Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-05-29 / 21. szám
/ Az őszibarackfák zöldmetszése Március elején ismertettük az őszibarackiák nyugalmi időben történő metszését, annak fontosságát. Most a tenyészidőben történő beavatkozásokkal és azok jelentőségével szeretnénk megismertetni azon kiskertészkedőket, akik házikertjeikben őszibarackfákat is nevelnek. MIT IS ÉRTÜNK ZÖLDMETSZÉS ALATT? A zöldmetszés fogalmán mindazokat a tenyészidőben végzett beavatkozásokat értjük, melyek a gyümölcsfa vegetatív szerveinek eltávolításával járnak. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a hajtásválogatás, a hajtások visszacsípése, a képző dött hajtások ritkítása, valamint a leveles állapotban végzett zöldmetszés. Ezen beavatkozásokat együttesen zöldmunkáknak is nevezhetjük. A zöldmunkák időpontja különböző a vegetáció folyamán, általában véve azonban három időszakra csoportosíthatók. Első időszak a rügyfakadást követően tavasz végén esedékes. Ez a hajtásválogatás és a hajtásvisszacsípés időszaka. A következő időszak a nyár derekára esik és ekkor kerül sor a hajtások ritkítására, esetleg levélritkításra. A harmadik nyár utóján van, a vegetáció csökkenésének kezdetével, de feltétlenül a lombhullás előtt! Ez a tényleges zöldmetszés időszaka. Az egészséges, jól fejlődő öszibarackfákon a s zükségesnél jóval több hajtás fejlődik. Május végén célszerű ezt a hajtástümeget megválogatni, hogy a megmaradó,. ritkábban álló hajtások több tápanyaghoz, napfényhez és vízhez jussanak. A gyümölcs az ilyen fákon sokkal jobban kifejlődik és szebben színeződik. A hajtások is kedvezőbb helyzetbe kerülve, A műit évi zöldség- és gyümölcstermesztési feladatoknak mezőgazdasági üzemeink többségében nem tudtak eleget tenni. Ezt többek között a kedvezőtlen időjárási viszonyok, a felvásárlási árak nagyarányú csökkentése és a helytelen agrotechnikai intézkedések folyásolták be. így volt ez a nesvadyi (naszvadi) szövetkezetben Is, ahol a múlt évben kilencvenhárom hektár területen termesztették a zöldségfélékéi. Az uborka termesztése tekintetében a szövetkezetét közel 700 ezer korona értékű kár érte, amit elsősorban a nem minden tekintetben megfelelő külföldi vetőmag és az uborka lisztharmata idézett elől Hektáronként csak száztíz mázsa termést takarítottak be. Négy hektár területen termesztették az eltevési uborkát és hatvanhét mázsás termést értek el hektáronként. Hagymát harminc hektár területen termesztettek és csak százöt mázsás hektáronkénti termést takarítottak be, a tervezett kétszázötven mázsás hozammal szemben! A kisebb terősszel időben beérnek és termörügyeik megfelelően kifejlődnek. Mindez tehát nemcsak az idei termésre hat kedvezően, de a jövő évi termés kilátásait is fokozza. A hajtásválogatást mindig a vázág csúcsán kezdjük meg. Először a vezérhajtás közeléből távolítjuk el a hasonló fejlettségű, de nem megfelelő helyzetű ikerhajtásokat. Ezután — fokozatosan lefelé haladva — a vázágon úgy ritkítjuk meg a hajtásokat, hogy két szomszédos hajtás töve között legalább tenyérnyi hely maradjon. Az eltávolítandó hajtásokat csonk nélkül, tőből metsszük ki. Mindig az erősebb, kifelé álló hajtásokat hagyjuk meg és a gyengébbeket, a kedvezőtlenebb irányba törekvőket távolítsuk el. A lombos fákon a ki nem hajtott, száraz vesszőket könynyen felismerhetjük és ha ezek a tavaszi metszés során elkerülték figyelmünket, most pótolhatjuk a mulasztást. Nagyüzemi