Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-05-22 / 20. szám
1976. május 22. .SZABAD FÖLDMŰVES. Pergetéskor a fészket is vegyük figyelembe Hazánk déli részein május vége felé a méhcsaládok elérték erősségük csúcspontját s egyúttal — vidékünkön — a legértékesebb nektárt kínáló akác, a virágzás közepén tart, Illetve helyenként már el Is virágzott. Noha a behordott nektárból a méhek közreműködésével kialakult méz némely keretben már be is van födve, ne kezdjük a pergetést. Várjunk, hogy a méz megérjen. Még mindig vannak sejtek, melyekben a behordott nektár nem változott értékes mézzé .Ilyen sejtek tartalma kiömlik, ha a keretet vízszintes állapotba helyezzük és ráütünk. Az ilyen méz még nem érett. Ha kipergetnénk, a méz erjedésnek indulna, s elvesztené jó tulajdonságát. Dolgozóinknak azonban kizárólag kifogástalan minőségű mézet kínálhatunk. Amint a méz érett, hozzá kell fognunk a pergetéshez. Méhészeink nagyobb részben a „B“ típusú kaptárt használják. Különösen ennél az alacsony fészekkel rendelkező kaptárnál (25 cm) óvatosnak kell lennünk a méz elszedésénél. A legerősebb családok rendszerint úgy felfejlődnek akáchordásra, hogy a fészek majdnem összes sejtjeit elfoglalják Hasítással és virágporral. így a méz úgyszólván kiszorul a mézkamrába. Ha ebből az összes mézet kipergetnénk, nem maradna a családnak élelem, s a nyár derekán éhen pusztulna, ha hordástalan időszak következnék be. E veszély elkerülése céljából azt a szokást kell meghonosítani, hogy pergetéskor a fészket Is vegyük szemügyre, s mérjük fel a helyzetet több szempontból is. A mézkamrából kiszedem az összes keretet méhekkel együtt s átmenetileg tartalékmézkamréba helyezem azokat és szélesebb léputcákat hagyok. A méhek teleszívják magukat a fedetlen sejtekből mézzel. Közben átnézem a fészek lépeit. Megállapítom: 1. Mennyi a mézkészlet a fészek kereteiben. 2. Milyen a Hasítás terjedelme, ntncsenek-e közte sejtek beteg álcákkal (európai költésrothadás) vagy rendellenes (behorpadt, lyukas) fedelű fiasltás. Ilyen esetben kötelesek vagyunk a 66/1961 sz. törvény 6. §, 2. bek. értelmében azonnal jelentést tenni az állatorvosnak s ettől a családtól egy15 előre méMt elecednl nem szabad. 3. Alaposan megvizsgálom, nlncs-e a lépek oldalán anyabölcső. Meg kell figyelnem mily nemű anyabölcsőről van szó. Ha csak 3—4 anyabölcső van, úgy ez a család enyaváltásra készül. Ha azonban több (15 vagy még több) leginkább még nyílt, akkor a méhcsalád a rajzásra való készülődés csúcspontján van. Aszerint, hogy mennyi mézkészletet találtam a fészekben, a mézkamra kereteiről lerázom a méheket. A- zokat, melyek még a lépen maradtak tollseprövel lesöpröm. Lelkiismeretesen kell aztán eljárni, hogy a családnak legalább 3 kg méze maradjon, akár részben a fészekben, akár a mézkamrában. Nem tekinthetem méhésznek azt, aki ezt a minimális mennyiségű, méhek által gyűjtött mézet sem hagyjp meg a családnak. Ha tehát ilyen alkalommal anyabölcsőket találtunk a lépeken, anyaváltásról van szó. Megnézzük feljegyzéseinket, megállapítjuk, hogy a család a múlt években milyen hozamot nyújtott. Ha jó családról van szó, kér volna, ha az anyebölcsőket hagynánk kárba veszni. A családnak csak egy anyára lesz szüksége. Egy anyabölcsőt hagyunk bent, a többit pedig felhasználjuk. Ha még nem fedettek az anyabölcsők, várunk négy-öt napig, míg a méhek befedik azokat. Ha már fedettek, azonnal osztott rajokat, vagy fészkes, böngészett rajokat készítünk. Ez utóbbi előnyösebb. Készítése abbój áll, hogy több családból egy, vagy két fedett flasítású