Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-06-05 / 22. szám
1976. június 5. SZABAD FÖLDMŰVES, 45 Nagyon sok vitát olvastam már a mesterségesen nevelt anyákról és bizony megoszlanak a vélemények. Mindig azzal a reménnyel fogok tollat, hogy a méhészeknek némi segítséget én is tudok nyújtani. A sikeres méhészkedés egyik legfontosabb feltétele a jófajta fiatal anya. Ha ezt zökkenőmentesen fel tudjuk nevelni, megvan alapozva a méhészetünk. Ezután a méhészen múlik, hogy munkáját siker koronázza. Azzal remélem, A méhésztől mindenki egyetért, hogy anyaneveléshez szükség van egy kiválasztott tenyészcsaládra, melytől a tenyészanyagot nyerjük. Ennek legalább három évesnek kell lennie, mert csak így tudjuk meg, hogy igazán megfelel-é a követelményeknek. Ha már függ kialakítottuk a * megfelelő tenyészcsaládot, ezután a neveléshez egy jó dajka, illetve nevelőcsalád szükséges. Igen jó család méheinek is — ugyanúgy, mint a tenyészcsaládénál — jó tulajdonságokkal kell rendelkezniük, mert nagyon fontos, hogy a család jól neveljen. Ezt úgy tudjuk meg, ha anya nélkül a mézelőbe felteszünk két vegyeskorú fiasításos lépet. és még aznap beálcázott műanyabölcső kezdéseket adunk nekik. Mindig egyformán — mondjuk húszat egy családba. A családok lehetőleg mindig egyforma népesek legyenek. Három nap múlva megnézzük melyik család mennyit fogadott el, de főleg, hogy hogyan etette azokat. Itt tapasztalatból tudhatjuk, hogy melyek a jó dajkák. Ezt a műveletet akár háromszor is megismételjük, hogy biztosak legyünk a dolgunkban, hogy a következő évben melyik családokkal nevelünk. Hogyan rendezem be nevelésre a dajka-családot? Legtöbb méhész már itt elrontja a nevelést, pedig több méhészszakkönyvből megtudhatjuk. Legtöbbször az anyát vagy kidobják vagy izolálják, hogy megkapják kilenc napra a megfelelő födött fiasítást. Szerintem mind az egyik, mind a másik helytelen. Egy jó nevelőcsaládnak rajzóhajlammal s fiatal méhektől duzzadtnak kell lennie. Én ezt a következőképpen csinálom. A betervezett nevelés előtt kilenc nappal két kiválasztott családot így rendezek be: a két családot így nevezem meg — egyik nevelő, a másik kisegítő család lesz. Amíg a családokat elrendezem, az anyákat kalitkába zárom, és utána a fiasítást a két családnál a következőképpen osztom meg. A kisegítő családból is átteszem a nevelő családba a többnyire födött fiasítást, a nevelő családból pedig minden nyílt fiasítást elveszek, ami felkerül a kisegítő család mézelőjébe. Itt legalább hét szép, többnyire nyílt fiasításos rámának kell lenni, amit a két családtól szedtek össze. A kisegítő család költőterét rendezzük pbtézésre alkalmas lépekkel. A zárkából az anyát beengedjük a fészekbe, amit pontosan záróanyaráccsal látunk el. Kilenc nap múlva a kisegítő család mézelőjébe rakott Hasításra lesz szükségünk. Gondoskodjunk arról, hogy kilenc napra ezek a rámák szép mézkoszorúval el legyenek látva. Ha nincs hordás etetünk, lehetőleg felülről. Rendezzük a nevelő család fészkét is. Kétoldalt mézes virágporos lép, hét-nyolc ráma többnyire födött Hasítás. Az anyát kilenc napig itt is visszaengedjük, ha nincs hordás itt is etetünk. Tehát az etetést, ha muszáj, a kilenc nap alatt el kell végezni. Nevelés alatt célravezető a lassú serkentés puha cukorlepénnyel. A méhek cserélése mindig méhek nélkül történik, és nagyon vigyázunk az egészségi állapotra. Mint látjuk, az anya a nevelőcsaládban is tovább petézik, de a családnál nagyon sok fiatal méh