gyümölcsösökben erre a munkára ritkán jut idű és munkaerő, de a házikertekben levő néhány fára nagyon is érdemes gondot fordítani és elvégezni ezt a munktá. A hajtásválogatást lehetőleg úgy ütemezzük, hogy a permetezés ne előtte, hanem utána történjen. Ez azért is ésszerű, mert a már megváltozott fákra kevesebb permetanyag szükséges és a vegyszerek hatása is jobban érvényesül a ritka koronában. Másrészt a permetezés után néhány napig nem lehet, vagy nem ajánlatos a fák között dolgozni, a mérgezés veszélyének elkerülése végett. mést lényegében a hagyma peronoszpórája okozta, ami ellen nem tudtak hathatósan védekezni. Az említetteken kívül a múlt évben ötven hektár területen termesztették a paprikát (lö7 mázsás hektáronkénti termés), tíz hektár területen pedig a sárgarépát (123 mázsa). Globálisan a szövetkezet a tervezett hat millió korona értékű árutermelést — a már említett okok miatt — csak nyolcvannégy százalékra teljesítettel A gyümölcsfélék közül a sárga- és az őszi barackot, az almát és az epret termesztették a múlt évben. A sárgabarack nem adott termést, főleg a kései tavaszi fagyok kedvezőtlen hatása következtében. Almából csak tizenkilenc, őszi barackból pedig csak hét mázsás hektáronkénti termést takarítottak be. Epret öt hektár területen termesztettek és nyolcvanegy mázsa termést értek el hektáronként. A HAJTÁSOK VISSZACSÍPÉSE Hajtásválogatás után a fákat többször is átvizsgáljuk. Minden olyan erős hajtást, amelyik a korona belsejében fejlődne, a koronát sűrítené, tőből kimetszük, vagy ha olyan helyen tör elő, ahol szükség van rá, 3—4 levélre visszacsípjük. A vezérhajtások fejlődését is figyelemmel kísérjük. Azokat, amelyek a többiek rovására túl erősen fejlődnek, visszacsípjük úgy, hogy a gyengébbek utolérhessék őket. A vezérhajtások lehetőleg egyforma erősek legyenek, egy magasságban fejlődje nek és mindig a korona közepétől kifelé neveljük őket úgy, hogy a fa koronája ritka, szellós legyen. Minél nyitottabb, szellősebb a fa koronája, annál több napfényt kap és ezáltal szebb gyümölcs fog rajta fejlődni. A gyümölcsök melletti hőnaljhajtásoknak a visszacsípése 20—30 százalékkal növeli a gyümölcsöket. Egyes gyakorlott őszibaracktermelők közvetlenül a gyümölcsérés kezdetén csípik el a gyümölcs feletti hajtást és ezzel színesebb, fejlet tebb gyümölcsöt kapnak. NYÁRI HAJTÄSRITKÍTÄS Termőfákon elsősorban a gyümölcs színének javítására, a fejlettebb termőrügyek képzésének az elősegítésére alkalmas. Az időpont megválasztása és a ritkítás mértékének helyes megítélése eléggé problematikus, ezért csak nagyon óvatosan ajánljuk ezt a beavatkozást. Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy a nesvadyi szövetkezetben még vannak fejlesztési lehetőségek a zöldség- és gyümölcstermesztés szakaszán. A jövőben ezért nagyobb figyelmet kell szentelni a fajtajelleg megválasztásának, az agrotechnikai intézkedések pontos betartásának és a betegségek elleni védekezésnek. Igényesek a szövetkezet idei feladatai is. Hiszen az idén százhárom hektár területen termesztik a zöldségféléket, a gyümölcsfélék termőterülete — az eperrel együtt — pedig több mint hetvennyolc hektárt tesz ki. Zöldségfélékből 260, gyümölcsfélékből pedig 44 vagonnyi termés értékesítésével számolnak, főleg a SLOVLIK és a ZELENINA nemzeti vállalatoknál. Az idén módosítottak a zöldségfélék fajtáin is. Elsősorban paprikát termesztenek. Ötvenöt hektár területen konzervpaprikát, tizenhárom