lépet anya nélkül üres, fertőtlenített kaptárba helyezünk (aszerint, hogy hány anyabölpső áll rendelkezésünkre). Célszerű, hogy ezeken a lépeken többségben fiatal méhek legyenek, ezért mielőtt elszednénk, a fészek közepébe helyezzük s mellettük szélesebb utcát hagyunk. A fiatal méhek a szélesebb helyre húzódnak ama igyekezetben, hogy a teret benépesítsék. Tíz perc múlva a fészkes böngészett rajra szánt egy vagy két keretet az ú( kaptárba helyezzük, s hogy az anyát véletlenül ne vigyük el a családból a keretekkel, előzőleg azt a keretet, amelyen az anyát találtuk, külön rajládába tesszük és a művelet elvégzése után ismét a családnak visszaadjuk, így nyugodtan dolgozhatunk, mert nem kell félnünk, hogy az anya elvész. Ily módon szerzünk még más családból is két fiasításos keretet, ha csak tartalékcsaládot szándékszunk készíteni az anyabölcsőkkel. Szaporítás céljából legalább hat fedett Hasításit kerettel készítjük a mesterséges rajt. Igv érvényesíthetjük a méheknél meghonosodott tulajdonságot, vagyis azt, hogy ha a méhekkel ellepett lépek 10 percig ki vannak téve a nap világosságának, akkor szelídekké válnak, s különböző családokból összeszedett lépek méhei megtűrik egymást. Főleg akkor, ha a méhész alkalmat nyújtott a méheknek, hogy teleszívhassák magukat mézzel. Oldalt fedjük a mesterséges raj fiasításos kereteit egy üres takarókerettel. Egy óra múlva azután kivágjuk a fedett anyabölcsőket íegv kivételével) s beillesztjük a mesterséges raj egyik lépjébe, melyben a kivágott anyabölcsőt tartalmazó lépdarab részére helyet készítettünk. Óvatosan járjunk el, hogy az anyabölcsőben fejlődő anyát meg ne sértsük. Ezért ajánlatos az anyabölcsővel nagyobb darab lépet kimetszeni. Ha az idő kedvez a mesterséges rajokban az anyák bepárzanak s a méhész fiatal auyákhoz jutott, melyeket szükség esetén tetszés szerint felhasználhat. Svancer Lajos A vadállomány ivóvíz-ellátása Minden madárnak, így a szárnyasvadnak Is feltétlenül szüksége van elegendő vízre. Ezért a vízben szegány területen, ás főként aszály idején, mesterséges Hatókkal kell a vízhiányt pótolni. Erre a célra jól beváltak a gépjárművek, különösen a teherautók, vontatók kiselejtezett és kettévágott gumiköpenyei. Az ilyen „körvályukat“ a párolgás csökkentése végett felső szélükig a földbe kell süllyeszteni. Ahol a talajvíz közel van a felszínhez, egykét kapavágással megteremthetjük a természetes itatás feltételeit. Helyenként mesterséges tavakat is készítenek. Alkalmasak erre a kövektől, gyökérdaraboktól megtisztított és agyagréteggel bélelt talajmélyedések. Ezekre plasztik fóliát terítenek és annak széleit a földbe ássák. A mesterséges Hatókat — ahol kevés a csapadék — a víz odaszállításával kell feltölteni. Ha mélyek, köveket vagy téglákat kell az aljukra tenni, hogy a fácán- vagy fogolycsibék a vízbe ne fulladjanak. Ahol folyószabályozás vagy lecsapolás miatt a talajvíz szintje nagyon lesüllyedt, ilyen helyeken kotrógéppel újból feltárhatjuk a vizet és a gödör oldalait enyhén lejtősre képezzük ki. Erről ott sem szabad megfeledkezni, ahol a területet természetes vízfolyás szeli át. A szárnyasvad vízellátása igen fontos követelmény. Egyetlen vízhiányos időszak elegendő ahhoz, hogy a fácánok a területről elvándoroljanak! J. M. H. Fácánok nagyüzemi tenyésztése A fácánok iránti érdeklődés állandóan nő. A mesterségesen keltetett csibéket nem engedik a szabadba, hanem zárt térségben tartják és a következő évben ebből képezik ki a tenyészállományt. Az utóbbi időben a fácántelepeken megjelent a kubai fácán, valamint