Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-05-29 / 21. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1976. május 29. UVIIBÉBI A szőve TKf/ÍTÍ : fÖLnMŰVfSEK I szőve jstGiritK FÓRUMA I A szőve tkezeti földművesek szabadsága Á tavaszi munkák befejezéséhez közeledünk, de a földművesek ezrei már most készülnek a szabadságra. Szervezetük a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének ötjén közel 30 ezer szövetkezeti tag vesz részt hazai vagy külföldi üdülésen, fürdői gyógykezelésen. De a szövetkezeti tagok gyermekeiről és családtagjairól sem feledkeztek meg. Az ilyen üdülésre a szövetkezeti tag törvényes szabadságából merit. Mi a helyzet a szövetkezeti tagok szabadsága körül? 1975-ös év végéig a szövetkezeti tagok szabadságát nem rendezte általánosan érvényes jogszabály. A szövetkezeteknek csupán ajánlották, hogy tagjaiknak szabadságot nyújtsanak legfeljebb olyan mértékben, mint amilyen a munkaviszonyban álló dolgozókat illeti meg a Munka Törvénykönyv értelmében. Ez év január 1. óta az olyan szövetkezetek számára, amelyek megteremtették ennek gazdasági adottságait, a 122/1975 Zb. számú főldmfivesszövetkezeti törvény, valamint a Szövetségi Kormány 138/1975 Zb. számú rendeleté értelmében egységes rendelkezés alapján üdülési szabadságot ad tagjainak. A szövetkezeti tagok szabadságának nélkülözhetetlen gazdasági feltételeit és az említett rendelkezésekben körülhatárolt feltételeket elsősorban azok a szövetkezetek alakították ki, amelyek már 1976. január 1. előtt rendszeresítették tagjaik számára a szabadság nyújtását a munkaviszonyban álló dolgozók jogigényéhez hasonlóan. A többi szövetkezet a törvény erre vonatkozó rendelkezéseit fokozatosan váltja valóra, amint ennek gazdasági alapjait megteremti. Azt, hogy a szövetkezet kialakította-e a kellő feltételeket, a járási mezőgazdasági igazgatóság bírálja felül az említett törvény 113. §-a értelmében. Azokban a szövetkezetekben, ahol bevezették a jutalmazás egységes rendszerét, ott alkalmazni kellene a szabadságokra vonatkozó egységes rendelkezéseket is. Addig azonban, amíg e szövetkezetek nem teremtik meg a szükséges gazdasági adottságokat, a szabadságot csupán csökkentett mértékben, a szövetkezet alapszabályai szerint adják meg. A szövetkezetek mintaalapszabályának 51. cikkelye második bekezdésének megszövegezése szerint ilyen esetben a szövetkezet alapszabálya olyan szabadságot ismer el, ami megfelel a szövetkezet gazdasági lehetőségeinek. A földművesszövetkezeti törvény egységesen rendezi a szabadságigény megnyílásának feltételeit, a szabadság időtartamát, beleértve a nem egyenletes munkaidőben dolgozó tagok szabadságigényét, a szabadság arányos részének meghatározását a tagsági viszony keletkezése, illetve megszűnése esetén, az olyan napokért kifizetett térítést, amely napokon a szövetkezeti tag szabadságát meríti, valamint a ki nem merített szabadságrét kifizethető térítés összegét. A szabadság megadásának részletesebb feltételeit a már említett kormányrendelet, valamint a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium irányelve tartalmaz. A szabadság jogrendezésének alapkérdése a szabadság igénye. A szövetkezeti tag számára rendszerint nem nyílik szabadságigény tagsági viszonyának első napjától kezdődően — az alábbiakban felsorolt kivételeken kívül — hanem csupán a megszakítás nélküli tagsági viszony bizonyos idejét követően. Ez az ún. várakozási idő, amit a törvény több hónapban állapít meg. Az öthónapos várakozási idő képezi a szabadságigény megnyílásának egyik feltételét. Amennyiben a tagsági viszony ugyanabban a szövetkezetben nem volt megszakítás nélkül legalább öt hónapos, úgy a tag számára nem nyílik szabadságigény. Azzal az irányelvvel összhangban, amely szerint a szabadságot mindig a napátrí évre adják meg, a szabadságigény megnyílását tehát akkor ismerhetik el, ha az illető naptári évben teljesítette az öthónapos várakozási idő feltételét. E feltétel teljesítése elismerhető, ha a várakozási időt már az előző évben, vagy a korábbi esztendőben