hektár terűle-NYÁRVÉGI ZÖLDMETSZÉS Ideje augusztus második, illetve szeptember első fele, amikor a hajtások növekedése már szünőben van. A vezérvesszőket, a fa oldalelágazását szolgáló hajtásokat, a leendő termővesszöket érintetlenül hagyjuk. Azokat a vesszőket, amelyek termést hoztak eltávolítjuk úgy, hogy lehetőleg minél közelebb az ághoz egy két erős hajtás maradjon, mert ezek lesznek a jövő évi termőveszszók. Eltávolítjuk a száraz, beteg vesszőket, gallyakat, ágakat. A sűrűn álló hajtásokat ritkítjuk, az értékteleneket eltávolítjuk. Ennek a kései, nyárvégi metszésnek az a célja, hogy a meghagyott hajtások így több napfényhez és tápanyaghoz jutva, jobban beérjenek, termőriigyeiket jobban kifejleszthessék. Gyakori eset, hogy az intenzív vegetáció következtében az egy- vagy másfél métert is meghaladó hosszúságú vesszőkön harmad és negyedrendű elágazások is képződnek. Ezek azonban vékonyak, sok esetben be sem érnek. Augusztusban végzett megfelelő irányú és erősségű másodrendű hajtásra való visszametszéssei elősegítjük ezek kifejlődését és beérését. A vizsgálatok és kísérletek alapján megállapított tény, hogy a vegetáció csökkenésének kezdetétől a lombhullásig terjedő időszakban végzett metszés a legkedvezőbb a következő évi terméshozamra. A nyári zöldmetszés előnyei révén az. alsóbb vesszők és a vesszőkön az alsó rügyek értéke javul, csökken a felkopaszodás. Ugyancsak előnyös tulajdonsága a zöldmetszésnek, hogy a metszlapok hamarabb gyógyulnak és a mézgafolyás is kisebb vagy teljesen elmarad. (Vaj) ten pedig zöldpaprikát. Ezenkívül fólia alatt még két hektárnyi területen termesztik a paprikát. összesen 164 vagonnyi termés értékesítésével számolnak! A többi zöldségféléket, melyeket kisebb mértékben termesztik, a sárgarépa, hagyma, kései káposzta és az uborka alkotja. Két hektárnyi területen hajtatott zöldségféléket is termesztenek. A szövetkezetben az idén zöldségfélékből több mint hat millió korona értékű árutermeléssel számolnak. A gyümölcsfélék közül ismét a sárgabarack (18 hektár), az őszibarack (7,5 hektár), az alma (48 hektár) és az eper (5 hektár) jön számításba. A szövetkezet főagronómusa, Bálványi László mérnök, a zöldség- és gyümölcstermesztésben dolgozókkal együtt bízik feladataik teljesítésében. Erre nagy szükség is lesz, hiszen a CSKP KB és az SZLKP KB múlt évi októberi plénuma határozatai többek között tartalmazzák: a hatodik ötéves tervidőszak éveiben a zöldség- és gyümölcsfélék szükségletét elsősorban hazai forrásokból kell fedezni. (BARA) HAJTÁS VÁLOGATÁS Nagyobb igényességgel A minap Maié Ludincén járva Vicencs Arpádékiioz is bekopogtattam. Férj feleség együtt dolgozik a Pohronský Ruskov-i székhelyű Virágzás egyesült szövetkezetben. Az állattenyésztést, pontosabban a tehenészetet választották. Kelten 28 tehénnek viselik gondját. S hogy nem is akárhogyan, arról az áprilisig elért napi és darabonkénti nyolc literes fejési átlag tanúskodik. Most mégsem ezért nyomtam le az ajtójuk kilincsét. A Szlo vákiai Kisállattenyésztők Szövetségének helyi szervezete, illetve annak tagjai és vezetői felől érdeklődtem a faluban, s többen azt tanácsolták, Vicencz Árpádot keressem, bizto san odahaza van. Nem tévedtek a tanácsadók. Árpi bácsi a kert végében tettvett a fóliasátrak alatt. Láthatóan nem szylvesen hagyta félbe a munkát, de azért nem is tanácsolt el szándékomtól, hogy egy kicsit elbeszélgessek vele a helyi kisállattenyésztők