a barna császárfácán is. A fácánosokban nevelt madarak súlya 100—120 grammal nagyobb a kubai fajtáénál. A kubai fácánok párzása már március elején kezdődött. A szelídített nevelés 30—150 db befogadóképességű madárházakban történik. A helyes ivararány 1:6, vagy 1:7. Kamrázáskor a két nemet külön nevelik. A kakasokat rendszerint csak március elején engedik a tojókhoz. A tojásokat gyakran kell begyűjteni és tisztán tartani. A 200 vagy több tojóbél álló törzs keltetőgépekkel van ellátva; főleg az automata Bios és Victoire keltetők használatosak Csehszlovákiában. A keltetés alatt a tojásokat át kell vizsgálni. A 19. napon a tojásokat át kel rakni és a 23. napon kezdődik a csibék kelése. A kikelt csibéket a Bios 500 tfpusú elektromos kotlóutánkülönitett kifutós ólba kerüljenek. A tojásokat naponta háromszor gyűjtik össze, mivel a maximális termelés időszakában 80—85 százalékos termelés is lehetséges. Figyelni kell a törött és puhahéjú tujások előfordulását. A tojásokat meleg vízzel (32 C fok) és tisztítószerrel mossák. A keltetés 23—25 napig tart. A gépi keltetés technológiája már tökéletesen kidolgozott, a hőmérsékletet a 3., a 18. napon csökkentik, majd a 22. napon viszik át a tojásokat mújtatába, egyidejűleg formalingázzal gázosítanak. A csibéket sexálják, lehetséges a profivonal módszere, a hagyományos csibe sexálási módszer, végűi a speciális fácánsexálás. Ez utóbbi nyakgyűrüs fajokban alkalmazható. Ogy különböztetik meg az zatok alatt tartják megfelelő, 32—34 C fok hőmérsékleten. A fácánnevelés nagyon igényes munkát és jő berendezést kiván. A csibéket 8—10 hetes korukban engedik ki a szabadba megfelelő etetőhelyek létesítésével. A fácánkeltetők állandó állatorvosi felügyeletet igényelnek. Közelükben baromfi nem tartható. MÁSODIK VÄLTOZAT A FÄCÄNOK TENYÉSZTÉSÉRE A fácántojó évente 50—80 tojást rak, ezeknek 10—15 százalékát selejtezni kell, a kelthetöség pedig 70—75 százalék körüli lesz. Az első hat bét alatt a várható elhullás 4—8 százalék. A tenyésztésre szánt csibéket az első keltetésekből választják ki. Válogatják testnagyság, súly, tollasodás és esetleges testalakulási hibák alapján. A tenyészállatok mielőbb elivarokat, hogy a szemgyürű, az arci részen található jegyek és vonalak ivaronként eltérőek. Szokásos a szároy- és csőrkurtítás is. A műanyák a baromfinevelésben ismertek, a gázfűtésű műanyák kedveltebbek, de jól beváltak az infralámpák is. A nevelés során a kifutós részeket növényekkel telepítik be. Jól bevált a zab, árpa és napraforgó keverék vetése. Nagyon fontos az etetőférőhely: 1—10 nap között 2.5 cm, 14 napos korig 5 cm, 14 hetes korig pedig egyedenként 7,5 cm etetöférőhely szükséges. Itatáshoz 250 csibére 8 napos korig 4.5 literes edény szükséges. A takarmány granulált fácántáp, első négy hétben 28 százalék fehérjetartalmú keveréket javasolnak, míg a tenyésztáp 18 százalék fehérjetartalmú legyen. A fácán betegségei közül a kokcidiózist és a pullórumot emelik ki. J. M. H. Villantó - házilag Az alábbiakban a barkácsolásban jártasabb horgászoknak adunk tippet, hogyan lehet otthon, egyszerű eszközök segítségével támolygó vlllantót készíteni. A villantók házi készítését több tényező Indokolja. Egyrészt a boltokban kapható villantók drágák, ugyanakkor azonban „fogyóeszközök". Egy-egy kiadós pergetésnél nem ritka, hogy a horgász 4—5 „kedvencétől“ is kénytelen megválni. Különösen fájdalmas ez akkor, ha jól bevált „fogós“ és sajnos, nálunk nem kapható, külföldi darabról van szó. Ilyen villantók lemásolásához. „koppintásához“ szeretnénk