teljesítette. Amennyiben a szövetkezeti tag az öthónapos várakozási idő feltételét teljesítette, ez vonatkozik az összes következő esztendőre, hacsak nem szakítja meg tagsági viszonyát. A végrehajtó utasításokat tartalmazó kormányrendelet 31. §-a értelmében a várakozási időszakba beszámítják az e szövetkezetben előzőleg ledolgozott munkaviszonyt, tehát amennyiben valaki a várakozási időt a szövetkezetben munkaviszony alapján teljesítette, és később a szövetkezet tagjává vált, ezt a feltételt újból nem kell teljesítenie. A szabadságigény megnyílásának másik alapfeltétele az, hogy legalább 75 napot dolgozott le. A tag számára, aki már teljesítette a várakozási idő feltételét, a szabadságigénye a naptári évben csupán akkor nyílik meg, ha a szövetkezetben 75 napot dolgozott. Ez utóbbi feltételt minden naptári évben újból teljesíteni kell. Viszont az említett időszakban egyes olyan napokat is beszámítanak, amikor a tag nem dolgozott, például, ha szabadságot vett ki, továbbá a fizetett ünnepnapokat, illetve amikor bizonyos munkaakadályok miatt nem dolgozott, avagy a szülési szabadságon töltött napokat, a személyes munkaakadályok miatt mulasztott napokat forvosi vizsgálat, családtagok elhalálozása, saját esküvő, a gyermekek esküvője, költözködés stb.j. A szabadság tartama a tagsági viszony idejétől avagy más beszámítható időszakoktól, esetleg a tag korától függ. A szabadság alap-időtartama két naptári hét egy évben. A naptári hét egymást követő hét napot jelent. Tehát beleszámítódik a vasárnap, esetleg a szabad szombat. A különféle munkaidőben dolgozó tagnak annyi munkanap szabadság jár, amennyire az évi átlag szerint igénye nyílik. A szabadság alap-időtartamát egy héttel meghosszabbítják, tehát összesen három naptári hétre, ha ez Indokolt a tagsági viszony tartama vagy a tag életkora alapján. Az a szövetkezeti tag, aki az illető naptári évben még nem érte el 18. életévét, vagy már meghaladta az 50. életévet, ebben az évben a megszabott feltételek teljesítése esetén három hét szabadságra nyílik igénye. Ilyen igénye lesz annak a tagnak is, aki december 31-ig 18. életéve után öt évet dolgozott le a szövetkezetben. Ez esetben nem szükséges, hogy a tagsági időt ugyanabban a szövetkezetben töltötte le. Az a tag pedig, aki december 31-ig 18. életéve betöltése után tizenöt esztendős szövetkezeti tagságot mutat fel, négy naptári hát szabadságot igényelhet. A végrehajtó kormányrendelet 34. és 35. paragrafusa rendezi a szabadság merítését. A szabadság megkezdésének időpontját a szövetkezet szabja meg a szabadságok merítésének terve szerint, amelynek összeállításakor figyelembe kell venni egyrészt a szövetkezet feladatait, másrészt pedig a tagok érdekeit. Hogy a szabadság a lehető legjobban szolgálja célját, a tagoknak rendszerint egyszerre kellene meríteniük, tehát megszakítás nélkül és úgy, hogy a naptári év végéig mindenki kimerítse. Ha kivételesen részletekben merítik a szabadságot, úgy a szabadságnak legalább egy része nem szabad, hogy kevesebb legyen egy hétnél, a 18 éven aluli fiatalok esetében pedig két hétnél. Annak érdekében, hogy a tag idejéJOGTANÄCSADÖ Beszélgessünk a szövetkezetek felesleges károsodásairól Az előző cikkben említés történt a* efsz-ek oly értelmű károsodásairól, amelyek elkerülhetők lettek volna, ha betartják a törvényadta lehetőségeket és nem fizetnek ki olyan követeléseket, amelyek már elévültek. Ugyanez vonatkozik azonban olyan esetekre is, amikor a szövetkezet követelései évülnek el csupén azért, mert nem érvényesítik ezeket idejében. Elöljáróban le kell szögezni, hogy az elévülési időt nem szakítja félbe semmiféle sürgetés, felszólítás, hanem kizárólag követelési jog érvényesítése az elévülési határidőben az illetékes hatóságoknál (a döntőbíróságnál — arbitrázs — a rendes bíróságnál, a jnb-okon, stb.j. Kétféle elévülési idő van: az egyik, amelynek folyamán a Jogot a másik féllel szemben írásban be kell jelenteni, a másik, amelynek lejárta előtt a jogot az illetékes hatóságnál érvényesíteni kell. Példa erre: Az áru átvételekor