életéről, tevékenységéről. Pár perc múlva már a nyúlketrecek előtt beszélgettünk. Beszélgetőtársam elmondotta, hogy megalakulása őta tagja a kisállattenyésztők helyi szervezetének. Sőt, a vezetőségnek is, hisz gazdasági felelős. Már korábban is tartott nyulakat, de akkor még nem ilyen céltudatos tevékenységgel. Előbb a csincsillák mellett döntött, majd a cseh tarkákkal próbálkozott. Most pedig „átnyergelt“ az újzélandi fehérekre. Ügy mondja, a kiváló hasznosságuk mellett a gereznájuk is jól értékesíthető, ami szintén nem megvetni való tulajdonság. A többi között azt is megtudtam, hogy az SZKSZ helyi alapszervezete 1972 ben alakult meg Maié Ludincén. Most félszáz tagja van, de egy kis szervező munkával lényegesen növelni lehetne a tagok számát. Igen ám, csakhogy mindez nem ilyen egyszerű, mert az alapszabályzat szigorúan megköveteli, hogy legfeljebb egy év elteltével a tagoknak már megfelelő állatállománnyal kell rendelkezniük. A fajtatiszta tenyészállatok beszerzése pedig ugyancsak sok-sok problémába ütközik. — Községünkben a baromfiak iránt a legnagyobb az érdeklődés. Minden udvarban van legalább búsz tyúk és csirke, de inkább jóval több. Csakhogy kevés a fajtatiszta állomány. Tagjainknál más a helyzet. Űk elismert fajtákat tartanak. Részben plimutot (fehéret és állományukat, hogy eladásra is szaporítanak, hizlalnak nyulat. — Egyre nagyobb az érdeklődés a nyúltartás iránt — mondta Vicencz elvtárs —, s ez bizony okot ad az örömre, mert azt jelenti, a község lakói elismerik és értékelik az SZKSZ helyi szervezetébe tömörült tenyésztők elért eredményeit. Minden erővel támogatni kellene ezt az érdeklődést, felkarolni a kezdeményezőket. Mi ezen fáradozunk, mások meg hátráltatják a munkánkat. S éppen azok, akiknek segíteni kéne. Sajnos, ez így igaz. Hat elis mert, törzskönyvezett, tovább-Meddig várjanak még a törzskönyvezési felelősre? szövetség tagjainak és a további érdeklődőknek meg jelentős gondot okoz a megfelelő tenyészanyag beszerzése. A szükséges iratokat még a múlt őszön személyesen adta át Vicencz elvtárs az SZKSZ járási bizottságán, de a törzskönyvezéshez szükséges számok még a mai napig sem érkeztek meg a szervezethez. Azóta már az ötödik ellésből származó fiókák is felcseperednek, de nem lehet hivatalosan elismert állományt nevelni belőlük. Oj-zélandi és morva kék, kiállításon vásárolt tenyészállatokról van szó, igazán elismerhetnék őket. Már csak azért is, hogy megkönynyítsék a helyi szervezet tagjainak és vezetőinek azt az igyekezetét, amellyel a szövetség alapszabályzataiban meghatározott követelményeknek igyekeznek eleget tenni, s ugyanakkor a kisállattenyésztés ésszerű és célszerű továbbfejlesztését szorgalmazzák. Kádek Gábor sávozottat), részben pedig hemsírt. Van három elismert szaporító tenyészetünk is. Az egyik idősebb Csenger Lajosé, a másik a fiáé, ifjabb Csenger Lajosé, a harmadik pedig az én udvaromban található. A tojásokat a levicei keltetőben keltetjük, így tagjaink igényeit is ki tudjuk elégíteni. Persze csak részben, mert sajnos, mind a három А-tenyészet fehér piimut fajtákból áll. A nyúltenyésztés iránt is nagy az érdeklődés a faluban. Egyelőre harminc nyilvántartott nyulászuk van, de továbbiak kérik, sürgetik a belépéshez szükséges fajtatiszta tenyészanyag beszerzését. Néhányan már annyira föifejiesztettték az szaporításra alkalmas állomány van a községben, de ezt a hely beliek sehogy sem tudják ka