kel ki, hisz többnyire födött fiasítást kapott. A nevelőcsaládnál a zsúfoltság érzete legtöbbször rajzóhajlamot vált ki, és éppen ezt akarjuk elérni. Kilenc nap múlva a nevelőcsaládtól az anyát kifogjuk. Ha tervünk van vele úgy zárkázzuk és később döntünk sorsáról. A kisegítő család mézelőjéből a födött fiasításos rámák a nevelőcsalád fészkébe kerülnek. A nevelőcsaládtól pedig minden rámát elveszünk és ezzel rendezzük a kisegítő család fészkét mindig méhek nélkül. A nevelőcsaládot most már véglegesen berendezzük. Szélről mézes, virágporos, utána a födött fiasításos lépek, középen kihagyjuk a nevelőráma helyét. Valamelyik családnál a már említett módon a mézelőben nyerhetünk annyi méhpempőt, amennyire az álcázásnál szükségünk van. A fölragasztott műanyabölcsőkbe kevés pempőt teszünk, s beálcázva beadjuk az elkészített dajkacsaládnak, amit a berendezéstől számított három-négy óra múlva végezzünk. Én mindig huszonnyolc bölcsővel indulok. Másnap az elfogadott bölcsőket meleg éles késsel visszavágom, az előző nap berakott álcákat hegyesvégű csipesszel kiszedem, és helyére most már csakis a kiválasztott tenyészcsaládtól adok félnapos álcákat, vagy aki már gyakorolta három napos petéket. Szűzlépből kivágva viaszlemezkével együtt, amit a már felhalmozott pempőre helyezünk. Gondozásra 22—24 bölcsőt hagyok meg. Befödésük után a bölcsőket elveszem továbbgondozásra a már erre elkészített családhoz helyezem, és a nevelőcsalád még egy sorozatot kap, amivel ugyanúgy járunk el, mint először. A kikelt anyák selejtezése után pároztatóba kerülnek. Csak a szép, fejlett anyákat tesszük a pároztatóba. Nagy Kálmán Nem rajzó méhek A méhek nemesítése aránylag nehezebb, mint a többi állaté. A méhek ténykedése nem tudatos, nem megfontoláson alapuló, hanem ösztönszerű. Természetes kiválasztódások útján jött létre és tökéletesedett. Ilyen jelenség a rajzás is. Ebből logikusan következik, hogy mesterséges kiválasztással ez a folyamat, illetve az azt kiváltó ösztön nemcsak gyengíthető, hanem meg is szűntethető. A megoldás esetleg sok időbe telik. A megoldás lehetőségét tagadni azonban egyértelmű volna a természetes és mesterséges kiválasztódás kétségbevonásával. (J. M. H.) Az emberiséggel egykorú Behúnyom a szememet, magamra erőltetem az ébren-alvást, úgy lesem a felséges hangzavart. Égy rémlik mérföldekről hömpölyög felém, alig észrevehető hullámok taraján. Valamikor vidáman ballagtam, könnyedén megmásztam az Alacsony-Tátra és a Szlovák érchegység bérceit, hónapokig, évekig bújtam a haragoszöld fenyőerdőket. Rügybontó szellőben fürösztöttem szemem, balzsamos fenyőillattal konzerváltam lényemet. A varázslat egyszerre megszűnik. Azt sem tudtam miféle hang ez ... csakhogy beillett a méla hangváltozatba. A sziréna hangja, gyárakat, embercsoportokat láttam. A magány honában andalító zenét... Futnék utána, szeretném utolérni. Felébredek a csendességre s epedve várom, hogy mikor kezdődik a folytatás. Üj hang zendül, lágy, kellemes. Ének is, jeladás is. Rövid ideig tart, mégis hosszasan cseng a fülemben. Ez a munka éneke! A burzsoá társadalomnak nem volt rám szüksége. Ösztönöm idejekorán azt sugallta, ne ijedezz, még nincs minden veszve. Hiába kapaszkodtam, mindig visszacsúsztam a munkanélküliségbe. A nagy természet befogadott, vendégül látott. Két éven át nap mint nap jártam a titkokkal, szépséggel zsúfolt erdőket, hegyeket és völgyeket. E század kezdete mélyén szunnyad az ősöktől örökölt vadászösztön. Egész fiatalon