súlyhiányt állapítanak meg. Ezt az átvétel napjától számított 15 napon belül be kall jelenteni a szállítú vállalatnál (ill. annál, amelyikkel az átvevőnek gazdasági sserződése van), mert e határidő elmulasztása maga után vonja a jog raegszünésát. Azután pedig ha a teljesítést végző vállalat nem ismeri el a reklamálást, azt nem rendezi, hat hónapon belül be kell adni a döntőbíróságnál a keresetet a reklamálás! jog konkrét érvényesítésével, különben a jog megszűnik. Mi következik ebből: van úgynevezett reklamálás! határidő, s van úgynevezett kereset-érvényesítési határidő. Az első a kötelezett féllel szemben Írásban teendő reklamélási bejelentésre vonatkozik, a másik már arra, hogy az illetékes hatóság kötelezze teljesítésre a másik vállalatot. Nagyon fontos megjegyezni egyet: a szocialista vállalatok, tehát az efsz-ek is kötelesek mindennemű teljesítésre vonatkozó kötelezettséget a gazdasági szerződésbe belefoglalni, tehát a saját terményeik eladását, más vállalatoktól (akár efsz-töl) történő áruszállítást, munkavégzést, stb. Ha nincs gazdasági szerződés, nincs reklamálást jog, a szállításra kötelezett vállalat nem felel semmiféle mennyiségi, minőségi hiányért. A gazdasági törvény kötelezően előírja, hogy a szocialista vállalatok kötelesek gazdasági szerződéssel biztosítani a teljesítésekre vonatkozó kötelezettséget. Ez alól kivétel, ha a szállításra kötelezett fél — anélkül, hogy szerződést írt volna alá — a rendelés átvétele után azonnal teljesít, de a legfelsőbb döntőbíróság gyakorlata értelmében itt is feltétlenül szükséges, hogy legalább írásbeli rendelés történjék, még ha azt a szállító vállalat nem is nyugtázza (nem is írta alá). Mi is az a gazdasági szerződés: két fél írásbafnglalt megegyezése arról, hogy az egyik mit, milyen mennyiségben és milyen határidőben szállít (ha pedig a szállítás tárgyának nincs megszabott hivatalos ára, ezt is fel kell tüntetni) s a másik a rendelés tárgyát képező teljesítést átveszi. Elegendő írásbeli megrendelés is, ha a fenti három, illetve négy főpontot tartalmazza s ezt a szállításra kötelezett igazolja. Nem is kell egy írásbeli megállapodáson feltüntetni a két aláírást, elegendő, ha a válasziratból kitűnik az ajánlat elfogadása a főpontokat illetően. Ha tehát pl. a szállításra kötelezett vállalat igazolja, hogy leszállítja a megrendelt traktort a kért időben, akkor már megtörtént az írásbeli szerződés, mert megállapodás történt, hogy mit, milyen menynyiségben, mikor szállít a kötelezett vállalat. Ha a többi feltételben nem egyeznének meg, ez a gazdasági szerben biztosíthasson megfelelő üdülést, a szövetkezet köteles szabadságának időpontját vele idejében tudatni, már a szabadságok merítési tervének elkészítése után, de legalább 14 nappal a szabadság megkezdése előtt. Ha a szövetkezet megváltoztatná a szabadság merítésének időpontját, avagy a tagot visszahívja szabadságáról, úgy kötelessésge megtéríteni azokat a költségeket, amelyeket a tag ennek következtében önhibáján kívül szenvedett. E rendelkezések azt a célt szolgálják, hogy a tagok számára lehetővé váljék szabadságukat üdülésre és erejük felújítására a legjobban felhasználni. A szabadságok tervét ezért lehetőleg már az év elején vagy még ennél hamarább kell összeállítani, mivel a szabadságot már a naptári év elejétől merítheti az a tag, aki teljesítette a szabadság merítésének minden feltételét. A szabadság időtartama alatt a tagot a törvény rendelkezése értelmében munkajutalmazása és az esetleges természetbeni juttatások átlagának összegében térítés illeti meg. A földművesszövetkezeti törvény értelmében (116. §.) a tag munkájáért adott átlagos jutalmat ugyanolyan munkajogi előírások alapján állapítják meg, mint az átlagbér kiszámításakor. Általában, amikor ettől eltérő kiszámítási mód nem Indokolt, az átlagos keresetet az előző naptári év alapján számítják ki. Mindez azokra a szövetkezetekre vonatkozik, ahol a szabadságok megadására teljes mértékben kialakították a szükséges gazdasági feltételeket és amilyent — a járási mezőgazdasági