matoztatni, mert a járási re gisztrátor, törzskönyvezési fela lős többszöri kérésre sem volt hajlandó ezidáig „kiszállni“ a helyszínre, hogy elbírálja és ar arra alkalmas egyedeket törzs könyvi nyilvántartásba vegye. Kár, hogy az SZKSZ járásbizottsága, annak nyúltenyészít szakosztálya és nevezetese Mészáros elvtárs, a szerveze járási törzskönyvezési felelősi ilyen felelőtlenül végzi felada tát. Mert a meglátogatott köz ségben feleslegesen kés alá ke rulnek a továbbtartásra nagyon is megfelelő, törzskönyvezett Vicencz Arpád egy új zélandi szülőktől származó süldők, a anyával. Foto: —bor Mivel ültessük be díszmadaraink szabad volierjét? Akinek módjában áll szabad vagy kerti voliért létesíteni kedvenc díszmadarai számára, törheti a fejét, mivel telepítse, ültesse be azt. Egyes tenyésztők nem sokat gondolkoznak a dolgon, hanem beszereznek az erdőből vagy valamelyik kiskertészkedőtől néhány bokrot, díszcserjét és úgy gondolják, hogy megtettek minden tőlük telhetőt, pótolták madaraiknak a szabad természetet. Röviddel a rügyek kifejlődése után éri őket az első csalódás, amivel számolniuk kellett volna, főleg abban az esetben, ha egzotikus vagy hazai magevő madarakat tartanak. Ezek a madarak ugyanis lecsipedik a fakadó rügyeket és a számukra igen fontos levélzetet is lerágják. A levelek kifejlődésére egyébként is csak elvétve kerül sor az ilyen madárházban. Más madarak viszont csupán játékosságbői csipedik ki, tördelik le a kipattanó rügyeket, minek következtében sajnos, szintén kies lesz a voliér. Felmerül a kérdés, tehát mivel és hogyan telepítsük be a voliéreket, hogy annak növényzete mindig szép zöld legyen és a madaraknak is elegendő mennyiségű zöld táplálék álljon rendelkezésére. Ha adunk is madarainknak csillaghúrt, még abban az esetben is aránylag nagy kárt tesznek a rügyekben. Lucfenyő és jegenyefenyő nem alkalmas a voliérek beültetésére, mivel ezek ágain sűrű tüskeszerű levélzet nő és a madarak nehezen tudnak megkapaszkodni rajtuk. A duglászfenyő tölevelei ritkábbak, ezért a nevezett célra alkalmasabbak. Fészeképítésre is alkalmasak. Különösen megfelel a célnak a tujafa és a lágy tűlevelekkel rendelkező simafenyő. Ideális növényként említhető továbbá a laza, táp dús, savanyú reakciőjú mészmentes talajt (hangyaföld és tőzeg) kívánó, hajtásdugványozással és oltással szaporítható rhododendron (Azalea) is. Nemcsak örökzöld leveleivel díszít, hanem gyönyörű virágaival is. Sűrűn növő széles levelei jó védelmet nyújtanak a madaraknak az eső, a szél és az erős napsütés ellen. A voliérek beültetésére megfelel a fagyai is. A körülményeknek megfelelő metszés következtében egy idő után sűrű lombot fejleszt, ezért kiváló fészekrakási lehetőséget kínál az állatoknak. Keserű leveleit a madarak nem szeretik, tehát lombja mindig szép marad. Az idősebb tenyésztők gyakorlati tapasztalatai szerint ajánlatos a voliérek sarkába száraz ágakat vagy madárüllőkéket helyezni, hogy legyen hol nyugodtan ülni a madaraknak, s egyúttal azért is, hogy ürülékükkel ne a fenyőket vagy más dísznövények leveleit piszkítsák. Van úgy, hogy csupán puhacsőrű madarakat tartunk a troliérben. Ilyenkor lényegesen kevesebb gondot okoz a betelepítés, mert ezek a madarak nem csipedik le a fakadó rügyeket. A voliért azonban mindig igyekezzünk úgy beültetni, hogy legalább megközelítően pótolni tudjuk a madaraknak azt a környezetet, amilyenben a szabadban élnének vagy éltek valaha.
