kerületi méretben a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás állami gazdaságaiban érték el a legjobb — 59 dkg átlagos — súlygyarapodást a sertéshizlalásban. Ezzel szemben a Šahyi (ipolysági) Állami Gazdaságban csak 37, a Ďulov Dvor-iban 44, a bánovceiben 45, a želíezovceiben pedig 48 dkg-os volt a súlygyarapodás naponta és darabonként. Az 1975-ös év első negyedévéhez képest az állami gazdaságokban idén — hasonló időszakban — a marhahizlalásban 15 dkg volt a csökkenés, ami elgondolkoztató.

Tény, hogy az állami gazdaságok többségében az épületek és a gépek elhasználódtak. Ezért a hatodik ötéves tervidőszakban 1470 millió korona értékű beruházásra nyílik lehetőségük. Az összegből építkezésekre 812, gépekre és eszközökre pedig 658 millió koronát fordíthatnak. Az építkezési beruházásokra 51,6, gépekre pedig 67,8 százalékkal jut több pénzeszköz, mint az ötödik ötéves tervidőszakban!

Aggasztó azonban, hogy egyes gazdaságok a múltban nem fejlődtek egyenletesen. A legnagyobb lemaradás a galantai és a Nové Zámky-i járásokban tapasztalható, ahol 2 millió koronán felüli beruházások iránt nem volt kellő érdeklődés.

Fogyatékosság persze az is, hogy a kerület állami gazdaságainak gépekkel való ellátottsága rosszabb, mint a

szövetkezeteké. Míg az állami gazdaságok egy traktorára 56,2, addig a szövetkezetekben csak 50,2 hektár földterület, az állami gazdaságokban egy kombájnra 165,5, a szövetkezetekben pedig 136,8 hektár jut, ami azt sürgeti, hogy az arányt az állami gazdaságokban javítani kell.

A fejlesztés tekintetében a hatodik ötéves tervidőszakban az állami gazdaságoknak törekedniük kell:

# a második generációba tartozó vontatók összpontosítására;

• a nagyteljesítményű gépeknek a termelés összpontosításának és szakosításának megfelelő széthelyezésére;

ф a gépek javításának, karbantartásának gazdaságosságára, vagyis a

költségek csökkentésére;

• a termelés fellendítésére, valamint a munka minősége céljából a munkaverseny, vagyis a dolgozók kezdeményezőképességének a kibontakoztatására.

Az állami gazdaságok viszonylatában — a kerületben — 1976-1980- ban számolni kell a bevételek 51,5 százalékos emelkedésével s azzal, hogy a 100 koronára jutó összköltség a korábbi 90,21-ről 87,69 koronára csökken, a rentabilitás pedig az eddigi 10,9-ről 14 százalékra emelkedik.

A CSKP KB gazdaságpolitikai fejlesztési programjának a valóraváltása érdekében szükséges:

• az állami gazdaságok földalapjának célszerű összpontosítása;

• az állami tervben meghatározott eszközökkel a termelőalap felújítása;

Ф a járások mezőgazdasági fejlesztése módosító tervével összhangban a termelés célszerű összpontosítása és szakosítása;

• a járásokban az állami gazdaságok és a szövetkezetek gazdálkodásának a koordinálása;

# a belüzemi szervezés tökéletesítése;

ф a belüzemi tervezés, a nyilvántartás, az ellenőrzés és az elemzés elmélyítése;

# a kádermunka konkretizálása a dolgozók politikai és szakmai nevelésének a fokozása — a dolgozókról való szüntelen gondoskodás komplex programjának a valóraváltása.

Egyes állami gazdaságok dűlőinek a terjedelme sajnos, még napjainkban is 17.-50 hektár közt váltakozik, ami gátlója a belüzemi szakosításának, a nagyteljesítményű gépeknek célszerű kihasználását. A jövőben ezért feltétlénül számolni kell azzal, hogy — a földalap rendezését követően — kialakítsák a 100 hektáron felüli táblákat, vagyis a szakosítás ideális feltételeit.

Korábban az állami gazdaságokban

5—6 értékesíthető főnövényt termesztettek. Ezzel szemben a jövőben egykét értékesíthető főnövény nagytáblás termesztésére térnek át, ami feltétele a jobb gazdaságosságnak, a költségek csökkentésének, valamint a nagyobb jövedelem elérésének.

Az 1976—1980-as években a nyugatszlovákiai kerület állami gazdaságaiban 11137 tehén, 28 530 szarvasmarhá, 1200 koca, 3700 sertés és .9600 juh részére építenek korszerű férőhelyet. Ezzel egyidejűleg négy terményszárító is készül és két régebbit pedig korszerűsítenek. Ezeket préselő-pogácsázó berendezéssel is felszerelik.

A fentiekből kitűnik, hogy az állami gazdaságok feladata a hatodik ötéves tervidőszakban megnövekszik, ami szükségessé teszi a szervezés és az irányítás tökéletesítését, vagyis az ágazati rendszerre való áttérést, valamint azt, hogy a kerületi mezőgazdasági igazgatóság ellássa a vállalatok feletti szerv tervezéssel összefüggő teendőit, a járások pedig a termelés közvetlen irányítását. Lehetővé kell tenni, hogy az élenjáró állami gazdaságok módszerei mind jobban elterjedjenek s a gyenge eredményt elérők belátható időn belül kielégítő színvonalra kerülve a társadalom ellátása érdekében nagyobb terméseredményt érjenek el, mint korábban.

Hoksza István

Az állami gazdaságok fejlesztésének feltételei