cikkünkkel segítséget adni. Először nézzük az anyagjegyzéket. A villantókészítéshez 1—2,5 mm vastagságú rézlemez, esetleg rozsdamentes acéllemez szükséges. Utóbbi azért jő, mert felpolírozva, krőmozás nélkül Is fényes fehér színű, megmunkálása azonban nehezebb, mint a rézlemezé. A lemez mellett a legfontosabb kellék a villantó nagyságához megfelelő méretű hármashorog, 2 db. „kulcskarika“ és egy fogőkapocs. Amennyiben festeni kívánjuk a kanalat, vörös, zöld, ezüst nitro-festékkel és színtelen lakkal egészítjük ki az anyagokat. A szükséges szerszámok a kővetkezők: rajztű, fémfűrész, reszelő, 3 mm-es fúrő, kézi fúrógép (amerikánerl, egy favágó tuskő, pontozó, formázőszerszámok, kalapács, csis?oló- és polírpapír. A munkát a minta kirajzolásával kezdjük. Az elkészíteni szánt kanalat a megfelelő vastagságú lemezre téve rajztű segítségével a mintát átmásoljuk. A kirajzolt formát ezután fémfűrésszel durván kivágjuk. A rajz szerinti kivágás csak lombfűrésszel lehetséges, ezért ha fémfűrésszel vágtuk ki a kanalat, reszelővei adjuk meg végső formáját. A rajz szerint kivágott, kireszelt kanalat ezután sorjázzuk, vagyis reszelővei levesszük az éleit. Ez különösen fontos, mert ha éles marad a kanál széle, akkor zsinórunkat megsérti! A kivágott kanálon ezután pontozóval bejelöljük a furatok helyét, majd a kanalat 3 mm 0 fúróval kifúrjuk. A kifúrt kanalat esetleg „pikkelyezhetjük“. EhheZ a munkához egy eltört vagy kopott 3—4 mm-es fúrót használunk, melynek végét előzőleg vályúszerűen megköszörültük. (1. sz. ábra a) jelű szerszám.) A szerszámot a kanálra helyezve kalapáccsal kis félköröket ütünk, amelyeket tetőcserép-mintázathoz hasonlóan helyezünk el. A „pikkelyezés“ után kezdődhet a villantó alakítása. Ennek során alakító szerszámok fl/b), c, d.) és kalapács segítségével formáljuk a villantőt. A kivágott lemezt tuskőra helyezzük; majd a megfelelő szerszámmal kalapécsütésekkel tunk erre a célra különböző méretű acélgolyókat (csapágygolyókat), gépkocsiból kiszerelt elhasználódott gömbcsuklót, vas- és edényboltban kapható vágószersgámot stb. Amennyiben erre lehetőség van, magunk Is megköszörülhetjük a megfelelő idomot. Ha erre nincs lehetőségünk, akkor lakatos, vagy szerszámkészítő Ismerősünkkel, vagy műszerészszel elkészítetthetjük. Alakítás során a kanalat a mintámoz hasonlítjuk. Mikor a megfelelő kanálformát kialakítottuk, polírozással, esetleg festéssel fejezzük be a munkát. A polírozás során előbb dúrvább, majd finomabb csiszolóvászonnal csiszoljuk a felületet. A polírozás befejezése után, ha rézlemezt használtunk, célszerű a lemezt színtelen lakkal bevonni, így fényes marad, (nem oxidálódik). f Amennyiben díszíteni kívánjuk a kanalat, a már említett festékek segítségével festhetjük is. Festés után is célszerű színtelen lakkal bevonni a felületet. Utolsó fázisként a furatokba befűzzük a kulcskarikákat, majd a villantót forgókapoccsal, illetve hármashoroggal szereljük. A 2. sz. ábrán egy univerzális támolygő villantó rajzát mutatjuk be. Kitűnő mozgású, süllőre, csukára, harcsára egyaránt eredményes. A kanál kialakításánál a félgömb alakú rész acélgolyóval vagy a megfelelő átmérőjű „c“ jelű szerszámmal a bordák pedig a „d“ jelű szerszámmal alakíthatók ki. A hármashorgot a kanál szélesebb végébe fűzzük be. Ezt a kanalat „píkkelyeznt“ nem kell, polírozás azonban ajánlatos. formázzuk. A szerszámokat A halfogás öröme többszöa barkácsoló ötletessége, és rös lesz, ha saját készítésű a házi elfekvő készlet hatá- villantókkal csaptuk be a rozza meg. így használha- halat. O. D.