tanultam látni, hallani, de főként figyelni. így lett belőlem természetbúvár. A létért való küzdelem megtanított reálisan gondolkodni. Nagyon megbecsültem azt a polgári előnyt, hogy álláshoz jutottam. De a mai napig megmaradtam vadásznak, természet imádónak. Az ősembernek ellenfeleihez, a ragadozókhoz méltó, természetes támadó és védőfegyvere nem volt. Találékonysággal készített magának kőbaltát, lándzsát, nyilat és ijjat. A primitív fegyverek az embert a hatalmas ragadozók félelmetes ellenfelévé avatták. így kezdődött a vadászat és vele az ember művelődésének első foka. A harcos népek jó vadászok voltak. A vadászat nemcsak élelmet adott, hanem szenvedéllyé is vált. A koitak, vagy hálóval fogtak. A legrégibb vadászati módszer kétségtelenül a horkolás, a tűrözés és a csapdázás volt. Apróvadra és közepes erősségű magasvadra a vadorzó ma is a legprimitívebb, de célravezető és legkevésbé feltűnő eszközt, a hurkot használja. A mély verembe való fogás, (tőrözés) még napjainkban is előfordul: medve, hiúz és farkas fogásánál. Az így fogott vadakat állatkertekbe viszik. A facsapdákat 'már az ősember is használta, de a mai ember is, főként nyestek és nyusztok fogására. Nagyszerűen beváltak a facsapdák a görény, a menyét, a patkány, sőt a házimacskák fogására is. Fájdalom, hurkolással a vadorzók hihetetlen károkat okoznak a vadásztársaságoknak, fogoly és fácán befogásával. S ami a legborzasztóbb: a hurkolókat nehéz tetten érni. Ezért szükséges, hogy a vadászok a hatáskörükbe tartozó területeket naponta reggel és este látogassák. A vadorzó nem bízik a véletlen szerencsében, a hurkot nem helyezi el találomra, nagyszerűen ismeri a vad váltóját, ahová a hurkot elhelyezi. A vadorzók drőthurkokat helyeznek ki őzek és szarvasok befogására. Végtelenül szomorú látvány egy dróthurokba került őz vagy szarvastehén felfedezése. A lőpor feltalálásával megszületett az első tüzifegyver. A kézi lőfegyverek tökéletesedése a vadászok fejlődésében is kétségkívül nagyjelentőségű, de nem korszakalkotó. A legtökéletesebb vadászati mód: a cserkészés és a les nem változott meg. A ma vadászának épp úgy be kell lopni a gyanakvó vadat, minden körülményre ügyelnie kell, mint évszázadokkal ezelőtt. Az ősemberrel szemben csupán annyi előnye van, hogy a modern fegyver és a füstnélküli lőpor függetleníti az időjárástól, fegyverét gyorsabban kezelheti, nagyobb nagyvadra irányuló vadászatot mindig a férfias bátorság és erő próbájának tekin? tették. A jóharcos, aki kitüntette magát nemesember lett. A kultúra terjedése, az erdőirtások a dúvad szaporodása a háziállattá nem szelídüly vadféléket járhatatlan rengetegbe szorította vissza. Ott, ahol a mezőgazdaság gyorsan fejlődött, a vadászat jelentőségét veszély fenyegette. Gyérült a nagyvadállomány, míg az irtásokkal szaporodott szántók elősegítették a mezei, illetve az apróvad szaporodását. A vadászősöktől származó népek a nagyvad mellett megszerették az -eprővadat, melyet azelőtt csak a jobbágyok, a vadorzók hurtávolságra lőhet és a leg erőseb vadat js hamarosan, meglehetősen biztonsággal terítékre hozhatja. A vadászat az emberiséggel egykorú. Ma a leggyönyörűbb férfikedvtelés, amelyet a földkerekség minden népe szeretettel űz, mert természetes és elszakíthatatlan kötelékek fűzik hozzá. Szocialista államunk vadásztörvénye európai viszonylatban egyike a legmodernebbeknek, amit sok kapitalista állam irigyel. Hazánkat vadászparadicsomként emlegetik a külföldi vadászok. Joggal, mert