igazgatóság döntése alapján — az összes szövetkezetben is bevezetnek. jUDr. Michal Ďurdiak, az SZSZK Központi Bizottság jogi osztályának vezetője Hagyományápolók Martovce (Martus) néprajzi szempontból a komárnoi járás legjellegzetesebb, népi hagyományait ma is őrző és ápoló községei közé tarotzik. E Nyitra és Zsitva folyók közötti községben a múlt év nyarán nyitották meg a helyi népművészeti hagyományokat ápoló falumúzeumot. Azóta sok-százan keresték fel. A falumúzeum otthonául szolgáló, műemlékké nyilvánított jellegzetes házat 1871-ban Nagy István építtette. A ház agyagból épült, tetejét náddal -fedték be, míg az épülef homlokzatát vesszőfonással rakták ki. A pitvarról választották le a konyharészt, s ebbűi, a helyiségből lehet bejutni az első és hátsó szobába. A bútorzat és a berendezés híven őrzi a helyi hagyományokat. A látogatók részére fényképekkel illusztrált, szlovák és magyar nyelvű kiadványt is megjelentetetta Dunamenti Múzeum. A felvételen a martosi szobabelső egy jellegzetes részlete látható. Szöveg ás kép: Németh István ződés érvényességét nem érinti (pl. nem egyeznek meg abban, hová történjék a szállítás, hol vegyék át), mert ez nem tartozik a gazdasági szerződés fő feltételei közé. Ha a fő feltételekben megtörtént az írásbeli megegyezés, s csak a további feltételeket illetően van eltérés, úgy az a szabály, hogy ha a szerződésre szóló javaslatot tevő fél 30 nap alatt nem kéri a döntőbíróságot az eltérő mellékfeltételekről való döntésre, akkor a szerződés a másik fél által javasait változtatásokkal érvényes. Példa: A terményforgalmi vállalattal megkötik a szerződést arról, hogy az efsz milyen és mennyi gabonát ad le, milyen határidőben, de az efsz nem fogadja el a begyűjtő vállalatnak azt a javaslatát, hogy a beadandó gabonából — mondjuk — 50 százalékot saját szállítóeszközein juttat el a begyűjtő vállalat raktárába, avagy nem egyezik meg abban, hogy a szövetkezet által végzett gabonaszállítást a begyűjtő vállalat átalányban (paušál) fizeti, avagy a teherfuvarozásról szóló TR 4 díjszabás szerint, akkor a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat (PNZZ) harminc nap alatt a döntőbírósághoz fordul, hogy a vitás kérdésben mondja ki a végső szót, mert különben a szövetkezet javaslata az érvényes, azaz nem köteles, csak 25 százalék gabonát beszállítani és nem átalányban, hanem a TR 4 díjszabás szerint. A gazdasági törvény azonban nemcsak a szerződés mellékfeltételeire vonatkozva tartalmaz ilyen rendelkezést, hanem a teljesítés tárgyát és időpontját illetően is. Például: az átvételre köteles vállalat szerződést köt, hogy átvesz az efsz-től — mondjuk — a 3. negyedévben zöldpaprikát (megadja a mennyiséget, mert ebben egyezni kell), de csak a „Cecei fajtát“. Ezzel szemben a szövetkezet változást eszközöl s javasolja a zöldpaprika eladását a csehszlovák szabvány szerint (tehát nem fogadja el a fajta kikötését) és időpontul július— augusztus hónapot jelöli meg. Ha az átvevő 30 nap alatt nem jelenti be, hogy nem ért egyet ezzel, úgy a szerződés az efsz javaslata szerint tekintendő megkötöttnek — tehát még a gazdasági szerződés fő feltételeiben is (a teljesítés tárgya, ideje) lehetséges hallgatólagos jóváhagyás. Ha az átvevő bejelenti, hogy nem egyezik bele a másik javaslatába, nem jött létre szerződés egyáltalán s újból mag kell tárgyalni. Ezek a rendelkezések a mezőgazdasági termelő vállalatok javára szólnak, csakhogy ezek ezt az előnyt ritkán használják ki. Példa: a PNZZ tiz vagon korai burgonya átvételét javasolja júliusra dekádák szerint. Az efsz június 30-ig javasolja az eladást, június 1—30 közti időpontban. Itt is a szövetkezet javaslata a mérvadó, ha a felvásárló 30 nap alatt nem jelenti be írásba, hogy ezt nem fogadja el. Ha bejelenti, újra kell tárgyalni, mert a lényeges pontot illetően nem jött létre megegyezés. Miért volt fontos a fentieket felhozni? Mivel a gazadsági szerződések szorosan összefüggnek a reklamálási joggal, a kiszámlázás idejével, a pénzbírsággal. Ahol nem kötöttek gazda(Folytatás az 5. oldalon)