vadállományunk változatos, a magasvad trófea értéke aranydijas, az apróvad-szaporulat magas szinten van. J. M. Habrovský Egy kedves horgász ismerősöm saját főzésű csemegekukoricáról s annak eltartási módjáról tett említést. Ekkor elhatároztam, hogy ebből a csaliból én is önellátó leszek. Nekiláttam a csemegekukorica főzésének és tartósítanak, ami elég jól sikerült. Főzés céljára vásárolok 4—5 cső kukoricát, kiválogatom a legszebb, legfrissebb, legpuhább sárga színű csöveket. Otthon a csövekről óvatosan leszedem a szemeket, vigyázva, hogy azok épség-A konyhaasztalra pokrócot terítek s arra újságpapírt teszek. A forrón lekötött üvegeket sűrűn egymás mellé a pokrócra rakom. Az üvegekre ruhát vagy párnát A csemegekukorica tartósítása ben megmaradjanak (a megsérült, megvágott szemek romlást okoznak). A leszedett szemeket azután nagy gondossággal átmosom, majd bővízben felteszem főni. Kb. félórái főzés után a szemek megpuhulnak. A főtt kukorica eltevése céljára kisméretű (1—2 dl-es) dunsztos üvegeket használok. Az üvegeket a főzés előtt forró szódás vízzel alaposan kimosom, majd utána bő hideg vízzel kiöblítem. Az üvegeket nem törlöm ki, hanem szájukkal lefelé, tiszta tálcán helyezem el. A főtt kukoricát forrón, jó bő lével együtt az üvegekbe rakom s a lé tetejére egy porszemnyi szalicilt teszek. Az üvegeket megnedvesített celofánpapír s gumikarika segítségével légmentesen lezárom, majd száraz dunsztba helyezem. helyezek s a pokróc széleit az üvegekre visszahajtom, hogy azokat a hideg levegő ne érje. Az üvegeket ebben a dunsztban egy napig hagyom. Aki a kukoricaszemekkel nem akar vergődni, az csövestől is elteheti a kukoricát. Ebben az esetben több üvegre van szükség. Én egyébként azért használok kis üvegeket, mert a felbontott üvegekben levő kukorica tartóssága igen megrövidül. így viszont egy üveg tartalma 8—10 napi szükségletemet fedezi s azután bontom a következőt. A főtt kukorica tárolására is nagy gondot fordítok. Kamrában, száraz, szellős, hűvös helyen tartom, ügyelek arra, hogy az üvegeket közvetlen napfény ne érje. Enyi volna az egész. Szerintem olcsó és nem rossz dolog, megéri a fáradozást. (Ke) Egyszerű nádúszó készítése Nád szinte minden horgászhely környékén akad. Éles késsel kivágunk egy szép, egyenesen nőtt, 25—30 cm hosszú ízt a nádszálból, úgy, hogy a csomó alulfölül rajta maradjon. Legmegfelelőbb, ha a nádszál átmérője 5—6 mm. gyűrűfelkötő selyemcérnával vagy dróttal drótdarabot erősítsünk fel, amelynek végére fület kell hajlítanunk, és oldalra is kell görbítenünk, derékszögben. Rendkívül érzékeny úszóval gazdagodik horgász-kelléktárunk. Eredményessége A felső részébe beleszúrunk egy kissé meghegyezett fogpiszkálót. (Ha műanyagból van, még tartósabb lesz az úszónk! J Annak a tetejére fehér műanyag gyöngyöt húzunk, ami majd antennaként szolgál. Az alsó fertályába legalább 3—4 cm hosszú, 1 mm vastag acéldrótot szorítunk, amelynek kilátszó végére fület hajtunk laposfogónkkal egy szög segítségével. A rajz útmutatása szerint a nádbütyök alsó és felső mélyedését kitöltjük epokittel, majd tetszés szerint csíkokat festünk rá. Azt tanácsoljuk: az alsó része sötétszínű legyen, hogy ne riassza el az igen óvatos halakat. Ezután tegyük félre, hadd szá radjon meg, majd lakkozzuk be, hogy soká tartson. Ha csúszó úszóként kívánjuk majd felhasználni, akkor nádúszónk felső íze alá természetesen attól is függ, hogy helyesen erősítjük-é föl alája zsinórunkra az ólomsöréteket. H. J.
